Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-25 / 175. szám, kedd

TÁPLÁLKOZZUNK HELYESEN ' t. P. PAVLOV világhírű orosz filológus arra a kérdésre, mi a fiziológia egyik fő feladata, a következő választ adta: megtanítani az embereket helyesen táplálkozni, helyesen dolgozni és helyesen pihenni. Vagyis egy mondatban összefoglalta Az egészséges életmód alapelveit. A helyes táplálkozás kérdésével ma már az egész világon tudósok foglalkoznak. Bebizonyították például, hogy az emberiség első számú közellensége, az érelmeszesedés, — ebben hal meg a legtöbb ember —, főleg a helytelen táplálkozás következménye. Persze ezt nem úgy kell értelmezni, hogy aki érelmeszesedésben hal meg, az néhány hónapig nem a tudomány előírásainak megfelelően étkezik, és ez okozza a vesztét. Az érelmeszesedés ugyanis évtizedekig tartó folyamat, amely 20—25 éves korban is kezdődhet, tehát olyankor, amikor még a legtöbb ember a betegséget csak hírből ismeri. Az évek során, a helytelen táplálkozás, túlméretezett zsírfogyasztás következtében az erekben lerakódások képződnek, amelyek az ereket szűkítik, a szervezet vérellátását csökkentik s ez a szervezet idő előtti öregedéséhez vezet. A fiziológusok szerint az ember 150 éves korhatárt is elérhetne, ha megakadályozható lenne a szervezet idő előtti öregedése. A helyes táplálkozás az egyik mód, hogy ez a korhatár a valóságban is bekövetkezzék. Ha ökonómiai szempontból nézzük a kérdést, rájövünk arra, hogy az ember életének aktív és passzív korszaka igen aránytalan. Húsz-huszonöt éves koráig képezi magát, azután jut csak komoly munkához, és kb. harminc év múlva értékes tapasztalatainak teljében kénytelen abbahagyni munkáját. A Szovjetunióban például több iszázéves vagy azon felüli aktivan dolgozó ember él. Ha megkérdezik tőlük, mi hosszú életük titka, igen elcsodálkoznak, mert titkuk nincs, egyszerűen egészséges életmódot folytatnak. Nos, ezzel nem azt akarom mondani, hogy mától kezdve pedig 150 évnél alább nem adjuk. De feltétlenül célszerű és hasznos elbeszélgetni a helyes táplálkozásról. Ezt nálunk, a szocializmus építésének időszakában annál is inkább megtehetjük, mert már végérvényesen elmúltak azok az idők, amikor probléma volt, hogy egyáltalán mit eszik az ember, amikor a gyengén táplált ember gyakori jelenség volt. Nekünk most az a fontos, hogy dolgozóink az adott javakat ésszerűen használják fel. Egy cikk keretében persze csak néhány általános irányelvvel foglalkozhatunk. A hibák általában két csoportba oszthatók. Az elsőbe sorolhatjuk a tápanyagok helytelen arányban való élvezését. Már említettük, hogy a nagymérvű zsírfogyasztás elősegíti az érelmeszesedés keletkezését. Sokan a nagyon zsíros ételt tartják a legtáplálóbbnak. Ez a felfogás téves, a szervezetnek teljesen elegendő, ha kalória szükségletét maximum 30 százalékban fedezzük zsírral. Ennél több a szervezetnek felesleges, sőt károsan hat. Hasonlóképpen káros a szervezetre, ha az asztalunkra kevés zöldség, gyümölcs, főzelék kerül. Ma már mindenki tudja, hogy ezek a fő vitaminforrások, s hogy a vitaminok a szervezet ellenállóképességét fokozzák. E téreh mégis sok hiba történik. Sokan lenézik a zöldségféléket, mert azzal nem laknak úgy jól. Ki kell emelnünk, hogy élelmiszeriparunk igen jő minőségű zöldség- és gyümölcskonzerveket készít, amelyekben a vitaminok úgyszólván teljes mennyiségben megmaradnak. A húsról, tejről és a tejtermékekről röviden csak annyit, hogy a szervezetnek nélkülözhetetlenek, mert a szervezet a saját A muzsikálás is tanulással jár Az Editori Ruiniti nevű olasz könyvkiadó, kiadta Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja: Emlékek Leninről című könyvét. A göttingeni színház igazgatósága megtagadta Eduard von Winterstein 85. éves, NDK-ban élő. színésztől, hogy jubileumát az NSZK-ban, Göttingenben tarthassa meg, ahol annak idején pályafutását kezdte. A színházigazgatőság azzal indokolta meg elhatározását, hogy nem tudja biztosítani Winterstein személyi biztonságát. Halál Rómában címmel jelent meg az NDK-ban Wolfgang Keppen nyugatnémet író regénye, mely a háború iitán az olasz fővárosban menedékre lelt Judean-Pfafrath náci család történetéről szól. (L) A Csemadok losonci járási vezetőségének kezdeményezésére, megalakult az első losonci irodalmi szakkör. Az alakuló ülésen Losonc és környékének 18 kultúrmunkása vett részt, akik előtt Csák István járási titkár ismertette az irodalmi szakkör célkitűzéseit és munkakörét. Majd élénk vita indult meg. A füleki járás területén működő Csemadok-szervezeteknek az elmúlt hünaoban jól szerepeltek. A színjátszók kilencszer léptek fel, tudományos előadás kettő volt, felvifógosító előadás 6, a járási előadói karral együttesen rendezett előadás pedig 8 volt. A Pieninokban Červený Kláštor környékén folynak a legújabb csehszlovák-francia közös film külső felvételeinek előkészületei, A film a csehszlovákiai bajnokságokon résztvevő vízi sportolók életéről szól és főszerepeit Maryna Vlady, Jean Louis Philippe, Róbert Hassein francia színészek, a csehszlovák színészek közül pedig Eva Klepáčová és Miloš Nesvatbd játsszák. A brnói Mahen Színház bemutatta Bertold Brecht: Galileo Galilei című drámáját. A nagy német író és drámaíró művében kiemeli a tudósok felelősségét az emberi társadalomban. Megfilmesítik Hemingway két művét William Whyler rendező 1957 végén Olaszországban forgatja az Isten hozzád, fegyverem-et, Henry King pedig Mexikóban a Fiestá-t filmesíti meg. fehérjéit elsősorban ezekből szerzi. Vonatkozik ez főleg a gyerekekre és a terhes nőkre. A vegetariánizmusnak nincs sem tudományos, sem erkölcsi alapja. Azok a népek, ahol a fehérjefogyasztás alacsony, általában fizikailag és szellemileg fejletlenek. A MÁSIK CSOPORTBA sorolható a túltápláltság, amely előbb utóbb kövérséghez vezet. A kövér ember hajlamos elsősorban érelmeszesedésre, azután szív, anyagcsere és reumás megbetegedésekre A kövér ember kevésbé mozgékony, kisebb az ellenálló képessége, általában rövidebb életű. Milyen tanulságot vonhatunk le az elmondottakból? A táplálék legyen vegyes, tartalmazzon elegendő növényi eredetű ételt egyszerűen elkészítve, hogy a vitaminok, ásványok lehetőleg a legnagyobb mennyiségben megmaradjanak. Minél tovább tart a főzés, annál többet veszítenek az ételek biológiai értékükből. Fontos az is, hogy az élelmiszerek előállítása egyszerű legyen. így van ez például a liszttel is. Altaláno? nézet, hogy a fehér liszt egészségesebb, jobban emészthető. Ez tévedés, mert a barna lisztben megmaradnak a szervezet részére oly nélkülözhetetlen B vitaminok. Étlapunk tartalmazzon továbbá elegendő fehérjét, húst, tejterméket, tojást, a zsírokat viszont csökkentsük. Végül is ne feledkezzünk meg arról, hogy a mértékletesség minden körülmények között betartandó, mert ezzel megelőzzük a káros elhízást. Még néhány szóban meg kell emlékeznünk a táplálkozás helyes napi beosztásáról és a tálalás módjáról. Aki kevesebbet dolgozik, annak kisebb a kalóriaszükséglete is. Ebből következik, hogy célszerűtlen vasárnap és pihenőnapokon többet enni, mint hétköznap. A pihenőnap legyen az egész szervezet és az emésztés részére is pihenés. Munkanapokon viszont helyes bőségesen reggelizni, mivel az ember általában délelőtt fejti ki a legnagyobb tevékenységet, helyes tízóraizni és uzsonnázni, a vacsora már lehet gyengébb. Lélektani szempontból nem mellékes, hogyan tálaljuk az ételt. Sokkal jobb étvággyal fogyasztjuk el ebédünket, vacsoránkat, ha tisztán, csinosan tálalják elénk. Még most is akadnak üzemi étkezdék, ahol terítetlen asztaloknál, ételszagú, rosszul szellőzött helyiségekben kénytelenek a dolgozók ebédjüket elfogyasztani, holott tudományosan már régen bebizonyították, hogy a pszichikai hatásoknak nagy befolyásuk van az emésztésre. SZÉLESKÖRŰ kutatások azt mutatják, hogy nálunk a táplálkozási mód nem mindig a legegészségesebb és legcélszerűbb. Sok tévhit, tudatlanság, néha babona rosszul befolyásolja az embereket. Egészségügyünk igen nagy jelentőséget tulajdonít a helyes táplálkozásnak, ezért az Egészségügyi Minisztérium már régebben kutatóintézetet létesített, amelynek feladata, hogy a széles néprétegek táplálkozását figyelemmel kísérje, a káros jelenségeket idejében jelezze és a helyes táplálkozás elveit terjessze. Szívleljük meg tanácsaikat, mert a helyes táplálkozás az egészség egyik legfontosabb feltétele. KIS ÉVA A rajkóknak, ahogy nálunk mondták: a csárdás gyermekeinek valóban forró siker jegyében lezajlott prágai hangversenye után néhány nappal, amikor fülemben még a Rákóczi-induló, Liszt: II. rapszódiája, Dankó Pista szívhezszóló melódiái csengtek és magam előtt a fiatal prímások: Sudi Farkas Pál, Jónás Mátyás és a banda többi tagjai jelentek meg — Castolovicéről Rychnovba utaztam. Már a motorosban ültem, amikor mellém telepedett két fiatal cigánygyerek. Az egyiknek oldalán hegedű, a másik hatalmas harmonikával birkózik. A hegedű is, a harmonika is tokban. Nem állom meg, hogy szóba ne elegyedjek velük. Ján Čonka 13 éves, hatan vannak testvérek. Jozef Bogor (valamikor Bokor lehetett, csak az anyakönyvvezető elírta), 14 éves, öten vannak testvérek. Szüleikkel együtt a levočai járás Torysky községének lakosai. Télen. Olyankor a család férfitagjai muzsikálnak is a szomszédos falvakban. Néha még a Tátrában is. Nyáron, hogy többet keressenek, utat építenek. Az idei nyáron például Horní Rokytnicén, a žamberki járásban. Onnan jár be a két „rajkó" vonaton a ryehnovi zeneiskolába. Szüleik kívánsága, hogy az .általános iskola elvégzése mellett kottából is tudjanak muzsikálni. Az úton meglehetősen összebarátkoztunk, magam is szepességi születésű vagyok és ki szálláskor megkérdem, hol az iskola és hánykor kezdődik a tanítás. Fél kettőkor kezdődik, addig elmegyek az állami képtárba, a fiúk addig megebédelnek. A vasúti jegyeit kívül mindegyiküknek egy-egy tízes nyomja a markát. Mikor bemegyek a zeneterembe, gyakorolnak. A hegedűs, az ismert Malát-gyakorlatokat, Szép, csillogó, kékszemű, gyapjashajú, mosolygó képű fiúk. Szabadok. Talán nem is tudják, hogy Hitlerék másfél évtizediel ezelőtt őket is ki akarták Irtani. Pedig, de szépen gyakorolnak. — E fiúból, ha nem is lesz pap, — jut eszembe Arany János Családi köre, mégis ősz tanítójuk, Cyril Marek olyan szeretettel és végtelen nyugalommal foglalkozik velük, mint Dvoŕák Jakobinusának nagy hazafia, a népet szerető öreg Benda tanító. Még a kéztartásra is ügyel, meg az átmenetre egyik húrról a másikra. (Hogy lehet az — gondolkodom — hogy bvoráknak ezt a nemcsak zeneileg, hanem tartalmilag is sokatmondó operáját a mi szlovákiai magyarjaink nem ismerik. Műkedvelő csoportok keretében legalább részleteket kellene előadni belőle!). Az öreg igazi zenepedagógus. Ért a hegedűhöz, zongorához, harmonikához, mindenhez. Persze a cigánygyerekeknek, legalább is ezeknek, vannak bizonyos gátlásaik. Még a hangok is nehezebben jönnek elő a kottából, mint szabadjára eresztve. Dehát a tanulás, a pedagógia rendet kíván, ez hozza meg a későbbi jobb eredményeket. Ezt akarják ezek a szorgalmas cigánygyerekek. Örüljünk neki, hogy már itt tartunk ... (j. s.) Belgrád ostroma (Obliehanie Belehradu) A Belgrád ostroma című- filmben Rados Novakovic rendező a jugoszláv nép hősi küzdelmének nagyfokú fellángolását akarja megörökíteni az ozmán uralom lerázásáért folytatott évszázados nemzeti felszabadító harcában. A film történelmi keretei tehát tartalmilag és művészi formában is a gazdag jelenetek egész sorának beépítését teszik lehetővé, amit sajnos a rendező figyelmen kívül hagyott a hálás tárgyú filmben. A film Karagyorgye táborába vezeti el a nézőt a múlt évszázad elején. Szerbia nagy részén már a nemzeti felszabadító mozgalom hívei az urak, de a fővárosban még a félhold trónol. A számbelileg gyenge felkelők a végső rohamra készülnek, de a fölösleges veszteség elkerülése céljából ki akarják puhatolni a várfalak gyönge pontjait, hogy azokra összpontosíthassák támadásukat. Kémeik minduntalan rajta vesztenek, de a véletlen jóvoltából Csamdzsíjának, a tábor legjóbb, legvitézebb katonájának sikerül bejutni a várba. Célját mégsem éri el, mert lefogják, de énekével a vár leggyöngéb pontjára, a Sztambuli kapura hívja fel a felkelők figyelmét, akik természetesen a film végén győznek. Ez a film története dióhéjban. Gyöngéje, hogy nem domborítja ki eléggé a népi tömegek erejét abban a nagy és a szerb nemzet történetében korszakalkotó küzdelemben, melynek élén Karagyorgye fejedelem, a szerb királyi dinasztia alapítója állott, így a film egyes részei elsekélyesednek. így például bizarrul hat a belgrádi vár ostromára törő maroknyi csapat. Igaz, látjuk, hogy a nép egyszerű fiai azok, akik fel akarják szabadítani hazájukat az idegen járom alól és bajtársi hangulat uralkodik a táborban, de a harcosok száma egyáltalán nem . fejezi ki azt az erőt, amely a népi tömegekben rejlik. Ezért art filmben inkább a mellékes jelenetek (Csamdzsija és a hatalmába került török lány érzel 'mi viszonya, a háremjelenet a belgrádi török parancsnok palotájában, stb!) domborod. nak ki inkább, mint az eszmei tartalmuknál fogva lényegesen fontosabb tömegjelenetek. A filmen érezhető, hogy forgatásánál főként a gazdaságosságra tőre. kedtek, ami a minőség rovására ment és ezzel az egész film igénytelenné vált. L. L, 'dalom tapasztalatai, Irodalmunk 40 éves történetének tapasztalatai megmutatják, hogyan használt és használ a művészek és a forradalmi munkásmozgalom szoros kapcsolata az irodalomnak, mivel szorosan összekötötte és összeköti azt az élettel, mivel felvértezte és felvértezi azt az igazi emberiesség erejével, mivel igazi újító küldetéssel, az egyedül igaz korszerűséggel, a divatossággal semmilyen kapcsolatban nem álló korszerűséggel látja el azt. I|\ z írók 1956. márciusában tarMa tott II. kongresszusának szellemét az jellemzi, hogy a kongreszszuson sok kommunista egyetértésével irodalmunknak nem ez a haladó és demokratikus forradalmi vonala érvényesült, hanem a kongresszust eszmeileg a cseh irodalom ama szószólói uralták, amely a legkevésbé forrott össze történelmünk haladó erőivel, sőt elmondhatjuk róla, hogy tudatosan kerüli a művészet és a forradalmi munkásmozgalom és a szocialista építés feladatainak kapcsolatát, s amely néha programjában egyenesen szembehelyezkedik irodalmunk demokratikus és szocialista irányvonalának alapjaival. Ezt Zápotocký elvtárs is észrevette a kongresszuson és könyörtelenül leleplezte. Kopecký elvtárs érdeme a tavalyi országos pártkonferencián abban volt, hogy következetesen visszautasította és továbbra is visszautasítja azt, hogy a kommunisták megbéküljenek kulturális életünk ezen jelentős szakaszának ezirányú fejlődésével. Ma a kommunista írók feladata, hogy rendezzék ezt az ügyet. Ezt a viszályt sohasem külsőséges, deklaratív- KVHMH lvszerft bírálattal, a II. kongresszus szelleme, háttere, az írókra — a nemzet lelkiismeretére vonatkozó kongresszusi jelszavak, az írók hazudozásáról, stb. terjesztett rágalmak gyökereinek marxista feltárásával, magyarázatával kell leküzdenünk. Kopecký elvtárs írói társadalmunk ideológiai és politikai összetételével és sok kommunista író politikai és ideológiai éretlenségével és tapasztalanságával — amelyet az ellenséges elemek kihasználtak —, magyarázta helyesen ezt a jelenséget. Nejedlý elvtárs annak idején szintén figyelmeztetett bennünket erre, midőn kijelentette: „Ne feledjük, hogy íróink többsége csak nemrégóta szocialista." Láttuk, hogy azok, akik csak nemrégóta szocialisták, hogyan vesztették el lábuk alól az osztályalapot, hogyan kerültek ideológiai tévútra, hogyan süllyedtek a kispolgári elképzelések talajára a dogmatizmus és a személyi kultusz éles bírálatának hatására. Természetesen ezt az állapotot olyan egyének akarták kihasználni, akiknek sem az irodalommal és népünkkel, sem a szocializmussal kapcsolatban nincsenek jó szándékaik. Noha elsősorban elemeznünk és konkrétan tisztáznunk kell ezeknek az eseményeknek értelmét, a módszereket, melyekkel az ellenség a helyzetet a maga javára akarta felhasználni, ismerjük. Politikai kérdésekben ez már teljesen nyilvánvaló, kulturális problémákban azonban sokkal bonyolultabb. Lényegében azonban a revizionista módszerek itt is a hibák általánosításában, rendszerré feltüntetésében és egyes hibáknak 1E általános hibákká való felnagyításában mutatkoztak.A kispolgári gondolkodásmódot éppen a hazug általánosítás módszerei jellemzik. Innen, ennek a vulgáris általánosításnak helytelen, absztrakt módszeréből, valamint természetes gyökeréből sarjad az, amit kispolgári radikalizmusnak nevezünk és amely mindjárt mindennel kész leszámolni. zzel kapcsolatban önkéntelenül felvetődik bennünk az a gondolat, hogyan segíthetne hatékonyan marxista filozófiánk az értelmiség egy részénél megnyilvánult eszmei zavarok elemzésében és tisztázásában. Sajnos, tisztelet a kivételnek, itt is zűrzavart látunk, melynek gyökerei ugyanazok vagy hasonlók. Marxista bölcsészeink tudják, és lehetetlen, hogy ne tudják, hogy Lenin nemegyszer és különféle változatokban azzal magyarázta a marxista elmélet nagy nemzetközi vonzóerejét, hogy a marxizmus, Lenin szavai szerint, mint a • tudomány utolsó szava megtestesíti önmagában a legszigorúbb tudományosságot és az elnyomottaknak megsegítésére irányuló céltudatos törekvést, hogy a marxista tanításban forr össze a hatalmas igazi elméleti értelem és a forradalmi szenvedély. Ez persze hidegen hagy egyes filozófusokat, akik a Literárni noviny hasábjain hallatnak magukról és metafizikai módon szembeállítják a marxizmust mint ideológiát és a marxizmust mint tudományt, azaz figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a marxizmus mint tudomány egyúttal a munkásosztály igazi érdekeit is kifejezi. Nagyon érdekes itt az is, hogy a Literárni noviny hasábjain az utóbbi időben új elméleti felfedezésekként megnyilvánuló filozófiai gondolatok többsége kései visszhangja volt a külföldi nézeteknek, főként azoknak a nézeteknek, amelyeket, mielőtt még nálunk kifejtették volna, külföldön már régen megcáfoltak. Jellemző még e tényre az is, hogy ezekből az „új" filozófiai elméletekből a fellegekbe érő felfuvalkodottság és intellektuális lenézés szelleme árad, főként a pártfunkcionáriusokkal szemben. A pártfunkcionáriusokról úgy beszélnek, mint dogmatikusokról, bürokratákról, régebben „sztálinistákról", mindent leszűkítő propagandistákról, s emellett különösen lenézően beszélnek általában a marxista propagandáról, mint olyasvalamiről, amely elkerülhetetlenül elferdíti az igazságot és a való életet. Szerintük a propaganda felkiáltójelet tesz oda, ahová a filozófia kérdőjelet tesz. Sviták elvtárs (és mások), az említett nézetek hirdetője visszagondolhatna arra az időre, midőn olyanok, mint Machotka és Ulrich professzorok szembeállították egymással az elméleti szociológiát és a gyakorlati politikát, és diákjaiknak azt magyarázták. hogy állítólag a tudós szociológusok, a társadalomtudósok feladata felállítani a tudományos szociális diagnosztikát és a politikusokra mint afféle felcserekre bíznák a gyakorlati szociális orvoslást. Filozófusaink talán nem látják, hogy jól megfontolt, különleges nyugati központokból előkészített hadjáratról van szó a marxizmus ellen, s a különféle nyugati álszociólogusok értelmiségünk szemében meg akarják fosztani a marxizmust tudományos jellegétől? em volna talán sokkal helyesebb és célszerűbb, ha például a Literárni novinyban folytatott filozófiai vita és ifjú bölcsészeink vitaírásai elsősorban az ellenséges front ellen irányulnának, ha ezek az ifjú elméleti dolgozók részt vennének elsősorban a revizionizmus és a burzsoá elméletek elleni ideológiai küzdelemben? Hisz az imperialisták azért támogatják annyira ezeket a burzsoá elméleteket, — és fő értelmük, mint már néhányszor megállapítást nyert, éppen abban van, meo akarják bontani demokratikus és béketáborunk egységét, márpedig ez az emberiség legnagyobb vívmánya, melyet történelmében elért. Hendrych elvtárs felszólítja az elméleti dolgozókat, hogy vegyenek részt ideológiai harcunk időszerű kérdéseinek kidolgozásában. Ogy vélem, ez a helyes út, amelyen ifjú tudományos dolgozóiknak lehetővé tennénk alkotó aktív részvételüket a szocialista építés gyakorlatából eredő problémái: megoldásában. IP Isősorban arról van szó: meg keli érteni, hogy a marxisták közötti elengedhetetlenül szükséges kölcsönös vita és nézetcsere nem cél, hanem eszköz az igazság felderítésére, eszköz pártunk belső eszmei egységének és elméleti frontjának további szilárdítására, ami lehetővé teszi, hogy sokkal hatékonyabban küzdjünk a fő fronton az osztályellenség, az imperializmus, s annak ideológiája, veszélye és befolyása ellen, amelyet sok elméleti dolgozónk még mindig veszedelmesen lekicsinyel. ÜJ SZÖ 1 1957. <úniw Zk I