Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-16 / 135. szám, csütörtök

Ahol egykor a nyomor, az inség volt az úr A Garam, a Rima völgye, a kremnicai hegyek, a nyugodt folyású Ipoly menti falvak, városok nepe de sokat is tudna be­szélni az életről, hogy milyen volt és milyen ma a sorsa. A Banská Bystri­ca-i kerület gazdag — a föld mélye kincsekben, szántóföldje gabonában bővelkedik. A legnagyobb érték, az ember, aki két keze munkájával ková­csolja boldogságát, ezen a tájon nem is olyan régen olyan nehezen tudott megélni. Nehéz sorsa volt a dolgos népnek ebben a kerületben, amikor még nem maga volt az úr hazájában, amikor ki volt szolgáltatva a tőkések, földbirtokosok kénye-kedvének. Ne felejtsük a múltat, mert csak így tud­juk igazán megbecsülni mindazt, ami­ben most bővelkedünk, egyre szépülő s mind elégedettebb életünket és így nyerünk még több erőt ahhoz, hogy amit elértünk, azt soha ki nem en­gedjük kezünkből. Az első köztársaság idején, amikor a cseh tőkések mint gyarmatukra te­kintettek Szlovákiára és az egész ha­zai burzsoázia, a cseh, szlovák, ma­gyar, német urak egyaránt kizsákmá­nyolták a dolgozókat, nem fájt nekik az ezer és ezer munkanélküli nyomo­ra. A cseh gyárak elnyelték a szlová­kiai üzemeket. A húszas évek elején csupán Losoncon három gyárat rom­boltak le, később az Apátfalusi Tex­tilüzem, a zólyomi, kremnicai üzemek is bezárták kapuikat. Egyre nőtt a munkanélküliség. Míg 1929-ben e ke­rületben csak 600-an voltak munka nélkül, a gazdasági válság idején, 1933-ban 13 6000 volt a nyilvántartott munkanélküliek száma és később, amikor a második világháborút meg­előző kapitalista konjunktúra a leg­magasabb fokot érte el, 1937-ben is 12100 és 1938-ban 7640 dolgozó volt Aunka nélkül. Tizennégy esztendő alal* — 1920-től 1934-ig — több mint 30 00-en vándoroltak ki idegen orszá­gokba e kerületből. A kivándorlás a későbbi években sem szűnt meg. 1937-ben újabb 1100 dolgozó vette életszínvonala süllyedt. Heľpa község (breznói járás) krónikájában például a következőket olvashatjuk: „Polomka alsó végén egy vasutas házat épített. Az építkezésre 22 200 korona kölcsönt vett fel és havi 500 korona törlesztésre kötelezte magát. Nem tudott fizetni. Tartozása 36 000 koronára nőtt. Az árveréskor nem akadt vevő, a kikiáltási ár 1000 korona volt, s ekkor a Tatra-bank igazga­tója 670 koronáért vásárolta meg a vasutas házát." A rimaszombati járás Szútor köz­ségében a következő eset történt: 1933. július 5-én Pszotka Márton kis­paraszt házában újra megjelentek a gyakori vendégek, a végrehajtók. Er­ről az esetről így emlékszik a Pszot­ka-család: „Azon a napon a mezőn dolgoztunk. Amikor hazajöttünk, a végrehajtókat a házunk udvarán talaTtuk. Amikor a végrehajtót nem engedtük végre­hajtani, feljelentettek bennünket a csendőröknél. Másnap reggel jöttek is a csendőrök, részegen. Az ágyból akar­tak bennünket elhurcolni. Apánk, Pszotka Márton nem engedett bennün­ket. Az egyik csendőr pisztolyával apánkra lőtt, aki meg is halt. S ez még nem volt minden. Négyünket 14 napra elítéltek. S azt a csendőrt, aki agyonlőtte apánkat — előléptették. így bántak akkor a kis-parasztokkal..." masaryki humanizmus nem tudott jólétet, elégedett­séget teremteni az országban. Ez a humanizmus csak a tőkések iránt volt emberséges. A dolgozók tömegei, a munkanélküliek ezrei, az éhbérért dolgozó munkások nem nyugodtak bele sorsukba. A sorozatos sztrájkok, tüntetések a munkásosztály forradal­mi erejéről tanúskodtak, arról az erő­ről, amely képes gúzsbakötött kezéről lerázni a bilincseket, végleg eltiporni a vérüket, erejüket szipolyozó élős­dieket. Egyedül a kommunista párt volt az, amely minden erejével síkra­szállt a dolgozók jogos követeléseinek kiharcolásáért, az egész dolgozó nép jobb életének megteremtéséért. A dol­A kezébe a vándorbotot. A dolgozókgozók a kommunista pártban nemcsak a létérdekükért folytatott küzdelmük támaszát látták, hanem a nemzetisé­gek, az ország nemzetei egységének megtestesítőjét is, a kölcsönös meg­értés, a testvéri együttélés, az or­szág ereje növelésének biztosítékát. Még most is, amikor halljuk a pa­lásti építőmunkások sztrájkjának tör­ténetét, megilletődünk, hálát és kö­szönetet mondunk pártunknak azért, hogy már a múltban, amikor a bur­zsoázia, a fasizmus és a revansizmus sötét erői a nemzetiségi ellentétek szításával akarták megbontani népünk egységét, szétdarabolni az országot, a kommunista párt a nép, valamennyi dolgozó jogos követeléseiért indított harcával szoros, megbonthatatlan egy­ségbe tömörítette nemzeteinket. A pa­lásti Lana-cégnél dolgozó építőmun­kások 1935-ben sztrájkba léptek. Bér­emelést követeltek. A háromezer munkás sztrájkja Klement Gottwald elvtárs közvetlen irányításával győ­zelemmel végződött. Erről így írnak a szlovák elvtársak: „Ebben a sztrájkban kifejezően megnyilvánult a munkások erős inter­nacionalista gondolkodása. A magya­rok a szlovákokkal együtt léptek fel. A magyar munkások a sztrájk alatt gondoskodtak a szlovák dolgozókról, akik többnyire Krízből jöttek ide dolgozni. Amikor a cég el akarta bo­csátani a munkásbizalmiakat, akik túlnyomórészt a magyar dolgozók kö­zül kerültek ki, a szlovák munkások voltak az elsők, akik azonnal sztrájk­ba léptek. A győzelmes sztrájk nö­velte a dolgozók önbizalmát. A nem­sokára megtartott községi választá­sokban a kommunista párt győzött. Palástiban kommunista bírót válasz­tottak." A kommunisták harcukban a nép akaratát érvényesítették. A nép szabadságáért, jólété­ért harcoltak. Hogy mit hozott, mit eredményezett ez a harc a Banská Bystrica-i kerületben, minden , szónál szebben beszélnek a tények. Ebben a kerületben, ahol egykor a nyomor, az inség, az elégedetlenség volt az úr, ma virágzik az élet. A kommunisták vezetésével a kerület dolgozói meg­teremtették szebb, boldogabb életük alapjait. Ebben vsegített nekik az egész ország, segített nekik a fejlett cseh munkásosztály. A felszabadulás óta a bystricai ke­rületben harmincegy új, nagy üzemet építettek, tizenkilenc üzemet teljesen átépítettek. Az iparban foglalkozta­tottak száma csaknem 31 000 dolgozó­val növekedett. Érdekes itt megemlí­teni, hogy a burzsoá köztársaság ide­jén húsz esztendő alatt az iparban foglalkoztatottak száma csak ötezerrel szaporodott. Az ipari termelés 1956­ban 1948-cal szemben három és fél­szer, 1946-tal szemben pedig öt és félszer növekedett. Az általános fejlődés meghozta a maga gyümölcsét, emelkedett a ter­melés. A kerületben 1948-tól 1956-ig a nyersvas termelése 45,9 százalékkal, az acéltermelés 51,4 százalékkal, az elektromos áram termelése 30,8 szá­zalékkal növekedett. A munkatermelé­kenység ez alatt az idő alatt 215,3 százalékkal, az átlagos munkabérek pedig 192,5 százalékkal emelkedtek. A felszabadulás utáni években ro­hamosan fejlődött a villamosítás. Míg a burzsoá köztársaság idején e kerü­letben húsz esztendő alatt csak 121 falut kapcsoltak be a villanyhálózat­ba, a felszabadulás után eddig 241 falu és 19 nagyobb tanyai település kapott áramot. Az országos pártkon­ferencia határozata értelmében 1960-ig nem lesz e kerületben egy falu sem, ahová ne vezetnék be a villanyt. 1949 óta a kerületben az egyéni építkezés keretében csaknem 9000 családi házat építettek. Az állami épít­kezés keretében pedig 7528 lakásegy­ség épült. Ha ezeket a lakásegysé­geket egy helyen építették volna, több mint 65 000 lakosú város keletkezne. A kerület iparosítása, az ipari, me­zőgazdasági termelés fejlődése meg­teremtette a kerület dolgozóinak szebb Žletét. A dolgozók a munkatermelé­kenység növelésével évről évre töb­bet keresnek, többet vásárolnak. Míg 1953-ban a kiskereskedelmi forgalom­ból egy lakosra 4147 korona esett, oz az összeg 1956-ban 5222 koronát tett ki. A múlt évben, 1954-el szemben, 481 százalékkal több selyemszőttest, 28,4 százalékkal több ruházati cikket, 72,9 százalékkal több karórát, 205,8 százalékkal több cementet, 236,6 szá­zalékkal több téglát, több mint 5000 rádiókészüléket vásároltak. A dolgozók keresetének, jobb éle­tének növekedését a takarékbetétek is igazolják. A múlt évben 58 millió 281 ezer koronával növekedtek a ta­karékbetétek. Ez a növekedés 1954-hez viszonyítva 211,8 százalékot tesz ki. A bban a kerületben, ahol azelőtt oly nehéz, keserves volt az élet, abban a kerületben, ahol húsz esztendővel ezelőtt pártunk meg­hirdette Szlovákia fejlesztésének prog­ramját, ma jólétről, pártunk prog­ramjának következetes teljesítéséről, a szlovák és a magyar dolgozók test­véri együttéléséről beszélhetünk. Ši­roký elvtárssal együtt mondhatjuk mindnyájan: „A lenini nemzetiségi politika nem elégszik meg csupán az önként egy álllamban élő nemzetek egyenjogúsá­gának deklarálásával. A lenini nem­zetiségi politika megköveteli, hogy minden egyes nemzetnek legyen lehe­tősége a gazdasági, szociális és kul­turális fejlődésre, hogy azok a nem­zetek, amelyeknek nemzetiségi elnyo­másban volt részük, fejlődésükben utolérhessék a fejlettebb nemzeteket. Csak az ilyen politika szünteti meg a nemzetiségi elnyomás következmé­nyeit és teremt szilárd, megbontha­tatlan szövetséget a nemzetek között." S ez a Banská Bystrica-i kerület­ben, az egész országban megvalósult. Pártunk vezetésével, a dolgozó nép akaratának érvényesítésével megte­remtettük hazánkban a jó.ét, nemze­teink egységének szilárd alapját. Ez a mi erőnk, a szocializmus ereje! Ez előrehaladásunk, újabb győzelmeink biztosítéka! (p — b) A ISKOLÁSOK 193? ~/G jj ISKOLÁSOK 1945-S6 KÖZÖTT * oms/kezezes iw-/g O omsf KEZELÉS 1 94 S SS KÖZÖTT k A MOZIK SZÁMA 1937-/Ô TÍZEKBEN i 4 MOZIK SZÁMA1945-S6XÖZÖTIr"­Al OPyOf/ /C£ZELESEK MAMA 100.000-fxe f */ ferívjfő S AZ EFSZ-EK EOLDTEPUZETE I IPARI DOLGOZOK 193? -/fi IPARI DOlGOZŐKm-SSKÖZÖn • LAKÁSÉPÍTKEZÉS W8-/G éílAKÁSEP/TKEZESfOSG -/& *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents