Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-30 / 180. szám, vasárnap

AU SABRI: Egyiptom nem engedi meg az izraeli hajóknak a Szuezi-csatornán való hajózást Kairó (CTK) — Ali Sabri, az Egyiptomi Köztársaság elnöki irodája politikai osztályának igazgatója június 28án a kairói rádió képvise'őinek tett nyilatkozatában kijelentette, hogy Egyiptom nem engedi meg izraeli hajóknak a Szuezi-csatorna használatát. Ali Sabri azt mondotta, hogy Egyiptom állásfoglalása ebben a kérdésben nemzetközi egyezményekre támaszkodik. elsősorban az 1888. évi Konstantinápolyi egyezmény 10. bekezdésére, mely jogot ad Egyiptomnak arra, hogy megtiltsa a Szuezi-csatorna használatát azoknak az országnak, amelyek veszélyeztetik Egyiptom területi biztonságát. Ami az Akabi-öblöt illeti, Ali Sabri hangsúlyozta, hogy arab fenségvízekről van sző. „Ha Izrael erőszakkal próbálkozna behatolni a Szuezi-csatomába vagy az Akabai-öbölbe, akkor ellenszegülünk, még abban az esetben is. ha a külföldi hatalmak Izraelt támogatnák ebben az akcióban" — mondotta Ali Sabri. Remélem, hogy ezek a hatalmak visszaemlékeznek a közelmúltban Egy'ptom ellon elkövetett agresszió résztvevőinek sorsára." Komoly ellentétek a brit nemzetközösséghez tartozó országok miniszterelnökeinek konferenciáján London (ČTK) — Londonban tovább folyik a brit nemzetközösséghez tartozó országok minisztereinek konferenciája. A hírek szerint június 27én lényegében a közép-keleti helyzet tanulmányozásával és a Szovjetunióval való kapcsolatok megtárgyalásával foglalkoztak. A lapok és sajtóügynökségek diplomáciai megfigyelőinek nyilatkozata szerint a konferencia részvevői között komoly ellentétek merültek fel a brit közép-keleti politika kérdésében az egyiptomi brit-francia agresszióval kapcsolatban és az úgynevezett Eisenhower-doktrina kérdésében is, amely, mint ismeretes, arra törekszik, hogy az Egyesült Államok pozícióját a brit és francia érdekek rovására megszilárdítsa Közép-Keleten. Ezenkívül igyekszik elnvomni az arab országokban a nemzetfelszabadító mozgalmat. Amint már közöltük, Nehru indiai miniszterelnök bírálta a Bagdadi Paktumot és Eisenhower doktrínáját. A levelező továbbá írja, hogy ugyanezen az ülésén Macdonald új-zélandi képviselő megtámadta a Szovjetunió békepoütikáját, míg de Silva cevloni képviselő kijelentette, hogy a Szovjetunióval való kapcsolatoka t reálisan kell megítélni. A nyugatnémet szövetségi parlament döntése: A nácik hitleri kitüntetéseikkel „hivatkodhatnak" Bonn, (ČTK) — A nyugatnémet szövetségi parlamentben Adenauer pártjának többsége pénteken, június 28-án h ves vita után, a szociáld mokrata képviselők ellenszavazata ellenére jóváhagyta azt a törvényt, melynek alapján Nyugat-Németországban hivatalosan újból megengedik a második világháborúban adományozott összes hitleri kitüntetések, valamint Vilmos császár ideién a német katonáknak adott kitüntetések viselését. Az uralkodó pártok és az ellenzéki képviselők közötti éles vita után lemondtak az egyes szóvivő koalíciók szándékáról, hogy ezeken a kitüntetéseken megfagyják a horogkeresztet. Ehelyett a kitür tetőseken tölgyfalevél lesz. Von Manteuffel a „Gross Deutschland" tankhadosztál" egykori hitleri tábornoka, az új náci németpárt (DP) képviselője nagv súlyt helyezett arra, iiogy a szövetségi parlament engedje meg azoknak a rendjeleknek és kitüntetéseknek viselését is, amelyeket a Dartizánok elleni harcban szerzett érdemekért adományoztak. Jellemző, hegy a szövetségi parlament megengedte az úgynevezett „.íáború: érdemekért adományozott kereszt" viselését is, amellyel az SS alakulatok tagjait is kitüntették a koncentrációs táborokban végzett „szolgálatokért." Az USA nem szándékozik megváltoztatni ellenséges politikáját Kínával szemben San Francisco (ČTK) — Tekintettel arra, hogy az USA-ban és az USA-n kívül egyre többen bírálják az Egyesült AÍlamok megrögzött ellenséges politikáját a Kínai Népköztársasággal szemben, pulles államtitkár szükségesnek tartotta, hogy külön beszédben „védelmezze" az USA politikai bojkottját Kínával szemben és a gazdasági korlátozást. Dulles határozottan kijelentette, hogy annak ellenire, amit az USA *övetségesei tettek vagy tesznek a jövőben, az Egyesült Államok továbbra is semmibe veszi a 600 milliós nagyhatalom létezését és kitart a kereskedelmi embargo mellett amit nem régiben a nyugateurópai országok egész sora beszüntetett. Dulles terjedelmes beszédében nyíltan „ellenséges országnak" nevezte Kínát és beismerte, az USA minden erejéből arra fog törekedni, hogy megbuktassa a mai rendszert Kínában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának évében Dulles kijelentette, hogy az „USA nyugodtan építheti politikáját arra, hogy a nemzetközi kommunizmus Kínában és másutt átmeneti állapot". Dulles minden módon becsmérelte a Kínai Népköztársaság kormányát és politikáját, majd diktátorhoz illően kijelentette, hogy az USA nem változtatja meg álláspontját Kínával szemben mindaddig, amíg ott amerikai szempontból „kedvező változások" bp nem következnek. Ami a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ-ben való jogos képviselete elismerését illeti, Dulles kijelentette, hogy „ez nem szolgálna javára sem az USA-nak, sem az ENSZ-nek". Megjelent a Magyar Fehér Könyv harmadik része Budapest (ČTK) — Budapesten e napokban megjelent „Az ellenforradalmi erők a magyarországi októberi eseményekben" cím alatt a magyar Fehér Könyv harmadik része." A könyv kiegészíti a Fehér Könyv első két részét, amelyek elsősorban az ellenforradalom terrorista akcióival foglalkoztak. A harmadik rész 144 oldalon számos dokumentális melléklettel a külföldi imperialista ügynökök felforgató tevékenységéről beszél, amelyeknek a magyar ellenforradalomban jelentős szerepük volt és amelyek szüntelen kapcsolatban voltak nyugaton a magyar emiorációval. A harmadik részben szó van az egyik volt Horthy tisztnek, Király Bélának szerepéről, aki később az ellenforradalom vezetőinek egyike volt, valamint a magyar falvakon az úgynevezett „forradalmi bizottságok" kártevő tevékenységéről. Megrázok azoknak az ellenforradalmároknak terrorista garázdálkodását megörökítő fényképek és részek, akiknek székhelye a legnagyobb budapesti áruházzal, a Corvinnal szemben, a Szabad Nép volt szerkesztőségének épületében volt. E gyilkosokat buzgón támogatta Nagy lm4 CJ SZÖ 1957. június 30. re. Október 28-án, amikor a magyar néphadsereg osztagai a szovjet hadsereg alakulataival együtt megkezdték e banda felszámolását, Nagy Imre a dokumentum alapján kijelentette: „Ha megtámadják a Corvin áruházat, lemondok funkciómról." A könyv közli az ellenforradalmi terror 200 további áldozatának névsorát. A Fehér Könyv harmadik része befejezéseként kivonatot közöl az Állami Statisztikai Hivatal jelentéséből az ellenforradalom áldozatainak számáról. Burmai parlamenti küldöttség Moszkvában Moszkva (ČTK) — A burmai parlamenti küldöttség, amely visszatért Moszkvába a Szovjetunióban tett körútjáról, június 28-án meglátogatta N. Taraszovot, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa elnökségének elnökét. N. P. Taraszov kétórás baráti beszélgetés során megismertette a burmai vendéq . :et az OSZSZSZK gazdálkodásával. Ugyanezen a napon a burmai parlamenti küldöttség a Szovjetunió külügyminisztériumába látogatott el. lúnius 28^án K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke fogadta a küldöttséget. Különbséget kell tenni az ellenforradalmi árulás és a szocializmus építése közben elkövetett hibák között A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének vitája A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének második napján, pénteken délelőtt tovább folyt a vita az első és második napirendi pontról, Kádár János beszámolójáról és Marosán Györgynek a párt szervezeti alapszabályzatáról tartott beszámolójáról. Marosán György beszámolójában a párt vezető szerepéről beszélve rámutatott arra, hogy a párt vezető szerepét sok helyütt rosszul értelmezték, a gyakorlatban eltorzították. Háttérbe szorult — mondotta — az a helyes elv, hogy a párt vezető szerepét, eszmei-politikai irányítását az állami gazdasági és társadalmi szervekben dolgozó kommunisták útján kell érvényesíteni. A párt csak akkor teljesítheti feladatát, őrizheti meg egységét és szilárdságát — mondja a szervezeti szabályzattervezet — , ha engesztelhetetlen harcot folytat mindenféle elhajlás ellen, a revizionizmussal és a dogmatizmussal, a szektás „baloldali" elhajlással szemben. A pártegység egyik legfontosabb követelménye a pártvezetés egysége, szilárdsága. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ellenség nem a párt tekintélyének lejáratásával kezdi romboló munkáját, hanem először a pártvezetés, a pártvezetők tekintélyét igyekeznek lejáratni. A párt egységének kérdése szorosan összefügg a demokratikus centralizmus érvényesítésével — hangsúlyozta a továbbiakban Marosán elvtárs. Saját tapasztalataink bizonyítják, hogy meg lehet Sérteni a demokráciát, de meg lehet sérteni a centralizmust is. Különösen romboló hatással volt a demokratikus centralizmus revizionista értelmezése, mert aláásta az öntudatos proletárfegyelmet, aláásta a Központi Vezetőség és a párt határozatainak tekintélyét. A demokratikus centralizmus pártunk lenini szervezeti alapelve — mondotta Marosán György. Két lényeges részből áll. Az egyik a tagság jogainak teljes tiszteletbentartása. A másik, hogy a felsőbb szervek döntéseit az alsóbb szervek kötelesek végrehajtani. Jelenleg — a demokratikus vonások megőrzése mellett — a centralizmust kell erősíteni. A pártegység védelmében a legszigorúbb rendszabályokat is alkalmazni kell. Előadói beszéde befejező részében Marosán elvtárs a revizionizmus elleni következetes eszmei harc szükségességét hangsúlyozta. A párt elméleti és politikai tevékenységének egyik alapvető feladata a 'mai helyzetben, hogy megsemmisítse a pártba benyomult revizionista nézeteket és a nyomukban lábrakapott megalkuvást és osztályárulás maradványait. Szervezeti szabályzatunk a proletár internacionalizmus szellemét sugározza, — mondotta végül Marosán elvtárs. Ügy véljük, megfelel a jelenlegi körülményeknek és jelentős mértékben hozzájárul az előttünk álló nagy feladatok sikeres végrehajtásához. A beszámolók feletti vitában felszólalók a pártépítés időszerű kérdéseivel foglalkoztak és egyértelműen helyeselték a párt irányvonalát, amely kifejezésre jut a politikai és gazdasági élet konszolidálásának eredményeiben. Van lehetőség gazdasági fellendülésre Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a gazdaságpolitikai problémák megoldása nélkül nem valósíthatók meg a legfontosabb politikai célok sem. A gazdasági élet újbóli fellendítésére megvannak a lehetőségeink — mondotta. Pártunk a legközelebbi időben hoszszabb időszakra szóló gazdaságpolitikát fog kidolgozni. Ennek a jelenlegi helyzetből kell kiindulnia, amelyet meghatároznak a múlt gazdaságpolitika hibái, az ellenforradalom okozta károk, továbbá az életszínvonal saját termeléssel még kellően alá nem támasztott emelkedése. A bővített újratermelés fokozásával megteremtjük külföldi fizetési mérlegünk egyensúlyát, lerakjuk a népgazdaság újabb fellendülésének, az életszínvonal emelésének alapját — mondotta Fock elvtárs. A mezőgazdasági termelés fejlesztését úgy kell előirányítani, hogy egy-egy hold művelt területről minél több és értékesebb terményt takarítsunk be. Elsősorban a szocialista szektort kell támogatni. Fock elvtárs ezután ismertette az 1957-es terv előirányzatait, majd a magyar gazdasági élet néhány egészségtelen jelenségéről beszélt. Hangsúlyozta: rövid idő alatt el kell érni, hogy a magyar népgazdaság kölcsönök nélkül megálljon saját lábán. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy növekedjék a termelékenység és csökkenjen az önköltség. Most figyelmünket mindenekelőtt a termelés gazdaságosságának fokozására kell Irányítani — hangsúlyozta. A takarékos gazdálkodásban nagy szerepe van ^ társadalmi tulajdon védelmének. 1 Végezetül arról beszélt, hogy a gazdasági feladatok megoldásának egyik fő feltétele a vezetés színvonalának megjavítása. Szükséges, hogy minél előbb kidolgozzák a gazdálkodásnak azokat a módszereit, amelyek leginkább megfelelnek a demokratikus centralizmusnak, és amelyek a lehető legjobban összeegyeztetik a központi irányítást a helyi szervek nagyobb önállóságával. Lenini elveken alapuló káder nnnnkát Kiss Károly, a Központi Intéző Bizcttság tagja felszólalásában a párt kádermunkájával foglalkozott. Megállapította, hogy a felszabadulás óta eltelt 12 esztendőben a párt kádermunkája alapjában véve eredményes volt, a pártkáderek aktívan, odaadóan dolgoztak a párt, a szocializmus magasztos ügyének diadaláért. Kiss elvtárs elmondotta, hogy a felszabadulást követő években a helyes káderpolitika kialakulását akadályozta többek között az a helytelen szemlélet, amely az 1919-es kommunistákat szektás, kiöregedett kádereknek minősítette. A Központi Vezetőség múlt évi júliusi határozata után a káderpolitikában is gyökeres javulás kezdődött. Ezt az egészséges fejlődést is megszakította azonban az októberben kirobbantott ellenforradalom. — Hozzátette: Nyilvánvaló, hogy csakis a lenini elveken alapuló pártos kádermunkával biztosíthatjuk az ellenséges elemek eltávolítását, a kommunista káderek megfelelő felhasználását. Lenin tanítása alapján a pártkáderekkel szemben támasztott követelményeket a következőkben kell meghatározni: A munkásosztály- és a párt ügye iránti legnagyobb odaadás, legszorosabb kapcsolat a tömegekkel, rátermettség, szakértelem, önállóság, kezdeményezőképesség és bátor felelősségvállalás, fegyelmezettség, edzettség a forradalmi harcokban, engesztelhetetlenség a párt irányvonalától való mindennemű elhajlássá! szemben. Hangsúlyozta, hogy a káderpolitikának és a kádermunkának ki kell terjednie a társadalmi élet minden területén végzett személyzeti munka elvi irányítására és ellenőrzésére. Az ellenforradalmi felkelés leverését követően ma különösen fontos, hogy ne csak a pártapparátusban legyenek teljes megbízható, jóképességű vezetők. A különböző államigazgatási, gazdasági, kulturális és tömegszervezeti funkciókat betöltő vezetőknek is a népi demokráciához feltétlenül hű, a szükséges szakértelemmel rendelkező káderek közül kell kikerülniök. A jövőben feltétlenül biztosítani kell a káderek számára azt a lehetőséget, hogy egy-egy területen politikai és szakmai szempontból egyaránt gyökeret verjenek. Ezután a többi között szóvá tette, hogy néha túlzásba viszik a pártapparátus „fiatalítását", majd néhány olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, ami helytelen a kádermunkában, s csökkenti a tömegek bizalmát a párt iránt; Rámutatott arra is, hogy a politikailag megbízhatatlan szakmai vezetőket természetesen nem lehet meghagyni vezető beosztásukban, de másutt kell értékesíteni szakmai tudásukat, feltéve, hogy becsületesen hajlandók ellátni új munkakörüket. — Végleg szakítani kell a régi vezetésnek azzal a káros gyakorlatával, — folytatta Kiss elvtárs —, amely egyegy ember megítélését nem annyira politikai magatartása, vagy gyakorlati munkája, hanem rokonságának összetétele, rokonainak cselekedetei alapján ítéli meg. Tapasztalhattuk az ellenforradalmi helyzetben, hogy apák, fiúk, testvérek nemegyszer fegyveresen is szembekerültek egymással. Nyilvánvaló tehát, hogy káder- és személyzeti munkánkban következetesen érvényesítenünk kell az elvet: Mindenki önmagáért felel, mindenkit saját cselekedete, munkája, magatartása szerint kell megítél-i. Kiss elvtárs felszólalásának befejezéseképpen hangsúlyozta, hogy a forradalmi éberség továbbra is a kádermunka egyik központi kérdése marad, majd élesen bírálta a pártszervezetekben még elég gyakori elvtelen bírálatot, kicsinyes, személyi torzsalkodást, amelynek hátterében sokszor pczíciőféltés van. Az eddiginél jóval több megértést, melegséget, elvtársi szeretetet és baj-' társiasságot kell tanúsítanunk egymás iránt, hangsúlyozta végül. Csakis Így forrhat össze és válhat megbonthatatlanná a pártmunkások egysége, a párttagok egysége, ami az egész párt életének legfontosabb feltétele. Révai József felszólalása Révai József elvtárs felszólalásának elején hangsúlyozta, hogy a beszámolók és beterjesztett határozatok fő irányvonalával egyetért. A fő tüzet a revizionizmus, Nagy Imre és Losonczy áruló csoportja ellen kell irányítani, mert hiszen az ellenforradalom teljes politikai-ideológiai megsemmisítése még nem történt meg. Természetesen megalkuvás nélkül és következetesen kell küzdeni a baloldali hibák ellen is, akár a múlt hibáinak elnézése, akár a tömegkapcsolatok elhanyagolása, vagy elbizakodottság, értelmiségellenesség formájában jelentkezik is az. Le kell győzni a Nagy Imre-féle árulás, a revizionizmus, a nemzeti kommunizmus iránti békülékenységet is. Révai elvtárs ilyen békülékenységi tendenciának minősítette azt a nézetet, hogy ha MDP régi vezetése már előbb „rehabilitálta",volna Nagy Imrét, akkor Nagy Imre nem vált volna árulóvá. Ha Nagy Imrét előbb vonták volna be a párt- és az állami vezetésbe, akkor már előbb — belülről — bomlasztotta volna a pártot. Ugyancsak szükségesnek tartja, hogy az eddiginél jobban mutassák meg, hogyan függött össze Nagy Imre 1956. októberi árulása azokkal az opportunista nézetekkel, amelyeket 1948-ban, 1953-ban, de régebben is, 1945-ben, vagy az illegalitásban képviselt. Ezekről számos tényt sorolt fel Révai elvtárs. Majd kimutatta, hogy Rákosi elvtárs és Nagy Imre között 1953. júniusa óta nemcsak személyi rivalizálás és elvtelen marakodás folyt, de ezzel párhuzamosan elvtelen összebékülés is, a hibák „kölcsönös amnesztiája" alapján. Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni az ellenforradalmi árulás és a szocializmus építése közben elkövetett hibák között. Ez nem jelenti Rákosi és Gerő elvtársnak „rehabilitását". Nem lehet elfeledkezni arról a tényről, hogy az ő vezetésük alatt érkezett el a párt egy olyan szituációhoz, amelyben, ha két hétre is, de elvesztettük a hatalmat — mondotta Révai elvtárs. — De ha a régi vezetés bírálata szitok-átok, hadjárattá fajul, ez rágalmazás és mindenekelőtt lekicsinyli azoknak a tíz- és százezreknek az erőfeszítéseit, akik a felszabadulás után csodákkal határos munkát végeztek az ország felvirágoztatása érdekében. Az értelmiségről szólva óvta -a pártot az általánosítástól. Nem lehet az egész magyar értelmiséget felelőssé tenni azért, ami októberben történt Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy fel kell lépni az értelmiség körében jelentkező olyan nézetek ellen, amelyek a munkásosztály helyett az értelmiségnek szánják a vezető szerepet. A bűnösöket az értelmiség körében is meg kell büntetni, de a szigor politikáját —, a konszolidálás előrehaladásának megfelelően — párosítani kell a megbékélés politikájával. Az osztályharc egyes kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy ideológiailag nem lehetséges megbékélés. Az ellenséges, vagy idegen áramlatokkal, például a nacionalizmussal, irredentizmussal szemben harcolnunk kell. A kultúrpolitikai kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy ez a pártmunka és az állami munka egyik leggyengébb pontja. Nincs még kidolgozva e tekintetben ideológiai programunk — mondotta. A péntek délutáni ülésen Rónay Sándor elnökölt. A vitában felszólaltak: Révész Géza honvédelmi miniszter, a Központi Bizottság tagja, Jakab Sándor, a Nógrád megyei intéző bizottság elnöke, Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója és mí^k.