Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-16 / 135. szám, csütörtök

Pártélet Építsenek bátrabban a pártcsoportok kezdeményezésére § 111 a a kollektív vezetésben elért eredményeinket mérlegeljük, megállapíthatjuk, hogy még sok a ten­nivaló. A mi alapszervezetünkben pél­dául már elértük, hogy a bizottság közösen beszéli meg és közösen végzi a feladatokat, közös vélemény alapján dönt egy-egy kérdésben. De azt, ami legalább ennyire fontos volna, hogy minden párttagot bevonjunk az aktív pártmunkába, még nem tudtuk teljes egészében megvalósítani. Pedig el kell érnünk, hogy a részlegszervezetekben valamennyien együtt harcoljanak a nehézségek ellen, együtt örüljenek az eredményeknek. Ha ezt elérjük, ak­kor majd még többet, és főleg bírá­lóbban beszélnek a párttagok, még őszintébben mondják meg véleményü­ket, javaslatokat kapnak, és nem hagyják szó nélkül a hibákat. Csakis így biztosíthatjuk a CSKP KB februá­ri ülése és az SZLKP kongresszusa határozatának értelmében az üzemi pártszervezet vezető szerepét a ter­melés magasabb fokú hatékonyságáért vívott harcban. — így lehetne össze­foglalni mindazt, amit Ľudovít Uhrin, a bratislavai Béke-üzem pártszerveze­tének elnöke mondott. Dióhéjban ez az értelme annak a többoldalas levél­nek Is, amelyet a körzeti pártbizott­ságra küldtek az üzemi pártszervezet tevékenységéről a termelés hatéko­nyabbá tételében az üzem dolgozóinak bevonásával. politikai munka megjavítása cél­jából határozta el egyebek kö­zött a pártbizottság, hogy minden tag­ját kiküldi egy-egy műhelybe, a rész­legszervezetek munkájának segítségé­re. Ennek azonban már egy hónapja, s javulásról alig beszélhetünk. Pedig a pártcsoportok tagjainak helyes po­litikai magatartásától, kezdeményező szellemétől, példamutató munkájától igen sok függ. Nem véletlen, hogy a műfonalkészítőben azelőtt bajok vol­tak a minőséggel, s amióta Ondrej Sliva pártcsoportbizalmi munkája nem merül ki csupán a pártbélyegek szét­osztásában, hanem megmagyarázza a tagoknak a minőség jelentőségét jobban 'fiiegy a munka, nincs panasz, egyenlő a fonal vastagsága. Az elvtársi beszél­getés nyomán új eredmények szület­tek, az azelőtt elmaradó munkahely ma az elsők között van. Sliva elvtárs­nak nagy tekintélye van a gazdasági vezetőknél. Hozzá fordulnak, ha vala­milyen kérdésben tanácsra van szüksé­gük. A legjobban tudja, hol szorít a cipő, hiszen a pártcsoport tagjai elő­ször neki mondják el, hol, mi aka­dályozza a termelési mutatószámok betartását. — Bizony én egyedül, mint a párt­csoport Vezetője képtelen lennék tel­jes áttekintést nyerni a termelés me­netéről. A pártcsoport egésze képes csak erre. A tagokkal való beszélgetés során nagyon sok kérdés felbukkan, feltárulnak a fonoda orvoslásra váró legfontosabb problémái. Persze még jobb és eredményesebb lenne a kom­munisták munkája, ha a pártcsoportok műszakok szerint lennének megszervez­ve és műszakok szerint oldanák meg a termelésben felmerülő problémáikat, mert így bizony két, sőt több nap is eltelik, mire beszélgethetek velük, összejövetelről szó sem lehet. Sajnos, eddig javaslatom süket fülekre talált a pártbizottságnál —, mondja Sliva elvtárs. Ebből az esetből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a pártbizottság határozata még nem jutott el a rész­legszervezetekbe. Márpedig a határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Érdemes lenne tehát beszámol­tatni azokat, akik a megbízatás vég­rehajtását a pártélet megjavításának rovására halasztgatják. Mi sem lehet fontosabb, mint éppen az, hogy a mű­szakokban is szervezett pártéletet él­hessenek a kommunisták, tanulhassa­nak és fejlődhessenek, aktívan részt .vegyenek a tömegekkel való kapcsolat megszilárdítására irányuló törekvések ben. Persze, vannak olyanok is, akik formailag elvégzik a feladatokat, „le­viszik a szempontokat", de tényleges eredményekkel már nemigen törődnek. Nem csoda aztán, ha elhidegülnek az ilyen funkcionáriustól, mert közönyö­sen, vagy formális „együttérzéssel" megy el az emberek mindennapi dol­gai, számukra oly fontos problémái ÚJ szö 1957. május 16. mellett. S ilyen esetben a pártszerve­zet tekintélye, a párt iránti bizalom szenved csorbát, mert a funkcionárius­ban a pártot látják a dolgozók. a az üzem dolgozóit eredménye­sebb munkára akarjuk serkenteni, mindenekelőtt többet kell foglalkozni a pártszervezet tagjaival. Tomás Dob­rotka, a harmadik üzemrészleg egyik villanyszerelője jóidéig szabadkozott, tett-vett, csak ne kelljen beszélni az újságíróval. Végül mégis felszabadult a nyelve. — Nézze, amit én mondok, az be­kerül az újságba és akkor kellemet­lenségem lehet belőle az üzemben. — Vajon valóban indokolt-e a fé­lelem? Michal Juraj, a részlegszerve­zet elnöke megnyugtatott, hogy nincs rá ok. Mindenki bátran megmondhatja a véleményét, sőt ez minden párttag kötelessége is. De ha minden rendben van, akkor miért beszélt Viliam Va­lent is arról, hogy csak úgy félvállról beszélnek velük, ha javaslatuk, vagy panaszuk van. Vagy Jozef Kmeť vil­lanyszerelő már több mint egy esz­tendeje nem volt taggyűlésen, mert szerinte a taggyűlés az üzemben nem az a fórum, aminek lennie kellene. Nem serkenti azokat, akik a taggyűlésen felszólalni szeretnének, nem teremte­nek olyan légkört, hogy az emberek ne húzódozzanak véleményüket meg­mondani, hogy minél többen bekapcso­lódjanak a vitába és kibontakozzon a párttagság alkotó kezdeményezése. — Én nem most kezdtem hinni a pártban, hanem már a felszabadulás előtt kezdett érlelődni bennem a mind­máig, sőt halálomig tartó bizalom — mondja Kmeť elvtárs. így beszél az egyszerű munkás, aki idestova másfél évtizede bízik a pártban, egy pillanatra sem ingadozik, fenntartás nélkül hisz a pártban és mégis passzív (papiros) tag. Miért? Felelni kell rá, vagy így, vagy úgy. Mi talán úgy felelhetnénk, hogy az ember nemcsak akkor drága nekünk, amikor neve a legjobbak kö­zött szerepel, akkor is mindent meg kell tennünk érte, amikor utat tévesz­tett. A nagyobb segítségre éppen ak­kor van szüksége. Ne sajnálja ezt az üzemi pártsaeiVezet bizottsága Jozef Kmeťtôl és a többiektől sem. Sérelem érte Kmeť elvtársat, mert nem vet­ték figyelembe javaslatait. De aki kommunista, és ő az, ezt munkájával, példás magatartásával bizonyítja, meg­haragudhat, megsértődhet, panaszkod­hat, hogy igazságtalanok hozzá és ke­resheti igazát, de félre nem állhat. Az a kommunista tesz legtöbbet az üzem és hazája érdekében, aki minden nap, minden órában ügyel arra, hogy rend­ben haladnak-e a dolgok, aki észrevé­teleit, javaslatait nem tartogatja magában, hanem közli az üzemi pártszer vezet bizottságával, elmondja a párt­szervezet legmagasabb fórumán, a tag­gyűlésen s kitartóan harcol a határo­zatok megvalósításáért. em magasabb színvonalú, sem mennyiségileg nagyobb terme­lés nem érhető el a dolgozók, min­denekelőtt a kommunisták aktív, lelkes segítsége nélkül. A pártbizottság szo­ros kapcsolata a párttagsággal feltétele a pártélet lenini normái megvalósításá­nak. Bár a dolgozók kezdeményezései, javaslatai sok százezer korona érté­kűek, sőt milliós megtakarításokkal büszkélkednek, de még mindig vannak az üzemben, akik eleresztik a fülük mellett a dolgozók szavát, ahelyett hogy a félreértések tisztázásával, a hibák kiküszöbölésével még nagyobb eredmények elérésére ösztönöznék őket. Érdemes feszegetni ezt a kérdést még akkor is, ha a dolgok már kez denek jó úton haladni. A pártbizott ság ugyanis okult az előző évek hi­báiból, amikor a pártbizottság tagjai szinte csak adminisztrációs munkát végeztek. Ez is oka annak, hogy sok volt eddig a passzív párttag, hiszen nem kaptak konkrét pártfeladatot. Az üzemi pártszervezet tagjainak zöme most azt kéri a pártbizottságtól, hogy minél előbb valósuljon meg az eleven kapcsolat a részlegszervezetek bizott ságaival és a pártcsoportok bizalmijai­val. Építsenek tehát bátrabban a párt csoportok kezdeményezésére. A párt csoportok munkahelyek, műhelyek és műszakok szerinti megszervezése fon­tos eszköze annak, hogy a párttagok­nak a termelés irányításában való rész vételét növeljük. Nem elég a párt irányvonalát csak elismerni, hanem a mindennapi munkában azt szívósan valóra is kell váltanunk. Erdősi Ede Negyvennégyen, de lesznek többen ís Az SZLKP kongresszusa után a partizánskéi cipőgyárban Ml ég tartott Szlovákia Kommu­sPI nista Pártjának kongresszusa, amikor értékes kötelezettségvállalás született a partizánskéi cipőgyár dol­gozói között. Korábban befejezni a második ötéves terv feladatait. A kommunisták, köztük Jozef Holák munkás, a 7. számú részlegszervezet elnöke ezzel a kezdeményező javas­lattal fordult társaihoz. Rövidesen negyvenhárom munkás csatlakozott hozzá. Táviratukban, melyben üdvö­zölték a kongresszust, közölték ezt a kötelezettségvállalást és azonnal hoz­zá is kezdtek megvalósításához. Anton Janiák munkás, aki az elsők között jelentkezett, hogy három év alatt teljesíti az ötéves tervet, az 1211-es műhelyben dolgozik. Itt ta­lálunk rá munka közben egy vil­lanyköszörű mellett, ahol cipősarkakat formál. 1949 óta egy és ugyanazon munkahelyen dolgozik, jól begyako­rolta már magát. Minden lehetőséggel számol, hogy normatervét még jobban növelni tudja. Az alacsony, kék mun­karuhába öltözött ember komolyan beezél a munka menetéről. Szakkife­jezésekkel magyarázza, hogyan készí­ti el a cipősarkakat, talpakat a szük­séges formára, megmutatja a félkész darabokat, majd mutatóba elkészít néhányat­— Nem nehéz ez a munka, csak érteni kell hozzá — kezdi a magya­rázatot. — Én sem tudtam, amikor ide jöttem, mivel azelőtt a vítkovicei vasművekben dolgoztam. — Mégis olyan merész vállalást tett, hogy Jiárom év alatt teljesíti az ötéves tervet? z elvtárs bizonyára tudja, hogy fá* milyen célt tűzött ki elénk Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa. Növelni a termelés ha­tékonyságát, gazdaságossá tenni a ter­melést. Márpedig ezt csak úgy lehet, ahogy mi csináljuk. Korábban készen lenni a terv feladataival, mint aho­gyan ezt az időterv előírja. De hi­szen ez már nem újság. A 1 Szovjet­unióban hasonló akció volt, amikor az egész ország dolgozói a második ötéves tervet négy év és három hó­nap alatt teljesítették. Nálunk is meg lehetne ezt valósítani. — Mennyire teljesíti a normater­vet? — Mikor hogy. Sok esetben az anyagellátástól függ. Néha bizony — anyaghiány miatt — állunk. Ilyen esetnek pedig nem volna szabad elő­fordulnia a termelésben. Ogy átlago­san 200—220%-ra teljesítem a nor­mámat, ha nincs semmi akadály a munkamenetben, ami persze nem tő­lem függ. Műhelyünk e hónapban 70 000 korona értékű anyagmegtaka­rítást ért el. Viktor Ondruška szemé­lyi számláján 2800.— korona anyag­megtakarítás szerepel, ö is magasan, 164%-ra teljesíti túl a normáját. Ilyen kiváló munkás pedig van több is műhelyünkben. Rudolf Lištiak, Gustáv Král, Michal Hajčka, már több hónapon keresztül mint a műhely legjobb munkásait értékelték a nor­materv túlteljesítéséért és az anyag­megtakarításáért. Az első negyedév­ben műhelyünk 260 000.— korona ér­tékű anyagot takarított meg. — Honnan tudja mindezt ilyen pontosan ? — Kell tudnom, mert állandóan er­ről beszélek munkatársaimmal, hogy Újabb felajánlások a nagy napok köszöntésére GÉP- ÉS TRAKTORÄLLOMÄSAINK­NAK, állami gazdaságainknak, szövetke­zeteinknek példamutató szerepe van a gépi eszközökkel végzett munka, a nagyüzemi gazdálkodás, a korszerű agrotechnika alkalmazása előnyeinek kihasználásában és a dúsabb termés elérésében. Mindezek a falvak dolgo­zóinak jobb és kulturálisabb életkörül­ményét alapozzák meg. Számos egyé­inileg gazdálkodóban az előttük álló jó példák érlelték meg az elhatározást, hogy ők is belépjenek a közösbe. ötéves tervünk a mezőgazdaságban is nagyobb követelményeket támaszt mindenkivel szemben, hogy elérjük a termelés 39,8 százalékos emelését. A traktorosok, a gép- és traktorállo­mások munkaközössége is tudatában van feladata fontosságának. Jól tudják azt is, hogy a növényi és állati terme­lés növelésében milyen fontos szerepe van a munkálatok határideje betartá­sának, a haladó munkamódszereknek. SPIŠSKÁ NOVÁ VES traktorosai szorgos munkával láttak hozzá az idei tavaszi feladatok elvégzéséhez. Gondo­san kidolgozták egész évi tervüket, s május 1 és a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40 éves évfordu­lójára tett összüzemi kötelezettségek vállalásával támasztották alá annak teljesítését. Az első félév mezei mun­kálatainak maradéktalan elvégzésére, 9795 liter üzemanyag megtakarítására és az aratásnak határidőre való elvég­zésére tettek ígéretet. Vállalták, hogy a második félévben 25 ezer 387 liter üzemanyagot takarítanak meg, s évi tervüket globálisan 119,2 százalékra teljesítik. A megtakarított üzemanyag értéke 67 ezer 549 korona. A gépek és szerszámok mindennapi karbantartása útján 56 ezer koronával csökkentik az önköltségeket. Védnöki tevékenységük keretében Spišské Tomašovce szövetkezetének taglétszámát bővítik s a járás új szö­vetkezeteinek Smyžanyban, Danišovcén és Odorínban hathatós segítséget nyúj­tanak. Az egyénileg gazdálkodók föld­jeire a brigádközpontok legjobb trak­torosait küldik ki, akik kiváló munká­jukkal bizonyítják be a földek gépi megmunkálásának előnyeit. A termelés hatékonysága érdekében minden bri­gádközpontban bevezetik az önálló gazdasági elszámolást. A szocialista kötelezettségvállalások elvégzését 35 egyéni és 10 kollektív vállalás bizto­sítja. Spišská Nová Ves traktorosai most vállalásaik teljesítéséért küzdenek. Má­sodik ötéves tervünk a mezőgazdaság terén is nagy erőpróbája mind gép- és traktorállomásainak, mind állami gaz­daságainknak és szövetkezeteinknek. Jó munkával, a vállalt kötelezettségek teljesítésével kell példát mutatniok az egyéni gazdálkodóknak. A KASSAI KERÜLET traktorállomá­sainak dolgozói több mint háromne­gyed millió korona értékű 1039 egyéni és 126 kollektív vállalással köszöntik azt a napot, amikor negyven évvel ez­előtt az orosz munkásosztály, szövet­ségben a dolgozó parasztsággal a kom­munista párt vezetésével megsemmisí­tette a tőkések gyűlölt rendszerét, hogy létrehozza az első szocialista ál­lamot. Ugyanúgy az állami birtokok dolgozóinak 1728 egyéni és kollektív vállalásai mintegy 7 millióval járulnak hozzá népi demokratikus államunk jö­vőbeli sikereihez. A kassai kerület traktorosait és az állami birtokok dolgozóit jól felfogott érdekük kötelezi, hogy az első vonal­ban küzdjenek a minél szebb munka­eredmények eléréséért. Becsületbeli feladatuknak tartják, hogy szocialista kötelezettségvállalásuk valóra váltásá­val köszöntsék a nagy napokat, ame­lyeknek társadalmi haladásunkat, a ki­zsákmányolás felszámolását, a jólét megteremtését és kultúránk felvirá­goztatását köszönhetjük. (mgy) ők is csatlakozzanak hozzánk, mert hiszen a feltételek megvolnának rá. Sokan azonban félnek a normaszilár­diítástől, mivel ezen a téren rossz ta­pasztalataik vannak. Ha az üzem ve­zetősége észrevette, hogy műhelyünk­ben nő a munka termelékenysége, a következő év elején már szilárdítot­tották is a normát. De mi, ennek el­lenére is meggyőző munkát végzünk és azt hiszem, hogy lesz eredménye. A negyvennégy munkás kötelezettség­vállalásához, meg vagyok győződve, többen is csatlakoznak és a kis láng­ból, mely a SZLKP kongresszusa idején gyulladt ki, hamarosan egész üzemet átfogó, lelkes tettrevágyás születik. Anton Janiák becsületes munkáját értékelik az üzemben. Példás maga­tartásáért és munkatársaihoz való ba­ráti viszonyáért neve a jelöltek lis­tájára került. A kerületi nemzeti bi­zottságba jelölték, most először. Te­hát a negyvennégy munkás egyike, aki duplán teljesíti normáját, a kerületi nemzeti bizottság irányító munkájá­ban is részt vesz ezután. Ilyen hatá­rozott és céljaiért bátran küzdő mun­kásokra szükség van minden nemzeti bizottságban. M partizánskéi cipőgyárban már megindult a nagy szocialista munkaverseny. Többet, jobbat és ol­csóbban a jelsző. A kommunisták ál­tal kezdeményezett akcióba mind többen és többen kapcsolódnak be. Az eddigi kötelezettségvállalás sze­rint — amelyet negyvennégyen tettek az ötéves terv feladatainak idő előtti teljesítésére — huszonöt munkaerőt takarítanak meg az üzemnek és 6 717 000 korona értékű árut gyár­tanak terven felül. Az utóbbi időben kibontakozó akció tehát már életbe léptette a kongresszus határozatait. Pavol Bednár, Jozef Holák, Imrich Béčka, Jozef Reniš, František Marko és Anton Janiák a kerületi nemzeti bizottság jelöltje jó példával járnak elől. Most már csak az a fontos, hogy ebbe a nemes versenybe, melyet egyúttal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójuk tisztele­tére indítottak, minél nagyobb szám­ban kapcsolódjanak be a többi mun­kások is, százszámra és ezerszámra, nemcsak Fartizánskén, hanem hazánk más üzemeiben is. Horváth Sándor Megjegyzés: Jár vagy nem jár? Rozsnyón több zöldségkereskedés van. Az elárusítók mindegyik üzletben odaadóan dolgoznak és igyekezetük arra irányul, hogy teljesítsék az üzle­tükre kiszabott tervet. Ezt az igyeke­zetet legtöbb esetben siker koronázza. Az üzletek tervüket nemcsak teljesí­tik, de sok esetben túlteljesítik, ami sokban az eladók lelkesen végzett munkájának köszönhető. Sajnos — mint ottjártunkkor erről meggyőződ­tünk — ez a lelkesedés egyes intézke­dések miatt az utóbbi időben csök­kent. Az üzletek kassai igazgatóságán Kunder igazgató új rendeleteket hoz. Ezeket a rendeleteket azonban csak szóbelileg, a rozsnyói vezetőségen ke­resztül teszi meg. Az üzletesek írás­ban semmit sem kapnak. Kunder igazgató eltörölte a romlott, állott és hibás áruk leosztályozását is. Ezt pedig — az eladók úgy tudják — egy bizonyos százalék erejéig a minisztérium engedélyezte. Óe hát akkor a rozsnyói üzleteknek miért nem adják meg, ami jár? Vagy téves az eladók tájékozottsága, s az a bizonyos százalék nem jár!? Ha nem, tájékoz­tassák az üzletek eladóit írásbelileg. Ha pedig jár, akkor adják ezt meg az üzletek dolgozóinak. Ne vegyék el ked­vüket a munkától olyan intézkedések­kel, amelyek keresztezik a felsőbb szervek határozatait! (b) Sportcsónakkiállítás Bratislavában Annak' ellené­re, hogy Bratis­lava a Cseh­szlovák köz­társaság legna­gyobb folyami kikötője, nem dicsekedhetünk azzal, hogy a vízisport terén — eltekintve az úszástól — nagy eredményekei tudnánk felmutatni. Örvendetes azért Csehszlovákiának és a baráti Német Demokratikus Köztársaság illetékes tényezőinek az az elhatározása, hogy folyó évi május 19. és június 2. kö­zötti időben Bratislavában megrende­zik az első sportcsónak és turiszti­kai cikk kiállítást a Kultúra és Pi­henés Parkjában. A nagyszabású kiállítás Szlovákjá­ban az első a maga nemében, a ha­zai és a Német Demokratikus Köz­társaságban gyártott motorcsónakok és turisztikai sportcikkek bemutatója lesz. A kiállítás két részből áll. Az egyikben sportmotorcsónakokat, vi­torlás- és kajakcsónakokat, össze­rakható és felfújható gumicsónakokat és ebbe a kategóriába tar­tozó cikkeket mutatnak be. Berlini szakemberek' a csónakokat üzembe helyezve bemutatják és a kiállítás látogatóinak szakmagyarázatokkal fognak szolgálni. A kiállítás másik részébe tábori sátrak minden színben, sátorfelszere­lések, tábori ágyak, tábori főzőedé­nyek és mindennemű táborozási és kirándulási felszerelések tartoznak. A kiállításon sorsjáték is lesz, amelyben 150 díj kerül kisorsolásra. Egy koronás sorsjegy ellenében 9000 koronát érő tábori sátort, csónakokat és más hasonló értékes tárgyakat le­het nyerni. Azonkívül a kiállítás tar­tama alatt kétszer hetenként hang­verseny és divatbemutató lesz. A nagyközönség bizonyára nagy ér­deklődést fog mutatni a sportcsónak és víziturisztikai cikkek kiállítása iránt, különösen az ifjúság, amely ezt a szép sportágat azért nem űzte eléggé mert a vízisporthoz szükséges felszerelést túlságosan költségesnek tartotta. Valóban azonban más a Jhely­zet. Erről a kiállításon — amely be­lépődíjmentes — meggyőződhetünk. (K)

Next

/
Thumbnails
Contents