Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-06 / 156. szám, csütörtök

Biztosítsuk a munkatermelékenység és a bérek növekedése közötti helyes arányt J. Dolanský elvtárs beszámolója a párt, szakszervezeti és gazdasági dolgozók május 30—31-i értekezletén A kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács azért hívták össze ezt a munkaértekezletet, hogy önökkel, az üzemek és központi szervek párt, szakszervezeti és gazdasági dolgozóival megbeszéljék, hogyan kell életbe léptetni a CSKP Központi Bizottsága februári ülésének irányelveit a munkajutalmazás terén, valamint az ezen irányelveken alapuló április 24-i kormányhatározatokat, amelyek a munkajutalmazás fő feladatairól szólnak, önökkel együtt akarjuk megítélni az eddigi tapasztalatokat és megtárgyalni a további eljárást. Mindjárt bevezetőben szeretném megmondani, hogy miről van sző, mi a fő célunk, milyen álláspontból fogunk hozzá e kérdésekhez. Amint már a párt múlt évi országos konferenciája hangsúlyozta, semmiképpen sem akarjuk a bérek csökkentését. Azt akarjuk, hogy elsősorban megszilárdítsuk az elért életszínvonalat és megteremtsük további emelésének új feltételeit. És ehhez szükséges, hogy a jutalmazás rendszere és gyakorlata hatásosabban szolgálja a gazdaság szükségleteit, a dolgozók nagyobb figyelmét a fő feladatokra irányítsák, jobban egyesítsék az egyén érdekeit a társadalom érdekeivel. A CSKP KB februári ülése rámutatott, hogy a terv teljesítése folyamán az 1956-os évben bizonyos feszültség keletkezett a források növekedése és gazdaságunk szükségleteinek növekedése között. E feszültség leküzdése érdekében a CSKP KB a CSKP tavalyi országos konferenciájának irányelveiből kiindulva kidolgozta a gazdasági, szervezési és politikai intézkedések Elsősorban meg kell világítani azt a kérdést, hogy miért éppen most fordítunk figyelmet a munkajutalmazás problémáira. Gazdaságunk fejlődésének az idei év első negyedében elért eredményei arról tanúskodnak, hogy termelésünk fejlődése továbbra is emelkedő irányzatot mutat. A tervnek általában több mint 2 százalékos túlszárnyalása mellett ipari termelésünk a tavalyi év első negyedével szemben 9,7 százalékkal növekedett. Sikerült biztosítani a szénnel és villanyárammal való folyamatos ellátást. Elértük — jóllehet részben a rendkívüli kedvező időjárás érdeméből — a beruházási építkezésnek a tavalyi év első negyedével szemben több mint 20 százalékos emelkedését. Ugyanígy a népgazdaság többi ágaiból is felsorolhatunk egyes kedvező eredményeket, pl. a vasúti és országúti forgalom jelentős növekedését, ami nagymértékben járult hozzá a népgazdaság zavarmentes menetéhez, vagy pedig a tavaszi munkák első szakaszának általában kielégítő elvégzését. ítéljék meg önök, mily igényes feladatokról van szó. Az utolsó három év alatt — 1953-tól a múlt élvig — a névleges és a reálbérek gyors növekedésének, valamint a lakosság többi kategóriái névleges és reális jövedelmének növekedése következtében a lakosság anyagi személyes fogyasztása egyharmadával emelkedett. Emellett ebben az emelkedésben nemcsak a fokozott alkalmaztatottság növekedésének volt része, amely csaknem 378 ezer személlyel emelkedett, hanem elsősorban a dolgozók reáljövedelme növekedésének. Ez szemléltetően látható hazánkban a családok jövedelmének emelkedésében. Ha a családok átlagos alkalmaztatottságából indulunk ki, ami hazánkban 1,7 személyt tesz ki, 1956ban a családi jövedelem átlagosan mintegy 2113 koronát, vagyis 14 százalékkal többet tett ki, mint 1953ban. A családok létfenntartási költségei az Állami Statisztikai Hivatal legutóbbi számításai szerint a pénzreform óta általában 18 százalékkal csökkentek. Ez azonban az életszínvonalnak csak egyik része. A másik nem kevésbé fontos rész, melyet hazánkban már magától értetődőnek tartanak, de amelyről különösen nem szabad megfeledkeznünk akkor, amikor arról van szó, hogy a munkatermelékenységnek meg kell haladnia az átlagkereseteket, a nemzeti jövedelemnek az a része, amelyben a dolgozók ingyenes egészségügyi, isn ÚJ SZÖ 1957. június 6. széleskörű programját a csehszlovák gazdaság hatékonyságának növelésére. Ezen irányelvek lényege, hogy sokkal magasabb fokot érjünk el a különféle fajta tartalékok feltárásában és mozgósításában az egyes vállalatokon, egész ágazatokon belül és a népgazdaságban általában, feltárjuk és mozgósítsuk a termelésben, a nem termelési szakaszon és a gazdaság irányítása terén levő tartalékokat közgazdaságunk további fejlődése érdekében. Es éppen a Központi Bizottság által kitűzött ezen feladatok biztosítása- I ban nagy szerepet kell játszania a jutalmazási rendszer helyes irányzatának. A Központi Bizottság határozata hangsúlyozza, hogy fokozni kell a gazdasági mozgató erők feladatát gazdaságunk fejlesztésének irányításában. E mozgató erők egyik legfontosabbika a bér. A Központi Bizottság februári ülésének határozatai a dolgozók teljes megértésére és támogatására találtak, mert a jelenlegi helyzetből indulnak •ki, megoldják a fő problémákat és világosan megmutatják az előrevezető utat. E határozatok megvalósítása során a párt vezetésével nem csekély politikai, gazdasági és szervezési munkát végeztünk. Ennek ellenére hiba volna, ha önelégültekké válnánk. Számos jel mutatja, hogy a Központi Bizottság határozatai még sok dolgozónak nem mentek át a vérébe és még sokan nem értették meg azt, hogy elsősorban radikális fordulatra van szükség a terv teljesítéséhez való közeledésben és a népgazdaság szükségleteinek biztosításában. Nem volna azonban helyes takargatni azt, hogy nem minden szakaszon és nem minden feladatban kielégítők az eredmények. Éppen ellenkezőleg. Az általában kedvező eredmények möI gött újból súlyos hibák rejlenek. Ezekről a fogyatékosságokról és okaikról nyíltan kell beszélnünk, ha a dolgozókat leküzdésükre akarjuk mozgósítani. És ez feltétlenül szükséges ama nagy feladatok biztosításához, amelyeket gazdaságunk fejlesztésében magunk elé tűztünk. Miért van szükség ilyen nagy feladatokra? Azért van szükség ily nagy feladatokra, hogy necsak a már elért eredményeket biztosítsuk, hanem az életszínvonal további emelkedését is, amely a múlt évben végrehajtott intézkedésekből származik. Ez büszkeségünk, de egyben gondunk is. Ezeket az intézkedéseket abban a tudatban hajtottuk végre, hogy gazdaságúnk fejlesztésének elért színvonala és forrásai — ha azokat a legteljesebben és a leghatékonyabban ki tudjuk használni — teljesen lehetővé teszik őket. kolai, szociális és egyéb szolgáltatások formájában részesülnek. Egy családra átszámítva az állam 1956ban ilyen módon havonta több mint 500 koronát fordított. Ez olyan összeget jelent, amit haaánkban soha azelőtt nem értek el, és amely bennünket e téren világviszonylatban az elsők közé helyez. Végül összefügg ezzel az akkumuláció problémája is. Míg a bérekben, a kiskereskedelmi árak csökkentésében, az állam által ingyenesen nyújtott szolgáltatási összegekben az életszínvonal emelkedése közvetlenül nyilvánul meg, az akkumuláció biztosítja az életszínvonalat a jövőben azáltal, hogy megteremti a termelés szüntelen növekedésének alapját. A folyó évi terv a lakosság személyes szükségletének 9 százalékos növekedését tételezi fel. Ennek oka az, hogy ez idén teljes mértékben hatnak mindazok az intézkedések, amelyeket a lakosság életszínvonalának növelése érdekében a múlt évben elsősorban az állami kiskereskedelmi árak két ízben való leszállításával. valamint a betegségi és járadékbiztosítás rendezésével foganatosítottunk. Miért beszélek erről részletesen? Azért, mert valakinek úgy tűnhetne, hogy a termelés növekedésének az idei év első negyedében elért eredményei kedvezők és semmi okunk sincs elégedetlenségre. Mi azonban nem mérhetünk a múlt alapján, hanem aszerint, hogyan biztosítjuk a magunk elé tűzött nagy feladatokat. A lakosság életszínvonalának gyors növekedése érdekében nélkülözhetetlenül szükséges maximális mértékben biztosítani az összes előfeltételek teljesítését elsősorban azon fogyatékosságok következetes kiküszöbölésével, amelyek a mennyiségi mutatók általábaii kedvező teljesítése mellett a minőségi mutatók nem teljesítésében nyilvánulnak meg. Elsősorban olyan feladatokról van szó, amelyeknek nem teljesítése már az idei év első negyedében komoly nehézségeket okozott és további fennmaradásuk, sőt elmélyülésük kedvezőtlenül befolyásolná a népgazdaság további fejlődését — mind az idén mind a jövőben is. E téren meg kell emlékezni pl. a tervezett árufajták feladatának nem kielégítő teljesítéséről — főként a kohászati és gépipari termelésben. Akárhogy értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a kohászati ipar a hengerelt anyagnak az első negyedévben 9000 tonnával valő túlszárnyalásával elért, nem nyugodhatunk bele abba, hogy tartósan nem teljesítik a cervezett árufajták termelését, aminek hatása kedvezőtlenül befolyásolja a többi népgazdasági ágazatnak kohászati termékekkel való ellátását. Az a tény, hogv a kohászati termékek szállítását nem teljesítik a tervezett fajtókban és határidőkön belül, a többi fogyatékosságokkal együtt, amelyek főleg az egybehangolt szállítmányok nem teljesítésében, a termékek termelése előkészítésében és komplettizálásában, "a gépipari minisztériumok tervteljesítése terén mutatkozó hiányosságokban nyilvánul meg. Javulást kell elérni főként a nehéz gépiparban, ahol a nyerstermelés tervének általában 100 százalékos teljesítése mellett hónapról hónapra rendszeresen rosszabbodik a választékok tervének teljesíté. o (januárban 85 százalék, februárban 80 százalék, márciusban 77 százalék). A beruházási építkezésben az állami építkezés általános terjedelme növekedésének gyors üteme ellenére, komoly gondokat okoz az egyes fontos építkezéseken a feladatok nem kielégítő teljesítése, főként a bányák építése feladatainak ki nem elégítő biztosítása és teljesítése, valamint a lakásépítés elégtelen fejlődése. A népgazdiaság fejlődésének eredményeiben az idei év első negyedében elsősorban eddig nem jutott megfelelően kifejezésre az a törekvésünk, amit a munka társadalmi termelékenysége növelésének biztosítására összpontosítunk. Ami %z anyagi költségeket illeti, az első negyedben is kedvezőtlenül fejlődnek tovább. Az iparban az egy korona értékű nyerstermelésre eső tervezett anyagköltségeket 1,3 százalékkal lépték túl és ezek az 1956-os év első negyedével szemben 0.7 százalékkal emelkedtek. Ami a munkatermelékenység növekedését illeti, ugyancsak nem kielégítő a fejlődés. Éppen azért, mert a munkatermelékenység növekedése a lakosság életszínvonala tartós emelkedésének alapvető feltétele, mindenütt elsőrendű figyelmet kell fordítani fejlődésére és a munkatermelékenység növekedése maximális ütemének biztosítását a CSKP KB gazdaságunk hatékonyságának növeléséről szóló februári határozatainak teljesítéséért vívott harc alapvető részének kell tartanunk. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a munkatermelékenység ugyan évről évre növekszik, azonban 1955-től növekedésének üteme lassul. 1955-ben a munkatermelékenység az iparban az előző évvel szemben 8,2 százalékkal, 1956-ban 6,7 százalékkal és az 1957es év első negyedében 5 százalékkal növekedett. Ezért egyre nagyobb mértékben érjük el a termelés fokozását az alkalmaztatottság növelésével, míg a munkatermelékenység részaránya a termelés gyarapodásában csökken. Az 1950-től 1955-ig terjedő ötéves tervben a termelésnek a munkatermelékenységgel való fedezése csaknem 77 százalék volt, 1956-ban 72 százalékot tett ki és az idei év első negyedében (a fiatalkoruakon kívül) általában 64 százalék. Ezért a munkatermelékenység növekedése biztosításának figyelmünk középpontjában kell állnia. Mindent meg kell tennünk maximális növekedésének biztosítására és semmi esetre sem szabad megengednünk azt, hogy rosszabbodjék a munkatermelékenység részaránya a termelés növekedésében. Ezzel egyidejűleg magasan túllépik a béralapokat; az Állami Bank adatai szerint az első negyedben az egész népgazdaságban 320 millió koronával nagyobb összeget merítettek ki, ami a béralapok a múlt év ugyanezen időszakával szemben 7,4 százalékos emelkedését jelenti. Azt mondhatná valaki, hogy miért kell e dolgokkal külön foglalkozni? Hisz a munkatermelékenység növekedése és a keresetek közötti viszony rendben van. Hisz az ipari nyerstermelést az első negyedévben 102,5 százalékra teljesítettük és a béralapokat csupán 101,6 százalékra merítettük ki. Egy alaposabb elemzés azonban megmutatja, hogy ennek ellenére ez az állapot nem kielégítő. Elsősorban arról van szó, hogy a nyerstermelés terve teljesítésének általában kedvező számadatai mögött az rejlik, hogy számos vállalat, sőt egész ágazatok, mint pl. a nehézgépipar, nem tartották be a munkatermelékenység és a bérek növekedése közötti helyes arányt. További körülmények, amelyek az elért eredmények biráló értékeléséhez vezetnek, abban rejlenek, hogy a nyerstermelés tervének túlszárnyalása magában foglalja a túlméretezett, nem tervszerű kooperációt, a drágább anyagok használatát, sőt az anyagfogyasztás növekedését, amelyekkel egyes vállalatok a terv teljesítésében „segítenek magukon", emellett nem teljesítik rendesen a legfontosabb és a gazdaságnak legszükségesebb termékek termelése tervét. Arról a törekvésről, hogy néha a nyerstermelés tervét előnyösebb árufajtákkal akarják teljesíteni, tanúskodik a Finomgépipari Minisztérium példája, amely az 1957es év első negyedében az állami és minisztériumi terv által meghatározott megnevezett feladatokat csak 95 százalékra teljesítette, míg a vállalati terveket több mint 110 százalékra és a nyerstermelésbe beszámított többi összetevőket 150,9 százalékra. A Gépkocsi és Mezőgazdasági Gépipari Minisztérium, amely szintén nem teljesítette az állami terv megnevezett feladatait, a nyerstermelés többi összetevőiben feladatait 158,6 százalékra teljesítette. A nyerstermelés ilyen teljesítése A jutalmazás kérdéseinek megoldására nem kell új elveket keresnünk. A jutalmazás szocialista elveiből indulunk ki, amelyek a szocialista termelési viszonyokból erednek, teljesen kifejezik gazdaságunk szükségleteit és a dolgozók érdekeit. Fontos az, hogy ezeket az elveket helyesen és következetesen érvényesítsük. Ez a fő feladatunk, ez legyen a bérek terén foganatosított összes intézkedéseink fő irányvonala. A nagy mozgósító erőt, amely ezen elvek helyes érvényesítésében rejlik, a szocialista gazdaság szolgálatába kell állítani. Jutalmazási rendszerünk alapja a munka szerinti elosztás törvénye. E törvény szerint minden dolgozónak a fogyasztásban való részedését az általa végzett munka mennyisége és minősége határozza meg. , A gazdasági törvény hatására a munka szerinti jutalmazás a dolgozóknak a termelés növelésében és tökéletesítésében való anyagi érdekeltségén alapul. Fontos azonban az, hogy a nagyobb keresetre való törekvés minden egyes esetben összhangban álljon a társadalom szükségleteivel. Az egyén és a társadalom érdekei teljes összhangjának a szocializmusban, amely összhang a szocialista termelési viszonyok lényegéből származik, jutalmazási rendszereinkben kell helyesen megnyilvánulnia. A szocializmusban minden dolgozó részesedését a társadalmi termelésben a bér biztosítja. E részesedés nagyságát munkája eredményei határozzák meg. Sok ember azonban e kérdésnek csak egyik oldalát látja és megfeledkezik a másikról. A bérkérdések megoldása nemcsak a pénugyan megjavíthatja egyes vállalatok eredményeit, de a népgazdaságnak eb-, bői semmi haszna. A bérek terén e fejlődés azzal a következménnyel jár, hogy egyes vállalatok ugyan formális jogot nyernek a béralapok túllépésére a nyerstermelés alapján, ez a joguk azonban gazdaságilag nincs alátámasztva. A béralapnak a nyerstermelési terv túllépése alapján való arányos túllépése akkor volna hasznos, ha a népgazdaság valóban és minden egyes esetben ezzel egyidejűleg megfelelő mennyiségű készítményt, szolgálatot vagy teljesítményt kapna. I Szükséges, hogy a munkatermelékenység és a kereset közötti viszonynyal nagyon komolyan foglalkozzunk, hogy feltárjuk a ki nem elégítő fejlődés okait és minden erőnket megfeszítsük a munkatermelékenység maximális előnyének biztosítására. Jelenleg új tényező ugyanis az, hogy számunkra nem lehet fontos csupán a munkatermelékenység bármilyen előnyének elérésé a népgazdaság átlagkereseteivel szemben, hanem a munkatermelékenység maximális eredményeinek elérésére azon igények kielégítésére való tekintettel kell törekednünk, amelyek ma a lakosság magas életszínvonalából erednek és melyek tovább növekednek. Tekintetbe kell továbbá vennünk azt a feladatot, hogy a lehető legrövidebb időn belül elérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb országokat az egy lakosra eső termelés és fogyasztás terén Ezekért a feladatokért, ezen célok eléréséért következetesen kell harcolni; ezért a gazdaság szüntelen tökéletesítésére és a munkatermelékenység maximális növelésére kell törekednünk. És mivel ezt a harcot — amint Lenin tanította és tapasztalataink is megerősítik — lelkesedéssel az anyagi érdekeltség alapján kell folytatnunk, a párt Központi Bizottsága a munkajutalmazás kérdésének rendkívüli figyelmet szentel. Mivel a munkatermelékenység növelése előfeltételének megteremtésében fogyatékosságok mutatkoznak s mivel növekedésének üteme további gazdasági fejlődésünktől függ, biztosítanunk kell, hogy a bérek, normák és prémiumok maximális módon elősegítsék a munkatermelékenység növelésének biztosítását, fokozódjék gazdasági keretük, biztosítsák a személyes és társadalmi érdekek egységét. A bérpolitika egész gazdasági politikánk oszthatatlan része. Ezért a munkajutalmazás terén felmerülő kérdések megoldásának teljes összhangban kell állnia gazdaságunk általános szükségleteivel. * zek elosztásában rejlik, hanem elsősorban az alkotó értékek elosztásában. Csupán akkor, ha növekszik a termelt áru mennyisége, növekedhet a dolgozók fogyasztása, emelkedhetnek a reálbérek, fokozódhat a korona vásárló ereje. És ez döntő az életszínvonal növekedésében. Ezen elvek megvalósítása képezte a szocialista országépítés kezdetétől fogva a párt politikáját. Már a szocialista jutalmazási rendszer építésének kezdetén Gottwald elvtárs azt mondotta: „A munkaversenyre irányuló törekvésen, a normák megszilárdításán kívül a munkásoknak egyben világos perspektívát kell adnunk arra, hogy becsületes és jó munkáiukkal többet kereshetnek." Majd így folytatta: „A munkásokhoz nem jövünk a normák megszilárdításának és a munkaversenynek kérdésével a munkák személyes érdekének tekintetbe vétele nélkül. Világosan meg kell magyarázni, hogy minél többet fog a munkás termelni, annál több fizetést kaphat, és annál többet vásárolhat." „Másrészt meg kell magyaráznunk, hogy az emelkedett termelékenyseg egész 100 százalékos növekedését természetesen nem adhatjuk vissza egyénileg a munkásoknak, fokozott bérek formájában. A munkás ebből csak egy részt kaphat, míg a másik | részt akkumulálni kell, hazánk felépítésébe kell fektetni. Egyszóval a közösség érdekét összhangba kell hozni az egyén személyes érdekével. A munkások bizonyára a leghaladóbb osztály, a legöntudatosabbak. De hiba volna, ha azt hinnénk, hogy nincsenek (Folytatás a 3. oldalon.) A terv teljesítésében elért eddigi eredmények A nép életszínvonalának emelkedése Következetesen érvényesítsük a jutalmazás szocialista elveit