Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-01 / 151. szám, szombat

PRÁGAI TAVA A MÄSCDIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN Prága zeneéletének szerves része a Prágai Tavasz elnevezéssel minden évben megrendezett nemzetközi zene­fesztivál. Hagyományai természetesen régebbi keletűek. A csehek májusban emlékeznek meg mindig a cseh zene­irodalom klasszikusairól, Smetanáról és Dvorákról, ugyanis haláluk évfor­dulója erre a hónapra esik. Ezért már jóval a háború előtt májusi zeneün­nepségeket rendeztek Prágában a cseh zene nagy mesterei emlékének tiszte­letére. Az ünnepségek központját a Nemzeti Színházban bemutatott nyolc Smetana-opera ciklusa képezte. Ké­sőbb szimfonikus hangversenyekkel, kamara- és egyházi zenével bővült a májusi zeneünnepségek kerete. A második világháború gátolta rende­zésüket, de a háború után, természe­tesen más formában, ismét megújul­tak a zeneünnepségek. Egyre inkább nemzetközi jelleget öltöttek és, fő­ként szimfonikus és hangverseny­zenére épültek. Kiváló külföldi vendé­geket hívtunk meg s szereplésük gazdagította a zeneünnepségek műso­rát. A fesztiválok keretébe ma olyan nemzetközi hangversenyek is tartoz­nak, amelyeket a zenei előadóművé­szet bizonyos ágai (zongora, hegedű, cselló, ének) szolgáltatnak. Míg a köz­vetlenül a háború után megtartott zenei fesztiválokat a sokoldalúság jel­lemzi, az utóbbi években rendezett fesztiváloknak határozott alapvonásuk van: a tavalyelőtti A. Dvoŕák zenemű­vészetének jegyében zajlott le, a ta­valyin Mozart szelleme érződött, az idei zenei fesztiválon pedig a korszerű zene dominál. Az idei Prágai Tavaszt hagyomá­nyosan a Hazámmal, Bedrich Smeta­na 6 szimfonikus költeményének ma­gasztos ciklusával nyitották meg má­jus 12-én. Minden évben más-más zenekarnak jut ki ez a megtisztel­tetés. Az idén a Brnói Állami Filhar­mónia adta elő a Hazámat Bakala vezényletével. Utána folyamatosan egymást követték a fesztivál kimagas­ló eseményei. Külföldi karmesterek közül a közönség a francia Charles Munch-t, jelenleg a Bostoni Filhar­mónia igazgatóját, és a román Con­stantin Silvestrit üdvözölhette köré­ben. Cha-les Munch a Cseh Filharmónia előadásában Debussy, Honneger, Frank műveivel nyűgözte le a közönséget. Silvestri a Brnói Filharmóniát vezé­nyelte s előadta saját viharos Toccá­táját és Fugáját, majd B. Britten Va­riáció és fuga Purcel témájára című szerzeményét. A cseh hallgatóság köré­ben nagy sikert aratott a modern cseh zene kiváló intonálásával Bohu­slav Martinú hegedűhangversenyében (a szólót Bruno Bélčík játszotta) és Leoš Janáček Szimfoniettjében Georg Szélit és a Clevelandi Szimfonikusokat is vártuk, de hangversenyeik elma­radtak, mert a Cseh Filharmónia tag­jai, akik viszonzásul az Egyesült Államokban, hangversenyeztek volna, nem voltak hajlandók megaláztatni magukat azzal, hogy az amerikai ha­tóságok újjlenyomatot vegyenek róluk. A hangversenyeken váltakozva sze­repeltek a hazai karmesterek és ze­nekarok. Ki kell emelnünk a Cseh Filharmóniát, amely Karel Ančerl ve­zényletével és az alaposan felkészült Cseh Énekkarral előadta Ladislav Vycpáleknek, a cseh zeneművészet 75 esztendős nesztorának Cseh 'requiem­jét, és kiválóan szerepelt Pavel Boŕ­kovee Cs v4clav Dobiáš szimfóniájá­val, melyet az alkotás ihlete hat át. NAGY SIKERT ARATOTT a Szlovák Filharmónia Rajter Lajos vezényleté­vel. Két hangversenyen a modern szlovák zeneszerzők reprezentáns mű­veit adta elő. Előadásában elhangzott Dezider Kardoš II. szimfóniája, érzel­mi vonásokban gazdag mű, továbbá Suchoň: Kárpátalja földjének zsolozs­mája. Ján Cikker Nyár című szimfo­nikus költeménye, melynek impresz­szionista' kifejezésmódja elkápráztatta a hallgatóságot, továbbá J. Kresánek Szvitje, melyből a szlovák népdal üde szelleme árad. A Szlovák Filharmónia vegyeskara J. M. Dobrogyinszkij ve­zényletével előadta még Dmitrij Sosz­takovics 10 poémáját, melyet a XIX. és XX. század forradalmi költőinek szövegére írt, melyeket a karének előtt V. Záborský szavalt. A közönség lelkesen ünnepelte a jelenlevő szerzőt. Prága főváros szimfonikus zenekara és a prágai rádió szimfonikus zene­kara is méltóképpen képviselte zene­művészetünket. (A külföldiek irigylik, mennyi kiváló együttese van a fővá­rosnak.) A fővárosi szimfonikus zene­kar 0. Trhlík brnói karnagy vezény­letével újdonságként előadta Szabó Ferenc modern magyar zeneszerző Concertinóját. A szerző Bartók Zene­kari hangversenyétől lelkesülve érde­kes művet alkotott, melyben kisebb területen, miniatűr formában fejti ki és oldja meg problémáit. A prágai rádió zenekara V. Jiráček vezényletével modern cseh szerzemények: J. Doub­rava: Don Quijote és Fr. Pícha: Pany­chída-kantáta, továbbá J. B. Foerster Szent Vencel oratóriumának előadásá­val remekelt, melyben kiváló szólisták és a rádió énekkara is felléptek. Nagy érdeklődésnek örvendtek a külföldi szólisták hangversenyei. Rendszerint önállóan szerepeltek es­ténként Alfréd Holeček zongorakísé­retével, de a zenekarok hangverse­nyein is felléptek. J. P. Rampal kiváló francia flótaművész színarany hang­szerén J. Felda hangversenyét adta elő a Szlovák Filharmóniával. E mű hazai viszonylatban újdonságnak szá­mít. André Gertler magyar származású brüsszeli hegedűművész, Hubay és Isay tanítványa, modern szerzők mű veinek, köztük Bartók szólószonátái nak és Albán Berg hegedűversenyé­nek előadásával gyönyörködtette a hallgatókat. Hallottuk még Starker János magyar csellóművészt, aki a Cseh Filharmónia hangversenyén Dvo­ŕák híres hangversenyének előadásával adózott a nagy géniusznak. Az Ang liában élő temperamentumos olasz hegedűmüvésznő, Gioconda da Vito és Suzanne Danco belga énekesnő is re­mekelt. A Vronská—Babib amerikai zongoraművészpár elragadó sikert aratott. A legfiatalabb vendégek közé tartozott Mihail Voszkreszenszkij szovjet zongoraművész, aki Sosztako­vics II. zongorahangversenyét mutat­ta be. Játékának fiatalos frisseségével elbűvölte a hallgatókat, akik lelkesen ünnepelték a jelenlevő szerzőt. A külföldi kiválóságok mellett a ha zai művészek is szépen szerepeltek. Fellépett Bruno Bélčlk, Ladislav Já­sek, Josef Páleníček zongoraművész és az Egyesült Államokban vendég­szerepelt, lelkesen ünnepelt Smetana­vonősnégyes. Meglepetésnek számított Zdenék Hnát, a Smetana-zongorahang verseny eddig ismeretlen fiatal díj­nyertese, aki a győztesek hangverse­nyén Dvoŕák zrngorahangversenyének előadásával hódította el a pálmát. A FESZTIVÁLHOZ TARTOZOTT a zágrábi opera három vendégfellépése is. A prágai közönség megismerte Gotovac: Ero című vígoperáját, és a modern operaművészet világrepertoár­jának gyöngyszemeiben gyönyörköd hetett: B. Britten: Peter Grimes és I. Sztravinszkij Rake's Progress című müvében. A drámairodalom terén a prágai Nemzeti Színház is szerepelt a feszti­válon több előadással, főként Janáček: Káťa Kabanovájának felújított bemu­tatójával. A fesztivál még tart. A Smetana­teremben és a Művészek Házában nagy a forgalom. Ha tekintetbe vesz szük, hogy kiváló zeneszerzők, zene­tudósok és kritikusok látogattak el a fesztiválra a világ minden részéből, látjuk, hogy az idei Prágai Tavasz olyan rendezvény, amely az utóbbi években tartott európai zenei feszti válok, hetek és ünnepségek sorában tartalmával és méreteivel is fontos szerepet tölt be. . DR. KAMIL ŠLAPÄK Könyvek között CSAK KÖZHELYEKET EMLEGET­NÉK, ha leírnám, milyen a rozsnyói já­rási népkönyvtár, hoi van elhelyezve, hogy néz ki, stb. Erre talán nem is kíváncsi senki. Eltérek hát a könyvtár elhelyezésének és berendezésének le­írásától. Elégedjünk meg azzal, hogy olyan itt is minden, mint az ország száz és száz többi könyvtárában: a fa­lakat borító polcok roskadoznak a könyvektől, a szellemi táplálék garma­dával áll az olvasók rendelkezésére. Külső látszatra sem dicsérni, sem bírálnivalót nem talál az ember. A kép, melyet a könyvtárról első látszatra ka­punk, azt mutatja: olyan itt minden, amilyennek lennie kell. Sem átlagon aluliakba, sem átlagon felüliekbe nem ütközik a szem. A könyvtár alkalmazottja: Galosz Ilona, jó könyvtáros. A könyveket nemcsak kiadja, de kínálja is. Kinek­kinek munkaköre és igénye szerint. Jelenleg még nehézségei vannak, mert nem beszél tökéletesen magyarul, de igyekszik és tanul. Mindenkivel szót akar érteni és a magyar irodalmat is úgy szeretné ismerni, mint a szlová­kot. A könyveket illetőleg nemcsak a szlovák, hanem a magyar kölcsön­zőket is tanácsokkal, megjegyzések­kel akarja ellátni. Hogy még nem megy, ez tanulásra ösztönzi és bízik: idővel a magyar könyveket nemcsak kiadja, hanem ismerni és ajánlani is fogja. Mint olvasót fogad, mint olvasó ér­deklődöm. Mi érdekelne jobban, mint az, kik­ből tevődnek össze ennek a bányász­városnak olvasói és mennyien vannak? — Tavaly — kapjuk a választ — 1056 olvasónk voit. Ez idén eddig 830­an vannak, de reméljük, hogy az év végéig legalább 120ú-ra emelkedik az állandó olvasók száma. (Az olvasók és a város lakói számát összehasonlítva azt látjuk, hogy Rozs­nyón kb. minden századik ember rendszeres olvasója a közkönyvtárnak. Ez bizony nem sok — igaz, a múlthoz viszonyítva, mikor az arány még ilyen sem volt, — nem is kevés.) — Kik olvasnak? — Az eddigi 830 olvasó közül 58 muntís, 5 mezőgazdasági dolgozó, 116 értelmiségi, a többi más hivatású (fő­ként diák). EZEK A SZÁMOK MÁR NAGYON el­gondolkoztatók és csak hiányérzettel kérdezhetjük: miért csak 58 munkás és 5 mezőgazdasági dolgozó olvasója van a rozsnyói népkönyvtárnak? A munkásoknak és parasztoknak nem kell a könyv, vagy a meglevő köny­vek nem a munkásoknak és parasztok­nak valók? így talán egyik feltevés sem igaz, de hogy valami hiba,van a könyvtár és a munkás-paraszt olvasók viszo­nyában — az tény. Ezt a hibát valami módon orvosolni kellene és a megle­vőnél sokkal több munkást és parasz­tot kellene bekapcsolni az állandó ol­vasók táborába. A lehetőség adva van. Csak a módot kell megtalálni. Ismerünk olyan könyvtárost, akí a munkahelyükön keresi fel a dolgozó­kat és a helyszínen ajánlja az illető szakmájának és érdeklődési körének megfelelő könyvet. Természetesen nem várható egy járási könyvtárostól, hogy ugyanezt tegye. Az olvasótoborzásnak azonban a járási könyvtáros is meg kell hogy találja egy olyan formáját, amellyel hozzájárulhat a munkásokból és parasztokból álló olvasótábor bő­vítéséhez. A rozsnyói könyvtárnak 51 fiók­könyvtára is van. Ezek részére az utóbbi hónapokban mintegy 10 ezer korona értékben vettek magyar nyelvű, főként szakkönyveket. Az a lehetőség, hogy most már megtalálhatják a mun­kakörüknek megfelelő irodalmat — talán újabb munkásokat és parasztokat vonz majd a meglevő olvasók köré. Ennek a reményének adott kifeje­zést a könyvtáros, s ezt reméljük mi is. De tegyük most kissé félre véle­ményünket. Adjuk át a szót a köny­veknek, beszéljenek helyettünk a szá­mok: — Tízezer. Ennyien vagyunk össze­sen könyvek a rozsnyói járási nép­könyvtárban. Szóval vagyunk egypáran és jól megférünk együtt. Köszönjük a könyvek felvilágosítását és most halljuk az olvasókat. Beszél­jenek ők, ha nem is közvetlenül, leg­alább közvetve. De Csehszlpvákiában élvén, engedtessék meg, hogy a cseh­szlovákiai magyar írókról és müveik ről hallhassuk véleményüket és a kü­lönbségtevés elkerülése végett lehe­tőleg névsor szerint. Átadjuk a szót: — Példányonként Bábi Tibor: Ha­zám, hazám-át tizenketten, Dénes György: Magra vár a föld-jét hatan, Gyurcsó István: Anyám mosolyog cí­mű könyvét négyen, Egri Viktor: Kö­zös űt-ját hatan, Márton elindul című írását tízen, Fápry Zoltán: Béke iga­zá-t tízen, Mács József Végnélküli gyűlését öten. Ozsveld Árpád: Tavasz lesz újra kedvesét öten, Szabó Béla: Mocsár és láp helyén című riport­könyvét négyen, Marci a csodakapu­sát pedig tizenöten olvastuk ebben az évben. ENNYIT MONDTAK a köteteken ke­resztül az olvasók és ez eléggé tük­rözi: szeretik hazai íróinikat, ha még nem is annyira, mint mondjuk Mik­száthot, vagy Móriczot. De most vegyük át a szót ismét mi és folytassuk azzal: lesz-e gyarapodás a rozsnyói népkönyvtárban a munkás­és parasztolvasókban ? Hinni merjük: igen. Balázs Béla t MtMHM> Mt Mt tll HHIMIHMHH tll tli m t(l A csavargó című kétrészes indiai film éleshangú vádirata kasztrendszer, a polgári társadalom, az uralkodó osztályok előítéletei el­len. Fellebbenti a fáty­lat a társadalmi ellenté­tek okairól s ezen ke­resztül leleplezi a kapi­talista törvényhozás és igazságszolgáltatás szemforgató jellegét. A története bírósági tárgyalással kezdődik. A film hőse, Rádzs a vádlott, mert merény­letet követett el Ragú­nafh bíró ellen. A bíró­ság hivatalból akar ki­rendelni védőt, amikor jelentkezik a hajdani iskolatársnő, Rita, aki közben letette az ügy­védi vizsgát és menteni akarja barátját. Az ügy­védnő feltárja Rádzs származásának titkát és előző életét. Az apja nem más, mint Ragúnath, aki alaptalan gyanú és a kaszt előítéletei miatt még gyermeke megszü­letése előtt elűzte a fe­leségét. Rádzs már kora ifjúságában megismerte a nyomort, becsületesen akart küzdeni az érvé­nyesülésért, de hiába. Befolyása alá került Djaggának, a híres ban­ditának, akit annak ide­jén Ragúnath tett bű­nözővé. A bandita es­küdt ellensége Rádzs ap­jának és útonállót, csa­vargót, zsebtolvajt és rablót nevel a fiúból. Rádzs ügyes tanítványa mesterének, de csakha­mar megismeri a börtö­nöket is. Tizenkét év után találkozik régi paj­tásával, Ritával és egy­másba szeretnek. Rádzs új életet akar kezdeni, de a társadalmi rend nem engedi. Rita gyám­ja, Ragúnath, akadályoz­za egybekelésüket. Rádzs haldokló anyjától tudja meg apja nevét. Anyja és saját tönkretett élete miatti elkeseredésében gyilkot emel Ragúnath­ra, de a merénylet nem sikerül. Bíróság elé ke­rül és Rita védi öt... Egymillió fontos bankjegy Mark Twainnek, a hí­res amerikai írónak sza­tíráját vitte filmre Ró­náid Neame az Egymillió fontos bankjegyben. Hőm se Angliában állás nélkül tengődő amerikai állam­polgár, akire két hóbor­tos milliomos testvér furcsa fogadása miatt hirtelenül, de a legjobb pillanatban rámosolyog a szerencse. A két fivér arra fogadott, va­jon hoz-e szerencsét a birtokukban levő egyik egymillió fontos bank­jegy gazdájának anélkül, hogy Jelváltaná, tisztán a rajta feltüntetett számjegy igéző erejével. A fiatal amerikainak gazdag jutalmat és ál­landó állást ígérnek, ha egy hónap múlva épség­ben visszahozza a bank­jegyet, s emellett min­dene meglesz, amit csak szeme-szája megkíván. Nos, a nagyösszegű Ragúnath hosszas telki tusa, régi előítéletek le­küzdése után lelkileg összeroskad és érzi, hogy erkölcsileg ö a vádlott. Az ítélet három évi börtön s a dráma ki­csengése nem kilátásta­lan. Az indiai Jilmgyártás a Devdas után Rádzs Kapúr rendezésében olyan művel szerepel, amely még drámaibban és mindennél ékesszó­lóbban ábrázolja a feu­dális-tőkés társadalom fenevad-erkölcsét, ál­szent törvénytiszteletét és törvényvédelmét. A film hiteles képet ad az osztályharcról. Az exo­tikus hátterű, eszmeileg és művészileg kitűnő film a realista indiai művészet remeke. bankjegynek pusztán a meglobogtatása elég volt ahhoz, hogy Mr. Adam­sot mindenki milliomos­nak tartsa. A bankjegy felváltása nagy nehézsé­gekbe ütközött és lehe­tetlen volt. Adams kor­látlan hitelt élvezett mindenütt. Bevezették az angol arisztokrácia köreibe, ahol jó fe­jőstehenet láttak ben­ne. Amikor azonban el­terjedt róla a hír, hogy szélhámos és nincs is egymillió fontos bankje­gye (elcsenték tőle), for­dul a kocka és kigo­lyózzák az uri társaság­ból. Midőn azonban mégis megleli a bankje­gyet, minden marad a régiben, akkor már „ren­des ember". A film komikus jele­netek egész sorában ki­gúnyolja a szegényedő, de nagyúri allűrjeiből nem engedő angol arisz­tokráciát és azt a társa­dalmat, amelynek a pénz az istene, amelyben a pénz jelenti a jóságot, a tekintélyt, a becsüle­tet: az embert. (L.) Brousil rektor az idei filmfesztiválról Rádióbemondó: — Kedves hallgatók, könnyűzenét közvetítünk Éppen ötvenedik születésnapjára érkezett vissza Cannesból, az otta­ni filmfesztiválról A. M. Brousil, a prágai Zeneművészeti Akadémia rektora. Alig hagytunk számára időt, hogy a jókívánságokat fogad­ja — magunk is csatlakoztunk hozzájuk — és máris érdeklőd­tünk, mondjon valamit az Üj Szó olvasóinak a Karlovy Vary-i Nem­zetközi Filmfesztivál jellegéről, előkészületeiről, méreteiről. Hiszen ő a legilletékesebb: ő lesz a zsűri elnöke. „Az idén tizedszer rendezzük meg a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivált, tehát ünnepi jellege lesz. Az eszmeiséget a következő hivatalos jelszó fejezi kl: Az em­berek közötti nemes kap­csolatokért, a népek kö­zötti tartós barátságért. Bár az elmúlt évek során a jelsza­vak szövegükben változtak, tartal­muk, jellegük mindig azt fejezte ki, hogy a film művészettel is a jobb világért, a békéért küzdünk. A mi filmfesztiválunkat az jel­lemzi, hogy a legkülönbözőbb fil­mek — egész estét betöltő játék­filmek, rajz-, báb-, tudományos­népszerűsítő-, dokumentumfilmek stb. — benevezhetők. A nemzetközi filmfesztiválok tör­ténetében mi vezettük be, hogy a zsűri tagjainak többségét külföldiek alkotják. Egyébként ezt a cseh­szlovákiai sajátosságot — ami sze­rintünk szükséges követelménye a fesztivál nemzetköziségének — Ve­lencében már átvették, Cannesban még nem. Itt a zsűri tagjainak többségét franciák alkották. A zsűri elnöke — immáron tizedszer — én leszek. Tehát én is jubilálok. A mi Karlovy Vary-i filmfeszti­váljaink abban különböznek más fesztiváloktól, hogy mi csak azokat a filmeket fogadjuk el bemuta­tásra, amelyek a jelszóban kifeje­zett eszmeiségét szolgálják. Miköz­ben különleges nyomatékkal őrkö­dünk a mű tartalma felett, nem szentelünk kevesebb figyelmet a formának sem. Az eszmei tartalom és a művészi forma elválasztha­tatlanok egymástól. Mi évről évre nemcsak jobb filmeket akarunk, hanem jobb világot is — fejezte be nyilatkozatát Brousil rektor, a Karlovy Vary-i Nemzetközi Film­fesztivál legfőbb eszmei irányítója. A hivatalos beszélgetésnek vége. Brousil elvtárs a világ majdnem minden színházi és filmfesztiváljá­nak látogatója, illetve zsűritagja, nem akar elengedni. Mentegetődzik, amiért súlyos elfoglaltsága miatt régebben nem volt Komáromban. Megkért, hogy adjam át szívélyes üdvözletét és jókívánságait a Ko­máromi Magyar Területi Színház tagjainak. Örömmel vállalkoztam rá. íme, meg is tettem. Befejezésül talán még annyit, hogy a Nemzetközi Filmföderáció most közzétett határozata a Kar­lovy Vary-i Nemzeti Filmfesztivált első osztályú versennyé nyilvání­totta. Ez azt jelenti, hogy a föde­ráció minden tagjának ajánlja a rajta való részvételt. SZILY IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents