Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-15 / 165. szám, szombat

Több mint 3 millió koronát takarítanak meg Lyíjítanak a magneziíégelők — A HATÉ­KONYSÁGRÓL, eredményeinkről és az újítómozgalom­ról szeretne tudni valamit? -- kezdi a beszélgetést Ján Trnka mérnök, vál­lalati igazgató. — Ha igen, akkor jó helyre jött. — Dolgozóink kollektívája mindig büszke volt üzemé­re, és éppen ezért állandóan teljesí­tettük és túltelje­sítettük a kitűzött feladatokat, annál inkább, mert tud­juk, hogy milyen értékesek és szük­ségesek a mi gyárt­mányaink a kohók számára. Értékes devizákat is szerzünk államunknak, hiszen termelésünk húsz százalékát kivitelre gyártjuk. Téglagyártásra és döngölő anyagnak szolgáló égetett magnezitet, továbbá magnezit- és chromomagnezit téglát szállítunk Angliába, Nyugat-Németországba, Belgiumba, Franciaországba, Egyip­tomba és az összes népi demokrati­kus országokba a Szovjetunión, Albá­nián és az NDK-n kívül. A vállalat vezetősége jól együttmű­ködik az újítókkal. Számos tematikus feladatot bízott rájuk, amelyeket si­kerrel oldottak meg. Jelenleg is több feladat áll megoldás előtt. Az újítók, ismerve az üzem nehézségeit, kezde­ményezően dolgoznak. A vezetőség részéről nyújtott segítség meghozza gyümölcsét. 1955-ben 28, 1956-ban 80 újítójavasliatot adtak be, míg 1957 el­ső negyedében már 18 újítójavaslat került a bizottsághoz, közöttük hat tematikus feladat. A vállalatnak vagy száz újítója kapcsolódott be ebbe a mozgalomba. Nagyrészt olyan égető problémákkal foglalkoznak, mint a termelés gépesítése, a nehéz testi munka megszüntetése, a kapacitás ki­használása, a gyártmányok minősé­gének emelése és a termelési költ­Strečko újítási felelős és Misik mér­nök megbeszélik a tematikus felada­tokat ségek csökkentése. A példás újítók: Ébrey György, Pavel Mišík mérnök, Jozef Martinsky, Horváth Lajos, az alagútkemence volt égetőmesters (most már nyugdíjas), továbbá Mi­chal Jurik, Juraj Kralinský, Ondrej Lojka, Július Machala, Ľudovít Zigo, Ondrej Tušin, Ján Trnka, a vállalat igazgatója és sokan mások. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulójára tett válla­lat* kötelezettségvállalás nagy fordu­latot jelent az egész termelési fo­lyamatban. A kötelezettségvállalások vázát éppen a "legértékesebb újító­javaslatok alkotják, amelyek elősegí­tik a terv túlteljesítését. Az újitó­javaslat egy részét, a legsürgősebbe­ket, a generáljavításokkal egyidejű­leg valósítják meg, míg többet közülük a kisgépesítés keretében ve­zetnek be. 1956 végén például a technikusok kollektívája Sopek és Misik mérnö­kök vezetésével újítójavaslatot adott be az alagútkemence kapacitásának fokozására. Az új terv kidolgozása már igen égető probléma volt — a kemence teljesítőképessége elégtelen­nek bizonyult. Éppen most van fo­lyamatban a generáljavítás, melyet túlnyomórészt saját dolgozókkal vé­.geznek. Ez alkalomból megvalósítják — az újítójavaslat alapján — a ke­mence korszerűsítését, amivel leg­Jozef Martinský az alagútkemence tolókocsijának ol­dalát javítja. alább 50 százalékkal emelik a kapa­citást. A javítás elvégzésének határ­idejét öt nappal lerövidítik, és ez szintén kétszázötven tonna terven felüli magnezittéglát jelent. EGY XOVÄBBI ÜJlTÖJAVASLAT a m'agnezitégető aknakem^ncék teljes gépesítését szolgálja. A javaslat se­gítségével megszüntetik a nehéz testi munkát és hatvan százalékkal emelik a teljesítményt. Ezt a gondolatot a műszaki fejlesztés keretében valósít­ják meg oly módon, hogy a kemen­cékben legkésőbb 1957. október ele­jén ily módon kezdik meg a munká.t. Ennek az újítójavaslathak a beveze­tésével az év végéig kb. ezer tonna égetett magnezitet nyernek, ami vagy félmillió korona értékű árut jelent terven felül. Ezt az átalakítást is a generáiljavítások alkalmával fokozato­san végzik. Ebben az évben még egy igen ko­moly problémát sikerült megoldani, éspedig a krómérc szárítását és osz­tályozását a f eldolgozás előtt. A króm­ércet ugyanis — amelyet Albániából hozunk be — a szabadban tárolják. Az osztályozásnál a nedves anyag eltömi a szitákat. Ezt a problémát Ján Augustin mérnök és Pavol Zigo főenergetikus a sziták elektromos úton való melegítésével oldották meg. Ezzel legalább 50 százalékkal meg­gyorsul az osztályozás és legalább 10 százalékkal csökkennek a költsé­gek. A szerelést már részben elvé­gezték. A sziták villanyos melegíté­sére vonatkozó újítójavaslat általános jelentőségű és több más hasonló üzem szempontjából is fontos. Trinecen például még mindig nedves ércet szi­tálnak, ami sok nehézséget okoz. A gépesítési és ésszerűsítési in­tézkedések keretében 2 800 000 ko­ronás költséggel iparvágányt építenek az új bányából, Podrecanyból Lovino­hányába, mert eddig költséges mó­don, teherautókkal szállították ide a nyerskövet. Ily módon egy tonna nyersanyag szállításánál nyolc koro­nát takarítanak meg. Ez az iparvá­gány később jő szolgálatot fog tel­jesíteni a podrečanyi új üzem építő­anyagának szállításánál is. 4 ÜJ szö 1957. június 15. Andrej Tušin, a magnezit üzem ki­váló újítója munka közben A LEGJELENTŐSEBB újítójavaslat a vállalatnál az az új eljárás, amely révén az eddig kárbavesző magne­zitport is feldolgozzák. E probléma megoldását a dolgozók a szocialista kötelezettségvállalás fő pontjaként adták. A hačavai magnezitüzemben ugyanis forgókemencék vannak, ame­lyekben az égetés folyamán jelentős hányadban keletkezik magnezitpor. Ezt a port, — jóllehet vegyi össze­tétele megfelel az acélüzemekben használt döngölő anyagnak — finom­sága miatt eddig nem tudták fel­használni. A dolgozók kollektívája Trnka mérnök, vállalati igazgató ve­zetéséver javaslatot adott be, amely­lyel ezt a port, mely részben a leve­gőbe jut s a környező földeket is belepi, szűrőkkel felfogják és jelen­tős részét Lovinobányán szemcsés égetett magnezitté dolgozzák fel. A magnezitpor mennyisége évente vagy 5000 tonnát tesz ki s már hosz­szú évek óta felhalmozódik. A na­pokban megkezdték a magnezitkor hasznosítását és így évente három­ezer tonnával több égetett áruhoz jutnak, ami kétmillió korona értéket jelent. Ezt az újítőjavaslatot cseh­szlovák szabadalomként is bejelen­tették. Ezekkel a fő újításokkal és más kisebb intézkedésekkel, amelyeket szintén a vállalati kötelezettségválla­lás kereteibe foglaltak, csökkentik a magnezittermékekben állandóan fenn­álló hiányt, több ezer tonna árut ter­melnek terven felül, két és félmil­lió koronával emelik a termelés ér­tékét, egymillió koronával növelik a felhalmozást, négy százalékkal a mun­katermelékenységet és ötszázezer ko­ronával csökkentik a termelési költségeket. — AZ ÉV HARMADIK NEGYEDÉ­BEN megkíséreljük elnyerni a kor­mány vörös zászlaját — mondja Trn^ ka mérnök, vállalati igazgató. — Biz­tosan tudom, hogy sikerül, mert a termelés gépesítésével, az új techni­Ebrey György, a lovinobányai mag­nezit-üzem egyik érdemes újítója. ka bevezetésével és a munkaidő ma­ximális kihasználásával alapvetően emeljük a munkatermelékenységet. Hiszem, hogy munkásaink és gazda­sági dolgozóink nagyfokú öntudata nemcsak a lovinobányai és hačavai magnezitüzemekben, hanem a burdai, ploskéi, szirki, podreöanyi és ružinai magnezitbányákban is azt eredmé­nyezi, hogy nemcsak teljesítjük, de túl is teljesítjük feladatainkat és ezt éppen a fenti intézkedések segítségé­vel érjük el. Sluka József HAZUGSAGOK SZÓCSÖVE Abban a szovjetellenes propagandá­ban, amely az USA kormányköreinek irányításával Nyugat-Európában és fő­ként Nyugat-Németországban folyik, oroszlánrésze van a Szabad Európa nevű rádióleadóállomásnak, illetve rá­dióbizottságnak, a tőkés tájékoztató szolgálat egész arzenáljának s a mö­götte álló különféle érdekcsoportoknak. A Szabad Európa elnevezés olyan fogalommá vált, amelyben testet öltött a .különböző irányzatú", de lényegében egy célt követő külföldi tőkéscsoportok, emigránsok, ellenforradalmárok stb. politikai irányvonala. Emellett a Szabad Európa rádiószer­vezet legfőbb vonása az, hogy föld alatti amerikai szervezetet képvisel. Az amerikaiak befolyása érvényesül min­den tevékenységében s nyílt titok, hogy az amerikai kongresszus által a Szov­jetunió és a népi demokratikus orszá­gok elleni aknamunkára és propagan­dára előirányzott és jóváhagyott 100 millió dollár tetemes részét a Szabad Európa rádióbizottság emészti fel. Ez érthető is, hisz nem egyszerű rádió­adóállomásról van szó, hanem a nyu­gat-németországi amerikai propagan­dahálózat fő szócsövéről, mely infor­mációkkal és utasításokkal látja el Nyugat-Németországból a gombamódra megszaporodott kémközpontok hálóza­tát. Kik azok, akik a Szabad Európa munkatársainak légióját képezik ? Mint már említettük a különböző szín­ben feltűnő „szabadságharcosok", ügy­nökök, akik marakodnak az amerikai koncon, de a szocializmus elleni gyűlö­letükben egy célt szolgálnak. Megta­láljuk köztük a világ legreakciósabb elemeit, a volt cárhű fehérgárdistáktól kezdve a pogromistákig és közönséges bűnözőkig. A Szabad Európa munkatársai között találjuk Peroutka, Zenkl és Lettrich urakat is, akiket a burzsoázia többi exponált nagyságaival együtt népünk 1948 februárjában kiűzött hazájából. Ezek azok, akik a Szabad Európa rádió­jából mint újkori „kereszteslovagok" az éter hullámain keresztül ontják felénk a hazugságok, rágalmak és szidalmak áradatát*. Persze a Szabad Európa rádióleadó bértollnokai ügyeinek arra is, hogy megőrizzék az „objektív szemlélő" jel­legét. Óvatosságukban azonban nagyon gyatra, túlságosan átlátszó régi fogást alkalmaznak: időnként ugyanis szívesen szerepel­tetnek nyugati jobboldali szociálde­mokrata vezéreket, szerintük „igazi szocialistákat" vagy pedig szót adnak a népi demokratikus országokból ki­szökött, Payer és Kétly féle árulók­nak, akidről tudvalevő, hogy mint a zöld internacionálé ügynökei már régóta az imperialisták malmára hajtják a vizet. így több mint egy éve bizottság ala­kult a Szabad Európa mellett „Mun­kásbizottság a bebörtönzött szakszer­vezeti vezérek és demokratikus szocia­listák kiszabadítására" elnevezéssel. Ez a bizottság brosúrát adott ki „Mun­ka a szovjet rendszerben" címmel, melyben hemzsegnek a szemenszedett hazugságok és az egész nem más mint szovjet- és kommunistaellenes för­medvény. A bizottság a brosúrában a szocialista és szociáldemokrata pártok­kal fenntartott kapcsolatára hivatko­zik, azt azonban eltitkolja, hogy milyen kapcsolatban áll az amerikai kémháló­zattal és hogy a brosúrát a New Leader lap munkatársainak közreműködésével adták ki. A brosúra célja a munkásmozgalom történetének elferdítése (például az oroszországi forradalmi eseményekben Gapon pópát hősnek teszi meg stb.). A „Munkásbizottság", csakúgy mint A BEADÁS TELJESÍTÉSE / minden fö dműves kötelessége Ha a tojásbeadást figyelemmel kísérjük, azt látjuk, hogy egyes magángazdálkodók az előírt beadást alig, vagy egyáltalán nem teljesi­tik. így például Sár­főn Viliam Milosovič­nak ez idén 1214 tojást kell beadnia, de eddig egyet sem adott be. František Vandák 1110 tojásból szintén nem adott be egyetlen egyet sem. Ezzel szemben Jozef Lieskovan, ugyancsak Sárfői lakos mái az egész évi tojásbeadást teljesítette. Jókán Nagy Jánosnak 1225 tojást kell bead­nia, de csak 56-ot adott be, Jozef Strikovanec 1137 tojásból szintén csak ötvenet adott be, Ján Kapusta pedig 1731 tojásból ez ideig 292-t adott be. Vannak természete­sen olyanok is, akik nem így tesznek. Hor­váth Alajos tudja, hogy a gyermekeknek, a be­tegeknek, a kórházak­nak szükségük van a tojásra, ezért már tel­jesítette egész évi be­adását. Varga Imre Űj­jókáról szintén telje­sítette beadását: 1593 tojiíst. Egészen más a hely­zet a szövetkezetekben, Boldogfán, Üjjókán Magyarbélen, stb. A szövetkezeti tagok pél­dát mutatnak a ma­gángazdáknak is. Hogyan érhetünk el javulást e téren? Ügy, hogy a funkcionáriusok a falukon rendszeresen törődni fognak azzal, hogy a magángazdál­kodók betartsák az előírt tyúkállományt és teljesítsék a beadást is. K. Klapuch, Szene. védnöke a Szabad Európa rádióbizott­ság behatóan foglalkozik a magyar ese­ményekkel is: lelkesedéssel ír az ellenforradalmá­rok bűnös kártevő tevékenységéről és az általuk elkövetett gyilkossá­gokról, de elhallgatja összekötteté­süket Mindszentivel, Esterházy her­ceggel s a horthysta restaurátorok jól ismert vezérkarával. Ez nem lep meg bennünket. Tudjuk, milyen szerepet töltött be a Szabad Európa adóállomás a gyászos októberi napokban az ellenforradalmi puccs előkészítésében, majd később hogyan uszította az ellenforradalmi zavargókat és adta utasításait, s biztosított fegy­verszállítmányokat Magyarország tör­vényes, a nép többsége akarta rendjé­nek megdöntésére. A népi erők győzel­me a szovjet csapatok segítségével, a munkás-paraszt kormány megalakulása persze lehűtötte a kardcsörtetők forró fejét, de a népi demokrácia megszilár­dulása Magyarországon fokozza ádáz gyűlöletüket s nem szűnnek meg uszí­tani a Kádár-kormány ellen, noha hiá­bavaló minden kísérletük. A Szabad Európa persze hazánkat sem kíméli meg uszító hadjáratától. Éppen Csehszlovákia, a népi demok­ratikus tábor egyik megingathatat­lan bástyája váltotta ki sokszor bősz haragjukat, mert nálunk rendszerint az ellenkezője történik annak, amit Münchenben jósolgatnak. A Szabad Európa egyetlen, művészi, de nem mindig hatásos fegyvere a ha­zudozás. Ezt aztán tökélyre emelte! Nemrégen például a Szabad Európa rá­dióállomás állítólagos hazai sajtóhírek­re hivatkozva azt állította, hogy szé­dületesen emelkedik a lábbelik, textil­neműek és egyéb közszükségleti cikkek ára. Ezt még az iskolásgyerek sem hiszi el nekik, mert a pénzreform óta 1956 végéig már hatszor csökkentettük a kiskereskedelmi árakat. Az ipari cik­kek ára aránylag 20 százalékkal csök­kent. Egy pár női félcipő, mely 1953 júniusában 156 koronába került, ma 78 koronáért kapható. így sorolhatnánk fel számos további közszükségleti cik­ket. A Szabad Európa néha nem általá­nosságban, de konkrétan hazudik. Már­ciusban például az EFSZ-ek III. orszá­gos kongresszusának kampányával kapcsolatban megjegyezte, hogy a brnói kerületben a kampány hatástalan maradt. A valóságban azonban az EFSZ-ek III. kongresszusáig 21 új szö­vetkezet alakult, a szövetkezeti tagok száma 518-al, a szántóföldek területe pedig 2811 hektárral gyarapodott. De a Szabad Európa tovább ment, azt állítva, hogy a szövetkezeti dolgozók oly keveset keresnek, hogy alig elég megélhetésükhöz. Lássuk a valóságot. A munkaegységek után járó részese­désből eddig 158 000 szövetkezeti dol­gozó 526 millió korona takarékbetétet helyezett el a bankban. így sorolhatnánk fel és cáfolhatnánk meg tovább a Szabad Európa hazudo­zásait, de fölösleges, , mert tudjuk, hogy alkalmazottainak kenyere az ál­hírcsinálás és a hazugságok, rágalmak terjesztése. Mondhatnak-e igazat Peroutkáék és Lettrichék és mások, akiket Cseh­szlovákia dolgozó népe kiűzött hazá­jából? Csak az ellenség hangján szólhatnak. Vagy beszélhet-e baráti hangon, a munkásosztály érdekei szempontjából Stephan Thomas, a rádióbizottság mel­lett működő munkásbizottság vezető tagja, a nyugatnémet szociáldemokrata párt ún. keleti bizottságának vezetője, akiről D. Zaszlavszkij egyik' cikkében megjegyezte, hogy az angol és ameri­kai kémszolgálat 1943 óta Rito és Pe­ters álnéven ismeri, ék eredeti neve Grzeszkowiak ? Ogy-e nem. Valószí­nűen nem azért kapott kiképzést az amerikai hírszerző szolgálattól, hogy a munkásmozgalom útját egyengesse, hanem hogy mint báránybőrbe bújt farkas félrevezesse azokat, akik jóhi­szeműen bedőlnek neki és hasonszőrű társainak, mert a Grzeszkowiakokból, sajnos, sok van. Minden eszközt és fegyvert felhasz­nál az amerikai imperialista propagan­da Nyugat-Európában, hogy aknamun­kájával megbontsa a béketábor egysé­gét, szembeállítsa a szocialista országok népeit kormányaikkal és a Szov­jetunióval. A történelmi tapasztalatok, a burzsoázia uralma ellen vívott harc azonban edzetté és tapasztalttá tette a dolgozó tömegeket országainkban, s így terméketlen talajra hull a Szabad Európa uszításainak magva. Elmond­hatjuk, mint a közmondás tartja, ku­tyaugatás nem hallatszik az égbe. L. C

Next

/
Thumbnails
Contents