Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-19 / 138. szám, vasárnap

Pártélet A dolgozók jegjobbjaival erősítsük a pártot — üzemi pártbizottságaink egyre többet foglalkoznak a tag- és tagjelölt-felvétellel. Már nemcsak a számszerű növekedést tartják szem előtt, hanem azt is, hogy olyan dolgozókkal erősítsék a pártszervezeteket, akikre elsősorban számítunk, munkásokkal és műszaki értelmiségiekkel. Persze, ehhez jelentősen hozzájárul az is, hogy az idén javult pártbizottságunk összetétele. A pártbizottságok tagjai most egyik fő feladatuknak tekintik a pártszervezetek taglétszámának egészséges növelését — mondja Mária Rejninecová, a bratislavai I. körzeti pártbizottságának dolgozója. Nagy érdeklődéssel lapozgattuk az elbírálás alatt levő felvételi kérelmeket. Ott találtuk Keszán István, a 711. építővállalat segédmunkásának életrajzát, születési adatait. Közel Párkányhoz, Bátorkeszin született. Nehéz munkát végző ember volt ő egész életében. Keze nem szokta a tollforgatást. Erről tanúskodnak betűi. „Mindig az uraknál szolgáltam, azért a kis rozskenyérért. Már 15 esztendős koromban földbirtokosnál dolgoztam, négy ökörrel szántottam-vetettem, korántól-későig négy-öt koronáért naponta. A pártba azért akarok belépni, mert látom, hogy a kommunista párt a dolgozók egyre szebb, békésebb életének megteremtéséért harcol, amelyben én is mint kommunista szeretnék részt venni és mint párttag akarom a téglát egymásra rakni, hogy épüljön, szépüljön szocialista hazánk." Hozzá kell fűznöm, hogy amikor életrajzában ezeket az őszinte szavakat olvastam, Kovács József elvtárs jutott eszembe, akinek életét Jozef Greguš csendőr, a Masaryk- és Beneš hű kutyájának három gyilkos puskagolyója oltotta ki csak azért, mert Párkány utcáin a községi választások előestéjén 1932ben agitációs jelszavakat festett. Munkát és nagyobb darab kenyeret követelt a dolgozóknak. Tehát Keszán Istvánnak is, aki akkor fiatalember létére néhány kilométerre Párkánytól nyomorgott. Nem ő látta két keze ' munkájának hasznát, hanem a földbirtokosok. Nincs kétség afelől, hogy Keszán elvtárs hü katonája lesz pártunknak. Előre viszi majd a szocializmus vörös zászlaját a második ötéves terv sikeres teljesítése érdekében. Semmi esetre sem helyesek azok nézetei, akik azt mondják, hogy a nőket nem nagyon érdekli a politika. Igazolja ezt Anna Cehlárová, a petržalkai Kovosmaltban dolgozó felvételi kérelme is. Ajánlói azt írják róla, hogy a legjobb munkások közé tartozik és lépten-nyomon a párt politikájának megvalósításáért harcol. Hogyisne harcolna, hiszen a béke kérdése a nőket talán még jobban érdekli, mint a férfiakat. Féltik békés családi otthonukat, különösen gyermekeiket. Négy gyermeknek édesanyja, Magyarországon a fasiszta Horthy-rendszer alatt sokat nélkülözött. Gyűlölettel gondol a múltra, de boldog, mikor gyermekeiről beszél, akiket szép ruhába öltöztethet, amelyre ő gyermekkorában még csak gondolni sem mert. Meggyőződhettünk arról is, hogy Cehlárová, mint a körzeti választási bizottság tagja, szorgalmasan végzi a választások előkészítésével kapcsolatos feladatokat. Igyekszik tanulni, nem marad el az agitátorok értekezletéről, agitál szeretettel, türelemmel, a párt iránti bizalommal, mély meggyőződéssel, hogy körzetében minden egyes dolgozó a bevált dolgozókra, a Nemzeti Front jelöltjeire szavaz. Ezekben a napokban kérte Matej Fridecky, a Matador egyik legjobb műszaki dolgozója is ,a pártba való felvételét. Jó munkájával harcolta ki, hogy a tagjelöltségre érdemes legyen. Régi vágya most válik valóra. Szorgos tanulással, a saitológép teljes kihasználásával olyan teljesítményt ért el, persze a minőségre sem volt kifogás, hogy a kémiai ipar legjobb dolgozójaként került ki az országos versenyből. Szeretik, becsülik munkatársai, mert nem fukarkodik tapasztalatainak átadásával. Ezért javasolták vezetőjüknek is. Nem a munkanélküliségtől való félelem saraklta őt a nagyobb teljesítményre, mert az ilyen kényszerítő erő nálunk nem létezik. Nálunk sokkal hatalmasabb hajtóerők működnek. Ilyen mindenekelőtt az a felismerés: a dolgozó saját érdeke, hogy többet, jobbat, olcsóbban termeljen, mert magának termel. A hazánk érdekeire ügyelünk akkor, ha az ilyen kiváló dolgozókat anyagi jutalmazáson kívül megbecsüljük, és lehetővé teszSzük a pártba való" belépésüket is. Csak három tagjelöltet említünk a sok közül, ami a körzeti, de mindenekelőtt az üzemi pártbizottságok jó munkáját is dicséri. A dolgozók legjobbjaival erősítik pártszervezeteinket. Nagyon fontos ez, hiszen ha a kommunistákat szeretik, becsülik, akkor erős a pártszervezet, akkor jó igazán a gazdasági munka és a terv teljesítése. Ezért szükséges, hogy minél több példamutató, áldozatkész dolgozót vegyünk fel a pártba. ERDŐSI EDE Antonín Zápotocký: Mincfen munkát úgy szervezzünk, hogy az a iegnagyohb hasznot és előnyt nyújtsa összes dolgozóinknak •

Pénteken Hradec Královéba éi kezett Antonín Zápotocký elvtárs köztársasági elnök. A köztársasági elnök ellátogatott a győztes Februárüzembe és a Plotištä® Gépgyárba. Délután a város és a környék dol•

gosói a Gottwald téren gyűltek össze. A. választási gyűlésen Antonín Zápotocký elvtárs mondott beszédet. A manlf?sztáci3n részt vevő ^ 45 000 ember határozatot fogadott el, melyben az atomfegyverekkel való kísérletezés betiltását követe lü* és eltökéltségüket fejezik ki W a Nemzeti Front jelöltjeinek egységes megválasztására. Zápotocký elvtárs beszédének bevezető részében elsősorban a háború és a béke problémájával foglalkozott. Majd arról beszélt, hogy milyen gyűlölet jt ébresztenek és intrikákat idéznek elő az ellenségeink körében építősikereink és népünk egysége. A legkülönfélébb rágalmakat és hazug híreket agyalják ki. Nekünk a szocializmus építésében természetesen vannak nehézségeink és fogyatékosságaink. Jobban ismerjük azokat, mint a külföldi rádió, és harcolunk ellenük. Abban van szocialista demokráciánk ereje és fölénye, hogy bírálóan értékeljük sikereinket és fogyatékosságainkat. Zápoto ký elvtárs a decentralizációról is beszélt. Megemlítette, hogy a bürokratizmus nemcsak a központi szervekben terem, hanem a kerületekben, a járásokban, a községekben és az üzemekben is. „Választá. előtti kampányunkat éppen arra irányítottuk, hogy felkeltsük a széles néptömegek legnagyobb érdeklődését népgazdaságunk fejlesztése iránt. A dolgozók százainak és ezreinek nyílt lehetősége a nemzeti bizottságok eddigi tevékenységének megítéléséve és megbírálására és a legkülönfélébb javaslatok, megjegyzések előterjesztésére az ismertetett akciótervekkel kapcsolatban." Zápotocký elvtárs továbbá rámutatott, annak ellenére, hogy nagy és dicséretes munkát végeztünk, nem elégedhetünk meg beruházási építkezésünk ütemével. Építkezési termelésünk és annak szervezése egyszerűen nem felel meg szükségleteinknek. „Ezt az állapotot minden körülmények között meg kell változtatni. Ez nem történhet csupán határozatok vagy törvények útján. Itt szükség van m'ndazok együttműködésére, akik érdekeltek építkezésünk meggyorsításában. Mindenekelőtt a lakásépítkezésről van sző. Mérlegelni kell, hogyan lehet lerövidíteni az építkezési határidőket, hogyan kell tervezni, hogyan kell mDgszervezni és gépesíteni a munkát, hogy az egy lakásegységre eső építkezési költségek ne emelkedjenek, hogy gyorsan, célszerűen és olcsón építkezzünk. Ezek a mi gondjaink és problémáink. Mint látjuk, minden egy dolog körül forog: Minden munkát úgy szervezzünk, hogy az a legnagyobb hasznot és előnyt nyújtsa összes dolgozóinknak. Ilyen gondjai valóban csak népi, valóban demokratikus rendszernek vannak, melynek fő feladata a nép növekvő követelményeinek és igényeinek gyors kielégítéséről való gondoskodás. Ezt a célt követi kommunista pártunk, ezt tartja szem előtt a Nemzeti Front kormánya is, és ezt a célt kell követniük az összes kerületek, járások és községek nemzeti bizottságainak is." A vezércikk folytatása gazdasági megerősítésével hazánkat bevehetetlen erőddé tegyék. Minden dolgozónk tudatosítja azt a nagy igazságot, hogy mindenki a munkahelyén, a termelésben való becsületes helytállásával, az állampolgári kötelezettségek következetes teljesítésével veszi ki legméltóbban a részét a szocialista haza és a béke védelméből. A Nemzeti Front jelöltjeire leadott szavazat annak kinyilatkoztatása, hogy hazánk további felvirágzását, a népek és nemzetek közötti békés együttélést, a baráti kapcsolatok kiépítését akarjuk. Megvetjük mindazt és könyörtelen harcot vezetünk mindaz ellen, ami a háború újabb veszélyét rejti magában, mert békében akarunk élni, hogy felépíthessük a szocializmust. A mai választás szavazataiban kifejezésre jut népeink ázeretete és hálája a béke zászlóvivője, hazánk felszabaditója, legjobb barátja és szövetségese, a Szovjetunió iránt. Ma, amikor örömteljesen megyünk az urnákhoz, hogy megválasszuk a nemzeti bizottságokba képviselőinket, különösképpen értékeljük a múlt év októberi és novemberi tragikus napok után, mi mindent köszönhetünk a Szovjetunió következetes békeharcának, mit jelent országunk békés országépítő munkája számára a szovjet nép segítsége. Mindennek világos tudatában adjuk szavazatunkat a Nemzeti Front jelöltjeire, mert szilárd egységbeíi akarunk dolgozni a szocializmusért, hazánk felvirágoztatásáért és harcolni a békéért! SÚLYOS SZAVAK Rég nem volt a világon nyilatkozat-' nak oly nagy hatása, mint amit dr. Albert Schweitzer Nobel-díjas német tudós, filozófus és orvos tollából 1957. április 23-án a norvég rádió és annak nyomán a világ sok-sok rádióállomása — a többi között a miénk is — közvetített. A hidrogénbombákkal való ki" sérleti robbantások rádiöaktív kisugárzásainak az emberi testre gyakorolt káros hatására hívta fel szigorúan, tudományos kutatás alapján az emberiség figyelmét. Olyan roppant veszély ez, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni és amely a további atomkísérletek folytán csak fokozódna. — „Remélem, figyelmeztetésem hozzájárulhat ahhoz, hogy az annyira szükséges ér-, telem útjára lépünk." Súlyos szavak ezek. Hazánk népében sem maradt nyom nélkül. És amit a világ népe egységesen akar, azt kiharcolja magának. Nemcsak országos társadalmi szervezeteink, a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a Csehszlovák Szovjet Barátság Szövetsége, a békevédők, a Vöröskereszt, a központi tudományos intézetek, hanem az egyes nemzeti bizottságok, üzemek, szövetkezetek dolgozói emelték fel erélyes tiltakozó szavukat. És ami engem, Prágában élő magyar szellemi munkást különös örömmel tölt el, hogy a csehek és a szlovákok mellett a csehszlovákiai magyarok is hangot adnak hazafias, békeszerető érzéseiknek. Büszke vagyok arra a sok határozott állásfoglalásra, amit egyszerű, kérgeskezű magyarok juttattak el Szlovákia minden részéből a Békevédők Csehszlovákiai Bizottságához Prágába. — A rozsnyói járásban mindnyájan emlékszünk még a múlt háború borzalmaira, emlékszünk még a kiégett falvak üszkös falaira. Emlékszünk még az ártatlan emberek százezreinek aljas legyilkolására. Az angol kormány a Csendes-óceán (Karácsony-szigetek) térségében újra atom- és hidrogénbombákkal kísérletezik. Ez ellen mi, a rozsnyói járásban élő magyar dol gozók határozottan tiltakozunk. Világbékét az emberiségnek — követeli a Csemadok rozsnyói járási vezetősége. — Minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetunió kormányának a nyugati hatalmakhoz intézett javaslatát a béke megvédésére, a leszerelésre, a háborús előkészületek beszüntetésére és a meglevő készletek megsemmisítésére — írják a Csemadok panyidaróci tagjai és azonos szellem hatja át a Csemadok komáromi, királyhelmeci járási vezetőségének és egyházbástyai, egyházkart csai tagjainak, a nagyabonyi tömeggyűlés részvevőinek, a Nemzeti Front és a HNB nagydaróci tagjainak, Hamuliakovo és Vinica község lakosságának tiltakozásait. — Az emberiség azután vágyik, hogy békében éljen és gyűlöli a háborút. A dolgozó ember hazánk felvirágoztatásáért akar dolgozni, gyermekeik számára boldogabb jövöt építeni és gyermekei örömtől és boldogságtól sugárzó arcát akarja látni — írják a Komáromi Állami Gazdaság dolgozói. SZILY IMRE okáotM a mhdsíptU W

ajon — akarva nem akarva — találhatnánk-e megfelelőbb időt arra, hogy a szabadságról szóljunk, mint éppen a választások napját? Hisz a ma lezajló választások, de főleg azok lényege éppen szabadságunk egyik legkifejezőbb megnyilvánulása, másrészről pedig az utóbbi időkben oly sok szó esett a szabadság fogalmáról és oly sokféleképpen magyarázták e fogalmat, ki-ki a saját szája íze szerint, hogy a szabadságról, annak helyes értelmezéséről beszélni a legaktuálisabb kérdések egyike. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy abban a világméretű kampányban, amelyet a nemzetközi reakció a kommunista eszmék és a szocialista országok ellen indított — s a legkülönfélébb formában folytat még ma is — igen jelentős helyet foglal el a szabadság fogalma, a „szabadság" követelése. Persze nem véletlen, hogy a reakció a szabadságot zászlajára tűzte. Szimpatikusabb és vonzóbb jelszót aligha találhatott volna, mert hiszen a szabadság eszménye és csillaga egyénnek és közösségnek egyaránt. Äm, mintahogy igen sok más fogalom értékét és jelentőségét az egyes emberek és közösségek számára annak tartalma szabja meg, ugyanez érvényes a szabadság fogalmára is, azaz a szabadság: attól függ, hogy ki mondja, milyen céllal mondja és kinek, kiknek a szabadságáról, milyen törekvések és célkitűzések szabadságáról van szó. 0 J s z O 1957. május 19. Mert a szabadságról szólva, mi a leglényegesebb, amit meg kell mondani? Az, hogy nincs „abszolút", meg „teljes", meg „tökéletes" szabadság. Ilyesmit gondolni, ilyesmiben hinni nem több, mint illúzió és ábránd. Csalóka lidércet kergetsz s nem veszed észre, hogy lápon meg ingoványon jársz. Hát hogy lehetne „teljes" szabadság, ha a szabadság emberek és közösségek érdektörekvéseinek a kifejezője? Ezen nincs mit szépíteni, ez a valóság és ezt a valóságot elkendőzni nem más, mint tudatos félrevezetés, illúziókeltés, végső soron ugyancsak valamilyen érdekek szolgálatában. Nekünk nem érdekünk és célunk ezt a elemi igazságot eltagadni, mivel azt sem tagadtuk el sohasem, hanem ellenkezőleg, következetesen hirdettük, hogy a reakcióval a mindenrendű és rangú kapitalistákkal és kizsákmányolókkal homlokegyenest ellenkező, kibékíthetetlen politikai és gazdasági érdekeink vannak. És mert ebből kifolyólag ami jó és hasznos a kapitalistának, nem az a munkásnak, szükségszerű, hogy ami szabadság a tőkéseknek, nem az a proletárnak. Mást gondol a gyáros, amikor kimondja a szót, hogy szabadság és megint mást a munkás. Vajon a szabadság fogalmának egy és ugyanazon értelmezésébe belefér-e a földbirtokos és a cselédje szabadsága? T

űz és víz. Tehát nincs szabadság, tudatos törekvések, határozott érdekek nélkül. A szabadság is, mint több más fogalom az egyes társadalmi osztályok törekvéseit és érdekeit fejezi ki, vagyis a szabadságnak is osztálytartalma van. Ám ha ez így van, ha ezt az igazságot a munkásosztály nem tagadja el, mi érdeke fűződik a burzsoáziának ahhoz, hogy elkendőzze a szabadság osztálytartalmát és úgy tüntesse fel magát, mint aki a „teljes", a „mindenki", a társadalom valamennyi osztálya és rétege számára elfogadható és megfelelő, mindenki érdekeit kielégítő szabadságért küzd? Ha ilyesmi nincs, ha ilyesmi nem lehetséges, akkor miért a reakció farizeuskodó képmutatása? Vagy talán a burzsoázia nem tudja, hogy a szabadság is osztálytörekvéseket és érdekeket fejez ki, a szabadságnak is osztálytartalma van? Naivság volna így vélekedni és ilyesmit mégcsak feltételezni is a burzsoáziáról. Hát hogyne volna tisztában a reakció a szabadság osztálytartalmával, hogyne tudná a kapitalista azt, hogy a munkás szabadsága kibékíthetetlen ellentéte az ő szabadságfogalmának. A „teljes szabadság" hangoztatása nem történik céltalanul, nem egy elvont fogalom, amelynek a burzsoázia érdekeihez semmi köze sincs. De mennyire a burzsoázia érdekeinek szolgálatában áll, mennyire a reakció szájaíze szerint való a „teljes" szabadság! A tőkésnek érdeke, hogy a munkással elhitesse: „teljes" szabadságot élvez. Hiszen amíg a tőkés állam dolgozó embere abban az elképzelésben él, hogy ő „egyenlő" szabadságjogokat élvez a kapitalistával, addig ennek az államnak a burzsoáziája nyugodtan alhat. Am, ha ennek a tőkés államnak a dolgozó embere eljut annak felismeréséig, hogy az ő szabadságjogainak a hangoztatása nem egyéb, mint fügefalevél az elnyomás és kizsákmányolás leplezésére, akkor elkerülhetetlenné válik az egymással ellentétes érdekek összeütközése. burzsoáziának az az érdeke, hogy megakadályozza a nép gondolat- és cselekvésegységét. Ezt a célkitűzését szolgálja, amikor az embereket a „teljes" szabadság illúziójával ámítja és erre törekszik akkor is, amikor azt híreszteli, hogy a szocialista országokban nincs „teljes" szabadság. Mit lehet erre mondani? Csak azt, hogy a reakció ez egyszer fején találta a szöget. Senki sem állítja, hogy nálunk „teljes", „mindenki" számára szabadság van. Nem, nincs nálunk „teljes", nincs „mindenki" számára szabadság. Nincs szabadság a reakció, a burzsoázia számára, nincs szabadság a kizsákmányolásnak, a mások bőrén való élősködésnek és meggazdagodásnak, a legkisebb szabadságot sem biztosítjuk a nép érdeke elleni uszításnak még akkor sem, ha ezt történetesen a „teljes" szabadság tetszetős mázában csillogtatják is. Vajon mit kívánnak a nép szabadság-érdekei? A cselekvés egységét, vagy pedig ahányan annyi felé? Miben van a nép ereje, mi a legfőbb biztosítéka szabadságának? Hogy egységes legyen az elnyomói elleni harcában és célkitűzései valóra váltásban, vagy pedig hogy erői szétforgácsolódjanak? Ha ebben a kérdésben tisztán látunk, ha megértjük a nép egységének, az egység lebírhatatlan erejének jelentőségét, akkor felismerjük azt is, mit fájlal és hiányol a reakció a mi szabadságunkban. Engedjünk teret, adjunk szabadságot az ámításnak, a valótlanságokkal, az ígérgetésekkel való szédelgésnek? Szabadságot adni arra, hogy visszaéljenek az emberek jóhiszeműségével? Támogatni és szítani a széthúzást, illúziót ébreszteni, jogot adni a hazugságoknak és csábításnak, — hát ez volna szabadság ? Ezt kívánja a nép érdeke? i tudjuk, mi a szabadság: a nép szabadsága. De ugyanakkor tudjuk azt is, hogy ezt a szabadságot csak az egység óvhatja és védheti meg: a nép egysége. S a szabadság és egység a nép legdrágább és legféltettebb kincse, lebírhatatlan teremtő ereje. BÄTKY LÁSZLÓ.