Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-26 / 145. szám, vasárnap

Népnevelő munkával hazánk népeinek egységéért, a szocializmus győzelméért Pathó Károly elvtársnak, a Csemadok titkárának beszámolója a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének VI. országos közgyűlésén Hogyan teljesítjük feladatainkat? Á két évvel aze'ntt megtartott V. országos közgyűlésünk feladatul tűzte, hogy hazánk magyar dolgozóit a szo­cialista hazafiság és a proletár nem­zetköziség szellemében a Csehszlovák Köztársaság és kommunista pártunk Iránti szeretetre neveljük. Ugyanakkor feladatul tűzte, hogy a falvainkon működő . helyi Csemadok-csoportok ténykedését úgy irányítsuk, hogy azok kulturális népnevelő munkája össz­hangban legyen mezőgazdaságunk időszerű kérdéseivel, hogy kultúr­munkánk a termelés növeléséért, a jólét fokozásáért való harcra .ser­kents® dolgozó parasztságunkat. Közgyűlésünk határozata továbbá hangsúlyozta, hogy meo kell tenni a szükséges intézkedéseket a csehszlo­vákiai magyar népművészet és kul­túra haladó hagyományainak feltárá­sára és íejlesztésére, valamint a ma­gyar dolgozókkal meg kell ismertetnünk a cseh és szlovák nemzet kul­turális értékeit, hogy így kultúrmun­kánk hazánk népei testvéri együtt­élésének gondolatát szolgálja. Most, amikor munkánkat értékel­jük, abból kell kiindulnunk, hogy az utóbbi két év alatt mennyiben tel­jesítettük ezeket a feladatokat. Kultúregyesületünk az elmúlt két év folyamán hatalmas munkát vég­zett mind a népművelési, mind a népművészeti munka szakaszán. Egye­sületünk tagjainak túlnyomó többsé­ge már tudatosította, hogy jó kul­túrmunkát csak akkor végzünk, ha j az céljában és tartalmában a szocia­lista ember fejlődését, a szocializ­mus építését szolgálja. Népnevelő munkánk fő formájának és egyben a népnevelőmunka legha­tásosabb módjának az elmúlt két év alatt is a népnevelő-előadásokat te­kintettük. A népnevelőmunka fej­lesztését szem előtt tartva, és abból a tényből kiindulva, hogy a csehszlo­vákiai magyar dolgozók kulturális fejlődéséről való gondoskodás minde­nekelőtt is a nemzeti bizottságok ha­táskörébe tartozik — központi veze­tőségünk úgy irányította kultúregye­sületünk ténykedését, hogy helyi csoportjaink, járási és kerületi vezető­ségeink szoros együttműködésre lép­jenek a nemzeti bizottságokkal, kü­lönösen a nemzeti bizottságok nép­művelési szerveivel és intézményeivel, s hogy együttműködésük kifejezésre 'jusson a magyar dolgozók között végzendő népnevelőmunka fejleszté­séért való együttes törekvésekben, pzzel magyarázható, hogy az utóbbi két év alatt 3072 előadást tartottunk. Blőadásaink túlnyomó többsége mező­gazdasági kérdésekről szólt. A Csemadok népnevelőmunkája is tiatásáal volt több községben az egy­séges földmüvesszövetkezet fejlődésé­re, különösen ott, ahol a helyi cso­port aktívan működött közre a nép­nevelőelőadások megszervezésében, vagy kezdeményezte a szakelőadáso­kat és a Csemadok tagsága élen járt a termelőmunka új, haladóbb mód­szereinek alkalmazásában. Például a nyitrai kerületben az ilyen példamutató helyi csoportok egyike a Csemadok vicsapapáti helyi csoDortja. A Csemadok tagjai ebben B községben is szánté egytől-egyig tagjai az egységes földművesszöVet­kezetnek. A cukorrépa termelésével ebben a szövetkezetben hosszú éve­ken át baj volt, nem tudták elérni azokat az eredményeket, melyekről mint rekordtermésről az újságokban olvastak. A Csemadok helyi csoport­ja vezetőségének kezdeményezésére néov alkalommal hívtak szakelőadót a nvitrai mezőgazdasáqi főiskoláról. Az -lőadók ismertették a szakszerű cukorréoatermelés módiát, tanácsok­kal látták el a szövetkezet tagjait és az eredmény az lett, hogy tavaly, — a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére is — túlszárnyalták az előző években elért eredmén"eket és 450 vagon cukorrépát termeltek. Mint ismeretes, Szlovákia magyar­lakta vidékein 17 magyar mezőgaz­dasági szakiskola van. Járási vezet* ségeink és helyi csoportjaink azon­ban nem minden esetben követik a nyitrai járás példáját. Hasznos vol­na, ha a Csemadok a mezőgazdasági szakelőadások rendszeresítésével még fokozottabban elősegítené a mező­gazdaság fejlődését. Kiindulva abból, hogy egyesületünk működési területét főleg falvaink al­kotják, az említett feladatok teljesí­tése terén egyesületünkre is komoly munka vár. Kultúrmunkánk irányát és tartalmát úav. kell meghatároz nunk, hogy az elősegítse második öt éves tervünk teljesítését, az egységes földművesszövetkezetek fejlődését, a OJ s z ô 1957. május 28. Ždanovova 1. mezőgazdaság terméshozamának nö­vekedését. Az elmúlt két év alatt központi vezetőségünk behatóan tanulmányozta a népnevelőmunka különböző mód­szereit. Megállapította, hogy a nép­nevelőmunka egyik legjobban bevált formája a szakköri mozgalom, mert a szakkörök tagjai nemcsak egy-egy általános kérdésekkel foglalkozó elő­adást hallgatnak meg, hanem beha­tóan foglalkoznak azokkal a szakkér­désekkel, amelyekkel mindennapi munkájukban találkoznak. Központi vezetőségiünk 1956 áprilisi határozatai­ban feladatul tűzte egyesületünk ke­rületi és járási vezetőségeinek, vala­mint, az összes helyi csoportnak, hogy nagyobb gondot fordítsanak a szak­köri mozgalom fejlesztésére, de min­denekelőtt is a mezőgazdasági szak­körök szervezésére és fejlesztésére. Meg kell mondanunk, hogy a nap­jainkig e téren elért eredményeink nem a legmegnyugtatóbb képet ad­ják. Helyesen értelmezik és helyesen irányítják a mezőgazdasági szakkör munkáját a baracskai, pogrányi, bar­kai, madiari és a szódói helyi cso­portok Náluk nincs szakkörvezető probléma és összejöveteleiken a szak­kör tagjai nem várnak járási előadót, hanem a szakirodalom áttanulmányo­zása után megvitatják a fontosabb kérdéseket és kicserélik a termelő munkában szerzett tapasztalataikat. Ezek követésre méltó példák és ha a többi helyen is csoportjaink ebben a szellemben látnak munkához, akkor a szakköri mozgalom a jövőben több ós szebb eredményt tud felmutatni. Napról napra szilárdul hazánk népeinek egysége Örömmel állapíthatjuk meg, hogy napról napra szilárdul hazánk népei­nek egysége. A közös cél, vagyis az életszínvonalunk emelkedéséért, a szocializmus győzelméért folyó min­dennapi harcunk szilárd egységbe tö­möríti hazánk különböző nemzetisé­gű népeit. Népeink egységének meg­szilárdulásához, a szlovák és a ma­gyar dolgozók baráti kapcsolatainak fejlesztéséhez a Csemadok is hozzá­járult. Központi vezetőségünk egyik legfőbb feladatának tekintette és te­kinti ma is kulturális népnevelő mun­kánkat úgy irányítani, hogy az tar­talmában szolgálja a szlovák és a magyar dolgozó nép barátságának ál­landó fejlődését. A magyar dolgozók kulturális fej­lődéséről való gondoskodás kifejezés­re jut iskolahálózatunk állandó fejlő­désében. Míg az első, tehát a burzsoá köztársaságban az elemi iskolákon kí­vül — a Kárpátukrajnában élő ma­gyarokat is beleszámítva — csak 17 polgári iskola és 17 érettségivel vég­ződő középiskola állt a magyar dol­gozók rendelkezésére, addig ma Szlo­vákia területén 120 nentteti iskola mellett 440 nyolcosztályos középis­kola, 15 érettségivel végződő tizen­egyéves általános műveltségit nyújtó középiskola, 16 érettségivel végződő szakiskola, tehát összesen 31 érett­ségivel végződő iskola és a Szlovák Pedagógiai Főiskola mellett működő magyar tagozat, mint tanárképző lé­tezik. Az említett iskolákon kívül még 17 mezőgazdasági szakiskola nyújt művelődési lehetőséget a csehszlová­kiai magyar dolgozóknak. A magyarországi ellenforradalom próbára tette hazánk magyar dolgo­zóinak a Csehszlovák Köztársaság iránti szeretetét és a szocializmus győzelmébe vetett hitét is. A magyar dolgozók jól megállták a helyüket. Dél-Szlovákia magyarlakba falvaiban szinte jelszóvá vált a kijelentés: „Nem akarunk Horthy-fasizmust! Mi itthon vagyunk Csehszlovákiában és jól érezzük magunkat!" De nemcsak szavakkal, kijelentésekkel igazolták hazánk magyar 'dolgozói a Csehszlo­vák Köztársaság iránti szeretetüket, hanem a termelőmunka fokozásával is az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Joggal mondhatjuk, hogy hazánk magyar dolgozói a szocializmus épí­tése melletti harcos kiállásukkal, az ellenforradalmi elemekkel szembeni gyűlöletük kinyilvánításával bebizo­nyították, hogy szeretik népeink kö­zös hazáját, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságot és mind­örökre hűek maradnak a szocializmus eszméihez. Akkor, amikor e megállapításokat tesszük, hiba volna nem látnunk azt is, hogy bár szórványosan, de még mindig vannak magyar burzsoá-na­cionalista elemek, amelyek nem mondtak le a népeink egységét bom­lasztó, a szlovák és a magyar dolgozó nép barátságát rombolni akaró nép­ellenes szándékukról. Ilyen reakciós törekvésekkel, főleg a magyarországi ellenforradalmi ese­mények idején és az utóbbi hónapok­ban találkoztunk. Több közegben a kulákság fokozta a # suttogó propa­gandát, magasztalta az áruló Nagy Imrét, helyeselte annak politikáját és az egységes földműviesszövetkezetek ellen agitált. A csehszlovákiai magyar dolgozó nép azonban nem hagyta ma­gát félrevezetni, hanem visszaverte a reakció támadásait. El kell ismernünk, hogy a magyar burzsoá-nacionalizmus szószólói ese­tenként beférkőztek kultúregyestile­tünkbe, a Csemadokba is. Ezek az esetek köteleznek ben­nünket a magyar burzsoá-naciona­lizmus elleni harcunk fokozásá­ra. Bátran tárjuk fel és lep­lezzük le a burzsoá-nacionalisták népellenes terveit, leplezzük le a magyar burzsoá-nacionaüstákat, mint a csehszlovákiai magyar dolgozók legveszedelmesebb ellenségeit. Te­gyünk meg mindent annak érdeké­ben, hogy kulturális népnevelő mun­kánkkal még következetesebben ter­jesszük és fejlesszük a magyar dol­gozók körében a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség eszméit. Népnevelő munkánkban — de min­denekelőtt előadói tevékenységünkben — ez a törekvés az eltelt két év alatt úgy nyilvánult meg, hogy elő­adásokat tartottunk a szocialista ha­zafiság és a proletár nemzetköziség jelentőségéről és ismertettük a szlo­vák és a magyar nép kizsákmányolás­elleni közös harcait. Az említett elő­adásokat főleg azokban a községek­ben tartottuk, ahol a szlovák és ma­gyar lakosság között valamilyen ok­nál fogva nézeteltérések merültek fel. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Gútor, Na g y pa ka, Vezekény, Taksony, Felsőszeli, Negyed, Dunamocs, Gúta és még nagyon sok olyan község képe, melyeket a múltban a szlovák és a magyar lakosság közötti viszály, meg nem értés jellemzett, már meg­változott, mert az egyenetlenkedést felváltotta a békés, baráti kapcsola­tok állandó fejlesztésére való kölcsö­nös törekvés. Az irodalmi estékről — mit vár a Csemadok az íróktól A népnevelés területén fontos he­lyet foglalnak el az irodalmi vitaes­tek. A bratislavai kerületi vezetőség' jó munkájával magyarázható, hogy ebből a kerületből indult el a kezde­ményezés és mindjobban terjed, amit az is bizonyít, hogy helyi csoport-, jaink V. országos közgyűlésünk óta 419 esetben rendeztek irodalmi vita­esteket. Meg kell emlékeznünk a Szlovákiá­ban élő magyar íróknak az utóbbi hónapokban kifejtett tevékenységéről, különösen arról az igyekezetükről, hogy a csehszlovákiai magyar dolgo­zókkal élő kapcsolatot teremtsenek. Ettől a céltól vezetve került sorra íróinknak kassai, nagykaposi, király­helmeci, galántai, apáeasrakállasi és komáromi szerzői estjének megren­dezése. Ezek a szerzői estek hasz­nosak voltak nemcsak abból a szem­pontból, hogy a jelenlévő dolgozók •irodalmi ismereteinek bővítését szol­gálták, de azért is, mert íróink fel tudták mérni, hogy alkotásaik milyen hatást gyakorolnak az olvasókra; az elhangzott értékes javaslatok iro­dalmunk fejlődését szolgálják. Nem kétséges, hogy az irodalomnak komoly szerepe van a népnevelés te­rületén. Természetesen csak a haladó irodalomnak, amely küzd az emberi rossz tulajdonságok ellen, s melyet a dolgozó nép ügye melletti harcos ki­állás jellemez. Ezért íróinktól azt várjuk, hogy él­jenek a mának, hogy alkotásaikban többet foglalkozzanak a szocializmust építő ember problémáival, bátrabban énekeljék meg a szocializmus építé­sében elért eredményeinket és állán dőan fokozódó békeharcunkat. Énekel jék meg a szocializmust építő ember állandóan szépülő életét. A helytelen munkamódszerek ellen felvesszük a harcot Beszámolónk nem adhat hű képet kultúregyesületünk munkájáról, ha a népnevelő munkában mutatkozó ered­mények mellett nem tárnánk fel azo­kat a helytelenségeket, amelyek az utóbbi két év alatt különösen elbur­jánzottak egyesületi életünkben. Kul­turális népnevelő munkánk fejlődését és különböző formáinak kibontakozá­sát fékezi az, hogy több helyi csopor­tunk működését csupán a műkedvelő színjátszásra korlátozza. Az ilyen je­lenségekkel sajnos még az olyan helyi csoportoknál is találkozunk, ahol min­den előfeltétel megvan a széleskörű kulturális népnevelő munkára, mint például Komáromban, Losoncon, Füle­ken, Párkányban és több községben. Több helyi csoportunknál — főleg falvainkon — ennek a hiányos, egy oldalú kultúrmunkának a következ­ménye az lett, hogy az idősebb Cse­madok-tagok nem élnek együtt a Csemadokkal és az ilyen helyi cso­portoknak szinte ifjúsági szervezet jel­legük van. Kertelés nélkül meg kell monda­nunk, hogy az ilyen munkamódszerek­kel dolgozó helyi csoportok még ab­ban az esetben sem teljesítik külde­tésüket, ha színjátszó csoportjuk mű­ködésével országos hímévre tettek szert. Kulturális népnevelő munkánkat csak akkor tudjuk eredményesen fej­leszteni, ha az említett hiányos mun­kamódszerek ellen felvesszük a har­cot, ha megtesszük a szükséges szer­vezeti intézkedéseket annak érdeké­ben, hogy minden helyi csoportunk ténykedését mielőbb sokoldalú kultúr­munka jellemezze. Vegyenek példát ezek a helyi cso­portjaink a kassai, érsekújvári és a lé­vai helyi csoportokról, melyek a mű­kedvelő színjátszó mozgalom fejlesz­tése mellett — különösen az utóbbi Időben — szép és eredményes mun­kát végeznek a népnevelő munka más szakaszain is és így a tagság túlnyo­mó többségé érdeklődik a Csemadok iránt. / A Csemadok előtt álló feladatok Fokozottabb gondot kell fordítanunk falusi helyi csoportjaink szervezeti életének megszilárdítására. Ennek előfeltétele, hogy megjavítsuk a tag­ság korszerinti és szociális összetéte­lét azáltal, hogy az idősebb kis- és középparasztokat, az egységes föld­művesszövetkezetek tagjait beszer­vezzük a Csemadokba. Elengedhetetlen követelmény, hogy rendszeresítsük helyi csoportjaink éle­tében a taggyűléseket, Ezek a taggyű­lések azonban nem lehetnek öncélúak, hanem gondoskodni kell arról, hogy minden esetben a tagság tájékoztatá­sát és szocialista fejlődését szolgál­ják. A tagság fejlődésének elősegíté­séről való fokozottabb gondoskodás azonban megköveteli azt, hogy jobbak legyenek a személyi kapcsolatok egye­sületünk különböző vezető szervei, de mindenekelőtt járási vezetőségeink és helyi csoportjaink között. Haladéktalanul hozzá kell látnunk az aktivisták csoportjainak kiépítésé­hez, mindenekelőtt a járási vezető­ségek mellett. Aktivistáknak nyerjük meg a legfejlettebb Csemadok-tago­kat — olyanokat — akik adott ešet­bgn előadást is tudnak tartani. Fontos követelmény, hogy járási ve­zetőségeink tagjai és a járási vezető­ségek mellett működő aktivisták a jö­vőben részt vegyenek helyi csoport­jaink taggyűlésein, hogy tanácsokkal lássák el helyi csoportjainkat és tájé­koztassák tagságunkat az időszerű kül­és belpolitikai eseményekről, népgaz­daságunk fejlődésének időszerű kér­déseiről, hogy így tagságunk lépést tudjon tartani az eseményekkel, fUet­ve a fejlődéssel. Meg kell értetnünk tagságunkkal, különösen az egyénileg gazdálkodó Csemadok-tagúkkal, hogy a szocialista kultúra bajnokainak nemcsak a kul­túrmunkában, hanem a termelő mun­ka frontján is be kell bizonyltaniok, hogy a szocialista haladás mellett fog­lalnak állást. Ez falun abban tükröző­dik vissza, hogy milyen az egyes Cse­madok-tagok viszonya az egységes földművesszövetkezetekhez. A ma egy hete megtartott nemzeti bizottsági választások szemléltető bi­zonyítékul szolgálnak arra, hogy ha­zánk különböző nemzetiségű dolgozói szilárdan felsorakoznak Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya köré. Megválasztottuk az államhatalom helyi szerveit, a nemzeti bizottságokat. Ahhoz, hogy a nemzeti bizottságok teljesítsék feladatukat, vagyis, hogy fejlesszék a lakosság anyagi és kulturális színvonalát, fo­kozottabban hozzá kell járulnunk. Te­hát minden törekvésünknek arra kell irányulnia, hogy fejlesszük a nemzeti bizottságokkal való együttműködésün­ket, hogy a tagságunk körében kifej­tett népnevelő munkán kívül az eddi­ginél fokozottabban hozzájáruljunk a nemzeti bizottságok által irányított egységes népművelési munka fejlesz­téséhez. Ezt akkor teljesítjük, ha se­gítséget nyújtunk a járási népművelé­si szervek által irányított előadótes­tületek átszervezésében, ha beszervez­zük az előadótestületekbe azokat a mezőgazdasági szakkádereket és tudo­mányos kérdésekkel foglalkozó szak­embereket, akik hajlandók és tudnak is értékes, a dolgozók fejlődését va­lóban szolgáló előadásokat tartani. Elősegítjük az egységes népnevelő munka fejlődését azáltal, ha helyi cso­portjainkat még fokozottabb aktivitás­ra serkentjük, ha helyi csoportjaink a jövőben a párt és a nemzeti bi­zottságok által rendezett népgyűlések és előadások szervezeti téren való biz­tosításához még fokozottabban hozzá­, járulnak. Ha helyi csoportjaink a tö­megszervezetekkel való együttműkoJ désben a helyi népművelési szervek irányítása mellett részt vesznek a népművelési munka terveinek kidolgo­zásánál és ha minden eszközzel har'­colnak a népművelést tervek teljesíté­séért, illetve a népművelési munka fejlesztéséért. A művészeti tömegmozgalom értékelése Most rátérünk népművelési mun­kánk további formájának, a művészeti tömegmozgalomnak értékelésére. Mű­vészeti munkánk legelterjedtebb és egyben legközkedveltebb formája a színjátszás. összegezve mennyiségi eredményein­ket megállapíthatjuk, hogy színjátszó csoportjaink nagy munkát végeztek, amit az is bizonyít, hogy az V. or­szágos közgyűlésünk óta háromfelvo­násos színdarabokkal több mint 4200­szor léptek fel. Mint műsorpolitikánk további pozi­tív jelenségét kell kiemelnünk azt a tényt, hogy több helyi csoportunk fő­leg az 1956-os évben szlovák eredetű haladószellemű színdarabokat mutatott be, hogy így ezzel is elősegítse a szlo­vák-magyar kulturális és baráti kap­csolatok állandó fejlődését öntevékeny színjátszóink túlnyomó többsége klasszikus darabokat játszik. Kell azokat is játszani. De nem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy mi egy új kultúrát teremtünk, mely kul­túrának már vannak drámairodalmi termékei, melyek a szocializmust építő ember életével, problémáival foglalkoz­nak. A helyzet pedig úgy néz ki, hogy erről több helyi csoportunk nagyon gyakran megfeledkezik. Tévedések el­kerülése végett kihangsúlyozzuk, hogy ez nem jelenti a klasszikusok elleni harcot. Azt akarjuk elérni, hogy szín­játszó csoportjaink jövő műsorában a klasszikus művek mellett minél na­gyobb számmal tért hódítson az új, a szocialista tartalmú drámairodalom, hogy színjátszásunk még fokozottab­ban szolgálja a szocializmus építésé­nek ügyét. Tánccsoportjaink száma állandóan növekszik, így az általuk kifejtett munka is évről évre nagyobb mértéket ölt. Az elmúlt két évben 2335 eset­ben rendeztek helyi csoportjaink olyan kultúrműsort, melyben a tánc­csoportok is felléptek. Az említett gyors mennyiségi fej­lődésnek megvoltak a maga fogyaté­kosságai is, melyek főleg abban nyil­vánultak meg, hogy tánccsoportjaink hosszú időn keresztül szinte egyálta­lán nem szolgálták a csehszlovákiai magyar népi tánchagyományok ápolá­sát és fejlesztését. A népművészeti bemutatók azt iga­zolták, hogy az 1956-os évben sokat fejlődtek tánccsoportjaink és népi együtteseink. A legtöbb csoport mű­sorszáma azt mutatta, hogy megtettük az első lépéseket a csehszlovákiai ma­gyar népi hagyományok fejlesztésére. A Csemadok múlt évi népművészeti Bemutatói áttekintést adtak zenei, il­letve énekkari mozgalmunk fejlődé­séről is. Sajnos, a helyzet az, hogy míg a táncművészet területén hatal­mas a fejlődés, addig énekkari. moz­galmunkat az egy helyben topogás jel­lemzi. A múlt évben számításba ve­hető énekkarunk mindössze három volt. Tehát az egyik feladat énekkaraink számának növelése. Ezzel párhuzamo­san feladatunk énekkaraink műsor­politikájának további javítása, mivel­hogy az előbb említett nagy eredmé­nyek mellet énekkaraink műsorpoli­tikájának fogyatékosságai is vannak. Műsorpolitikánk hiányosságai főleg ab­ban mutatkoznak meg, hogy énekka­raink a népdalok mellett nem tűznek műsorukra munkásmozgalmi dalokat és mellőzik a szocializmus építése kö­zepette született új tömegdalainkat. Az elmondottak értelmében tehát arra kell törekednünk, hogy esztrád­műsoraink keretéhen, a haladó hagyo­mányok, népdalok, népszokások, mun­kásmozgalmi hagyományok, népi tánc­játékok mellett minél nagyobb szám­ban adjunk helyet fejlődő szocialista kultúránk alkotásainak, a szocialista építés terén elért eredményeinket és békeharcunkat megéneklő daloknak és költeményeknek, valamint haladó szel­lemű színdaraboknak, hogy így kultu­rális népnevelő munkánk még foko­zottabban szolgálja a szocializmus ügyét. Hassa át munkánkat a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szelleme, hogy még jobban szilárdul­jon hazánk népeinek barátsága és testvéri egysége. Hazánk népei közös célkitűzéseinek megvalósításáért, má­sodik ötéves tervünk feladatainak tel­jesítéséért és a szocializmus építésé­ért, a tartós világbéke megőrzéséért előre Csehszlovákia Kommunista Párt­ja vezetésével az új győzelmek felé.

Next

/
Thumbnails
Contents