Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)
1957-06-27 / 177. szám, csütörtök
FELSZÍNRE KERÜLNEK A VÍZALATTI MILLIÓK Munkában a kotrógép Azok a folyók, amelyek az erdőborította Kárpátokból futnak le a kelet-szlovákiai rónára, nyáron nagyobbárá szerények és ilyenkor — mint mondani szokták — némelyiket még a tyúk is átlépi. Bezzeg másmilyenek ezek a folyók tavasszal, amikor a hólé ezernyi erecskében bukdácsol lefelé a lejtőn a folyók medrébe. Egyik napról a' másikra sárgás iszaposvizű óriásokká dagadnak a tegnap még csendesen csobogó Latorca, Okna és a többi folyó. Sekély medrük nem képes levezetni a szédítő víztömegeket, csakhamar megduzzadnak, kilépnek medrükből s vadul összeölelkeznek, mint a féktelen szerelmesek, s jaj annak, akit készületlenül talál ez a roppant ölelkezés. Lent a kaposi és a királyhelmeci rónán megtorpan a vízáradat rohanása és a felgyülemlett víztömeg szélesen, szinte végeláthatatlan távolságokon óriási tavat alkotva szétterül a réteken és a szántóföldön. Előfordul, hogy több mint negyvenezer hektár föld kerül víz alá. Később azonban, amikor a hegyoldalakon ismét megszelídülnek a folyók medrét tápláló erecskék, sót túlnyomó részük teljesen kiapad, odalent a síkságon az összeölelkezett folyók eleresztik egymást, .visszahúzódnak medrükbe. Sok helyütt, ahol a földnek nincsen esése, kisebb-nagyobb tavdk maradnak hátra. A kellemetlen vendég addig marad a réten, a szántófölön, amíg a máp hevéťól el nem párolog. Évente tehát milliós értékek mennek veszendőbe a víz alatt. A rakoncátlan folyók zablát kapnak Nehéz, nagyon nehéz megzabolázni Kelet-Šzlovákia rakoncátlan folyóit. Sok idő, sok pénz és nagy akarat kell ehhez. Nem állíthatjuk, hogy régebben a más rendszerek idején ne lett volna idő vagy pénz gátépítési, vízszabályozási munkálatokra, de az akarat, hiányzott. A tőkéseket nem érdekelte a dolgozó paraszt sorsa és az sem, hogy t ereme a rét vagy a szántóföld. Hagyták, hadd rémítgessék a tavaszi áradások a lakosságot. Csak ez a rendszer, a dolgozók rendszere, amely gyárakat épít, duzzasztógátakat emel s nem hagyja tétlenül rohanni az időt, vágott neki a gigászi munkának, hogy gátakat emeljen a hegyekből lezúduló áradat elé, és hogy mihamarabb felszínre hozza a víz alatti milliókat. Már csaknem egy éve megkezdődött a nagy mű építése — amely előreláthatólag két és félmilliárd koronát emészt majd fel — hogy busás hasznot hozó termőfölddé alakítsa át a gólyák, bíbicek, békák, vízisiklók, szúnyogok tanyáját. Jött a híd és ezután a folyómeder — Hová építik a hidat, hiszen a folyó arrébb van — kérdezték nem egyszer az építő munkásoktól az arra járók, amikor a száraz földből Lelesz mellett kezdtek kinőni a Latorca hídjának betonpillérei. — Errefele kényszerítjük a folyót — volt a határozott válasz. Es ime. a Latorca most már messziről jövet nyílegyenesen folyik el a híd alatt. S csak a sűrű fűzesek jelzik a távolban, hogy nemrég még arrafelé csatangolt kanyarogva. Egy év múlva 8 ezer hektár termőföld A húsz kilométer hosszúságú baloldali gáton folynak a munkák. Ez folytatása a Szovjetunió területén levő gátépítésnek. Itt látszik meg, milyen nagy jelentősége van annak, hogy a testvérállamok mindenben együttműködnek. Mert hiába építenénk mi gátakat, ha a folyó felső folyásánál nem zaboláznák meg a vizet. A szovjet szakemberek megegyeztek a mi szakembereinkkel és most összhangban velük folynak a Lato-ca szabályozási munkái. Ez annyit jelent, hogy a jövő évben mintegy nyolcezer hektár termőföld szabadul fel az örökös áradástól. v Hozzávetőleges számítás szerint a víztől mentesült terület évi tizenkétmillió korona hasznot hozhat mezőgazdaságunknak. A jobboldali gát befejezése után pedig újabb tizennégyezer hektárnyi terület válik megmüvelhetővé. Ezzel azonban korántsem érnek véget a vízszabályozási munkák. Tovább folytatják a Laborec, Okna, Ung és Latorca folyó gátjainak építését, s ezáltal újabb eddig hasznavehetetlen föld válik termőfölddé, további ezernyi hektáron. Tanulni kell a jó példából Az új híd mellett a fűzfalombos ártéren kis település látható. Itt tartózkodik az építkezés vezérkara. Távolabb hosszú nyakú bágerek mohón harapnak bele az agyagos földbe. Ha jobban szemügyre veszszük a munkát, új átvágás körvonalai bontakoznak ki előttünk. Az alig kétszáz méteres átvágás több mint egy kilométeres szakaszon számolja fel a Latorca kanyargó medrét s ezzel az elárasztás lehetőségét is. — Nagy teljesítményre képesek ezek a gépek, ha jó kezekben vannak — jegyzi meg mellettünk egy napégette arcú középkorú férfi. Igaza van, a jó kezekkel itt nincsen baj, mert Timkó László és Timkó Vince havonta 20 — 25 ezer köbméter földet emelnek ki a készülő mederből és a többiek is ugyancsak jól igyekeznek. Jóleső érzés tölti el az embert e nagy igyekezet láttán. De később, amikor a kép megszokottá válik, megcsappan a lelkesedés. Valami mégis hiányzik itt? — tolakodik elő a lelkesedést zavaró gondolat. Igen, e nagy műnél valóban hiányzik valami. A messzeségből elébünk tárul egy kép. Lent délen a Zsitva partját láttuk. Ott is megzabolázták a folyót és új gátak közé szorították kicsapongó kedvét. Igen ám, de a gátakon meszsze hangzott a vidám fiatalok éneke. Ott zsongott a kérgeskezű parasztok, szövetkezetesek beszéde, tréfálkozása. Egymás mellett dolgozott a paraszt, a gyári munkás, az irodai dolgozó. Az egész környék népe hozzájárult a mű építéséhez, Miért nincs ez így itt is, ahol ez a mii szinte összehasonlíthatatlanul nagyobb? Jobb szervezést Miért nincs úgy? Nem azért, mintha a környék lakossága nem venné ki szívesen a részét a nagy munkából, amelynek befejezése után évi ötvenmillió koronával, a mezőgazdasági termékek tonnáival lesznek majd gazdagabbak a föld derék művelői; de azért nincsen így, mert nincs, aki megszervezze őket ezekre a munkákra. A Kassai Kerületi Nemzeti Bizottság és az érdekelt járási nemzeti bizottságok, helyi nemzeti bizottságok csak ígérték, hogy nemzeti mozgalommá fejlesztik a nagy mű készítését. Eddig nem jutottak tovább az ígéretnél. A felelős vezetők ne sajnálják az utat Nyitrára, vagy a Zsitva-fo'.yó menti járásokba, kérdezzék meg, hogyan szervezték meg a munkát, mit csináltak, hogy olyan szívesen mentek építeni az emberek és azt. is tudják meg, hogyan gondoskodtak elszállásolásukról, ellátásukról. Miklya János A műszaki-szarvezési intézkedések gazdaságosabbá teszik a termelést A Vág-völgyi vegyipari üzemekben a vállalaton belüli önálló elszámolás jó segítséget nyújt a termelés műszaki és szervezési tökéletesítésében. Elég például, ha a pörkölőkemencék dolgozói néhány ízben túllépik a nyersanyafogyasztás normáját és erről máris tárgyalnak a termelési értekezleten. Alapos elemzés után arra a következtetésre jutottak, hogy a meglevő termelési berendezések kapacitását 18 százalékkal lehet növelni, ha fokozzák a kemencék töltését. Megértették és érvényesítették Krivoszenko szovjet mester módszerét, ami abban áll, hogy ha jobban „etetik" a pörkölőkemencéket pirittel és gondoskodnak a kemencék jó „emésztéséről", csökkentik a hulladék kéntartalmát, akkor növelik a termelt kénsav mennyiségét. Ez a műszaki-szervezési intézkedés nem követelt nagy költségeket. Elegendő volt kicseréli a motorszíjakat és szíjtartókat ahhoz, hogy növeljék a fordulatszámot és a jobb hűtés érdekében kicserélték a szellőztető készülékeket. Michal Vojtík kemencemester kez deményező javaslata bevált. Az üzemrészleg a fokozott tervet nemcsaj^ a nyerstermelésben, hanem ás.' MINŐSÉGBEN IS TELJESÍTI. Hasonló a helyzet a III. műhelyben is. Itt olyan ventillátorok működtek, ame lyeknek életképessége nem volt hosz szabb egy hónapnál; ez szálka volt minden jó gazda szemében. A rozsdamentes acélból készült szellőztető készülékek helyett kipróbálás céljából műanyagból készítettek ventillátorokat, amelyek igen jól beváltak. Működésük tartama ötszörösen hosszabb, mint a régi szellöztetőké és ha ehhez hozzávesszük még azt a tényt is, hogy a minduntalan elromló, rozsdamentes vasból készült ventillátorok az egész üzemben zavarokat okoztak, akkor vi lágos, hogy ez is nagyban hozzájárul a folyamatos munkamenethez és így a műhely és az üzem tervének teljesítéséhez is. Hozzá kell még tennünk, hogy a régi szellőztetőktől eltérően, amelyeket behozott anyagból készítettek; az új műanyagból — vinidurból — készült szellőztetők anyagát vegyiparunk maga gyártja. »» MM»M»MM M> MMMM» M< MMM»MMMM Az észak-csehországi barnaszénkörzet teljesítette a félévi tervet Az észak-csehországi bányászok féléves jó munkájukat szombatról, vasárnapra virradó éjszakai műszakukban tetőzték be. Teljesítették a szénfejtés félévi tervét és ugyanaznap az éjszakai műszakba" már 30 ezer tonna szenet fejtettek terven felül. Amint az eddigi eredményekből feltételezhető ez észak-csehországi körzet június végéig 700 ezer tonna szenet ad terven felül népgazdaságunknak. 200 ezer tonna szénnel több ez, mint amennyit az észak-csehországi bányászok eredetileg ki akartak termelni az egész évi terven felül. Ez az eredmény még sokkal jobb lehetne, ha a felszíni bányák mellett egyenletesen teljesítenék a tervet a mélybányák is, amelyek általában le vannak maradva. Hogy ezt a lemaradást behozzák, az észak-csehországi barna szénkörzet egyes mélybányáiban vasárnapi műszakba léptek a bányászok és 6500 tonna szenet fejtettek. A felszíni bányák bányászai és technikusai már június közepén teljesítettek a folyosóhaitás félévi tervét. A hónap végéig terven felül 625 ezer köbméter földet emeltek ki és takarítottak el terven felül. UJ UTON — nagy munkakedvvel A Nižná Olšava-i új szövetkezet tagjai teljes lendülettel láttak munkához. Hogy megteremtsék az alapokat, mindjárt az indulásnál vásároltak 60 sertést és 18 anyakocát, melyeket Bartko Jánosra és feleségére bíztak gondozás céljából, A sertésállomány részére három nap alatt felépítettek egy ideiglenes istállót, kifutókkal. Jelenleg még csak 15 fiatal szarvasmarhájuk van, de fokozatosan ezt is feltöltik, s a régebbi szövetkezetek tapasztalatait figyelembe véve nagy gondot fordítanak a fajtiszta állatok tartására. Az új szövetkezetnek baromfiólja is van. Hogy ez se maradjon kihasználatlanul, elhatározták, hogy 1000 kacsát vásárolnak, ami jó jövedelmi forrás. Surmanko elvtárs, a szövetkezet elnöke jó szervező s a kezdeti nehézségek ellenére is világosan látható, hogy sokkal jobb eredményeket érnek majd el és a tagság életszínvonala is jobb lesz, mint a stropkovi járás bármelyik egyéni gazdálkodójáé. (Tudósítónktól) EVÉS KÖZBEN JÖN MEG AZ ÉTVÁGY. A Vág-völgyi vegyipari üzemekben is növekszik a dolgozók érdeklődése a termelési értekezletek iránt, mert tudják, hogy mindazok a műszakiszervezési intézkedések, amelyeket az idén kell megvalósítaniok, közvetlenül a műhelyekben tartott termelési értekezleteken születtek. Minden központban egy nagy táblán részletesen kidolgozott műszaki-szervezési terv látható. Ez természetesen egyáltalán nem azt jelenti, hogy a folyó évben csak azokat a műszaki-szervezési intézkedéseket valósítják meg, amelyeket bevettek a műszaki-szervezési intézkedések tervébe. Ezt a tervet ugyanis még a múlt év második felében állították össze. Az üzem életének folyása elkerülhetetlenül újabb és újabb nehézségeket és gondokat hoz magával. Közös erőfeszítéssel és igyekezettel a termelési megbeszéléseken a nehézségeket elemzik és megvitatják az ésszerűsítő javaslatokat.' A műszaki-szervezési intézkedések tervét tehát a technológiai és technikai felülvizsgálás után foglalják a tervbe. Februárban pl. nehézségek mutatkoztak a katlanok rossz salakmentesítése következtében. Imrišek elvtárs és Šupej vezető azt javasolták, hogy szállítószalag felszerelésével gépesítsék a salak eltávolítását. A javaslatot elfogadták és a műszakiszervezési intézkedések keretében megvalósítják, mihelyt megkapják a szállítószalagot. Ezáltal fáradságos munkától mentesül három dolgozó, akiknek munkáját egy 30 méter hoszszú szállítószalag helyettesíti. A Vág-völgyi vegyipari üzemekben a műszaki-szervezési intézkedések határidőit PONTOSAN BETARTJÁK. Hogyne, hisz mindenki úgy akaí dolgozni, hogy kevesebb fáradsággal többet termeljen és keressen. Ezért jól megfontolják, hogyan kell tökéletesíteni a termelési folyamatot úgy, hogy a nyersanyagot felhasználják és lehe-í tőleg minél kevesebb hulladék maradjon. A megfontolt anyaggazdálkodás hasznára válik nemcsak a gyárnak, hanem maguknak a dolgozóknak is. A hozrascsot-jutalmakat egyidejűleg kapják fizetésükkel és bizony e prémiumok nem csekélyek, főleg az első üzemrészleg kemencéjének dolgozói-* nál. A gyárnak a műszaki-szervezési in-» tézkedések pontos teljesítése haszná-i ra válik. Az idei év első négy hónapja alatt a műszaki-szervezési intézkedések segítségével 135 ezer koronát takarítottak meg. Ez pedig az összes 52 műszaki-szervezési intézkedés közül — amelyeket az idén meg akarnak valósítani — még csak 13 műszaki-szervezési intézkedés eredménye. KIKÖLCSÖNÖZNEK — DE NEM TARTOZNAK A kisgépesítésre nyújtott hitelből bővítik a szervesüveggyártő központokat, tovább tökéletesítik a rakodást. Ezt bizonyára örömmel üdvözlik a žilinai lakosok, mert ezután a leveggt nem szennyezi be többé a vegyi folyamatok következtében felszabaduló hamu és por. A rakodőszalagokra szerelt csigák lehetővé teszik a kipárolgások lehűtését és vízzel való keverésüket. E több tízezer koronás beruházások által elért megtakarításokat nem lehet pontosan kiszámítani, a műszaki-szervezési intézkedések azonban elsősorban az itt dolgozó emberek munkakörnyezetének megjavítását tartják szem előtt. A polyamid-fóliumok termelésére szolgáló katlan számára nyújtott hitel sem hosszúlejáratú kölcsön, mert ennek segítségével sok száz tonna főliumot szállítanak építészetünknek, kertészeteinknek és élelmiszeriparunknak. A 90 ezer koronás hitel tehát e téren is lehetővé teszi, hogy minél előbb fedezzék a polyamidos fóliumok iránti fokozott keresletet. (W.) megnézi, nem bánja meg... Az „Öreg ház" egy részlete. R< eklámszerű ugyan ez a cím, de mi tagadás, van benne ilyen szándékosság. S hogy soká ne borzoljam az olvasó idegeit, mindjárt az elöljáróban elárulom, miről lesz szó e kis írásban. Hazánk egyik gyönyörű vidékén, Stósztól, a híres fürdőhelytől alig 15 kilométerre egy sziklás hegy tövében lapul meg a szepsi járás egyik falucskája, Jászó. Magáról a faluról már több ízben írtunk lapunkban is, hiszen jóhírnevű szövetkezete van. Most az egyszer a falu más nevezetességéről akarok megemlékezni. A falutól alig 200 méternyire van a jászói cseppköbarlang. Ott jártamkor ugyan még nem tolongtak a bejárat előtt a kirándulók, mert ahogyan akkor a vezetőnk, Szabó István mondotta, „szezon" előtt vagyunk, így érthető a dolog. De ezenkívül másról is beszélt Szabó István. Éspedig fájó szívvel mondotta, hogy az elmúlt idényben is alig hétszázan nézték meg ezt a barlangot, a természetnek e gyönyörű adományát. Mi az oka ennek? Talán nem tudnak róla? S ha nem, akkor tenni kell valamit, hogy tudjanak róla. így fejtegette ezt Szabó István, s ezért teszünk eleget kérésének, s néhány sorban megpróbálom felkelteni az érdeklődést e természeti szépség iránt. Azért írom, hogy „megpróbálom", mert nem könnyű vissiaadni azt a szépséget, amit a barlangban láthat a természetkedvelő ember. Hogy néhányat említsünk: Az első rész, az Öreg ház, pazar cseppköképzódményekkel van tele. Nem érdektelen az sem, ha elmondjuk, hogy egy másik teremben hangszerrel is vetélkedő képződmények vannak. El is játszott néhány nótát rajtuk Szabó István. A hatodik „emeleten" egy történelmi emlék látható, persze ez már nem cseppköképződmény. Itt van egy felirat, melyet Ján Jiskra 1452-ben guanóval írt be a barlang falára. Ez az adat is bizonyítéka annak, hogy p barlangot mintegy nyolcszáz esztendővel ezelőtt fedezte fel egy Takács nevü kanonok. Ettől az időtől kezdve egészen 1932-ig kötéllel ereszkedhetett le a látogató az előtérbe. Ma már kényelmes bejárat vezet a barlangba. Mint más cseppkőbarlangban, itt is jó menhelyre találtak a denevérek. Van belőlük hat fajta. Utoljára 1932-ben tisztították a barlangot, ti. a sok áónevérpiszok már szinte ellepte az érdekes képződményeket. Akkor hat vagon guanót szállítottak el a barlangból. Ez is értékes anyag a műtrágyagyártásnál. C ok szépet ihatnánk még az egyes termekről, a hozzájuk fűzött mondákról, kár volna azonban elárulni azok részére, akik még nem látták. Csupán még egy érdekesség. A cseppkő igen lassan képződik, 10—15 év alatt alig egy köbmillimétert nő. Meg is mondotta Szabó István, le ne törjünk egy darabkát se, hogy emlékünk legyen a barlangról, mert soksok esztendő múlva tudná csak a természet pótolni. Szót fogadtunk Szabó Istvánnak, és ö mégis adott emlékül valamit. Egy felvételt a barlangról, itt közöljük a lapban. Elöljáróban ezt is megnézheti kedves olvasó, és ha ideje engedi, vagy szabadságát közel Jászóhoz tölti, ne feledkezzék el a cseppkőbarlangról: Ha megnézi, nem bánja meg... (.rf.) Oj SZO 1957. június 22.
