Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-01 / 120. szám, szerda

wiEiriEiLTirm A pótori bányászok magasan túlteljesítették május l-i felajánlásukat TÖBBET-KEVESEBBÉRT _ A pótori szénbányák Bukovec-aknájában dolgozik két elővá.jár: Rudolf Špringo és a Munka Érdemrendjével kitüntetett Ondrej Dulaj. Hónapokkal ezelőtt indult meg köztük a munkában való nemes vetélkedés, amely ma már nemcsak e két ember, hanem az e£ész munkaszakaszon dolgozó bányászok szívügyévé vált. — „Ha" Pál kéménye füstöl, Péter attól mindjárt prüszköl. Így van ez a két szomszéd, Špringó és Dulaj között is, csakhogy nem rossz értelemben. Ha Špringó elővájár frontfejtésén el is érnek néhány százalékkal nagyobb teljesítményt, ezt Dulajék szerint csak annak köszönhetik, hogy ott jobbak a geológiai feltételek. Ondrej Dulaj szakaszán a fiatalságnak jutott nagy szerep a versenyben. Itt dolgozik a fiatal, Munkaérdemrenddel kitüntetett Kovalčík, az ifjúsági csoport elővájára, aki nem mulasztja el soha, hogy tanácsot kérjen tapasztaltabb társaitól. Nem csoda, ha ezek a fiatalok a legjobb ifjúsági kollektíva címét nyerték el és munkájuk elismeréséül a CSISZ központi bizottságának vörös zászlaját is megkapták. Közülük legtöbben Ragyócra valók. Hatszor nyertek zászlót Špringó elővájár munkaszakaszán példás a rend. Olyan tapasztalt bányászok dolgoznak nála, mint pl. Gáspár Ferenc, Vagány János, Fabó László, .Valent Ferenc, Martin Krenáč, Koronci József, akik bizony nem tűrik meg kollektívájukban a henyélőket. Vagy átnevelik, ha van köztük ilyen, vagy ha ez nem megy, úgy kiközösítik őket. Mármost: melyik mégis a jobbik csoport? — A terv teljesítése után lehet megítélni — mondanák sokan. Ez a lényeges. Próbáljuk meg mi is. Az egész bánya az első negyedév fejtési tervét 113,4 százalékra teljesítette és ezzel az eredménnyel újra, már hatodszor jogosultnak bizonyultak a minisztérium és a szakszervezet vörös zászlajának elnyerésére. A pótori bánya, amely mindössze csak egypár éve nyílt meg, Csehszlovákia egyik legjobb szénbányái közé tartozik. Majdnem két éve állandóan túlteljesítik itt a tervet és az utóbbi időben nemcsak a kitűzött szénfejtési terv túlszárnyalásában mutattak fel kiváló eredményeket, hanem az önköltség csökkentésében is. Az első negyedévben egy tonna szén fejtésének költségét 2,43 koronával csökkentették. Ez az első negyedév alatt szép összegre, 286 ezer koronára rúgott. A teljesítmény tervét is magasan túlszárnyalták/ .122,8 százalékra teljesítették. Az elért eredményekben legnagyobb érdeme a két említett elővájár csoportjának van, akik közül Špringó Rudolf csoportja az első negyedévi szénfejtési tervet 158,88 százalékra, Ondrej Dulaj csoportja pedig 9 százalékkal alacsonyabbra, vagyis 149,9 százalékra teljesítette. Az eredmények logikája szejrint az a jobb, aki magasabbra teljesíti á tervet. De ha ezt csak az első negyedév után ítélnénk meg, úgy tévedhetnénk. Mert a következő negyedévben Dulaj csoportja lehet az első, ha jobbak lesznek a fejtési feltételek. Ezt az évvégi eredmények mutatják meg a legjobban. A felajánlás A két kommunista, akik minden tapasztalatukat egymás között ki szokták cserélni, közös kötelezettségvállalást tett május 1. tiszteletére. — Tízezer tonna szenet fejtünk terven felül — határozták el egyöntetűen és ezt a határozatot a kollektívával is megbeszélték. Munkatársaik lelkesen fogadták a felajánlási javaslatot, mert tudták, hogy — különösen most — minden tonna terven felül kifejtett szénre nagy szüksége van népgazdaságunknak. Aki ezt mégsem értette meg, azt meggyőzték a kommunisták. Az eredmény pedig meglett. A bányában dolgozó ma• gyarokat, szlovákokat a közös cél és érdek lelkesítette normájuk túlteljesítésére. Még jobban elmélyült a szocialista munkaverseny, még jobban fűtötte őket a győzniakarás. Eddig is meg volt a testvéri egyetértés, ez a közös . vállalkozás azonban még közelebb hozi ta egymáshoz a magyar és szlovák ; bányászokat. Már nemcsak a fejtésben I indult meg a verseny, hanem a rend | betartásában, a szerszámokkal, bányaS fával és robbantóanyag okkal való taka| rékosságban is. Mindkét csoport minél | nagyobb gazdaságosság felé törekedett. És február 23-án a tízezer tonna szén, amelyet május l-ig kellett volna kifejteni, határidő előtt a felszínre került. — Emeljük még kötelezettségvállalásunkat — javasolta az egyik vetélytárs. így született meg a 17 ezer tonna terven felüli felajánlás, és úgy határoztak, hogy ezt a mennyiséget az SZLKP kongresszusának első napjáig kitermelik. És újra megindult a verseny, küzdelem lent, a tárnák mélyén. Április 16-án a délelőtti műszak' befejezése után távirat ment Pótorról, ígéretünket a mai napig teljesítettük. A 17 ezer tonna utoisó mázsája ma felszínre került." Azt hiszem, ehhez felesleges a kommentár. A két vetélytárs és a hozzájuk szorosan felsorakozott kollektíva ebben a kérdésben nagyon barátian megegyezett, mert pártunknak és népünknek adott ígéretüket határidő előtt teljesítették. A bányában Nézzünk most már le az akna mélyére, arra a küzdelemre, melynek eredménye nemcsak a két vetélytársnak, hanem az egész bánya dolgozóinak igyekezetét dicséri. A fő folyosóról, ahová az állandóan mozgásban levő szállítószalag zúgása kísér el bennünket, letérünk egy kisebb mellékfolyosóra. Itt már jobban kell vigyázni, mert még a bányalámpa fénye sem tudja eloszlatni azt a nagy sötétséget, ami itt van. Ezért hol a fejünket ütjük a falba, hol odalépünk, ahová nem kell. Vagy 150 méterre a fő folyosótól nyílik a frontfejtés. Itt acélszállító működik, melyet a szénfal kifejtése után átszállítanak a következő munkahelyre. — Ez itt Rudolf Špringo elővájár szakasza, aki az ^jjeli ifiűszakban dolgozik. Most Gáspár Ferenc elővájár van itt — mondja kísérőnk. Magas, szénporos arcú bányász áll velünk szemben. Ö a 25-tagú csoport vezetője. Kezében az elmaradhatatlan bányászlámpával kísér el a csoport egyes munkahelyeire. Mindenkihez van tanácsa, jó szava, melyet úgy a szlovák, mint a magyar bányászok szívesen elfogadnak, mert Gáspár elvtárs már 27 éve dolgozik a bányában és ezért sok tapasztalattal rendelkezik. — Nálunk most jól megy a munka. Januárban és februárban 164 százalékra, márciusban és ebben a hónapban 168 százalékra teljesítjük a fejtési tervet. E hónapban itt befejezzük a munkát és új szakaszon kezdjük meg a fejtést. Akkor egy kicsit alacsonyabb lesz majd az eredmény. — Hogyan érnek el ilyen jó eredményeket ? — Jó kollektívánk van, tiszta a munkahely és jő a munkamegszervezés. Részlegünkön ritkán szokott lenni üzemzavar. És elvégre a fizetésünk is attól függ, hogy mennyit fejtünk. Munka után a szerszámokat rendben hagyjuk, hogy a következő műszak i Az üzemi villanytelepek versenye május 1. tiszteletére Az ostravai villanytelepek dolgozói márciusban köztársaságunk összes energetikai vállalatait versenyre hívták fel a kőszénnel való takarékoskodás érdekében, hogy ezzel segítsenek a bányászoknak az idei tüzelőanyaghiány kiegyenlítésében és a téli tartalék megteremtésében. A libereci kerületben erre a felhívásra verseny indult az üzemi villanytelepek, kazánok és textilüzemek között az elektromos energia takarékos fogyasztásáért és a kevésbé ér tékes tüzelőanyag magas százalékban való felhasználásáért. A verseny, amely április 24-én kezdődött, egyik legnagyobb textilgyártó kerületünk ajándéka május l-re. Elsőnek a libereci Kolora dolgozói, a verseny kezdeményezői tettek értékes felajánlásokat. Még ez idén kevésbé értékes tüzelőanyaggal pótolnak 570 tonna jóminőségü szenet. A jövő évben ezt a mennyiséget 12 ezer tonnára emelik. A libereci Textilana üzemben naponta tálagosan 86% kevésbé értékes tüzelőanyagot használnak fel. A tanvaldi Seba nemzeti vállalat ebben az évben 540 tonna jóminőségü szenet kevésbé értékes tüzelőanyaggal pótol 90%-ban. A svárovi, mezivodi, plavi, Dolná Smržovka-i Seba üzemek összesen 1800 tonna szenet takarítanak meg. A megtakarított mennyiséget 14 50 tonna szénnel gyarapítják a Jizeramenti gyapotüzemek. A raspenavi öesana textilüzem is 91,6%-ban használ kevésbé értékes tüzelőanyagot. azonnal munkához láthasson. Ez már olyan baráti megegyezés köztünk. A robbantásnál mindig arra vigyázunk, hogy homokömlésre ne kerüljön sor, mert ez nagy hátrány a munkában. — Kik dolgoznak a csoportban? Fabó László, Koronci József, Miklián János, Básti Béla, Valent Ferenc, Szekeres Béla, Brindza János, mind-mind kiváló vájárok, akikkel öröm egy kollektívában dolgozni. Az én havi keresetem már három hónapja 5 ezer koronán felüli. A többiek is megkeresnek 4—5 ezer koronát havonta, mert a normát, 4,33 tonna helyett 7,20 tonnára teljesítjük egy főre. A múlt hónapban a Bukovec-bányában 54 271 korona, februárban pedig 116 877 korona önköltségcsökkentést értünk el. A szerszámokkal, de főleg a bányafával takarékoskodunk, úgyhogy a kifejtett helyekről kiszedjük az elhasznált bányafát és azt újra felhasználjuk. Többet is megtakaríthatnánk, ha száraz bányafát kapnánk. A nyersfa még „dolgozik", nem elég erős és így többet kell belőle felhasználni. — A bányászok egyenként beszélgetnek munkájukról, a versenyről. Elmondják, hogy eljárnak a szomszéd Dulaj csoportjának munkáját megnézni, hogy esetleg jó tapasztalatokat szerezhessenek. Ujabb sikerek felé — Egészen biztos, hogy most is a miénk lesz a Vörös zászló — mondja az egyik fiatal bányász lelkesen. De mondanák én' még valamit. Már néhány éve, hogy felépítették a bányánkat és még most is állandóan bővül. 1960-ban már annyi szenet fogunk termelni (két millió tanina), mennyit most egész Szlovákia termel. Emellett megfeledkeznek, róla, hogy kultúrházat vagy kultúrtermet is kellene nekünk építeni, ahol szabad időnket szórakozással tölthetnénk. Eddig még nincs rendes éttermünk vagy rendes üzletünk, és a közelben is csak a RAJ-nak van egy fabódéja, ahol 5—6 koronával drágább pl. a bor, mint a Zdrojban. Egerek is tanyáznak a raktárban. Plzeňi sört itt sohasem láttunk. És az utakat is ideje lenne már rendbehozni. Ügy a bánya környékén, mint a telepen ember legyen a talpán, aki gumicsizma nélkül végig tud menni a sáros úton. Pedig az igazgatói alapból bőven jutna erre is. Ez a mi kívánságunk, de el ne felejtse megírni az elvtárs. — Szerencse fel! — búcsúzunk el az ismert bányászköszöntéssel. — Dulajékhoz nem megy el? — kérdi Gáspár Ferenc, amikor kikísér a fő folyosóra. — Most nem. Kint, az akna bejáratánál Gyöngyösi Jánossal és Ján Gafrikkal, az üzemrészleg vezetőjével találkozunk. Nagyon büszkék az elért eredményekre, szívesen beszélnek róluk. Elmondják, hogy a múlt hónapban az önköltséget 5,7 százalékkal csökkentették és most is 5—6 százalékos csökkentést akarnak elérni. A Bukovec-akna az első negyedévi fejtési tervet 127,5 százalékra teljesítette. A szocialista munkavej-seny — a két kommunista vetélytársról — átragadt a többi bányászokra is. Magyarok, szlovákok egyformán örülnek az elért eredményeknek. Ugyancsak örülnének annak is, ha panaszukra orvoslást találnának. Ez még nagyobb munkalendületre buzdítaná Szlovákia legjobb bányászait, a pótori vetélytársakat. Horváth Sándor. \ Z ANDÖDI SZÖVETKEZET határa nemrég még olyan kicsi volt, hogy az ember jóformán el sem indult a földekre, máris maga mögött hagyta az egész katasztert. A hétszáz hektárnyi terület már szűknek bizonyült a szövetkezetesek számára, de kibővíteni nem igen lehetett, mert az egész falu bent van a szövetkezetben. Másfelé kellett keresni a kiutat. S meg is találták. Addig néztek vágyakozva Érsekújvár felé, amíg az újvári határból „kinéztek" maguknak 330 hektárnyi szántót, amelyet az ősszel meg is kaptak. E művelet végrehajtásánál ketten örültek. Az andódiak azért voltak megelégedve, mert ezerhektáros szövetkezetté nőttek, az újváriak meg annak örültek, hogy megszabadultak egy gondtól. Az átadott területnek ugyanis nem volt gazdája, s csak „kegyelemből" művelte az egyik újvári EFSZ. Most tehát már a földhiány sem áll az andódi EFSZ további fejlődésének útjába. 17 ORA REGGEL ködös, nyálkás volt az idő, de később a nap foszlányokra szaggatta a ködfátyolt, s teli szájjal ránevetett az andódi kertészekre, akiket a melegágyak között talált. Másutt most nem találni embereket a határban, až utolsó eső ugyancsak feláztatta a talajt. Maradjunk tehát a kertészeknél. Érdemes velük elidőzni. Hiszen tavaly a szövetkezet kétmillió koronás bevételéből 780 000 koronát kapott a kertészet. Czuczor János és Szekan Károly kertészeti csoportjai tehát kitettek magukért. Nem hiába mondja a közmondás: „Ki korán kel, aranyat lel". A kertészetben a korai termés valóban aranyat ér. Ezért igyekeznek az andódiak mindig valami újdonsággal kirukkolni. Le a kalappal tehát az andódi kertészek előtt. Hiszen annak ellenére, hogy a szövetkezet földterületének alig öt százalékán termeltek, mégis az egész bevétel 40 százalékát ők biztosították. De az örömbe egy kis üröm is vegyül. Kiérezni, hogy valahol sántít a terv teljesítése. — Nem lehetünk megelégedve az állattenyésztéssel — mondja az elnök. Eveken keresztül állandó takarmányhiánnyal küzdöttünk. Az állomány sem olyan még, amilyennek lennie kellene — jegyzi meg az elnök elgondolkodva, majd kis idő múlva hozzáteszi: — Most, hogy megnőttünk, igyekszünk felszámolni a takarmány hiányt. Elvetettük az őszi és tavaszi keverékeket, 128 hektárnyi területen alávetést végeztünk. Lesz már elegendő évelőtakarmányunk. Ezenkívül vetünk még csalamádét és 15 hektár silókukoricátTermészetesen fokozatosan javítjuk és növeljük a szarvasmarhaállományt is. Az idén huszonöt saját nevelésű üszőt folyatunk be. A legjobb egyedektől választottuk ki őket, úgyhogy megvan nálunk a biztosíték a nagyobb hasznosságra. A

MlG KEVÉS VOLT a tapasztalat, sok volt a gond és a baj. Az andódiak azonban tanulékony emberek, hamar megtanultak közösen gazdálkodni. Belelátnak az agrotechnika titkaiba, s őszi árpából elértek már 41 mázsás hektárhozamot is. A négyzetesen elvetett kukoricából meg 12 mázsával termett több hektáronként, mint a másikból, amely régi módon volt elvetve. Az idén 50 hektár kukoricát vetnek négyzetesen. Azután arra is rájöttek, hogy akkor jön meg a tagság kezdeményező kedve, halad jól a munka, ha érdem szerint jutalmazza a szövetkezet a munkát. Be is vezették már minden vonalon a hozam és hasznosság szerinti jutalmazási Nemrég úgy határozott a tagság, hogy nemcsak arra törekednek majd, hogy minél több legyen a termék, de arra is, hogy egyúttal csökkenjen a kiadás. Jobban vigyáznak majd a szerszámokra, a takarmányadagok pontos összeállítására. Ugyancsak pontosabb már a nyilvántartás is. Tudni akarják, mibe kerül egy liter tej, egy kilogramm hús stb. termelése. A

SZÖVETKEZETNEK nemcsak a földterüle{e nőtt meg, de a vagyona is. Ötmillió koronát érnek az új gazdasági épületek, az ötven vagonos tárház s a közös föld. S ezzel a növekedéssel nő a tagok jóléte is. A jó munka minden évben gazdagabb gyümölcsöt hoz. Nem csoda, hogy a munka ünnepét is méltóképpen akarják üdvözölni. Ígérték, hogy május l-ig a szövetkezet teljesíti a tojásbeadást és 35 000 darabot terven felül is bead. Ezenkívül 1000 csibét és 25 000 liter tejet ad a közellátás számára. A tojást és a csibéket már be is adta a szövetkezet. Szép üdvözlet ez és annál értékesebb, mert azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági termékek bősége az andódi szövetkezetben is állandó vendégeskedésre rendezkedik be. M. János Oj várost kaptak a bányászok. Fenti képünkön Havírov bányászvárost láthatjuk, amelyet a felszabadulás után építettek Ostrava közelében. A kép légifelvétel. (Svét v obrazech) Hatalmas gépek segítenek a versenyben % M T MSI^ JL A iipoveci gat építésén a Váhostav dolgozói szép eredményeket értek el a május elseje előtti versenyben. Az eredmények elérésében nagy segítséget nyújtottak a hatalmas gépek. Az 5—6 kilométer hosszú szakaszon csupa gép dolgozik. A nagy kotrógépektől dömperek és Tatra 111-esek szállítják az anyagot. Az első negyedévben több mint 275 ezer köbméter földet mozgattak meg. Baloldali képünk a vízlevezető csatorna építésénél készült és a MC-2-es szovjet gyártmányú másfél köbméteres kanállal dolgozó kotrógépet mutatja be. Egyetlen mozdulattal megtölti a dömpert a jobboldali képen látható báger. Kanala két és fél köbméteres.