Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-14 / 164. szám, péntek

(Folytatás az I. oldalról) gos átlagban el kell érnie az 1940 li­tert, a száz tehén után évente felne­velt borjak átlagos számának pedig a 77,5-öt és a vágóállatok átlagos élő­súlyának 400 kg-ot. A vágóállatok ál­talános tenyésztésének az 1957-es évvel szemben 1,8 százalékkal kell emelked­nie és a tejtermelésnek összesen 4,8 százalékkal. A terv egyben számít a sertéshús és a tojás növekvő termelé­sére is. Az 1958-as évre tervezett mezőgaz­dasági termelés fejlődése megteremti az előfeltételeket a központi alapok jobb biztosítására. Az 1957-es tervvel szemben a ga­bonabegyűjtés összterjedelme 3,4 százalékkal, az olajos növényeké 5,9 százalékkal, a lené 5 százalékkal, a komlóé 6,6 százalékkal, a vágómarha 1,8 százalékkal, a vágósertésé 2,9, a tejé 4,3, a tojásé 4 százalékkal nö­vekszik. 'A fokozott húsbegyűjtés biztosításában továbbra is jelentős tényező marad és fokozódik a marhák, borjúk és serté­sek szerződéses hizlalása, amely takar­mányjuttatással vagy anélkül történik, nagyon előnyös árfeltételek mellett. E feladatok teljesítése lehetővé teszi a lakosság élelmiszerellátásának, első­sorban a hús- és tejellátásának továb­bi javulását. A termelés és a begyűj­tés növekedésével együttesen gya­rapodik a földműves lakosság jöve­delme is. A termelési és begyűjtési feladato­kat minden mezőgazdasági üzemmel részletesen megtárgyalják legkésőbb ez év augusztus 5-ig és intézkedéseket tesznek biztosításukra. A mezőgazda­sági termelési terv mutató számainak lényegesen csökkentett száma lehető­vé teszi a mezőgazdasági üzemeknek, hogy a termelésnél figyelembe vegyék a helyi viszonyokat úgy, hogy minden hektáron a lehető legnagyobb termést Közlemény a kormány üléséről érjék el, s eleget tegyenek beadási kötelezettségeiknek. A nemzeti bizottságok sürgős fel­adata ezért helyesen és idejében fel­bontani a tervet a községekre és a mezőgazdasági üzemekre termelési viszonyaiknak megfelelően. Az a tény, hogy jelentősen bővült a nemzeti bizottságok jogköre, hogy a kerületi nemzeti bizottságok megkap­ják az egész kerület mezőgazdasági feladatait és e feladatok biztosítására szolgáló eszközöket, fokozza felelőssé­güket a mezőgazdasági termelés és begyűjtés tervfeladatainak teljesítésé­ért. Működésük súlypontja irányító és szervező munkájuk színvonalán nyug­szik. A mezőgazdasági termelés és be­gyűjtés tervfeladatai megkövetelik, hogy jobban felhasználják azokat az eszközöket, amelyeket az állam a me­zőgazdaságnak juttat, főleg a GTÄ-ák és állami gazdaságok gépesített eszkö­zeit, és megkövetelik a beruházási épít­kezés meggyorsítását és javítását is. A termelést a legnagyobb mérték­ben a sikeresen konszolidálódó szocialista szektornak kell fokoznia, amely már ma az ország mezőgazda­sági földjének csaknem felén gazdál­kodik. Hogy a mezőgazdasági terme­lés tervét a második ötéves tervben sikeresen teljesítsük, ebben alapvető jelentőségű a további EFSZ-ek ala­kítása és a taglétszám bővítése. Az új EFSZ-ekre rendkívül nagy gon­dot kell fordítani és segítséget kell nyújtani nekik, hogy mindjárt alakítá­suktól kezdve képesek legyenek a szo­cialista nagytermelés előnyeit a ter­melés gyors növelésére és az önkölt­ségek csökkentésére felhasználni s ez­által a szövetkezeti alapon gazdálkodó parasztok életszínvonalának növelésére is. Új törvényjavaslat a találmányokról és ésszerűsítő javaslatokról A kormány ezután jóváhagyta a ta­lálmányokról, a felfedezésekről és ész­szerűsítő javaslatokról szóló törvény­javaslatot. A kormány állandó gondoskodást szentel a feltalálók és ésszerüsítők mozgalma fejlesztésének. Ebben ipa­runk, elsősorban a gépipar műszaki emelkedésének fontos erejét látja. A feltalálók és ésszerüsítők mozgal­mának fejlődését gátolja számos ma már túlhaladott és tökéletlen, a talál­mányokkal és ésszerűsítő javaslatokkal kapcsolatos előírás. Ezért a kormány elhatározta új törvényjavaslat kidol­gozását a találmányokról és ésszerű­sítő javaslatokról. A találmányokról és ésszerűsítő ja­vaslatokról szóló törvényjavaslatot a kormány elé terjesztése előtt meg­tárgyalták a feltalálókkal és ésszerű­sítőkkel. A kerületekben és az üze­mekben megtartott nyilvános vitákban több mint 10 000 dolgozó vett részt és 5000 hozzászólás hangzott el. A fel­találók és ésszerüsítők javaslatai alap­ján a törvényjavaslatot átdolgozták és kiegészítették, s a minisztériumokkal, valamint a Központi Szakszervezeti Ta­után most a kormány elé terjesztették. A találmányokról, felfedezésekről és ésszerűsítő javaslatokról szóló tör­vényjavaslat alapján bővül elsősorban a feltalálók és ésszerüsítők jogköre, főleg ami a szabadalmak odaítélésében, valamint a találmányok és az ésszerű­sítő javaslatok gyakorlati alkalmazásá­ban és a jutalmak megállapításában való részvételüket illeti. A feltalálók jogainak bővülése kü­lönösen abban nyilvánul meg, hogy amidőn az állam felhasználja a talál­mányokat, a találmányok felasználásá­ról szóló szerződésnek rendelkezése­ket kell tartalmaznia arról, hogy a fel­találó részt vesz a találmány kidolgozásában és bevezetésében, és rendelkezéseket kell tartalmaznia a találmány jutalmazásáról és annak ki­fizetési módjáról is. Ha a vállalat és a feltaláló között nem jön létre meg­egyezés a jutalmat illetőleg, egyeztető eljárásnak kell Iezajlania a szakszer­vezetben; ha az egyeztető eljárás sem vezetett célhoz, akkor a jutalmat bí­róság dönti el. Ami az ésszerűsítő javaslatok fel­használását illeti, a törvény megálla­latba bevezetni azokat az ésszerűsítő javaslatokat, amelyek számára hasz­nosak. Az ésszerűsítőnek igénye van jutalomra, ezért a vállalat az éssze­rűsítővel megegyezést köt az ésszerűsítő javaslatért járó jutalom­ról, valamint az ésszerűsí­tőnek a javaslat kidolgozásában és bevezetésében való részvétele feltéte­leiről. Ha nem kerül megegyezésre sor az ésszerűsítő javaslatért járó ju­talom kérdésében, hasonlóképpen jár­nak el, mint a találmányok felhaszná­lásért járó jutalom megállapításánál, (egyeztető, esetleg bírósági eljárás). A találmányok és az újítási javasla­tok bevezetésénél szélesebb mérték­ben kell érvényesíteni az anyagi ér­dekeltség elvét. A törvényjavaslat le­hetővé teszi azon személyek jutalma­zását is, akik érdemeket szereztek a találmányok és ésszerűsítő javaslatok bevezetésében, kibővítésében és teljes felhasználásában. Továbbá az ésszerű­sítőnek és feltalálónak abban az eset­ben, ha a találmány vagy az éssze­rűsítő javaslat kidolgozásán, kipróbá­lásán vagy bevezetésén dolgoznak, biztosítják azt, hogy megfelelő módon mentesüljenek saját munkájuktól. A törvényjavaslat hangsúlyozza a szakszervezet szerepét a feltalálók és ésszerüsítők mozgalmának fejlesztésé­ben. A minisztériumok és vállalatok feladatává teszik, hogy megtárgyalják és megegyezzenek az FSZM szerveivel mindazon intézkedésekben, amelyek a találmányok és az ésszerűsítő mozga­lom szervezését és irányítását érintik. Az FSZM szerepe növekszik a feltalá­lók és ésszerüsítők jogainak védelmé­ben is, mert számításba veszik, a szakszervezeten belül lezajló egyezte­tő eljárást abban az esetben, ha nem kerül megegyezésre sor a vállalatok és feltalálók (ésszerüsítők között) a találmányért (ésszerűsítő javaslatért) járó jutalom összegében. A kormány elhatározta, hogy a tör­vényjavaslatot megtárgyalás céljából a nemzetgyűlés elé terjeszti. Egyben a Találmányok és a Normalizálás Hi­vatala elnökének feladatává tette, hogy az illetékes miniszterekkel együtt végrehajtó előírásokat dolgozzon ki az új törvényre úgy, hogy ezek a tör­vénnyel egyidejűleg érvénybe lépje­nek. A találmányokról, felfedezések­ről és ésszerűsítő javaslatokról szóló új törvény a feltalálók és ésszerüsítők mozgalma fejlesztésé­nek hatékony eszköze lesz, ami iparunk és a többi népgazdasági ágazat tartós technikai fellendülé­sének fontos előfeltétele. A kormány felhívta a figyelmet az összes vezető gazdasági szervek és vállalatok vezető dolgozóinak azon kö­telességére, hogy szorosan együttmű­ködjenek a feltalálókkal és ésszerűsí­tőkkel. A műszaki normalizálás jelentősége szüntelenül növekszik nács elnökségével való megtárgyalás l pítja, hogy a vállalat köteles a gyakor­A ta'álmányokról, ésszerűsítő javas­latokról szóló törvényjavaslat meg­tárgyalása után a kormány jóváhagyta a műszaki normalizálásról szóló tör­vényjavaslatot. A műszaki normalizálás jelentősége népgazdaságunkban szüntelenül nö­vekszik. A CSKP Központi Bizottságá­nak és a köztársaság kormányának a csehszlovák ipar további műszaki fej­lődéséről 1955 szeptemberében kiadott tézisei meghatározták, hogy a műszaki normalizálás valamennyi ágazat folya­matos munkamódszerévé váljék. A műszaki normalizálásról szóló törvényjavaslat rendezi a műszaki normalizálás irányítását és megvalósí­tását érintő alapvető kérdéseket. A törvényjavaslat a technikai nor­máknéhányfajtáját különbözteti meg: állami normákat, melyek az egész or­szágra érvényesek, szakasznormákat, amelyek a minisztérium hatáskörében érvényesek, vállalati normákat, ame­lyek a vállalat hatáskörében érvénye­sek és technikai feltételeket, amelyek a szerződéses felekre érvényesek. Á törvényjavaslat súlyt helyez arra, hogy a gazdasági szervek, a vállalatok és a dolgozók részt vegyenek a mű­szaki normalizálás fejlesztésében. A törvényjavaslat megállapítja azt is, hogy a gazdasági szervek és vállala­tok, valamint felelős dolgozóik kötele­sek haladéktalanul megtárgyalni a műszaki normákat, közzétenni, terv­szerűen bevezetni és betartani őket a termelési folyamatban. A kormány a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszti. A műszaki normalizálásról szóló törvényjavaslat kidolgozása egyike azon intézkedéseknek, amelyek mű­szaki normázásunk hatékonyságának fejlesztésére és növelésére, valamint általában egész népgazdaságunk szín­vonalának emelésére, főleg pedig arra irányulnak, hogy iparunk magasabb műszaki színvonalat érjen el. A mű­szaki normázásról szóló törvény ren­delkezéseinek következetes betartása nagy segítséget nyújthat egész nép­gazdaságunk hatékonyságának növelé­sében. Az ásványi kincsek legnagyobbfokú kihasználásáért A kormány továbbá jóváhagyta az ásványi kincsek kihasználásáról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat célja az, hogy az ásványi lelőhelyek legnagyobbfokú és leggazdaságosabb kihasználását bizto­sítsa a szocialista országépítés céljai­ra. A törvényjavaslat a fontos ásványo­kat további ásványokkal bővíti ki, amelyek iparunk és országépítésünk nyersanyagalapja szempontjából fon­tosak (metán, foszforos ásványok, ke­rámiai ásványok, márvány, kvarc, ba­zalt, mészkő, stb.). A fontos ásványok azok, amelyek különösen fontosak a népgazdaság szempontjából és ame­lyeket elvileg csak az állam termelhet ki az állami szocialista szektor szer­vezetei útján. Ha azonban a népgaz­daság szükségletei megkövetelik, ezen ásványi lelőhelyek átengedhetők kiak­názás céljából a kisipari szövetkeze­teknek. Az egységes földművesszövet­kezeteknek is át lehet engedni pl. mészkőlelőhelyeket kiaknázás céljából, ha ezt megkövetelik a mezőgazdasági termelés vagy az országépítés szük­ségletei. A külön fel nem sorolt ásványokat, pl. homokot, kavicsot, követ — ameny­nyiben nem alkalmasak ipari fejtésre — tulajdonosaik (a haszonélvezők) vagy az egységes földművesszövetke­zetek saját szükségleteikre maguk fejthetik ki; a kitermelést a szövet­kezet tagjai szükségleteinek fedezé­sére vagy a szomszédos szövetkezetek szükségleteinek céljaira végezhetik. Az ásványi lelőhelyeket az állam kutatja ki és vizsgálja meg az állami szocialista szektor szervezetei útján. Ha a külön megnevezett ásványok le­lőhelyét egyén fedezi fel, erről igazo­lást kap és jutalomban részesül. A kivizsgálás után a fejtő vállalat részére megállapítják az úgynevezett fejtési teret bizonyos ásvány vaqy bizonyos ásványok kitermelésére. Az állami bányaigazgatóság nyilvántartást vezet a fejtési terekről és gondosko­dik ésszerű kihasználásukról. Fontosak a törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek megállapítják, hogyan kell egybehangolni a fejtést végző vállalatok érdekeit a többi fon­tos érdekekkel. A törvényjavaslat fel­adatul tűzi ki, hogy az ásványi lelő­helyeket racionálisan kitermeljük és rendesen kihasználjuk. Ezzel egyide­jűleg a törvényjavaslat megszabja, hogy ezt az alapvető érdeket össz­hangba kell hozni a többi fontos érde­kekkel, főleg az épületek, a tervtelje­sítés szempontjából fontos intézmé­nyek védelme, a földeken okozott felesleges károk megakadályozása, a földek rekultiválása stb. érdekeivel. Azokról az intézkedésekről, melyek­nek célja a bányavállalatok érdekeinek egybehangolása a helyi érdekekkel, a nemzeti bizottságok szervei döntenek, melyeknek jogkörét e kérdésekben a törvényjavaslat lényegesen bővíti. A nemzeti bizottságok szervei fognak dönteni azokban a vitás esetekben is, amikor ellentét merül fel azon mező­gazdasági földek használói részéről, amelyeken a lelőhelyek kutatása kárt okozott vagy ellentétek merülnek fel a földek rekultiválására irányuló in­tézkedések kérdésében stb. Nagy jelentőségűek a törvényjavas­lat azon rendelkezései is, melyek a bányák üzemének biztonságát célozzák és megállapítják, ki felelős a bizton­sági előírások betartásáért. OLVASÓINK FIGYELMÉBE Szabadság idejé­re se feledkezze­nek meg az Üj Szó és más párt­„lap pontos kézbe­ív i sítésének biztosí­tásáról. így állan­dóan tudomásuk lesz az itthoni és világeseményekről. Legkevesebb 5 nappal a szabadság megkezdése előtt kérjék meg a postai kézbesítőt vagy az illetékes postahivatalt, hogy ide­iglenesen arra a címre kézbesítse az újságokat, ahol szabadságukat töltik. Használják fel e szolgálat előnyét. • Nehéziparunk legnagyobb köz­pontjában, Ostraván egy hónapon át öttagú olajfinomító-szakember cso­port tartózkodott tanulmányi látoga­táson az ostravai ásványolajfinoiml­tó-üzem vendégeként. O.C.O.CO Jfágfo vagy =.=.=.=.= K icsoda, melyik ember érez­né magát biztonságban, ha szomszédságában puskaport és lő­szert raktároznának, amely egy véletlenül elejtett gyufas^áltól fel­robban és messze környéken a földdel egyenlővé tesz mindent?! Vajon ki,' melyik ember aludna nyugodtan, ha házát aláaknáznák? Biztosnak érezné életét, ha úgy­szólván puskaporos hordón hál? Igencsak érthető és indokolt az Emberiségnek az az elemi erejű megmozdulása, amellyel az atom­fegyverekkel való további kísérle­tezések ellen tiltakozik. Puszta emberi létét védve joggal követeli minden ember: szüntessék be az atom- és hidrogénfegyverekkel való további kísérletezéseket, semmisítsék meg az atomfegyver­készleteket s az atomot állítsák az emberiség szolgálatába. Ne a halált, hanem az életet szolgálja. Ne romboljon és pusztítson, ha­nem váljék az emberi haladás, a jólét megteremtésének eszközévé. Ne legyen átok, hanem áldás. Mi következik, mi köszönt rá az em ­beriségre: egy új aranykorszak, vagy pedig a végpusztulás, az utolsó ítélet? Világhírű tudósok, szakemberek szólalnak meg és nyilatkoznak s az ember, az egyszerű földi halan­dó, akinek minden törekvését, célját és vágyait e rövid kis sző­ri ÚJ SZO 1957. június 14. ba lehet sűríteni: élni akarok, most megdöbbenve figyel fel. Az atomveszély, e szörnyű ýjkori rém, mint láthatatlan kísértet a nyo­mába szegődött. A világhírű tu­dósok bizonyítják: az atomveszély nemcsak az atombombában van, nemcsak a robbanó bomba sem­misíthet meg közvetlenül élőlé­nyeket, hanem a kísérletezés is. Ha az atombomba hatósugara min­den emberi képzeletet felülmúló rombolása korlátozott is, ám ki, mi vethet gátat a tovasuhanó fel­hő, a légáramlat, a pára elé, ki, mi, hogyan szabályozza a 4evegőt, amelyet a kísérleti robbanások rádioaktivitással telítenek és mér­geznek meg. Bár abszurdum, de: becsukod a szád, befogod az or­rod? Dehiszen a tudósok azt bizo­nyítják, hogy a levegőben úszó radioaktivitás megtámadja a bőrt s a pórusokon keresztül a szer­vezetije hatol. Akkor viszont ólom­ruhát hordasz, amely megvéd a mérgező, káros hatásoktól? A tu­dósok azt mondják, a rádioaktív sugárzás minden élő szervezetet megtámad, minden élő szervezet­be behatol. A búzába, amelyből a kenyeret eszed. Megmérgezi a fü­vet, a fákat, a gyümölcsöt. Rá­dioaktív elemek kerülnek a vízbe, mellyel szomjadat oltod, a földbe, mely minden növényzetnek az éle­tet adja, mely a hátán hord. Hát mi ez, végpusztulás, utolsó ítélet? És nincs menekvés? De hát miért e rém? Bibliai átok, melynek jönnie kell? Földöntúli erők hatnak, amelyek ellen nincs védelem, nincs mód megfékezé­sükre ? AM egbicsaklik az értelem, szörnnyé torzul a kép: em­ber és kultúra. Civilizált világ va­gyunk, — mondjuk —, művelt em­berek. Micsoda kultúrátlanság, mi­csoda elmaradottság — kiált fel e civilizált világ, ha a színesbőrű afrikai népekről és azok országá­ról esik szó. Vademberek — mondják e civilizált világból egye­sek azokra az afrikai törzsekre, amelyeknek tudományából még nem tellett más fegyverre, csak nyílra. Kannibálok — olvassa az ember a nem is oly régi útleírá­sokból. Azokra az afrikai törzsek­re mondták ezt, amelyek megették a közéjük tévedt idegen, fehérbő­rű embert. Analfabéta — mondjuk az írni-olvasni nem tudó emberre. Öklömnyi betűk a lapokban: Ször­nyű bűntény! öt ember arzénmér­gezésben meghalt! A törvényszéki bíró ítéletet hirdet: a büntető tör­vénykönyv X paragrafusa alapján szándékos emberölésért a bíróság i a vádlottat halálra ítéli., Fogják meg — ordít valaki az utcán, egy rohanó emberre mutatva —, gyil­I kos! Fogják meg! — s az utcai járókelők utána erednek, mert a gyilkost el kell fogni, a gyilkos­nak bűnhődnie kell. \ mde mi az a tett, amely ki­meríti a gyilkos szó fo­galmának ismérvét? Ha valakit lelőnek, megszúrnak, álmában or­vul rátámadnak? Hát a gyilkos­ság, a szándékos emberölés mi­lyen és mely fokú ismérve illeszt­hető arra és azokra, aki és akik pillanatok alatt százezer embert pusztítanak el, gyilkolnak meg or­vul? A bűntény mily szörnyűséges fogalmának felel meg gyilkos mé­reggel megfertőzni a levegőt, az egész világot? Joggal kérdezi az ember, kik a kannibálok? Hol a civilizáció határa s azontúl már a sátáni démon, a kultúra kanni­báljai, a rombolás megszállottjai? „Volt-e már valamilyen zárt in­tézetben" — érdeklődött a londo­ni rendőrség attól az asszonytól, aki ^maga egyszerű, szinte pri­mitív^ módján úgy tiltakozott a Karácsony-szigeteken végrehajtott hidrogénbomba-robbantás ellen, hogy egy közönséges üres boros üveget dobott az angol miniszter­elnök lakásának kapujára. Őrült — ez volt az angol rendőrség el­ső reflexé. Vajon ugyanez a véle­ményük azokról is, akiknek pa­rancsára nem egy ócska boros üveget, de pusztító és mérget on­tó hidrogénbombát dobtak le? Hát nem volt-e jogos és indokolt, hogy Joliot-Curie az őrület viha­rának nevezze az atom- és hidro­génbombákkal folytatott kísérlete­ket?! Néhány évvel ezelőtt számos Or­szág törvénybeiktatva, a társada­lom elleni bűntettnek — s ebből eredően, büntetendő cselekmény­nek — mondotta ki a háborúra való mindennemű uszítást és fel­bújtást. Az emberiség létérdeke követeli, hogy az egész világ ki­mondja: az atom- és hidrogén­bombákkal való kísérletezések és azok gyártása kimeríti a szándé­kos emBfe'rölés fogalmát s elköve­tőit ennek megfelelő eljárás alá kell vonni. Nem lehet senki, egy ember számára sem közömbös a nukleáris fegyverek betiltásáért indult mozgalom. Senki, egy em­ber sem mondhatja: nem érdekel, semmi közöm hozzá. Ki mondhat­ná: nem érdekel a levegő, melyet belélegzek, közömbös az étel, mely táplál, mindegy, hogy ép, egészsé­ges gyermekem lesz-e, vagy pedig emberi korcs jön a világra. "VTincs olyan írott és íratlan törvény, amely a gyilkost felmentené. Az emberiség hangjá­nak az egész világon fel kell har­sannia: Gyilkos, fogják meg! Bátky László

Next

/
Thumbnails
Contents