Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-23 / 173. szám, vasárnap

I^yár Peking ben A Pejhaj-park a pekingi lakosság és a külföldi látogatók egyik legkedveltebb helye. Képünkön a Pejhaj-park festői tavát látjuk. (Oj Kína felvétele.) Bourgés-Maunoury felvetett® a Párizs (ČTK) — A francia nemzetgyűlés hétfőn, június 24-én sza­vaz a kormány iránti bizalom kérdéséről, amit Bourgés-Maunoury mi­niszterelnök kénytelen volt felvetni a nemzetgyűlés június 21-ről 22­re virradó éjszakai ülésén, amikor is az új adó kormányjavaslatával kapcsolatos vita megmutatta, hogy különböző parlamenti csoportok képviselőinek egész sora szembe helyezkedik a miniszterelnök pénz­ugyi politikájával. A kommunista képviselőkön kívül, akik elvben elutasították a kormány­javaslatot, mert ez az üres állampénz­tárt a dolgozók rovására akarja egy kissé megtölteni, a törvényjavaslatot elsősorban a „függetlenek 1" képviselői bírálták. Ezek a „függetlenek" voltak azok, akik tíz nappál ezelőtt szavaza­taikkal hozzásegítették Bourgés-Mau­nouryt ahhoz, hogy elérje kormánya jóváhagyását. Sem Félix Gaillard pénz­ügyminiszter terjedelmes beszéde, sem pedig a többórás, kulisszák mögött folytatott tárgyalások után sem érték el azt, hogy a „függetlenek" lemond­janak a kormányjavaslattal kapcsola­tos kikötéseikről, amelyekben főleg azokat a rendelkezéseket bírálják, amelyek megszüntetik a nagy rész­vénytársaságok nyereségeinek egyes adókedvezményeit:- J°-' A „függetlenek" parlamenti csoport­jában a belső tárgyalások során két irányzat mutatkozott. Az első, amelyet Antoiije Pinay volt miniszterelnök képvisel, a kormány politikájának megítélésében döntő momentumnak a kormány pénzügyi politikáját tartja, Az NSZEP és a LEMP közös nyilatkozata Berlin (ČTK) — A Neues Deutschland június 21-én közölte Németor­szág Szocialista Egységpártja és a Lengyel. Egyesült Munkáspárt kö­zös nyilatkozatát, amelyet a június 18. és 20-a között Berlinben folyta­tott tárgyalások után adtak ki. sem támogatják az ipar fejlesztését, hanem csakis a nyersanyagok, fejté­sét, az ültetvények és a közlekedés javítását, amelynek a folyamatosabb és gyorsabb kivitelt kell előmozdítania. Így Francia-Kamerunban az 1946— 1954. közötti években a beruházások 72 százalékát közlekedési javításra fordították. Az előzetes becslés szerint ennek ellenére a mezőgazdasági termelés Afrikában 1956—1957. évben az 1934— 1938. évekhez viszonyítva 152 százalé­kot ér el. Ugyanakkor a kapitalista világ mezőgazdasági termelése csak 134 százalékra emelkedett. Ezért nö­vekszik Afrika részvétele a világ ka­pitalista mezőgazdasági termelésében. Még kirívóbb Afrika szerepének nö­vekedése az ásványtermelésben. Amint ismeretes, Belga-Kongó a kapitalista világ legnagyobb uránérc-szállítója. Kongóban és Észak-Rhodésiában a rézbányászat, Ghanában és Francia­Guineában a bauxit, Algériában, Ma­rokkóban és Sierra Leonében a vas­érc, Dél-Rhodésiában és a Délafrikai­Unióban a krómérc bányászata virul. 1937-ben Afrika szerepe a kapitalista világ szénbányászatában 17,7 százalé­kot, míg 1954-ben már 27,3 százalé­kot tett ki. A mangánérc-bányászat Afrikában ugyanakkor 21,1 százalékról 36 százalékra, a cink koncentrátoknál 9,9 százalékról 13,9 százalékra, a vas­ércnél 2,8 százalékről 5,1 százalékra emelkedett. Az afrikai országok kivitele is na­gyobb mértékben növekszik, mint a többi kapitalista világ kivitele és ezért Afrika részesedése a világkereske­lemben egyre nő. Afrika a kapitalista világ nyersanyagforrásainak legfonto­sabb alapjai közé tartozik. Ezáltal e világrész jelentősége is növekszik. Erősödő nemzeti mozgalmak Ezek az Afrika iránti fokozott ér­deklődés igazi okai. Mialatt azonban az imperialista hatalmak fejüket tö­rik afelett, hogyan zsarolhatnák ki Af­rikát a lehető legjobban a saját gaz­daságukban mutatkozó hézagok kitöl­tésére, a talaj inog a lábuk alatt. Af­rika nemzetei a védelemből támadásba mentek át és több helyen az imperialista hatalmakat visszavonulásra kényszerí­tették. Bár a felszabadító mozgalmat eddig még a nemzeti burzsoázia vezeti, a fiatal és számbelileg még nem hatal­mas munkásosztály szerepe egyre nö­vekszik. Afrika munkásosztálya siker­rel küzd gazdasági érdekeiért. így pl. Eszak-Rhodésia bányászai kiharcolták munkabérük megkétszerezését. Fran­cia-Nyugatafrika munkásai arra kény­szerítették a francia kormányt, hogy munkatörvényt vezessen be. A leg­utóbbi hetekben a Délafrikai-Unió munkásai léptek fel egységesen mun­kabérük emeléséért. Az afrikai népek rést ütöttek a gyarmatosító rendszer erődjén. Az ENSZ 1952-ben a szocialista tábor sür­gető követelésére, amelyet Ázsia és Afrika népei támogattak, kihirdette Líbia, volt olasz gyarmat függetlensé­gét. Eritrea, a másik volt olasz gyar­mat, szövetségi egységként Etiópia részévé vált. 1956-ban Marokkó, Tu­nisz és Szudán népei nyerték el füg­getlenségüket. Megszabadult a szolgai szerződésektől Egyiptom is, amely az 1952. júliusi forradalom után az ön­álló nemzeti fejlődés útjára lépett. Az imperialisták múlt évi kísérlete, hogy egyiptomi kulcspozíciókat fegyveres intervencióval szerezzék vissza, szé­gyenteljes kudarcot vallott. Ez év márciusában az Aranypart brit gyar­mat Ghana néven domíniumi statútu­mot szerzett. A négy afrikai államhoz — Délafrikai-Unióhoz, Libériához, Etiópiához és Egyiptomhoz — további öt ország — Líbia, Marokkó, Tunisz, Szudán és Ghana — csatlakozott, amelyek teljes nagysága Afrika terü­letének 30 százalékát teszi ki. Tovább bomlik a gyarmati rendszer A gyarmati rendszer bomlása Afri­kában tovább tart. Algéria hazafiai el­szántan harcolnak nemzeti szabadsá­gukért. Kénya haladó erői a fasiszta terror felszámolását követelik. A leg­rövidebb időn belül elnyeri független­ségét Nigéria is, amely India elvesztése után a legnagyobb brit gyarmat. Há­rom év múlva véget ér a volt Olasz­Az NDK népe ma választja az államhalalom helyi szerveit Berlin (ČTK) — Ma, június 23-án a németek milliói, az NDK polgárai a választási urnák elé járulnak, hogy megválasszák a következő négy év­re képviselőiket a községi, járási és városi népi képviseleti testületekbe. Az NDK 16 000 választó körzetében a Demokratikus Németország Nem­zeti Frontjának összesen 300 000 je­löltjét választják a néphatalom helyi szerveibe. Széles alapokon folyó de­mokratikus vita során a választási gyűléseken az NDK polgárai soraiból kiválasztották a legjobb képviselőket a Nemzeti Front jelölő listájára. Az idén első ízben járul a válasz­tási urnák elé csaknem 900 000 fiatal német, akik most töltötték be 18. évüket. Nemcsak ez a fiatal nemze­dék, hanem az NDK dolgozóinak túl­nyomó többsége már a választási gyűléseken egyértelműen állást fog­lalt az új élet békés építése mellett és szembe szállt mindazzal, ami a nép életét és érdekeit veszélyezteti. A választók kijelentették, hogy sza­vazataikkal méltó feleletet adnak a bonni militaristáknak és az összes békebontóknak. V. I. IVANOV, a Szovjetunió albá­niai nagykövete június 21-én a tira­nai repülőtéren az albán kormány képviselőinek átadott egy „11—14" utasszállító repülőgépet, a szovjet kormány ajándékát. (ČTK) ILJA ERENBURG jiújlius 21-én meglátogatta Makariosz érseket és Ciprus problémájáról tárgyalt vele. Erenburg, a világ békemozgalmának egyik vezető tényezője a Görög Bé­kevédők Bizottságának meghívására tartózkodik Athénben. (ČTK) bizalmi kérdést míg a másik, a „független" párt fő­titkára, Roger Duchet által képviselt irányzat hajlamos arra, hogy bizalmat szavazzon a kormánynak, mivel döntő tényezőnek tartja a kormány igéretét, hogy folytatni fogja az algériai háborút. Gaillard pénzügyminiszter beszédé­ben megindokolta a kormánytól java­solt pénzügyi intézkedések szükséges­ségét, valamint a néhány nappal eze­lőtt bejelentett behozatali korlátozá­sokat. Azt mondotta, hogy az állami költségvetés 1200 milliárd frank hiányt mutat és a jövő évben 1700 milliárd­ra emelkednék, ha a kormány nem fo­ganatosítaná ezeket az intézkedéseket. Kijelentette, hogy Franciaország kény­telen lesz külföldi kölcsönt kérni, hogy kievickéljen a reá váró „nehéz időszakból". Szomália gyámsági időszaka. Szomália már most követeli országai egyesíté­sét. A múltban ugyanis az imperialis­ták olasz, brit és francia részre sza­kították. Szomália követeli az egysé­ges, független állam megalakítását. Uganda és Kamerun népei szintén függetlenségükért harcolnak. Teljesen világos, hogy a gyarmatok feletti politikai uralom előző formá­jában lehetetlenné vált. A kapitalista hatalmak ezért lázasan új utakat ke­resnek. így pl. Franciaország „a köl­csönös függőség" jelszavát hangoz­tatta Marokkő és Tunisz függetlensé­gének feltételeként. Talán ezért tar­tózkodnak még francia haderők ezen államok területén, habár a független­ség kihirdetése óta már több mint egy év telt el. Az, új taktika más megnyil­vánulása az úgynevezett „Eurafrika" jelszava. E jelszó hirdetői azt állítják, hogy Európa nem élhet Afrika nélkül és viszont. Ezért állítólag bizonyos gazdasági együttműködést kell terem­teni köztük. Arról azonban, mit hozna ez a terv az afrikai országoknak, böl­csen hallgatnak. Ennek oka az, hogy az Eurafrika jelszó mögött az európai kapitalista államok új szövetsége rej­tőzik, hogy továbbra is kizsákmányol­hassa Afrika természeti kincseit. Afrika népei új úton Az afrikai területnek még 70 száza­léka sínylődik az imperializmus gyar­mati rendszerében. Afrika népeire több súlyos feladat vár. A fiatal, most ke­letkező államok gazdaságilag még függő helyzetben vannak a „volt anya­országoktól" és súlyos feltételek kö­zött kell szilárdítani állami szuvereni­tásukat. A gyarmati uralomtól a gaz­dasági és kulturális elmaradottság sú­lyos terhét örökölték. A történelem kerekét azonban nem lehet visszafor­gatni. Visszavonhatatlanul elmúlt Af­rika történelmének azon időszaka, amikor nemzetei a nagyhatalmak aljas politikájának kiszolgáltatott áldozata volt. Oj korszak kezdődik, amikor a gyarmati béklyót lerázó afrikai népek egyenjogú tagokként lépnek be a világ nemzeteinek hatalmas családjába. -tt. A két párt küldöttségei vélemény­cserét folytattak a jelenlegi nem­zetközi helyzetről, megvitatták a nemzetközi munkásmozgalom prob­lémáit, valamint a két pártot érdeklő kérdéseket. A megbeszélések baráti és szívélyes légkörben, a proletár in­ternacionalizmus szellemében folytak. A két pártot a szocializmus építé­sének közös ügye, valamint a mar­xizmus-leninizmus közös eszméje fű­zi össze. A nyilatkozat hangsúlyozza továbbá, hogy kilátástalan minden olyan spekuláció, amellyel bizalmat­lanságot akarnak szítani a két párt, a két állam, valamint Lengyelország EGY HlR LÄTOTT a napokban nap­világot, amely felháborítja a béke és igazságszerető emberiséget: a francia reakció Róbert Bruyneel, független repuklikánus képviselő tolmácsolásá­ban követeli a francia parlamenttől olyan törvény meghozását, amely be­tiltaná a Francia Kommunista Párt működését. Javaslatukat azzal in­dokolják, hogy az FKP irányítja az Algériai Kommunista Párt működését. Eddig csupán a fasiszták követelték a kommunista pártok betiltását. Emlék­szünk arra, hogy Hitler hatalomra jutása után nyomban törvényen kívül helyezte a Német Kommunista Pártot és ezt hamarosan nyomon követte a Német Szociáldemokrata Párt felosz­latása is. Adenauer szintén a Német Kommunista Pártra sújtott le, mihelyt elhatározták az új Wehrmacht 'Elál­lítását. Franciaországban Pinay, rtey­naud, Mortel, Bruyneel és a többiek követték példáját, amennyiben a kép­viselőháztól a Francia Kommunista Párt betiltását követelték. NAPONTA MÁSFÉL MILLIÁRD frankba kerül a francia népnek az al­gériai háború. Negyvenezer francia anya siratja ebben a szennyes hábo­rúban elesett fiát. A francia városok külvárosaiban százezrek sínylődnek embertelen lakásviszonyok miatt. Az algériai háború egy napi költségéből hat egyenként százlákásos blokkot le­hetne építeni. MlŕfffeŕŕfťSiYCia család­nak havi 5150 frankba kerül az algé­riai háború, ami fedezné egy öttagú család mindennapos tej- és kenyér­szükségletét. De ez az összeg sem elegendő már, mert az új Bourgés­Maunoury kormány további adók ki­vetésére kért engedélyt a parlament­től, hogy győzze a hadi kiadások fedezését. Mindezért elsősorban a kor­mány felelős, amelynek élén a radiká­lis párti- Bourgés-Maunoury áll, aki már az előző kormányban a hadügy­miniszteri tisztséget töltötte be, s hü pártfogója az algériai háborúnak. Az ő tudtával és hallgatólagos beleegye­zésével követte el a francia idegen­légió a legkegyetlenebb vérengzéseket Algériában, ő támogatta a legmele­gebben Speidel náci tábornok kineve­zését a NATO főparancsnoki tisztsé­gébe párizsi székhellyel. Az elmúlt hetekben a kormányvál­ság idején és Bourgés-Maunoury be­iktatása után fasiszta merényletekre került sor egész Franciaországban. A dél-franciaországi Montpellier kom­munista szekciójának kapujában má­jus utolsó napjaiban bomba robbant. Néhány nap múlva Di j ónban történt fasiszta merénylet. Éjszaka felgyújtot­ták azt a házat, amelyben a francia Washington (ČTK) — Washington­ban június 21én a japán miniszterel­nök tárgyalásai után közleményt adtak ki, amelyet Kisi japán miniszterelnök és Eisenhower, az USA elnöke írt alá. A közlemény említést tesz a japán­amerikai kapcsolatok különféle szem­pontjairól és Japán, valamint az USA további szoros együttműködéséről be­szél. Az úgynevezett biztonság köl­csönös biztosításáról szóló amerikai­japán szerződéssel kapcsolatban — nyilvánvalóan a japán nép egyre nö­vekvő tiltakozásának lecsillapítására — a közlemény megállapítja, hogy a szerződés „átmeneti jellegű" és még felül fogja vizsgálni egy japán-ameri­kai bizottság. A Riu-Kiu és a bonni szigetekről, amelyeken Japán erélye­sen saját közigazgatást követel, a köz­lemény csupán Eisenhower elnök deklaratív kijelentését tartalmazza arról, hogy elismeri japán szuvereni­tását e szigetek felett, arról azonban nincs szó, hogy mikor adják vissza Japánnak. Ami az Okinava szigetet illeti, a közlemény rámutat, hogy az USA továbbra is „szükségesnek tartja és az NDK dolgozói között. A nyilat­kozat további része kidomborítja, hogv valamennyi országra érvényesek a szocializmus építésének közös alap­elvei. Ezeket az elveket alkotó mó­don, a kialakult történelmi feltételek figyelembevételével, az egyes orszá­gok nemzeti sajátosságait tekintetbe véve kell érvényesíteni. A Lengyel Egyesült Munkáspárt szolidaritását fe­jezi ki azzal a harccal, amelyet a NSZEP folytat Németország újra­egyesítéséért. A közös nyilatkozat végül megállapítja, hogy a megbe­szélések közelebb hozták egymáshoz a két pártot és hozzájárulnak a tel­jes kölcsönös megértéshez. ifjúsági szövetség és a francia-szovjet baráti társaság irodái voltak. Ezután Párizs szívében került sor fasiszta merényletre. A ľArc de Triomphe-tól pár lépésnyire, az Avenue Mac Maho­non fiatal kommunistákra adtak le sortüzet egy autóból, amint azok pla­kátot .ragasztottak egy hirdetőtáblára. A múlt héten fasiszta pogrom zajlott le Algériában, amelynek a muzulmán lakosság körében 61 halálos áldozata és több mint 200 sebesültje volt. A haladó lapok élesen elítélik ezeket az eseményeket és felháborodással írnak róluk. A Libération című lap így Ír: A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT HARCRA, éberségre szólított fel a fa­siszta veszély láttán. A párt politikai bizottsága felhívással fordult a párt­tagsághoz és a francia közvélemény­hez, hogy akadályozzák meg a fasisz­ta üzelmeket. A felhívás hangsúlyozza azt a tényt, hogy a fasiszták, ha sza­bad kezet engednek nekik, készek a leggonoszabb reakciósoknak, az algé­riai háború haszonélvezőinek szolgá­latába szegődni, leszámolni a haladás és a szabadság híveivel. Vissza akarják hozni a francia nép szenvedéseit, a hazafiak ezreit szeretnék eltenni láb alól, új Oradourt óhajtanak és az álla­tias fasiszta SS.-.ek.. példájára vérfür- < d ős orgiákat ülni. A fasiszták terrorja mindazokat fenyegeti, akik száméra a köztársaság, n§m jjús^ta sző. Fő cél­juk: • éröszakkaT-' ultrareakciós kor­mányt hatalomra juttatni. A Francia Kommunista Párt a na­pokban gyakorlati lépéseket is tett az antifasiszta egység érdekében. A párt párizsi föderációja nevében Bemard Jourdhui elvtárs nyílt levelet intézett a radikális párt Szajna megyei szer­vezetének elnökéhez és a szocialista párt Szajna megyei föderációjának titkárához. A két levél javasolja, hogy a három baloldali pártszervezet készítsen elő 1 közös antifasiszta akció­kat válaszul a fasiszta provokációkra. Ugyancsak javasolják a párizsi kom­munisták, hogy a július 14-i nemzeti ünnepen a három föderáció közösen szervezzen antifasiszta tüntetést. A Francia Kommunista Párt a fran­cia nép legjobb fiait egyesíti magában, erős párt, mely minden lépésével és cselekedetével Franciaország igazi ér­dekeit, a béke és a haladás ügyét szol­gálja. Legyőzhetetlen, mert maga köré tömöríti a béke, és a haladás híveinek millióit. Csak Franciaország ellenségei kívánhatják a Francia kommunista Párt megsemmisítését. De a kívánság­tól a beteljesülésig hosszú az út, amelynek végére a fasiszta népárulók sohasem fognak érni. —y—r megőrizni fennhatóságát" e szigeten s csupán arra hajlandó, hogy „megja­vítsa a sziget lakosságának életkörül­ményeit". A japán-amerikai viszony további égető kérdéséről, vagyis a Ja­pánnal folytatott amerikai kereskedel­mi korlátozásokról a közlemény szin­tén hallgat és csak annyi említést tesz, hogy az USA intézkedéseket fo­ganatosít az Egyesült Államokba való japán kivitel rendezésére, de. ennek időpontját nem határozza meg. Űjabb diáktüntetések Tokióban Tokió (ČTK) — Tokióban június 22­én újabb diáktüntetések zajlottak le az Egyesült Államok politikája ellen. Több száz diák tüntetett a tókiói rend­őrigazgatóság épülete előtt és követel­te az előző napon letartóztatott diákok szabadonbocsátását. OJ SZ Ő -J 1957. június 23. » KOMMENTÁRUNK Provokációk a Francia Kommunista Párt ellen Közlemény a japán minisztere'nök tárgyalásairól az USA-ban

Next

/
Thumbnails
Contents