Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-18 / 168. szám, kedd

A' mikor 1945-ben a szovjet katonák a berlini birodalmi gyűlés — a Reichstag — kupolájára kitűzték a vörös zászlót, sztratégiai feladatnál, harci vállalkozásnál többet tettek: történelmi ítéletet foganatosítottak, egy tizenöt év előtt elkövetett bűntény likvidálói, ítéletvégrehajtói lettek. Századunk szégyenfejezete: a német fasizmus, mely a Reichstag lobogó lángjánál lépett a világszínpadra, ugyané helyen és ugyancsak füst és láng közepette múlt ki. Pontosabb rendezést, meggyőzőbb költői igazságszolgáltatást még színpadon sem lehet elképzelni! Aki kételkedett a történelmi igazságban, itt a végszónál, e kísérteties körforgás végpontján, meggyőzve bólinthatott igent: Van igazság! A német fasizmus kezdő és 'egyben összegező dátuma 1933. február 27: a Reichstag égése és nem január 30: Hitler kancellárrá való kinevezésének kelte. A hazugság és a terror nagymesterei, Göbbels és Gőring kiagyalták a heichstag palotájának felgyújtását. A terv végrehajtását Gőringre bízták! így született meg a század legnagyobb politikai botránya, a Reichstag felgyújtásának szenzációja, a nagy gőringi tett, mely ha pillanatnyilag el is érte célját, végeredményében mégis annak a bumerángnak bizonyult, mely végzetes körforgásban irgalmatlanul visszakoppan elindítója fejére. A hazugság öngyilkos eszköznek bizonyult! M

i történt 1933. február 27én? íme a hivatalos jelentés: „Hétfőn este tűz ütött ki a Reichstag épületében... A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy a parlament egész épületében, a pincétől kezdve egészen a kupoláig gyújtóanyagot helyeztek el... Ez a gyújtogatás a bolsevizmus legborzalmasabb terrortette Németországban. A parlament égésének kellett volna a jeladásnak lennie a véres fölkelésre és a polgárháborúra ..." Ütni a vasat, amíg meleg! A tűz felfedezése után 20 perccel Hitler már a tett színhelyén nyilatkozik: „Ez isten által adott jel! Most már senki és semmi sem tarthat viszsza minket attól, hogy vérrel és vassal ki ne irtsuk a kommunizmust. Jegyezzük meg jól ezt a dátumot: itt most új korszak kezdődik, nemcsak Németország, hanem az egész világ életében." A Reichstagot tehát a kommunisták gyújtották fel! Bizonyíték? A Liebknecht-házban (a kommunista párt székházában) talált negyven métermázsányi propagandaanyag, melyből azonban a mai napig senki sem látott még egy félkilóra valót sem! Megfogták a DIMITROV IZ RNTIFUSIZMÜS HŐSE Irta: Fábry Zoltán gyújtogatót: Márius van der Lubbe holland „kommunista" személyében. Tetten érték. Miután azonban egyetlen egy ember a több q-t kitevő gyújtogatási anyagot nem helyezhette el észrevétlenül az épület különböző részein, cinkosok után kellett kutatni. Lám, itt van máris a parlamenti kommunista frakció elnöke, Torgler, aki e napon utoljára hagyta el az épületet! Aztán ott vannak a gyújtogatás éjszakáján összefogdosott kommunisták és egyéb baloldaliak, híres írók és publicisták, kiknek nevére felfigyel a világ. És már megszületik az első lehetetlen I gy és nem másképp került a börtönbe, majd a tárgyalási terembe, gyújtogatás vádjával- terhelten, három emigráns bolgár kommunista: Dimitrov, Popov és Tanév. Gőring a kezét dörzsölte és bizonyára nem sejtette, hogy az ismeretlen bolgárok egyike lesz majd az a narancshéj, melyen olyan végzetes huppanással elcsúszik. Dimitrov színrelépése minden korok egyik legnagyszerűbb jelepok és könyvek ezzel a címmel jelzik a lipcsei per szenzációját és lényegét. Két névre egyszerűsítve, két világ csapott itt össze. És ez összecsapásából megszületett a fasizmus elmarasztalása és a kommunizmus felmentése. Dimitrov vádlottként került a per tárgyalására és mint az egész világ által igazolt hős hagyta el küzdelme színhelyét. Ki ismerte eddig a nevét? A tárgyalásról közölt jelentések eleinte csak van der Lubbe, Torgler és „a három bolgár" peréről beszéltek, aztán egyszerre csak Dimitrov és mindig Dimitrov! És ez az ember most már szuvád: Ludwig Renn,^ és K^-j von nete jnarad. Dimitrov és Ossietzky, a koremberségnek, az párharca: a vádlott, aki vádló szeantifasizmusnak ez a két nemese, repében a vádlót bélyegzi, cáfolmint gyújtogatok! Amikor ez sem használ, utolsó szalmaszálba kapaszkodva jegyzik fel egy pincér fantáziáit: lokáljában három idegen beszélt a Reichstagról, biztosan ők a gyújtogatok! Idegenek? Ez kell nekünk! Van der Lubbe is idegen, de hadd legyenek csak többen! íme a bizonyság: idegen, külföldi ügynökök, guruló rubel, Moszkva keze, a komintern műve!... hatatlanul vádlottá. Gőring ez alkalommal „törököt" fogott Dimitrovban, törököt, aki nem enged. Gőring és Dimitrov itt és így lettek elválaszthatatlan történelmi ikerpár a gyújtogatási per vádlója és vádlottja, tettese és ártatlanja, az igazságnak megfelelő korrekcióban, csereviszonyban. Dimitrov kontra Gőring: a gyújtogatási per idejéből származó laMarx és Lenin hű tanítványai A nemzetközi munkásmozgalom történetében most újabb nevezetes évfordulóhoz jutottunk. Az egész világon és nálunk is két kiváló bolgár államférfiről, Georgi Dimitrovról és Vaszil Kolarovról emlékezünk meg. Georgi Dimitrov, a nemzetközi munkásmozgalom neves tényezője, a bolgár nép vezére egés^ életét Marx, Engels és Lenin eszméinek szentelte. Mint a béke, demokrácia és szocializmus nagy harcosa az egész világ dolgozóinak elismerését és szeretetét érdemelte ki. 1882. június 8-án született. Már 15 éves korában mint nyomdász részt vett a szakszervezeti mozgalomban. Életében nagy szerepet játszott a haladó bolgár és orosz irodalom. Előszeretettel olvasta Hriszto Botev, vagy Gercen, Csernisevszkíj műveit. Különösen a „Mit tegyünk" című mű volt a fiatal munkásra, aki akkor első lépéseit tette a bolgár forradalmi mozgalomban, óriási hatással. Hozzájárult későbbi fejlődéséhez, hogy proletár forradalmár vált belőle. Í913-ban választották meg nemzetgyűlési képviselőnek. Az első világháború alatt az elsők között küzdött Bulgáriának a háborúba való beavatkozása ellen. A katonaság között folytatott agitációs tevékenységéért bebörtönözték. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a forrongó nép más politikai foglyokkal együtt kiszabadította. Dimitrov és a párt többsége lelkesedéssel fogadták a forradalmat. 1919-ben Bulgária Kommunista Pártja megalakulásakor belép a Kommunista Internacioná'éba. 1921-ben részt vesz a KI harmadik kongreszszusán Moszkvában. Ekkor találkozott először Leninnel. 1923-ban Dimitrov Kolarovval együtt a fasisztaellenes felkelés vezérkarában forradalmi bátorságáról tesz tanúságot. A felkelésben és illegális munkában való részvételéért távollétében kétszer is halálra ítélték. Az emigrációban folytatta harcát a nemzetközi fasizmus ellen. Hitler uralomra jutása után 1933ban Berlinben elfogják és Lipcsében megszervezik a nagy pert. A bíróság előtt újból és bátran hangsúlyozza, hogy életének tartalma: harc a kommunizmusért és azért áll a bíróság előtt, hogy a kommunizmust és magát védje. Beszéde nem védekezés volt, hanem támadás és vád a fasizmus ellen. Még a polgári tudósítók is rokonszenvvel tekintettek fel rá és a külföldön bámulattal írtak róla. A világ tiltakozása és felháborodása megmentette Dimitrovot, akinek intő szózata ez volt: Egyesülni a világfro^ton a fasizmus ellen. A második világháború idején részt vesz a fasisztaellenes hazafias erők harcának megszervezésében. Az ő kezdeményezésére alakult meg a Hazafias Front és az 6 vezetése mellett győzött 1944. szeptember' 9-én a népi felkelés. Huszonkét évi emigráció után visszatér hazájába, hogy Bulgária népgazdasága megújhodását és a szocialista építést irányítsa. 1949. június 2-án hosszú és nehéz betegség után meghal. Halálával a nemzetközi munkás és kommunista mozgalom, a békeharcosok, a népi demokráciák nagy veszteséget szenvedtek. Vaszil Kolárov (született 1877. július 16-án, meghalt 1950. január 28-án) szintén egyike volt a bolgár párt legrégibb vezető egyéniségeinek, a népi demokratikus Bulgária építőinek, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosainak. Ifjú korában lépett a bolgár munkásmozgalom soraiba. Azóta egész életén át becsülettel és kitartóan szolgálta a munkásosztály felszabadításának nagy ügyét. Blagojevvel és Dimitrovval együtt küzdött az árulók, az opportunisták ellen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején beszédeiben és írásaiban lelkesen magyarázta a forradalom történelmi jelentőségét. Az elsők között van a Bolgár Kommunista Párt megalakításakor. 1921-ben a III. Interna' Ve r én ül uralta a tárgyalótermet. Dimitrov bombaszenzáció lett, majd több, a lipcsei per hőse! A világ felgyúltan figyelt és igent bólintott: már csak Dimitrov érdekelte, Dimitrov a vádlott, aki vádló lett, támadó, aki taktikájával felingerii ellenfeleit, hogy aztán észrevétlenül egyre sikamlósabb talajra csábítsa őket, míg csak el nem csúsznak azon a bizonyos narancshéjon. Minden magyarázat helyett álljon itt a „történelmi párbeszédként" elkönyvelt jelenet: Gőring: Meg vagyok győződve, hogy a bűnösöket, a gazembereket az önök soraiban kell keresni. Dimitrov: Van-e arról tudomása a miniszterelnök úrnak, hogy ez a „bűnös világnézet" a föld egyhatodát kormányozza: a Szovjetuniót? Gőring: Sajnos! Dimitrov: Van-e arról tudomása, hogy ez a Szovjetunió diplomáciai, politikai és gazdasági kapcsolatot tart fenn Németországgal és hogy megrendelései száz "és százezer német munkásnak adnak kenyeret ? Gőring: Majd. én megmondom, hogy miről van a német népnek tudomása. Arról, hogy ön ide befurakodott, hogy felgyújtsa a parlamentet. Az én szememben ön egy közönséges akasztófáravaló gazember! Bunger elnök: Dimitrov, már cionálé intézőbizottsága titkárává, egy évvel később főtitkárává választják. I figyelmeztettem, • hogy ne tartson 1923-ban visszatér hazájába és részt | itt kommunista propagandabeszévesz a szeptemberi felkelésben, mely- det. Ne csodálkozzon aztán, ha a nek leverése után emigrációba megy. A második világháború idején minden erejével azon fáradozik, hogy leleplezze a hitleristákat és azok ügynökeit. 1944 szeptembere után visszatér hazájába. Mint a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, a Köztársaság ideiglenes elnöke, külügyminiszter, majd később a Minisztertanács elnöke nagy érdemeket szerzett Bulgária népi demokratikus rendszerének megszilárdításában. Képzett közgazdász, újságíró, irodalmár volt, aki szilárdan hitt Bulgária felvirágoztatásában és a szocialista fejlődésben. Georgi Dimitrov és Vaszil Kolárov, a munkásosztály e két hű és nagy fiának, Marx, Engels, és Lenin tanítványainak emléke örökké élni fog a nemzetközi munkásmozgalom dolgozói szívében. S - kí tanú úr ennyire kijön a sodrából. Dimitrov: Én nagyon meg vagyok elégedve a miniszterelnök úr feleletével. Elnök: Hogy meg van-e elégedve, vagy sem, az engem nem érdekel. Megvonom a szót. Dimitrov (iróniával): Ogy látom, miniszterelnök úr, hogy ön fél a kérdéseimtől? Gőring (toporzékolva, öklöt rázva ordít): Mi jut az eszébe, csirkefogó! Vezessétek ki azonnal ezt a kommunista gazembert. (A rendőrség anélkül, hogy bevárná az elnök intézkedését, végrehajtja a tanú úr parancsát.) Elnök (hogy megmentse a látszatot, utánuk ordít): Ki vele! Gőring (tajtékzó szájjal kiált Dimitrov után): Csak innen, a bíróságtól kerüljön ki egyszer, majd akkor elbánunk magával. K

i csodálkozik, ha a náci sajtó a párbeszéd után ezeket írta: „Ha még van-' nak a botbüntetésnek ellenségei, most beláthatnák tévedésüket! Ennek a bolgár fickónak minden reggelire huszonötöt kéne kiszámolni a hátuljára. Ez jótékonyan befolyásolná lelkiállapotát." Dimitrov tényleg győztesként maradt a porondon. Dimitrov kontra Gőring: egy egész világ felfigyelt a történelmi jelenetre. Az antifasizmus döntőn és elhatározón itt nyerte meg az első csatát. Ötvenhét napig tárgyalt a bíróság, hogy a végén az egyetlen, elszigetelt van der Lubbet ítélhesse halálra. A többieket: a kommunistákat akarva, nem akarva fel kellett menteni! A kommunisták felmentése egy jelentőségű volt a fasizmus elmarasztalásával. Ha a kommunista vádlottak ártatlanok, ki a bűnös és hol vannak az ismeretlen tettesek? A bíróság e logikus konzekvenciával már nem törődött. Nem törődhetett, mert Gőring tette nem eshet vád alá. De Gőringet és a fasizmust mégis vád alá helyezték — Londonban. A kultúrvilág legjobbjai, a legismertebb jogászok közreműködésével itt rendezték meg az „ellenpert". Cáfolhatatlanul bebizonyították, hogy Gőring SA legényeivel mint gyújtotta fel a termet, mint jutottak el a Reichstag szomszédságában levő Gőring-palota fűtési alagsorán át a parlament épületébe. Leleplezték az egész van der Lubbe komédiát, e szerencsétlen áldozat tragédiáját, akit Hanussen hipnotizált az egész' idő alatt (Hanussent a per után azonnal eltették láb alól. Kellemetlen tanúra nem volt szükség). De mindennél és mindenkinél nagyobb bizonyíték volt Dimitrov személye, bátorsága és álarc lerántó eredménye. D

imitrov az antifasizmus hőse! Engedtessék meg nekem, hogy ez írás végsoraiként, húsz egynéhány évet viszszalapozva, magamat idézhessem „Az út" 1933-as évfolyamából: A világ csodálkozik, a világ tapsol: Dimitrovot köszönti kicsi és nagy, konzervatív és liberális... Ez a hőstelen, cél- és eszmenélküli világ egyszerre megszemélyesítve lát eszmét, hőst, célt: a saját kicsinyességéhez, opportunizmusához mért végtelen nagyot. A világ csodálkozik és elfelejti a legtermészetesebb dolgot: ennek a hősiességnek meg kellett születnie, a fasizmus és kommunizmus lenyegkülönbsége kellett, hogy kiváltsa a kommunizmus javára ar erkölcsi pluszt és így a világ leplezetlen bámulatát a formát, nevet talált hős iránt... Hősi géniuszt, mindenkit magával ragadó heroizmust csak az eszme képes produkálni, melynek emberséget befogadó tartalma van. Ahol nincs emberséget mozgató erkölcsi alap, ott csak a mészárlás, a szadizmus, a militarizmus hősiessége születhetik meg. Egy eszme, melyet végső fokon a Gőringek és Göbbelsek képviselnek, kell, hogy erkölcsileg alul maradjon az Oszszietzkyk, a Rennek humanizmusával és a Dimitrovok attakirozó hősiességével szemben... A világ akár akarja, akár nem, de kénytelen Dimitrovot csodálni és kénytelen Gőringet nevetni. A szerepek felcserélődtek. A vádlottból vádló lett, és a vádlóból vádlott. A rém, a rémmese cáfolhatatlanul valóság lett. Állítjuk, bizonyítjuk most már mi is. Ott áll tajtékot túrva, káromlást köpködve őrmesteri pózban, szétterpesztett lábakkal, vért és akasztófát ordítva, álarc nélkül teljes meztelenségben az emberiségre szabadult „szőke bestia": Gőring, az önmagát leleplező rém. A kommunizmus réme? Tiszta tenyészetben: a fasizmus réme. A XX. század legijesztőbb valósága ... A világ Dimitrovnak tapsol. Nem elég. A megrágalmazottnak elégtétel is jár. A meghurcoltak pedig csak' akkor kaphatnak elégtételt, ha a világ a maga számára is levonja a konzekvenciát. ítéljen! Legyen világítélet, legyen változás, legyen változtatás az erkölcsi pernyertesek, az Ossietzkyk, a Remek, a Dimitrovok szellemében. Mert ha per, hát leg^ peri"-