Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-02 / 152. szám, vasárnap

SZÓ PÜTABÁ Ha a nagyságos úr visszatévedne Ha Dobsi nagysá­gos úr visszatéved­ne Bacsfára — ter­mészetesen csak látogatóba —, bizo­nyára nagyot nézne, mennyire megvál­tozott volt cseléd­jeinek élete, akik oly sokat nyomo­rogtak az ő régi „jó világában". A kas­télyt a járási nem­zeti bizottság agg­hajléknak, vagyis azok részére sze­melte ki, akik rászorulnak, hogy gon­dozásba vegyék őket A kasztélyt kija­vították s akár szanatóriumnak is megfelelne. Százhúsz agg részesül itt majd gondozásban. A kastéllyal szemben gyümölcsöst létesítettek. Kialakult egy egész új ut­casor — nagyobbrészt a volt cselédek építettek csinos családi házakat, me­lyekből nem hiányoznak a technika vívmányai: a villany, rádió, mosógép sem. Ezért bíznak a bácsfai dolgozók az új nemzeti bizottsági tagokban, mert tudják, hogy minden erejükkel a falu fejlődéséért és szebb életükért harcof­nak. Varga Nándor, Doborgaz * * * Börtönbői lesz kórház S J ! zokatlan kép tárul az emberek szeme elé, ha Rimaszombatban a temető felé vezető úton haladnak végig. Valamikor ugyanis itt volt Gö­mör vármegye hatalmas, kétemeletes börtöne, mely közel egy évszázadon át szolgálta az uralkodó osztály érdekeit. Horthy pribékjei még „újítást" is be­vezettek: a vasrácsos börtcnablakok elé pléhből napellenzőket szereltettek fel, hogy még a napfény se hatolhas­son be a cellákba. Itt szerzett beteg­ségébe halt meg Varga Gyula Losonc­ról, itt töltötte jó pár. hónapos bün­tetését betegen Rúth Imre, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára, és így sorolhat­nám a rimaszombati, tiszolci, rozsnyói, gömörhorkai, tornaijai és a csetneki elvtársak neveit, akik még életben van­nak. , P elszabadulásunknak 12. évében ezt az embernyomorító intéz­ményt kórházzá alakítjuk. A kis, vas­rácsos cellaablakok helyére új, nagy ablakok kerülnek. Vígan csengnek az acélvésők a kőművesek kezében s a járókelők mosolyogva meg-megállnak az épület előtt. A Lenin utcai kórházba központi fű­tést szerelnek be félmillió korona be­fektetéssel. S a város egyre szépül, egyre gazdagabb lesz. Réthy István, Rimaszombat Katonáink a választások után Kultúrcsoportunk a választások előtt több faluban fellépett. Most, a válasz­tások után is szorgalmasan tanul, új programot készít, hogy legközelebb is­inét meglátogassa a közeli falvakat. Kruzsliak Péla, tiszt. Ö röm olvasni levelezőink tudósításait. Egy-egy fa­lu, város — emberek élete tárul elénk egy­szerű, rövid soraikban. Lelkesedés, tettvágy — győzni akarás, siker és bizalom lüktet bennük. Röpke pillan­tást vetnek a múltba, a jövőbe, mely becsületes, odaadó munkára serkenti az egyszerű embereket. Levelezőink ugyanakkor bírálnak is, kipellengérezik a hibákat, me­lyek nagyobb körültekintéssel, becsületérzettel elke­rülhetők. Felelősnek érzik magukat minden rosszért, amit egyes emberek tudatosan, vagy tudatlanul fejlő­désünk útjába gördítenek. Tudják, hogy a rosszat jóra lehet fordítani s azért fordulnak hozzánk, hogy segít­senek. Levelezőinket nagyra becsüljük, s egyben hangsú­lyozzuk szerepüket lapunk szerkesztésében. Célunk, hogy eleven kapcsolatot tartsunk fenn a dolgozókkal — eleven és életképes lapot szerkesszünk. S ezt a célt csak munkáslevelezőink nagy táborának segítségével érhetjük el. Lenin elvtárs már 1904-ben, „Levél a2 elvtársakhoz" című írásában hangsúlyozta, hogy „.. .a lap akkor lesz eleven és életképes, ha öt vezető és állandó író irodalmár mellett — ötszáz és ötezer nem hivatalos irodalmár munkatársa lesz." Minél többen csatlakoznak levelezőink táborához, annál élénkebb, sokrétűbb — harciasabb, ütőképesebb lesz lapunk. írjanak a hétköznapi életről, munkáról, a sikerekről, és a hibákról — írjanak tudósításokat és tájékoztató leveleket is. Az újságírók II. kongresszusa buzdítsa munkáslevelezőinket is még serényebb mun­kára. Valamennyi földművest meg kell nyerni az EFSZ számára A szövetkezetek országos kongresz­szusa nagy jelentőségű ^esemény volt nemcsak a földművesek, hanem egész hazánk életében is. Szemlét tartottunk a falvak szövetkezeti mozgalmának, a mezőgazdasági termelésnek további nö­vekedése felett. A vita során a kül­döttek számtalan példa alapján rámu­tattak a szövetkezeti termelés elő­nyeire, erősödésének szükségességére. Megerősítették azt, hogy a szövetkeze­tek útja helyes irányba vezet s napról napra egyre több egyénileg gaz­dálkodó kis- és kö­zépföldműves fo­gadja el' ezt az utat. A szövetkézetek kongresszusa elis­meréssel fogadta azokat a sikereket; amelyeket a mezőgazdasági termelés fejlesztése és az EFSZ-ek további gyarapítása terén elértünk. Egyben rámutatott arra is, hogy ez csak a kezdetet jelenti s ebből kell a jövőben kiindulnunk. Számolnunk kell azzal is, hogy az ötéves terv végéig Szlovákiá­ban a mezőgazdasági termelést 39,8 százalékkal kell növelnünk Éppen ezért sokkal bátrabban és gyorsabban kell a részekre tagolt egyéni gazdál­kodási formát felcserélnünk a szocia­lista nagytermeléssel. A mindennapi életből is láthatjuk, hogy az egyénileg gazdálkodó földmű­vesnek éjjel-nappal kell dolgoznia, hogy versenyre kelhessen a szövetke­zeti tagokkal a termelés terén. Tavaly járásunk leggyengébb szövetkezete is jobb eredményt ért el, mint a legjob­ban gazdálkodó földműves. Szövetkeze­teink tagjai bőségben és boldogan él­nek. Életszínvonaluk sokkal magasabb az egyénileg gaz­dálkodó földműves életszínvonalánál. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy szö­vetkezeteink tagjai járásunk valameny­nyi községében szép családi háza­kat építenek, mosó­gépeket, rádiókat, motorkerékpáro­kat, autókat stb. vásárolnak. Pálócon és Körtvélyesen alig akad olyan szövetkezeti tag, aki­nek ne lenne legalább 10 000 koronás betétje a takarékpénztárban. Azt akarjuk, hogy a ma még egyéni­leg gazdálkodó földművesek is jobban és boldogabban éljenek a szövetkezeti tagok hatalmas közösségében. Krajcsovics Ferdinand, Galánta ÜJ ÜZEM ÉS MÁRIS SEGÍT A lig pár hónapja alakult meg á szénkutotó-üzem párkányi részlege. Még alig múltak el az ala­pítási gondok, de máris 'megláttuk az ipari munkásság és a szövetkezeti ta­gok közötti szoros kapcsolat megte­remtésének szükségességét. Értnek az erőnek a tudatosítása vezérelte üze­münk képviselőit az Ebedi Egységes Földművesszövetkezetbe, hogy véd­nökségi szerződést kössenek a szö­vetkezettel. A szerződés értelmében üzemünk kötelezi magát, hogy a szö­vetkezeti mozgalom megszilárdítása ­ban erkölcsi támogatást nyújt, to­vábbá részt vesz a gazdasági gépek javításában, az aratási és cséplési munkák idején az üzem munkásaiból brigádokat szervez. A cukorrépa be­takarításakor pedig tíztonnás teher­gépkocsi segítségét teszi lehetővé. "C zzel szemben az Ebedi EFSZ kötelezi magát, hogy a mező­gazdasági munkáknál betartja az agrotechnikai határidőket, határidő előtt eleget tesz beszolgáltatási kö­telességének és a tervezett sertés­és marhaállományt 5 százalékkal túl­PARK - TEHÁT GAZOS A Mereškovsky utcai tizenegyéves iskola előtt a hős szovjet katonák em­lékmüve emelkedik. S az emlékmű körül szép kis parkot létesítettek — vaskerítéssel körülvéve. A város bel­sejében a legszebb park lenne ez, ha ... S itt van az, amiről írni szeretnék. Losoncon — sajnos, már régi hiba — bárhol van park, virág, azt egyrészt nem tudják gondozni, másrészt nem tudják megóvni. S ez vonatkozik a ti­zenegyéves iskola előtti parkra is. Az árvácskákat már túlnövi a gaz — a pázsitos részen a fa alá a diákok kerti lócát helyeztek el s már annyira ösz­szeugrálták a gyepet, hogy annak nyomát sem látni. A park főbejáratá­nak kapuját pedig csak a „szentlélek" tartja a helyén. Szomorú, hogy a diá­kok nem fordítanak gondot a park rendbentartására. Az Oj-világ vendéglő előtti park­részletet viszont az autóbuszokra vá­rakozó közönség teszi tönkre. Kitapos­ták a gyepet, teleszórták szeméttel. Itt is kerti lócát helyeztek el s az utas — más ülőhely híján — ide „lép" be a kerítésen keresztül. Az új helyi nemzeti bizottságnak nagyobb gondot kell fordítania a par­kokra. Meg kell oldani az autóbusz­megálló kérdését, hogy az utásoknak a parkon kívül legyen helyük a vára­kozásra. A park gondozását pedig ma­ga a tizenegyéves iskola vállalhatná magára s ügyelhetne, hogy a tanulók ne tapossák le a gyepet. Gondoskod­hatna a gyomlálásról is, hogy az ár­vácskákat, majd pedig a kiültetendő virág szőnyeget* ne „egye" meg a gaz. SÖLYOM LÄSZLO, Losonc szárnyalja, amit azáltal tesz lehető­vé, hogy a tervezett takarmányalapot is a szerződés értelmében 5 százalék­kal növeli. Soós Béla, Garamkövesd Mit tegyünk az állatorvos szekrényével ? Dr. Szabó Elek nagykaposi járási állatorvos már tavaly személyesen kint járt a Vajáni Helyi Nemzeti Bizottságon, hogy az biztosítson la­kást és irodahelyiséget egy állator­vos részére. A helyi nemzeti bizottság örömest eleget tett ennek a kére­lemnek. Ez év áprilisában Vaján köz­ség és körzete Oravec Sándor sze­mélyében állatorvost kapott, aki kör­zetében becsületesen végezte felada­tát nemcsak a szövetkezetekben, ha­nem a magánszektorban is. Am nem­sokára, május 15-én Oravec Sándor azzal jelentkezett a helyi nemzeti bi­zottságon, hogy áthelyezték körze­tünkből, sőt még járásunkból is. így hát a vajáni körzetnek most nincs állatorvosa. Hogy miért? — Nem tudjuk. Pedig Oravec igyekezett, a beteg állatokat nem küldte a vá­góhídra, hanem meggyógyította őket. De nem tudom, mit tegyen a helyi nemzeti bizottság titkára a rábízott szekrénnyel, mely tele van orvosi mű­szerekkel és orvosságai ? Hisz nem vagyok állatorvos, s nem tudok se­gíteni sem a szövetkezetek, sefri a gazdák beteg állatain. És ha elhull az állat, nemcsak a gazdának van kára, hanem az államnak is, mert a gazda nem tudja teljesítem beadási kötele­zettségét. Most nem tudjuk, mit tegyünk: az orvosi felszerelést küldjük-e el a szekrénnyel együtt az állatorvos után, vagy pedig várjunk, míg az illeté­kesek gondoskodnak róla, hogy a va­jáni körzet ismét állatorvost kapjon. Mindenesetre szeretnénk tudni, med­dig várjunk?! Rigász Mihály, HNB-titkár Üj emelődaru készül BIZONYARA ÉSZREVETTÉK, hogy a nagyobb építkezéseken min­denütt a régi Wolf­gyártmányú emelő­darut használják az építészek, amely azonban az új fel­tételeknek és kö­vetelményeknek már nem felel meg Nem is csoda, hi­szen 1924-es gyárt­mányú daru ez. Ezért Juraj Kosap­ka mérnök kísérleti csoportja a brez­nói hídépítő üzemben azt a feladatot kapta, hogy újfajta emelődarut szer­kesszen meg, amely megfelelne az építészetben használt daruk mostani világszínvonalának. A csoport feladatát becsülettel teljesítette és megszer­kesztette az új emelődarut, amely az MB 40-es jelzést kapta. Tulajdonságai­val a világ legjobb darui között is meg­állja a helyét. Amikor a darut bekapcsolják az áramhálózatba, saját motorjával úgy mozdítja az alvázat, hogy a gumialá­téteket el lehet távolítani és az alváz a sínpárra fut. Aztán ellensúlyt he­lyeznek a darúra (11 tonnát bármilyen anyagból: kavics, homok, stb.). Amikor az emelőmotor működésbe lép, a daru tornya két perc alatt a magasba emel­kedik és egy újabb perc folyamán mér megkezdheti a rnuiikát. Más daruknál — külföldi gyártmányúakra gondolunk — a szerelés 1—2 órát is igénybevesz. Szétszedése is hasonló módon történik és könnyen szállítható a Tatra Ill­ésén. A külföldi gyártmányú darukkal szemben az az előnye is megvan, hogy csak 16 tonnát nyom, míg a hasonló külföldi gyártmányú daruk kb. 24 ton­násak. A TERMELÉS DOLGOZÖI az MB 40­es emelődarút úgy akarják elkészíteni, hogy azt a breznói hídépítő üzem már szeptember elején, az idei brnói gép­ipari kiállításon bemutathassa. Ezenkívül egy másik darut is visz­nek a kiállításra, a GO 2X5 tonnásat, amelyet az előző négy hasonló típus alapján javasolt ugyanaz a gépszer­kesztő csoport. HA A BREZNÖI HÍDÉPÍTŐKNEK si­kerül idejében elkészíteni mindkét da­rut és bemutatni a brnói kiállításon, akkor ez valóban nagy siker volna. Ép­pen ezért szeretnék a breznói hídépí­tők valóra váltani tervüket, hogy teljes legyen a siker. Jožo Ferko Méltó a nép bizalmára Lenkey László, a Neporadzai Helyi Nemzeti Bizottság titkára szüntelenül a falu fejlesztése és a dolgozók élet­színvonalának emelése érdekében dolgozott. A falu népe megbízott ben­ne és ezután is belé helyezte bizal­mát. Már másodszor választották a járSsi nemzeti bizottságba. A' lakos­ság meggyőződése, hogy továbbra is érdeküket fogja szolgálni. Madarász Árpád, Neporadza AHÁNY HÁZ ­ANNYI SZOKÁS A nagygéresi fia­talok Szilágyi taní­tó elvtárs rendezé­sében betanulták Heltai: A néma le­vente című verses vígjátékát. A dara­bot nagy sikerrel mutatták be és Le­leszen is előadták. Lelesz után Bod­rogszerdahely következett. Sajnos, itt nem találkoztak hasonló vendégszere­tettel. A legnagyobb igyekezetet egy fiatal tanító tanúsította, főként a je­gyek elszámolásában, valószínűen azért, hogy a számukra leadandó haszonból egy fillér se hiányozzon. A előadó­teremről már nem volt ki gondoskod­jék, a színjátszó csoportnak kellett azt kitakarítania. A közönség a jegyek ellenőrzésénél is fegyelmezetlenül vi­selkedett és durván sértegette a szín­játszó csoport tagjait. A szerdahelyi fiatalok az előadás ideje alatt úgy lát­szik külön előadást rendeztek a fo­lyosón, mert ordításuk minduntalan zavarta a színjátszók játékát. Hogy az üdvözlő beszéd elmaradt, ez még csak hagyján. Az igazi meglepetés akkor érte a nagygéresi színjátszókat, ami­kor haza akartak menni és megdöb­benve észlelték, hogy teherautójukat leszerelték, a gumikat leengedték, az elosztót kivették stb. Csak másnap hajnalban térhettek haza — vonaton. A murikából részben kiestek, a szín­falak reggelig áztak az autó tetején és a javítás miatt az aufó' is kiesett a munkából: Ahány ház — annyi szokás — mond­ja a közmondás. Bodrog szerdahelyen úgy látszik ez a szokás. Demeter Sándor, HNB titkár * * * Tűz ellen vízzel A KOMAROMI JÄRÄSBAN a tűzol­tók első körzeti versenyét Gútán rendezték meg. Önkéntes tűzoltóink megmutatták, hogy jól felkészültek a dolgozók vagyonának megvédésére. A versenyből a keszegfalvai tűzoltó­alakulat került ki győztesen. Gútáról két csoport vett részt a versenyben s az idősebbek — a fiatalokat meg­előzve — a második helyre kerültek. Igyekvő a parancsnokuk s megtanítja őket mindarra, amire egy tűzoltónak szüksége van. Ezt bizonyítja Kürthy, a 61 éves tűzoltó, aki a szükséges ismereteket mind 'elméleti, mind gya­korlati szempontból jól elsajátította. SZÜKSÉGES AZONBAN, hogy a he­lyi nemzeti bizottságok — falvainkon és városainkban — nagyobb gondot fordítsanak a tűzoltóalakulatokra. TARABČIKOVÄ MÁRIA A drakovi jódfürdőről < Aki nem tudja, talán nehezen hi­szi el, hogy Karvi­ná füstös bányák körzetében fürdő­hely is akad: a drakovi jódfürdő. Leginkább csont­tuberkulózis és ízületreuma gyó­gyítására alkalmas. Ha az ember szép napos időben kiül a pirosra fes- | tett padocskákra, úgy érzi magát, mint egy édenkertben.- Én nagyon boldog voltam itt, sokat olvaStam. Este moziba jártunk, hetente há­romszor táncmulatság, vasárnap délután pedig koncert volt. Néha kijöttek az ostravai színészek s elénekeltek egy-egy operett, vagy operarészietet. A fürdőt évente sok száz ember látogatja meg, nemcsak hazánk­ból, hanem külföldről is. A leg­utóbb Bulgáriából és Jugoszláviá­ból voltak itt vendégek. Valamikor másképp volt. Ez a fürdő a karvinai szénbáró tulaj­dona volt. A szegény emberek ak­kor csak kívülről nézhették az urak'dorbézolását, jő életét, akik­re a mi kezeink dolgoztak. Ma ez is a miénk — mi vesszük hasznát. Bacigál Mihály, Liberec

Next

/
Thumbnails
Contents