Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-06 / 125. szám, hétfő

Kémhálózat leleplezése a Csehszlovák Köztársaságban Adóállomás, amely segített az amerikai hírszerző szolgálat ügynökeinek leleplezésében Mépünk fokozott ébersége a háborús gyújtogatok cselszövései ellen S S Csehszlovákiában nemrégen hallgatott el az a rádióadóállomás, SE: amely hosszabb ideig kapcsolatban volt az amerikai hírszerzőszolgá­==L lat irányította frankfurti kémközponttal. E rádióadó létezése és a rádióuta­sitások, amelyeket kapott, állambiz­tonságunk dolgozói előtt teljesen is­mertek voltak. A kémhireket közve­títő állomás Csehszlovákiából Nyugat­Németországba téves információkat adott úgy, hogy a rádióösszeköttetés további folyamán le lehessen leplezni az amerikai hírszerző szolgálat titkos hálózatát, amely a nyugatnémet kém­szolgálattal együttműködve a Gesta­po régi hálózatával van összekötte­tésben. A rádióadó felhasználása a következő körülmények között tör­tént: 1952-ben Nyugat-Németországba szökött Travomil Raichl, aki azelőtt a Csehszlovák, Köztársaság ellen dolgozott mint kém. Szökése előtt egyideig Chomútov vidékén Bauer polgárnál rejtőzött. Mindketten meg­egyeztek abban, hogy a jövőben kap­csolatot tartanak fenn egymással és erre az esetre jelszavakat beszéltek meg. Nem telt bele egy év sem és Bauernál jelentkezett Ludek Molnár, az amerikai hírszerző szolgálat ügy­nöke (Miroslav Holub álnéven), aki azzal a fenyegetéssel, hogy a cseh­szlovák hivatalos közegeknek elárul­ja, hogy Raichlt rejtegette, meg­nyerte őt az amerikai hírszerző szol­gálattal való együttműködésre. Az ügynök rövid idő alatt Bauer barátját, Krivanecet is megnyerte a kémtevé­kenységre. Holub ügynök egyidejűleg komplett leadó és vevőállomást hozott Cseh­szlovákiába. Három hétig oktatta a két embert az amerikai, készülékek kezelésére. A hírszerző szolgálat azonban, amely idők folyamán teljes mérték­ben a NATO agresszív céljait kezdte szolgálni, nem számolt azzal, hogy „az iskolázás" ideje alatt mindkét csehszlovák polgár előtt világossá válik, milyen piszkos helyzetbe rán­totta be őket Holub ügynök. És en­nek Josef Bauer és Karol Krivanec tudatára ébredt. Ezért megegyeztek, hogy nem szolgálják az ellenséges erőket. Bár megígérték és megkezd­ték a külföldi hírszerző szolgálattal az együttműködést, elhatározták, hogy nem árulják el hazájukat és tevékenységüket, valamint Holub ügynök jelenlétét hazánk területén bejelentik az állambiztonság szervei­nek, még mielőtt Nyugat-Németor­szágba távozhatna. így történt, hogy az állambiztonság szervei tudtak Ho­lub amerikai ügynök minden készülő lépéséről. A leadóállomás kezelésének elsa­játítása után Holub ügynök Bauerrel rádióösszeköttetést teremtett a nyu­gat-németországi amerikai kémkóz­ponttal. Az összeköttetés a rádióadó segítségével sikerrel járt, az ameri­kai ügynök meg volt elégedve. Rö­viddel ezután elhatározta, hogy el­hagyja hazánk területét. Távozása előtt átadta Bauernak az összeköt­tetés, a hírfelvétel tervét, utasításo­kat adott neki és átadta a titkos írás kulcsát is. Az utasítások és az összeköttetés terve selyemkendőre volt nyomtatva. Míg Holub nagy ju­talmak csábító lehetőségét ígérte, mindkét polgár, akikhez fordult, már szilárdan elhatározta, hogy segíteni fog Csehszlovákiában az amerikai és nyugatnémet kémhálózat leleplezésé­ben. Az amerikai ügynöknek külföldre való távozása után felvették hazánk területén a NATO frankfurti kémköz­pontjának első jelentését: „Holub biztonságban eljutott Nyugat-Német­országba. Sok/sikert a munkához." Ez történt 1953.' július 17-én. A rádióösszeköttetés az ellenséges központtal tovább folytatódott és jó eredménnyel járt. Már 1953. szep­tember 8-án elérték az első sikert. Akkor megállapították, hogy Cseh­szlovákia különböző helyein és ma­gában Prágában az amerikai kém­központ munkatársai egész sor „holt-szekrényt" létesítettek, amelye­ket kémhirekkel töltöttek meg. Az állambiztonság dolgozói hamar nyo­mára jutottak ezeknek az áruló ele­meknek é„ meggyőző bizonyítéko­kat szereztek be arról, hogy központ­juk Prágában van. Hogy ellenőriz­zék ezt a tényt, az egyik holt-szek­rény tartalmát kiszedték és a rádió­adón keresztül közölték Frankfurttal. A hírre azonnal válasz érkezett: „Amint legutóbbi közleményükben közlik, valószínűleg Prágából kaptak személyes vagy magánjellegű jelen­tést. Helyes ugyan, hogy bővítik munkatársaik körét, de tudniok kell, hogy minden összeköttetés Prágával, amely az önök holtszekrényén kívül történik, veszélyes s ezért kerülen­dő." A frankfurti központ célja tehát az volt, hogy megvédje a prágai kém­csoportot a leleplezéstől. Ezt bizo­nyítja a következő küldés is, amely­ben Bauer és Krivanec ezt az utasí­tást kapták: „Azonnal szakítsanak meg műiden kapcsolatot Prágával. A szekrényeket ne ürítsék ki. További utasítások a Cinvald melletti szekrényben, amely a temető melletti falban van elhelyez­ve, stb." Míg az állambiztonság dolgozói fo­kozatosan áttekintést nyertek a köz­társaságunk területén levő ellenséges kémhálőzatről, addig Bauer és Kriva­nec folytatták a frankfurti központ­tal az „együttműködést." összesen 60 rádiogrammot vettek ái és ugyanannyit továbbítottak. Stefel, a frankfurti amerikai hír­szerző szolgálat kapitánya nagyon meg volt elégedve. Híreket kapott és rendszeresen új utasításokat és fel­adatokat továbbított, amelyeket telje­sítettek. A központnak nagyon fontos volt, hogy Bauer és Krivanec ne hagy­ják abba ténykedésüket. Bizonyítja ezt Stefel kapitány figyelmessége is. aki nagy gyorsasággal újabb adóállo­mást küldött nekik. Az új készüléket hazánk területén egy „holt szekrény­be" helyezték, amelynek pontos he­lyét részletesen leírta a frankfurti kémközpont egyik küldése. Az össze­köttetés során Stefel kapitány a Cseh­szlovákia területén levő „holt-szek­rényekbe" más értékeket is küldött. Tízezrekre menő pénzkötegek, arany­órák és egyéb dolgok voltak ezek, amelyeket a Csehszlovák Állami Bank­nak adtak át. Az egész rádióösszeköttetés legér­tékesebb eredménye az volt, hogy csehszlovák területen a külföldi ügy­nökök egész sorát leleplezhettük, ezenkívül ismeretekre tettünk szert a hírszerző szolgálat szándékairól. Az ügynökök közül egyeseket az állam­biztonság szervei már letartóztattak, mások a biztonsági szervek ellenőr­zése alatt vannak. Stefel, az amerikai hírszerző szol­gálat kapitánya és felettesei bizonyára türelmetle li várták, hogy a hallgató rádióállomás, amelyhez annyi reményt fűztek, újból megszólaljon. De hiá­ba várnak! A frankfurti kémközpont a Csehszlovák Köztársaságban lévő kémhálózat fenntartására kiutalt ösz­szegből bizonyos tételt törölhet. Biz­tos az is, hogy átefel kapitány hiába várja Bauer és Krivanec megérkezését Nyugat-Németországba, ahová siker­telenség esetén meghívta őket. Így újból bebizonyosodott az a tény, hogy az amerikai imperialista körök szün­telenül beavatkoznak Csehszlovákia belügyeibe és a nyugatnémet revan­sistákkal együttműködve nem szűn­nek meg ellenséges cselszövéseiket folytatni hazánk ellen. Népünk nagy ébersége azonban erős fegyver az ellenséges hírszerző központok alat­tomos céljai és a NATO háborús elő­készületei ellen. A Szlovák Nemzeti Tanács bizottságai befejezték Szlovákia 1957. évi költségvetésének tárgyalását A közös ülés programján volt a Megbízottak Testületének javaslata a Szlovák Nemzeti Tanács 1957. évi szlovákiai költségvetésre vonatkozó törvényének kiadásáról. E javaslatot Anton Mrázik képviselő, a bizottságok közös előadója javasolta megtárgya­lásra. „A szlovák nemzeti szervek bővített jogköre keretében a Szlovák Nemzeti Tanács a Megbízottak Tes­tületének javaslatára kiadja a Szlo­vákia költségvetéséről szóló törvényt — mondotta az előadó. ~ Először történik így történelmünkben, ami nagyon jelentős esemény. Az a tény, hogy Szlovákia népének képviselői a legfontosabb törvényről, Szlovákia pénzügyi gazdálkodásáról tárgyalnak, azt mutatja, hogy alkotmányunk be­tűi tettekre válnak, hogy ebben az államban a nép a hatalom egyedüli birtokosa. A Szlovák Nemzeti Tanács saját törvényével biztosítja azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek a szlo­vák nemzeti szervek által irányított szakaszokon a fejlődés nagy felada­tainak teljesítésére szükségesek." Az előadó a továbbiakban a tör­vényjavaslatról számolt be. Az el­hangzott beszámoló alapján a bizott­ságok megtárgyalták a törvényjavas­lat minden szakaszát és a Szlovákia költségvetési számadatait tartalmazó mellékleteket, majd a képviselők megjegyzései alapján néhány módo­sítást eszközöltek a javaslat szöve­gében. A Szlovák Nemzeti Tanács törvényjavaslatának így módosított szövegét az 1957. évi szlovákiai költ­ségvetésről mindkét bizottság egy­ÜJ szö 1957. május 6. Vasárnap, május 5-én tartotta meg közös ülését a Szlovák Nem­zeti Tanács jogi, gazdasági és költségvetési bizottsága, amelyen Milan Rázus képviselő, a Szlovák Nemzeti Tanács jogi bizottságá­nak elnöke élnökölt. A két bi­zottság ülésén részt vettek a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökei: Irena Ďurišová és Dénes Ferenc, továbbá a Megbízottak Testületé­nek alelnöke, Ján Marko mérnök, pénzügyi megbízott, azoknak a bi­zottságoknak elnökei, amelyek május 2—4-ig az egyes költség­vetési fejezeteket megtárgyalták, valamint mind a két bizottság tagjai és a szakértők. hangúlag jóváhagyta és elhatározta, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács plé­numának jóváhagyásra javasolja. A tárgyalások második részében a pazdasági és költségvetési bizottság, mint irányító bizottság, megtárgyalta és egyhangúlag jóváhagyta azoknak a fejezeteknek költségvetéseit, ame­lyeket a többi bizottságok tárgyaltak meg. Ezután a gazdasági és költségve­tési bizottság teljes egészében egy­hangúlag jóváhagyta Szlovákia költ­ségvetési fejezeteit és elhatározta, hogy a tárgyalások alapján az ösz­szes bizottságok közös előadója ter­jessze a Szlovák Nemzeti Tanács plénuma elé a Szlovák Nemzeti Ta­nács törvényjavaslatát Szlovákia 1957. évi költségvetéséről. A gazdasági és költségvetési bi­zottság tárgyalásának befejező ré­szében Irena Ďurišová, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke értékelte a Szlovák Nemzeti Tanács egyes bi­zottságainak, de elsősorban a gazda­sági és költségvetési bizottságnak munkáját. „Kötelességemnek tartom, — mondotta —, hogy köszönetet mondjak a bizottságnak lelkiismere­tes és áldozatos munkájáért, amit Szlovákia 1957. évi költségvetésének megtárgyalásakor végzett. Külön megbecsülést érdemelnek a Pénzügyi Megbízotti Hivatal dolgozói, akik nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Szlovákia költségvetésének első tárgyalása sikerrel járt." A prágai televíziós műíort Bratislava is láthatja A rádiókomunikáció szakaszán a leg­közelebbi feladat, hogy a csehszlovák televízió programját kibővítsék és Bratislavát összekössék a prágai stú­dióval. Az új bratislavai központ, amely 1956 novemberében k:=dte meg működését, így a prágai' műsorszá­mokkal gazdagodik. Ugyanis eddig csak kisebb műsorokat közvetítenek a kis stúdióból, vagypedig filmeket és hasonló számokat. A Prága—Bratislava-i vonalon foly­tatott munkák olyan eredményesen haladnak, hogy még ez év utolsó ne­gyedében megkezdik a prágai műsor próbaadását Bratislavában, hogy ki­egészítsék a szlovákiai televíziós elő­fizetők egyre nagyobb körének igé­nyeit. A Külügyminisztérium tiltakozó jeayzéke Az imperialista diplomaták elitélendő tevékenysége Az amerikai és brit nagykövetségek légügyi ügyvivőit katonai térségben tartóztatták fel Szombaton, május 4-én délelőtt dr. Gertruda Sekaninová-Čakrtová külügyminiszterhelyettes jegyzéket adott át U. A. Johnsonnak, az Ame­rikai Egyesült Államok prágai nagykövetének, amely többek között eze­ket tartalmazza: „Ez év május 3-án 14,10 órakor a katonai őrség a Prága melletti katonai térségben feltartóztatta Daniel Ernest Teberg ezredest, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének légügyi ügyvivőjét és Cedric Audley Master­man ezredest, Nagy-Britannia nagykö­vetségének légügyi ügyvivőjét, akik fontos katonai objektumok közvetlen közelében tartózkodtak. Az egész katonai térség kifejezetten van megjelölve, úgyhogy teljesen nyil­vánvaló, hogy szándékosan hatoltak erre a területre. A személyazonosság megállapítása után az illetékes szervek mindkét ügyvivőt a katonai térség határára kísérték és ott szabadonbocsátották. A Külügyminisztérium erélyesen tilta­kozik az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége légügyi ügyvivőjének ezen eljárása ellen, amely szöges el­lentétben áll statútumával és azon általános érvényű feltételekkel, ame­lyek megszabják a katonai ügyvivők funkcióját annak az államnak terüle­tén, ahol működnek és követeli a nagykövetségtől, tegyen intézkedése­ket, amelyek biztosítják, hogy ilyen meg nem engedett tevékenység többé ne ismétlődjék meg." Hasonló jegyzéket adott át a kül­ügyminiszterhelyettes ugyanaznap G. C. Pelham prágai brit nagykövetnek is. A Lengyel Népköztársaság kormányküldöttsége Bratislavában (Folytatás az 1. oldalról). tertanács elnöke a küldöttség többi tagjai közé ment az emelvényre. Itt a kedves vendégeket a szlovák nemzeti szervek és az egész dolgozó nép ne­vében szívélyesen üdvözölte Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke. A szívélyes fogadásért meleg szavakkal mondott köszönetet Józef Cyrankiewicz, a lengyel kormánykül­döttség vezetője, a Minisztertanács elnöke. Szavait a jelenlévők több ízben hosz­szantartó tapssal szakították meg. Amikor befejezte beszédét, pionírok futottak az emelvényre és piros vi­rágokból csokrokat nyújtottak át a küldöttség tagjainak. Utána a katonai díszalakulat díszmenetben vonult el a lengyel és a csehszlovák kormány képviselői előtt. Milyen örömet okoz népünknek a baráti látogatás, azt legjob­ban az állomás előtti ünnepélyes fo­gadtatás után a bratislavai utcákon lezajlott ünnepség bizonyítja. A Béke­védők utcája, főleg azonban a Sztálin tér olyan képet nyújtott, mint vala­milyen virágünnepség. Bratislava la­kossága helyenként olyan nagy cso­portokban gyülekezett, hogy elzárta az autók útját, az egybegyúlt emberek kezében lévő hatalmas orgonacsok­rok az autók ablakain keresztül a vendégek kezébe és ölébe hulltak. Üdvözöljük kedves vendégeinket, él­jen a csehszlovák-lengyel barátság — hangzott az utcákon ezer torokból. Magasbalendülő kezek integettek, ami­vel a lengyel elvtársak látogatása fö­lötti örömüknek adtak kifejezést és bizonyították a két testvérnemzeí örök barátságát. 4 lengyel kormányküldöttség szlovákiai látogatásáról LÄTOGATÄS A MEGBÍZOTTAK TESTÜLETE ELNÖKÉNÉL Rudolf Strechaj, a Megbízottak Tes­tületének elnöke vasárnap, május 5-én délelőtt 9 óra 30 perckor a Megbízot­tak Testülete elnökségi hivatalában František Kubačnak, a Szlovák Nem­zeti Tanács elnökének és Pavel Da­vidnak, az SZLKP KB titkárának és irodája tagjának jelenlétében fogadta Józef Cyrankiewicz miniszterelnök ve­zette x Lengyel Népköztársaság kor­mányküldöttségét. A Megbízottak Testületének elnöke a kedves vendégeket a következő sza­vakkal üdvözölte: „Engedjék meg, hogy a legszívélyesebben üdvözöljem önöket a Megbízottak Testületében és mindannyiunk nevében örömömnek adjak kifejezést az önök szlovákiai lá­togatása fölött. Az önök látogatása köztársaságunk­ban a nemzeteink között egyre mé­lyülő barátság megnyilvánulásainak egyike, a marxizmus-leninizmus nagy gondolatai döntő győzelmének bizo­nyítéka. E nemes példák nyomán — hála a dicső szovjet hadsereg felsza­badító munkájának — kezdték meg nemzeteink országainkban a boldog szocialista építés útját. Befejezésül a Megbízottak Testü­letének elnöke kijelentette: „Enged­jék meg, hogy kellemes ittlétet kí­vánjak önöknek és kifejezzem azt az őszinte kívánságomat, hogy becses lá­togatásuk hozzájáruljon a nemzeteink közötti szövetség és barátság további szilárdulásához." A meleg fogadtatásért Józef Cyran­kiewicz, a Minisztertanács elnöke mondott köszönetet. „Nincs semmi — moidotta —, ami Lengyelország és Csehszlovákia nemzeteit a szocializ­mushoz vezető útjukon elválasztaná. Boldogok vagyunk, hogy meglátogat­hattuk a baráti Csehszlovákiát, meg­ismerhetjük Csehszlovákia népét, mun­kasikereit és meggyőződhetünk arról, hogy a kapitalizmus igájából felszaba­dult nemzeteink a marxizmus-leniniz­mus eszméinek győzelméért szilárdít­ják szövetségüket. A beszédeket barátságos beszélge­tés követte, amelyben részt vett Ka­réi Poláčék miniszterelnökhelyettes, dr. Ladislav Šimovič külügyminiszter­helyettes, Karel Vojáček varsói cseh­szlovák nagykövet, Vladimír Knapp, a Külügyminisztérium osztályvezetője és dr. Dobromil Ječný, a Külügyminisz­térium diplomáciai protokollfőnöke. Jelen volt Adolf Kitta, a Lengyel Népköztársaság bratislavai főkonzu­la is. A beszélgetés a hagyományos cseh­szlovák-lengyel barátság szívélyes lég­körében folyt. A BÉKE ÜZEM MUNKÄSAI KÖZÖTI Az első csehszlovák ötéves tervben felépült legmodernebb üzemek egyi­kében, a bratislavai Béke Üzemben vasárnap sem szünetel a munka. De e vasárnap, május 5-e az üzem dolgo­zói számára, akik a minisztérium és a Szakszervezeti Szövetség Központi Bizottsága vörös zászlajának három­szoros birtokosai és példás munká­jukért már négy ízben részesültek a megtisztelő elismerésben, különösen örömteljes volt. Az üzem fölött len­gyel és csehszlovák zászlók lengtek és a bejárat fölött „Niech žyje przyjažň Czechoslowacko—Polska!" jelszó dísz­lett, amivel az üzem dolgozói tiszte­letüknek adtak kifejezést a Lengyel Népköztársaság kormányküldöttsége iránt, mely e napon ellátogatott kö­rükbe. „örvendünk látogatásuknak — mon­dotta üdvözlő beszédében Michal Broska, a Béke Üzem igazgatója. A testvéri Lengyleország képviselői­nek meg akarjuk mutatni üzemünket. Az ü__m dolgozóinak Jozef Cyran­kiewicz, a Minisztertanács elnöke mondott köszönetet a szívélyes fogad­tatásért. A becses lengyel vendégek a Béke Üzemből való távozásuk előtt beírták nevüket az üzem emlékkönyvébe. HAJÓN BRATISLAVÁBÖL BŐSRE Délben a Lengyel Népköztársaság kormányküldöttsége a kíséretükben lévő személyekkel együtt rövid hajó­kirándulást tett Bratislavából Bősre. A kellemes baráti légkör, melyben a beszélgetések folytak, újabb kétség­telen bizonyítékát nyújtotta annak a közös igyekezetnek, hogy nemzeteink legnagyobb közös barátunkkal, a Szovjetunióval szorosan együttműköd­ve továbbszilárdítják és mélyitik ba­rátságukat és szövetségüket.

Next

/
Thumbnails
Contents