Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-14 / 164. szám, péntek

Egyszer s mindenkorra be kell szüntetni a nukleáris fegyverkísérleteket Világszerte szaporodnak a nukleáris fegyverkísérletek betiltását követelő hangok. Ezek a kísérletek a kiváló tudósok szavai- szerint veszélyeztetik a mostani és jövő nemzedékeket. LONDON (ČTK) Ottó Hahn, a jelenleg Londonban tartózkodó kiváló nyugatnémet tudós, Nobel-díjas profeszszor június 11-én síkra szállt az atomfegyverkísérletek folytatása ellen. A professzor kijelentette, hogy e kísérletek folytatása felmérhetetlen károkat okozhat. MEXICO CITY. Az El Popular című mexikói lap jelentése szerint a mexikói dolgozók szövetségének funkcionáriusai felhívták a szövetség tagjait, foglaljanak állást a nukleáris fegyverkísérletek folytatása ellen. WASHINGTON. Az amerikai tudósok szövetségének végrehajtó bizottsána június 11-én felszólította az amerikai kormányt, az ENSZ keretében törekedjék a nukleáris kísérletek beszüntetéséről szóló nemzetközi egyezmény elérésére. Ez az amerikai tudósok második csoportja, amely ilyen követelést terjesztett elő. Az első akciót dr. Linus Pauling, Nobel-díjas tudós, a kaliforniai technológiai intézet professzora indította meg. BRIGHTON. A nukleáris fegyverekkel való kísérletek ellen tiltakozó felhívásokhoz június 12-én csatlakozott az angol szövetkezetek nemzeti szövetsége is, amely évzáró gyűlésén a nukleáris fegyverkísérletek azonnali betiltására és az általános leszerelés értekezletének megkezdésére felszólító határozatot hozott. További kétszáz amerikai tudós az atomrobbantások ellen New York (ČTK) — Linus Pauling professzor közölte a sajtó képviselőjével, hogy az atomfegyverkísérletek betiltására vonatkozó nemzetközi egyezmény megkötését szorgalmazó felhívását további 200 tűdós irta alá. Ezzel az aláírások száma 2200-ra emelkedett. Nasszer elnök nyilatkozata Egyiptom külpolitikájáról New York (ČTK) — A Look amerikai folyóirat szerkesztősége az újságíróknak elküldötte azon Interjú kefelenyomatát, amelyet Nasszer egyiptomi elnök adott William Atwoodnak, a folyóirat szerkesztőjének. Az interjú a június 25-i számban jelenik meg. Atwood azt írja, hogy Nasszer nem szívesen egyezett bele a beszélgetésbe, amit azzal indokolt, hogy az amerikai újságírók többsége, akikkel beszélgetett, — nem volt tárgyilagos. — Az interjú során kül- és belpolitikai problémák kerültek szóba. Arra a kérdésre, hogy Nasszer diktátornak tartja-e magát, az elnök ezt válaszolta: „Ezt a vádat.már gyakran hallottam. Amerikában diktátornak neveznek engem, mert nem vetem alá magam az USA utasításainak. Arra a kérdésre, megváltozott-e a rendszer jellege Egyiptomban, Nasszer azt válaszolta: „Csupán az USA változott meg 1954 óta". Az Eisenhower-doktrináról Nasszer elnök nem akart nyilatkozni. Atwood megkérdezte: Mire gondolt, amikor kijelentette, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország gazdasági háborút folytatnak Egyiptom ellen? Nasszer ezt válaszolta: „Zárolták devizáinkat, nem voltak hajlandók búzát és gyógyszert eladni nekünk, gazdasági nyomást gyakoroltak, hogy a Szuezi-csatorna kérdésében megváltoztassuk politikánkat." Arra a kérdésre, miért államosította Egyiptom a Szuezi-csatornát 1968. előtt, amikor a csatorna automatikusan Egyiptom tulajdonába jutott volna, Nasszer ezt válaszolta: „Két okból. Amikor önök kijelentették, nem segítenek nekünk az Asszuáni-duzzasztógát építésében, meg kellett mutatnunk önöknek, hogy büntetlenül nem sérthetnek meg egy kis országot. Ezenkívül pénzre volt szükségünk, hogy saját erőnkből építhessük fel a duzzasztógátat." Arra a kérdésre, milyenek Egyiptom kapcsolatai a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, Nasszer elnök azt válaszolta, olyanok, amilyenek néhány évvel ezelőtt a nyugati tömbbel folytatott gazdasági kapcsolatok voltak. Arra a kérdésré, szívesen éllátogatna-e az Egyesült Államokba Nasszer így válaszolt: „Ha nem volnék annyira elfoglalt, szívesen utaznék Amerikába". A Béke Világtanács két bizottságban tanácskozik Colombo (ČTK) A Béke Világtanács június 12-i colomból ülésén a küldöttek két bizottságra oszlottak, amelyek megvitatják a jelenlegi békemozgalom legidőszerűbb kérdéseit. Az egyik bizottság a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdéseivel foglalkozik, a másik pedig megvitatja a lázas fegyverkezésből és főképp a nukleáris fegyverek alkalmazásából eredő veszedelemmel kapcsolatos kérdéseket. Nagy figyelmet keltett a Hirosimáról és Nagaszlkiról készült fénykép-kiállítás, amelyet a japán békevédők rendeztek. Nepál Kommunista Pártjának kongresszusa Delhi (ČTK) — Katmandból jelentik, hogy véget ért Nepál Kommunista Pártjának II. kongresszusa. A kongresszuson megvitatták az ország belés külpolitikai helyzetének kérdését és több határozatot hoztak. Nagy figyelmet szenteltek az alkotmányozó gyűlés közeledő választásainak. A kongresszus a szélsőséges reakciós pártokon kívül egységre szólította fel a politikai pártokat és síkra szállt azért, hogy betiltsák a nepáli lakosság toborozását idegen államok katonai szolgálatába. Párizsban megnyitották a csehszlovák gótikus művészet kiállítását Párizs (ČTK) — Szerdán, június 12én délelőtt dr. František Kahuda, Csehszlovákia iskolai és kulturálisügyi minisztere Párizsban ünnepélyesen megnyitotta a gótikus kiállítást. A miniszter kíséretében megjelent dr. Josef Urban Csehszlovákia párizsi nagykövete és Ernest Sýkora iskolai- és kulturállsügyi megbízott. Francia részről jelen volt Jacques Bordeneuve iskolaügy! államtitkár és Pierre de Felice külügyminisztérium! államtitkár. Az USA Libanont a Bagdadi Paktum támaszpontjává akarja tenni Damaszkusz (ČTK) — Az A1 Dzsamhur szíriai lap tudósítása szerint az iraki amerikai nagykövetség az USA elnökének külön követétől információkat szerzett a Libanon területén épülő stratégiai támaszpontok fontos terveiről. E támaszpontokon akarják elhelyezni a Bagdadi Paktum tagállamainak fegyveres erőit. A lap hozzáfűzi, hogy a libanoni kormány egyetért e tervekkel. A tervek finanszírozásának kérdését most intézik Washingtonban. OMMEN TÁRUNK A huszonharmadik kormány Franciaországban A franciaországi kormányválságok ** a világ karikaturistáinak kedvelt témája. A leggyakrabban körhintaként ábrázolják e válságot. Ezzel azt akarják mutatni, hogy a kormányok változnak, de az a politika, amely megdőlésükre vezet, továbbra is megmarad. Most újból nyugodtan visszatérhetnek ahhoz, amit négy évvel ezelőtt ábrázoltak, csak egy kissé az arcokat kell megváltoztatni. Guy Mollet kormánya megbukott, és BourgesMaunoury kormánya elvben ugyanolyan körülmények között alakult meg, mint a Schuman, Bidault, Queille, Laniel vagy Faure-kormányok. A körhinta figurái forognak, a politika marad — legalábbis egyelőre. A Bourges-Maunoury kormánynak elnökével együtt tizennégy minisztere és 15 államtitkára van. Négy további államtitkárt utólagosan neveznek ki — a földművelésügyi minisztérium, az ipari, kereskedelmi és kereskedelmi tengerészeti államtitkárokat. Bourges-Maunoury ezeket a tárcákat nyilvánvalóan azért hagyta betöltetletnül, hogy alkalmilag a hírhedt parlamenti aritmetika módszerei szerint töltehesse be őket. A negyvenötös szavazattöbbség, amelyet az új kormány kapott, a jelentések szerint a legalacsonyabb többség, amilyennel egy új kormány az utóbbi két évben működését megkezdte. Azt a módot, ahogyan a jelenlegi válságot „megoldották", nem kommentálták túlságosan. Az új kormány összetételében nem nagyon különbözik a régitől. Ojból a radikálisok és a jobboldali szocialisták koalíciója az erőknek enyhe áttolódásával a radikálisok felé, vagyis jobboldalra. Három miniszter és három államtitkár kivételével nem kerültek a kormányba új emberek. Az új kormány programja nyíltan hirdeti a Molletpolitíka legreakciósabb elveit, és a párizsi „Populaire", a szociáldemokraták lapja azt hangoztatja, hogy az új kormány feladata „hiztosítani" a politikai kontinuitást. Bourges-Maunoury arról ismert, hogy bensőséges kapcsolatok fűzik a finánc nagytőkéhez és főleg a finánctőke egyik vezető képviselőjéhez — René Meyerhez. Programjában világosan tudomásul adja, hogy a „nagy urak" érdekeit legalábbis oly hűségesen szándékszik védelmezni, mint Mollet. A Mollet-kórmány bukását az algériai háború és annak gazdasági következményei okozták. Bourges-MauA nyugatnémet szövetségi parlament választási időszakának végéhez már csak három hónap hiányzik, beleszámítva a nyári szünidőt is. Ezért az egyes politikai pártok széleskörű tevékenységet fejtenek ki, hogy tető alá hozzák azon törvények egész sorát, amelyekhez rendkívüli érdek fűzi őket és amelyek valamiképpen hozzásegítenék őket a közelgő választásokon a szavazatok elnyeréséhez. Különösen jellemző^ négy törvényjavaslat, amely a legutóbbi időben nagy visszhangot keltett a nyugatnémet lakosság körében. Ezek a törvények a burzsoá pártok azon törekvéseit fejezik ki, hogy még jobban korlátozzák a dolgozók jogait. A szövetségi parlament /§ 77.—;— ccc^^^.^^i- rr^^ *Jb törvényé LE A SZOCIALIZÁLÁSRÓL SZÖLÖ TÖRVÉNNYEL! Az FDP, a Szabad Demokratikus Párt terjesztette a szövetségi parlament elé a bonni alkotmány 15. cikkelyének megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. Az alkotmány ezen cikkelyét akkor hagyták jóvá, amikor a német monopoltőke részvétele a háború előkészítésében még nagyon élénk emlékezetben élt. A 15. cikkely kimondja, hogy „a földet, a telket, a természeti kincseket és termelőeszközöket közös tulajdonba lehet venni..." Annak ellenére, hogy ez a párt ellenzékben áll a CDU, Kereszténydemokrata Unió kormánypárttal szemben, a CDU szívesen fogadta a törvényjavaslatot. Vajon á törvényjavaslatot miért terjesztette elő az FDP és nem a CDU, amely Nyugat-Németországban a szocializálásról szóló törvénycikkely életbeléptetésére irányuló törekvések ellen küzdő erők élén áll? Mindkét párt, a Kereszténydemokrata Unió és a Szabad Demokratikus Párt a nagytőke és a tőke pártja. Mind a két párt egyetért abban, hogy különösen most, amikor Nyugat-Németországban a munkásság soraiban erősödik az a meggyőződés, hogy a monopóliumok kisajátításának útja a béke és újraegyesítés egyedüli helyes útját jelenti, élesen fei kell lépni ezen szándék ellen. Az FDP azonban más okból is nemcsak az „alkotmány eszmei javításának" céljából szánta el magát erre a lépésre, — írja a reakciós Ŕheinischer Merkúr. A választási előkészületek késztették a pártot erre. A Szabad Demokratikus Párt ugyanis partnert keres, akivel a választások után kormánykoalíciót alkothatna. Az AFP látja, hogy a Kereszténydemokrata Unió bizonyos mértékben kompromittálta magát a nyugatnémet közvélemény szemében. Az FDP ezért kilépett a kormánykoalícióból és más szövetségest keres. Hajlandó koalícióra lépni a Szociáldemokrata Párttal, azonban csak akkor, hogyha a Szociáldemokrata Párt lemond „forradalmi" jelszavairól és az „államosításról". Egyébként azok a jelszavak is, amelyeket az államosításról terjesztenek, tulajdonképpen az „államosításnak" csupán cirkuszi utánzását és semmi mást nem jelentenek. Az FDP egyes vezetői azt hiszik, hogyha kiküszöbölik a szocializálás „legális" lehetőségét, a Szabad Demokratikus Párt számára nem jelent rizikót, hogyha koalícióra lép a Szociáldemokrata Párttal. A szociáldemokrácia álláspontja az élőterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban egyenlőre homályos. Egyes lapok ugyan azt írják, hogy a szociáldemokraták álláspontja elutasító, azonban a valóságnak inkább megfelel az, hogy eddig nem foglaltak állást. A Szabad Demokratikus Pártot ez nem befolyásolja. Sokkal rosszabb ennél, hogy két szövetségi országban, Észak-Rajnavidék—Westfáliában és Bajorországban a két párt már koalícióra lépett. Mivelhogy az alkotmány megváltoztatásához a szövetségi tanácsban kétharmad többség szükséges, és mivel e tanácsban az egyes szövetségi országok nyertek képviseletet, a szavazásnál fontos lenne, ha a törvényjavaslat mellett Észak-Rajna-vidék—Westfália és Bajorország Szociáldemokrata Pártjának képviselői is leszavaznának (féltételezve, hogy az FDP-párttal együtt szavaz a CDU kormánypárt és a Német Párt). A következő napok és hetek majd többet mondanak erről. HUMBUG A NÉPI AKCIÓKKAL A Kereszténydemokrata Unió és a Német Párt nem várnak addig, amíg elfogadják a szocializálás ellenes törvényt, hanem maguk ütik a vasat. E napokban a szövetségi parlament elé törvényjavaslatot terjesztettek a Volkswagenwerke autógyár magántulajdonba való helyezéséről és az úgynevezett népakciókról. Blank volt hadügyminiszter a törvényjavaslat indokolásában azt mondotta, hogy e törvény célja „az emberi személyiség fejlesztése". A CDU más vezetői ezzel kapcsolatban patétikus hangon kijelentették: „a tulajdonosok nemzete akarunk lenni" (Arnold) „birtokot és jólétet mindenkinek" (Erhard). Azonban más a szóbeszéd és más a valóság. Adenauer ezzel a lépéssel csapást akar mérni a nyugat-németországi munkásság osztályöntudatára. Az csak természetes, hogy az autógyár magántulajdonba való adásának és a népakció kiadásának terve a választási kampány részét képezi. Adenauer azt várja, hogy ez a terv új választókat szerez neki. A Kereszténydemokrata Uniónak eddig nem sikerült „az általános jólétről" szóló hangzatos szavakkal megnyerni azokat, akiket szeretne, a Volkswagenwerke wolfsburgi és hannoweri munkásait. Közvetlen azután, hogy a köztudatba került a magántulajdonba való helyezés törvényjavaslatának előterjesztése, a gépkocsigyár 25 ezer dolgozója 1 órás figyelmeztető sztrájkot tartott. Néhány nappal később a Volkswagenwerke braunschweigi munkásai szintén egyórás figyelmeztető sztrájkkal fejezték ki, hogy nem értenek egyet az üzem magántulajdonba adásával és a bonni kormánykoalíció politikájával. A SZTRÁJKELLENES TÖRVÉNY A Szabad Demokratikus Párt e napokban a szövetségi parlament elé terjesztette a sztrájkellenes törvény javaslatát, amelynek segítségével a nyugatnémet burzsoázia el akarja törölni a munkások jogainak maradványát és a bonni államot fennsőbbségi állammá akirja alakítani. Habár nem valószínű, hogy ezt a törvényt a mostani parlament működése időszakának végéig még elfogadják, mindenképpen hatással lesz a választási harcban „az egymással szemben álló erők viszonyára". E törvényjavaslatot a szakszervezetek soraiban élesen elítélték. A LOVAGI PENDJEL VISELÉSÉNEK KÉRDÉSE A negyedik törvényjavaslat egy kissé más kérdéssel foglalkozik: A rendjel viselésével a Német Szövetségi Köztársaságban. Ezt a törvényjavaslatot hallgatólagosan már csaknem elfogadták, amikor felmerült „egy fontos kérdés". Ezt a kérdést a szalag okozta. Egyesek ugyanis azt kívánták, hogy az 1934. évtől a hitleri vereségig terjedő időszak során szerzett náci kitüntetéseket fekete-sárga-piros szalagon viseljék. Mások azt kívánták, hogv a szalag birodalmi fekete-fehérpiros színű legyen. Bármiképpen is fejeződjék be a vita, egy bizonyos, a szövetségi parlament megszavazza azt a törvényt, amely szerint az SS, az SA, a Wehrmacht, és ki tudja még milyen alakulatok tagjai elő vehetik poros ládáikból a vas- és lovagkeresztjeiket és nyilvánosan hordhatják. Még azok is, akiket a Szovjetunióban, Lengyelországban, a gyűjtőtáborókban, Lidicén és Oradourban végzett gyermekgyilkosságokért a cseh-, francia-, belga- és lengyel hazafiak kivégzéséért tüntették ki. És még azt áliítjdk, hogy NyugatNémetországban aem él Bismarck, Vilmos- császár és Hitler háborús szelleme, amikor mai követőik annyira áhítoznak a lovag- és vaskeresztek viselése után. r K. D, noury azonban ugyanazzal az aktatáskával lép hivatalába, mint amellyel Mollet onnan távozott. Négyszázötven milliárd frank új adót ígér az év végéig és támadást szándékszik intézni az aranykészletek ellen, hogy a háborút tovább folytathassák. A frank további elértéktelenedése nyilvánvalóan elkerülhetetlen. Lacoste, az Algériában székelő miniszter, akit az új miniszterelnök meghagyott a kormányban, ezzel egyidejűleg Algériában új „globális akciót" indít az algériaik ellen. Bourges-Maunoury továbbá azt ígéri, hogy nem fog késlekedni az „európai" szerződések ratifikálásával. A francia bank elnöke eközben Bonnba megy, ahol német kölcsönről fog tárgyalni. Általánosan ismert tény, hogy maguk az amerikaiak utasították Franciaországot ehhez a hitelezőhöz ... ismeretessé váltak a bonni feltételek is: Franciaországnak a hitelt 6 éven belül kell megfizetnie kamatostul, mégpedig fegyverszállítmányokkal (!) s nem csekélyebb összegről, mint 85 milliárd frankról van szó. A többség, amellyel Bourges-Maunoury kormányát megalakította, magától beszél. Alig haladja meg ugyanis a képviselők egyharmadát. Bourges-Maunoury ellen szavazott még saját pártjának 12 képviselője is, Mendes-France-szal élükön. A klérus tagjai is tartózkodtak a szavazástól, valamint a „függetlenek", akiknek Bourges-Maunoury programja a legjobban kedvez, ellene szavaztak, mert az új kabinet túlságosan bűzlik a csődtől. A kormányválságból két következtetés vonható le. Elsősorban az, hogy a reakciónak nem sikerült elérnie céljait, — viagyis megalakítani a „nemzeti egység" kormányát, az egész jobboldal kommunista ellenes tömbjét. A tömegekben növekvő ellenállás nagymértékben hozzájárul a burzsoá pártok közötti ellentétek fokozásához, úgyhogy nem tudtak megegyezni. _ , Másrészt azonban az látható, hogy a baloldali erők még nem tudták kivívni akaratuk érvényesülését. Ebben ismét a szociáldemokraták és vezetőik áruló álláspontja játszotta a fő szerepet. A reakció és á nép erejének Öszszemérése tehát tovább folyik. Bourges-Maunoury kormánya nem állhat fenn sokáig. Az ellentétek túlságosan kiéleződtek és a problémák túlságosan komolyak. Az új kormánynak ezért csak az a szerepe, hogy a két válság közötti űrt kitöltse. Franciaország biztosan kivívja azt, hogy visz-' szatérjenek ahhoz a programhoz, amelyet 1956. január 2-án a baloldal győzetlme hozott. J. H. jléftáíiy sorban BANDA.RANAIKE, Ceylon miniszterelnöke június 12-én este fogadást rendezett a Béke-Világtanács ülése küldötteinek tiszteletére. A fogadáson megjelentek Ceylon miniszterei, a parlament tagjai, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, India, Indonézia, Burma és más országok diplomáciai képviselői is. (ČTK) KUANTUN léi-kínai tartomány Svätou kikötőjének térségében június 12én a légelhárító tüzérség megrongált egy amerikai repülőgépet és két csangkajseki reaktív repülőgépet lelőtt. (ČTK) A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN l szakszervezeteknek 5,7 millió tagja van, ami az összes dolgozók 90,7 százalékát teszi ki. (ČTK) A NÉPAKARAT június 12-én közölte, hogy a legutóbb! hetekben Franciaországbői, Nagy-Britovniából, Ausztriából és Svájcból mintegy 1500 magyar tért vissza hazájába, akik az ellenforradalom idején külföldre távoztak. A visszatértek kijelentették, hogy Ausztriában még több ezer menekült tartózkodik, akik haza akarnak térni. (ČTK) NORSTAD, amerikai tábornok, á NATO fegyveres erőinek főparancsnoka, folytatja a további lázas fegyverkezés kampányát. Június 11-én a képviselőház külügyi bizottságának titkos ülésén a tábornok állást foglalt az amerikai fegyveres erőknek Nyugat-Európából való visszahívása ellen. (ČTK) AZ OLASZ kohászati ipar több mint 100 000 dolgozója a szakszervezetek felhjyására június 12-én 24 órás sztrájkot tartott. A sztrájkolók a munkaidő csökkentését követelték az eddigi munkabérek betartása mellett. (ČTK) ÜJ SZÖ (P~j) 1957. június 507.