Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-28 / 178. szám, péntek

NAPRÁGY lakosságának régi vágya a megvaló­sulás felé közeleg. Hatmillió koro­nás költségvetéssel új bekötőutat kap a kb. 600 éves község, — írja Kosz­tik Imre, az EFSZ tagja. Az út 1958­ban készül el. Azt mondják, hogy a baj csőstül jár. No, a naprágyiakra csőstül jön a jó, mert nemcsak az útnak örülhetnek. Most folynak ugyanis a faluban a villany bevezeté­sének befejező munkálatai. Rövidesen villannyal világítanak a naprágyiak, az EFSZ-ben pedig a munkák meg­könnyítésére használhatják fel az áramot. Hogy az öröm háromszoros legyen, néhány hónapon belül veszi át az EFSZ az új nagy korszerű istállót. A tagok már előre számolják, mi­lyen súlygyarapodást és takarmány­megtakarítást fognak elérni az állat­állománynál. NAGYMEGYER tejvásárló közönsége nevében Ger­háth Sándor Irt bíráló sorokat. A Bra­tislavai Tejfelvásárló Üzem autója rendszeresen másfélórás késéssel szállítja a tejet. így azután a mun­kába sietők hosszú sora vár a tejre, mire megérkezik. Ráadásul a kiszol­gálás is akadozó. Makács Irén üzlet­vezetőnő nem igyekszik gyorsan és jól kiszolgálni a vásárlókat. A nagy­megyeri dolgozók az illetékesek azon­nali intézkedését várják. ŐRÖS község kitüntetett dolgozóiról Ir Kon­csovszky Károly. Megemlíti, hogy Jaczkó Sándor, a szövetkezeti mun­kában élenjáró traktoros már többször részesült kitüntetésben. A kukorica­termelésben többek között Kovács Albert és Bélán Lajos kaptak a já­rástól kitüntetést kimagasló eredmé­nyeikért. „Ezekre az emberekre mindannyian büszkék vagyunk" szól a levél befejező része, amihez mi is csatlakozunk és további szép eredmé­nyeket kívánunk az őrösi EFSZ-nek. DIÓSPATONYRÉT dolgozói azt írják szerkesztőségünk­nek, hogy a felszabadulás óta milyen boldog életet élnek ott, ahol azelőtt a madár sem járt. A Csemadok he­lyi csoportjában folyik a kultúrmun­ka. Itt határozták el azt is, hogy kul­túrházat építenek, mégpedig úgy, hogy az egyik felében iskola legyen. Eddig ugyanis az iskola a kocsma mellett volt, de már ősszel az új iskolába fognak járni a dióspatony­réti gyerekek, — a kultúrháznak ez a fele ugyanis már elkészült. Minden erőnkkel segítünk, hogy a kultúrház is mielőbb kész legyen — írják. Meggyőződésünk, hogy ezzel sok köz­ségnek példát mutatnak. | NYÍR 1 községből Duchony Gyula volt vö­röskatona, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom volt harcosa arról tudósít bennünket, hogy e nagy na­pokból nehezen megőrzött igazolvá­nyait most a Munkásmozgalmi In­tézetnek ajándékozza. ,.Negyven évig megőriztem, őrizze tovább a múzeum az utókor számára" — írja a volt vörösgárdista. Köszönjük, Duchony elvtárs! TORNALJA fiatalsága az iránt érdeklődik, mi­korra készül el a fürdőmedence és az új stadion? Öt évvel ezelőtt ké­szítették el a terveket és lázas mun­kával kihordták a salakot a kijelölt helyre. Azóta már többször belepte a hó, majd a gaz, de nem épül sem a stadion, sem a bazén, amire a fia­talok oly nagyon várnak. Hisszük, hogy a HNB rövidesen megadja e kérdésre a kimerítő választ. BEJE községben nagy lesz a vígság június 30-án. Ugyanis ott rendezik a CSISZ járási ifjúsági találkozóját. Gazdag kultúrműsor és más szórakozási lehe­tőségek várják a fiatalokat. Részt vesz e találkozón az ózdi járás KlSZ-szer­vezete is. KARYA községben tanulnak a jövő kovács­és bognármesterei. Molnár Béla ko­vácstanonc írja levelében, hogyan igyekeznek a fiatalok jó szakmunkás­sá válni. Velük új iparosgeneráció ke­rül ki a falvakba, akik alapos szakis­meretek birtokában, a modern gépe­sítés felhasználásával pótolni fogják a kiöregedő falusi kovácsokat és bog­nárokat. [ÉRSEKÚJVÁR 1 kommunális vállalatainak vegytisztítő üzemét bírálja Szabó István. Ez az üzem ma is abban az épületben van, ahol ezelőtt 30 évvel működött, ami nem volna baj; a baj az, hogy amíg abban az időben 10—14 nap alatt fes­tették, illetve tisztították a beadott ruhát, ma ez 42—50 napig tart. Így aztán nem csoda, ha az újváriak nem éppen szép megjegyzésekkel illetik a vállalatot. Kérjük az illetékeseket, or­vosolják ezt a fájó pontot. DACSÓKESZI 61. száma alatt lakik Zatykó Mihály, aki mindkét lábát elvesztette. Műlábai eltörtek. A bratislavai Orthopédia mű­lábait újjávarázsolta és ezért nevezett az újságon keresztül akar köszönetet mondani. „Megkérem Önöket, — írja Zafykő Mihály az Orthopédiának — ha egyszer munkájukból kiállítást rendeznek, hívjanak meg engem is, hogy bemutassam, hogyan tud járni a lábnélküli az önök által készített mű­lábakon." Tudjuk, hogy az Orthopédia jó szívvel nyugtázza Zatykó Mihály sorait, melyek további áldozatos mun­kára serkentik a vállalat dolgozóit, hogy munkájuk nyomán minél több csüggedt, csalódott ember arcán virá­gozzék ki a mosoly. Sós Katalin PELSÖCI REGGEL A Imosart, bágyadtan kelt a nap. •/i Puffadt, esőterhes felhők tarkí­tották az eget. A lomhábbak egészen alacsonyra ereszkedtek, némelyek te­rebélyesen, álmosan telepedtek a pel­sőci bércekre. Még eléggé fiatal,volt az idő, de a pelsöci szövetkezet irodájá­ban már folyt a munka. Ott volt a könyvelő, a zootechnikus, s még egy­néhányan a tagok közül. A könyvelő kezében szaporán mozgott a ceruza. Az elnök is segített, hogy a legszük­ségesebb írnivalókat minél előbb papír­ra vethessék, aztán úgy ahogy vannak, ki a határba ... Igen, a határba, a rét­re. Így döntött Kocsárdi Sándor elnök. Szükség van ott most minden dolgozó kézre. Renden a széna egy része. Az eső pedig a kertek alatt lopakodik. Rövid az idő, nem sok jut a beszél­getésre. Az elnök kinéz az ablakon, s közben a rétről, a téli eleségről beszél. — Százhúsz hektár a rétünk. Az idén valamivel silányabb a kaszálás, de azért nem félünk, hogy éhen vesz majd a jószág ... A százhúsz hektár rétből már 30 hektáron kazalba rakták a szénát a szövetkezeti tagok. Harminc hektár pedig renden van. S ez a harminc hek­tár széna sorsa aggasztja most Ko­csárdi Sándorékat. Nem szeretnék, ha az eső kiáztatná a szénát. Ezért a sietség, az izgalom. Hangtalan nyílik az iroda ajtaja. Szépnövésű, éltesebb ember lép be. Megbillenti izzadságfoltos kalapja szé­lét, aztán mintha csak egy megkezdett beszélgetés fonalát szőné tovább így szól. — Azt hiszem elkerül bennünket. Az elnök újból kipillant az ablakon. Homlokáról a gond szőtte ráncok osz­ladozni kezdenek, mint ahogyan a bér­cekre telepedtek a duzzadt felhők. — Most az egyszer nem ártana, ha egy házzal tovább szállna. Igaz, a lege­lő szomjazik, a jószágnak is messze kell járni a vízre. A zootechnikus még hozzá teszi. Tu­dom csak azért, hogy én is értsek a szóból. — Négyszázötven szarvasmarha, meg ezer juh van a legelön. No, de ha min­den jól megy, jövőre már nem szom­jazik majd a jószág, sem a legelő. Vi­zet kap a fennsík. Ahogy oszlottak a felhók, az el­ÜJ SZÖ 1957. június 28. nők is beszédesebb lett. Azt mondja: — Nálunk az állattenyésztés a fő gazdasági ágazat. Ezer százharminc hektár a szövetkezeti föld. Ebből csak valami 160 hektár a szántó. A többi rét, legelő. A jószág a mi vagyonunk. Az elnök még arról is számot ad, hogy a rétet gépek segítségével ka­szálták. így gyorsabban is, meg köny­nyebben is ment a munka. Aztán hirte­len így mondja: — ... s három hektáron cukorrépát is termelünk. Ezt úgy mondta, hogy az ember akarata ellenére is ráfigyelt. S az elnök mosolygott, majd újból megismételte. — Három hektáron termelünk. Az idén már másodszor. M ost már érthető, miért hangsú­lyozta az elnök, hogy cukorré­pát is termelnek. Érthető, mert a múltban a pelsöci paraszt nem foglal­kozott cukorrépatermeléssel. Most pe­dig már náluk is terem cukor. Tavaly próbálkoztak először a cukorrépater­meléssel. — Nem is hittük volna, hogy így be­válik — folytatja. A múlt évben 350 mázsa termett hektáronként. — Jól jövedelmezett a szövetkezet­nek — toldja a könyvelő. Lassan lapozgat a könyvek között, jegyezget, számol, aztán így folytatja. — Több mint 22 ezer koronát kap­tunk a cukorrépáért. — No és a cukor és a gyártól visz­szakapott répaszelet? — Az ám. Kétszázhúsz kiló cukrot kaptunk, meg több mint 10 vagon ré­paszeletet takarmányozás céljára. A beszélgetésből kiderül, hogy a cu­korrépatermelés Pelsöcön is kifizetődik. Az idén a szövetkezet újból 3 hektá­ron termel cukorrépát. Jól megművel­ték a talajt, a répaápolását is alaposan szorgalmazták. Munkájuk eredménye már most mutatkozik. Az elnök szá­mítása szerint az idén elérik a 400 má­zsás átlagos hektárhozamot. Jó termés ígérkezik a gabonafélékből is. A tervezett hektárokat előrelátha­tólag jóval túlszárnyalják. Ez több ke­nyeret jelent az államnak, s a szövet­kezetesek anyagi jövedelmére is ked­vező kihatással lesz. Különösen a mákra büszkék a pel­sőciek. Az elnök így beszél róla: — Azt mondják egyesek, hogy az egész kerületben nincs olyan szép mák mint a mienk. Hosszabb fontolgatás után így foly­tatja Kocsárdi Sándor: — A négy hektáron legalább fél va­gon mák terem. Jó pénzt kapunk ér­te... / ól gazdálkodnak tehát a pelső­ciek. Gazdagon fizet a föld jó munkájukért. Most pedig már meg­tették a szükséges lépéseket, hogy a termést, a gazdag ígéretekkel kecseg­tető árpát, búzát idejében, veszteség nélkül betakaríthassák. Készenlétben áll már a traktorosbrigád, de a szö­vetkezet gépei sem szorulnak már ja­vításra. Szóljunk még arról is, hogy a szö­vetkezet pénzügyileg igazán jól áll. Nem okoz gondot a munkaegységek után járó előleg kifizetése. Van pénzük bőven a bankban, mert az állattenyész­tésből nem cseppen, de csordul a pénz. Beadási kötelezettségüket már az összes állattenyésztési termékekből egész évre teljesítették, sőt már ter­ven felül is értékesítettek. Sertéshúst pl. már 55 mázsát adtak állami felvá­sárlásra. Tejet 50 000 litert. így hát nem is csoda, ha van miből fizetni az előleget. Ez a jelenlegi helyzet a szövetke­zetben. De a közeljövőről szólva a szö­vetkezet elnöke még megemlíti: — Huszonegy növendékmarhát hiz­lalunk. Ezeket már teljes egészében állami felvásárlásra adjuk. A z elnök szavaiból kitűnik, hogy nem csak erővSt, de ésszel is gazdálkodnak. Ugyanis a növendék­marhákat először jól felhizlalják, s csak aztán adják el a közellátás céljára. Az említett 21 hízómarhát pl. csak akkor adják majd el, ha elérik az 5—5,5 má­zsás súlyt. így jól jár a szövetkezet is, de jól jár a nép, a fogyasztó közönség is. Tehát meg kell állapítani, hogy jól gazdálkodnak a pelsöci szövetkezetesek. A jó gazdálkodás pedig szép hasznot hoz a közösnek. Jól élnek a tagok, sokkal jobban mint, amikor még egyé­nileg gazdálkodtak. A szebb és köny­nyebb élet pedig csábító. Ki volna az, aki ne a jobb után vágyódnék? Azt hi­szem ilyen ember nem igen született a földön, de még „Gömörország" szívé­ben, Pelsöcön sem. A még szövetkeze» ten kívül álló földművesek is látják, mennyivel jobb a közösben az élet. A szövetkezet elnökének szavaival élve j azt mondhatom, hogy az idén, vagyis az aratás után új tagokkal bővül majd a nagy szövetkezeti család. Szarka István A termelés hatékonyságáért a kassai kerület üzemeiben A termelés hatékonyságának kérdése foglalkoztatja most üzemeink és vállalataink dolgozóit. Pártszervezeteink tevékenysége főként arra irányul, hogy biztosítsa a februári határozatot, s a dolgozók széles tö­megeinek részvételével megtárgyalja az előttünk álló feladatokat. A kerületi pártbizottság Kassán a napokban ellenőrizte a CSKP KB feb­ruári határozatának teljesítését és a termelés hatékonysága növelésében el­ért eddigi eredményeket. A kassai ke­rület üzemeiben a pártszervezetek kezdeményezésére számos javaslatot tettek a termelés megjavítására, a munka megszervezésére s a hiányos­ságok megszüntetésére. Jó munkát vé­geztek ezen a téren a rudňanyi vas­ércbányák, a Chemosvit, a prakovcei gépgyár, a kormpachyi MEZ, a mar­kušovcei vasércbánya és a többi üzem és vállalat pártszervezetei. Ezeken a helyeken alaposan foglalkoztak a ter­melés hatékonyságának kérdésével, megismertették a dolgozókkal. Ennek az alapos agitációs és propaganda­munkának eredménye volt az, hogy a termelési értekezleteken olyan javas­latok hangzottak el, amelyek a februá­ri határozat teljesítését biztosítják. A PÄRT MŰSZAKI KONFERENCIÁIN részletesen foglalkoztak a tervteljesí­tés fény- és árnyoldalaival s megfon­tolt intézkedéseket hoztak a még fennálló hibák megszüntetésére. A pra­kovcei gépgyárban például a selejt kiküszöbölésére, a munkaidő jobb ki­használására, a technológiai eljárások pontos betartására, valamint az anyag takarékosságra léptettek életbe kü­lönböző intézkedéseket. A prakovcei gépgyár dolgozói versenyre hívták ki a Keletszlovákiai Gépgyárak kassai üzemét. A Nagy Október 40. évfordu­lója tiszteletére kötelezettséget vállal­tak, hogy az év végéig 926 ezer koro­nát takarítanak meg. Az öntvények tervezésének ellenőrzésével 247 tonna acélt, a hőenergia jobb kihasználásával 25 tonna kokszot, 30 tonna barna és 20 tonna fekete szenet takarítanak meg. Egyéb intézkedések bevezetésé­vel további 588 tonna anyagot takarí­tanak meg ebben az esztendőben. Ugyanígy A KERÜLET TÖBBI ÜZEMEIBEN IS történtek hasonló intézkedések a ter­melés hatékonyságának emelésére. Ennek köszönhetők az ipari termelés első negyedévének munkaeredményei. A kerület üzemei és bányái összter­melésüket 102,4 százalékra teljesítet­ték, ami az előző év első negyedévé­hez viszonyítva 9,3 százalék növeke­dést jelent. Az ipar össztermelése április hónapban is 104,5 százalék. A minőségi mutatószámok teljesíté­sében is aránylag jók az eredmények. Az önköltségeken az első negyedévben mintegy 3 és félmilliót takarítottak meg s az akkumuláció tervét 2 millió 753 ezerrel teljesítették túl. Különösen a bányaüzemekben értek el jó eredmé­nyeket az önköltség csökkentésében. A TERV TELJESÍTÉSE ÉS TÚLSZÁRNYALÁSA azonban nem jelenti azt, mintha nem volnának fogyatékosságok az ipari ter­melésben. Nem elégedhetünk meg az össztermelés teljesítésével, ugyanilyen fontos a sorozatgyártás tervének tel­jesítése, az önköltségek kérdése, s ami a legfontosabb: az átlagkeresetek és a munkatermelékenység növekedése kö­zötti helyes arány. Még ma is vannak olyan nézetek, mintha a hatékonyság kérdését a nyerstermelési terv telje­sítése döntené el. Ez nyilvánvalóan nem így áll. Az igazság az, hogyha az üzem a gazdasági és minőségi mutató­számokat is túlszárnyalja, akkor di­csekedhet a hatékonyabb termelési eredményekkel. A műszaki-szervezési intézkedések, valamint a kollektív szerződések meg­kötése idején nagy súlyt helyeztek az üzemi pártszervezetek a szocialista versenymozgalomra és a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 40. évfordu­lójának köszöntésére vállalt kötele­zettségekre. A legtöbb üzemben egyé­ni és kollektív kötelezettségvállalá­sokkal alapozták meg összüzemi vállalásaikat, amelyek a tervfeladatok időelőtti teljesítésére irányulnak. A gépipari üzemek 20 komplex brigá­dot szerveztek, amelyek értékelik a gyártmányokat, keresik a gazdaságo­sabb előállítás módozatait. A BÁNYÁK DOLGOZÓINAK VÁLLALÁSAI az ércfejtés és vágathajtás fokozásá­ra, a technológiai eljárások tökélete­sítésére irányultak. Teljesítésük ter­ven felül több mint 51 ezer tonna ki­fejtett ércet s 2 ezer folyóméter vá­gathajtást jelent. Ugyanúgy az ipar más ágában is a vállalások a gazda­ságosság maximumának elérésére és a termelés minőségének fokozására irányulnak. A vállalatok és üzemek egymás kö­zötti versengése is fejlődésben van. Kišovce bányászainak versenyfelhívá­sát a lubeníki magnezit kohók és bá­nyák kivételével valamennyi bánya­üzem elfogadta. A gépiparban is ver­sengnek egymással az üzemek, mint a a prakovcei gépgyár a kassaival. Az üzemen belüli versenyben, a műhelyek és egyének versenyében azonban a mesterek, az üzemrészlegek vezetői még mindig nem látják a tervteljesí­tés egyik fontos módszerét. A hatékonyságról szóló párthatározat a munkásokat, technikusokat, mérnö­köket, mestereket és újítókat arra ösztönözte, hogy javaslataikkal a ter­melés túlszárnyalását, a gazdaságos­ságot, a takarékosságot és a minőségi terv teljesítését elősegítsék. A krom­pachyi MEZ üzemben például egy új vákuumkapcsolót konstruáltak, amely lehetővé tette, hogy a bérezésnél több mint 166 ezer, az anyagfelhasználásnál közel egymillió korona megtakarítást érjenek el. Ez tette lehetővé több mint 363 q színesfém megtakarítását is. További újítások ugyancsak hatalmas összegek megtakarítását jelentik a bé­reknél és nyersanyagban. Ugyanilyen eredményeket értek el a kassai és prakovcei gépgyárakban, Stósz és Al­sómecenzéf Tatrasmalt üzemeiben és a Chemosvitben. Még mindig vannak azonban olyan vállalatok és üzemek, amelyek nem dicsekedhetnek hasonló eredményekkel. Ezeknek az elvtársak­nak tudatosítaniok kellene azt, hogy az eredmények eléréséhez nem elég csupán beszélni a hatékonyságról. A termelés fontos kérdéseit nem old­hatjuk meg az élenjáró munkások, technikusok és tervezők nélkül. Ész­szerű, okcus javaslataik oldják meg a nehézségeket. Még mindig vannak üzemek, ahol nincsen meg a munka termelékenysé­ge és az átlagbérek növekedése közöt­ti helyes arány. Lubeníken, a poprádi Tatra Vagongyárban, a krompachyi villanytelepen tetemes összegekkel lépték túl a béralapot. Vonatkozik ez főleg az építkezési vállalatokra. Ked­vezőbb a helyzet a bányákban, ahol a munka termelékenysége 9 százalékkal gyorsabban nő, mint az átlagbérek. Hogy a méq fennálló hiányosságok megszűnjenek, ahhoz jobb munkaszer­vezésre, a termelés célszerűbb irányí­tására, a munkaidő alapos kihasználá­sára és műszakilag indokolt normák bevezetésére van szükség. A FEBRUÁRI HATÁROZAT VALÖRA VÁLTÁSA érdekében minden erőt a párt és a nép ügyének szolgálatába kell állítani. Fel keli számolnunk a még meglévő hibákat, amelyek tévedésekből szület­tek. Nagyon sok függ az üzemek gaz­dasági dolgozóinak kezdeményezésétől, a pártszervezetek szervezőmunkájától. Ennek érdekében nagyobb felelősségre és több önállóságra van szükség. (mgy) Erősen csökkent az alkoholfogyasztás KITŰNŐ, ÍZLETES ÜJ HAZAI GYÜMÖLCSSZÖRPÖK PÓTOLJÁK A SZESZES ITALOKAT Az egyes nemzeti, élelmezési ke­reskedelmi vállalatok nagy megértés­sel támcgatják az alkoholizmus elleni küzdelmet és azért főként a bode­gákban, ahol szeszes italokat mérnek, jelentősen csökkentették azok áru­sítását. A bodegákban különféle új jóízű alkoholmentes italok kaphatók, amelyek jól pótolják a szeszes ita­lokat. E téren különösén szép ered­ményeket mutat fel a Vendéglő, és Étterem n. v. Zilinán. így a žilinai Espresso bufetben március és ápri­lis hónapokban a tavalyihoz viszo­nyítva 1248 literrel kevesebb sze­szes italt adtak el. Ugyancsak Zili­nán az ismert Palomában 640 liter­rel és a Dukla bufetben 240 literrel kevesebb szeszes ital fogyott el. Ez­zé' szemben ezekben a boltokban arányosan emelkedett - gyülmölcsbor és gyümölcsszörpök fogyasztása. A belkereskedelem egyébként az egész országban széleskörű propa­gandát fejt ki az alkoholmentes ita­lok fogyasztása érdekében. Ez az ak­tivitás :nár azért is helyénvaló, mert a hazai gyümölcslepárló gyárak szá­mos ú i kitűnő ízű szörpöt és mus­tot gyártanak, amelyek iránt a fo­gyasztóközönség napról-napra na­gyobb érdeklődést tanúsít. (K)

Next

/
Thumbnails
Contents