Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-13 / 163. szám, csütörtök

N. A. Bu'ganyin és N. Sz. Hruscsov Vesiben és Kaipoäeban r Helsinki (ČTK) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja június 11-én délelőtt elutaztak Lahtiból. Útjukon K. A. Fagerholm, a finn parlament elnöke, V. J. Szukszelainen miniszterelnök, J. Virolainen külügyminiszter, Kyttä belügyminiszter és más hivatalos személyiségek kísérik őket. Bulganyin és Hruscsov elvtársak a finn államférfiak kíséretében ezután Vesi városba utaztak, ahonnan a Päijanne tavon gőzhajón Kaipolébe mentek. A kikötő előtt több kilométernyi távolságra a sportcsónakok nagy száma fogadta őket, amelyek a gőzhajót egész a kikötőig kísérték. A szovjet államférfiak Kaipolében megtekintették az „United Paper Mills" társaság tulajdonát képező papírgyárat. A Béke Világtanács üléséről Colombo (ČTK) — A Béke Világtanács június 11-i ülésének megnyitása után Monica Felton, a Béke Világtanács tagja felolvasta Radzs Agopalacsarinak, India volt főkormányzójának békeüzenetét. Ezután a Béke Világtanács megkezdte a békeharc kérdéseinek vitáját. Van Döbben, Hollandia küldötte beszámolt a hollandiai békevédők mozgalmáról. D. T. Muhammed pakisztáni küldött felszólította az ülés résztvevőit, törekedjenek arra, hogy valamennyi ország között bevezessék a kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló kapcsolatokat. D. Valesco brazíliai szenátor hangsúlyozta, hogy a Brazília területén épült amerikai támaszpontok nagy szerencsétlenséget jelentenek Brazília népére. Melegen üdvözölték D. Potamitiszt, Ciprus küldöttét, aki ismertette a ciprusi nép függetlenségi küzdelmét a gyarmatosítás ellen. Barcello spanyol író kijelentette, hogy a spanyol íiép követeli a lázas fegyverkezés beszüntetését. D. Arnott angol tudós beszámolt arról, hogy jelenleg Nagy-Britannia egész területén terjed az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért folyó mozgalom és hogy e mozgalomban már olyanok is részt vesznek, akik eddig nem foglaltak állást. Cott Nearing amerikai professzor kijelentette, hogy a Béke Világtanácsnak minden erejével a nemzetközi feszültség enyhítésére kell törekednie. A Béke Világtanács délutáni ülésén viharos ovációkkal fogadták Kuo Mozsot, a Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetőjét, aki hangsúlyozta a Béke Világtanács jelenlegi ülésszakának történelmi jelentőségét, mely Ázsia földjén folyik, ahol Bandung és az öt elv szelleme jött létre. Hatalmas lelkesedéssel fogadták Kornejcsukot, a szovjet küldöttség vezetőjét, aki beszédében kiemelte a Szovjetunió békeszerető politikáját, amely állam a béke megszilárdítására, az atom- és hidrogénfegyverek betiltására törekszik. Dr. František Kahuda miniszter Párizsban Párizs (ČTK) — Dr. František Kahuda, az iskolai- és kulturális ügyek minisztere Ernest Sýkora, az iskolaiés kulturális ügyek megbízottja kíséretében a csehszlovák gótikus művészet kiállításának megnyitására június 11-én a reggeli órákban Párizsba érkezett. A minisztert és a megbízottat a pályaudvaron dr. Josef Urban, Csehszlovákia franciaországi nagykövete fogadta a nagykövetség tagjaival. A pályaudvaron megjelentek a francia külügyminisztérium, az iskolaügyi minisztérium, valamint a díszművészeti múzeum képviselői. Dr. Kahuda miniszter a nap folyamán hivatalos látogatást tett politikai és kulturális tényezőknél. A népi demokratikus országok földművelésügyi miniszterei Moszkvában Moszkva (ČTK) — Június 11-én egyheti szovjetunióbeli útjukról Moszkvába tértek vissza a népi demokratikus országok földművelésügyi miniszterei, közöttük M. Bakula, Csehszlovákia mező- és erdőgazdasági minisztere. A miniszterek felkeresték a kurszki, a harkovi, a záprozsi, a dnyepropetrovszki és krimi terület kolhozait, szovhozait, gép- és traktorállomásait, mezőgazdasági kutatóintézeteit és azután Kubány vidékére utaztak, ahol megismerkedtek az olajos növények intézetének és a krasznodari Mezőgazdasági Intézetnek működésével. A népi demokratikus országok me zögazdasági miniszterei és helyetteseik néhány napot Moszkvában töltenekMoszkva (ČTK) — Sz. P. Kiktev libanoni szovjet nagykövet június 11-én N. Szadaknak, a libanoni külügyminisztérium főtitkárának a szovjet kormány megbízásából nyilatkozatot adott át, amely a többi között így hangzik: A szovjet kormányt tájékoztatták azokról a megjegyzésekről, amelyeket Nazzsar, Libanon moszkvai nagykövete tett. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere előtt Malik libanoni külügyminiszter nevében a szovjetlibanoni kapcsolatokról. A szovjet kormányt ugyancsak tájékoztatták Dulles a leszerelésről Washington (ČTK) — Dulles, amerikai államtitkár a június 11-i sajtóértekezleten kijelentette, hogy az USA nyugat-európai szövetségeseivel „az európai ellenőrzött fegyverkezési övezetre" vonatkozó javaslatról tárgyal és hogy az övezet létesítésére vonatkozó javaslatot szövetségesei jóváhagyása nélkül nem terjeszti elő a londoni leszerelési tárgyalások során. Dulles közölte, hogy az USA jelenleg Londonban javaslatot akar előterjeszteni egy északi-sarki ellenőrzött leszerelési övezet létesítésére. Utalt arra, hogy az USA ragaszkodni kíván ahhoz, hogy legelsősorban is a német kérdést oldják meg, mielőtt egyezményt érnének el azon övezetre vonatkozólag, amely Németországot is magában foglalná, holott éppen az övezetre vonatkozó egyezmény, amely korlátozná Németország fegyverkezését és fegyveres erőinek •létszámát, járulna hozzá jelentős mértékben a német kérdés megoldásához. A libanoni kormányhoz intézett szovjet jegyzék ADENAUER Bécsbe látogat Ausztria visszaadja a „német vagyont" Az amerikai főnök Nyugat-Európában — Nagyon szeretem a hajlékony politikusokat. N. SZ. HRUSCSOV és N. A. Bulganyin, az amuri komszomol dolgozóinak a város megalapításának 25. évfordulójára üdvözlő táviratot küldtek. Az amuri komszomol a szovjet TávolKelet kulturális és ipari központja. (CTK) SZLAVCSETC községben a bolgár jugoszláv határon június 10-én vo'.t a határövezet bolgár és jugoszláv lakosságának hagyományos találkozója, mely szívélyes légkörben folyt le és hozzájárult a bolgár és jugoszláv nép barátságának megszilárdításához. (ČTK) MALIK FICOZ CHAN NUN, Pakisztán külügyminisztere június 11-én repülőgépen elutazott, hogy Londonban, New Yorkban és Washingtonban kérje Pakisztán álláspontjának támogatását Kasmír kérdésében. (ČTK) AZ „ATLAS" típusú ballisztikus löveg a floridai kísérlet során meggyulladt. A Reuter hírügynökség közlése szerint a szemtanúk kijelentették, hogy a kísérletnél „semmi sem volt rendben, és hogy a lövedék röviden a kilövés után eltért útjáról «B felrobban*." {CTK) H. SZ. SZUHRAVARDI, pakisztáni miniszterelnök június 11-én visszatért Karacsiba, afganisztáni hivatalos látogatásáról. Visszatérése után közleményt adtak ki a pakisztáni és afganisztáni miniszter közötti tárgyalásokról. A közlemény hangsúlyozza, hogy a két ország a vitás kérdéseket békés tanácskozás útján fogja ezután is megoldani. (ČTK) JORDÁNIAI reakciós körök megkísérlik Glubb angol tábornok visszatérését Jordániába, akit a múlt év márciurában Joriánia népe űzött ki az országból. (ČTK) GIOVANNI GRONCHI, Olaszország elnöke június II-én este megkezdte tanácskozásait a politikai pártok képviselőivel a lemondott Zoli miniszterelnök utódjára vonatkozó

1 ag. Az olasz politikai élet képviselőinek többsége és a sajtó kommentárjai egyetértenek abban, hogy a jelenlegi kormányválság megoldása nagyon nehéz feladat. (ČTK) A SVÁJCI KORMÁNY a Vickers— Armstrong angol fegyverszállító vállalattól 100 nehéz tankot rendelt. (ČTK) Malik úr hasonló kijelentéseiről, amelyeket a bejrúti szovjet nagykövet előtt tett. Malik úr megjegyzései csak zavart kelthetnek. A libanoni külügyminiszter egyrészt megelégedését fejezi ki a Libanon és Szovjetunió között megkötött kapcsolatok felett és arról biztosít, hogy a libanoni kormánynak szándékában van ezen kapcsolatok baráti szellemének megőrzése és megszilárdítása, másrészt azonban a miniszter a Szovjetunió terhére ír bizonyos részvételt Libanon azon belső erőinek tevékenységében, amelyek szembehelyezkednek az úgynevezett Dulles és Eisenhower-doktrinához csatlakozó jelenlegi libanoni kormány politikájával. Ezenkívül Malik lehetségesnek tartotta arra kérni a szovjet kormányt, hogy „enyhítő hatást gyakoroljon" azon libanoni csoportokra, amelyek, — amint kijelentette — a libanoni kormány politikája elleni „agitációval foglalkoznak". A szovjet hivatalos személyiségeknek nem volt és nincs szándékukban, hogy libanoni helyzetet érintő kérdésekről tárgyaljanak, mert ez Libanon belügyeibe való beavatkozást jelentene. Ezért Malik libanoni külügyminiszter úr errevonatkozó felhívása hiábavaló. denauer nyugatnémet kancellár csütörtökön háromnapi hivatalos látogatásra Bécsbe érkezik. A „Frankfurter Allgemeine" szerint Bonnban azt várják, hogy e látogatás alklamából egyezményt írnak alá az Ausztriában levő volt német vagyon egy részének visszaadásáról „az eredeti tulajdonosoknak", vagyis a nyugatnémet kapitalistáknak. A bonni kormány szóvivője már a pénteki sajtóértekezleten közölte, hogy az e kérdésről folytatott tanácskozások során Ausztria és a Német Szövetségi Köztársaság között minden lényeges pontra nézve megegyezést értek el, úgyhogy Adenauer bécsi látogatására nem esik árnyék. Nyilvánvaló, hogy Adenauer azért megy Bécsbe, hogy legyen mivel megkennie a választások kerekét. Ezt Ausztria drágán fizeti meg. E kérdésről Bécs és Bonn között már több hónap óta folynak a tárgyalások. Amint ismeretes, az osztrák államszerződés megkötésekor Bonn a nyugati hatalmaknál és az osztrák kormánynál tiltakozott a szerződés 13. cikkelye ellen, amely így szól: „Ausztria kötelezi magát, hogy a nevelési, kulturális, jótékonysági vagy vallási célokat szolgáló vagyonon kívül nem ad át semmiféle volt német vagyont, jogot, vagy érdekeltséget német jogi személyek tulajdonába, avagy — amennyiben a vagyon, a jog és érdekeltség értéke túllépi a 260 ezer sillinget — német fizikai személyek tulajdonába." A Német Szövetségi Köztársaság már ezelőtt szerződésileg kötelezte •magát, hogy kártérítést ad a győztes hatalmak háború utáni intézkedései folytán kisajátított vagyon volt tulajdonosainak. Kétségkívül ide tartozik a volt német vagyon átadása is az osztrák állam tulajdonába. Ennek ellenére Bonn négy—hét milliárd márkával operált, ami állítólag ez Ausztriában kisajátított német vagyon értékét képezi. A valóságban azonban az ausztriai német vagyon értéke az „Anschluss" előtt nem tett ki többet, mint félmilliárd márkát. Csakis azután, hogy a náci birodalom magához ragadta Bejrutban meghamisították a választás eredményeit Bejrut (ČTK) — A libanoni hatóságok elkobozták az Ad-Dyar lapot, amely a parlamenti választásokkal kapcsolatban azt írta, hogy a libanoni kormány a választásokat meghamistította. A Telegraph szintén hangsúlyozza, hogy a bejrúti választásokat meghamisították és rámutat arra, hogy a kormány jelöltjei számára nyíltan vásároltak szavazatokat. A szavazatok megvásárlására és az ellenzék elleni propagandára több milliót áldoztak. Bejrutban a helyzet továbbra is feszült. Június 11-én véres összeütközésre került sor, amelynek folyamán több személy életét vesztette. Az utcákon a hadsereg megerősített osztagai cirkálnak. az osztrák Nemzeti Bank aranyát és devizáit és azokat „német vagyonná változtatta" és amikor a Ruhr-vidéki konszernek megszerezték az osztrák nehézipart, érte el „a német vagyon" a Bonn által követelt összeget. Ebből kiliáglik, milyen módon szerezték meg az ausztriai „német vagyon" nagyobb részét, amelyre Bonn igényt tart. A német militaristák és monopolisták által előidézett megszállást és háborút Ausztria népe több százezer emberélet-áldozattal és hatalmas kár szenvedésével fizette meg, amelyeket az osztrák kormánykörök legalább 200 milliárd sillingre becsülnek. Ez az összeg többszörösen felülmúlja az ausztriai kisajátított „német vagyon értékét". Ezekért a károkért Ausztria német részről egy garas kártérítést sem kapott. Ezért az államszerződés sem kötelezte Ausztriát, hogy viszszaadja az úgynevezett „kis német vagyont", bár nem is tiltotta meg. Hiszen a gazdag USA sem látja indokoltnak, hogy visszaadja azt a vagyont, amelyet a háború idején a német konszernektől lefoglalt. Bécsi állítás szerint a német vagyon egy részének visszaadásával azt a célt követik, hogy kiküszöböljék Nyugat-Németországnak ez osztrák államszerződés feletti csalódását. Amint az egyezmény tartalmából az osztrák kormánypárti Neue Tageszeitungban és más lapokban közölt tájékoztatásokból kitűnik, ezzel az egyezménnyel megkerülik az államszerződés határozatait. Ugyanis azt a vagyont, amelynek értéke túlhaladja a 260 ezer sillinget, szintén visszaadják „az eredeti tulajdonosoknak" és emellett lehetőség nyílik az igények érvényesítésére kettős úton is: részben az ingatlan vagyon, a telkek, épületek és ipari berendezés, másrészt a pénzügyi részesedési akciók stb. érvényesítésével. A nyugatnémet „törzscégeknek" egyidejűleg visszaadják a „szabadalmakat és engedélyeket" is. Emellett teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság szintén a német birodalom utódállama és ezért meg kellett volna hívni e kérdés - megtárgyalására. Hogy az egyezményt csupán Bonnal kötik meg, szükségképp azt a benyomást kelti, ez azt a célt 6zolgál ja, hogy Adenauer nek segítségére legyen a választásokon. A VoJksstimme azt írja, hogj azon koncesszióknál, amelyeket Ausztria önként ad Nyugat-Németországnak, a nagybirtokok átadásáról van szó a német hercegeknek és nagybirtokosoknak, továbbá olyan üzemek átadásáról, amelyek értéke több millió sillingre rúg. A hjp rámutat arra, hogy ez a vagyon mintegy kétmilliárd sillinget tesz ki, míg az osztrák állampolgárok követelései NyugatNémetországgal szemben, amelyeket az egyezmény szerint Bonnak teljesítenie kell, mindössze 30 millió sillinget tesznek ki. Nyilvánvaló, hogy az a „választási áldás", atoelyet Adenauer Bécsben kap, Ausztriának sokba kerül. dra. Az amerikai szerkesztőségi posta problémái Az amerikaiak szeretnek levelet írni, nemcsak az ismerősöknek, rokonoknak, hanem az újságoknak is. Hogyan viselkedjünk a hidrogénbomba veszedelemmel szemben, külpolitikai elmefuttatás, panasz a túlzsúfolt iskolákra, a gazdasági nehézségek, mindez és más egyéb azon levelek tartalma, amelyek naponta nagy számban érkeznek a szerkesztőségekbe. Egyes levelek komolytalanok. Legtöbbje azonban fontos problémával foglalkozik, és annak ellenére, hogy a lapok távolról sem közölnek le mindent, „a szerkesztőségi posta" rovat olvasása mégiscsak nagyon jó áttekintést nyújt arról, ami az embereket nyugtalanítja. Példaképpen közlöm egy levél tartalmát, amely a közelmúltban jelent meg a kaliforniai Oakland — városban. Idézem a levél lényeges részét, hogy képet alkothassanak maguknak arról, miről is szól a levél. „A hozzám hasonló férfinak, '— hangzik a levél — aki már túl van a negyvenen, de ismerek olyat is, aki csupán 36 éves, és hasonló a sorsa, nem marad más hátra, mint az utcákat róni munkaalkalmat keresve. Ha a munkahivatalba megyünk. kinevetnek, hogy munkát akarunk. Mit szólnának ahhoz, hogyha bevezetnék a 40 éven felüli munkanélküliek sorozását? Vagy vigyenek ki minket a város határába és lőjjenek agyon. Hogyha mindnyájan összejönnénk, tudom egész kis hadsereget képeznénk. Hova is menjünk? Talán a járási jótékonysági hivatalhoz? Nem. Én munkát akarok, hogy kifizethessem számláimat, amelyek egyre nagyobbak lesznek, mert lépést tartanak a létfenntartáshoz szükséges kiadások növekedésével." A levelet az ismeretlen levélíró „elkeseredett" -jeligével írta alá. Nyilvánvaló, hogy a levél komoly, már egy kissé cinikus is. Ez a cinizmus azonban érthető, hogyha elgondoljuk, a levélíró helyzetének reménytelenségét Sót, mi több, a 40 éven felüliek százezrei állanak hasonló probléma előtt. Az amerikai munkások nagy részének joga van az aggkori biztosításra. A nyugdíjigény azonban 56 éves kortól érvényes és ezért felmerült az a nagy kérdés, hogyan kell áthidalni az idöelötti munkanélküliség és az első nyugdíj kifizetése között tátongó űrt. Természetesen rfon minden mimkás veszti el 40 éves korában kenyerét. Azonban azok is, akik munkában maradnak, kénytelenek rosszul minősített hellyel beérni, mert nem képesek teljesíteni a magas termelési normákat, amelyeket a fiatal és ügyes munkások teljesítménye után szabnak meg. Ez a probléma ' állandóan kiéleződik, mert a nagy társaságok közötti kérlelhetetlen versengés a munkaütem állandó gyorsítására vezet. A legnagyobb amerikai szakszervezetnek — a gépkocsiipar munkás szövetségének kongresszusán határozatot fogadtak el. amelyben a munkások jslenlegi legnagyobb veszélyeztetésének a munkaütem gyorsítását minősítették. Miért van az, hogy a munkások a világ egyik leggazdagabb országában aggódva néznek a férfikor éveinek eljövetele elé? Ezt nem nehéz megérteni, ha nem hagyjuk figyelmen kívül azt az egyszerű tényt, hogy a gyárak nyereségre dolgoznak, hogy a nyereség a munkából ered és hogy a fiatal munkások természetesen nagyobb nyereséget jelentenek, mint az öregedők. A gyártulajdonosok számára döntő tényező az a törekvés, hogy elkerüljék 4 veiet*ségekei. JoJcoz+ák nyereségüket és nincsenek tekintettel a munkások jólétére és munkájuk biztosítására. Másszóval a nyereség fontos, nem pedig az ember. A szakszervezeti vezetők a közelmúltban egy New York-i gyűlésen megvitatták az idősebb munkások problémáját és többek között erre a következtetésre jutottak: „A munkásságnak követelnie kell, hogy a munkahelyeket az idősebb munkások kívánalmainak megfelelően alakítsák át, ellentétben azzal a hagyományos szokással, amely szerint a munkaadó szabja meg a munkát és a munkásnak kötelessége, hogy ehhez alkalmazkodjék. Ez nagy követelmény, és sokkal könnyebb kimondani, mint megvalósítani. Az amerikai tőkések elkeseredetten fognak harcolni azért, hogy megőrizzék azt a hagyományos gondolkodást, amely a hagyományos kapitalista filozófia elválaszthatatlan része. Az amerikai munkásságnak azonban elég ereje lesz ahhoz, hogy a tőkés főnököket új filozófiai leckére tanítsa, mihelyt erre irányul a 17 millió szakszervezeti tag gondolata. George v