Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-23 / 173. szám, vasárnap

A HÔSVÁROS Leningrád alapításának 250. évfordulója Kevés olyan város van a világon, amely annyi kárt szenvedett volna fennállása óta, mint Leningrád. Az Északi-háború közepette született mint erőd és csak a poltavai győzelem és Vyborg felszabadulása után épült ki mint város. I. Péter cár, aki a maga korában Oroszországban gazdasági és kulturális téren reformátornak, körültekintő politikusnak számított, választotta ki ezt a helyet az új Oroszország fővárosa számára. A főváros alapítása után kezdetleges ipar is fejlődött. Hajógyárak, öntödék, téglagyárak, lengyárak nőttek ki a földből, melyekből a XIX. században már jelentős ipartelepek keletkeztek mint a Putilovszkij vagy Baltiszkij Üzemek. Ezekben a gyárakban megszületett az ipari proletariátus, melynek később a XX. század elejei forradalmi megmozdulásokban vezető szerepe lett. Az új főváros, melyet alapítója után Pétervárnak (Peterburgnak) neveztek el, nagy hatással volt Oroszország nemzetközi helyzetének és kapcsolatainak megerősítésére. A cári udvar köré a feudális reakciós körökön kívül haladó szellemű tudósok, írók és más értelmiségiek is csoportosultak, akiknek nagy szerepük volt a nemzeti kultúra fejlődésében és gyarapodásában, Pétervár neve szoros összefüggésben áll Lomonoszowal, a geniális orosz tudóssal, a Tudományos Akadémiával, az első egyetemmel, Mengyelejevvel, Popovval, Timirjazewel, Mecsnikovval. Az írók közül Puskin, Lermontov, Gogoly, Nyekraszov, Dosztojevszkij, Turgenyev, a híres zeneszerzők közül Glinka, Muszorgszkij, Rimszkij-Korzakov, Csajkovszkij, a festők közül Rjepin, Szurikov mind Pétervárott működtek és gazdagították népük kuUúrkincsét. A híres építészek Pétervárból a világ egyik legszebb városát teremtették. Ugyanakkor a forradalmi eszmék is termő talajra találtak. A dekabristák felkelése után élénk tevékenységet fejtettek ki az orosz forradalmi demokraták, Csernyisevszkij és Dobroljubov, majd a forradalmi szocialisták élén V. I. Lenin. Nem hiába nevezik Leningrádot — mely nevet Lenin halála óta viseli — a forradalom bölcsőjének. Az 1905. évi véres vasárnaptól" kezdve, az 1917. évi februári forradalmon keresztül a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig vörös fonalként húzódik végig a leningrádi munkásság és .proletariátus hősies harca, ők rázták le a burzsoázia jármát és emelték magasba a proletárforradalom vörös zászlaját a kapitalizmus és imperializmus ellen. Azóta Leningrád nagy, szocialista iparral rendelkező nagy várossá és kultúrközponttá fejlődött. A legnagyobb megpróbáltatáson Leningrád a második világháború alatt, a 900 napos ostromzár alatt ment keresztül. Ebben a nehéz próbában a hős leningrádi védők és a lakosság megfeszített erővel tartották magukat. Végül is a fasiszták támadása megtört a védelmen és kudarcba fulladt. Leningrád városát a német fasiszta betolakodók elleni hős ellenállásáért Lenin-érdemrenddel tüntették . ki. Az elmúlt tizenkét év alatt Leningrád kigyógyult már rettenetes sebeiből és ma még szebb, mint valaha. A világ minden tájáról jönnek megcsodálni szépségét, lakosságának szorgalmát és erős békeakaratát. 9-k Lemondott Kambodzsa miniszterelnöke Pňom Penh (ČTK) — Kambodzsából érkező hírek szerint Norodom Szihanuk kambodzsai miniszterelnök két hónapon belül most már ötödik ízben adta be lemondását. A miniszterelnök előző lemondását Kambódzsa királya, Norodom Szuramarit nem fogadta el. Norodom Szihanuk miniszterelnök lemondását rossz egészségi állapotával indokolta. Az ú] kanadai kormány Ottawa (ČTK) — John Diefenbakert, az úgynevezett haladó konzervatív párt elnökét, amely a június 10-i kanadai parlamenti választásokon a legtöbb szavazatot kapta, hivatalosan megbízták a miniszterelnökségi tisztséggel. Diefenbaker megalakította az új kormányt, amelynek tagjai többek között Howard Green közmunkaügyi miniszter, Donald Fleming pénzügyminiszter és George Pearkes honvédelmi miniszter. A külügyminisztert még nem nevezték ki. Ä Hagy Októberi Forradalom évfordulójának tiszteletére A koreai békeszerződés megszegői Az utóbbi időben egyre több tény és esemény bizonyítja, hogy Korea kettészakítása nem lehet végleges érvényű megoldás, mert ez nem felel meg sem a koreai nép, sem a béke érdekeinek. Az amerikaiak többször megszegték a békeszerződést, és egyre inkább világossá válik, hogy nekik erre a szerződésre csupán azért volt szükségük, hogy eltereljék a koreai kérdésről a közvélemény figyelmét. Észak-Korea és Kína a szerződés életbelépése óta állandóan Detartja annak feltételeit, és szem előtt tartva Korea népeinek érdekét, a kérdés békés úton való megoldására törekszik. Dél-Korea bábkormánya az egyesítés kérdését erőszakkal háborús úton szeretné megoldani és szinte két kézzel kap az amerikai segítség után, amely ehhez hozzásegítené. Az utóbbi időben betiltották a semleges államok fegyverszüneti bizottságának működését, hogj ne akadályozza őket tervük megvalósításában. Az amerikai terv pedig: A békeszerződés szellemével ellentétben felfegyverezni a dél-koreai hadsereget és stratégiai támponttá kiépíteni Dél-Koreát. Amerikai hivatalos személýek nyíltan hangoztatják, egyenesen követelik ezt a fegyverkezést. Dulles államtitkár ennek szükségességét hivatalosan is kijelentette. Visszhangjaként Wilson honvédelmi miniszter még aznap nyilatkozott: A délkoreai hadsereget korszerű fegyverekkel látjuk el éppen úgy, mint a többi nyugati szövetségeseinket. Ennek a „korszerű felszerelésnek" értelmében a Koreában tartózkodó amerikai hadsereget atomfegyverekkel szerelik fel. Az Amerikai Egyesült Államok vezérkarának elnöke, Radford mintha megakarná okolni ezen elhatározást, így filozofál: Elvégre a békeszerződés nem tarthat a végtelenségig, végül is el kell látni katonai egységeinket új fegyverekkel. 8 O

J SZ

o 1957. június 21. Mindez világosan bizonyítja, mi is a célja az Amerikai Egyesült Államoknak Koreával. Egy délkoreai alezredes vallomása szerint, aki átment a Koreai Népköztársaságba, Li Szin Man „országában" lázasan tanulják az atomfegyverek használatát. Ezzel egyidejűleg Korea' lakosságát erőszakosan toborozzák a hadseregbe. DélKorea népe ellenzi ezt az eljárást, és a beidézettek közül nagyon sokan nem jelennek meg a sorozóbizottság előtt. Li Szin Man ezért elrendelte „a katonai szolgálat elől bujkálok összefogdosásának hónapját". Erre a munkára különféle megvásárolható embereket verbuváltak. Szigorúan ellenőriznek mindenkit és akit szökevénynek minősítenek, irgalmatlanul börtönbe vetik. így sínylődik már börtönben több mint 14 ezer délkoreai, ártatlan ember. Ez az eljárás, valamint a támaszpontok építésének gondolata a délkoreai katonákból is nagy felháborodást váltott ki, emiatt meglazult a hadseregben a fegyelem is. Dél-Korea honvédelmi miniszterének kijelentése szerint az utóbbi időben több mint ezer katona megszökött. Mindez a tiltakozás világosan kifejezi Dél-Korea népének a nézetét és állásfoglalását bábkormánya és Amerika törekvéseivel szemben. Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság honvédelmi minisztere a délkoreai eseményekkel kapcsolatban egyik hivatalos kijelentésében megállapítja, hogy Korea népe követeli a békeszerződés pontos betartását, valamint a gyakorlati intézkedéseket a béke védelme és Korea egyesítése érdekében, továbbá a Távol-Keleten fennálló feszültség enyhítésére. Most az amerikaikon a sor, hogy méltó választ adjanak erre a felhívásra. Ha a nép követelése ellenére is megszegik a békeszerződést, szükségszerűen felelősséget kell vállalniok ennek esetleges súlyos következményeiért. P. J. A leningrádi Kirov-üzem dolgozói a Nagy Októberi Szocialista E orrádalom 40. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy terven felül elkészítenek egy 100 és egy 50 000 kw-os turbogenerátort és tíz különböző hatalmas gépet. Képünkön az üzem dolgozói vállalásuk teljesítésén dolgoznak Nemrég írtunk úttörő hazánkfiairól, akik a messzi Kirgíziában 32 év előtt segítettek a Szovjetunió szocialista iparosításában. Az Interhelpo termelőszövetkezet tagjai eredményes munkát végeztek és jelentősen hozzájárultak Frunze (az akkori Pispek) városa fejlődéséhez. Az Interhelpo épületei ma állami üzemek céljait szolgálják. Május havában széleskörű ünnepségek keretében emlékeztek meg Kirgíziában volt földieinkről és eredményes tevékenységükről. Rudolf Mareček elvitárs, öreg bolsevik, az Interhelpo termelőszövetkezet megalakításának egyik kezdeményezője, aki magas kora ellenére ma is tanít még Przsevalszk kirgíziai városban és akit az idén tüntették ki a Munka Vörös Zászlaja rendjével, most levelet írt csehszlovákiai barátainak ezekről az ünnepségekről. Kirgíziában száznál több cseh, szlovák, csehszlovákiai magyar és német él még, mind az Interhelpo veteránjai. Egy részük dolgozik, másik részük megérdemelt nyugdíját élvezi. Sokan elhaláloztak, néhányan visszatértek a I szabad Csehszlovákiába. Az idei csehszlovák állami ünnep tiszteletére a kirgiz kormány 28-at közülük magas állami kitüntetésben részesített. A rendelkezésemre álló hiányos névsorból Münnich Pál neve nagyon is úgy hangzik, mintha Ko| rompáról került volna oda. Hát persze, i a-korompai vasasok... A Vojtech Kušík név is ismerős. Nem handlovai véletlenül ? ... A fő ünnepség május 11-én zajlott le Frunze legnagyobb termében. Ott voltak a legnagyobb üzemek, hivatalok, pártszervezetek, az ifjúság, a hadsereg képviselői. A párt, a kormány és a helyi szovjet képviselői beszédet mondottak. Kiemelték az Interhelpo áldásos tevékenységét. A szövetkezetet 1923 május elsején Žilinán alakították és onnan indultak öt csoportban az 1925—1930-as években Kirgíziába. Összesen 1300-an voltak. Hősiesen legyőzték a szörnyű nehézségeket és az elmaradt városka mögötti kopár földterületen korszerű ipari városrészt építettek lakóházakkal, iskolával, klubbal. Még parkot is létesítettek. Az épületek nagy része a frunzei iparnak szolgál. Az ünnepi esten szót kértek egyes munkások, akik a mi ügyes mestereink keze alatt tanulták ki az ipart. Anarbajev elvtárs pásztor volt, ma olvasztár és ezért volt mesterét, a brnói Ondráček elvtársat illeti a köszönet. Az ünnepi est végén előadták Smetana Eladott menyasszonyát. Már az ünnepségek megkezdése előtt Frunze városának az Interhelpo tagjai által épített negyede főutcáját az Interhelpo utcájának, egy másik utcát Július Fučík utcának nevezték el. Többen emlékeznek arra, hogy a szövetkezetet tízéves születésnapján Július Fučík meglátogatta. Az Interhelpo volt üzemein, klubján és iskoláján emléktáblákat helyeztek el. Az ünnepségek keretén belül a városi múzeumban az Interhelpo működésének és a csehszlovák-szovjet barátságnak szentelt kiállítást nyitottak meg. Korabeli okiratok tanúsítják, hogyan hirdették ki 1923 május elsején Zilinán a munkások gyűlésén az Interhelpo megalakulását, hogy építették saját erejükből, önkéntes tagság alapján az első üzemeket és hogyan nevelték a helyi lakosság sorából az első kádereket. Ott láthatók a szövetkezet taggyűléseinek jegyzőkönyvei, az Interhelpo alapszabálya, a szovjet kormánnyal kötött szerződés, a Pispekbe érkező első úttörők csoportjának fényképe és több egyéb fénykép és irat, amelyek a szövetkezet munkájáról, fejlődéséről és a szovjetcsehszlovák barátság megnyilvánulásairól tanúskodnak. Mareček elvtárs, a dicső Interhelpo kezdeményezője, részt vett már előzőleg a polgárháborúban és nagy érdemei vannak a szovjet kormány megalakulásában a kazahsztáni Szedmirecsben. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Kirgíziában olyan volt polgártársaink, elvtársaink élnek7""akik valóban dicsőséget szereztek az őshazának és dicséretes tevékenységükkel hozzájárultak Csehszlovákia és a Szovjetunió barátságának elmélyítéséhez. Mi is köszöntjük őket. SZILY IMRE Afrika, a homályos, nedves őserdők, a nagy kiterjedésű örökzöld szavannák és végeláthatatlan sivatagok világrésze, gyermekálmaink vágya, új történelmi időszakának kezdetén áll. A második világháború befejezése óta minden útjában álló akadályt magával ragadó, hömpölygő áradatként növekszik a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalma. Ázsia országaiban már 1300 millió ember, vagyis négyszer annyi, mint amennyi Nyugat-Európa lakossága, vívta ki nemzeti függetlenségét. — Afrika, a mi nagy és talán utolsó reménységünk — írta a Daily Mail angol burzsoá lap, amikor elszontyolodva állapította meg NagyBritannia gyarmati uralmának szétesését. Meg volt erre az oka. Afrika napjainkban még nagyobb részt gyarmati uralom alatt sínylődő világrész, harminc millió négyzetkilométernyi területével a kapitalista világ területének negyedrészét képezi, míg a többi világrészekben a gyarmatok maradványai mindössze 1,7 millió négyzetkilométert tesznek ki. Afrika tehát valóban az imperialisták utolsó gyarmati tartaléka — azonban távolról sem annyira szilárd, mint ahogy a londoni, párizsi és egyéb nyugati bankok urai szeretnék. A leggazdagabb földrész Az afrikai szárazföld gazdagsága teljes egészében ma még nem ismeretes. Világos, hogy e 200 millió lakosú földrész potenciális lehetőségei felmérhetetlenek. Gazdag uránérc, kőolaj, vasérc, kőszén, króm- és mangánérc, réz, cink, kobalt stb. lelőhelyekre bukkantak itt. A legutóbbi időben a geológiai kutatások során a Szahara belsejében hatalmas mennyiségű természeti kincseket találtak. A Szahara kőolajgazdagsága nem marad el az arab félsziget készletei mögött. Afrika vasérce elsőrendű minőségű, kőszénkészleteit pedig négymilliárd tonnára becsülik. A kapitalista világ minden gyémántjának 98 százalékát, kobaltjának 80 százalékát, aranyának 56 százalékát, krómjának 36 százalékát, rezének 27 százaiékát Afrikában bányásszák. E fekete világrészen az ismert kultúrnövények csaknem valamennyi fajtáját termesztik, a rozstól, árpától kezdve a kakaóig, a kaucsuktól a rizsig. A narancs és a legkülönfélébb fűszerek is megteremnek ott. A szárított kókuszdió 85 százalékát, a pálmaolaj 97 százalékát, a kakaóbabnak 63 százalékát Afrika szállítja. Miért Afrika a legelmaradottabb földrész? Az afrikai mezők, erdők, sztyeppék, folyók és a környező tengerek gazdagságáról sokat lehetne írni. Az erdők kiváló minőségű fában, a folyók és tengerek a halfajták nagy mennyiségében, a föld méhe ásványokban bővelkedik. Ezért első tekintetre szinte érthrtetlennek tűnik, miért marad el Afrika a többi világrész mögött, miért él lakossága nyomorban. A jelenlegi állapot okainak magyarázatánál nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az európai hatalmak évszázadokon keresztül amerikai és más gyarmataikra a fekete rabszolgák millióit szállították Afrikából. A rabszolgakereskedőkre ez hatalmas gazdagságot , jelentett, Afrikára azonban a lakosság elnéptelenedését és a gazdasági élet hanyatlását hozta. Amikor a múlt század derekán az imperialista nagyhatalmak Afrikát maguk között szétosztották, a helyzet nem változott. A gyarmatosító uralom idején Afrikában nem építettek fel egyetlen gépgyárat sem, nem gyújtottak be egyetlen nagyolvasztót sem. A gyarmatokat a legdurvább módon kifosztották. Az afrikai nemzetek hanyatlása még fokozódott. Szándékosan meghagyták a legelmaradottabb feudális, szociális viszonyokat. A második világháború elején az afrikai kontinens lakóinak még több mint 90 százaléka analfabéta volt. Az afrikai népek mesterségesen mély tudatlanságban tartása tápot adott a gyarmati politikusok és a „gyarmati rendszer megőrzésének fontosságát" hirdető ideológusok érvelésének. Azt hirdették, hogy Afrika népe nem érett a fügetlenségre és önállóságra, és ezért vezetésre szorul. Ezek a hamis érvek nem másíthatják meg azt a tényt, hogy az afrikai nemzetek elmaradásának alapvető oka éppen a gyarmati uralom. A gyarmatosítás módszerei A második világháború után, amikoi a gyarmatosítás a világ más részeiben súlyos csapásokat szenvedett, Afrika a figyelem középpontjába került. Nagy-Britannia, Franciaország és Belgium hozzáfogtak afrikai gyarmataik „fejlesztési terveinek" kidolgozásához. Az Amerikai Egyesült Államok beruházása az utóbbi öt év folyamán 250 millió dollárról 750 millió dollárra emelkedett. A gyarmatosító hatalmak tervei újak, de a gyarmatosítás lényege egyáltalán nem változott. A monopolisták afrikai jövedelme jelentősen meghaladja a befektetett tőkét. így pl. a brit társaságok 1955-ben Afrikában 200 millió font tiszta nyereséget vágtat zsebre, s mindössze 71 millió fontot fektettek be. A beruházások továbbra