Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-13 / 163. szám, csütörtök

STRAVA HIV Ostrava. Országunk legfejlettebb iparvidéke. Vas- és az acéltermelésünk jó központja hazánk leggazdagabb kőszénmedencéje. Itt fejlődött ki leg­jobban nehéziparunk. Köztársaságunk acélszíve — így neveztük el már régóta Ostravát, mert szénbányáinak, vas- és acélmüveinek, hengerművei­nek munkájától függ, hazánk legfontosabb iparágának nyersanyagokkal való folyamatos ellátása. Ezért hazánk acélszívének dobbanását megérzi a kelet-szlovákiai Vihorlát-gyár Sninán, a fuleki Kovosmalt, a plzeňi Lenin­művek, az érsekújvári Elektrosvit és még sok üzem hazánk különféle vá­rosaiban. A szocializmus építésében hazánkban tehát jelenleg a fontosabb problémák egyike: Ostrava számára elegendő munkaerőt biztosítani, gyá­rainkból, mezőgazdaságunkból odaadóhazafiakat küldeni ide, akik szívvel­lélekkel országunk népe jólétének emeléséért akarnak küzdeni. Különösen most a nyári hónapokban, vagyis azonnal sok száz brigádmunkásra van szükség az Ostrava-karvinái szénmedencében, hogy a felemelt szénfejtési terv teljesítését biztosítani tudjuk. Üzemeink, falvaink pártszervezeteinek komolyan kell foglalkozniok ezzel a kérdéssel. | egmondom őszintén, másképp képzel­tem el Ostravát, mint amilyennek megismertem. Szürke nagy vá­rosnak véltem, sokemeletes bér­palotákkal, gyár­kéményekkel, amelyek füstjétől nyomottá válik a város utcai levegő­je. Ehelyett azon­ban másféle Ostrava fogadott. A belvá­rosból minden irányba szétága­zó útvonal elveze- . tett minket a több mint 30 kulonbozo elnevezésű szénbánya településeihez. Erdővel benőtt dombok, búzatáb­lák gyümölcsös kertek választják el egymástól az egyes bányák lakótele­peit Ha messziről nem vennéd észre a szénbányák magasba emelkedő acéltornyait, el sem hinnéd, hogy a fekete Ostrava" vidékén jársz. Ä földszintes családi házakat, villákat és emeletes legényszállásokat, ame­lyekben a bányászok laknak, kertek, sétányok és parkok veszik körül. így fest Orlova, melyet villamosjárat köt össze Ostravával. Külön városnak is mondhatjuk. Orlova azonban csak egy kis része annak a családi házakkal, villákkal, kertekkel borított terület­nek, mely alatt tíz-húsz kilométeres hosszúságban húzódik hazánk leggaz­dagabb kőszénrétege. 1 |em messze Ostravától nemrég egy új, korszerű város épült. Egyenes, széles utcáin, magas, több­emeletes épületein, még itt-ott dol­goznak az ácsok, kőművesek, építé­szek és csatornaépítők, de szemed előtt már látod az új város, Havírov végleges arculatát. Kényelmes laká­saiban, balkonos épületeiben eddig már több mint 18 ezer ember talált otthonra. Tízpercenként közlekedik innen az autóbusz Ostravára vagy külvárosaiba, ahová az ittlakó bányá­szokat munkahelyeikre elszállítják. De nemcsak ez az egy új város, Ha­vírov, épült fel a vidéken, hanem hoz­zá hasonló Poruba, Karvina-Stalin­grad I. és II. bányásztelepülések, ahol központi fűtéses lakások, üzletek, is­kolák, óvodák, kórházak szolgálják a lakók kényelmét, szórakozóhelyek és sporttelepek egész sora — mindez az utolsó években épült fel. Pártunk és kormányunk nagy gondot fordít a bányászok életszínvonalának állandó emelésére. Az is bizonyítéka ennek, hogy míg az ipari munkások átlagos havi fizetése országos méretben 1322 korona, addig a föld alatt dolgozó bányászok átlagos havi fizetése 2224 korona, a felszínen dolgozó bányászo­ké pedig 1556 korona. Ostrava környékén épül hazánkban á legtöbb lakás. Csak 1947-től több mint 20 ezer lakást adtak itt át új lakóiknak. Ma is több száz lakás épül még azok számára, akik véglegesen itt telepedtek le vagy szándékoznak letelepedni és bányákban dolgozni. Ezeket az előnyöket köztársaságunk acélszlve azonban csak azoknak nyújtja, akik becsületes szándékkal jönnek ide segíteni. Ezért kell meg­nyerni brigádmunkára a legjobbakat és legodaadóbbakat. K\sok bánya közül, nézzünk be a Zsófia bányába, amely ab­ban különbözik a többitől, hogy itt a szénréteg nem vízszintesen, hanem 580 méter mélységig függőlegesen fekszik a föld mélyében. A bánya udvarán szemünkbe tűnik a személy­autók és motorkerékpárok egész so­ra. IFA, Wartburg, Spartak személy­autók, Jawa, Pionír motorkerékpárok várakoznak tulajdonosaikra, akik mű­szak után saját gépükön térnek mun­kájukból haza. Az udvar közepén el­helyezett emlékmű körül, melyet a fasiszták által megkínzott és kivég­zett hat bányásznak állítottak, friss virágok és piros rózsákkal teli bokrok díszlenek. Üj bányászlal<ótelep Ostrava közeléb en. Alojz Klakla igazgató, aki már fia­tal korától bányász és 36 éve dol­gozik ebben a szakmában, mutatja meg nekünk a falon függő villamos diszpécser-szekrényt és megmagya­rázza működését. — Ha valamilyen okból leállna a fejtés, akkor kigyúl a piros lámpa. Ha minden rendben van, akkor zöld fény mutatja a folyamatos fejtést. Ezek a számok pedig, amelyek tíz­percenként vagy rövidebb időközök­ben váltakoznak, azt mutatják, hogy hány tonnát fejtettünk már eddig ki a műszakban. Figyeljék csak meg, most 430 helyett a 440-es szám gyul­ladt ki, vagyis tíz tonnával emelke­dett a felszínre küldött szénmennyi­ség. így magyarázza az igazgató. bánya megtekintésének érde­í® kesebb része azonban mégis a föld felszíne alatt kezdődött. Az egy­más alatt levő nyolc emeletet 50— 100 méteres rétegek választják el egymástól. Gyorsan száguldó felvo­nók emelik felszínre a szenet, amely­ből csak a Zsófia-bánya dolgozói na­ponta több mint kétezer tonnát ad­nak. A Martin melletti Valca község lakói itt a hatodik emeleten alig is­mernének rá földijükre, Ján Čižmá­rikra, akinek fekete szénporos arcá­ból csak fogai fehérlenek. Furcsa elnevezéseket használ a helyi bá­nyász-zsargon szójárása szerint. A fúrót szveternek nevezi, az ásót pedig pikoliknak. — A függőleges szénfejtésnek az az előnye, hogy nem kell térdelni munka közben és lapátot alkalmazni rakodáshoz. A szén saját súlyától a tárolóra csúszik és innen tölcsérsze­rű töltőn keresztül engedjük a csil­lékbe — magyarázza a munkamene­tet Čižmárik elvtárs. — A lépcső­alakba beépített fejtéseken 5—10 méteres rétegekben fejtjük a szenet. — Mióta dolgozik itt, Čižmárik elv­társ? — Már öt éve vagyok itt brigádon, azelőtt mint gazdálkodó dolgoztam szülőfalumban. A földünket most a feleségem dolgozza meg, de ha befe­jezem a brigádmunkát, akkor én is visszatérek a gazdálkodásba. Két fiam í is itt volt. mind a kettő két-két évet dolgozott brigádmunkában és tetszik ez a munka mindnyájunknak. — Mennyi a keresete és hogy érzi magát a bányában? — Eleinte furcsa volt, de csak egynéhány napig. Most á'lag 2500.— korona a tiszta havi keresetem. Ott­hon házat akarok építeni, már össze is gyűjtöttem a reávalót. Hetenként egyszer látogatom meg családomat, de itt is jól érzem magam. Jozef Pa­velek ostravai bányásszal, élvájárral lakom egy szobában és ittlétem alatt nagyon megbarátkoztunk. Szinte ne­héz lesz az elválás. ovább megyünk a huzatos fo­lyosókon, ahol gyakran kell megállnunk, hogy a sűrített levegőre működő mozdonyok után akasztott kocsiszerelvényeknek kitérjünk. Az egyik fejtésen magas fiatal bá­nyásszal találkoztunk. Alig húszéves, elővájár. Négy éve dolgozik már a föld mélyén, két évvel ezelőtt fejezte be a bányászszakiskolát. Kérdésemre, hogy milyen a keresete, tréfásan válaszol: — Van saját 350-es Jawa motor­kerékpárom, vagy tíz öltönyöm és ugyanannyi pár cipőm, bőrkabátom, rádióm, és hamarosan nősülni fogok. Ebéd után pedig mindennap meg­iszom két deci bort. Számítsák tehát ki, mennyit kereshetek. Nekem pont elég — mondja nevetve. Ebből azon­ban még a legokosabb számvevő sem tudná megmondani, hogy mennyit keres Jozef Malárik élvájár, már csak azért sem, mert motorkerékpárja itt minden fiatalnak van, ruhája, bőrka­bátja pedig ugyancsak. Elárulja tehát, hogy átlagosan 4000 koronát keres tisztán havonta, mivel még nőtlen és fiatal, tehát sok a levonás. Bruttó­fizetése minden hónapban meghaladja az 5000 koronát. j— A szakma kitanulása után négy évet kell dolgoznunk hazánk akárme­lyik bányájában, erre kötelez a szer­ződés. De én véglegesen a bányában akarok dolgozni, mert szeretem szak­mámat, megszoktam. — Szerencse fel — köszönünk és tovább megyünk. Nem véletlenül, de majdnem minden fejtésen találkozunk Szlovákiából jött munkásokkal, akik közül egy sem panaszkodott, hogy rosszul érezné itt magát. Ebben a műszakban dolgozik Mišovec János is, aki tíz évvel hosszabbította meg a szerződést. Csonka József, Gálik Já­nos, Milesek János, Fertő Elemér, Máthé László, ipolysági, tornaijai és Szlovákia más falvaiba való bányá­szok meg vannak elégedve mind a munkával, koszttal, lakással, fizetés­sel, mind az ostravai környékkel. Büszke rájuk a bányavezetőség és a járásuk is, mert a legjobban dolgozó bányászokról haza, falujukba, vagy városukba is megírják innen, hogy becsülettel képviselik az üzemüket, falujukat vagy szövetkezetüket. Az egész Zsófia-bánya kollektívája, mondhatjuk, jól dolgozik. A jó terv­teljesítésért eddig már háromszor nyerték el a kormány és egyszer a minisztérium vörös zászlaját. De hogy az ez évre kitűzött fejtési tervet tel­jesíteni tudják, itt is, mint Ostrava más bányáiban, még sok állandó munkásra és brigádmunkásra van szükségük. Szlovákiából 1313 munkást kell megnyernünk még e hónap vé­géig Ostravába. Olyanokat, akik meg­értik azt, hogy az ostravai kőszénbá­nyák problémájának megoldása köz­ügy, és olyanokat, akik a szocializ­mus építésének ügyét komolyan gon­dolják. Erről van szó tehát, mert ez a probléma ma országunkban a leg sürgősebbek egyike. Horváth Sándor Tartsuk szem előtt . "ľ ­FALUSI TUDÓSÍTÁSOK Beadási verseny a rimaszombati Járásban A RIMASZOMBATI SZÖVETKEZET­BEN már a múltban is foglalkoztak kacsatenyésztéssel. Holek elvtárs, aki a kacsafarmon dolgozik, jól végzi feladatát. Ez idén 476 tojásból 465 kis kacsa kelt ki. A szövetkezet egyéb­ként a tojásbeadást is egész évre teljesítette már, továbbá a te.ibeadást az első félévre és a marhahúsbe­adást is. * * * A ZSÉLYI SZÖVETKEZET ezidén 14 hektáron termel dohányt. A ter­més szépnek ígérkezik: ebből mint­egy 230 000 korona bevételre számí­tanak. A zöldségtermesztésre ismét nagy gondot fordítanak, 14 hektár­nyi zöldségből mintegy 200 000 ko­ronás bevétel várható. * * * A BUSÁI SZÖVETKEZETBEN a „ertésgondozásra bizony nem fordí­tanak kellő gondot. Van 240 serté­sük, de nehezen lehetne kitalálni, melyiket mi célból tartják, mert az anyasertések együtt vannak az ár­tányokkal és a hízókkal. így aztán nem csoda, hogy az év végén, amikor fizetésre kerül sor, meglepetés érheti a szövetkezeti tagokat. * * * A DÜZSAVAI DOLGOZÓ PARASZ­TOK a múltban is példásan teljesí­tették az állam iránti kötelezettségü­ket. Erről ez idén sem feledkeznek meg. A HNB tanácsának kezdemé­nyezésére versenyre hívták ki a ri­maszombati járás minden községét: ki teljesíti az idén legjobban a be­adásokat. A járás legjobb községe aztán elnyerné ,„a legjobban teljesí­tő község. A dúzsvaiak versenyfel­hívásukban többek között ezeket írják: „Teljesítjük az előírt határidőre' az összes előírt beadási kötelezett­séget. Ezenkívül a tojásbeadást ha­táridő előtt, azaz ez év szeptember 30-ig teljesítjük." Solyom László, Losonc Beköszöntött a jólét a Brenyo-családhoz — Brenyo Mihályt keresi? — Menjen csak egyenesen tovább, könnyen rátalál — igazítanak útba a kaposkelecsényiek. — A falu szé­lén a második házban lakik — kiált még utánam egy tüzrölpattant me­nyecske. Nem kellett sokáig keresnem, hamarosan rájuk találtam. A csinos új ház ugyancsak szemébe ötlik a járókelőnek. Sőt a nagy halom ka­vics az udvarban további építkezési szándékról tanúskodik. Beljebb az udvar gondosan körülkerített fa­csemetékkel van beültetve. Az elénk táruló kép egy új fészek to­vábbi építését, szépítését, meghit­tebb, melegebb otthonná varázso­lását mutatja. Kellemes rádiózene hallatszik ki a házból. Éppen az ebéd befeje­zésénél lepjük meg a kis családot. Együtt vannak s végre szemtől ­szembe állunk Brenyo Mihállyal is. Az 58 éves, kékszemű, galambősz­hajú, kajlabajszú Mihály bácsi örömmel fogad. Még keresi a sza­vakat, de szívesen válaszolgat kér­déseimre. Érzem, legjobb tudása szerint igyekszik mindenre felelni. Szavaiban őszinteség cseng, s sze­mében megelégedettség ül. Látszik rajta, hogy örül az életnek s ezt igyekszik tudtomra adni. — Igen, boldog vagyok —, mond­ja kissé akadozva az elérzékenyü­léstől —, hogy 58 éves fejjel végre megértem azt, hogy a saját há­zunkban lakhatunk. Nagy esemény ez, ahogy rövid élettörténetéből kitűnik. Szegények voltak, s 8 testvérével együtt édesanyjuk éléskamra helyett a kö­tényéből nevelte fel őket. Harminc­két évet pásztorkodott falujában, de még csak gondolni sem mert soha arra, hogy valaha saját háza, kertje, udvara legyen. Ha fel is ébredtek benne ilyen titkos vá­gyak, azon nyomban kivetette gondolataiból. Bele kellett törődnie abba, hogy kis családjával a falu legrosszabb fiázában kcCpott helyet, mint pásztor, s ha becsurgott az eső, vagy nagyon hideg volt télen, nem volt kinek panaszkodni. Így élte nyomorúságos életét a minden­napi darab kenyérért. Hogy szegé­nyes ebédjüket megfőzhessék, ko­ra tavasztól késő őszig háton ci­pelték a rőzsét az 5 kilométerre fekvő erdőből. Télen pedig szán­kón húzták, hogy az isten hidege meg ne vegye őket. Hangja elérzé­kenyedik, gondolatai messze ka­landoznak. Elhúnyt feleségére gon­dol, aki a sok megpróbáltatástól idő előtt, 53 éves korában meg­halt. — Hej, pedig hogy szeretett vol­na élni! — mondja Mihály bácsi — úgy örült, amikor házhelyet kap­tunk, s megkezdődött az építkezés. Ahogy visszaemlékszik a korán elvesztett élettársra, egy-két könnycsepp bújik meg szeme sar­kában. Megmutatják a szobát, ahol modern, új bútor van, bekapcsol­ják a 2000 koronás rádiót. Mihály bácsi pedig közben tovább beszél. — Mindenünk van — dicsekszik szerénykedve —, valamikor egy ruhám volt, ma töb is van, s ha minden jól megy, őszre betonala­pon vaskerítést is húzunk a ház körül. Elmondja sorsának jobbrafordu­lását is. Megtudjuk, hogy amije van, mind-mind a szövetkezeti gaz­dálkodásnak köszönheti. Már 1953­ban, amikor először alakult meg a faluban az EFSZ, tudatára ébredt annak, hogy boldogulását csak ott lelheti meg. S nem nyugodott bele a szövetkezet felbomlásába. A szomszédos nagykaposiba jelentke­zett, ahol örömmel fogadták, szor­galmas munkáját megbecsülték és búsásan jutalmazták. Például ga­bonaféléből 57 mázsát kapott égy évre, azonkívül több mint 15 ezer korona készpénzt. Fiával, menyével szorgalmasan dolgozott s munká­juk gyümölcse az új ház, a növekvő jólét, i Közben Kaposkelecsényben újból felmerült a szövetkezeti gazdálko­dás visszaállításának gondolata­Brenyo Mihályék csak erre vártak, s amikor annyian voltak, hogy a szövetkezet megvalósulhatott, ők is hazajöttek, hogy saját falujukban építsék azt az utat, amelyet Nagy­kaposon már megalapoztak. Erről Brenyo bácsi így beszél: — Bár tisztában voltam azzal, hogy kezdetben nem lesz olyan ke­resetem, mint Nagykaposon, de hazajöttem, hogy a mi falunkban is megkezdjük építeni a jobb élethez vezető utat. A Brenyo-család a kis szövetke­zetben a marhaállományt gondozza. Becsületesen dolgoznak — jól ke­resnek. Jövedelmükből vásárolnak s házuktáját egyre szépítik. A vas­kerítés után veranda építését ter­vezik — jegyzi meg a fiatal me­nyecske. A megváltozott új élet új örömö­ket hozott a Brenyo-családnak. Mihály bácsi arca a gondtalan élet­től kisimult, a három kis unoka pufók arcocskája maid kicsattan az egészségtől, jóltáplált s ágtól. Megelégedetten búcsúzom él a Brenyo-családtól, ahová a sok küsz­ködés után beköszöntött a jólét. -ki­Most, amikor minden igyekezetünk arra irányul, hogy elegendő dolgo­zót nyerjünk meg bányáink számára, ne m szabad szem előtt tévesztenünk második ötéves tervünk nagy feladatait. Az idei szénfejtési terv teljesí­tése döntő jelentőségű második ötéves tervünkben. Fenti ábtvánk mutatja, hogy 1960-ban 85 százalékkal több barnaszenet kell termelnünk, mint amennyit 1956-ban termeltünk. Tartsuk ezt szem előtt, hiszen e terv valóraváltásától is függ iparunk további fejlődése. Új hazai és szovjet háztartási villanykészülékek a piacon A belkereskedelem új szovjet és belföldi háztartási villanykészüléke­ket hozott forgalomba, amelyek a szaküzletekben már kaphatók. Új­donság a szovjet parkettisztitógép 900.— koronás árban és a hazai Elektroprsga-gép 1.150.— koronáért. Továbbá a szovjet gyártmányú vil­lanyvasaló 55.—, 64.—, és 80.— ko­ronás árban. A 80.— koronás vasalón áramregulátor van, ami különösen kényesebb anyagok vasalásánál elő­nyös. Végül megérkezett az új hazai 60 literes Elektrosvit villanyos jégszek­rény 1780.— koronás árban. Az új típus egyike a legsikerültebb hazai gyártmányoknak. (K) ÜJ SZÔ r­1957. június 14.

Next

/
Thumbnails
Contents