Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-24 / 174. szám, hétfő

Kasza alá érett már a repce és az őszi árpa, s néhány szövetkezetben már a múlt héten megkezdték az aratást. Egy hét múlva megérik a rozs, a búza és teljes ütemben megkezdődik az új termés betakarítása. A föld bő termést ígér. Ezt nemcsak a dolgozó parasztok tudják, hanem a begyűjtési dolgozók is. Ezért az idén fokozottabb munkával készülnek a gabona begyűjtésére. Az idén a meglevő gabonaraktárak mellé több olyan raktár épült hazánkban, mint amilyen a képen látható. Sikeres mozgalom Még egy esztendeje sincs, hogy a párkányi járás traktorosai új mozgalmat szerveztek: az ötnapos mozgalmat. Ennek az a lényege, hogy az egyheti munkát öt nap alatt végzik el. A mozgalom szélesebb körben is elterjedt. így például a zselízi traktorállomás több brigádközpontjában,— főleg az ifi brigádokban — nagy eredményt értek el. Hontfüzesgyarmaton az ötnapos mozgalom huszadik hetében 318 liter naftát takarítottak meg. A naszvadi traktorosok ötös mozgalma is sikert ért el; a második negyedév kezdetén több mint 800 liter üzemanyagot takarítottak meg. Ivan Mikul'a, Nyitra NAGYODI EMBEREK A szomszédos falvakhoz képest, azt gondolja az idegen, hogy tanyára megy — csak amikor beér a faluba, érdeklődik, tudomásul veszi: a falunak egy félezernyi lakosa van. S mint anya kedves gyermekét, a rakoncátlan Garam magához öleli a kis falucskát. Öleli és táplálja, élet nedvet ad a szövetkezeti falu határának. Egy falu — egy szövetkezet. Hat év óta. S erre büszkék itt az emberek. — Egyszerre lépett be az egész falu — mondogatják. Es ilyenkor a szavak értelme ez: a közösben találtuk meg boldogulásunkat — meg vagyunk elégedve. Évről-évre gyarapodnak, gazdagodnak, s külc tősen, amikor az idei termésre terelődik a szó, megelégedésüket kifejező mosoly röppen redős arcukra. — A szövetkezetnek kivételesen jó termése lesz — mondta az elnök. — Láttam, az út mellett ajakig ér a búza. — Attól még szebb is van — tette hozzá Grau: Vera, a szövetkezet könyvelője, majd az agronómus vette át a beszéd fonalát: — Amióta entiütt vagyunk, legjobb termésünk 1955-ben volt. Búzából 25 mázsa, árpából 28 mázsa termett hektáronként. Ebben az évben búzából legalább 30 mázsát, és árpából ij többet várunk... Cukorrépából is többet várunk a tervezettnél. Huszonhét hektár helyett harmincegyet vetettünk be. s amint mutatkozik, a tervezett hektárhozam 50 mázsával több lesz. Már egészen természetes, hogy a ta^ok nagyobb jövedelemben bizakodnak. Es nem csak azért, mert a tervezett munkaegység értéke 19 korona — két koronával több, mint tavaly volt —, hanem, mert az idei termes méa a húsz-huszonegy koronára is felviheti. Kell a jó termés, s nem csak azért, hogy a szövetkezetese): becsületes, ió munkájukért megérdemlik, hanem azért is, mert a szövetkezet építkezik — s kell a vénr. .licgy mit építenek, er

rgi Csontó István, a helyi nemzeti bizottság elnöke (a szövetkezetben a mezei csoport vezetője), és Nagy János, a szövetkezet raktárosa beszél. Szavukat büszkeség tölti meg, amikor megemlítik, mit építettek a múltban, s ez a büszkeség áthág a jövőbe — a „miénk" jogalom mély gyökeret vert gondolatukban, szívükben. Ők, szövetkezetesek úi lóistállót építenek — ebben az évben kész lesz. Ötven méter hosszú gabonaszárító építését is befejezik az aratásra. Magtár épül — és figyelembe véve az állatállomány fejlődését. ólakat is évítenék. Ami a szövetkezet — az a falu ls. A szövetkezet vezetősége és a helyi nemzeti bizottság, mondhatnánk egy a pártszervezettel. A szó valódi értelmében. Szorosan együttműködnek egy célért: a szövetkezeti falu építése, szépítése érdekében. A szövetkezetnek épp úgy ügye a falu fejlődése, mint a helyi nemzeti bizottságnak. Feladatuknak tartják az utak megjavítását — betonjárdát is akarnak —, ugyanúgy, mint a tüzoltószertár felépítését. A tüzoltószertár tornya ott ágaskodik a falu végén, befejezés előtt. Brigádmunkával építik... Az új helyi nemzeti bizottság legnagyobb érdeme, hogy szorosan együttműködik, amit még az is bizonyít, hogy az állandó bizottságokba a lakosság soraiból is beválasztottak embereket. De nem is csoda. Hisz' a nemzeti bizottság tagjai tapasztal emberek, olyanok, akik már a múlt választási időszakban is nemzeti bizottsági tagok voltak — csupán egy új emberrel bővült a helyi nemzeti bizottsáa. Tapasztalatból tudják, hogy munkahelyük a tömeg között van, s csakis az ilyen munka lehet gyümölcsöző. S az emberek bíznak bennük, bíznak, mert tudják, hogy a helyi nemzeti bizottság, Csontó István vezetésével csakis a falu, a szövetkezet, az emberek jobb létéért szorgoskodik. Bíznak Nagy Ilonkában, a helyi nemzeti bizottság titkárában — ezért választották a kerületi nemzeti bizottság-' is, mert érdeküket képviseli. Nagy Ilonka, mint a pártszervezet elnöke, jól irányítja a pártszervezet munkáját, s mindent megtesznek a faluért. S az eredmény? — Szilárd szövetkezet — jó munkaerkölcs. — Nem lehet panaszkodni senkire — mondta Csontó István. Nem. Sem a mezei csoport tagjaira, sem az állatgondozókra, még kevésbé a kertészetre. A kertészet áruját Lipovszký Sándor Lévától messze vidéken is árulja. Szorgalmasak a nagyodi emberek'. Már készülődnek az aratásra. A pártszervezet tagjai külön-külön feladatot kaptak. A cél: ügyelni az aratás menetére, hogy gyorsan és veszteség nélkül takarítsák be a magot. A szövetkezet is felkészült: rendben vannak a gépek, várják, mikor érik meg a kalász, mikor szedhetik le a becsületes munka gyümölcsé:-. A nagyodi emberek becsületét, szorgalmát mutatja az a példa, amit Csontó István mondott: csoportja a napokban a takarmányt takarítja be. Fontos munka s az egyik este azt mondta az embereknek: reggel négy órakor hordunk. S az emberek már fél négykor mentek ... Csak így tovább, serénykedjetek, nagyodi emberek. A dús kalász — még terítetteb asztal: ez a tietek, s ezért ez legyen további munkátok értelme. j KEREKES ISTVÄN 9mdáboi

i vagy a határban? S

zlovákia mezőgazdaságának színvonala jóval alatta marad a cseh országrészekének. A cseh kerületekben nagyobbak a hektárhozamok, az állattenyésztési termelés hasznossága is felülmúlja Szlovákia átlagos termelését. Természetesen ezzel nem állítjuk azt, hogy Szlovákiában egyáltalán nem értünk el a mezőgazdaságban sokatigérő sikereket. Szó sincs erről, hiszen a felszabadulás óta eltelt 12 esztendő alatt mérhetetlen nagy utat tett meg Szlovákia mezőgazdasága mind a növénytermelési, mind az állattenyésztési ágazatban. Azt hiszem, ebben nem kételkedhet senki, viszont elvitathatatlan az a tény, hogy a cseh kerületekben 4—5 mázsával több termést takarítanak be hektáronként, mint Szlovákiában. Azon is el kell gondolkozni, miért van az, hogy Szlovákiában 12 szarvasmarhával kevesebb esik 100 hektár földre, s hogy a tehenek átlagos évi tejhozama 82 literrel kevesebb, mint Csehországban. Hogyan lehetséges ez az aránytalanság — kérdezhetné valaki — hiszen egy országban élünk, egy célért küzdünk, többé-kevésbé egyazon feltételek mellett. Ez így általánosságban véve helyénvaló is volna, de ha tüzetesebben vizsgáljuk a dolgokat, meg kell állapítanunk: a cseh kerületek mezőgazdasági sikereinek kulcsa: a magasabb szakmai színvonal. Ez nem alábecsülése Szlovákia dolgozó parasztságának, annál kevésbé az, mert ha a felszabadulás 12 esztendős fejlődését vesszük alapul, arra a megállapításra jutunk, hogy kevesebb szakemberrel, a mezőgazdaság alacsonyabb színvonalát tekintve is, néhány év alatt nagyobb ütemű fejlődést értünk el, mint a cseh országrészek. A fő feladat most az, hogy Szlovákia mezőgazdasága minél hamarabb utóiérje a cseh országrészek mezőgazdaságának színvonalát. egvan erre az anyagi és erkölcsi lehetőség ? A szövetkezeti mozgalom, az egyre nagyobb mérvű gépesítés bizonyítja, hogy megvan. S ha mindez még kiváló szaktudással, hozzáértéssel párosul, nem fér kétség hozzá, hogy rövidesen kiküszöböljük az aránytalanságokat. Azt mondottuk elöljáróban, hogy a szaktudás, a szakemberek hiánya az okozója eme aránytalan fejlődésnek. Hát Szlovákiában nincs szakember, itt nem tud a dolgozó parasztok túlnyomó többsége okosan gazdálkodni? Kinek az érdeme akkor, hogy a múlt esztendőben is nem egy állami gazdaságban, vagy szövetkezetben 400—500 • mázsa cukorrépát, 25— 30 mázsa búzát, 60—80 mázsa kukoricát takarítottak be egy-egy hektár földről? Kétségtelen, hogy ezek a sikerek nem csupán azért születhettek, mert gépekkel közösen műveljük a földet. Része ran ebben a szövetkezeti tagok szorgalmának, az agronómusok szakM mai ismereteinek, a párt és a kormány sokoldalú támogatásának (műtrágya, nemesített vetőmag, stb.) E

cáfolhatatlan tények ellenére is joggal állítjuk: a szakemberek, a fiatal mezőgazdasági káderek hiánya égetően fontos kérdés napjainkban. A kormány legutóbbi ülésén újból leszögezte: „Az 1957. évi tervvel szemben 1958-ban a mezőgazdasági termelés 4,7 százalékos növekedésére számítunk." E fokozott feladatok megoldásához viszont nem elegendő csupán a jó munka, a szorgalom. Ki tagadná, hogy számos szövetkezeti elnökünk, agronómusunk mindent elkövet a termelés fokozására, hiszen az évek folyamán már meggyőződött róla szövetkezeteink tagsága: ha többet termelnek, nemcsak az államnak jut több, hanem maguk is jobban élnek. Semmiből aligha vehetnének új bútort, avagy autót, nem építhetnének új házat. A szorgalom mellett azonban a nagyüzemi gazdálkodáshoz elmaradhatatlanul szükséges a szaktudás. Mert nem mindegy ám 5—6 hektáron gazdálkodni, vagy mondjuk 500—1000 hektáron. És ilyen gazdaság vezetéséhez lassan már kevés lesz az a tudás, amit az apától örökölt vagy sokéves tapasztalat árán szerzett az illető szövetkezet elnöke. El lehet képzelni, hogy a legkedvezőbb körülmények között is milyen temérdek gondja van mondjuk egy olyan elnöknek, aki 500—1000 hektáros gazdaságot vezet; nem egykönnyen nő ám bele az öthektáros ész az ötszáz hektárosba. Azt jelenti ez, hogy most már minden szövetkezet élére mezőgazdasági főiskolát végzett szakembert állítsunk? Nem erről van szó, hiszen szövetkezeti elnökeinknek túlnyomó többsége tanul, fejlődik, többhónapos szakiskolákon vesz részt, s ha lassabban is, de egyre több szakmai ismereteket sajátíthat el. Lényeges kérdés az utánpótlás és a jelenleg mezőgazdasági főiskolát végzett fiatalok, mezőgazdasági mérnökök helyes elosztása. Szlovákiában több alacsonyabb és magasabbfokú mezőgazdasági iskola van. Az ezekből kikerült szakembereknek — a gyakorlat mutatja — igen kevés százaléka kerül a szövetkezetekbe, az állami gazdaságokba. Másszóval: a gyakorlati munka helyett adminisztratív dolgozókká lesznek, illetve a kerületi nemzeti bizottságon nyernek alkalmazást, nemegyszer a mezőgazdaságtól egészen távolálló osztályon kapnak beosztást. Hogy ez így van, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a kassai kerület 267 szövetkezetére és 6 állami gazdaságára csupán 6 mezőgazdasági főiskolát végzett szakember jut. S talán több nincs is a kerületben? Örvendetes, hogy van, de sajnos, egyéb helyeken Vannak „eltemetve." L

assan féléve annak, hogy Ipolyságon egy fiatal — 18—20 éves — négyéves mesteriskolát végzett „legényke" is azt panaszolta, hogy szívesen menne valamilyen állami gazdaságba vagy szövetkezetbe, de nem teljesült e vágya, s nem az ő hibájából. Nem tudom, ott van-e még a járáson, akkor a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályán, mint a propagandaosztály vezetője dolgozott. Igaz, mezőgazdasági „vonalon" kapott beosztást, de ahogy ő mondotta: nem az íróasztal mellől, hanem a határon, a földeken, gyakorlati munkában szeretné érvényesíteni négy év alatt szerzett tudását. Nem alapszik tehát az igazságon az a nézet, hogy a fiatalság menekül a falutól a városba, hiszen az említett esethez hasonlót még sokat tudnánk felhozni. Persze most megszólalhatnak az akadékoskodok, hogy olyanok is vannak, akik „menekülnek" a falutól, vagy az iskola után irodába kívánkoznak. Ezt a nézetet sem ítélhetjük meg mereven. Szükség van a járási, illetve a kerületi nemzeti bizottságokban is, sőt a minisztériumokban is jó szakemberekre, de mindig tartsuk szem előtt az arányt, s jól vizsgáljuk meg: hol tud többet nyújtani a mezőgazdaságnak az illető szakképzett fiatal: az irodában-e vagy a határban, szóval közvetlenül a mezőgazdasági termelésben, vagy csupán az elmélet elvont síkján? S mi legyen azokkal, akik rendületlenül a várost választják? Irodába tegyük őket, a gyakorlati munka rovására? E tekintetben meg kell vizsgálni az okot, ml készteti a fiatalt a falu elhagyására. Talán a nagyobb szórakozás, művelődési lehetőség, vagy csak kalandvágy? Ha csupán az előbbiek, s nem a szó szoros értelmében vett város után vágyik, .csak éppen hogy a városi életet szereti: csináljuk meg a várost a faluban. Erre is megvat\ a lehetőség. Adjunk a könyvtárak megszervezésén keresztül művelődési, mozin, színjátszásokon kgresztül szórakozási, a IcülÖnböző" sportszakosztályokon keresztül sportolási lehetőséget a fiatalságnak. Ha mindezt megteremtjük, elenyésző -1 lesz az olyan fiatalok száma, akik még ezentúl is a várost választják csupán azért, hogy esetleg villamoson, vagy trolibuszon járhassanak munkahelyükre. A

nnyi bizonyos, hogy szívvel, szeretettel, több megértéssel kell foglalkoznunk a fiatalokkal, s ha ezt a fontos problémát megoldjuk, a szakemberek, az iskolát végzett fiatalok arányos elhelyezése a mezőgazdaságban már csak adminisztratív eljárás lesz. Tegyünk meg tehát mindent e fontos ügy érdekében, hiszen a mezőgazdasági termelés állandó növelése nehezen, s csak sok-sok év után oldható me

r kiváló tudással rendelkező szakemberek nélkül. Méry Ferenc L

ivov község helyi nemzeti bizottsága egyike a legjobbaknak a begyűjtésben. Az első ünnepélyes ülésen egyöntetű határozatot fogadtak el, mely szerint versenyre hívták ki a községeket a tejbeszolgáltatás tervének 100 százalékon felüli teljesítésére, valamint az -összes növénytermelési és állattenyésztési termékek begyűjtésében. Elhatározták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére kollektív és egyéni felajánlásokat szerveznek. AZ ABRAHÁMOVCEI HNB tagjai egyéni felajánlással mutatnak példát a falu többi dolgozóinak. Baloc Ján elnök a takarmányalap növelésével az állattenyésztés hasznosságának a növelését segíti elő. Felajánlotta, hogy év végéig 2 hízósertéssel ad többet a közélelmezésre, mint terve előírja. Hasonló felajánlást tett Novotný Juraj HNB tag is, aki egy hízósertést ad terven felül. Tevékeny kezdeményezéssel indulnak az új helyi nemzeti bizottságok A bártfai járás új helyi zói egyre több kezdemény nek funkciójukba való lép lezettségvállalások leginká ra, a faluszépítés és a te irányulnak. A DLHÄ LÜKA-I HNB első ülése azt mutatja, hogy a község kormánykereke jó kezekbe került. Az elnök, a titkár és az egyes bizottságok megválasztása után első intézkedésük a tejbegyűjtés megjavítása volt. Kötelezettséget vállaltak, hogy a szénabegyűjtést a meghatározott időre 1 nap alatt elvégzik. Tervbe vették a rétek és legelők eddiginél nagyobb mérvű karbantartását és feljavítását is. Végül pedig nagy súlyt helyeznek a falu kiépítésére és rendezésére. A ZBOROVÍ HNB első lépése az volt, — mint a múltban is — hogy régi nemzeti bizottsága dolgoezést és felajánlást teszésük alkalmából. A kötebb a begyűjtési feladatokrmelékenység növelésére versenytársát, a smilnói HNB-t versenyre hívja ki s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletének a jegyében példásan teljesítse az állam iránti kötelezettségeit. A zboroviak és smilnóiak immár hagyományossá vált versenye az utolsó két év alatt szép eredményeket hozott. Most is meg van minden remény arra, hogy a szocialista versenynek gazdag gyümölcse lesz. A VANIŠKOVCEI HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG eddigi gazdag tapasztalatai alapián Vas János elnökkel az élen a község további felvirágoztatásán dolgozik. A HNB akciós terve megvalósításának nagymérvű lehetőségei, biztosítják. A.z egyes feladatokon kívül nagy súlyt helyeznek a község kulturális fejlődésére. E célból minden polgárt megnyertek, hogy az új kultúrház építésénél 1000 korona értékű brigádmunkát végezzen el. Ezt az elhtározásukat tett követi- át újonnan megválasztott funkcionáriusok elsők voltak, akik példamutatással a kultúrház alapjának megkezdésénél részt vettek a munkában. A vaniškovcei HNB tagjai biztosítják, hogy az elkövetkező 3 év alatt községük továbbra is jelentős fejlődésnek és haladásnak néz elébe. Mindezekből kitűnik, hogy a bártfai járás HNB funkcionáriusai tudatában vannak küldetésüknek. Törekvésüket már most élénken tükrözik az indulásnál megtett intézkedések, amelyek kétséget kizáróan szép sikerekhez vezetnek. — ^ —»