Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-11 / 161. szám, kedd

Újabb kezdeményezés a békés versenyben Moszkva (ČTK) — A Szelszkoje hozjajsztvo című lap naponta számos Jelen. tést közöl, amelyekben az egyes kolhozok tudatják, mennyi húst és tejet termelnek száz hektáronként az idén, mennyit jognak egy év múlva és az 1960-as évben. Mint ismeretes, ha a Szovjetunió az USA-át az egy lakosra eső hús- és tejtermelésben utol akarja érni, száz hektáronként 67 mázsa húst és 141 má­zsa tejet kell termelnie. A szovjet kolhozok 1960-ra szóló kötelezettségvállalásaiban az utóbbi na­pokban a következő mutatószámok láthatók: száz mázsa hús és iOO mázsa tej minden száz hektár után! A sajtóban már megjelentek az első hírek a kolhozok és egész kerületek azon óhajáról, hogy versengeni akarnak az amerikaiakkal. Pl. a krasznodarszki kerületben jelmerült az az ötlet, hogy versenyezzenek Iouvi amerikai állammal, ahol n száz hektár utáni hústermelés hatszorosan meghaladja az amerikai átlagot. Az USA-ban növekszik az ellenzés a Kínával folytatott kereskedelmet korlátozó politikává? szemben Washington (ČTK) — Az amerikai sajtóban egyre nagyobb erővel hangzanak el olyan kijelentések, amelyek rámutatnak, hogy értel­metlen a Kínai Népköztársasággal szemben folytatott amerikai poli­tika, azután, hogy a britek elhatározták a kínai kereskedelem em­bargójának enyhítését. „A tények — írja a Washington Post — arról tanúskodnak, hogy a határozott amerikai utasítás, amely megtilt minden kereskedelmet a Kí­nai Népköztársasággal, elkülönítette az USA-t szövetségeseitől, semmi engedményhez sem vezetett Kína ré­széről, s egyáltalán nem ártott gaz­daságának." Az USA-nak a Kínai Népköztáraa­Földművesnap Lengyelországban Varsó (ČTK) — A lengyel falvak jú­nius 9-én ünnepelték a földművesek napját. Lengyelország különféle ré­szeiben a parasztok, az értelmiségiek és a hadsereg tagjainak részvételével ünnepségek zajlottak le, amelyeken hangsúlyozták a chlopyi mozgalom ha­ladó hagyományait, valamint a mun­kás-paraszt szövetség megszilárdításá­nak jelentőségét a népi Lengyelország­ban. A krakkói vajdaságban levő Rac­lawiceben pl. a parasztok megemlé­keztek a rendőrséggel való véres összetűzések 20. évfordulójáról, Resow­ban pedig a nagybirtokos elnyomás el­len alakult szervezett parasztmozga­lom keletkezésének 60. évfordulójáról. A földművesek napja alkalmából kitün­tették a chlopyi harcok számos vete­ránját. A földmflvesnap előestéjén Varsóban ünnepi ülést tartottak a kormány tag­jainak, a politikai élet és a társadal­mi szervezetek képviselőinek részvéte­lével, amelyen jelen voltak a paraszt­és munkásküldöttségek, az értelmiség és az ifjúság képviselői. Sággal szemben folytatott gazdiasági politikájának revíziója iránti „érdek­lődést" tanúsítanak — a Bussines Weeck címú lap szerint — a képvi­selőház egyes tagjai és a déli álla­mokból származó szenátorok is. „Johnson, a demokraták vezetője a szenátusban — Írja a Journal of Commerce — állást foglalt amellett, hogy revideálni kell az USA jelenlegi politikáját, mivel a brit határozat következtében új helyzet alakult." A külkereskedelmi kérdésekkel fog­lalkozó szenátusi bizottság elnöke, Magnuson szenátor hangsúlyozta, hogy ) Vaz USA-nak a Kínai Népköz­társasággal folytatott kereskedelme szükséges". Amerikai vállalkozó körök képvise­lői nyütan aggodalmukat fejezik ki afelett, hogy a Kínai Népköztársa­sággal szemben folytatott eddigi ame­rikai politika folytatása ahhoz vezet, hogy az amerikai árucikkek számára elvész a kínai pilac. Nasszer Kuvatlival tárgyalt Kairó (ČTK) — Nasszer egyiptomi elnök június 9-én Alexandriába uta­zott, hogy meglátogassa Kuvatli szí­riai elnököt, aki Alexandriában kór­házi gyógykezelésben részesül. A két elnök megbeszélése mintegy másfél óra hosszat tartott. Közleményt nem adtak ki, de az a vélemény, hogy az államférfiak többek között Szaud ki­rály jelenlegi jordániai látogatásáról tárgyaltak, valamint e látogatás kö­vetkezményeiről a pozitív semleges­ség arab politikájára nézve. Kinek a kezében van az atomgyártás az USA-ban G yakran állapítják meg — s teljes joggal — hogy az amerikai monopóliumok képviselik azt a kulisz­szák mögötti eröt, ami miatt az USA nem hajlandó megegyezni az atomfegy­verkezés megszüntetésére irányuló semmiféle javaslatban sem. Ne eléged­jünk meg ma e tény puszta megálla­pításával, hanem tekintsünk be egy kis­sé az amerikai „atomkonyhába". A monopóliumok döntő befolyását látjuk már az uránérc fejtésében is. Az atomgazdálkodás ezen ágazatának az USA-ban négyötöde magánkézben van. Még erősebb a monopóliumok be­jolyása az uránérc jeldolgozására. Az eddigi tizenkét kohászati üzemből egy van az atomenergiaügyi állami bizott­ság igazgatása alatt. A többi tizenegy magánkonszerneké. Elsősorban a ,,T he Anaconda C o." konszern az, amely­nek egyébként erős helyzete van a réz­és az alumíniumgyártás terén is, to­vábbá a „The Union Garbide Nuclear Co.", amely szoros kapcsolatban áll az egyik vegyi és plasztikai anyagokat gyártó monopóliummal, az „Union Car­bide and Carbon", továbá az „Uránium Reduction Co." konszern, s végül az uránérc jeldolgozásának teljes 30 szá­zaléka az „Atlas Corp." konszern kezében van. Es a monopolisták az uránt drágán megfizettetik. Egy tonna uránérc ára kb. 16 000 dollár, az állam áltál történő jizetése azonban a prémiumok oly bo­nyolult és áttekinthetetlen rendszere szerint történik, hogy a monopóliumok a valóságban magasabb árakat kapnak. Az idei év jolyamán további nyolc úránkohászati üzemet építenek, kizáró­lag magántársaságok. Ezen üzemek ter­melése tehát tovább jokozódik és reális kilátások vannak arra, hogy biztosítva lesz számukra a szükséges nyersanyag. Az USA-ban levő uránérckészleteket ugyan eddig csak 60 millió tonnára becslik (ami mintegy 150 ezer' tonna koncentrált uránt képvisel) mégpedig 8000 tonna évi termeléi mellett, ami­nek ugyan két éven belül 12 ezer ton­nára kell emelkednie, de még így sem mondható soknak. Azonban nagy beho­zatali lehetőségek vannak, mégpedig a Belga-Kongóból. Sokkal nagyobb koncentráció tapasz­talható az atomgazdálkodás további jo­kozatain. Az „Alii e d Chemical and Dye Corp." az USA kormá­nyával megegyezést kötött, amely csak­nem százszázalékos monopóliumot biz­tosít a konszern számára a hasadó anyagokba koncentrált urán jeldolgozá­sa terén. A „General Electric Corp." mammutcégnek viszont monopóliuma van atomüzemek és atomlaboratóriumok építésére. S végül itt van maga az atorrijeyvergyártás és a belőle szárma­zó nyereségek — ez olyan jejezet, amelyről már sokat írtak és ahol a mo­nopolisták a legnagyobb nyereségeket érik el. Nem hiába mondja a közmondás: Amilyen az úr, olyan a szolgája. Az atomgazdaság felett Lewis l. Strauss, az atomenergiaügyi bizottság elnöke, volt ellentengernagy trónol, aki első­sorban a K uh n, L o e to and C o mp. bankház társtulajdonosa és Rockefeller kőolajmágnás tanácsadója. Természe­tes, hogy Strauss, mint a leghatalmasabb fináncnagytőke képviselője megértést tanúsít a nagyipari monopóliumok fo­kozódó nyereségei iránt. Az amerikai atomgazdálkodás első­sorban katonai célokra irányul. Ezért nyilvánvaló, hogy a monopolistáknak, akik ezt az iparágazatot az uránérc fej­tésétől a kész atombombáig uralják, nincs sok kedvük elfogadni a leszere­lési megegyezést. -VI. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Finnországban A szovjet államférfiak finnországi látogatása a szívélyes barátság és kölcsö­nös megértés szellemében folyik, amely a Szovjetunió és Finnország többéves kölcsönösen előnyös együttműködésének eredménye. V. Z. Lebegyev, a Szov­jetunió finnországi nagykövete június 8-án ünnepi ebédet adott, amelyen a szovjet vendégeken kívül részt vettek a Finn Köztársaság vezető politikai tényezői is. — Képünkön balról: U. K. Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke, N. Ä. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a szovjet nagykö­vetsége:-. rendezett ebéden beszélgetnek. (Telefoto ČTK — Lehtikuva) Széljegyze tünk: Hruscsov V. Z. Lebegyev, a Szovjetunió finn­országi nagykövete június 8-án Hel­sinkiben ünnepi vacsorát adott N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének és N. Sz. Hrus­csovnak, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének tagja tiszteletére. Az ünnepi vacsorán finn részről meg­jelentek K. Kekkonen elnök. Kari Au­gust Fagerholm, a parlament elnöke, V. Johannes Sukselainen miniszterel­nök és a finn állam további tényezői. A vacsorán N. A. Bulganyin és V. J. Sukselainen pohárköszöntőt mondot­tak. • * * N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének tagja vasárnap, június 9-én kíséretükkel részt vettek a finn szakszervezeti mozgalom 50. évfordulója alkalmából rendezett ün­nepségeken. Az olimpiai stadionban több ezer hel­sinki polgár gyűlt össze. Az ünnepé­lyen részt vettek U. K. Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke, K. A. Fa­gerholm, a parlament elnöke. V. J. Sukselainen miniszterelnök. A finn ál­lamférfiakkal és a szovjet vendégekkel együtt a díszpáholyban helyet foglal­tak a Finn Központi Szakszervezeti Szövetség vezető dolgozói is. A finn szakszervezeti mozgalom 50. évfordulója alkalmából E. Antikainen, a Finn Központi Szakszervezeti Szö­vetség ' elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta az Októberi Forradalom jelentőségét a finn szakszervezeti mozgalom fejlődésében. Beszéde vé­gén rámutatott, hogy a finn szakszer­vezetek és minden egyes finn munkás becsületbeli feladata támogatni vala­mennyi országgal fenntartott baráti kapcsolatokat. * * * N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov vasárnap, június 9-én a szovjet nagy­követség épületében találkozott a helsinki szovjet kolónia tagjaival. V, J. Sukselainen finn miniszterel­nök este fogadást adott N. A. Bulga­nyinnak, a Szovjetunió Minisz­tertanács elnökének és N. Sz. Hrus­csovnak, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnöksége tagjának tiszteletére. A fogadás, amelyen U. K. Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke is részt vett, szívélyes és baráti légkörben folyt le. Olaszország újabb kormányválság előli Lemond-e Zoli kormánya? Róma (ČTK) — Amint az olasz saj­tó jelenti, hiba történit, amikor ösz­szeszómlálták az újonnan alakult Zoli-kormány bizalmi szavtazása al­kalmával leadott parlamenti szavaza­tokat, és így alapjaiban megváltozik a helyzet. Először azt jelentették, hogy a kormány elnyerte a szüksé­ges szavazattöbbséget. A szavazási eredmények pontos lerögzltése után kitűnt, hogy a kormánynak a való­ságban az abszolút többség elérésé­hez egy szavazata hiányzott. A vasárnapi lapokban közzétett adatok szerint a szavazásban 562 képviselő vett részt, nem pedig 560, ahogy először jelentették. Hogy a kormány teljhatalmat kapjon, leg­alább 282 sziavazatra van szüksége. Az adatok pontos megállapítása sze­rint a kormány ellen 257 képviselő szavazott (kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták, köztársaságiak és liberálisok). A kormányra 305 szava­zatot adtak le, beleszámítva az „Olasz Szociális Mozgalom" nevű új fasisz­ta párt 24 szavazatát. Mint ismeretes, Zoli még a szavazás előtt kijelentet­te, hogy nem számítja be a neofa­siszták szavazatait és utalt arra, ha a kormány csupán a neofasiszta párt szavazatai érdeméből kap bizalmat, akkor lemond. Tehát ha leszámítják a neofasiszták szavazatait, a kor­mányra leadott szavazatok összszáma 281. Most tehát újból kormányválság ki­robbanása várható, mert a kormány dilemma elé került. Vagy lemond, vagy beismeri, hogy a neofasiszták támogatására támaszkodik. iléfiány sorban A TAJVANI Csangkaisek-féle tör­vényhozó gyűlésben számos képviselő követel' a Tajvannak nyújtott úgy­nevezett amerikai segélyügyi tanács és a gazdasági stabilizáció hivatalának azonnali megszüntetését. (ČTK) AZ AL-AHRAM jelentése szerint az Omán hercegség kairói képviseleti hivatala nyilatkozatot tett közzé, amely rámutat, hogy a brit hatóságpk a hercegséget katonai és gazdasági blokád alá vették. Omán hazafias erői a brit megszállókkal szemben ellenál­lást fejtenek ki, a hercegségben ka­tonai akciók folynak. (ČTK) PÁRIZSBAN a „Francia Szovjet Társaság" VIII. kongresszusa folyik amelyen több száz küldött vesz részt Franciaország egész területéről, vala­mint egy szovjet küldöttség N. Ril­szkij költő vezetésével. (ČTK) DÉL—WALES BÁNYÁSZAINAK ez­rei június 8-án Cardiffeben megünne­pelték a hagyományos bányásznapot. Az ünnep alkalmából tartott nagy­I gyűlés végén az angol bányászok ha­tározatot intéztek a brit kormányhoz, amelyben követelik egy nagyhatalmi konferencia egybehívását és azonnali egyezmény megkötését az atomfegy­verkísérletek eltiltásáról. (ČTK) A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG és a Kínai Népköztársaság között jú­nius 8-án Budapesten ez évre szóló kereskedelmi és fizetési egyezményt írtak alá. Az egyezmény szerint a Kínai Népköztársaság Magyarország­nak főleg fémeket, mezőgazdasági terményeket, vegyi anyagokat, Ma­gyarország pedig Kínának hővillany­műberendezéseket, szerszámgépeket, autókat stb. saállít. (ČTK) margójára Hruscsov elvtárs televíziós nyi­lakozata körül a nyugati világban még mindig nem ült el a csend, a lapok még mindig kommentál­ják. Eisenhower elnök ugyan nem tartotta érdemesnek bekapcsolni a televíziós rádiót, de Amerika több mint tízmillió lakosa feszült ér­deklődéssel hallgatta a kommunis­ta vezető egyszerű, barátságos szavait a békés együttélésről, a leszerelésről, a kölcsönös bizalom megteremtéséről. A T i-m es was­hingtoni levelezőjének tudósítása szerint Dulles külügyminiszter sem igen lelkesedett az amerikai tele­víziós társaság kezdeményezésén, de az egyszerű eműerek milliói, akiket félrevezet a burzsoá pro­paganda, amely folyton a kommu­nista veszedelemről szajkózik, örömmel hallgatták Hruscsovot és a világ sok más országában s az Egyesült Államokban is megismé­telték az adást. Nyugati hivatalos körök igye­keznek elbagatelizálni a Hruscsov­nyllatkozat lényegét és kézlegyin­téssel elintézni: — semmi újat nem mondott. De nyomban hozzá­fűzik, hogy némely felvetett kér­désre feltétlenül válaszolni kell, mert rossz vért szülnek az ameri­kai közvéleményben. W. Lippmann, a neves hírmagyarázó a New York Herald Tribunban ugyancsak felveti ezt a kérdést. Washingtonban egyelőre azon tö­rik fejüket, hogy ki válaszoljon Hruscsovnak, a kommunista párt első titkárának. Protokolláris okokra hivatkoznak, mikor elvetik azt a gondolatot, hogy Eisenho­wer adja meg a választ. De így bizonyára kényelmesebb is az ame­rikai elnöknek. Az amerikai töme­gek előtt olyan nagyon is nép­szerű kérdésben, mint a leszerelés, a békés gazdasági verseny, miért ellenkezzen éppen Eisenhower, aki szívesen tetszeleg a nagy béke­harcos szerepében. Valaki majd csak akad, aki megkísérli a lehe­tetlent, befeketíteni vagy jelenték­telenné tenni a szovjet javaslat szándékát. A legnagyobb vihar Hruscsov elvtárs azon javáslata körül bon­takozott ki, hogy Amerika és a Szovjetunió egyezzen meg abban, hogy visszavonják külföldön tar­tózkodó csapataikat. A Fehér Ház urai vita nélkül elvetik ezt a ja­vaslatot, amely további kellemet­len és bonyolult problémákat hoz­na az USA-nak. Nixon alelnök szerint, ha Amerika a Nyugatról kivonná egységeit, „a szabad eu­rópai országokat a kommunista vi­lágnak prédának dobnák". Kár. hogy ezt Nixon útmak egyre ke­vesebben hiszik el, a hidegháború­nak ez a hamisan csengő lemeze eléggé lejárt már Amerikában is. A baj talán az, amit az Amerika Hangja így panaszol el: „Amit Hruscsov mondott, azt az oroszok már évek óta ismételgetik, a kár csak az, hogy most tízmillió ame­rikai hallotta, akikben a beszéd békés, baráti és jóindulatú benyo­mást kelthet." A televíziós beszéd legpozitívabb eredménye minden bizonnyal az, hogy csapást mért a hidegháborúra és utat tört a békés együttműkö­dés felé. Nem az amerikai kong­resszusban, sem a Fehér Házban — inkább az egyszerű emberek értelmében és szívében. Jack Gould televíziós kritikus megdöbbenve fedezi fel, hogy „aki látta Hrus­csovot a televízióban, nem kétel­kedhet, hogy benne kemény és elszánt ellenfelünk van. A kom­munizmus ügyének nagyon talpra­esett propagátora van". Az angol lapok elsősorban azt emelik ki, hogy a Szovjetunió kezdeti lépésként a leszerelés részleges eredményével is meg­elégszik. A francia lapok úgy ér­tékelik a Hruscsov-interjút, mint a feszültség enyhítésének biztató kezdeti lépését. Hruscsov elvtárs televíziós nyi­latkozata újra bebizonyította a vi­lágnak, hogy a Szovjetunió min­den erejével baráti kapcsolatok megteremtésére törekszik, mert csak a kölcsönös bizalom és meg­értés légköre alkalmas a világot nyugtalanító nagy kérdések meg­oldására. A Szovjetunió kifogyha­tatlan kezdeményező készségéről tanúskodik az Egyesült Államok­hoz a kulturális kapcsolatok kibő­vítéséről kidolgozott legutóbbi jegyzéke. A nyugati világ közvéle­ménye most Amerika felé fordul és reménykedve várja a választ. Sz. B.

Next

/
Thumbnails
Contents