Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-30 / 180. szám, vasárnap

í Hat vagon tavalyi széna AMÍG A CSÉZA a sarat dagasztotta '— a dűlőutakon csak ezzel a járművel lehet gyorsan közlekedni — szememet a határon legeltettem. Közelebb érve egy kazalhoz, látom, tavalyi széna. — Van vagy hat vagon, még tavalyról — mondja Hamran László, a Haraszti Állami Gazdaság vezetője. — Talán nincs, ami megegye, hogy ennyi maradt — próbálkozom a kérdéssel. — Van sertés, több mint ötezer, szarvasmarha is van, minden hektárra 1,8 az állatállomány. Először azt hittem, rosszul értettem. Gondolkodóba ejtett a dolog, hittem is, meg nem is. Újból megkérdeztem hát tőle. — Ahogy mondom, ötezer ötszáz sertésünk van, széna, szalma tavalyról vagy tizenegy vagon. Az intéző észrevehette, hogy kételkedem a szavaiban. — GAZDÁLKODNI TUDNI KELL. Érteni kell hozzá. Szaktudás kell, mert az akarat magában nem elég. Persze, ha az ember több ezres sertésfalkáról hall, maga elé képzel legalább jó néhányezer hektár legelőt, erdőt, tengernyi földet. Jómagam is ilyen értelemben tettem fel a kérdést. — Nem kell r ahhoz annyi föld. Itt nincs még ezer hektár sem, pontosan nyolcszázötven hektár a birtokunk. Csakhát a termelésnél tudni kell az MM

Wt

mt

Wt

tMHWHHMHOH

Mi

mmt

mt SZOMSZÉDAINK — RÓLUNK Plasztikai sebészetünk magas fokáról beszél MUDr. Kovács András, budapesti klinikai tanársegéd Az orvosok kölcsönös látogatása keretében jött Csehszlovákiába MUDr. Kovács András klin. tanársegéd, Budapest I. számú Sebészeti Klinikája baleseti és plasztikai osztályának vezetője. Két hétig Burian professzor klinikáján volt a plasztikai sebészeten Prágában, három napig Brnóban doc. Karfik klinikáján, négy napig Bratislavában doc. Demjan intézetében, négy napig Kassán dr. Erdélyi főorvos osztályán. — .A plasztikai és helyreállító sebészei magas fokáról és nagy fejlettsegéről Csehszlovákiában eddig is sokat hallottam — mondotta dr. Koj vács mégis meglepett, hogy enynyire korszerű, modern, jól felszerelt intézeteik vannak. Jó érzés volt látni, hogy Prága és Brno mellett Szlovákiában, Bratislavában és Kassán is milyen magas fokon áll mind a műtéti megoldások, mind felszerelés tekintetében, mind tudományos fokon a plasztikai sebészet. Önök büszkék lehetnek, hogy ilyen orvosaik és ilyen klinikáik vannak, ahol nemzetközi viszonylatban is első helyen álló plasztikai sebészeti munka folyik. _ V. Lipták arányt az egyes termelési ágak között a tervhez, a szükséglethez mérten. — Dehát mégis, miből tartanak annyi állatot, miből marad annyi széna? — Egyszerű. A szántónak csaknem egyharmadán takarmányt termesztünk. S ahogy halad a cséza, úgy nyer igazolást az intéző szava. Látom a lucerna-alávetést, vörösherét, már jól felkapaszkodott. — Ebből mennyi van? — Tán százhúsz hektár — mondja az intéző, s tekintetével a máktáblát simogatja. — Szép már. — Az. Jó pénzt kapunk érte, mint mindig. S míg a dűlőúton kecmereg a jármű, szemem rátapad egy^ nagy tábla vetésre. — Ez másodvetés — mondja. — Abból is van vagy harminc hektár; csalamádé, köles, szudáni fű. KÉTSZER IS TEREM A FÖLD, ha az ember akarja. Mindezt látva, még a bevetett kazalhelyeket is, most már nem csodálkozom azon, hogy a gazdaságban nyolc liter a tejhozam, a szarvasmarháknál kilencven-kilencvenöt, a sertéseknél negyven-negyvenöt deka a napi súlygyarapodás. — Sok dolga van azért egy ilyen gazdaságban a vezetőnek — mondom — miután látom, hogy még útközben is a kötöző-zsinegről tárgyal az egyik munkással, majd az ebédet szorgalmazza. NEM EGYEDÜL VÉGZEM. A munkások, Takács Ferenc elvtárs, a pártSzervezet elnöke,•meg Zsitva János, az üzemi bizottság elnöke, a csoportvezetők, Seifert István mérnök, mindnyájan azon vagyunk, hogy a haraszti gazdaságra ne legyen panasz. Eddig nincs, a gazdaság vezetőjére sem. (-z) Érdemes juhtenyésztéssel foglalkozni Mennyire fizetődik ki a juhtenyésztés, arról meggyőződhettünk az elmúlt évek alatt. Szövetkezeteink az utóbbi évek során kiváló eredményeket értek el. Noha a juhtenyésztés hazánk síkságain jóformán csak a szövetkezetek alakulásával kezdődött meg, az eredmények azt mutatják, hogy az eltelt néhány év alatt nagy lépéssel haladt előre. A királyhelmeci járásban például a birkanyírásnál a legszebb eredményt a vécsi szövetkezetben érték el, ahol a tervezett 5,3 kg gyapjú helyett 5,5 kilót nyírtak le egy-egy birkáról. Hornyák István, a szövetkezet juhásza büszkén újságolja a zelért eredményt és már most igéri, hogy jövőre 6 kilót fog elérni. Hogy miben rejlik a siker, erre Hornyák István egyszerűen csak ennyit mond: — Mindenekelőtt a pontos takarmányozásban és a kifogástalan gondozásban, de nem utolsó sorban azokban az előfeltételekben, amelyeket csak a szocialista szektorban teremthetünk meg. Hornyák István már 7 éve gondozza a juhokat. Az eltelt évek alatt értékes tapasztalatokat szerzett s ismeri a juhok tulajdonságait. Munkáját örömmel végzi, mert becsületesen jutalmazzák. Amióta a szövetkezetben van, új házat épített és új lakását új bútorral rendezte be. Telik keresetéből és a szép pótjutalomból mindenre. (Tudósítónktól) CSARNAHÓ IS KAPOTT VILLANYT 1937 májusában Široký elvtárs a Banská Bystrica-i területi pártkonferencián élesen bírálta Szlovákia akkori elmaradott gazdasági helyzetét és többek között ezeket mondotta: „Szégyen ránk nézve elvtársak, hogy Szlovákia falvaiban máig mindössze csak 30 százalékában van bevezetve a villany." Azóta elmúlt 20 év. A történelem új lapokat nyitott hazánk lakosságának életében. Olyan lapokat, melyeken minden egyes év több jót, boldogságot hozott hazánk népének, mii^ a régi rendszer évtizedei. Rövid idő alatt letöröltük a múltról ránk maradt igazságtalanságot és 1945 óta már több száz községbe bevezették a telefont és a villanyt. 1960-ig, a második ötéves terv végéig, nem lesz hazánkban olyan község, ahol ne lenne villany. Felszabadulásunk 12. évfordulója előestéjén teljesült Csarnahó lakosainak vágya. Rádiókat, villanymotorokat, mosógépeket és más villanyberendezéseket vásárolnak most, de nem is olyan akármilyeneket, hanem a legjobbakat, a legdrágábbakat. Eddig már 30 új rádiót vettek a csarnahóiak és köztük a legtöbb a Fesztivál jelzésű, amely a legdrágább, de a legjobb is. De ez még nem az utolsó szám. Az év végéig már biztos minden házban meglesz a rádió és sok egyéb villanyfelszerelés. Rövidesen csak annyit. Ha a régi rendszer, a kizsákmányoló kapitalista rendszer nem törődött népünk jólétével, boldogulásával, a mi népi demokratikus rendszerünknek ma ez az egyetlen célja, melyet mindnyájunk hozzájárulásával meg is valósítunk. Horváth Sándor Teljes ütemben folyik a takarmánybegyűjfes A bártfai járás falvainak határában serény munka folyik. Teljes ütemben végzik a takarmánybegyűjtést, örülnek a szövetkezetesek s az egyénileg gazdálkodók is. Gazdag takarmánykészletük lesz, mert jó termésük van. A bártfai szövetkezetesek nagyban végzik a silózást. Eddig mintegy 13 hektárról silózták be a zöldtakarmány-ke véréket. A földeket gazdaságosan használják ki, • mert a silótakarmány útán újból bevetették a földeket takarmánykukoricával. így bizonyos területről egy évben kétszer lesz termésük. A bártfai határban szakszerűen végzik a takarmánybegyűjtést. Mint valami hadsereg sorakoznak a takarmányszárítók megrakva illatos lóherével és lucernával. A bő takarmánytermés megmutatkozik a tejbegyűjtésben is. Buclovanyban például a tejbegyűjtésben állandó szaporodás tapasztalható. Van rá eset, hogy egy-egy nap 25 literre! több a községből átadott tej. (Tudósítónktól) Nem minden szem egyforma A gyerek játék közben megsértette egyik szemét. Nem lát. A szülök orvoshoz sietnek vele. Itt hangzik el a szomorú ítélet: a szemet el kell távolítani. Az operáció nem járt fájdalommal, a másik szem épsége már nincs veszélyben. De mi lesz most? Örök életére megvan a fiú bélyegezve — mondják a szülők. Elvesztette önbizalmát, kevésbé értékes embernek érzi magát. Ez a kérdés, a szülők, a gyerek fájdalma talált megoldójára Jaroslav Holub üveges mester személyében. Ő Jaroslav Holub, az üvegszemek mes" tere készíti a megkülönböztethetetlenségig élethű üdSgszemeket a Mšeno nad Nisou-i üvegipari vállalatban. Róla és mesterségéről szólnak az alábbi sorok. Valamikor — ha nem volt elég pénze az embernek — a fekete kötés helyettesítette a kioperált szemet. Paul Asprion, bécsi mester járta a világot annakidején és vette fel a módosabb emberek megrendeléseit. Hazánkban később a Wiesbaden-Rheinből származó Müllerek járták a klinikát, ahová először elküldték prospektusaikat. A megrendelést személyesen kellett felvenni, mert a meglévő szem színéhez kell idomítani az üvegből valót is. Azóta már hazánkban is vannak mesterek, akik kitanulták ezt a kényes mesterséget és kiváló protéziseket készítenek. A különbség az, hogy most már minden rászoruló megszerezheti készítményüket a szociális biztosító által. Mšeno nad Nisou festői cseh városkában dolgoznak Jaroslav Holub és Rudolf Űman mesterek. Holub mester üvegipari mesteriskolát végzett, később üvegfigurákat készített. Figurái nagy elismerést szereztek neki a milánói, brüsszeli kiállításokon. A párizsi világkiállításon a mester kiállított műveiért elnyerte az „üvegművészet mestere" címét. Az üvegszemek készítésének titkait a mester Brychta tanárnál sajátította el. Jaroslav Holubot kis műtermében találjuk. Ketten dolgoznak. Itt vannak gondosan eltéve a levelek, amelyeket az általa készített üvegszemek viselői írtak. Számtalan dicséret, elismerés, megelégedés, jellemzi ezeket a leveleket. Gyakran személyesen jönnek el, hogy megköszönjék a mester munkáját A hálás kézszorítások, az „aranykezű ember" jelző, mind arról tanúskodnak, hogy J. Holub mestere szakmájának. Munkaasztalán üvegcsövek, üvegpálcikák hevernek, megszámlálhatatlan színben és árnyalatban. Amikor a páciens szembe ül a mesterrel, ezek segítségével, összehasonlítással választja ki az elkészítendő szem színét. A többi berendezés egyszerű: néhány részelő, gázláng, csipesz, 3—4 centiméter hosszú üvegcsövek. Az üvegcsövet, amelyet az NDK üvegipara külön erre a célra gyárt, elöször szemformába kényszeríti. A.-. Azem formájára kifújt üvegcsövet azután színes üveggel a kellő árnyalatra színezi. Ez a legkényesebb mualca, .„mert utána az összehasonlítás következik, s ha nem felel meg, kezdődik újra a munka. A kifújt üveggömböt a mester azután formálja a szemüreg mérete szerint és csiszolja. A protézisnak nem szabad vágni, szorítani. A szemizmokra úgy kell ráhelyezkednie, hogy azok mozgathassák is. Ez már valóban mestermunkát kíván meg. Holub mester 36 éve dolgozik a szakmában. Űman mesterrel együtt újabb szakembereket nevelnek: e ritka és szép szakmának mestereikhez méltó folytatóit. Sch. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO^ A besztercebányai kerület népművészeti csoportjainak ez idei bemutatóját Tornaiján rendezték meg. A rendezvény nem volt önálló, a csoportok a járási Béke-nap alkalmából léptek fel, amelyet a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség járási vezetősége rendezett. A bemutatónak tehát két gyámja, két gazdája volt. Egyik a Barátsági Szövetség mint rendező, a másik a Csemadok járási vezetősége, illetve a csoportvezetők, mint műsoradók. Ezt a „kétapaságot" megszenvedte a rendezvény, mert azzal egyik sem törődött kielégítően. A szabadtéri előadásokon különben is a sok apró benyomás eltereli a nézők figyelmét. Tornaiján ez annál inkább is bekövetkezett, mert a közönség nagy része nem jól értette a szereplőket. Beszereltek ugyan egy hangerősítőt, de hangszóró csak az egyik oldalon működött. A nézőtér másik oldala „süket

v maradt A színpadot körülfogta a gyereksereg és zajongásával csaknem elnyomta a szereplők hangját. A közönségnek alig egy negyedrésze ült, a többiek kénytelenek voltak egymásra támaszkodni, lábukat cserélve álldogálni, ez pedig nem kényelmes. S hogy mégis végignézték az egész műsort, ez érdeklődésüknek bizonyítéka és becsületükre válik. A rendezők azonban adósai maradtak vagy négyezer főnyi közönségnek. Mindezt azért kívántam előrebocsátani, mert az ilyen külsőség nagyban befolyásolja, hogy a rendezvény elérje célját. Amikor leírtam a címet a „népművészeti" szónál kissé haboztam, mert nem fedi teljesen a valóságot. Habár az egész bemutatóra jellemző a gömöri nép sajátos tarka népviselete, szokása, és életvilága, vannak az eaésznek amolyan "üres helyei" is. Kirívó vad hangok a harmónia rovására. A műsor színvonala vagy két Kerületi népművészeti bemutató Tornaiján óra hosszat állandóan emelkedett, ezt azután megtörte a programnak félórai olyan része, arrvely egyáltalán nem tartozik a népművészeti bemutatóhoz. Operettrészletekre gondolok, melyeket a losonci, továbbá az ipolysági helyi csoport tagjai adtak elő. Ennek a félórának a benyomása később azután elmosódott, mert kárpótlásul néhány szép szavalat, csattanóként pedig két cselekményes tánc következett. A

bemutatót a rimaszombati közüzemek énekkara nyitotta meg és ezzel a szereplésével újonnan bebizonyította, hogy országos viszonylatban a legfelkészültebb, legérettebb énekkaraink egyike. Utánuk énekszámmal már csak szólóénekesek léptek fel, no meg a „kettősök". Népdalt Oskó Mária, a rimaszombati csoport tagja adott elő kedves, finom szopránnal, továbbá egy fiatal gömöri kislánv. aki biztató ígérete a falu csoportjának. Több népdalt vártunk: Tóth István, Ádám Lajos nagyon is hiányoztak, hogy pótolták volna az operettrészleteket népdalokkal. Ez nem azt jelenti, hogy ellensége lennék az operettnek, azonban érthető, hogy népművészeti bemutatón operettrészleteknek nincs helyük. Egyébként ez csaknem minden bemutatón megismétlődik s úgy tűnik fel, mint egy kézlegyintés mindarra, amit a bemutatóktól elvárunk. A losonci helyi csoport tagjai tavaly előadtak egy érdekes, ötletes, cselekményes táncot, a Póruljárt legényt. Nem volna jobb, ha munkájukat ezen az úton folytatnák tovább? Velük kapcsolatban kell, hogy megemlítsem Klein Borbálát, a tornaijai helyi csoport tagját, aki érzelgős „magyar nótákat" énekelt. Mi nem ezt akarjuk, nem ezt várjuk a bemutatóról. Ez a műsorszám mégis kevésbé tetszett nekem, mert egy fiatal zongorista fellépésének rovására került a közönség elé. S én, de azt hiszem sokan mások is, inkább láttak volna egy jóreményű igyekvő fiatal zongoristát, mint az önmagát produkálni akaró Klein Borbálát. A műsor legnagyobb részét a tánccsoportok adták. Örvendetes tény, hogy a besztercebányai kerület tánccsoportjai sokat fejlődtek a tavalyi bemutató óta. A rimaszombati csoport L^ánykérője annyira jellegzetes, annyira megragadó és élethű, hogy többszöri meglátás után sem válik untatóvá, sőt egyre mélyebben ismertet meg Gömör népének lelkivilágával. Különösen kifinomult a menyasszony-tánc, technikailaq jól szervezett a tömegjelenet. Általában meglátszik, hogy Pásztor Mária és az egész csoport állandóan alakítják, tökéletesítik táncukat. Ezt ajánlanám figyelmébe a tornaijai csoportnak, amely székestáncával csupán azért nem lépett fel, mert állítólag már mindenki ismeri. A bemutató második cselekményes tánca a Csápi legénybíróavatás volt. Ez új színt jelent a népművészeti csoportok műsorában. Kivitelében ugyan még nyers, különösen gyenge a tömegjelenete. Ugyanis a legények vagy a leányok illetve egy-egy csoport karban beszél. A leginyek tácna is primitív. Szükséges volna, h^gy Czeleng István, aki a táncot összeállította és betanította, kapcsolatot vegyen fel a Szlovák Népművészeti Ház, vagy a Keiületi Népművészet' Tanácsadó szakembereivel s velük megbeszélje, hogy tökéletesíthetné e-t a nagyon értékes és kedves cselekményes táncot. A Deméndi lakodalmast a falu csoportja már tavaly is bemutatta s azóta úgy látszik, nem sokat változtattak rajta. A 'akodalmas kompozíciójában pedig szükség volna erre. A deméndiek megtették, amit tehettek, hogy felszínre hozzák a falu hagyományát. Most a szakembereken a sor, hogy ezt megfelelő művészi noľmák figyelembevételével feldolgozzák. A bemutatón két cigánytáncot láttunk. Ügy hiszem, ennek magvát a pozsonypüspöki csoport szórta el tavalyi körútján, teljesítmény tekintetében azonban a sánfalvi és a feledi helyi csoport is példaadójuk mögött maradt. A sánfalviak cigánytánca nem ros-z tánc, csak sok benne az ismétlés, a vontatottság, ami ellentétben áll a cigány vérmérséklettel. Gondos átdolgozással, tömörítéssel, jó táncot alakíthatnak belőle. A feledi cigánytán ; már sokkal gyengébb. Hosszú a „hangulatkeltő bekezdés", amit az „Erdőszélén nagy a zsivaj lárma" című dallal akarnak elérni. Tánccal szerepelt továbbá a gömöri és a sajtószárnyai helyi csoport. Mina:;ét tánc egy szinten mozog, az úgynevezett „népi táncok" ezek, amelyek már kiszakadtak eredeti körükből. Amolyah iskolástáncok, amilyeneket a kezdő csoportok szoktak gyakorolni. Szívesen vesszük ezeket is. mert biztosítékai annak, hogy a fiatalok a jövőben komolyabb tánckompozíciók és népszokások tanulásába is belefognak. A táncokkal kapcsolatban meg kell említeni a zenészek kérdését is. Különösen a szárnyi leánytáncnál éreztük, hogy a táncosok számára szokatlan volt a zenekíséret. Megszokták már, hogy maguk énekelnek. Ahol nincsenek zenészek, legjobb volna, ha a csoportok legalább tíztagú énekkart tudnának jzervezni, mely a színpad oldalán „kisérné" a táncosokat. Hogy az értékelés teljes legyen, szólni kell még a szavalókról. Általában jól választották verseiket. Különösen kedves volt Kriszta Katinkának, a losonci helyi csoport legfiatalabb tagjának Kádár Kata szavalata, amellyel részt vett már Komáromben is az országos szavalóverstuyen. Sokkal gyengéub volt Szabó Jolán „Budai Ilonája". Nem tudta utánozni a székely nyelvjárást, sem érzékeltetni a ballada érzelmi árnyalatait. Tamás Lajos A béke győzni fog című verset szavalta. Előadásmódja eltúlozott volt. Az ipolysági helyi csoport másik szavaló'ára is ez vonatkozik. Hustyava Ibolya, a tornaijai 11-éves iskola növendéke, Csontos Vilmosnak Ha ferzed c. költeményé" adta elő. Nem is szavalta, inkább felolvasta, hozzá feszélyezetten. Mindennek ellenére állíthatjuk, hogy tehetséges. Szükséges volra, hogy többször nyilvánosan fel'épjen és a szavalj, hoz értő tanítók foglalkozzanak ele. fe^j eglehet, néhány megállapításom 1 " sújtja az érintetteket, ez azonban nem s/ándékos s csupán népművészeti csoportjaink fejlődéss iránti buzgalomból segíteni akarásból tettem. Annál is inkább, mert a bemutató összegezve (a rendezést és az operett részleteket nem számítom ide) elérte céliát és azt mutatta, hogv a besztercebányai kerület Cse-nadok csepo-tjai tnvaly óta sokat fejlődtek. Éppen ez jogosít fel arra hogy nagyobb követeléseket támaszunk velük s -emben Petrik József ÚJ szó - 5 1957. iúnius 5A. i