Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-09 / 159. szám, vasárnap

Miért maradtak le a cérnagyáriak? Emlékszem még a cérnagyáriak (ma a Március 8 Művek 01-es ~ üzeme) egykori nagy eredményére. Arra, amikor 1955-ben az ország textilgyárainak versenyében a 37. helyről a második helyre ugrottak elő. — Lehetséges ez? — csóváltam a fejemet akkor. — Szerencséjük volt4e, vagy a tervük volt alacsony? Hát mégis van véletlen, amely a maga kénye-kedvére forgatja a dicsőség kerekét? — Mi magunk voltunk a kerékforgatók! — dicsekedtek ekkor a cérnagyáriak. A jó munka, a jó szervezés, meg a kollektíva akarni tudása lendített bennünket a legjobbak sorába! Meg is maradunk itt. íme, ezek a szavak jutottak eszembe ma, amikor újból tellátogattam a cérnagyár kopott falai közé... Idegen arcok új vezetők, az átszervezés szokásos jelei fogadják ma a cérnagyárba betévedt látogatót. Bizony, nagy változás történt tavaly óta. A Danubiusszal, meg néhány kisebb üzemmel egyesítették a múlt esztendőben még önálló gyárat. A legnagyobb változás azonban az. hogy ma alig lehet itt jókedvű, bizakodó arcú munkással találkozni. Nagyot fordult „azóta" nálunk a sors kereke! — panaszkodnak itt is, ott is az 1955-ben még oly büszke dolgozók. Magas a terv, nehéz azt teljesíteni! Tavaly még teljesítettük ugyan tervünket, de mióta egyesítettek bennünket, nagyon rosszul mennek a dolgok. Harmincegy egész nyolc tized százalékkal kell több fésült fonalat termelnünk, mint tavaly. A fonoda nagyon lemaradt negyedévi tervteljesítésében. Hát lehetséges több terhet magunkra vennünk, mint amennyit elbír a vállunk? így aztán nem látszik az eredménye annak, hogy ugyanannyit dolgozunk, mint dicsőségünk legszebb napjaiban ... Azzal dicsekedtek két évvel ezelőtt a cérnagyáriak, hogy maguk forgatják sorsuk kerekét. A maguk és az ország jobb sorsa a még több termeléstől függ. — Miért torpantak hát meg a nagyobb feladatok előtt? Csakugyan teljesíthetetlen lenne az idei terv, vagy másutt lenne a hiba? De hiszen hazánk ezernél több vállalatának óriási hányada fényesen teljesítette az első negyedévi tervet, s a cérnagyári munkások ma is mindent megtesznek a többtermelésért, — hol akkor a lemaradás oka? Azt hiszem a rossz szervezésben, az előrelátás hiányában, gondatlanságban. Az elmúlt év utolsó hónapjaiban tudta már az akkori vezetőség, hogy milyen feladatokkal kell majd 1957ben megbirkózniuk, mégsem hajtották végre a legszükségesebb teendőket. A többtermeléshez több dolgozóra volt szükség, ezeknek betanításához hoszszú idő kell, mégsem vették fel jó előre a hiányzó munkásokat. Az ez idén felvett dolgozóknak nem volt már elegendő idejük begyakorolni magukat az új munkakörbe. Természetes tehát, hogy gyakorlatlan dolgozó nem produkálhat mindjárt az első hetekben tökéleteset. Kellő okossággal és eréllvel azonban még a legsúlyosabb mulasztást is helyre lehet hozni. Próbálkozotte ilyesmivel az új vezetőség? — Ez most természetesen a legégetőbb kérdés. Nemcsak az üzem becsületének kérdése, a sok száz cérnagyári munkásé is, akiknek jobb keresetet jelent a terv teljeHWX

HtHWWWWWWWW

WHMMWWW Példás baromfitenyésztő Míg egyes szövetkezetekben nehezen szánják rá magukat a baromfitenyésztésre, addig a szabinovi EFSZ baromfifarmja egyike a legpéldásabbaknak egész Szlovákiában. Lompart elvtárs, aki feleségével 1300 baromfit gondoz, egyre szebb eredményeket ér el. JÓ munkájáért nemcsak a szabinovi szövetkezetben becsülik meg, de a Gbely Állami Fajtenyésztő Állomáson is elismeréssel emlegetik a tenyésztéséből kikerült baromfi hasznosságát. Lompart elvtárs ezen az állomáson két tenyészbaromfival van képviselve. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy ez a két tenyészbaromfi a legjobbak közé tartozik. A szabinovi baromfifarmon egy tojótyúk havi tojáshozama 29 tojás. Ez az eredmény igazán dicséretre méltó. Lompart elvtárs azonban még ezzel sincs megelégedve. Minden törekvése, hogy ezt tovább fejlessze. (Tudósítónktól) EGY ÉRTÉKELÉSI TÁBLÁZAT NYOMÁN sítése. Nos, Stanek Károly gyártási vezető közlése igen megnyugtató. — Reméljük, hogy az eredményeken is csakhamar lemérhetjük az új vezetők segíteni akarását. Mert hát mi is történt a bajok kiküszöbölése érdekében? — Az üzemi pártszervezet, a szakszervezeti csoport és »a gyár igazgatósága már az év elején hozzálátott, a várhaitő nehézségek leküzdéséhez — mondotta Stanek elvtárs. — Üzemi gyűléseket hívtunk össze, megbeszéltük a nehézségeket, új alapokra fektettük a szocialista munkaversenyt, s felajánlásokkal igyekeztünk javítani a termelés menetén. Elhatároztuk, hogy bevezetjük a harmadik műszakot is, és az ettől idegenkedő dolgozókat igyekeztük meggyőzni ennek helyességéről. Az új munkásokat igyekeztünk minél gyorsabb iramban betanítani a legelőnyösebb munkamódszerekre, nekifogtunk a gépek javításához, nagyobb gondot fordítottunk a gépek tisztítására, az orsókat magasabb fordulatszámbkra állítottuk át, s ami a legfontosabb, a második, harmadik és negyedik negyedben fokozottabb mértékben térünk át a magasabb feladatok megvalósítására. Így adunlk időt és mődot dolgozóinknak a tökéletesebb és nagyobb munkára való beilleszkedéshez. S hogy ezek és az ezekhez hasonló egyéb módszerek igenis célhoz vezetnek, a legjobban az bizonyítja, hogy januárhoz viszonyítva, a fonodában májusban már 10 százalékkal nőtt a napi termelés. Amíg tehát, az első negyedben 94,2 százalékra, áprilisban már 101,7, és májusban körülbelül ugyanennyi százalékra teljesítette tervét a cérnagyár. így aztán reméljük — fejezte be szavait Stanek Károly —, hogyha fokozatosan is, de kiküszöböljük a csorbát, s legkésőbb a harmadik negyedre nemcsak hogy teljesítjük tervünket, de behozzuk az első hónapok lemaradását is! Azt' mondták A Mag

acépitészeti Vállalat Bra1955-ben a cérnagyári dolgozók, hogy tislava keleti elővárosában lévő moználuk a dicsőség'kerekét nem a vé- 9

Ó Nmében futószalagot rendezett , be az alagsori betontombok gyartasaletlen, hanem a saját maguk ember- ra A futószalag egy vibraló kéS2

Ü_ sége forgatja. A következő hónapok lékből, mérőberendezésből, egy öndicsősége vagy szégyene most is álló kitolható traqszportörből és más nemcsak a cérnagyár vezetőitől függ, szerkezetekből áll Az előayártmányok ,„„ „_ . „ s.„.. j-, szállítását különleges szállítókocsikon hanem az egész gyár, az összes dol- végzjk g szallító

e

H

szközökre vaIÓ k

i_ gozók akaratától. és ber

akást forgatható emelők segítik. J. ségével végzik. A gép egész kezelését, A minap került kezembe egy értékelési kimutatás, amelyből a nyitrai kerület begyűjtési eredményeiről tájékozódtam. A sertéshús teljesítése 95,9, a vágómarha 99,1, a tej 96,2, míg a tojás 92,8 százalékot mutatott. Ez az értékelés egyébként májusról készült, de feltüntette a dekádterv teljesítésének adatait is. Mint ä százalékarány is kifejezi, még mindig nagy kiesések vannak a sertéshús termelésében. Mégis érdekes, hogy a múlt év ugyanezen időszakához viszonyítva ebben a dekádban 2064 sertéssel vásároltak fel többet. Hol keressük tehát a hiányzó öt százalékot? Főképpen az egyénileg gazdálkodók azok, akik nem teljesítették beadási tervüket. A kerület EFSZ-ei ugyanis túlnyomó többségben túlteljesítették feladataikat és a múlt év ugyanezen időszakához viszonyítva 6011-gyel több hízót adtak el közellátásunknak. A táblázatból úgyszintén kitűnik, hogy főleg a surányi, aranyosmaróti járások azok, ahol hátul kullognak a begyűjtésben. A vágómarha begyűjtésében már biztatóbb az eredmény. Ebben a termékben is az egyénileg gazdálkodók azok, akik hátramaradtak a begyűjtéssel, jóllehet a kerület szarvasmarhaállományának zöme a magánszektorban van. Több mint 89 ezerre tehető azon mezőgazdasági üzemek száma, amelyek ebben az évben még egy dekagramm marhahússal sem járultak hozzá közellátásunk biztosításához. Bizonyos hogy az EFSZ-ek azok, amelyek jó példával járnak elől a beadás terén. A tavalyival szemben ez idén 2 millió liter tejjel adtak be többet. A szövetkezetek tehenei, úgy látszik, több tejet adnak az egyénileg gazdálkodó teheneinél, mert az egy tehénre eső tejeladásuk 2,9 litert tesz ki, míg az egyénileg gazdálkodók darabonként csupán 1,08 liter tejbeadással „dicsekedhetnek". Amíg a zselizi járásban az egyénileg gazdálkodók egy tehéntől naponta 2,09 liter tejet adnak be, addig a prievidzai járás magángazdálkodói még fél litert sem adnak be tehenenként. A tojásbegyűjtés irányításáért felelős szervek hiányosságai különösképpen a tervek nem teljesítésén mérhetők le igazán. Ez másképpen nem magyarázható, mert az időtervben több mint hárommillió tojással vásároltak fel kevesebbet. Itt is a szövetkezet tyúkjaitól darabonként több mint 33 tojást szolgáltatnak be, ezzel szemben az egyénileg gazdálkodók egy tyúktól csak 27 tojást visznek a begyűjtőhelyre. Ezekhez a számadatokhoz csupán annyit szükséges megjegyezni, hogy a magánszektor nem képes lépést tartani a nagyüzemi gazdálkodással, ami főleg az alacsony terméshozamokkal magyarázható. A szövetkezetek viszont, noha nem rendelkeznek még a tervezett állatállománnyal, sokkal többet termelnek és bevételeiket becsületes munkájukkal biztosítják. Sok egyénileg gazdálkodó viszont állampolgári szervezetlenséggel is találkozunk a kötelessége teljesítésének rovására begyűjtési szervek részéről, mert jut olyan jövedelemhez, ami semnem eléggé következetesek é fontos termák begyűjtésének megszervezésében. Ha a tej begyűjtését elemezzük, ismét azt kell megállapítanunk, miképpen sem egyeztethető össze az állampolgári fegyelemmel. A gyakorlat legalább is faluszerte ezt igazolja. (th) Futószalagot alkalmaznak a betontömbök gyártásánál a diszpécser asztaltól irányítja egyetlen ember megfelelő irányító és jelzőkészülékek segítségével. A futószalagon egy műszak alatt kb. 50 köbméter betontömböt, vagypedig más előgyárfanányt készítenék. Az építészeti dolgozók meggyorsítják a munkát, hogy minél előbb üzembe helyezhessék a futószalagot. Tevékenységével meggyorsítják és olcsóbbá teszik a bratislavai kerület építkezéseit. OOGOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO enin áprilisi tézisei hatalmas eszmei áramlatot vittek a februári polgári-demokratikus forradalom után következő idők eseményeibe, a kettős hatalom Oroszországának zűrzavaros politikai életébe. Lenin, miután kifejtette nézeteit az ország helyzetéről, a háború jellegéről, s főleg a pártnak az adott politikai helyzetben elfoglalandó álláspontjáról, a burzsoá pártok és az opportunista munkásmozgalmi vezérek ádáz támadásainak célpontjába került. Lenin a bolsevik párt sajtójában leleplezte az áprilisi tézisek ellen irányuló megnyilatkozások lényegét, majd A proletariátus feladatai a forradalomban című brosúrájában elemezte a helyzetet. Leszögezte, hogy a burzsoá forradalom eredményeképpen a kispolgári-földesúri osztály kezébe ment át a hatalom. A kispolgárság kormánya pedig nyíltan szövetkezik — a megdöntött monarchista elemekkel és az arisztokráciával — a proletárhatalom befolyása ellen. A kettős hatalom idején elsőrendű feladat vglt tisztázni a szovjetek szerepét, küldetését, mert e téren nagyon ferde nézetek ütötték fel a fejüket. Lenin ezt azzal magyarázta, hogy „a munkás-, katona-, paraszt- stb. küldöttek szovjetjeit nemcsak abban a tekintetben nem értik meg, hogy a többség nem látja világosan osztályjelentőségüket, szerepüket az orosz forradalomban. Nem értik meg ,a szovjeteket abban sem, hogy új államformát, helyesebben új államtípust képviselnek... A parlamentáris burzsoá köztársaság korlátozza, fojtogatja a tömegek önálló politikai életét, közvetlen részvéteit az egész állami élet demokratikus építésében, a legalsó foktól a legfelsőig. A munkás- és katonaküldöttek szovjetjei ennek az ellenkezőjét teszik. Az utóbbiak azt az államtípust újítják fel, amelyet a „történelemben . először a Párizsi Kommün alakított ki és amelyet Marx annak a „végre felfedezett politikai formának" nevezett, amely mellett a munka gazdasági felszabadítása végbemehet." így megindult a harc azért, hogy a lenini elveket valló bolsevikok kiszorítsák az eszerek és mensevikek DICSŐ NAPOK: A parasztság az 1917. év forradalmi megmozdulásaiban E befolyását a szovjetekből, s azokat a néphatalom igazi szerveivé tegyék. Ennek a harci szellemnek jegyében tartották meg a bolsevik párt VII. (áprilisi) oroszországi konferenciáját, melynek nagy része volt a forradalom szocialista forradalommá fejlesztésének előkészítésében. Megállapíthatjuk, hogy ennek a konferenciának óriási jelentősége volt a szocialista forradalom kibontakoztatásában egész Oroszországban, és valójában a pártkongresszus szerepét töltötte be. Szellemét és irányvonalát leginkább Lenin szavai jellemzik: „Legyünk kőkemények a kispolgári ingadozások elleni proletár-irányvonalban. Hassunk a tömegekre meggyőző munkával, felvilágosítással. Készüljünk fel az összeomlásra és a februárinál ezerszerte erősebb forradalomra." z a harcos szellem nyilatkozott meg 1917. május elsejének megünneplésében is. A nép követelte a kapitalista miniszterek lemondását és minden hatalom átadását a szovjeteknek. 1917. májusának nagy jelentőségű eseménye volt a parasztküldöttek I. oroszországi kongresszusa, melyet még április végén a parasztküldöttek kongresszusa előzött meg, mely tulajdonképpen előkészítette az I. oroszországi kongresszust és meghatározta irányvonalát. A Tauriai-palotában több mint 20 kormányzóságból jöttek öszsze a parasztság küldöttei. Már itt érvényesült az eszerek és más szociálárulók eszmei befolyása. Ez az előkészítő kongresszus határozatot hozott, miszerint meg kell szervezni „a parasztságot alulról fentig", teljes egészében. Ez eszerista álláspont volt, mely ellen Lenin kikelt a Pravdában: „Nem kétséges, hogy a párt minden tagja, minden öntudatos munkás minden erejével támogatja a parasztküldöttek szovjetjeinek szervezését, gondoskodnak számuk növeléséről, erejük gyarapításáról, megfeszítik erejüket, hogy ezeken a szovjeteken belül következetesen és szigorúan a proletárosztály érdekének megfelelően végezzék a munkát. Hogy ilyen munkát végezhessünk, külön kell tömörítenünk a proletár(béres, napszámos stb.) elemeket, az általános parasztszovjeteken belül, vagy (néha pedig és) meg kell szervezni a béresküldöttek külön szov• jetjeit. Mi ezzel nem az erők szétforgácsolására törekszünk; ellenkezőleg, hogy erősíthessük és kiszélesíthessük a mozgalmat, talpra kell állítani — a földbirtokosok és a kapitalisták terminológiája szerint — a „legalsó" — réteget, helyesebben osztályt." • Ilyen előzmények után ült össze május második felében a par=sztküldöttek I. oroszországi kongresszusa, melynek legfőbb problémája a földkérdés megtárgyalása és eldöntése volt. A kongresszuson most is az eszerek és mensevikek voltak túlsúlyban s ez a tény a kongresszus határozataira is rányomta bélyegét. Mégis Lenin és a többi bolsevik küldött felszólalása sokat nyomott a latban, mert felnyitotta a szegényparasztság politikailag kevéssé fejlett tömegeinek szemét. A kongresszus tárgyalásainak központjában, mint már említettem, a földkérdés állott. A kongresszus egyik részvevője így írja le a földkérdés tárgyalását: Az eszer vezetőség rimánkodik a parasztoknak, hogy „ne csináljanak anarchiát a földkérdésben, mert ez paraszt-test vérháborúval, vérontással fenyeget. Kétségtelen, hogy létre kell hozni a helybeli földbizottságokat, de ezekbe be kell venni az e kérdésben jártas egyéneket. így majd felmérhetik és elenőrzés alá vehetik a földet. Ennyi, elég! Semmi esetre se nyúljanak a földesúri birtokhoz! Eljön majd az idő, amikor összeül az „orosz föld gazdája" — az Alkotmányozó Gyűlés — és majd akkor megvitathatják a földbirtoklás rendjét." Ez volt az értelmük az eszerek felszólalásainak. IS I gy muzsik lép a szónoki emelI vényhez. Ütött-kopott gúnyát visel, beesett arca idegesen rángatózik. — Mit pofáznak? Miről fecseanek? Ki a gazda? Az Alkotmányozó Gyűlés? Hohó, lassabban a testtel! A paraszt és a proletár együtt, ők az orosz föld gazdái! Földet a parasztoknak! Nékik! Azoknak adják a hatalmat, akik megvalósították a forradalmat, a dolgozóknak! Az eszerek úgyszólván oda sem hallgatnak, mit beszél. Előtérbe állítják az értelmiség szerepét a cárizmus elleni harcban: „A parasztok ezért legyenek örökké hálásak az értelmiségnek, mert ő tette eredményessé forradalmukat." Nagy jelentőségű volt a kongreszszuson Lenin felszólalása. Az eszerek nem várták Lenin jelenlétét, meg sem hívták a kongresszusra. Lenin ezt jól tudta, s elintézte, hogy a parasztszovjetek szociáldemokrata frakciója küldje küldöttként a parasztküldöttek I. oroszországi kongresszusára. Lenin felszólalásában kifejtette a párt nézeteit a földkérdés megoldásáról s a teendőket végül két sürgető intézkedésben látta. A következőket javasolta: „Első út a mezőgazdasági bérmunkások és szegényparasztok megszervezése. Csak az önálló helyi szervezkedés, csak a saját tapasztalat lehet a szegényparasztság iskolája. Ez a tapasztalat pedig nem lesz könnyű; mi nem ígérhetünk és nem is ígérünk tejjel-mézzel folyó országot. Nem, a földbirtokosokat megdöntjük, mert ezt a nép akarja, de a kapitalizmus megmarad. A kapitalizmust sokkal nehezebb megdönteni, a kapitalizmus megdöntéséhez más út vezet. Ez az út — a mezőgazdasági bérmunkások és a szegényparasztok önálló, külön megszervezése. Ez az, amit pártunk előtérbe helyez. Csak ettől az úttól várhatjuk, hogy a föld fokozatosan, nem könnyen, de biztosan, valóban a dolgozók kezébe megy át. második lépés, melyet pártunk ajánl, az, hogy minden nagygazdaságból, például minden földesúri birtokból, amiből Oroszországban 30 ezer van, minél előbb mintagazdaságot szervezzünk, hogy ezekben a gazdaságokban a mezőgazdasági munkásokkal és szakképzett agronómusokkal együtt Jtársasan művelhessék a földet, s felhasználhassák erre az uradalmi jószágot, felszerelést, stb." Lenni szavai kétségtelenül nagy hatást váltottak ki, különösen a szegényparasztok körében, akik — ellentétben a mensevikek ígérgetéseivel — a párt Lenin által kifejtett agrárpolitikájában kezdték látni sorsuk megjavulásának legcélravezetőbb útját. A szemtanú így fejezi be a kongresszus leírását: A kongresszus befejeződött. Nyomott hangulatban távoztunk. Saját szemünkkel győződtünk meg arról, milyen óriási veszélyek tornyosulnak a forradalom útjában. De fényes oldala is volt a kongresszusnak: Lenin felszólalása s a vele való személyes megismerkedés, sok küldött hangulata s viselkedése. A viborgi városnegyedben levő közös szálláshelyünkön gyakran hallhattuk: „A parasztok már bolsevik módon gondolkoznak. De a parasztok egyedül persze nem bírják megtartani a hatalmat, csak ha a paraszt-munkásszövetség szilárdabb lesz." végezetül meg kell említeS'É' nünk a bolsevista sajtó nagy szerepét ebben a nehéz időben. A Pravda, Szoldatszkaja Pravda (Katona-Igazság), Akópnaja Pravda (Lövészárok-Igazság) élesztgették a munkás- és paraszttömegekben a forradalom lángját; ezek az újságok fejezték ki a forradalom végső célkitűzéseit, a lenini típusú forradalmi párt politikáját és szabták meg a forradalmi szovjetek feladatait. Sok tekintetben világosságot vittek annak a tömegnek körébe, amely nem látott még tisztán, s igyekezett leleplezni és félreállítani az orosz nép forradalmának mindenféle színben feltűnő árulóit. Lőrincz László ÚJ SZÖ I1957. június 477. 5