Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-15 / 165. szám, szombat

N. Sz. Hruscsov: k dolgozók a nemzetek közötti kölcsönös megértést, a világbéke biztosítását kívánják Fontos nemzetközi elismerés Csehszlovákiának Csehszlovákia tagja lett a Nemzetközi Munkahivatal igazgató testületének Moszkva (ČTK) — A szovjet lapok június 14-t számukban az N. A. Bul­ganyin és N. Sz. Hruscsov június 13-i hélsinki sajtóértekezletéről szóló beszámolójukban közlik N. Sz. Hruscsov válaszait az újságírók különböző kérdéseire. Az egyik újságíró megkérdezte: Mikor volna az ön nézete szerint cél­szerű összehívni a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezletét? N. Sz. Hruscsov ezt válaszolta: Né­zetünk szerint ilyen tanácskozást bár­mikor össze lehetne hívni. Tudnunk kellene azonban, hogy a másik fél is hajlandó tárgyalni, sőt nemcsak ta­nácskozni, hanem hozzájárulni az elintézetlen kérdések megoldásához, hogy enyhüljön a nemzetközi feszült­ség, szilárd, békés kapcsolatok jöjje­nek létre az egyes országok között és biztosíthassuk a békés egymás mellett élést. Jelenleg ilyen össze­jövetel megrendezésének feltételei a másik oldalon még nem értek meg. Schorrnak, a „Columbia Broadcas­ting Systém" képviselőjének azon kérdésére, mely országokat szándé­koznak a szovjet államférfiak a leg­közelebbi hónapokban felkeresni és nem akarnának-e az USA-ba látogat­ni, N. Sz. Hruscsov azt válaszolta, hogy több országról van szó és e lá­togatásokat idejében bejelentik. Ami a kérdés második részét illeti, N. Sz. Hruscsov azt válaszolta, hogy az USA és a Szovjetunió közötti kölcsönös kapcsolatoktól függnek nagymérték­ben a világ többi államai közötti kap­csolatok. „Ezért óhajtjuk a jó kapcso­latok ápolását az USA-val. Ha turista­látogatásra gondol, a mi állásunk ilyen látogatást nem enged meg. Ami pedig a hivatalos látogatást illeti, arról egyelőre nem beszélhetünk, mert az UŠA-ba senki sem hívott meg minket. Magunk pedig nem hivathatjuk meg magunkat. Van önérzetünk és senkire sem kényszeríthetjük rá látogatásun­kat. Ezt sohasem tettük. Roberti, a Corriere della Sera olasz láp tudósítója megkérdezte: Mi a vé­leménye a „Columbia Broadcasting System" képviselőivel folytatott be­szélgetésének visszhangjáról? Hruscsov így válaszolt: Ügy vélem, hogy a visszhang lényegében he­I lyes és jó volt, mivel a szóbanfor­gó kérdések a nemzetek és béke érdekét érintették. A békét pe­dig valamennyi nemzet óhajtja. Ter­mészetes, hogy e beszélgetésre vonat­kozólag nem mindenkinél alakult ki azonos vélemény. A kezük munkájá­ból élő egyszerű emberek a beszélge­tést kedvezően fogadták. A dolgozók kívánják a nemzetek közötti kölcsö­nös megértést és a világbéke bizto­sítását. Azok pedig, akik a hideghá­borúból gazdag tőkét kovácsolnak, félnek a békétől, mert ez megköve­teli ipari termelésük átalakítását. A katonai repülőgépek, ágyúk, atom­és hidrogénbombák helyett olyan gé­peket kellene gyártaniok, amelyek közszükségleti cikkeket gyártanának. Ezek az emberek nem óhajtják a bé­két és ellenszenvvel fogadták beszél­getésünket. Mivel azonban a lakosság túlnyomó többségét v a dolgozó nép alkotja, nem merészkedtek negatív álláspontjuk közvetlen nyilvánítására. Most azonban megkísérlik, hogy a be­szélgetés értelmét kiforgassák, hogy folytáthassák a hidegháború politiká­ját és hogy a nép szenvedéséből új nyereséget kovácsoljanak. Ügy gondo­lom, hogy mégiscsak másként törté­nik majd minden, mint ahogyan ezt ezek az emberek óhajtják. Kitartó küzdelemmel a nép mégiscsak érvé­nyesíti majd akaratát és a tőkések kénytelenek lesznek a nép szavára hallgatni. A beszélgetés éppen arra irányult, hogy valóra váljanak a dol­gozó nép vágyai, amely saját keze munkájából él és nem a háborút, ha­nem a békét kívánja. N. Poljanov, az Izvesztyija tudósító­ja azt kérdezte, mi szilárdíthatná meg a békét és biztonságot Észak-Euró­pában? N. Sz. Hruscsov ezt válaszolta: Ha megvan az akarat arra, hogy az em­beriséget megsegítsék, ezt a világ Az automatizálás előnyei és hátrányai A nemzetközi munkaértekezlet ülése Genf (ČTK) — T. A. Morse, a Nem­zetközi Munkahivatal vezérigazgatójá­nak beszámolójával kapcsolatban ki­alakult vitában június 13-án további 20 szónok vett részt. A délelőtti ülésen Marin, a Román Népköztársaság Központi Szakszerve­zeti Tanácsának titkára szólalt fel. Figyelmeztetett arra, hogy a vezér­igazgató beszámolója rámutat ugyan az USA-ban és Nagy-Britanniában folytatott automatizálás példáira, azonban nem tesz említést arról, mi történt az automatizálás által „meg­takarított" munkásokkal. Ezután Louis Sillant, a Szakszerve­zeti Világszövetség főtitkára beszélt, aki a nemzetközi munkaszervezet és a Szákszervezeti Világszövetség problémáival foglalkozott. A délelőtti ülés befejező részében L. N. Szolovjov szovjet küldött, az Össz-Szövetségi Szakszervezeti Tanács alelnöke beszédében rámutatott azok­ra az ellentétekre, amelyek az auto­matizálás következtében a kapitaliz­musban kiéleződnek és hozzáfűzte, hogy a Nemzetközi Munkahivatal igazgatója beszámolójában szintén említést tesz róluk, azonban nem mu­tatja meg a megoldáshoz vezető utat. A délutáni ülésen a többi között B. Kozelka, a csehszlovák küldöttség munkáscsoportjának vezetője, a Köz­ponti Szakszervezeti Tanács titkára, nemzetgyűlési képviselői is .beszélt. Gyakorlati példákkal erősítette, hogy dolgozóink az automatizálást szívesen fogadják, újítási javaslataikkal segí­tenek az automatizálást bevezetni, mert az automatizálás rendkívül nagy jelentőségű a népgazdaságra. Több meggyőző adattal rávilágított arra, miért nem kell félni a csehszlovák dolgozóknak attól, hogy az automati­zálás megfosztja kenyerétől. A cseh­szlovák dolgozók az automatizálást csakis örömmel fogadhatják, mert se­gítségükre van az életszínvonal eme­lésében és a kulturális szükségleteik kielégítésében. bármely táján meg lehet kezdeni. Mit kíván a világ népe? Békére vágyik. A béke megőrzéséhez Észak népeinek is hozzá kell járulniok. Ügy véljük, hogy Finnország ilyen álláspontra he­lyezkedik és minden tőle telhetőt megtesz a béke érdekében. Kissé nyugtalanít azonban bennünket Nor­végia és Dánia politikája. Svédország semleges állam, azonban ott is fel vetődnek olyan hangok, amelyek nin csenek előnyére a feszültség enyhíté sének. Norvégiában és Dániában je­lentősek azok az erők, amelyek gör esősen ragaszkodnak az országoknak katonai tömbökre való oszlásához és a NATO katonai csoportosulás tagjai akarnak maradni. Ez kárára var. ezen országoknak és a világbékének. Különösen veszedelmes dolog, hogy ezek az országok területüket idegen hatalmaknak engedik át, hogy azon katonai támaszpontokat építsenek. Tudjuk, tanácskozásokat folytatnak rakétafegyverek norvégiai és dániai elhelyezéséről. Azonban — amint mondani szokták, adja isten — hogy ezen országok államférfiainak legyen elegendő bátorságuk és tartózkodja nak a rossz cselekedetek végrehajtá­sától, amelyek nem hoznak semmi jót országaiknak és nem járulnak hozzá ahhoz, amit az emberiség vár, a világ béke megszilárdításához. Barátom, Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin és én derülátók vagyunk. Mindent megteszünk a baráti kapcsp­latok fejlesztésére az északi orszá­gokkal — Norvégiával, Dániával és Svédországgal. Jó lenne, ha e hűvös országokból meleg áradna szerte a világon és felhevítené az emberek lelkét, hogy nyugodtan élhessenek háború és háborús félelem nélkül. Mi erre törekszünk. A nyugatnémet rádió megbízottja azt kérdezte, megvannak-e az USA és a Szovjetunió közeledésének lehetősé­gei Németország egyesítése kérdésé­ben? N. Sz. Hruscsov így válaszolt: A kérdés kissé szokatlan, éspedig an­nál inkább, mert német veti fel. A mi gondolkodásunkkal ellenkezik, hogy a német kérdést az Egyesült Államok és a Szovjetunió oldja meg. Senkivel sem. akarunk tárgyalni a német kérdésről. Több ízbén kijelen­tettük és ismételten hangsúlyozzuk, hogy a német kérdést csak maguk a németek oldhatják meg és senkinek sem szabad e kérdés elintézésébe avatkozni. A németek ezt a kérdést nagyon jól átgondolhatják és megold­hatják oly módon, ahogyan az a né­metek érdekeinek legjobban megfe­lel. Két Németország létezik. Ügy vé­lem, a németek maguk is megtalál­ják azt a megoldást, amely megfelel mind a nyugati, mind a keleti Német­országnak. És mi, ha tőlünk fog füg­geni, készek vagyunk mindent meg­tenni, hogy hozzájáruljunk a német Drobléma megoldásához, természetesen nem a németek háta mögött, a nagy államokkal folytatott tárgyalásokkal. Ez a régi módszerekre emlékeztetne, amikor a nagy államok oldották meg a kis országok kérdéseit. Viszont Né­metország nem is tartozik a kis álla­mok közé. Ma más időket élünk. A né­meteknek maguknak kell határozni erről a kérdésről. Az atomgyilkosok újabb bestiális gaztettre készülnek ost, amikor világszerte hatalmas tiltakozások folynak a borzal­mas tömegpusztító fegyverkísérletek és általában az atomfegyverek betiltásá­ért, a múlt hét végén egy újabb, szinte hihetetlennek tűnő hír rázta meg a vi­lágot. Az amerikai atomenergia-bizottság expedíciót szándékszik felszerelni és kiküldeni abból a célból, hogy kipró­bálja a nukleáris robbanások alkalmá­val keletkező stroncium 90-nek az em­berekre és állatokra gyakorolt közvet­len hatását Brazíliában, az Amazonas középső folvása mentén. A bizottság példátlan cinizmussal ki­jelenti, hogy az Amazonas elmaradt vidékén könnvebb végrehajtani ilyen kísérleteket, mint a fejlett iparú terü­leteken. Brazíliának ebben a részében, amelvet a kísérletek színhelyéül kisze­meltek. az emberek és az állatok köz­vetlenül a föld termékeiből élnek. Ezért — mondja a bizottság — ha la­kóhelyüket és munkahelyüket rádioak­tív por lepi be, könnyű felismerni a rá­juk gyakorolt következményeket!) Amikor az ember e sorokat olvassa, önkénytelenül is a hitleri „fajtudósok" elméleteire és ezen elméletek alapján elkövetett bestiális gaztettekre kell gondoljon. Most az amerikai atomener­gia-bizottság úgynevezett „tudományos dolgozói" még tovább mennek. Azt mondják, hogy mivel az Amazonas ős­erdői lakosainak tápláléka, mint isme­retes. mészben nagyon szegény, ez ki­váló alkalmat ad tervezett kísérleteik meavalósítására. A stroncium 90 ugyanis a mészszegény szervezetekben nagyobb pusztítást okoz. mint a nor­mális mésztartalmú testekben, így te­hát a brazíliai indiánok „kimondottan ideális kísérleti alanyok"! Ez a borzalmas terv azt jelenti, hogy az Amazonas vidékének lakóit tömeg­halálra akarják itélni az „emberiesség és a szabadság nemes védelmezői". Tu­dományos alapossággal meg akarják figyelni, hogyan pusztulnak el áldoza­taik fehérvérüség vagy rák következ­tében. Emellett még az az „előnyük" is megvan, hogy a bomlási folyamat a mészhiány következtében gyorsabban halad előre, mint a „civilizált" embe­reknél. \ A kortárs önkénytelenül is megdör­zsöli szemét, vajon igazán jelen időnkről van-e szó, vagy pedig vissza­emlékezésről a német fasizmusra, ami­kor a koncentrációs táborokban véd­telen embereken fagyasztási és mag­talanítási kísérleteket, különféle vegyi experimentumokat hajtottak végre a hitlerista tömeggyilkosok. A Nürnbergben és másutt a háború után lezajlott bűnperekben, amikor a második világháború főbűnösei ültek a vádlottak padján, egyértelműleg le­szögezték, hogy az ilyen, az élő embe­reken végzett kísérletek az emberies­ség legdurvább megsértését jelentik. Abban az időben a törvényszékek amerikai birái is, teljes joggal, halál­büntetést kértek a bűnösök fejére. Ma azonban az amerikai imperialisták ve­szedelmes rádióaktív anyagokkal, stroncium 90-el egész néptörzseken akarnak ilyen embertelen kísérleteket végezni. Egész világ tudósai, a 18 göttingeni német atomtudós, a Csehszlovák Sajtó­iroda nemzetközi ankétjának keretében megszólalt tudósok és nem utolsó sor­ban az a felhívás, amelyet nemrégen kétezer amerikai tudós tett közzé, is­mételten megcáfolhatatlanul bebizo­nyították, hogy az atomfegyverkísérle­tek továbbfolytatása az egész emberi­séget veszélyezteti. A világ közvéleménye azonban, amejy lankadatlanul küzd az atomgyilkosok garázdálkodása, őrült tervei ellen, most síkra száll az amerikai úgynevezett „tudósok" minősíthetetlen szándéka ellen, akik az Amazonas vidék békés lakóinak még borzalmasabb sorsot szánnak, mint amilyet Hirosima és Na­gaszaki szerencsétlenjei 12 évvel ez­előtt elszenvedtek (P~j) Genf (ČTK) — A nemzetközi mun­kaértekezlet júniüs 12-i genfi ülésén megválasztották az egyes kormányo­kat képviselő 10 küldöttet a Nemzet­közi Munkahivatal igazgató testületé­-be. A titkos választásokon 60 ország 119 szavazattal vett részt. A közép­európai államokat képviselő Csehszlo­vákia szavazattöbbséget kapott. Az európai országok képviselői közül be­választották még Svédország és Bel­gium követét, Póttagok Svájc, Dánia és Portugália követei lettek. A népi demokratikus Csehszlovákia ezáltal első ízben lett tagja ezen je­lentőségteljes nemzetközi szervezet­nek. A választás országunk nagy erkölcsi-politikai sikere. Kormányunk a Nemzetközi Munkahivatal igazgató testületének csehszlovák küldöttévé Evže-n Erbant, az Állami Járadékbiz­tosító elnökét nevezte ki. A BéVe-Világtandcs ülése: Á nemzetek szabadsága és függetlensége megszilárdítja a világbékét Colombo (ČTK) — A Békevilágta­nács június 13-án további plenáris ülést tartott. Felszólaltak Románia, Írország, Tunisz, Izland, Argentína, a Német Demokratikus Köztársaság, Franciaország, Pakisztán és más álla­mok békevédőinek képviselői. A küldöttek hangsúlyozták, hogy a nemzeteknek küzdeniök kell nemcsak a háború közvetlen veszedelme, ha­nem a gyarmatosítás védelmére irá­nyuló veszedelmes kísérletek ellen is. Rámutattak, hogy a nemzetek szabad­sága és függetlensége megszilárdítja a világbékét. Dr. Nazim Musli, Szíria küldötte a damaszkuszi egyetem geológiai fakul­tásának igazgatója utalt arra, hogy az USA beavatkozása a Közel-Kelet ügyeibe nagy veszedelmet jelent az arab országok, különösen Szíria béké­jére. Az Eisenhower-doktrinát elfo­gadó egyes arab országok amerikai katonai támaszpontokká vállnak, s ez ellentéteket vált ki az arab országok között. A Béke Világtanács ülésén felszólalt még Nyikolaj Metropolita . az Orosz ó-szláv egyház küldötte. * * * Június 13-án a délutáni órákban a Béke Világtanács plenáris ülésén be­számoltak a békeharc konkrét kérdé­seinek megtárgyalására alakult bizott­ságok munkájáról. Áz első bizottság megbízásából J. Laffitte küldött az atomfegyverek és a velük való kísérletek betiltásának, valamint a leszerelésnek kérdéseiről beszélt. Laffitte bejelentette, hogy a bizottság tagjái a kérdések egész So­rára vonatkozólag megegyeztek, ame­lyekről határozatot kell kidolgozni és ki kell tűzni a harc konkrét tervét. Ivan Montagu hangsúlyozta, hogy a bizottság ülésein felszólalt tagok legnagyobb része állást foglalt az A lengyel rádió nemzetközi ankétja Varsó (ČTK) — A lengyel rádió nemzetközi ankétot kezdett, amely­nek során különböző országok világ­hírű tudósait, jelentőségteljes politi­kusait, képviselőit és íróit kérdezte meg arra nézve, hogy elérhetőnek tartják-e az atomfegyverkísérletek betiltására vonatkozó nemzetközi egyezményt. Az ankétra dr. E. H. Sz. Burhob, a londoni egyetem tanára, a világhírű atomfizikus, dr. Kari Bárt, a baze'i teológia professzora, Edouard Dala­dier, volt francia miniszterelnök és Georg Branting neves svéd ügyvéd és politikus már válaszoltak. Stassen új utasításokkal utazott Londonba Washington (ČTK) — Stassen, az amerikai küldöttség vezetője az ENSZ leszerelési albizottságának londoni ülésén Londonba utazása előtt június 13-án tagadta, hogy Dulles államtit­kár a washingtoni tanácskozások so­rán „megrótta" őt azért, hogy Lon­donban túllépte hatáskörét a szovjet küldöttséggel folytatott tárgyalások folyamán. Stassen beismerte azonban, hogy Londonba „korlátozott hatás­körrel és új utasításokkal utazik". Norstad tábornok nyíltan fenyegetődzik az atomfegyverekkel Washington (ČTK) Norstad amerikai tábornok, a NATO fegyveres erőinek főparancsnoka június 12-én hosszabb tárgyalást folytatott Dulles államtit­kárral. A tanácskozás után a tábornok a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy az öszejövetelen megvitatták az Északatlanti Szövetség valamennyi problémáját. Washingtoni körökben hangsúlyozzák, hogy Norstad határo­zattan állást foglalt a fegyveres erők bármilyen korlátozása ellen. A hírek szerint Norstad szorgalmaz­ta a NATO fegyveres erőinek további megerősítését és ezen haderőknek atomfegyverekkel való ellátását. Norstad azzal dicsekedett, hogy „a Szovjetuniót mind a négy világtáj felöl több mint 250. előretolt' amerikai kül­földi katonai támaszpontról megtá­madhatják." erőpolitika ellen és követelte a békés együttélés elveinek megvitatását, va­lamint a Kínai Népköztársaság ENSZ­beli törvényes helyének elismerését. A bizottságok beszámolója után meg­kezdték az általános vitát. A burmai békevédők küldötte bí­rálta az amerikaiaknak terveit, ame­lyekkel az ázsiai országokra a gyar­matosítás új formáját akarják rákényszeríteni. Az ülés részvevői tapssal fogadták A. J. Kornyejcsuk elnöklő szovjet író azon közlését, hogy az ülésen megjelentek az egyiptomi békevédők küldöttei. Széljegyzetünk: Adenauer bécsi útjának céljai Amikor Raab osztrák szövetségi kancellár csütörtökön bonni kollégáját Adenauert a bécsi Ballhaus-Platzon „drága barátom" megszólítással üdvö­zölte, e szó kétértelműségének halla­tán sokan nem tudták visszatartani gúnyos mosolyukat. Mert bizony Ausztriának valóban „drága" ez a baráti látogatás. Ogy hírlik, Adenauer Sécsben már csak aláírását biggyeszti az Ausztriában levő, úgynevezett apró német vagyonról szóló, előre kidolgo­zott szerződés alá. A dologban az az érdekes, hogy az osztrák államszerződés kifejezetten megtiltja a volt német vagyonérté : keknek német állampolgároknak való viszaadását. Most e szeriődésbe mégis bevettek egy fejezetet, amely szerint az úgynevezett „apró vagyon" pl. kis családi házakat, bútort, ház­tartási cikkeket, amelyek 1945-ig Au­sztriában lakó német állampolgárok tulajdonát képezte, 260 000 silling vagy 10 000 dollár értékig vissza kell adni. A bökkenő ott van, hogy e fe­jezet rendelkezései alapján — Bonn és Bécs hónapokig tartó közös mun­kájával — megegyezést dolgoztak ki, amely szerint sok esetben olyan objek­tumokat is visszaszármaztatnak né­met állampolgároknak, amelyek két és félmillió silling értékűek. Az államszerződésnek e „nagyvonalú magyarázatát" az osztrák kormány nem adja ingyen, bár, amint az aláb­biakból látni fogjuk, nem kétséges, hogy melyik fél jár jobban. Nyugat­Németországnak vannak bizonyos fi­zetési kötelezettségei, amelyek azon­ban összesen kb. 300 millió sillinget tesznek ki, vagyis csak 15 százalékát annak az összegnek, amelyet Auszt­riánajc kell Nyugat-Németországnak fizetnie, s ez bizony szép summa, ke­rek kétmilliárd silling. Bonnban ma is szívesen emlegetik Ausztriát „német testvérként". Aden­auer ugyan nem teheti meg, mint Hitler, hogy egyszerűen zsebrevágja az egész országot, de nem jön rosszul az a kétmilliárd bezsebélése sem. Adenauer bizonyára ezzel is megtölti választási kasszáját — jó egy pár sza­vazatot vásárolhat érte. Adenauer bécsi látogatásával kapcsolatban rámu­tat erre több osztrák lap is. Nyilván­való, hogy ausztriai látogatásával Aden­auer „választási segélyt" akar kapni, s ezt az osztrák népnek kell megfi­zetnie. Az osztrák nép azonban egyáltalán nem lelkesedik az államszerződés ren­delkezéseinek ilyen értelmű „nagylel­kű" magyarázatáért, jól tudván, hogy ez tulajdonképpen olyan ajándék, amely Adenauer fegyverkezési és há­borús politikáját hivatott szolgálni. Igy hát az osztrák népnek sem kedve, sem oka nincs a lelkesedésre. Ellen­kezőleg, Adenauer látogatása nyug­talanságot keltett az osztrák népben, ami nem utolsó sorban a nyugatné­met militaristák atomfegyverkezésével fiiga össze. A kis Duna-menti köztár­saság földrajzi helyzete feleslegessé tesz minden közelebbi magyarázatot •rról, mily közvetlen veszély fenyegeti Ausztriát a szomszédos nyugatnémet atomháborús készülődés következté­ben. (—cs—n) ÜJ SZÖ 1957. június 15.

Next

/
Thumbnails
Contents