Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-29 / 179. szám, szombat

A CHEMOSVIT DOL

GOZÓI olcsóbban akarják gyártani a műanyagokat Egy nagykiterjedésű park ez a gyárváros. Virágágyak, díszcserjék és fenyők mindenütt a hatalmas gyárépületek körül. S a Magas-Tátra tiszta levegője. Két nagy vállalat, a Chemosvit és a Tatrasvit van itt az állomás közelében. A Chemosvit-üzem felé tartunk, ahol műanyagokat gyártanak. Ezek a műanyagok évről évre nagyobb teret hódítanak, mert könnyen előállíthatók és olcsóbbak a természetes anyagoknál. S még egy nagy előnyük van: a legtöbb esetben utolérik, sőt tartósságban felülmúlják azokat. MIT GYÁRTANAK A CHEMOSVITBEN? Műselymet, celofánt, szilont, a fonalak különféle fajtáit. Jelentékeny az üzemben a fémek feldolgozása, a gépalkatrészek gyártása is. Amikor az idei termelési tervről értesültek az üzemben, a nagyobb feladatok nem lepték meg őket. Hét ízben emelték a vállalat termelési tervét, főleg a műselyem és celofán gyártásában. Az üzemi dolgozók tudták, hogy ebben az évben is többet kell termelniök. Ezért összeültek a párttagok, a szakszervezet funkcionáriusai, a műszaki és gazdasági vezetők. Alapos munkát végeztek, mert ez már hagyomány a Chemosvitben. Ezek a megbeszélések, javaslatok, kezdeményezések a múlt évben is nagy eredmény elérését tették lehetővé. Újításaik egymillió 200 ezer korona megtakarítást eredményeztek. Az újítások a műselyem- és celofángyártásban a munkatermelékenységnek A Chemosvitben gépesítették a szén ki- és berakodását Is. jutalmat kapnak. A szocialista versenyben most az egyéniek és a csoportok versenyét igyekeznek kiszélesíteni. A bürokratikus formaságok helyett élő, lüktető versenyt akarnak. A vállalat kötelezettségvállalásához már megtették az első lépést. Minden üzemi dolgozó vállalta, hogy az év végéig 200 koronát takarít meg. Fontos feladatkör megoldása vár a vállalat műszaki dolgozóira. Elemezniük, tökéleteslteniök és egyszerűsíA műselyem gyártásánál a kisgépesítés tökéletesíti az azelőtt kézzel végzett munkát. Baloldalt a régi, jobboldalt az új módszerrel dolgozó munkásnőt láthatjuk. emelésére éš a termelés hatékonyságára irányultak és irányulnak. A műselyem nyersanyaga a szulfid-cellulóze, amiből a viszkóza műselyem készül. A gyártás folyamatában több ízben vezettek be újításokat, amelyek meggyorsítják, olcsóbbá teszik a termelést. Ilyen a centrifugális erőnek a levegő nyomásával való helyettesítése s a fúvó-gépek alaposabb kihasználása a szövésnél. Sor került a gépek egy részének nagyobb teljesítményű gépekkel való kicserélésére is. Hasonló módon a celofán gyártásánál is a termelés ütemének meggyorsítására és a gazdaságosabb termelés érdekében hoztak újításokat. A szilon minőségi fokozatai közül az eddigi öt helyett ezután csak a három legjobbat gyártják. A selyem kordonett most már színes alapanyagból készül, ami mintegy 800 ezer korona megtakarítását teszi lehetővé. Tervben van a víz- és gőzálló celofán gyártása is. Az öntöde kapacitását is sikerült emelniök. A szürke öntvényekből 25 százalékkal, az acélöntvényekből 40 százalékkal termelnek többet, mint 1954-ben. A vállalat részlegein MINDENÜTT KOMPLEX-BRIGÁDOK TEVÉKENYKEDNEK Ezek a brigádok tématikus feladatokat kapnak, hogy azokat a munkahelyeken érvényesítsék. Gondosan ellenőrzik, figyelik a termelés folyamatát, a szocialista verseny eredményeit, a dolgozók kezdeményezéseit, javaslatait, hogy az illetékes helyeken vizsgálat tárgyává tegyék és érvényesítsék őket. Az a szoros együttműködés, ami a pártszervezet, a szakszervezet és a gyár vezetősége között van, szép munkasikerek elérését teszi lehetővé. A párt érvényesíti az ellenőrzés jogát. Hetenként összeülnek a párttagok, hogy a termelés időszerű kérdéseiben állást foglaljanak, intézkedjenek. S hogy ezt eredménnyel végzik, azt sikereik bizonyítják. Még csak június van, s a tervbe vett 670 000 KORONA MEGTAKARÍTÁSBÓL MÄR 400.000-ET TELJESÍTETTEK Az üzemrészlegek közötti verseny Állandó, s a nyertesek minden esetben teniök kell a technológiai eljárásokat, keresni és megoldani az önköltség csökkentésének módját. S ebben nagy segítséget nyújtanak a régi, tapasztalt vezetők, technikusok és munkások. Ők a vállalat pillérei, ők a munkasikerek zálogai. Értik a szakmájukat, kedvvel dolgoznak. S tudásukat nem rejtik véJuraj Janié, a müselyem-gyártó részleg legjobb dolgozója. ka alá, tapasztalataikat készségesen adják át munkatársaiknak. A műanyagipar fejlődésében a CHEMOSVIT ELŐTT NAGY TÁVLATOK VANNAK A kutatóintézetben tovább folyik a munka. Műhelycsarnokok épülnek, amelyeknek modern gépi berendezései újabb műanyagok előállítását teszik lehetővé. Hatalmas fejlődés az, amit műanyagiparunk az utóbbi néhány év alatt megtett. A Chemosvit dolgozói tovább növelik az eddig gyártott műanyagok termelését, tovább építik, tökéletesítik vegyiipari vállalatuk részlegeit, hogy a vegyiipar elé tűzött feladatokat megoldják. Azt akarják elérni, hogy teljes mértékben kielégítsék a keresletet és biztosítsák a Chemosvitben gyártott műanyagok sikerét a piacon. (mgy) HARCOLNI KELL • « a« A K0Z0S VAGYON PAZARLÓI ELLEN Megjegyzés SZISSZENES LOSONCON Losoncnak város létére is vízellátása még mindig megoldatlan. A szállodákban és néhány nagyobb épületben megvan a vízvezeték, a mosdó, a kettős csap, de ez mind, mintha megtévesztés végett volna. A vizet csak a kutakból nyerik, ivásra azonban rendkívül nagy mésztartalma miatt az sem alkalmas. S hogy mivel oltják a szomjukat a lakosok? Sörrel, szódával, ásványvízzel. Ez elvégre nem is borzalmas, sót kecsegtető. De nézzük, hogy fest ez a gyakorlatban. Történt, hogy megszomjaztam és éppen Losoncon. Bementem hát aj. „Automat" elárusítóba „egy vízre" (így mondják ott). Csinos volt a kiszolgálónő, szellemeskedni akartam. — Kérek egy langyos vizet. —Langyosat? — és szépségesen mosolygott. Aztán elővett egy üveg ásványvizet és öntött a pohárba. A víz rendkívül aktívan pezsgett (jeléül annak, hogy langyos). — Talán megtréfált ? — mondom, miután hörpintettem belőle. — Dehogy tréfálkozom. — Hát nem hűtik a vizet? — Nincs mivel, csak egy hűtőgépünk van, abban a húsfélét raktározzuk. Egy kicsit csodálkoztam, ő meg azon csodálkozott, hogy csodálkozom, mivel ezt még senki sem hiányolta náluk. Szomjam tehát nem múlott el, átmentem az Orava-szálló vendéglőjébe, kértem a hűsítőt és már nyaltam is szájam szélét. — Málnaszörpöt kérek. — Nincs szódánk. — Akkor ásványvízzel kérem. — Az sincsen. — Akkor sört kérek. — Az már elfogyott. Sőt a tizes is, csak 12-es van. — Akkor azt kérek — mondom nyugtalanul. A kocsmárosné kedvesen mosolyogva felbontotta az üveget, akkor a sör megint csak „nagy aktivitással" kezdett kitódulni a nyíláson. („Ez is meleg?") Hamarosan szájamra kaptam, de mindjárt félre is tettem, mert ez is langyos és emiatt nagyon keserű volt. Nem is tudom, mihez hasonlítanám. — Maguk sem hűtik az italokat? — mondom most már indulatosan. — Persze hogy nem — mondja a néni, olyan természetesen, mintha azt állapította volna meg, hogy a veréb madár. Itt is szomjas maradtam. Kisétáltam aztán a parkba és ott a fák árnyékában vártam, hogy szomjam elmúljon. Ki is vártam, azonban állandóan ágaskodott bennem az a kérdés, vajon hogy lehet, hogy éppen Losoncon, ahol az emberek rá vannak utalva, hogy vásárolják az ivóvizet pótló hűsítő italokat, az elárusítóknál nincsen hűtőberendezés. Hiszen hazánkban éppen eleget gyártanak, jut is belőle minden faluba, minden kis vendéglőbe. Éppen Losoncnak nem; jutna? — Nem csupán gondatlanság követ- \ kezménye ez? P. J. Több levél érkezett hozzánk Bodrogszerdahelyről. Szinte segélykiáltásként hangzottak a sorok. „Tűrhetetlái, amit a szövetkezet elnöke csinál. Napirenden vannak a feketézések, megvesztegetések, nem támaszkodik a kollektívára, hanem egyes tányémyalókra." Előfordul, hogy a panaszlevelekben van némi túlzás. Ebben az esetben azonban a levélíró véleménye fedi a valóságot. Ahol jártunk-keltünk a faluban, vagy a szövetkezet irodájában, elégedetlenségre, szabálytalanságokra találtunk. Nem a munkaegység értékében van a hiba, hiszen ez a szorgalmas kezek nyomán évről évre növekszik. A múlt évben például 22 koronát fizettek egy munkaegységre. Az idén sem lesz kevesebb, sőt több. De mennyivel szervezettebben, zökkenők nélkül menne a munka, ha Urbancsik Viktor, a szövetkezet elnöke a termeléssel, s nem a fuvarozással, a lánckereskedelemmel foglalkozna, hanem a munka jobb megszervezésével, a hektárhozam növelésével, a télire való takarmány gondos betakarításával törődne. Első útunk Timkó Ferenchez, a falusi pártszervezet elnökéhez vezetett. Meleg, tikkasztó késő este volt, amikor a pártgyúlésről jövet találkoztunk vele. Elmondta, hogy a taggyűlésen a járási pártbizottság az aratásról és cséplésről szóló határozatát ismertették, és elhatározták, hogy még mélyebb baráti kapcsolatot teremtenek a szövetkezet minden pártonkívüli tagjával és mindent megtesznek a sikeres betakarítás érdekében, öröm volt hallgatni Timko elvtársat, aki papír nélkül idézte a szövetkezet fejlődését mutató számadatokat, jó gazda módjára beszélt a kommunisták és pártonkívüliek munkájának eredményeiről. A taggyűlésen részletesen ismertette az aratás, cséplés, begyűjtés, tarlóhántás községi tervét, hatékony meggyőző érvekkel buzdította a tagokat, hogy jobban harcoljanak a munkafegyelem megszilárdításáért, hogy idejében a legkisebb szemveszteséggel arassanak. És amint tovább gömbölyödött a beszéd fonala, lassan kibontakozott az is, ami a szövetkezetben dolgozó kommunistákat talán most a legjobban foglalkoztatja. — Nem tűrhetjük a húza-vonát, nem nézhetjük tétlenül, hogy az EFSZ elnöke párttag létére nem hallgatja meg a szövetkezeti parasztok véleményét, semmibe veszi a pártcsoport javaslatait és a pártszervezet határozatait — mondja Timko elvtárs, egy kicsit • dühbe gurulva. Beszélgetésünk során megtudtuk azt is, hogy a falu kommunistái, ha nem is hibátlanul, de lelkesen, nagy felelősségtudattal és egyre nagyobb hozzáértéssel fogtak munkához. A pártbizottság kezdeményezésére a szövetkezet ellenőrző bizottsága elhatározta, hogy alaposan beletekint a bevételi és a kiadási okmányokba. Hiszen a számok, a gazdálkodás eredményei vagy hiányosságai mögött mindig és mindenütt emberek állnak. Több szem többet lát. Hozzátehetjük, nemcsak többet, hanem másképp is lát. A szövetkezet elnöke egy ember, gyakran tévedhet, a kollektíva azonban már kevésbé követhet el hibát, különösen ha alaposan meghányják-vetik a legfontosabb és minden tagot érintő gazdasági kérdéseket. A könyvek és okmányok összeegyeztetése után ki is derült, hogy Urbancsik még a múlt év őszén 1600 koronát vett fel teherkocsi javítására és a mai napig sem számolta el. Továbbá csempét, cementet, épületfát vásárol és elad. A lánckereskedelemnek bizonyára ő látja hasznát és nem a szövetkezet. Többek véleménye szerint Urbancsiknak kellemetlen, hogy nincs 100 koronásnál nagyobb bankjegy, mert több mint 10 000 koronát hord magánál az üzletek lebonyolításához. Bizalmas embereinek azt is elárulta, hogy a munkaegységre alig van szüksége, fontos a szövetkezet bélyegzője. Tehát lépten-nyomon visszaél azokkal a kedvezményekkel, amiben a szövetkezet részesül az épületanyag beszerzésénél. Hosszan lehetne még sorolni Urbancsik mindazon intézkedéseit, amelyek a szövetkezet további virágzásának rovására mennek, de már e néhány adat is mutatja, nem mindegy, hogy a szövetkezet tagjai egyszerűen tudomásul veszik-e, ami körülöttük történik, vagy gazdaként felszólalnak, ha az EFSZ gyarapodásáról van szó. A szövetkezeti tagoknak, de különösen a kommunistáknak nemcsak joga, hanem kötelessége is feltárni a hibákat, kezdeményezni a szövetkezet munkájának, vezetésének állandó tökéletesítését, harcolni a közös vagyon pazarlása és megkárosítása ellen. Éppen azért, mert a szövetkezeti tagok bírálatainak, javaslatainak számottevő és a fejlődést elősegítő ereje van, el kell ítélni és a legerélyessbben kell fellépni azok ellen, akik a segítő szavakat semmibe veszik, vagy arra vetemednek, hogy visszaéljenek a dolgozók bizalmával. Persze Urbancsik, a minden hájjal megkent volt kereskedő mentegeti magát, igyekszik kibújni a felelősség alól, Eddig minden szabálytalanságról a bizonyítékot elkente vagy eltüntette, és csak homályosan elintézett dolgok maradtak tevékenysége után. Jogosan felmerül a kérdés, mit tett a falusi pártszervezet a szövetkezeti demokrácia védelmének érdekében. Kiderült, hogy az EFSZ elnöke egyesek előnyben részesítésével évek óta befolyásolta, bomlasztotta a pártszervezet egységét. De már meggyőződtek a szövetkezetben dolgozó kommunisták, hogy. az egész kollektíva érdeke egy a tagok személyes érdekével. Ma már tisztában vannak azzal, hogy a pártszervezet soha nem nyugodhat bele a törvénysértésbe, a szövetkezeti tagok jogainak csorbításába. A kritika, a tömegek kezdeményezésének, alkotó vágyának megnyilvánulása. Ki ápolja ezt, ha nem a pártszervezet ? Természetesen, helytelen lenne elhamarkodni a dolgot, hiszen Urbancsik leváltása többször került már napirendre. Mivel a járási párt- és nemzeti bizottság közvetlen beavatkozására vártak és megfeledkeztek a legfontosabbról, a pártszervezet egységes fellépéséről és a pártonkívüliek meggyőzéséről, bármennyire is igaza volt a pártszervezet bizottságának, kudarcot vallott minden fáradozása. Csakis az egész falu, illetve szövetkezeti tagok bevonásával lehetséges meggyőzően feltárni mindazokat a hibákat, amelyeket Urbancsik elnöki tisztsége alatt elkövetett. Minden kommunista, elsősorban a felelős helyen levő, mindig tudatában kell, hogy legyen annak, hogy funkcióját a párt döntése alapján bízták rá, és hogy csak a párt elveihez kell igazodnia. Még egy igen fontos megjegyzés. Eddig ugyanis csak főleg a szövetkezeti demokrácia megsértésével, az elnök tevékenységének káros jelenségeivel foglalkoztunk. De nagy nyomatékkal kell beszélnünk a pártbizottság felelősségéről, a párttaggyűlések előkészítésében. Nem mondunk semmi újat, ha azt állítjuk, hogy a taggyűlés, illetve a beszámoló előkészítésének legfontosabb fokmérője a részvétel. Végül csak annyit: ha a pártbizottság késlekedés nélkül hozzálát, hogy erős, ütőképes pártszervezetet teremtsen a faluban, nincs az a gát, amellyel meg nem birkózna a szövetkezet további szilárdításának érdekében. Erdősi Ede Az első ostravai aceliizem teljesítette a féléves tervet A Kunčicei Klement Gottwald Oj Kohó nagy olvasztójának dolgozói kedden, június 25-én Ostrava vidékén elsőnek teljesítették az acéltermelés féléves tervét. Ezt a sikert a kemencék gyors megjavításával és a selejtképződés csökkentésével érték el. A selejt a múlt évhez viszonyítva a felére csökkent. Köztársaságunk e legifjabb acélüzemének kohászai így az első félévben még kb. 13 ezer tonna acélt termelhetnek terven felüL