Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-29 / 179. szám, szombat

KOMOLY GONDOK Nemrég ünnepeltük a gyermekek napját. Összehasonlítottuk a kapitalista rendszer államaiban élő gyermekek sorsát a mieink sorsával. Nem kellett sok meggyőző érv és tárgyszerű bizonyíték. Rendszerünk fölénye ebben az igen jelentős népegészségügyi és iravelési kérdésben is megmutatkozott. Ugyanakkor nem titkoljuk, hogy a gyermeknevelés, az ifjúság kérdése komoly gondot okoz. Ennek a kérdésnek az előtérbe helyezése időszerű feladat és a csehszlovákiai újságírók II. kongresszusa erre külön felhívta figyelmünket. Fiataljaink bátor helytállásáról, példamutató szorgalmáról, eredményeiről már sok^t írtunk. És tegyük hozzá: igazat írtunk. Vannak azonban gyerekek, akiknek fejlődése gondot okoz. Ezekről írunk most. Egyetlen gyermek sorsa sem közömbös számunkra. Mindegyiknek egészséget, nyugodt életet, fejlődési lehetőséget óhajtunk biztosítani. Érdekes helyen jártam a minap. Ifjúsági nevelőotthonban. Régi íieve: Javító intézet. Ám nálunk nemcsak a neve, hanem egész jellege, célja is lényegében más, mint amit régebben Aszód, későbben Kassa jelentett. A mi nevelőinknek se pisztolyuk, se gumibotjuk. Szép szóval kell eredményt elérniök. Az oboŕištéi nevelőotthon mellett külön iskola működik. Az otthon 100 növendéket képes befogadni. Az otthon, ahol jártam a prágai kerület dobŕíši járásában van. A környék, a táj szép, a falu lakosai derék, szorgalmas emberek. EFSZ-ük a járás legjobb szövetkezete, munkaegységenként 42 koronát értek el. Az épület régi kolostor, nem valami eszményi, de a kormányzat minden anyagi áldozatot meghozott, hogy korszerűvé tegye. Bevezették a központi fűtést, higiénikus konyhát építettek, műhelyeket rendeztek be, és saját kertészetük is van. Talán szenzációs esetekről akarna hírt egy-két olvasónk. Akad ilyesmi is. Én azonban nem ilyesmiről akarok írni. Az otthon igazgatójával, nevelőivel, mestereivel töltöttem majd egy egész napot, erről szeretnék beszámolni. Az ő tapasztalataikról, tanácsaikról, amit minden szülő megszívlelhet, s jó, ha megszívlel. Persze a növendékekkel is lehet beszélgetni. Nincsenek légmentesen elzárva az emberek és különösen nem az újságírók elöl. Csak az igazgató harmincéves pedagógiai tapasztalata .szerint nem ajánlatos múltbeli életükre terelni a szót, mert akkor amolyan kis „hősöknek" képzelik magukat, akik iránt fokozott az érdeklődés, és ez rossz hatással van rájuk, társaikra, zavarólag hat az otthon rendjére, nyugalmára. A főbejáratnál két növendék fogad Jóképű fiúk, illedelmesen bejelentenek, Látom, olvastak. A folyosón Komenský idézet: Minden emberből lehet ember. Ezt a vezérelvet tartja szem előtt a személyzet, ennek a jegyében éli az otthon a maga életét. Škorpik igazgató elvtárs 56 éves. Felsőbb pedagógiai végzettsége van. Rokonszenves, nyugodt, de határozott ember. Jóság és erély tükrözik a szeméből. Erre van itt szükség. Délelőtt a fiúk egy része az iskolában, másik része a műhelyekben van. Mi először a második emeleten a világos, tiszta szállásokat járjuk végig, a szünetben pedig a műhelyeket és tantermeket. Kosztjuk ízletes és változatos, ruházatuk tiszta. A szobákban képek, könyvek, újságok, rádió és televízió is áll rendelkezésükre. Rendszeresen járnak moziba és színházba — persze felügyelet mellett, és ha megérdemlik. Sportolási lehetőségeik vannak. Közben rövid szóváltás a mesterekkel, tanítókkal, nevelőkkel. Utána elmélyült beszélgetés az igazgatóval. Ennek a beszélgetésnek a lényegét szeretném visszaadni. Köztársaságunk területén három nevelőotthon létezik. Oboŕištén fiúk, Kostomlatyban lányok és a szlovákiai Hlohovecen fiúk és lányok részére. Ezenkívül Nejdeken a textilgyár mellett és Pilnikovban mezőgazdasági rendeltetésű intézmény működik. Az otthonokba olyan 14—18 éves, serdülő korban lévő erkölcsileg romlott fiatalok kerülnek, akiknek nevelése nincs kellőképpen biztosítva és akiknek nem kielégítő a viszonyuk a munkához, a tanuláshoz, a társadalomhoz. Miután ez a tünet bizonyos veszélyt jelent, a társadalomnak kell e gyerekek fejlődéséről gondoskodnia. Nevelőotthonokba csak olyképpen kerülhetnek, ha a bíróság elrendeli az intézeti védőnevelést. Ezt a nevelésügyi, hivatalos jellegű intézkedést jelentéktelenebb esetekben megelőzheti a védő-felüqyelet. Ebben az esetben a gyerek szaÜ.1 SZO 1957. június 29. badon, otthon marad, de szociális dolgozó a magatartását szemmel tartja. A nevelőotthonba való utalás nem büntetés, a család elégtelen nevelését kell pótolnia és gondoskodni a nevelésről, illetve átnevelésről. A védőnevelés időtartama egészen Makarenko szellemében nincs korlátozva és szükség szerint a növendék 18 éves keráig terjedhet. Rendkívüli esetben a bíróság egy évvel meghosszabbíthatja. Természetesen nem angyalok kerülnek az oboŕištéi otthonba. Ha nem is követtek el súlyos bűncselekményeket, már az eddig mondottakból is kitűnik, hogy átnevelésük hosszaob időt igényel. Sajnos, a rendelkezésre álló férőhely-kapacitás nem teszi lehetővé, hogy az átneveléshez szükseqes hoszszú időt az otthonban töltsék. Ezért az eredmények nem mindig kie'.égítőek. 8—10—12 hónapos tartózkodás nem elegendő. Szükséges lenne • még néhány otthon felállítása. Az otthon mellett iskola működik ahol az általános iskola felsőbb osztályainak anyagát tanítják. A növendékek tudásának színvonala természetesen különböző. Akadnak tanulásban teljesen visszamaradt esetek. Az oboŕištéi fiúk asztalosmesterséget, szabóságot, cipészséget, könyvkötészetet és kertészetet tanulhatnak. Napi programjuk 4—5 óra a műhely- j ben, 3—4 óra az iskolában. Különösen az első hónapokban se a tanuláshoz, se az iparhoz semmi kedvük. Szívesebben dolgoznak házon kívül, pl. a mezőgazdaságban vagy a kladnói bányákban. A helyi szövetkezetben tavaly 50 000 korona értékű munkát végeztek. Szabadság után vágynak. Igazságtalannak tartják az otthonba utalást. És mégis, a növendékek 70—80 százalékánál tartós eredmények mutatkoznak. Igazságtalanságról beszélnek, amellett az igazgató elvtárs nyomatékosan hangsúlyozza, hogy sokszor q|ár 2—3 hónapos tartózkodás után erősen kifejlődik bennük az igazságérzet. Egy elvadult cigány származású növendéket ámoki düh fogott el. Megleste az igazgatót, amikor egyedül volt és megtámadta. Az önvédelem jogossága folytán dulakodásra került sor, amely nem maradt nyom nélkül. Különben testi fenyítés nem alkalmazható. A fiú végül megszökött. Pár nap múlva önként visszajött és megbánva tettét, azt kérte az igazgatótól, büntesse meg. Škorpik elvtárs nem szabott ki büntetést. Pár nap múlva a legjobb fiúkat Kladnóra küldték munkára. Az igazgató a cigánygyereket is közéjük osztotta. Miután a visszamaradt növendékek nem tudtak az előzményekről, igazságtalannak tartották a döntést. Mikor megtudták, elismeréssel nyilatkoztak az igazgatóról, akinek a tekintélye roppant megnőtt. Makarenko-szerű cselekedet volt ez, noha Makarenko 3—4 évig tartotta kolóniájában a növendékeket. A fiú Kladnón jól érzi és megbecsüli magát. Miután kevés az intézet és kevés a férőhely, egyelőre nem oldható meg a differenciáció. Vannak kevéssé romlott növendékek, akikre kedvezőtlenül hat a rosszabb társaság. Beszélgetésünk lényeges tárgyát képezte, milyen gyerekek kerülnek ide, és kit terhel ezért a felelősség. Túlnyomórészt olyan gyerekek és szerencsére nincsenek sokan, akik otthon a zilált házasság, alkoholizmus, erkölcsi züllöttség által feldúlt családi körben semmi jót nem láttak, akikről lelkiismeretes, szerető szülők nem gondoskodtak. Mindez még a múlt váltója, amit nekünk kell leszámítolni. Ez egyben felelet a második kérdésre is. Nem mentesítjük teljesen az iskolát, az ifjúsági szövetséget, de elsősorban a szülök a felelősek. A szülők vétkeiért szenved a gyerek, beteg a lelkülete és a szülők felelőtlenségét kell helyrehoznia társadalmunknak. Ilyen családi körben a gyerek nem is vágyódik v:szsza, viszont a szülők is szabadulni igyekeznek tőle. Ennek ellentéte a majomszeretet, amikor a szülő nem ismeri el és nem veszi tudomásul gyermeke kilengéseit. A föld forog, az élet megy a maga útján, a növendékek kikerülnek a nevelőotthonból, mások meg .jönnek. Beszélgetésünk során jelentik, hogy három új fiú érkezett. És bár minden sors más és más, fentebb már megírtuk, hogy az ide beutalt gyerekek sorsában elég sok a közös vonás. Nem árt hát, ha az egyik új fiút kísérő iratokba bepillantunk. František V. 1941-ben született. A brnói gyűjtőközpontból hozták. Heten vannak testvérek, előzőleg védőfelügyelet alatt állt, de ez nem vezetett eredményre. A szülők képtelenek gyermekeikről qondoskodni. A többi különböző gyermekotthonban él. František a legidősebb. Apja közismert fluktuáns, alkoholista, sőt analfabéta. Lakásuk rendetlen, piszkos, ágyneműjük nincs. Otthon napirenden vannak a legdurvább veszekedések. Mikor a gyereket munkára adták, megszökött. 1955 óta nem dolgozott, vadnyugati ponyvaregényeket olvas. Apját többször megverte, anyját szidalmazza, testvéreit szüleik ellen uszítja. Nem mosakszik, rendetlen. Nehéz dió lesz az átnevelése. Napközben felügyelet mellett megfürdették, tiszta ruhát kapott, este az igazgató elbeszélget vele. Jó hatással van a növendékekre az önkormányzat és a legjobbak CSISZcsoportja. Életük további alakulása iránt szintén érdeklődik a nevelőotthon vezetősége. Hozzávetőleges becslés szerint az elbocsátott növendékek 60—80 százaléka rendes életet folytat. A szülők vétkét társadalmunknak kell helyrehoznia És a mi társadalmunk mindent elkövet, hogy Komenský idézett mondása valóra válhasson. Harcolunk az új boldogságért, az új értelemért, az új életért — jelszót szintén igyekeznek valósággal megtölteni. Ezért most a cél a tartózkodási idő meghosszabbítása. Anyagi eszközök rendelkezésre állanak, csak a nemzeti bizottságoknak kellene nagyobb megértést tanúsítaniok és megfelelő épületeket rendelkezésre bocsátaniok. Nem kell félni ezektől a gyermekektől. Jó környezetben, jó nevelők derék embereket, becsületes polgárokat nevelhetnek belőlük. Inkább arra kell ügyelni, hogy ne legyen szükség ilyen otthonokra, hogy ne legyenek olyan szülők, akiknek gyermekeit ilven nevelőotthonokba kelljen utalni, hogy a szülők mellett az iskola, a pionír- és ifjúsági szervezet is megtegye a magáét. Ezen a téren segíthet legtöbbet a társadalom, a népi demokratikus állam, hogy ezek a fiatal emberek egészséges, öntudatos polgárokká legyenek, akiknek az élet örömet jelent. SZILY IMRE HÁROM ASSZONYSORS (Trikrát žena) A béke és a háború kérdése a központi tárgya a francia-olasz filmgyártás közös alkotásának a Három asszonysorsnak. A film három filmnovellából áll, melyek történelmi korszakok távlatából mutatják meg az egyén viszonyát ehhez az ősidők óta égető és mindmáig megoldatlan problémához. A filmnovellák fordított időbeli sorrendben tárgyalják ezt a kérdést, s a végén látjuk, hogy miért. A rendezők el akarják kerülni azt a pesszimista hatást, melyet az első történet, korunk asszonyának, Erzsébetnek tragédiája vált ki a nézőben. Erzsébet, new-yorki aszszony, aki Olaszországba jön. hogy felkeresse férjének, az amerikai hadsereg egykori kapitányának sírját és hazavitesse New Yorkba a holttestét. Itt azonban rádöbben arra, hogy férje vére tovább csörgedezik egy fiúcskában. Kit vádoljon Erzsébet? A szerencsétlen asszonyt, a gyermek anyját, aki szánalomból adta oda magát a szökött katonatisztnek? Erzsébet nem a hozzá hasonló szerencsétleneket vádolja boldogtalanságáért, hanem a háborút, amely kiragadta őt férje karjaiból, hogy még holtan se láthassa viszont. De Erzsébet beletörődik a megváltoztathatatlan sorsba, lemond tervéről, s ott hagyja férje tetemét örök álmukat alvó bajtársai és növekvő kisfia közelében. A második filmnovella hőse az orleansi szűz, Jeanne dArc, a megszállott és mennyei látomásokra hivatkozó honleány, aki előre ismerve sorsát megkísérli, hogy szembeszálljon a sorssal, s megmentse hazáját a hódító angoloktól, noha tudja, hogy rajtaveszt és máglyán fejezi be küldetését. A harmadik filmnovella hőse Lysistrata, Callias görög hadvezér felesége azért gyűlöli a háborút, mert megfosztja őt férje szerelmétől. Összebeszél athéni asszonytársaival és nőiességük fegyverének latbavetésével kikényszerítik a . férfiaktól, hogy megkössék a békét Spártával, hogy mindkét nem teljes megelégedésére átadhassák magukat a családi élet örömeinek. A három filmnovella más-más zsánerű. Míg Erzsébet története korunk tragikumát ábrázolja és Jeanne dArc legendája a középkor egyik drámai mozzanatát örökíti meg, Lisistrata története paródia a visszás ókori görög viszonyokra s derűt kelt az előző történetek hatására levert hangulatú nézőben. A filmnovellák központi gondolata azonban egy: asszonyok: hitvesek, anyák, szeretők harca a békéért. És ez a filmben örökéletű, gondolat, napjaink békeharcának mindig érvényes nagy életigazsága. A filmnovellák népszerűségét nem utolsó sorban növeli az is, hogy világhírű sztárok: Claudette Colbert, Michele Morgan és Martine Caroll alakítják a három történet főszerepeit. (L. L.) c/l felen és ióoíx A GALÁNTAI MÚVEL

Ô

DESI OTTHONBAN GALÄNTA MŰVELŐDÉSI OTTHONÁNAK jelenéről és jövőjéről írok. Mit végeztek, mit végeznek és mit akarnak vegezm.' kérdésekre próbálok válaszolni azokkal a szavakkal, amelyek a művelődési otthonban tett látogatásomkor jegyzetfüzetembe kerültek. Mielőtt azonban az elvégzett és elvégzésre váró munkákról szólnék, meg kell említenem — a művelődési otthon jelenéhez tartozik — hogy a népművelödés galántai otthona most „gyógykezelés" alatt van. Az épületet mintegy 45 000 korona költséggel most „toldozzák-foltozzák". Külsőleg már minden rendben van. A falak új szint, új köntöst kaptak. Jelenleg a belső munkák folynak. Kicserélik a berendezéseket. A régiek helyébe új székek, asztalok kerülnek — újabb 28 000 korona értékben. Átépítik a színpadot is, ami az előbbi ezreken kívül még kb. 8000 koronát igényel. Hogy mijük van és a kültúrmunka terén mit végeztek eddig és mit végeznek jelenleg, ezekre a kérdésekre Szabó László, a thüvelődési otthon 33 éves vezetője válaszolt, aki 1955-től van jelenlegi beosztásában. — Elsősorban — kezdi beszédét Szabó László — most már van egy rendes, korszerűen berendezett művelődési otthonunk, amelyben — a javítási munkálatok végleges befejezése után — bizonyára mindenki jól fogja magát érezni. Van egy televíziós készülékünk, amelynek előadásait fiatalok-öregek mindig nagy számban nézik. Aztán van hang szórós autónk, rádiónk, gramofonunk és hasonló kellékek, amelyek szükségesek a kultúrmunkához. — Felszerelésben tehát nincs hiány? — Nincs. — Milyen szakköreik vannak. — Van sakk, csillagászati, film, képzőművészeti, ének, tánc és színjátszó körünk. Hogy ezek a körök hogyan dolgoztak és dolgoznak, arról Szabó László úgy nyilatkozott, hogy az említett körök léteznek ugyan, egyeseknek azonban nagyon csekély a tevékenységük. A legjobb munkát aránylag a film- és a színjátszi kör tagjai tudják felmutatni. A színjátszók, akik tulajdonképpen a Csemadok színjátszói, most készülnek Csiky Gergely Kaviár című színművének bemutatására. Elég jól működik a művelődési otthon keretében a Kodály Zoltánról elnevezett énekkar, amely nemrégen alakült, és 56 tagja van. Az énekkar különösen a választásokat megelőző időkben dolgozott tevékenyen. Többször felléptek a környező falvakban, egész estét betöltő műsorral. Legutóbb a somorjai népművészeti bemutatón szerepeltek. A művelődési otthon eddig elvégzett munkájából említésre méltó még, hogy az utóbbi időben többször tartottak ismeretterjesztő előadásokat. Legutóbb az atomenergiáról és a föld keletkezéséről beszéltek az egybegyűlteknek. Mindkét esetben Bratislavából voltak előadók. Ezek a természettudományi előadások nagy népszerűségnek örvendenek. A közönség nemcsak eljár az előadásokra, hanem a vitába is élénken bekapcsolódik. A legkülönfélébb kérdéseket intézik az előadókhoz. A hallgatók véleménye: eddig még minden előadásról gazdag ismeretekkel távoztak. JELENLEGI MUNKÁJUKRÓL BESZÉLVE, a művelődési otthon által a galántai parkban minden szombaton és vasárnap este rendezett zeneestéket Szabó László úgy emlegette, melyek — különösen a fiatalság körében — a művelődési otthon munkájának egyik legkedveltebb részét képezik. — A fiatalok szeretik a zenét és a zenés összejöveteleket — jegyezte meg Szabó László. — A magunk részéről a lehetőségekhez mérten mindenben igyekszünk az igényeket kielégíteni, így a fiatalságnak a zene- és a zenés esték utáni érdeklődését is. Azért rendeztük ezeket a sokszor kultúrprogrammal összekötött összejöveteleket. mert itt a fiatálság mindig nagy számban megjelenik és igazán jól érzi magát. Nekünk meg nagy gondunk a fiatalság. Sajnos, szervezeti életünk Galántán sem olyan, amilyent szeretnénk, és milyennek lennie kellene. Ezért keressük a formákat, és népművelési munkánkban minden lehetőséget megragadunk, amellyel hozzájárulhatunk az ifjúság neveléséhez, szervezeti életüknek megjavításához. (Itt csak közbevetőlegesen jegyezzük meg, valamikor külön cikkben foglalkozunk vele, Galántán a CSISZ egyáltalán nem dolgozik. Értesüléseink szerint a helyi csoport még tavaly felbomlott. Azóta nem tud újjáéledni. Miért? Nem gondolják az illetékesek és maguk a fiatalok is, hogy itt valami hiba van? Lehet egy olyan város, mint Galánta jól működő ifjúsági szervezet nélkül? Hol vannak a szervezők, hol vannak az agitátorok?) Hogy a galántai művelődési otthon milyen kapcsolatokat tart a környező falvak dolgozóival, erre a művelődési otthon dolgozói így válaszolták: — A falvakon lektoraink vannak. Ezek tájékoztatják a falu dolgozóit a fontosabb kül- és belpolitikai eseményekről, ugyanakkor az érdeklődésnek megfelelően különböző tárgykörű előadásokat tartanak. Mi magunk agitációs brigádokat szervezünk. Ezekkel szintén gyakran ellátogatunk a falvakra, ahol előadásokat és különböző összejöveteleket rendezünk. A kapcsolat tehát a művelődési otthon és a falu vagyis a város és a falu között állandóan fennáll. A galántai művelődési otthonnak a járásban öt faluban van saját mozija, ezenkívül három faluba vándormozival járnak havonta áltálában kétszer vagy háromszor. A FILMEK — KÜLÖNÖSEN A TERMÉSZETTUDOMÁNYI jellegűek — nagy népszerűségnek örvendenek. A falvak dolgozói kérik, hogy természettudományi filmeket minél többet gyártsanak és minél gyakrabban mutassák be a falvakon. Terveikről, a művelődési otthon jövőjéről érdeklődve kérdéseinkre Szabó László ilyen felvilágosítást ad: — Rövidesen megkezdődik az aratás, s mi mint a múltban, idén is kultúrprogrammal akarjuk szórakoztatni az aratókat. Jelenleg tehát az aratási kultúrbrigádok szervezése folyik. Tervezzük, hogy júliusban a környező falvakban legalább 15 mezőgazdasági, főként az aratássál kapcsolatos előadást tartunk. — A városban is több ismeretterjesztő előadást szeretnénk tartani és fel akarjuk lendíteni a szakkörök munkáját. Jelenlegi terveink között szerepel egy kérdés-felelet est, amelyet a művelődési otthon karöltve az HNB-vei készül mihamarabb megrendezni. A kérdés-felelet esten a HNBtagjai és a város más vezetői válaszolnának a lakosság kérdéseire, beszélve . a tervekről, a jövőben elvégzésre váró' munkáról. Szabó László továbbá elmondotta, hogy még sok a tervük és n müvelődés

: otthonnak kecsegtető a jövője. Azt szeretnék, ha a művelődési otthon valóban a tudás forrása, a művelődés gazdag tárháza lenne. HA A LAKOSSÁG MEGÉRTI célkitűzéseinket és mindenben segítségükre lesz, munkájuknak meglesz a gyümölcse, s a galántai művelődési otthonnak múltjától és jelenétől sokkal jobb. mű. velödést termőbb lesz a jövője. RALÁZS BÉL*