Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-02 / 121. szám, csütörtök

A prágai Várban magas állami kitüntetésben részesítették az élenjáró dolgozók legkiválóbbjait A pragni Vár gyönyörű Spanyol-terme május l-e előestéjén már hetedszer fogadta a magas állami ér­demrendekkel való kitüntetendőket azok soraiból, akik a legjobban járultak hozzá a termelés, technika, tudo­mány és kultűra fejlesztéséhez. A köztársasági elnök által adományozott magas állami kitüntetések átadása — minden évben május l-e előestéjén — az év leg­szebb ünnepségei közé tartozik. Az idén is gyönyörű volt ez az ünnepség, melynek során öt dolgozónak és kollektívának adták át a Köztársasági Érdemrendet, 60 dolgozónak és munkakollektívának a Munkaérdem ­rendet. Az ünnepségen megjelentek a párt és a kormíny képviselői: Rudolf Barák, Jiromír Dolanský, Václav :<o­pecký, Antonín Novotný, Viliam Široký, Antonín Zápo­tocký, Ľudmila Jankovcová és Otakar Šimúnek, továbbá František Zapka, a Központi Szakszervezeti Tanács el­nöke, Karel Poláček, miniszterelnökhelyettes és a kor­mány tagjai. Az ünnepségen részt vettek még a CSKP KB titkárai, a nemzetgyűlés képviselői, Rudolf Strechaj, a Megbtztottak Testületének elnöke, a Központi Szak­szervezeti Tanács titkárai, a szakszervezeti szövetsé­gek és a Nemzeti Front szervezeteinek képviselői, a po­litikai és kulturális élet számos jelentős tényezője, hazai és külföldi újságírók. A csehszlovák államhimnusz elhangzása után Franti­šek Zupka, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke üdvözölte a jelenlevőket. Ezután a miniszterek átadták reszortjuk dolgozóinak a kitüntetéseket. A magas ál­lami érdemrenaek átadását — minden egyénnél és kollektívánál — a jelenlevők hosszas es szívélyes taps­sal kísérték. Az átadás aktusának befejezése után Anto­nín Zápotocký köztársasági elnök lépett a mikrofon­hoz. A köztársasági elnök beszédét az ünnepség részt­vevői nagy lelkesedéssel fogaaták. A kitüntetettek nevében Jan Piatkevič, az Ostravai Ko­hószerelési Üzen Munkaérdemrenddel kitüntetett vezető szerelője mondott meleg szavakkal köszönetet. Az ünnepség hivatalos részét a munka dalával fe­jezték be. Az új kitüntetettek ezután a prágai Vár helyiségeiben baratságos beszélgetést folytattak a párt és a kormány képviselőivel, a miniszterekkel és a többi vendéggel. Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszéde Tisztelt barátaim, elvtársak! A prágai Vár termeiben tartott mai ünnepi gyűlésünk különleges és rend­kívüli nagy jelentőségű. Közvetlenül május elseje előtt gyű­lünk össze, mely nap évtizedek óta a dolgozók hagyományos ünnepe. Harcra mozgósítja a munkástömegeket a kapi­talista kizsákmányolás megszüntetésé­ért folytatott küzdelemben és dicső­séggel övezi azoknak az országoknak elért győzelmeit, amelyekben a kapita­lizmus uralma már megdőlt. Mai, sor­rendben már hetedik ünnepségünk, melyben a legjobb dolgozók a prágai Várban kitüntetéseket és érdemren­deket kapnak, a szocialista építés meg­valósítására irányuló törekvésünk és igyekezetünk hagyományos ünnepévé válik. A Köztársasági elnök beszéde további részében kijelentette, hogy a szocia­lista építés eredményeképpen álla­munkban tavaly tovább növekedtek a termelőerők és jelentősen emelkedett a lakosság életszínvonala. Hangsúlyoz­ta, hogy ez nem tölthet el bennünket önelégültséggel és nem vezethet nem­törődömségre, majd így folytatta: Termelésünkben sem a selejt meg­szüntetése, sem a nem termelési jelle­gű költségek csökkentése terén nem vezettük be kellőképpen a gazdaságos­ság rendszerét. Tudatosítanunk kell: az a tény is kedvezőtlenül befolyásolja gazdasá­gunkat, hogy százmilliókat tesznek ki azok a bérek, melyeket olyan munká­ért fizettünk ki, melyek a selejtek ma­gas arányának következtében semmi­lyen értéket nem alkotnak. Hasonló jelenségek fordulnak elő a mezőgazdaságban is. Ennek ellenére semmi okunk sincs a kétségbeesésre. Hisz az általános gazdasági eredmé­nyek és sikerek eredményeképpen ta­valy az intézkedések egész sorát fo­ganatosíthattuk népünk életszínvona­lának további lényeges emelésére. Zápotocký elvtárs hangsúlyozta to­vábbá, hogy munkásaink, parasztjaink és dolgozó értelmiségünk meg tudnak birkózni az előforduló nehézségekkel és mielőbb és következetesen fel tudják számolni a hibákat minden munkasza­kaszon. A Köztársasági elnök azután ki­jelentetté: A munkatermelékenység növelésének fő forrása, mint már sok­szor hangsúlyoztuk, az új technika és a gépesítés kérdése. Nem elég csupán rendelkezni a tech­nikával, el is kell sajátítanunk és he­lyesen kell felhasználnunk a munka termelékenységének fokozására. Itt újra és újra fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az új technikával és gépesítéssel párhuzamosan a munka megszervezésének is tökéletesednie és javulnia kell. Ezt az utóbbi időben az érc- és szénbányák gyorsvágásában elért ered­ményeken szeretném szemléletesen igazolni. E téren a dolaozók egész so­rát tüntettük ki és tüntetjük ki ma is érdemdús munkájukért, Emellett azon­ban látnunk kell, hogy az elért rekord­eredményeket nem új, eddig ismeret­len gépek alkalmazása, sem pedig rendkívüli kedvező feltételek eredmé­nyezték. A tavalyi pribrami rekordot és az idei ostravai, kladnói sikert északon és a máshol elért sikereket elsősorban tökéletes előkészítés és következetes szervezés tette lehetővé. Más példákat is említhetnénk, ami­lyenek elérhetők például a gépiparban és a fogyasztási cikkeket termelő ipar­tan, a távösszeköttetési vonalakon vagy pedig az építészetben, az úgy­nevezett folyamatos módszerrel vég­zett munkával. Lényegében ez a módszer sem más, mint tökéletes munkamegszervezés és úgyszólván minden egyes építkezésen alkalmazhatnák, ha az ott dolgozóknak érzékük lenne építészetünk munkájá­nak rendes megszervezéséhez. A köztársasági elnök ezután a gaz­daságosság rendszeréről beszélt, amely a munkatermelékenység növelésének és a termelés nagyfokú hatékonysága elérésének fontos tényezője. Hangsú­lyozta, hogy sajnos nálunk nagyon el­terjedt az a nézet, hogy a szocializ­musban sehol és semmiben sem kell és szükséges takarékoskodni. Figyel­münkbe ajánlotta ezért, hogy különö­sen nagyra becsüljük azoknak a dol­gozóknak példáit, akik már régebben keresték a termelési folyamatok gaz­daságossá tételének és a termelés ha­tékonysága növelésének útját. Néhány példát említett kiváló munkakollektí­vák munkájáról és egyénekről is szó­lott, akik megértették, hogy a nyere­séghajhászás kapitalista elvétől elté­rően a szocializmus építése az életszín­vonal emelését és mindnyájunk jobb életét jelenti. A köztársasági elnök beszéde végén ezeket mondotta: „A példás dolgozók, akiket ma meg­jutalmazunk, elért sikereikkel és sok helyütt magukkalragadó teljesítmé­nyeikkel megmutatják és kibővítik szocialista építésünk új útjait. Ehhez az írók és művészek is hozzájárultak, akiknek a népből eredő és néppel szo­rosan összeforró életművét nagyra ér­tékeljük. Kommunista pártunk vezetősége ne­vében, a Nemzeti Front kormányának nevében, összes polgártársaink nevé­ben köszönetet mondok a kitüntetet­teknek törekvésükért, jókívánságomat fejezem ki munkaeredményeikért. Egyszersmind ama kívánságomnak adok kifejezést, hogy példájukat dolgozóink további tízezrei, százezrei és milliói kövessék az ipari és mezőgazdasági termelés, a műszaki, tudományos és művészi munka terén, hogy hazánk minduntalan újabb és szebb virágokat fakasszon, hogy polgártársaink millióinak szor­galmas munkája gazdagon gyümöl­csözzék mindnyájunk boldogságára és örömére. Éljen és fejlődjön tovább hazánk szocialista építése, egyre jobb és szebb eredményeket alkosson népünk felszabadult szorgal­mas alkotó munkája! Népi demokratikus Csehszlovák Köz­társaságunk a szocializmus táborában a világ összes békeszerető erőivel együtt tovább haladjon előre!" Május 7-én ülést tart a Szlovák Nemzeti Tanács František Kubač, a Szlovák Nem­zeti Tanács elnöke, május 7-én 9 órá­ra összehívta a Szlovák Nemzeti Ta­nács ülését. A Szlovák Nemzeti Tanács ülésének programja: megtárgyalják a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének jelentését a külföldi parlamenti küldöttségek látogatásáról és a szűkebbköíű elnökség, az elnök­ség és a bizottságok munkájáról szóló jelentést a Szlovák Nemzeti Tanács 1957. február 14-én tartott 17. ülésé­től mindmáig; a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksé­gének jelentését az elnökség tevékeny­ségéről, a 33/1956 Zb. alkotmánytól vény 2. bekezdése 11. paragrafusa sze­rint arról az időről, amely alatt a Szlo­vák Nemzeti Tanács nem ülésezett; megtárgyalják a Szlovák Nemzeii Tanács szűkebbkörű elnökségének ja­vaslatát a bizottságok taglétszámának kiterjesztésére és a bizottságok ösz­sze.tételében teendő változásokra; megtárgyalják a gazdasági és költ­ségvetési, a mezőgazdasági, a kultu­rális és népnWvelési, a szociális és egészségügyi, továbbá a jogi bizottság jelentéseit az 1957. szlovákiai költség­vetésre vonatkozó, a Szlovák Nemzeti Tanács által kiadandó törvényiavaslat­ról. RAJTUNK A VILÁG SZEME E= Újabb vörös zászlókat adományoztak 1957 első negyedévében eléri eredményekért A Központi Szakszervezeti Tanács Titkársága az 1957. év első negyedévé­ben az országos szocialista munkaversenynek a minisztériumok kollégiumai­ban és a szakszervezeti szövetségek Központi Bizottságának elnökségeiben kiértékelt eredményei alapján elhatározta, hogy vörös zászlókat adományoz az alábbi vállalatoknak: A kormány és a Központi Szakszerve­zeti Tanács vörös zászlaját adja a bra­tislavai Kábelgyárnak, a brnói J. Fu­čík elektrotechnikai üzemnek, a sviti TOS nemzeti vállalatnak, a Rožňov pod Radhošt-i Tesla nemzeti vállalatnak, a Kysucké Nové Mesto-i finomgépipari üzemnek, a brnói Elektrovod kerületi üzemnek, az Üstí nad Labem-i Hús­ipari üzemnek, a pribyslavi Pribina­üzemnek, az ostravai szeszgyárnak, a bohumíni postahivatalnak, a prágai Kö­zépcsehországi Fogyasztási Cikkek Nagykereskedésének, a prágai Metali­mex vállalatnak. A Központi Szakszervezeti Tanács tit­kársága elfogadja a minisztériumok kollégiumainak és a szakszervezeti szö­vetségek Központi Bizottságai elnök­ségének azon elhatározását, hogy az alábbi vállalatokat a minisztériumok és Szakszervezeti Szövetségek Központi Bizottságának vörös zászlaival tüntes­sék ki. A Nehézgépipari Minisztérium sza­kaszán: A Dolný Nemešov-i Moravskoslezská Armaturka-üzemnek, a plzeňi V. I. Le­nin-üzemek kovácsműhelyének, a pre­rovi Prerovské Strojárny-nek, az olo­mouci TOS vállalatnak, a plotištei Gép­gyárnak, a komáromi Steiner Gábor Hajógyárnak. A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság vörös zászlaját a brnói Elektro­montáz-üzemnek. A Finomgépipari Minisztérium sza­kaszán: a Považská Bystrica-i Gépgyár­nak, a brnói J. Sverma-üzemnek, az otrokovicei Moravan vállalatnak, a vrchlabíi Tesla-vállalatnak. A Gépjármű- és Mezőgazdasági Gép­ipari Minisztérium szakaszán: a tábori Jiskra-vállalatnak a České Budéjovi­ce-i Sfinx-vállalatnak, a brnói Elektro­svit-vállalatnak, a Libereci Öntődének. Az EnergetikaUgyi Minisztérium sza­kaszán: az ostravai Győztes Február Villanyerőműnek, a Nyitrai Energetikai Elosztó-üzemnek, a Strakonicei Hőerő­műnek, a Kunčicei Klement Gottwald Üj Kohóművek üzemi villanyerőművé­nek. A koreai energetikusok zászlaját: a Nosicei Villanyerőmű építkezéséért a Hydrostav-vállalatnak. Az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Terménybegyűjtő Minisztérium szaka­szán: a Nyitrai Péküzemnek, a Bratis­lavai Tejfeldolgozó-üzemnek, az olo­mouci Zora-vállalatnak, a České Bu­déjovice-i Csehszlovák Dohányipari Üzemnek, a kassai Keletszlovákiai Kon­zervgyárnak, a mosti Húsipari Üzem­nek, a bolerazi Szlovákiai Keményítő­gyárnak, a „Libereci Malmok" vállala­tának, az Uherské Hradišté-i Slovácká Fruta vállalatnak, a Brnói Húsipari Vál­lalatnak. A Postaügyi Minisztérium szakaszán: a Bratislavai Postai Szerelőosztálynak, a Pardubicei Közlekedési Hivatalnak, a Bratislavai Körzeti Telefonközpont­nak. A Belkereskedelmi Minisztérium sza­kaszán: a Bratislavai Cipőáruháznak, a Nyitrai Ruhanagykereskedésnek, a prá­gai Korona-büfének, a České Budéjo­vice-i Élelmiszernagykereskedésnek. A Külkereskedelmi Minisztérium sza­kaszán: a prágai Ferromet-vállalatnak. Ezen kívül 42 II. fokú dicsérő elis­merést adtak és prémiumok cimén összesen 2109 000 koronát fizettek ki. zrek és milliók vonultak fel a május elsejei ünnepségeken hazánkban. Az állami és vörös zász­lók erdeje, a tavaszi virágcsokrok, a dolgozóink ajkáról felzengő forradal­mi dalok, a munkasikereinket, célki­tűzéseinket hirdető transzparensek ott voltak, ott lüktettek erős tavaszi áradatként mindenütt, ahol a munka ünnepét ünnepelték. Ünnep, fogadalom," eskü napja volt május elseje. Hazánk népe egységé­nek manifesztációja; pártunk, kor­mányunk iránti hűségének, bizalmá­nak, a népi demokratikus rendszerbe, a szocializmus győzelmébe vetett szi­lárd hitének mindennél jobban meg­győző kifejezője. Milyen jó újra és újra érezni a népben rejlő erőt és büszkén kimondani, határainkon túl­ra harsogni: Ilyen a mi népünk! A csehek, szlovákok, magyarok, uk­ránok s a többi nemzetiségűek egy sorban haladnak, egy célért küzdenek s nincs az a gonosz, sötét erő, mely letéríthetne bennünket a szocializmus építésének útjáról. Nézz bennünket, világ! Hazánk földjén olyan nép él, mely a szovjet emberekhez hason­lóan két keze munkájával teremti meg szebb életének alapjait és meg­dönthetetlen bástyaként áll őrt a vi­lágbékéért folytatott harcban. Ami­kor a múlt év őszén közvetlen szom­szédságunkban megrázkódott a föld, mi nem inogtunk meg. Hazánk nem nagy s mégis milyen erő, hatalom rejlik benne! Büszkék vagyunk arra, hogy a marxizmus-leninizmus esz­méjébe vetett szilárd hitünkkel, szo­cialista építősikereinkkel kivívtuk a világ dolgozóinak csodálatát. De ugyanakkor tudjuk, hogy gyűlöletet .ébresztettünk azokban, akik a mun­kások verejtékéből kisajtolt aranyhe­gyeken ülnek, — azokban, akik 1948 jégtörő februárja idején népünk ha­ragja elől Nyugatra, az aranyhegye­ken ülő kizsákmányolók árnyékába szöktek ki hazánkból. Rajtunk a világ szeme. Különösen a mostani időben figyelnek jobban reánk, amikor a nemzeti bizottsági választások küszöbén állunk. A kapi­talista országok munkásságának túl­nyomó része rokonszenvvel kíséri fi­gyelemmel a mi eseményeinket, éle­tünket, s mondhatnánk, némi irigy­séggel gondolja rólunk: jó nektek, már nem ülnek nyakatokon a tőké­sek, sorsotokat magatok intézitek. De nem így vélekednek a tőkés urak és Júdás-pénzért megvásárolt béren­ceik. Az amerikai dollárral etetett „Szabad Európa" bömbölhet, hápog­hat, mint a kacsa, a dollár-levegő­vel felpuffasztott léggömbökkel küld­hetnek határainkon át a hínárba esett fuldokló utolsó jajkiáltásához hason­ló siralmas röplapokat — erre csak azt mondhatjuk: — Kár a fáradsá­gért! A Nyugatra szökött népárulók pedfg szövegezhetnek életük végéig memorandumokat, hogy élvezhessék a dollár-papák kegyét — mást úgysem tehetnek —, de hangjuk a semmibe vész, mint a kutyák csaholása. Mert ki hinne nekik nálunk? Ki akarná vissza a régi „aranyidőket", a ki­zsákmányolás, a rendőrszuronyokra épült embertelen rendszer korsza­kát? Ki akarná vissza azt az időt, amikor kenyérért, munkáért kellett könyörögni, amikor ezrével hagyták itt szülőföldjüket a munkanélküliek, amikor az urak parancsára a csend­őrök, rendőrök bármikor lőhettek a jobb életfeltételekért tüntető dolgo­zókra. 'T' udjuk, hogy rajtunk a világ sze­me, ügyelnek bennünket, mert a szovjet néphez hasonlóan mi is új korszakot alkotunk az emberiség tör­ténetében. S mi meg is mutatjuk a világnak, hogy kik vagyunk! Ügy mint most, május elsején, május 19-én is, a választások napján megmutatjuk erőnket, a népünk egységét kifejező Nemzeti Front jelöltjeire szavazva ma­nifesztáljuk előrehaladásunkat a szo­cializmusba, a Nagy Október forradal­mi, világmozgató, népeknek szabadsá­got adó eszméjébe vetett szilárd hi­tünket. A nyugati kacsahírgyártók ócsárol­ják választási rendszerünket. Hát tes­sék, nézzünk szembe egymással! Fáj nekik, hogy nincsenek nálunk olyan vá­lasztások, mint az első köztársaság idején voltak, amikor a burzsujpártok szép szavakkal agyoncicomázott sem­mivel hitegették, tévesztették meg a választókat, hogy kicsalják tőlük a sza­vazatokat. Nekik csak ez volt a fon­tos, az urnánál véget is ért a válasz­tás, többé nem törődtek a választók­kal. Fáj nekik, hogy nálunk nincs úgy, fáj, hogy az umánál nem fejeződik be a választás, hanem csak azután kez­dődik, folytatódik igazán a választók, a lakosok részvétele az ország ügyei­nek intézésében, amihez a régi időben semmi közük sem volt. Ügy látszik, az is fáj nekik, hogy népünk saját je­löltjeire szavaz, hogy a nép saját kép­viselőit választja meg a néphatalom helyi szerveibe. Szerintük „fentről" történik a jelölés. Szegények, észre sem veszik, hogy mennyire igazat mon­danak. Hát történhet-e magasabb „fentről", fórumról jelölés, mint ami­kor a nép dönt képviselőinek kiválasz­tásáról?! S ebben nem lehet semmifé­le formalitás. Az eddigi választási gyű­lések lefolyása is igazolja ezt. Igazol­ják ezt a Nemzeti Front egyes jelölt­jeinél foganatosított személycserék, melyeket a Nemzeti Front bizottságai hajtottak végre a választók hozzászó­lásai, kérelmei alapján. A lakosok Leg­főbb érdeke volt és marad a jövőben is, hogy a legjobbakból a legjobbakat válasszák meg nemzeti bizottsági ta­goknak. Ebben rejlik választási rend­szerünk mélységes demokratizmusa, amitől úgy félnek Nyugaton a tőkés urak, mint ördög a szentelt víztől. Ezért fáj nekik a ml szabad életünk s forradalmi vívmányaink egész sora, mert ha azokra náluk is sor kerülne, nem volna talaj a lábuk alatt. XT át legyen rajtunk a világ sze­" me! Győződjön meg erőinkről, hatalmunkról, amit nem rejtünk soha véka alá. Hadd tudja meg, hogy má­jus 19-én 216 091 jelöltet választunk meg a különböző fokú nemzeti bizott­ságokba. Ebből 33,8 százalék munkás, 14,3 százalék földművesszövetkezetí tag, 16,7 százalék kis. és középparaszt és 35,2 százalék a lakosság többi réte­géből tevődik össze. A jelöltek szociá­lis összetétele rendszerünk, a munká­sok, parasztok és a dolgozó értelťiiség államának hatalmi erejét dokumentál­ja. A mostani választási gyűlést* — amikor a Nemzeti Front jelöltjei sze­mélyesen bemutatkoznak a választók­nak — arról tesznek tanúbizonyságot, hog.v a lakosok és a jelöltek már most, a választások előtt összeforrnak, egy­séges akaratot, célkitűzést képviselnek, ami népünk megbonthatatlan egységé, ről tesz újra tanúbizonyságot. Ä jelöl­tek a nemzeti bizottságok programter­vével mutatkoznak be. Az országos érdekeket egybekötik a helyi érdekek­kel, egybekötik mindazokkal a felada. tokkal, melyek a legszorosabban ösz­öszefügnek a lakosság még jobb, még elégedettebb életének megteremtésé­vel. S a választók nemcsak hogy megismerkednek ezekkel a tervekkel, hanem hozzá is szólnak, javaslatokkal ki is egészítik, mert mindnyájunk ér­deke, hogy a nemzeti bizottságok prog­ramterve a leg<-M> legyen, a helyi erőforrásokat a legésszerűbben hasz­náljuk ki mindnyájunk javára. S hogy milyen mozgósító hatása van e prog­ramterveknek, igazolja az, hogy az ostravai kerületben egy választó sem járul anélkül az urnákhoz, hogy ne tenne felajánlást a nemzeti bizottság programtervének teljesítésére. A május 1-i hatalmas tömegfelvo. r l- nulások népünk egységét, erejét manifesztálták. Ugyanez fog történni május 19-én is. Mert előrehaladásun­kat senki sem gátolhatja meg. Ezen a napon is hadd győződjön meg újra az egész világ, hogy a boldogság csak az erőseket szereti. És m! erősek va­gyunk. A győzelem a nép erejében rejlik. _ S győzelmünk legyen példa­adás azok számára is, akik eddig még nem ízlelték meg a szabadság édes gyümölcsét. Petrőci Bálint ÜJ SZÓ 1957. május 2.

Next

/
Thumbnails
Contents