Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-14 / 104. szám, vasárnap

N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov az albán kormányküldöttség • tiszteletére ebédet adott Moszkva (ČTK) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára április 12-én a moszkvai nagy Kreml palotában az Albán Népköztársaság kormány- és pártküldöttségének tiszteletére ebédet adott. Az ebéden N. A. Bulganyin, Mehmet Sehu, Enver Hodzsa és N. Sz. Hruscsov beszédet mondott. Az ebéd rendkívül szívélyes és baráti légkörben folyt. Ünnepi ülés Moszkvában Jan Amos Komanský munkásságáról Moszkva (ČTK) — A híres moszkvai Csajkovszkij-hangversenyterem péntek este ünnepi ülés színhelye volt, amelyet Jan Amos Komenskynak, a nemzetek nagy tanítója művei együttes kiadásának 300. évfordulója alkalmából rendeztek, Hatalmas portréja díszítette az emelvény hátterét, ahol az elnöki asztal mellett helyet foglaltak az ünnepi ülés szervezőinek képviselői — az OSZSZSZK Pedagógiai Tudományos Akadémiájának, a Szovjetunó Kulturálisügyi Minisztériumának, a Külfölddel Való Kulturális Kapcsolatok Össz-szövetségi Társaságának és a Szovjetunió Szláv Bizottságának képviselői. Az elnökségi asztal mellett foglalt helyet még Jarornir Vošahlík, a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli nagykövete, valamint a csehszlovák pedagógus és író küldöttség tagjai. Az ENSZ főtitkárát meghívták Budapestre Budapest (ČTK) — A magyar külügyminisztérium sajtóosztálya április 13-án közölte, hogy Mód Péter, a Magyar Népköztársaság ENSZ-beli állandó képviselője április 12-én meglátogatta Dag Hammarskjöldöt, az ENSZ főtitkárát. Hivatkozott a magyar kormány tavalyi meghívására és közölte az ENSZ főtitkárával, hogy Budapesten látogatását bármikor szívesen fogadják Zsenminzsipao: A nép soraiban felmerült ellentétek megoldásáról Peking (ČTK) — Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke február 27-én a legfelső állami értekezlet bővített ülésén beszámolót tartott „A nép soraiban uralkodó ellentétek helyes megoldásának kérdéséről". Mao Ce-tung március 12-én a propagandisták országos értekezletén beszédet mondott, amelyben az ideológiai harc egyéb kérdésein kívül a nép soraiban felmerült ellentétek helyes értelmezéséről és megoldásáról is beszélt. A Kínai Népköztársaság több városában, értekezleteket hívták össze, amelyeken részt vettek a lakosság valamennyi rétegének és a polvt'kai szervezetének tagjai, és Mao Ce-tung beszámolójáról és mindazon problémákról vitáztak, amelyek összefüggnek a nép soraiban előforduló ellentétek helyes megoldásának kérdésével. A Zsenminzsipao ezeket a vitákat pozitívan értékeli. Zsenminzsipao április 13-i számában „Hogyan oldjuk meg a nép soraiban felmerült ellentéteket" címen vezércikket közölt. Vezércikkének bevezető részében az osztálytársadalom ellentéteiről ír, amelyek a reakciós psztályok megdöntésével oldódnak meg. Értékeli ezután azokat a sikereket, amelyeket a kínai nép a reakció elleni harcban, valamint az űj társadalom építésében ért el és így folytatja: Ez nem jelent annyit, hogy a szocialista társadalomban az emberek között nincsenek ellentétek. Ellenkezőleg. A szocialista társadalom fejlődésének folyamatában sor kerülhet a termelési erők és a termelési viszonr°k között a gazdasági és politikai rendszer minden ágazatában olyan jelenségekre, amelyek nincsenek teljes összhangban. Ez annyit jelent, hogy mindig felmerülhetnek ellentétek. Ilyen ellentétek lehetnek a nép soraiban a haladó és a maradi egyének között, a helyes és helytelen gondolkodású és álláspontú emberek között, valamint a tömegek és vezetőik között. Itt főképpen a néptömegek és vezetőik közötti ellentétek kérdéséről szeretnénk szólani. Miért merülhet fel köztük ellentét? Ezt az állam életében elfoglalt nem egyforma helyzetük idézi elő. A néptömegek közvetlenül részt vesznek a termelésben, főképp a fizikai munkában és általában csak nehezen érvényesítik jogaikat az igazgatásban. Ez a helyzetük azt idézi elő, hogy a kérdések megítélésében nagyon könynyen részleghelyzetből indulnak ki, viszonylagosan könnyen helyeznek súlyt a pillanatnyi és részlegérdekekre és aránylag nehezen értik meg az egész helyzetet és az egész szocialista építésben előforduló nehézségeket. A vezetők viszont érvényesítik az igazgatás jogát és csekély mértékben vesznek részt a fizikai munkában. Szokás szerint az általános érdekeket és messzemenő távlatokat tartják szem előtt és aránylag könnyen hagyják figyelmen kívül a néptömegek konkrét helyzetét és égető szükségleteit. Országunk néptömegei és a vezetők között felmerülő jelenlegi ellentéteket főképp a vezetők munkájának bürokratikus stílusa okozza. Egyes vezetők nem értik meg a nép körében uralkodó hangulatot és nem hallgatják meg a tömegek nézetét, halasztgatják annak a munkának elvégzését, amelyet el kell és el lehet végezni. Avégből, hogy megoldást nyerjenek a néptömegek és a vezetők között fennálló ellentétek, szükséges elsősorban komolyan és határozottan leküzdeni a vezetők között a bürokratizmus megnyilvánulásait. Hogy hatékonyan leküzdhessük a bürokratizmust, a tömegekre kell támaszkodni és bővíteni a nép demokratikus életét, hogy a tömegek megerősíthessék a vezetők feletti ellenőrzést. A szocialista átalakulásokban elért győzelmekre való tekintettel az ország tömegeinek túlnyomó többségét már megszervezték és növekedett aktivitásuk is az állami és a kollektív ügyek irányításában. Ez kedvező előfeltétel a nép demokratikus életének további demokratizálásához és kibővítéséhez. Ilyen körülmények között a földműves termelőszövetkezetekben, az ipari szövetkezetekben, az állami vállalatokban, az állami- magán vegyesvállalatokban, a hivatalokban és az iskolákban mindenütt aktívan kell bővíteni a demokratikus életet, tökéletesíteni és javítani a demokratikus rendszert és magasra fejleszteni a munka demokratikus módszereit. így például fontos, hogy a szövetkezetek tagsági gyűlései és értekezletei, az üzemek munkásai és alkalmazottai képviselőinek értekezletei rendszeresekké váljanak, hogy a tömegek a szövetkezetek és üzemek ezen értekezletein olyan légkört teremthessenek, hogy valóban szabadon fejthessék ki véieményüket és érdekükben álljon nézeteik kimondása. A vezetőknek e nézeteket nemcsak meg kell hallgatniok, hanem rendesen valóra is kell váltaniok. Különös fontosságú, hogy a vezetők amennyiben hibát követtek el és a tömeg bírálatot gyakorolt, becsületesen és határozottan ismerjék be hibájukat a tömeg előtt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hiba őszinte beismerése egyáltalán nem jelenti a tekintély elvesztését. Hogyha a tömegek rendes, demokratikus életet élnek, és a vezetők aktív módon fognak közeledni a tömeghez, jóban és rosszban osztozni fognak a tömeggel, akkor, ha az objektív feltételek némileg rosszabbodnak is, könynyen megoldhatók lesznek a tömegek és vezetők közötti ellentétek. Hogy teljesen megoldhatók legyenek a tömegek és vezetők közötti ellentétek, szükséges, mindegyre fokozni az ideológiai és politikai munkát a nép tömegei között és mindinkább fejleszteni a néptömegek politikai öntudatát. Egyes vezetők a nép közötti eszmei, politikai munkát, gyakran adminisztratív rendeletek egyszerű kiadásával váltották fel. Gyakran kívánják, hogy a tömegek ezt, vagy amazt végezzék, azonban nem mondják meg, miért kell a tömegnek azt úgy csinálnia. Néha egyoldalúan a dolognak csak kedvező oldalát hangsúlyozzák és elhallgatják a nehézségeket, oly annyira, hogy a tömegek néha becsapva érzik magukat, vagy pedig hangsúlyozzák a nehézségeket és nem mutatnak rá annak előnyeire, ami a tömegekben borúlátást vált ki. Sok eszmei zűrzavart okozott a munkások, a parasztok és az értelmiség között az, hogy a vezetők lebecsülték az ideológiai-politikai munkát. Az ideológiai zűrzavar a néptömegek és a vezetők közötti ellentéteket még bonyolultabbá teszi. Hogy a tömegek eszmei-politikai nevelését intenzívebbé tehessük, szükséges, hogy a vezetők gyakran szóljanak a tömeghez, helyesen magyarázzák meg a fontos világeseményeket és az ország belpolitikai kérdéseket és főképp, hogy helyesen magyarázzák meg a tömegeket közvetlenül érintő problémákat. A tények azt bizonyítják, hogy minél többet törődnek a vezetők a bürokratizmus leküzdésével, a tömegek eszmei és politikai nevelésével, annál kisebbek az ellentétek a nép soraiban és annál könnyebben oldhatók meg. Ellenkezőleg minél erősebb a vezetők bürokratizmusa, vagy minél gyengébb a tömegek ideológiai és politikai nevelése, annál nagyobbak a nép soraiban felmerülő ellentétek. Ha szorgalmasan fogunk törekedni a bürokratizmus letö-< résére, és fokozzuk a tömegek ideológiai és politikai nevelését, akkor lehetséges lesz a néptömegek és a vezetők közötti ellentéteket idejében megoldani és a nép egysége, főképp a néptömegek és a vezetők közötti egység továbbra is mindinkább megszilárdul. A Zsenminzsipao vezércikkének befejező részében így ír: „Pártunk egybeforrott a nép széles tömegeivel. Ez a kapcsolat súlyos harcban született és szilárdult meg, amelyet a párt hosszú időn át a néppel együtt vívott. Pártunk egyúttal értékes tapasztalatot szerzett a nép soraiban felmerült ellentétek helyes megoldására. Pártunk a múltban a tömegeket az elnyomók megdöntésére vezette és győzelmesen oldotta meg a nép és ellenségei között fennálló ellentéteket. Ha pártunk a jövőben legyőz minden elbizakodottságot és elhamarkodottságot és egybeforr a tömegekkel, határozottan küzd a bürokrácia és a munka más hibás módszerei ellen, akkor bizonyára minden nehézség és a szocializmus építésének útján felmerülő minden akadály leküzdésére vezetheti a tömegeket és helyes módszerekkel, sikeresen oldhat meg a nép soraiban felmerülő minden ellentétet. Az indonéz külpolitikában nem lesz változás Dzsakarta (ČTK) — Szubandrio <íj indonéz külügyminiszter április 12én, hivatala átvételekor kijelentette, hogy elődjének, Abdulganinak független külpolitikáját szándékozik folytatni. Hozzátette, hogy az aktív, független külpolitika, amit meg akar valósítani, az indonéz nép érdekéhez fog igazodni. A cikk befejező részében azt mondja, hogy „legelőnyösebb volna a dolgozó népnek, ha egyedül irányítaná a gyárakat és vállalatokat". A Priveredni Pregled folyóirat szerkesztő elvtársai nem akarnak semmi egyebet, mint kísérletet tenni arra, hogy a munkás önkormányzat és a munkástanácsok juaoszláv rendszerét a dolgozóknak a gazdaság irányításában való részvétele egyedüli helyes módszereként igazolják. Érthető beszéd Vannak egyes dolgok, amelyek a vitát néha nehezebbé és homályosabbá teszik. Ismeretes, hogy a marxizmus-leninizmus bizonyos terminológiát teremtett, és hogy nyílt, világos beszédet használ a helyzet és események megítélésében. Elvárhatnánk, hogy a vita során a jugoszláv elvtársak ezen a közös marxista-leninista nyelven fognak beszélni, amelyben a dolgokat igazi nevükön lehet nevezni. A vitát éppen az nehezíti meg, hogy egyes jugoszláv elvtársak a bel- és külpolitikai események elemzésében és a „sztálinizmus" elleni küzdelmükben olyan messze mennek, hogy rendszerint mellőzik az olyan alapvető lenini fogalmat, mint amilyen a proletárdiktatúra, az osztályharc, vagy az imperializmus. És amennyiben az ilyen fogalmak az egyes cikkekben megjelennek, akkor az oly módon történik, amellyel egyáltalán nem lehet egyetérteni. A Nasa Sztvarnoszt című folyóiratban megjelent egyik cikkben Druzssztvo i organizácija (A társadalom és szervezet) címen R. Radkovics azt igyekszik bizonyítani, hogy valamennyi társadalmi átalakulással együtt azóta, hogy Marx, Engels és Lenin, a tudományos kommunizmus megalapítói kidolgozták a munkásosztály tanítását, az alapvető átalakulások (a cikkíró nem mondja meg világosabban, milyen átalakulásokról van szó) befolyása alá kerülnek olyan elvek is, mint például a pártról, a proletárdiktatúráról, az osztályharcról és a proletár internacionalizmusról szőlő tanítások. Emellett a cikkíró már előre kiköti, hogy ezeket az átalakulásokat és elhajlásokat nem lehet tévutaknak és revizionizmusnak nevezni. Amikor azonban nemzetközi viszonylatban Ir az osztályharcról, durva szofizmához folyamodik. Nézete szerint nem marxista az az állítás, hogy a szocialista és kapitalista tábor országai közötti ellentét a jelenlegi társadalom alapvető ellentéte. Ellenkezőleg azt állítja, hogy ez az ellentét másodrangú jelenség, hogy teljesen „politikai" jellegű (emellett ezt a fogalmat nyilvánvalóan a burzsoá újságírás közönséges értelmében veszi), és nem a mai társadalmi fejlődés két társadalmi rendszerének nemzetközi viszonylatban folyó harca alapvető tárgyi törvényszerűségének megnyilvánulása. Ezért a kiutat nem a szocializmusnak a kapitalizmussal, sem a proletariátusnak a burzsoáziával folyó harca által megszabott fő ellentétek megoldásában, hanem „a társadalmi alakulat belsejében", különösen „az állam és a közvetlen termelő közötti" ellentétek bizonyos keresésében látja. Minden marxista előtt világos, hogy azoknak a problémáknak és ellentéteknek, amelyeket a proletárdiktatúra old meg a kommunista társadalom felé vezető úton, teljesen más jellegük van, mint a kapitalista államokban mutatkozó ellentéteknek a munka és a tőke, a tőke és a szocializmus között. Mi belső problémáink megoldásában mindig tekintettel leszünk arra, hogy a nemzetközi szocialista mozgalom fő feladatai semmi esetre se szoruljanak háttérbe, amint arra törekszik az említett cikk szerzője. Ügy véljük, hogy az ilyen cikkek, amelyek a fogalmakkal való játékkal az osztályharc konkrét megnyüvánulásaitól az elvont tartalom nélküli filozofáláshoz fordulnak, határozottan nem segítik elő a szocializmus ügyét sehol a világon. A gyakorlatban csakis opportunizmust és a burzsoázia előtti kapitulációt eredményezhetnek. Mert hiszen tudjuk, hogy éppen az a kemény és kérlelhetetlen igazság, amellyel a marxista-lenini tan leleplezi az emberi társadalom törvényszerűségeit, teszi lehetővé a proletariátusnak, hogy áttekintést nyerhessen és hatékonyan küzdhessen a régi társadalmi erők ellen. Hiszen az imperializmus mindig imperializmus marad és a világ proletariátusának a legrosszabbak legrosszabbját jelenti. A jugoszláv sajtő írásai és egyes jugoszláv vezetők beszédei szerint azonban a világot és Jugoszláviát távolról sem annyira az imperialista veszedelem, mint „a sztálinizmus" bizonyos veszedelme fenyegeti, aminek a jugoszláv sajtó nagy része szerint kétségtelenül a szocialista tábor több országában bevezetett politikai rendszert tekintik. E tézisek hirdetését nem lehet másnak, mint az osztályharc teljes mellőzésének tekinteni. Ennek a cikknek nem az a célja, hogy részletesen elemezzen minden jugoszláv nemzetközi politikai koncepciót. A szocialista sajtó ezekkel kapcsolatban világos álláspontra helyezkedett Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság államtitkára utolsó expozéjának kommentárjaiban. Kocsa Popovics expozéjában a szocialista tábor felfogását és Jugoszláviának a szocialista országokkal való kapcsolatait úgy szövegezte, ahogy marxista-léninista szempontból elfogadhatatlan és nehezen egyeztethető össze a szocialista internacionalizmus elveivel. Említsük még meg azt is, hogy V. Begovics utolsó cikke a Borbában makacsul ismétli a magyarországi események olyan értékelését, amely éles ellentétben áll a magyar kommunisták és más kommunista pártok értékelésével, ami csakis azt a hatást válthatja ki, hogy ez arra irányuló törekvés, hogy elkülönüljenek más kommunista pártoktól ily alapvető kérdésben. Még egyszer a proletár internacionalizmusról Jelenleg nem nehéz észrevenni az imperializmusnak a szocialista tábor egységének aláásására és a szocialista országok gyengítésére irányuló törekvéseit. Ismeretesek a különféle összeesküvések, felforgató akciók mint az imperialista hadseregek előkészületei és az imperialista katonai támaszpontok gondos elhelyezése a szocialista országok köré. A világ valamennyi szocialista erőinek kötelessége küzdeni ez ellen és tetteikkel kölcsönös szolidaritást és segítséget nyújtani. A proletár internacionalizmus elvének e tekintetben különösen meg kellene nyilvánulnia a szocialista országok nemzetközi kapcsolatainak, tehát Jugoszlávia és a szocialista tábor országai kapcsolatainak terén is. E fontos kérdésekről azonban a Borba idézett cikke egyáltalán nem tesz említést. Nézzük csak, hogy a jugoszláv politikai gyakorlatban e szempontból hogyan fest a német kérdés megoldásával szemben elfoglalt álláspont. Nem titok, hogy Nyugat-Németországban sietve szervezik a militarista erőket, olyan erőket, amelyek Európára és különösen Jugoszláviára oly sok fájdalmat, pótolhatatlan kárt és nyomorúságot zúdítottak. Tudjuk, hogy a „Bundeswehr" eszmei tartalma a szocializmus elleni gyűlölet általában, mint ahogy azt számtalanszor kijelentette az utóbbi időben Strauss nyugatnémet hadügyminiszter. Ezen erők képviselőjét, a hírhedt Speidel tábornokot nemrégiben az Északatlanti Tömb közép-európai szárazföldi erői főparancsnokává nevezték ki. Ez a határozat, éles tiltakozást váltott ki csaknem minden európai államban. Azonban az újságírók értekezletén a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkárságának képviselője (vagyis annak az államnak képviselője, ahol a náci tábornokok a legszörnyűbb bestialitásokat követték el) Speidel tábornok kérdésében így nyilatkozott: „Hogyha az ilyen szervezet helyesnek tartja a volt hitlerista tábornokot parancsnokká kinevezni, ez a szervezet és a tagállamok dolga." Van-e e nyilatkozatnak valami köze a proletár internacionalizmushoz? Nézetünk szerint nincs! Ügy véljük, hogy aktívan küzdeni a militarista, revansista erők szervezése ellen természetes szükség és teljes mértékben megfelel a proletár internacionalizmusnak. Hasonlóképpen azt hisszük, hogy az olyan égető kérdésben mint ez, a nyílt színvallást a Borba nem tekintheti jugoszlávellenes kampánynak. Ami szintén az alapvető kérdésekhez tartozik A szocialista szolidaritás elveit tevékenységünkben következetesen érvényesítve, a Német Demokratikus Köztársaságot, mint önálló és független államot elismertük és vele élénk politikai-, párt-, és más gazdasági kapcsolatokban vagyunk. Az NDK kétségkívül szocialista állam, amelynek munkás-parasztkormánya van. Gyárait nagyobbrészt államosították, a nagybirtokosok földjét a parasztok I között osztották szét. Az NDK kormánya elnyomja a revansizmust, betiltotta a fasiszta szervezeteket. A jugoszláv elvtársak az utóbbi időben gyakran beszéltek a proletár internacionalizmus jelentőségéről. „A tevékenység internacionalizmusa — mondotta novemberben M. Todorovics —, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Végrehajtó Tanácsának tagja —, elsősorban következetes harc a szocialista erők és elemek fejlesztéséért ..." Igen. Ezzel teljes mértékben egyetértünk. Az NDK-nak, mint szocialista államnak elismerését és a diplomáciai kapcsolatok felvételét vele jelentős nemzetközi támogatásnak tekintjük a szocialista erők és elemek fejlesztésében. A jugoszláv elvtárssak azonban — annak ellenére, hogy az állam vezető ereje az NDK-ban ugyanúgy, mint Jugoszláviában a kommunista párt — eddig nem tartotta szükségesnek, hogy ezzel az állammal kicserélje diplomáciai képviselőit. Másrészről Jugoszlávia élénk diplomáciai kapcsolatokat tart fenn a szövetségi köztársasággal, ahol ma ismét militarista erőket szerveznek és a kommunista pártot jogtalanul betiltották. Hangsúlyozni akarjuk, hogy különbség nélkül valamennyi állammal való együttélésre, a kapcsolatok kibővítésére törekszünk. Annál inkább köteles ségiinknek tartjuk, hogy nemzetközileg, politikailag támogassuk a most fejlődő szocialista államot, különösen olyan földön, mint amilyen Németország. Ügy véljük, hogy ez a proletár internacionalizmus jelentős gyakorlati példaképe. Hogyha német kérdésben bevezetett jugoszláv gyakorlat a szocialista országok és kommunista pártok közötti „egymás mellett élés" elméletének megvalósítása, amely álítólag a proletár internacionalizmus korszerű magyarázata — akkor ez további bizonyíték arra, hogy az ilyen elmélet nem az igazi proletár internacionalizmus „megújhodására", hanem felszámolására vezet. Ilyenek az egyes problémák, amelyeket meg lehet vitatni, megoldani és megmagyarázni, és amelyek a jelen helyzetben felmerülnek", hogyha azokat marxista-leninsta szemszögből nézzük. E fontos kérdések megvitatása, amelyek az ideológia szférájában gyökereznek, egyáltalán nem jelenti az államok belügyeibe való avatkozást. Ez határozottan előnyösebb, mint ipéldául annak „értékelése", hogy a Csehszlovák Köztársaságban lassan végezzük-e a decentralizációt stb., mint ahogy ez gyakran előfordul a különböző jugoszláv folyóiratokban. A mi dolgozóink azonban gazdaságunk menetét nem értékelik bizonyos elvont mérlegelések, jhanem az elért eredmények alapján, amelyek különösen az anyagi- és kultúrális színvonal emelkedésében örvendetesek. A jó eredmények nem azért vannak, mert a Csehszlovák Köztársaság már azelőtt is ipari állam volt, mint ahogy azt igyekeznek magyarázgatni sikereinkkel kapcsolatban a felületes megfigyelők, hanem elsősorban azért, mert a mi céltudatosan irányított szocialista gazdaságunkban többszörösen növekedett a termelés és tetemesen emelkedett a nemzeti jövedelem. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szolí3 tényeken nyugvó vita a jugoszláv elvtársakkal sok kérdést megmagyarázhat és hogy az alkotó bírálat, a szövegezés érthetősége és világossága hozzájárulhat a közeledéshez, amely országaink népeinek érdeke. JAN ROHOZECKÝ ÜJ SZÔ 1957. április 1L 5