Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-16 / 135. szám, csütörtök

úsž évvel ezelőtt, 1937. május 16. és 17-én, pünkösd két napján a Banská Bystrica-i munkásotthonban ülésezett Csehszlovákia Kommunista Pártjának szlovákiai területi konferenciája. A konferencia, melyet rendkívül feszült nemzetközi helyzetben tartottak meg, értékelte a kommunista párt előző évben folytatott küzdelmét Szlovákia dolgozó népének egységes népfrontba való tömörítésére a háború és a fasizmus ellen, a jobb és boldogabb életért. A konferencia nagy jelentősége különösen abban nyilvánult meg, hogy Široký elvtárs beszámolója után elfogadta Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendítésének, a cseh és szlovák országrészek kiegyenlítésének programját. E program ugyan nem jelentette a kommunista párt végső célkitűzéseit, de nagy, bátor és amellett reális terv formájában megmutatta, hogyan lehet az akkori állapotok mellett is messzemenően javítani Szlovákia dolgozó népének gazdasági és kulturális helyzetén. A konferencián a vendégeken kívül Szlovákia területéről 128 küldött vett részt. A konferencia folyamán beérkezett nagyszámú üdvözletek kifejezték Szlovákia széles dolgozó tömegeinek a kommunista párt iránt érzett rokonszenvét és óhaját a munkásság egységének megteremtésére. Különösen nagy lelkesedést váltott ki a Fülekről érkezett távirat, melyet 26 szociáldemokrata munkás írt alá, valamint a Losoncról küldött üdvözlet, melyet a szociáldemokrata, nemzeti szocialista és a vörös szakszervezetek közösen írtak alá. Major elvtárs elnöki megnyitójában ismertette a konferencia jelentőségét és feladatát, lelkes szavakkal mé'tatta a Spanyolországban harcoló szlovákiai önkéntesek áldozatkészségét és kifejtette, hogy Madrid mellett dől el Prága és Bratislava sorsa is. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében Kreíbich elvtárs üdvözölte a konferenciát, majd Bacílek elvtárs számolt be a Központi Bizottság munkájáról. Megható jelenet volt, amint Bacílek elvtárs mellett megjelent a tribünön égy kislány, ki virágcsokorral a kezében, a proletár gyerekek nevében a következő szavakkal üdvözölte a konferenciát: „Tudom, hogy arról fogtok beszélni, hogyan biztosítsátok részünkre a nagyobb darab kenyeret... Ne engedjétek meg, hogy minket is Ú9y gyilkoljanak, mint a spanyol gyermekeket." Bacílek elvtárs beszámolójában mérlegelte az elért eredményeket, mennyira sikerült a kommunista pártnak Közelednie a szocialista munkássághoz és elősegítenie a szakszervezetek egyesülését. Rámutatott a hiányokra, melyeket ez irányban a pártnak ki kell küszöbölnie, majd bírálta a párt szervezeti állapotát. Ajánlotta, a párt tűzze ki feladatául, hogy az év végéig 8000 új tagot szerez. Központi Bizottság képviseletében Široký elvtárs számolt be a politikai helyzetről és a párt feladatairól. A küldöttek feszült érdeklődéssel hallgatták Široký elvtárs háromórás beszámolóját. A nemzetközi helyzet ismertetése után Csehszlovákia belpolitikájára vonatkozólag Široký elvtárs kifejtette, hogy csak széles népmozgalommal érhetjük el, hogy a polgári és szocialista pártok ne módosítsák az állam külpolitikáját Berlin irányában, mert ez a csehszlovák demokrácia végét jelentené. A párt politikájának előterébe mint legfontosabb feladatot a dolgozó tömegek életszínvonalának emelését és a Jtörténelmi országrészekkel való gazdasági, szociális és kulturális kiegyenlítődését állította, Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fejlesztésének tervében a kommunista párt követeli, hogy a kormány gyökeresen változtassa meg eddigi politikáját. Szlovákiának nem szabad elmaradt mezőgazdasági területnek maradnia és csak a csehországi ipar piacául szolgálnia. A kormány politikájának oda kell irányulnia, hogy Szlovákiában nagyipar fejlődjék, a mezőgazdaság jövedelmezősége megjavuljon és az országrész népének gazdasági és kulturális színvonala a cseh nép színvonalára emelkedjék. zlovákia szociális és kulturális fejlesztése programjának előterjesztésénél Široký elvtárs a bevezetőben hangsúlyozta: „Csehszlovákia nemzetközi helyzete is megköveteli Szlovákia minden irányú felvirágoztatását, mert az említett sötét hatalmak itteni ügynökeik és a demokrácia ellenségei segítségével hasonló sorsot készítenek elő számunkra, mint amilyet a fasiszta államok a spanyol népnek. Hogyan lehet ezt megakadályozni?" teszi fel a kérdést Široký elvtárs, majd így folytatja: „Kifelé szövetkezni olyan államokkal, melyek a békét védik. Befelé annál könnyebben lehet a demokráciát és a köztársaságot biztosítani, minél elégedettebb lesz a lakosság, minél erósebben emelkedik kulturális színvonala, minél szabadabban nyilvánul meg ellenállása a fasizmussal szemben, minél nagyobb lesz az egyetértés a köztársaság nemzetiségei között." A Široký elvtárs által előterjesztett dokumentum 7 fejezetet tartalmaz. Az első fejezet Szlovákia iparosításával foglalkozik, mily a gazdasági kiegyenlítés ehő feltétele. Ostorozza a kormány gazdasági politikáját, melynek ez a legfőbb elve: a cseh országrészek élvezzék az ipari országok kiváltságait, Szlovákia pedig maradjon túlnyomórészt m-zörjazd3sági terület... Ezt a politikát nem lehet tovább folytatni, ha nem akarjuk, hogy Szlovákia örökre a köztársaság mostoha gyermeke maradjon" — mondotta Široký elvtárs. A dokumentum statisztikailag bizonyítja, hogy a szlovákiai mezőgazdaság a földművesek számára nem a jólét, hanem a nélkülözés és szegénység forrása. A javaslat hangsúlyozza, hogy Szlovákia iparosítása elősegítené a nagy munkanélküliség csökkentését és jótékony hatással lenne az egész dolgozó nép életviszonyaira. De ugyanakkor vigyázni kell, hogy az ipar megélénküléséből necsak a munkaadónak és a kíméletlen vállalkozóknak legyen hasznuk. Szlovákiában 1937-ben ugyanis 20 százalékkal alacsonyabbak voltak a munkabérek, mint a cseh országrészekben. A program Szlovákia iparosításának megvalósítása érdekében indítványozza, hogy létesüljön a Miniszterelnökség mellett külön Szlovákiai Gazdasági Tcs'.ület, melyben képviselve lennének a munkásság érdek-képviseletei is. Ugyanakkor a Közmunkaügyi Minisztérium mellett külön ügyosztály lenné a szlovákiai állami Ipar vezetésére. A második fejezet a mezőgazdaság fellendítésével foglalkozik, különös tekintettel a parasztok fő problémáira: az a'acsony terméshozamra, a földéhség kielégítésére, a magas adók csökkentésére, a földreform végrehajtására. A földhozam emelése érdekében gépesítés, műtrágya és nemesített vetőmag biztosítása szükséges. A szlovákiai földműveseket sérelem éri azáltal is, hogy itt a gabonamonopólium a termésért alacsonyabb árakat fizet, mint a csehországi földműveseknek. Hogy a mezőgazdasági politika Szlovákiával szemben demokratikus szellemben megváltozzék, a javaslat követeli mezőgazdasági kamarák létesítését, melyeknek tagjai földművesekből állanának. Továbbá új földreformot, az 50 hektáron felüli nagybirtok kisajátítását követeli. A dokumentum további fejezeteiben javasolja az országos képviselőtestület és az önkormányzat jogkörének bővítését, a nyelvtörvény demokratikus novellizálását, a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldását. A befejező rész leszögezi, hogy csakis a népfrontba tömörült dolgozók egységes harca vívhatja ki Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatása tervének végrehajtását. I

lMla húsz év távlatából tekintünk lel vissza Szlovákia felvirágoztatásának első programjára, nagy megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy pártunk nem maradt adós Szlovákia dolgozóinak e program realizálásában. A felszabaduláshoz vezető út nehéz, vértől áztatott, tövises volt. Éppen azért, mert oly drága árat fizettünk felszabadulásunkért, becsülni tudjuk azt. A felszabadult munkásosztály és parasztság örömteljes és lelkes építőmunkájával minden nap közelebb jutunk a 20 évvel ezelőtt kitűzött program minden pontjának megvalósításához. Ez is igazolja, hogy csakis a szocializmus felé haladó népi demokratikus rendszer tudja megvalósítani Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendülését és kiegyenlítését a cseh országrészekhez viszonyítva. Ip elszabadulásunk után pártunk ir és kormányunk politikájának egyik alapvető feladata lett Szlovákia iparosítása, melynek egyes állomásai a kétéves terv, Szlovákia globális tervének kidolgozása, az első, majd a második ötéves terv. Široký elvtárs pártunk IX. kongresszusán tartott beszámolójában kifejtette, hogy „Szlovákia iparosítása az egész köztársaság gazdasági "fejlődésének elválaszthatatlan része, mely kedvező körülmények között megy végbe — a nép valamennyi dolgozó rétege életszínvonalának egyidejű emelkedése mellet." Míg a kapitalista termelési viszonyok között 37 év alatt 1900—1937-ig az iparban foglalkoztatottak számának átlagos évi növekedése Szlovákia területén 1180 volt, addig ez a növekedés az első ötéves terv éveiben 18 ezret tesz ki, vagyis az ipari fejlődés a népi demokráciában tizenötszöröse a kapitalizmus alatti fejlődésnek. A lakosság természetes szaporodása 1937-ben 8,6% volt, míg 1950-ben, a felszabadulás után 16,9%, vagyis majdnem kétszerese lett. Ez onnan ered, hogy a halandóság állandóan csökken és a születések száma állandóan emelkedik. Szlovákia egyik vezető helyen áll a népszaporodás statisztikájában. második ötéves terv merész célkitűzései továbbra is fő feladatként jelölik meg Szlovákia iparosítását és mezőgazdasága fejlesztését, amivel biztosítják a cseh és szlovák nemzet testvéri szövetségének további megszilárdulását. A második ötéves terv különösen nagy figyelmet szentel Kelet-Szlovákia fellendítésének. Ez elsősorban a prešovi kerületre vonatkozik. Kelet-Szlovákiában az ipar és mezőgazdaság gyors fellendítésével meg kell közelíteni Szlovákia átlagos ipari színvonalát. Szlovákia ipari, gazdasági és. kulturális felvirágoztatása, mely felszabadulásunk óta fokozatosan történik, igazolja pártunk és kormányunk helyes politikáját, de különösen azt, hogy Szlovákia legjobb fiainak óhaját csakis a kapitalista rendszer megdöntésével, a felszabadult szlovák nép a baráti cseh nép támogatásával tudta megvalósítani. Róják Dezső. 1. Az utóbbi években többször találkoztam vele, de közelebbről nem volt alkalmam megismerni. Pártkonferenciákon, a kerületi nemzeti bizottság ülésein hallottam öt beszélni. Füleken — néhány éve annak — egyszer azzal marasztaltak: Maradj estére, gyűlést tartunk. Stric elvtárs most jött vissza a Szovjetunióból, elmondja tapasztalatait. Viliam Stric meg is jött Banská Bystricáról és ismertette az érdeklődőkkel, mit látótt a szocializmus nagy országában. Ha nehezére is esett, magyarul igyekezett beszélni. Az alacsony termetű Stric elvtárs már akkor túl volt a hatvanon, de mozgásával, mindenre kiterjedő érdeklődésével meghazudtolta korát. Csodáltam elevenségét, ifjú erőt, szívósságot adó lelkesedését. Amikor tréfálkozva megjegyezte: annyi esztendős vagyok, ahány éve a szabad ember életét élem — szavaiban sok volt az igazság. Ezt csak olyan ember mondhatja, aki szívét-lelkét adta azért, •hogy valóban szabad emberek módjára élhessünk valamennyien. A napokban újra találkoztam nevével. Banská Bystricán húsz év előtti dolgok után érdeklődtem. 1937 májusában itt az egész ország, egész népünk életére döntő jelentőségű események zajlottak le. Az itt megtartott szlovákiai pártkonferencián Široký elvtárs pártunk nevében kifejtette Szlovákia iparosításának programját. — Szlovákiát „nagykorúnak" kell elismerni, — mondotta Široký elvtárs. — Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy általános kiegyenlítődést érjünk el Szlovákia és a cseh országrészek között a nemzetiségek szorosabb összetartása érdekében; erre nagy szükség van, hogy eredményesen védekezhessünk a reakció ellen, a legrosszabb ellen, ami köztársaságunkat fenyegeti, a háború ellen, melyet a támadó fasiszta államok készítenek elő ... A Népfront itt és ott — Szlovákiában és a cseh országrészekben — biztosítja Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendülését ... A húsz év előtt hirdetett program a felszabadulás után valóság, ha

zán

k népei egységének és jólétének megteremtője lett. Kik is vettek részt azon a történelmi nevezetességű konferencián. Olvastam a névsort és a nevek között rábukkantam Viliam Stric nevére . Felkerestem. Banská Bystricán él, kint a város végén, a Brezno felé vezető út egyik házában. 2. Stric bácsi szivarra gyújtott, mielőtt beszélni kezdett volna. Oldalt fésült haját, bajuszát már belepte az idő dere, napbarnította arcát ráncok barázdálják. Már megette kenyere javát — 65 esztendős — de aki látja ót, vagy csak futólag ismeri, nem mondaná, mily eseménydús évek vannak mögötte. Hronecen született. Apja a helybeli gyárban dolgozott. Ö viszont már szegezték. Körülbelül ötszáz munkás vette körül őket. „Na, szúrjatok! Lőjjetek!" ordítottak rájuk. S a rend urai meg sem mertek moccani. Félelmükben reszkettek, mint a nyulak. Ebből is láttuk, hogy a szuronyokra épült rendszernek pusztulnia kell s ha emberhez méltóan akarunk élni, sorsunkat magunknak kell irányítani... A Munkás utcában történeimet írtak... kora ifjú éveiben egy budapesti üzemben vállalt munkát. Az első világháborúban az orosz fronton fogságba esett. Szlovák és magyar társaival ö is tudta, hol a helye. Mint vörös katona harcolt a forradalom győzelméért. Vlagyimir -Volinszk, Minszk környékén részt vett a csehszlovák légió lefegyverzésében. Utána hazajön. A kommün idején újra vörös katona, belép a magyar vöröshadseregbe. — Bystricáról a Fischer testvérekkel, Valastánnal és a hroneci Koloman Smiddel voltam együtt. Miskolc környékén a Rima völgyében harcoltunk. Feljöttünk egészen a tíszolci fűrésztelepig, de ott meg kellett állnunk. Előrenyomulásunkban nem a csehszlovák hadsereg tartóztatott fel bennünket, felső parancsra kellett visszavonulnunk a demarkációs vonal mögé. Amilyen örömmel haladtunk előre, mert örültünk, hogy szlovák testvéreinknek is meghozzuk az igazi szabadságot, olyan szomorúan vonultunk vissza. De tudtuk, reméltük, hogy a szocialista forradalom egyszer a mi földünkön is győzedelmeskedik ... Viliam Stric 1920 óta Banská Bystricán él. Életét a munkásmozgalomnak szentelte. Az elsők között lépett be a kommunista pártba. 1923 óta a párt részéről állandóan tagja volt a városi képviselőtestületnek. — Életünk nem volt könnyű, volt miért harcolni. A munkanélkülieknek 800—900 adagot is főztek a népkonyhán. Ruhagyűjtési akciót is szerveztünk, kiharcoltuk, hogy a munkásgyerekeknek egy pohár tejet adjanak az iskolákban. Amikor 1932-ben kitört a margecanyi vasútépítők sztrájkja, ahol a csendőrök agyonlőttek egy tüntető munkást s a sztrájkszervezőket a bystricai fogházba hurcolták, a városban szolidáris tüntetést szerveztünk s követeltük a letartóztatott munkások szabadonbocsátását ... A tüntető munkások kövekkel verték be a törvényszék ablakait. A rendőrök, csendőrök közéjük rohantak, szétverték őket és tizenkettőjüket a bíróság elé állították. Az elítéltek között volt Viliam Stric is. — 1934-ig, három évtized alatt, kerületünkből több mint százezren vándoroltak ki idegenbe kenyér után. Több gyár, — Losoncon, Zvolenben és másutt — becsukta kapuit. Sztrájk sztrájkot, tüntetés tüntetést követett. Kevés uolt a munka és nagy az ínség. Dobra verték a parasztok házait, földjeit. A végrehajtóknak aratásuk volt. Például csupán Banská Bystricán 1937-ben 8500 volt a végrehajtások száma. Éreztük, tudtuk, hogy így nem maradhat sokáig. Valami nagy dolognak kell történnie. Egyszer munkástüntetés volt a város fő terén Húsz rendőrt vezényeltek ki ellenünk. Szuronyos puskájukat ránk — Most pedig elvezetlek a Munkás utcába, ahol húsz esztendővel ezelőtt történelem íródott, — mondotta Stric elvtárs. Otnak idültünk. A Munkás utca közel fekszik a Garamhoz. Rövid utca, kevés benne a ház és mégis oly sokáig tud itt elidőzni az ember. Az egyik világossárgára festett ház falán nagy felirat olvasható: Robotnícky dom — munkásotthon. A falon emléktábla hirdeti, hogy húsz esztendővel ezelőtt itt tartották a kommunisták szlovákiai konferenciáját. Amikor beléptünk a munkásotthonba, Stric elvtárs szavain, mozgásán is érezni lehetett, hogy egyszerre nagyon megfiatalodott. Felelevenedtek benne a régi évek emlékei. Egyik helyiségből a másikba vezetett és magyarázta: Itt volt a párttitkárság, ott a söntés, ez volt á gondnok lakása, ez meg itt a nagyterem, itt üléseztek a konferencia küldöttei. Amott az a kis szoba a párttitkár lakása volt... Kint a kis, szűk udvaron Stric bácsi megállt és elmosolyodott. — Itt főztek katlanokban a küldötteknek, — mondotta — a piros fejkendős asszonyok nevetve nyomták Široký elvtárs kezébe a nagy kanalat, hadd keverje ő is a jóízű gulyást. Jólesik erre visszaemlékezni. Olyanok voltunk és vagyunk ma is, mintha mindnyájan testvérek lennénk. Egyet akarunk. S amiről Široký elvtárs beszélt a konferencián, mindnyájunk vágya volt. A küldöttek szlovákul és magyarul szóltak hozzá a nagy tervhez, de egy hang, egy szív csendült ki belőlük: jobb, elégedettebb életet akarunk minden dolgozónak azon a földön, ahol élünk... A Banská Bystrica-i Munkás utcában húsz esztendővel ezelőtt valóban történelmet írtak. Az akkor hirdetett terv Szlouflkia és a cseh országrészek népe szoros egységének megteremtője, a valaha elmaradott, elnyomott Szlovákia felvirágoztatásának alapja lett. — De a harc, az építés ma sem szünetel, tovább folyik — mondotta búcsúzóul Stric elvtárs. Öreg éveire jómaga is úgy fáradozik, küzd, harcol életünk még szebbé tételéért, mint fiatal korában, az első köztársaság idején harcolt a burzsoá rendszer megdöntéséért. Már nyugdíjban van, de a politikai munkában, a közéletben nem ismeri a jóleső pihenést, ebben soha sincs „nyugdíjazás". Stric elvtárs eddig is a kerületi nemzeti bizottság tagja volt és a város dolgozói most újra jelölték. Bíznak benne, bíznak az öreg harcosban, akinek szavában, tettében eddig soha nem csalatkoztak. Most, amikor ismerősen is bemutatkozott választóinak, mert be kellett mutatkoznia, azt mondotta nekik: „Kitűzött tervünket csak közös erővel valósíthatjuk meg. A kerületi nemzeti bizottsági tag csak úgy teljesítheti 'feladatát választási körzetében, ha szorosan együttműködik a városi nemzeti bizottság tagjaival, az utcai bizottságokkal." A választók helyeseltek. Így kell annak lenni. Segíteni, támogatni fogják munkájában, hogy közös erővel még szebbé tegyék életünket, mert ezt követeli meg lelkiismeretük, a nép érdeke, a szocializmus ügye. És az a város, ahol a kommunisták húsz esztendővel ezelőtt történelmet írtak, az a város, ahol a fasizmus ellen felkelő nép aranybetűkkel rótta a történelembe nevét, ma még nagyobb erővel és lendülettel írja, alkotja az új élet történelmét. Petröci Bálint OJ SZÖ 1957. május 16. 5