Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-15 / 134. szám, szerda

N. SZ. HRUSCSOV i NEM AKARUNK HABORUT ÉS NINDENI MEGTESZÜNK A BÉKE MEGERŐSÍTÉSÉÉRT N. Sz. Hruscsov beszélgetése Turner Catledgeval, a New York Times szerkesztőjével Moszkva (ČTK) — Amint a többi országgal, ha megegyezést köt TASZSZ közölte, N. Sz. Hruscsov az Amerikai Egyesült Államokkal, május 10-én fogadta Turner Cat- Emellett természetesen szem előtt ledgét, az amerikai New York tartjuk, hogy az USA-val kötött Times szerkesztőjét és hosszabb egyezményünk ne legyen karára beszélgetést folytatott vele. Nagy-Britanniának, Németországnak, A kölcsönös üdvözlés után T. Cat- Franciaországnak vagy más államokledge kijelentett s: , A NAT0 többj ta

gáH

amairól szólva Több kellemes napot tököttem or- me

g k

en állapítani, hogy például Nországukban, felkerestem Moszkvát és végia e szervezetbe nyilvánvalóan félrészt ve'tem a május 1-i felvonulá- i reértés folytán került. A norvég nép son, amely mély benyomást keltett többsége inkább arra gondol, hogyan bennem. Ellátogattam Moszkva, Le- kerülhetne ki Norvégia az Északatningrád és Kijev több múzeumába, lanti Tömbből. Ugyanez vonatkozik Utam a Szovjetunióban befejezésé- Dániára és emellett Dánia olyan orhez közeledik. Stockholmba utazom, • szág, amely nem tehetne sokat még azután további európai országokba I akkor sem, ha haragudna a Szovjetlátogatok el és valószínűleg július 1 én hazatérek. Nagyon kedves volt öntől, hogy fogadott. Nagyon köszönöm. Engedje meg, hogy mcst néhány kérdést intézzek önhöz. N. S z. Hruscsov: Kérem. T. Catledge: Látogatásom célja, hogy megismerjem az ön nézetét egyes kérdésekben, nem pedig az, hogy önnel vitázzam. Én a New York Times tájékoztatási osztályát vezetem, adatokat gyűjtök, a lap politikai részével keveset foglalkozom. Ezért több kérdést szeretnék megvilágítani, hogy a lap olvasóinak segítségére legyek abban, hogy teljesebb képet alkossanak a Szovjetunió vezetőinek nézetéről és az önök országáról. Kérem, hogy helyesen értsen meg engem, ha egyes kérdések talán provokatívaknak fsgnak tűnni az ön szemében. E kérdéseket nem azért vetem fel, mintha önnek kellemetlenséget akarnék okozni, hanem azért, hogy sokoldalú képet alkossak magamnak a szovjet nézetről. Az első kérdés, amit fel szeretnék tenni: „Támogatja-e a nagyhatalmak képviselői magas színvonalon történő értekezletének mielőbbi összehívását és az ön nézete szerint ezen az értekezleten milyen kérdéseket lehet megtárgyalni? N. Sz. Hruscsov: több ízben kijelentettük, hogy a nagyhatalmak vezető tényezőinek találkozását előnyösnek tekintjük. A szovjet kormány ma is ezt a nézetet vallja. Ez a találkozás azonban csakis akkor járhat sikerrel, ha előkészítik azokat a fő kérdéseket, amelyekről a nagyhatalmak képviselőinek eszmecserét kell folytatniok. Másképp az értekezlet nem járhat kellő eredménnyel és csakis a résztvevőknek, valamint a képviselt országok népeinek csalódásához vezethet. Milyen kérdéseket lehetne az ilyen értekezleten megvitatni? Ügy véljük, hogy a tárgyalást igénylő fő kérdések egyike az európai biztonság biztosításának kérdése. Európa a nemzetközi feszültség fő területe, itt van az államok közötti feszültséget előidéző kérdések csomópontja. Az európai biztonság megoldásának a katonai tömbök felszámolásához és a normális helyzet megteremtéséhez kell vezetnie Európában. Célszerű lenne egy olyan különleges szervet létesíteni, amelyben az európai biztonság szervezetének résztvevői eszmecserét folytathatnak, hogy ne kerüljön sor az államok közötti kapcsolatok terén feszültségre. Amennyiben elérjük az államok között a kellő bizalmat,' nem lesz szükség külön szervre. E kérdéseket az ENSZ keretében lehetne megtárgyalni. Ha pontosan kell szólnunk a nemzetközi feszültségről, akkor végeredményben két ország — a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok — közötti kapcsolatokat kell tekintetbe venni. Képletesen szólva: hasonló a helyzet, mint ahogy a káposztafejről fokozatosan tépjük le a leveleket, hogy a káposzta szívéhez kerüljünk, úgy ebben az esetben is, ha fokozatosan hárítjuk el az államok közötti megoldatlan vagy vitás kérdéseket, végül is megjelenik a mag, vagyis az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között fennálló feszültség. Ez abból ered, hogy a Szovjetunió és az USA a legnagyobb ipari és katonai hatalmak, amelyek ezenfelül még atom- és hidrogénfegyverekkel, valamint a szokásos típusú hatalmas hadifelszereléssel rendelkeznek s a nemzetközi fórumon a legszenvedélyesebben vitáznak egymással. Ügy vélem, nem lesz nehéz a Szovjetuniónak megegyezésre jutni NagyBritanniával, Franciaországgal és a unióra. Ez a megállapítás érvényes Hollandiára is. Kanadát ugyancsak békeszerető államnak tartom, # amely a NATO-ba félreértés folytán, a közelmúltban kialakult körülmények következteben került. Az USA-án kívül az egyedüli ország, amely veszélyt jelenthet a Szovjetunióra — mondotta tréfásan Hruscsov — Luxemburg. A feszültség tehát végeredményben főképp a két nagyhatalom — a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolatokra korlátozódik. A kérdés tehát az, hogy kapcsolataink baráti alapon fognak-e fejlődni, vagy pedig országaink között továbbra is feszültség lesz-e. Az USA nagyon fejlett kapitalista ország. A Szovjetunió nagyon fejlett szocialista ország. Eszmei ellentétek mindig lesznek közöttünk. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy jó szomszédok módjára éljünk. És valóban szomszédok vagyunk északon, ahol Csukotka határos Aljaskával. Az eszmei kérdésekben fennálló ellentéteknek nem szabad meggátolni normális diplomáciai, kulturális, gazdasági és egyéb kapcsolatainkat. Ez az egyik út. A másik út jelenti a fegyverkészletek további halmozását. Emellett tekintettel kell lenni arra, hogy abban az időben, amikor atomés hidrogénfegyverek, rakétatechnika és interkontinentális lövedékek készülnek, nincs kizárva, hogy valamilyen végzetes hiba vagy véletlen következtében kirobbanhat a háború, amely felmérhetetlen szenvedést hoz nemcsak mindkét ország, hanem az egész világ népeinek. Nagyon ésszerű lenne tehát, ha a nagyhatalmak vezetői gyakrabban találkoznának, hogy eszmecsere és egyezmények útján oldják meg a különböző kérdéseket. Ezért mi, a Szovjetunió tanácskozni akarunk az USAval. Ki akarom azonban jelenteni, hogy a találkozást nem fogadjuk el, ha az USA egyes vezetői előzetes feltételeket szabnak, mint ahogy azt pl. szívesen teszi Dulles úr, az USA államtitkára. És Dulles úr nagyon gyakran szab feltételeket a keleteurópai országok úgynevezett „rabságból" történő „felszabadítására", Németország feltétlen egyesítésére. Ha ilyen feltételeket támasztanak, eltelhet akár kétszáz év is, amíg ismét találkozunk, mert ezekben a kérdésekben következetesek vagyunk. önök szívesen hívják „rabságnak" a mi szocialista rendszerünket. Mi azonban úgy véljük, hogy a dolgozó nép rabsága a kapitalista rendszer. Marx Károly már sok évvel ezelőtt meggyőzően bebizonyította, hogy a kapitalista rendszer a nép többsége kérlelhetetlen elnyomásának rendszere. Ügy gondolom — jobb, ha erről a kérdésről nem vitázunk. Ami pedig a német kérdést illeti, ezt csakis a német nép oldhatja meg, a német népnek kell e kérdést megoldania. Ez a megoldás csakis akkor lehetséges, ha Adenauer találkozik Grotewohllal, ha Berlin és Bonn képviselői közös asztalhoz ülnek. Akkor a német kérdést sikerrel elintézhetik. A németek maguk oldják meg azt. Országaink között nincsenek olyan kérdések, amelyekre nézve nem lehetne megegyezni. Oj találkozóinknak nagyobb sikerekkel kell járniok, mint a genfi találkozónak, mikor partnereink az esetek egész során a legkülönfélébb módokon halasztgatták a tárgyalásokat. Ez az én nézetem a nagyhatalmak kormányfőinek új találkozásának kérdéseiben. Ehhez hozzá szeretném fűzni, hogy mindig készek vagyunk eszmecserére más államokkal olyan kérdésekben, mint amilyen a leszerelés, az atomés hidrogénfegyverek betiltása, az atomfegyverekkel való kísérletezés betiltása stb. Mindig készen állunk megvitatni e kérdéseket és ésszerű egyezményt kötni. T. Catledge: Szeretnék pontosan tisztázni egy pontot. Amikor až eszmecsere céljára külön szerv létesítésének lehetőségéről beszélt, akkor ezt a szervet csak a Szovjetunió és az USA közti, vagy más államok közötti eszmecsere folytatására is gondolta, egy külön szerv létesítésének gondolatát vetette fel, vagy pedig az országok közti szokásos diplomáciai utat tartotta szem előtt? N. Sz. Hruscsov: Lehetséges volna természetesen eszmecserét folytatni diplomáciai úton Is. Ez azonban hosszú história. A közvetlen találkozáson gyorsabban lehetne megoldani a kérdést. Hogyha például — fűzte hozzá tréfásan N. Sz. Hruscsov — Gromyko, a mi miniszterünk találkozna Dulles-el, az önök államtitkárával, még száz év alatt sem egyeznének meg és tanácskozásaik részleges eredményeit talán csak az unokáink élhetnék meg. T. Catledge: Egy ta^lkozóra, vagy pedig a találkozások egész sorára gondol? N. Sz. Hruscsov: Nincsen semmi konkrét tervünk. Ha az első találkozás jónak bizonyul, miért ne folytatnók? A fődolog, hogy a holtpontról kikerüljön az a kérdés, amelynek megoldására az egész emberiség vár — a béke vagy pedig a háború kérdése. Szeretném megmagyarázni, hogy amikor az országok közötti tanácskozások külön szervének megteremtéséről beszéltem, olyan szervre gondoltam, amely létrejöhetne, hogyha egyezményt érnénk el az európai biztonsági szervezetre nézve, amely szervben az USA is részt vehetne. T. Catledge: Ismeretes ön előtt, hogy valamelyik hatalom, már akár a Szovjetunió, akár az Amerikai Egyesült Államok, akár más kezdeményezte-e a magas színvonalon történő új értekezlet összehívását, vagy általában várja-e ezt a kezdeményezést valamelyik oldalról ? N. S z. Hruscsov: Eddig erről még senkivel sem folytattunk eszmecserét. Csak a mi álláspontunkról beszéltem. T. Catledge: Egy nagyon terjedelmes problémára vonatkozó kis kérdést szeretnék önnek feltenni. Azt mondotta, hogy bizonyos feltételek mellett eszmecserére kerülhetne sor az ENSZ-ben. Ügy véli, hogy az ENSZ a nemzetközi kérdések megoldásának fontos nemzetközi szervezete ? N. Sz. Hruscsov: Az Egyesült Nemzetek Szervezetét természetesen eredményes eszköznek lehet tekinteni. Saját lelkiismeretem ellen vétkeznék azonban, hogyha az ENSZ-t a jelenleg a nemzetközi kérdések megoldása fontos eszközének nevezném. Amíg az ENSZ-ben olyan állapot uralkodik, hogy e szervezetben mindenben az USA rendelkezik, hogy ott utasítást ad azoknak az országoknak, amelyek alamizsnát kapnak tőle, addig ez a szervezet nem lesz végleges nemzetközi szervezet, hanem az USA kiszolgálója. Ma is megtörténik persze, hogy az ENSZ-ben kifejezik a nemzetek vágyait és kívánságait. Ezek az esetek azonban sajnos nagyon ritkák. T. Catledge: Valószínűleg nagyon jól tudja, hogy az USA népe ugyanúgy, mint a Szovjetunió népe, nem kívánja a háborút. Valószínűleg tudja, hogy az USA történelme , folyamán soha sem robbantott ki egy támadó háborút sem. Valóban úgy véli, hogy az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei támadást készítenek elő a Szovjetunió ellen? N. S z. Hruscsov: Nézetem szerint ez elvitathatatlan tény! Ha egy államnak nincs szándéka háborút indítani, nem halmoz fel fegyvereket, hanem egyezményt igyekszik elérni a másik féllel. Az amerikai nép természetesen igazán nem kívánja a háborút. Az Amerikai Egyesűit Államok erősen fejlett, központosított kapitalista állam, amelynek kormánya a nagybankokat és monopóliumokat képviseli. Anélkül, hogy megkérdeznék a népet, mindegyre csak arra törekszenek, hogy nyereségeiket fokozzák. Az amerikai vezetők között vannak felelőtlen emberek, akik önző céljaik érdekében kalandor politikát folytatnak, amely politikát erőpolitikának, „a háború szakadéka szélén" járó politikának neveznek. A tapasztalt akrobata a kötélen megtartja az egyensúlyt. Ha elveszti az egyensúlyt és leesik, csak egy ember veszti életét. Kár érte! Azonban ha egy politikus veszti el egyensúlyát, miközben „a háború szakadékának szélén" jár, ez a hiba sok millió ember pusztulását okozhatja. Erről nem szabad megfeledkezni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az USA ismert államférfiai maguk is gyakran beszélnek arról, hogy erőpolitikát és a háború szakadéka szélén járó politikát folytatnak. Röviden szólva, az Amerikai Egyesült Államokban a dolgozó nép nem kívánja a háború kirobbantását. A dolgozó nép a nemzetek közötti békére és barátságra áhítozik. Sajnos, semmi befolj^sa sincs az USA politikájára. A választásokon a népet ügyesen félrevezették és az USA egyszgrű lakosai a valóságban gyakran nem is tudják, mire szavaznak. A sajtó, a rádió, a televízió, a gyűléstermek, mindezek az anyagi eszközök a kapitalisták és a gazdagok maréknyi csoportjának kezében vannak, akik mindent tehetnek, ami csak ínyükre van és úgy irányíthatják a politikát, ahogy nekik előnyös. Erre minden eszközt, becsapást, korrupciót és más módszereket is felhasználnak. Természetes, ha megkérdezné az USA dolgozó népét, a többség kijelentené, hogy békét, nem pedig háborút akar. Egyszer azonban a nép mégiscsak felemeli szavát, mert örökké nem tarthat a mai állapot. ön azt mondhatja, hogy mindez kommunista propaganda. Tudja azonban, hogy kommunista, hogy a munkásosztály képviselője vagyok. Azért jött hozzám, hogy velem e kérdésekről beszélgessen és Önnek semmi egyebet nem mondhatok, mert e kérdésben ezt a nézetet vallom. T. Catledge: E szerint, ha jól értettem, a kommunista . párt és a szovjet kormány politikája a többek között abban áll, hogy támogassák a diákok, mérnökök, tudományos és technikai szakemberek, újságírók, kulturális dolgozók kölcsönös látogatásait a Szovjetunióban és más államokban. Helyesen értelmezem ezt a kérdést? N. Sz. Hruscsov: Igen, helyesen értelmezi. MI ezt akarjuk. T. Catledge: Most egy kissé más szerepben szeretnék bemutatkozni. Nem a kapitalista rendszer terjesztőjének, hanem hivatása képviselőjének szerepében. Mint egy nagy amerikai lap szerkesztője a tájékoztatások szabad kicserélése melleft foglalok állást. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy a Szovjetunióban nem gondolják-e, hogy a külföldi tudósítók cenzúrája nem fizetődik ki és több problémát teremt, mint ahányat megold. A külföldi tudósítók közléseit az USA-ban és más nyugati államokban nem cenzúrázzák. N. Sz. Hruscsov: A levelezés felülvizsgálatát vagy ahogy ön nevezi, cenzúráját, a Szovjetunióban csakis a rágalmazó hírekkel szemben érvényesítjük. A szovjet emberek nem lehetnek közömbösek a rágalmazókkal szemben, akik közléseikben elferdítik a valóságot és lehetetlenségeket írnak. Nem iehetünk közömbösek azokkal szemben, akik a társadalom rendszeres életének megbontására vagy gyilkos ságra szólítanak fel. Hogyha ezen emberek nyilatkozatait korlátozzák, ez nem jelenti a sajtószabadság korlátozását. És ezért, hogyha egyik vagy másik tudósító a határon túlra elferdített híreket akar továbbítani, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, intézményeink megteszik a kellő intézkedéseket, hogy ezek a helytelen rágalmazó tudósítások ne lássanak napvilágot. Nézetem szerint ez teljesen helyes. Azt mondhatnám, hogy ez lényegében nem cenzúra, hanem azon anyagi eszközök racionálisabb felhasználása, amelyek a társadalom rendelkezésére állanak, hogy ne okozzunk felesleges kiadásokat táviratra, papírra stb. Mindent a társadalom előnyére, nem pedig kárára akarunk felhasználni. És ha a hivatalos személyek visszatartják a helytelen, hazug híreket és ezek a hírek nem kerülnek a nyilvánosság elé, ez a társadalom előnyét jelenti. így értelmezzük ezt a kérdést. T. Catledge: Szeretne-e ellátogatni az USA-ba? N. Sz. Hruscsov: Igen, szeretnék az USA-ba ellátogatni, mert sok érdekeset hallottam erről az országról munkatársaimtól, továbbá a szovjet mérnököktől, technikusoktól, akik ott jártak. Azonban olyan állást töltök be, hogy turistaként nem mehetek és a szovjet turisták ma amúgy sem jut hatnak el az USA-ba és mint államférfi az USA-át nem kereshetem fel, mert a látogatásra nincs ok. Ezért sajnálom, hogy az USA-ba nem látogathatok el. T. Caeledge: Nem gondolja, hogy előnyös volna, ha mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának ve?ető tényezője találkozna Dwinght Eisenhowerrel, mint az USA köztársasági pártjának vezetőjével? N. Sz. H r u s c s o r : Ilyen találkozás nyilvánvalóan előnyös lenne és természetesen beleegyezném ilyen találkozásba. Mondhatom, nagy tisztelettel viseltetem Eisenhower iránt, amit már személyesen is megmondtam neki, és amit nem egyszer hangoztattam Bohlen úr, az USA moszkvai volt nagykövete előtt. Megelégedéssel emlékezem meg az Eisenhower elnökkel való kellemes genfi találkozásról. T. Catledge: Hogy kérdéseim célja világosabb legyen, meg kell mondanom, hogy mint a New York Ti/ mes szerkesztőinek egyike nem gyakorlok közvetlen befolyást e lap szerkesztőségi politikájára. A múlt választások sorén lapom Eisenhower elnököt támogatta, én Stevensonra adtam le szavazatomat. N. Sz. Hruscsov: Stevenson nyilatkozatai figyelemreméltóak. Az természetesen az amerikaiak belügye, kit Választanak elnökül. Nézetem szerint Stevenson Dulles-nélküli politikája előnyösebb volna, mint Eisenhower politikája Dulles-szel. T. Catledge: Vannak valami elméleti vagy eszmei ellenvetések az ellen, hogy szocialista államok, mondjuk pi. Lengyelország gazdasági támogatást kapjanak kapita-f lista államoktól, pl. az USA-tól? N. Sz. Hruscsov: Nem, ilyen elméleti tanok természetesen nem léteztek és nem is létezhetnek. Mi magunk is kaphatnánk az USA-tól gazdaságunk számára szükséges dolgokat, hogy ha ez a mi gazdasági szempontunkból előnyösnek mutatkozna. Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy a kapitalizmus lényege olyan, hogy nem támogathat egy államot sem anélkül, hogy emellett ne követné saját önző céljait. Ezért minden szocialista vagy más államnak óvatosan kell megkötnie a kapitalista államtól nyert támogatásról szóló egyezményt, hogy ne veszítse el függetlenségét. Megfigyelt valamikor méhet vagy le

J gyet, miképp kering a méz körül és csak azután közeledik és telepszik rá? Először lábai, majd szárnyai ragadnak oda és végül a mézbe fullad. Egy szocialista vagy más államra nézve nagyon veszedelmes, ha a kapitalista mézbe kerül és nem tud onnan szabadulni. Hogyha haladéktalanul megragadná ezt a „támogatást" ez könnyen az ország függetlenségének elvesztésére vezethetne. Látom, hogy önnek nem nagyon tetszenek szavaim — mondotta N. Sz. Hruscsov nevetve. T. Catledge: Szeretnék említést tenni több belső kérdésről. Sokat olvastam a szovjet ipar irányítása átszervezésének terveiről. Olvastam az ön beszédét, amely a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésén hangzott el, s azelőtt olvastam az átszervezés tervéről szóló beszámoló téziseit, vagy ahogy mi nevezzük, a decentralizáció tervéről szóló téziseket. Ezzel kapcsolatban szeretném öntől megkérdezni, milyen hosszú ideig tárgyalták ezeket a terveket a Szovjetunióban. N. Sz. Hruscsov: Az ipar és építkezés irányítása átszervezése kérdéseinek téziseit sajtónk 1957. március 30-án közölte és azóta a Szovjetunióban országszerte megvitatták. T. Catledge: Ezt a. kérdést nem tárgyalták meg a tézisek közlése előtt ? N. Sz. Hruscsov: A pártban az ipar irányítása átszervezésének tervét a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága februári plenáris ülését tárgyalták meg. A Központi Bizottság februári plenáris ülése szükségesnek tartotta az ipar és építkezés igazgatásának további tökéletesítéséről szóló tézisek közlését a sajtóban. Attól a naptól fogva, hogy a téziseket a sajtó nyilvánosságra hozta, minden üzemben, kolhozban és katonai egységben megvitatták őket. Országunk sok milliós lakossága vitázott ezekről a tézisekről. Ki kell jelentenem, hogy ez a kérdés a Szovjetunió Kommunista (Folytatás a 4. oldalon.) OJ SZÓ O 1957 .május 15.