Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-06 / 156. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek I SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. június 6. csütörtök 30 fillér X. évfolyam 156. szám. Ki-ki a saját portáján Mostanában sok szó esik a fa­luban is a hatékonyságról, a több­termelésről. A szövetkezetekben meghányják-vetik e fontos kér­dést: hogyan lehetne minél na­gyobb termést elérni kevesebb költséggel, kisebb erőfeszítéssel. Üdvös dolog, hogy a falu népe, az EFSZ-ek tagjai magukévá tették ezt az ötéves terv sikeres teljesítése szempontjából fontos jelszót: hatékonyabban termelni, több mezőgazdasági terméket adni az országnak. Azt már a dolgozó parasztok túlnyomó többsége tud­ja, hogy a termelés növelésének egyedüli útja a nagyüzemi, gépe­sített gazdálkodás, s ha a földek hektárhozamának, az állattenyész­tés hasznosságának, fokozásá­nak módját vizsgálják, nem egy­szer vetődik fel az óhaj: Adjon az állam még több gépet, s olyan gépet, amelyekkel a legigényesebb mezőgazdasági munkát is lehet végezni. Adjon az állam még több anyagot a közös istállók építésé­hez, gépesítéséhez, megoldjuk a termelés növelésének legégetőbb kérdéseit. Van alapja a dolgozó parasztok egyre fokozódó igényességének? Jól látják szövetkezeteink, hogy a nagyobb hektárhozamok elérésé­nek egyik döntő tényezője a gé­pesítés? A múlt évek tapasztalatai feleletet adnak erre. Ugyan ki ál­líthatná, hogy kézi erővel gyor­sabban megy az aratás és kisebb a szemveszteség, mint ha arató­géppel vagy kombájnokkal taka­rítjuk be a termést? Azt sem mondhatja senki, hogy a kézzel végzett munka gazdaságosabb, ki­fizetődőbb a gépesített munkánál. Erre is rácáfolnak a szövetkezetek eddigi tapasztalatai. Miért kell mégis erről beszélni és megvilá­gítani azt, hogy a hatékonyság növelésének az útja nem csupán a gépesítéstől függ, s kiváltképpen nem a mezőgazdaságban. Természetesen a mezőgazdasági termelésben jártas ember igen jól tudja, hogy a nagyüzemi gazdál­kodás nem képzelhető el a gépe­, sítés állandó tökéletesítése, foko­zása nélkül. Jól tudja ezt az állam, annak vezetői és a mezőgazdaság irányításával megbízott funkcio­náriusok is. Ezért kap a falu, a mezőgazdaság évről évre több, tö­kéletesebb gépet. Csupán a múlt évben több mint hétezer traktort kapott a mezőgazdaság. Ez szám­ban a fele annak, mint amennyit az első ötéves terv idején kaptak traktorállomásaink. Ezenkívül a múlt esztendőben több mint ezer kombájn, ezer vetőgép, csaknem 1500 burgonyaültetőgép, 435 répa­kombájn, 114 burgonyakombájn, 755 automata cséplőgép, 2200 te­herautó és egyéb mezőgazdasági gép és szerszám gazdagította a traktorállomások gépparkját, könnyítette meg a szövetkezeti tagok munkáját- Az építkezések terén is sokat kapott a falu. Az 1956-os évben 950 új tehénistál­lót, 370 borjúistállót, 920 sertés­istállót, 800 elletőt és 1600 tyúk­farmot adtunk át rendeltetésének. Nem lát az orránál tovább, aki mindezek után azt meri állítani, hogy az állam kevés anyagi segít­séget nyújt az EFSZ-eknek. S még inkább csukott szemmel jár az az ember, aki nem tudja értékelni, hogy az állami költségvetésből az idén több mint 10 milliárd koronát fordítunk a mezőgazdaság fejlesz­tésére. Ennél kielégítőbb választ senki sem adhat azok részére, ak4k, ha a mízőgazdaság fejlesz­téséről esik szó, mindig ugyanazt a lemezt teszik fel: „Adjon az ál­lam segítséget, mindent elköve­tünk a termelés fokozásáért", ahe­lyett, hogy körülnéznének saját portájukon s ott is keresnék a lehetőséget a gazdaságosság foko­zására, a hatékonyabb termelésre. Hát milyen gazda az olyan, aki csak a „más kalapjával akar kö­szöngetni"? A hatékonyabb gaz­dálkodás megvalósításához csupán az állam segítségére támaszkodni, ez kevés. Meg kell találni a módot az olcsóbb termelésre a saját kör­nyezetben, tekintetbevéve a termé­szeti adottságokat, termelési viszo­nyokat, a meglevő géppark gazda­ságos kihasználásával. E téren még sok a mulasztás. Hány olyan traktorállomásunk van, ahol alig használják ki a gépeket két mű­szakban. Olyan szövetkezetek is akadnak még, amelyekben idegen­kednek a gépi munkától. A csö­lösztői szövetkezetnek az ottlévő kísérleti állomás felajánlotta öntö­zőberendezését, hogy a szárazság idején öntözzék a cukorrépát. Nem került volna ez különösebb költ­ségbe, vagy erőfeszítésbe, de az ajánlatot nem fogadták el. A kö­vetkezmény? Ezreket veszítettek azzal, hogy alacsony volt a cukor­répa termése, viszont a kísérleti telepen csaknem mégegyszer olyan nagy termést takarítottak be az öntözött területről. Ki károsodott? Nemcsak a szövetkezetesek, ha­nem az ország is, hiszen ha többet termeltek volna, több cukorrépát szállíthattak volna a gyárba is. A csölösztöiek esete bizonyítja, hogy ha elvetjük a kínálkozó al­kalmat a hatékonyság fokozására, hiába tömi az állam mindennel a szövetkezeteket, kárba vész az. Ez az érem egyik oldala. Men­jünk csak tovább s nézzük azt, mit tehetnek még szövetkezeteink, ha szakszerűen, az agrotechnika elveinek megfelelően gazdálkod­nak. Itt a szénakaszálás ideje. Ál­talában jó a termés, de ott, ahol tavasszal nem patópál úr ráérünk módján „gondozták" a rétet, s nem voltak restek trágyáiévei öntözni, 15—20 mázsával többet hordhatnak a csűrbe egy-egy hektárról. Ha már a kaszálásnál tartunk, hadd beszéljünk még egy igen jelentős kérdésről. Ahol a szénát a virágzás kezdetén kaszál­ják, igaz kevesebb lesz a mennyi­ség, a hektárhozam, mint ha a vi­rágzás után kaszálnák, de tápér­tékben a virágzás kezdetén a leka­szált szénából egy hektárnál 1500—1800 liter tejet nyerünk. Ha pénzben akarjuk kiszámítani, ak­kor egy átlagos tejelésű tehénnél a tejért nyert összeg 4000 koronát tesz ki. Ennyi pénzhez úgyszól­ván ellenérték nélkül hozzájuthat minden parasztember, ha egy-két nappal előbb lekaszálja a szénát, mint ahogyan eddig szokásban volt. ' Ezek után világosan láthatjuk, hogy a hatékonyabb termelés a mezőgazdaságban sem csodákon, véletleneken alapszik. Ésszel, le­leményességgel, szaktudással, kö­zös erővel, a közös érdekek szem előtt tartásával sokra mehetünk. S ha a hatékonyságról beszélünk, ne gondoljunk csupán az állami támogatásra, hanem nézzen körül ki-ki a saját portáján, vizsgálja meg a lehetőséget arra, hogy ke­vesebb erőfeszítéssel és költség­gel többet termeljünk, mert csakis így lesz több hús, zsír, liszt, vaj, tojás — így lesz magasabb az or­szág népének életszínvonala. A moszkvai VIT előtt A zvolení Bučina nemzeti vállalat üzemi szakiskolájának CSISZ-tagjai a VI. Világifjúsági Találkozót köte­lezettségvállalással köszöntik. A fia­talok egyiíapos brigádmunkát dolgoz­nak le, melynek értékét a találkozón részvevő küldöttek anyagi segítségére fordítják. Vállalásuknak ezt a pontját már teljesítették is, s a mun­kabrigád jövedelmét, 630 koronát már el 'is küldték a szolidaritás alapjára. Vállalták, hogy az üzem védnök­sége alatt álló Očován, a szövetkezet földjein 440 órát órát dolgoznak le !a nyár folyamán. Megfogadták továb­bá, hogy mindnyájan elnyerik a „Vi­lágifjúsági Találkozó Sportjelvényét". Az előírt feltételek teljesítését már meg is kezdték, éspedig igen szép sikerrel. * * * A martini J. V. Sztálin gépipari üzemek fiatalsága a szolidaritási alapra eddig mintegy 2500 koronát gyűjtött össze. Az üzem 1. számú CSISZ szervezete 800, a 8. számú 1039, a 407 -es üzemrészleg fiataljai 500 ko­ronát gyűjtöttek. Vállalták, hogy harmincan vesznek részt az egyéves szakiskolában, s ki­lencen jelentkeznek az öntők tanfo­lyamára. Vállalásukat meg is valósí­tották, a tanfolyamra a jelentkezések már megtörténtek. A 8. számú szer­vezetben 39 egyéni és 2 kollektív vállalással, a 407-es üzemrészlegen 29 egyéni és 2 kollektív kötelezettség­vállalással köszöntik az idei világif­júsági találkozót. Az üzemi CSISZ szervezet számos kollektív csoportja vállalta, hogy mű­szakokat dolgoznak le, amelyeknek jövedelmét a szolidaritás alapjára fordítják. (Tudósítónktól) I t" ELERKEZETT A SZÉNAKASZÁLÁS És A SILÔZÄS IDEJE. Az ozsgyáni szö­vetkezeti tagok is szorgalmasan tárolják a téli eleséget. Kaszálják a szá­lastakarmányt, gép segítségével silózzák az őszi keverékeket. Saját ta­pasztalatukból tudják, hogy csak úgy lehet eredményes a gazdálkodásuk, ha jó minőségű állatállománnyal rendelkeznek. Ehhez pedig mindenekelőtt jó és bőséges takarmányalapra van szükség. Szlovákia Kommunista Párt­ja kongresszusa után ez a gondolat még jobban megérlelődött a szövet­kezet tagjaiban, s most mindent megtesznek, hogy ne 'maradjanak üresek a silógödrök, legyen szálas- és abraktakarmány, hogy a párt határozata náluk is élő valósággá váljon. PéEdát vehetnek tőlük Á nagygéresi szövetkezetben jó a | tagság viszonya a közös iránt. A cu­korrépa kapálásnál majdcsak, hogy összeszólalkoztak azon, hogy ki vállal nagyobb területet. Nem volt kivétel sem ifjú, sem öreg között. A 83 éves Csorna Julcsa és a 75 éves Balázs Eszter néni ugyancsak kiharcolták, hogy annyit kapálhassanak, mint a fiatalok. A két idős asszony fiatalos kedvvel kapálta a cukorrépát, a mi fehér aranyunkat. Bizony vannak szö­vetkezetek, ahol különösen az asszo­nyok még nem veszik ki részüket tel­jesen a munkából. Ezeknek ajánljuk, hogy vegyenek példát e két öreg asz­szonytól. (Tudósítónktól) m TÖ88 OIDMXOI Falusi levelezőink írják Dolgozóink országszer­te egyre jobban érdek­lődnek az iránt, hogy a szocializmus építése ho­gyan halad hazánkban. Egyúttal beszámolnak eredményes munkájukról is. SZAMOLAY FERENC, Ki­rályrévről azt írja, hogy már az ő szövetkezetük is kezd javulni. — Volt olyan időszak, hogy még fejni sem akar-. tak, és bizony nagy gond volt az is, hogy máról holnapra ki végzi el majd a munkiát az istállóban. — fyla már — írja — más a helyzet. A munka­verseny is megkezdődött. Braci Ambrus fejő négy­száz liter tejjel fej többet. Megérdemli,* hogy az új­ságban is megdicsérjék. Kiss Géza 22 borjút gon­dd%, amellett kocsis is, és ezt a munkáját is jól el­végzi. Továbbá arról tudósít, hogy a borjak naponkint 88 dekával gyarapodnak darabonkint.. HANCSOVSZKY KÁROLY, őrösről többek között azt is megírja, hogy az őrösi szövetkezetben jól halad a sorközi növényápolás és jó kukoricatermést várnak. — A tagok — írja leve­lében — vállalták, hogy hektáronkint 50 mázsa ku­koricát törnek le. Csontos Bertalan csoportjainak tag­jai vállalták, hogy ők ezt a tervet túlteljesítik és 54 mázsára számítanak hektáronként. Megemlékezik még arról is, hogy a traktorállomás ez idén még jobban segí­tette a szövetkezetet, mint tavaly, Erdélyi László, Ho­rosz Bálint, Fekete Gábor traktorosok megérdemlik, hogy nevüket ^megismerje az ország — írja levelében. JESZTREBY ZOLTÁN Nagygéresről a cukorrépa­termelésről ír. Tavaly 33 hektár cukor­répát vetettek, ez idén pe­dig 38 hektárt. Már be is fejezték az egyelést. Még a 82 éves Csorna néni sem sem maradt ki a munkából — írja levelében Jesztreby Zoltán. HOROSZ ÁRPÁD, őrösi levelezőnk szintén a szö­vetkezet munkájával fog­lalkozik levelében. Dicséri a rizstermelést. — Az őrösi szövetkezet­ben 35 heküáron termelnek rizst, amiből nagy jövedel­me van a szövetkezetnek. A tavalyi jövedelemből rendbehozták a szövetke­zeti irodát, új motort vet­tek, amellyel most vizet szívatnak. Ezenkívül meg­csinálták 150 méter hosszú utat is. DURÁNSKY ÁRPÁD úszori levelezőnk a nagy­pakai szövetkezet kerté­szeti csoportjának munká­járól ír. Levelében meg­említi, hogy a szövetkezet kertészeti csoportja az el­múlt évhez viszonyítva 30 százalékkal több zöldséget ad be az idén. — Ez idén —írja — már több mint 80 000 korai ka­ralábét adtak be az úszori zöldség- és gyümölcsbe­gyűjtő üzemnek. Csivre elvtárs, a kertészeti cso­port vezetője és a csoport minden dolgozója azon igyekszik, hogy minél ha­marább több, olcsóbb és jobb zöldséget tudjanak biztosítani dolgozó népünk­nek — írja levelében. MADOCSAI ANDRÁS, madari levelezőnk nagy megelégedéssel ír falujuk fejlődéséről — A szövetkezet telepén ez idén nagy befogadóké­pességű, korszerű magtár várja a termést. A falu közepén vörös téglás félkész épület áll. Aki erre jár, nem tudja megállni, hogy végig ne mérje ezt az épületet. Olyan jóleső érzés fogja el az embert, ha elhalad mellette és hallja az em­berektől, amint büszkén mondogatják, hogy ez lesz az új nyolcéves iskola. Örül ennek a falu minden lakója, különösen pedig a gyermekek. Egy megfiatalodotf régi gyár VONATUNK ELHAGYJA KASSÁT, hovatovább egyre ritkulnak a házak. A kora reggeli napfényben fürdenek a Hradova hegytető fái, Téhány ligete, a fürge villamosok. Sodronykötélpálya alatt robogunk. A csillék a Bankó alat­ti bányából hozzák az értékes nyers­anyagot a magnezitkohókba. Égy állomás, utána alagút, azután egy szűk völgy, csak a Hernád, a vas­úti töltés és az országút. Aztán kiszé­lesedik, s már meg is érkeztünk Kos­tolanyba. Messziről idelátszik egy gyár hatalmas épülete, utunk célja — a J. Dimitrov Kémiai Üzem. Falai elárulják, hogy régi gyár, de már évekkel ezelőtt korszerűsítették, megfiatalították. Az üzem irodahelyi­ségében régi ismerősömmel, Bucsella Mihály főmechanikussal találkozom. Készségesen felajánlja, hogy együtt nézzünk körül a gyárban. — Valamikor, a tőkés világban ólom­csöveket és szuperfoszfátot termelt a gyár — mondja Bucsella elvtárs —, de ma már egyiket sem gyártjuk. Kénsa­vat és oxigént termelünk. A gyárnak ré­gi, de a mostani termelőfolyamatnak megfelelő gépesítése olyan eredmények elérését tette lehetővé, amilyenekkel csak a köztársaság legjobb gyárai di­csekedhetnek. A kénsavgyártás részlegére látoga­tunk el először. ÉPPEN GENERÁLJAVlTÁS VAN az üzemrészlegen. Az üzem szakemberei végzik ezt a munkát. Most a kontakt­készülékek két mestere, František Múdry és Jozef Radaj szorgoskodnak a gépek körül, önként vállakoztak er­re a munkára. Védő álarc van rajtuk, hogy a mérges gázok belélegzése kárt ne tegyen szervezetükben. Amint a gyár másik részlege felé megyünk, azt is megtudom, hogy a múlt hónapban fejezték be egy ke­mencét, amelyben tiszta ként égetnek. A gyár területén még több új épületet látni, amelyek a közelmúltban épültek. Jelenleg az új villanytelepet, a fürdőt és a zuhanyozót építik. Mindezek ter­mészetesen csak az első eredmények. A tervek szerint sok egyébre kerül sor, főleg a gépesítés és az automatizálás további tökéletesítésével. Az oxigéngyártás részlegén minden ragyog a tisztaságtól. A falak mentén sorakoznak a gépek, amelyekkel 4 évvel ezelőtt szerelték fel a műhely­csarnokot. Modern, automatikus gépi berendezés ez: szivattyúk, lúgtornyok, tisztítóberendezések s az elosztó, ahonnan eltávolodik az oxigén s a le­vegő cseppfolyóssá válik. Itt, a gépházban mindössze két em­ber van: Imrich Orlovský főgépész és a segédje. Több munkaerőre itt való­ban nincsen szükség, hiszen az oxigén gyártását ez a korszerű gépi berende­zés automatikusan végzi. A GYÁRÉPÜLET UDVARÁN teher­autók hosszú sorára leszek figyelmes. Oxigénpalackokért jöttek. így van ez naponta. De nemcsak Kelet-Szlovákiát látja el az üzem oxigénnel, kisegítik ők az ostravai, kunčicei, tŕineci, brnói és a többi csehországi üzemeket is. Elbúcsúzom Bucsella főmechanikus­tól, hiszen már így is sok időt szen­telt nekem. Nehéz és felelősségteljes munkája van, hiszen a gépi berendezés zavartalan működését az ő állandó ellenőrzése biztosítja. A vezetőkkel és technikusokkal való beszélgetésből megtudom, hogy az üzem dolgozói a termelés hatékonysá­ga érdekében, a karbantartás jobb megszervezésében, a gépi berendezések további tökéletesítésében hoztak újí­tásokat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40 éves évfordulója kö­szöntésére a kénsav termelését 8,77 százalékkal növelik, s az üzem össz­termelését 6,4 százalékkal szárnyal­ják túl 257 ezer 600 korona értékben. A munka termelékenységét 4,1 száza­lékkal fokozzák, s a kénsavgyártás 1 tonnájának önköltségét 1 1/2 százalék­kal csökkentik. A szocialista munkaversenyben a karbantartók közül František kolovrat áll az élen, aki feladatát mindig ide­jében és kiválóan teljesíti. Több, jól bevált újítása is van. A kénsavgyártás részlegén Adamko, Almássy. Jakubik, Tern és Rojkó érték el a legszebb eredményeket. Az oxigéngyártásnál Végső Jenő, az expedícióban Síolár kollektívája a legjobb. Laboratóriumunk is van, mely a gyártási folyamat állandó ellenőrzésé­nek és tökéletesítésének színhelye. Az üzemi dolgozók lelkes munkája min­den lehetőséget biztosít, hogy magas színvonalra emeljék az egyre inkább korszerűsített gyár termékeit. (mgy)

Next

/
Thumbnails
Contents