Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-13 / 103. szám, szombat

Megkezdődött a fasizmus elleni ellenállási mozgalom hónapja - Nem felejtünk T

izenkét évvel ezelőtt legyőzték a német fasizmust, felszabadították a haláltáborokat, amelyekben több tízmillió férfit, asszonyt és gyermeket pusztítottak el. Ezzel az egész világ előtt leleplezték a nácizmus barbárságát. Azok a milliók, akik élni, dolgozni és örülni akartak, a fasiszta vérengzés áldozataivá váltak. Az anyagi károk is minden háborút viselt országban milliárdokat tettek ki. Tizenkét év telt el azóta. És újból felemelik fejüket azok, akik felelősek a rengeteg áldozatért. Kihívóan viselkednek. A volt SS emberek Adenauer Németországában újra hatalomra kerültek, Speidel tábornok, aki a francia hazafiak deportációját elrendelte, olyan állásba került, ahonnan a meggyilkolt áldozatok árváinak parancsolgathat. Az ellenállási mozgalom harcosai, a háború részvevői, a koncentrációs táborok volt lakói, a fasizmus áldozatai, a meggyilkoltak hozzátartozói ebben a hňnapban mindenütt ö .szegfűinek, hogy megemlékezzenek és tisztelegjenek drága halottaik emléke előtt. Megfogadják, hogy minden erejükkel megakadályozzák a nácizmus és német militarizmus felújítását. A fa~'-mus áldozatainak cetunai (Bzince pad Javorinou) községben levő emlékműve Ne feledkezzünk meg sem a jókról, sem a gonosz9król S

zívesen keresem fel a Fehér Kárpátok, a Javorina környékét, az alatta húzódó szép, tiszta, rendezett falvakat, a kies fekvésű, hosszúra nyúlt irtványokat. Szeretem dolgos lakosságát, festői népviseletét, egészséges, szépszál szlovák embereit. A Javorina alatti terület már többször volt tanúja népfelkeléseknek. 1848-ban Húrban, Holuby és Šulek is erről a vidékről indították el harcukat a feudális elnyomás ellen. Tragikus volt azonban a szerepük, mert a Habsburg önkényuralom malmára hajtották a vizet. Az 1943—1944-es években a lakosság között egyre nőtt a forradalmi hangulat. A feltétnek itt erre kedvezőek voltak. A lakosság nem árulta el s » / " " A Lubina község melletti ROH-hegyen gyönyörű emlékmű alatt nyugszanak az elesett partizánok az egységes Csehszlovák Köztársaság gondolatát, nem rokonszenvezett az ún. „papi köztársasággal". Ebben az időben itt találtak menedéket az irtványokon — kopamicáíkon — a német koncentrációs táborokból megszökött szovjet katonák és tiszteik. 1944. augusztus 29-én ültünk először Slávikék konyhájában Bzince pod • Javorinou községben, hogy kipihenjük szökésünk utáni fáradalmainkat. Egyszerre csak, 11 órakor megszólalt B. Bystricáról a szlováck leadó. Szabad hangján szólt hozzánk, kiszabadult politikai foglyokhoz. Először hallottuk forradalmi „Mor ho" jelszavát. Végre eljött az évek óta várvavárt felkelés. A cél tiszta volt. Annyit jelentett, hogy a felszabadulás után a szabad és egyenjogú nemzetek együtt fognak élni a. megújhodott szocialista Csehszlovákiában. M

ost 13 év után újból itt ültünk, ugyanebben a konyhában. Azonban már csak a 70 éven felüli öreg házaspár fogadott gyászruhában bennünket. Magukra maradtak szegények. Janko és Milán mindörökre elhagyták őket. Csak képeik lógnak a falon. Janko mint ejtőernyős, feladata végzése közben esett el. Milán, a kitűnő tanító, akit őszinteségéért, emberszeretetéért mindenki nagyon szeretett, a segítő, önfeláldozó barát, a partizán-mozgalom jó szervezője, nem tért már vissza a náci haláltáborból. Az izzó lelkű hazafi nem élte meg hazája felszabadítását. Gondolataink újra visszatérnek a felkelés idejébe. Akkor Milán Slávik és Ján Marták tanítók vettek először védelmükbe és kivezettek bennünket a veszélyes vidékről a partizánok által ellenőrzött területre. Siettünk, hogy minél előbb találkozhassunk a „hegyi fiúkkal", ahogy őket akkor nevezték. Akkor jöttünk előszór össze a partizánosztag parancsnokával, Miloš Uher kapitánnyal. Vele voltak a törzs tagjai és politikai biztosa, a kubány kozák, Mudrahela. Miloš csoportjában már 3C0 harcos volt. Ha a németek túlerőben is voltak, — mert kitűnően felfegyverzett gépesített divízióval rendelkeztek, a partizánok nem ijedtek meg. Rajtaütéseket végeztek a hitleristák és hlinkagárdisták ellen. Milán Uher már két évvel a felkelés előtt kezdett gyűjteni fegyvereket, lőszert, élelmiszereket. Mint parancsnok gondoskodó, elhatározásaiban vakmerő volt. Nem volt tekintettel saját személyére sem. Egy célt ismert csak: győzni a fasizmus felett. Atyai gondoskodása és igazságos intézkedései miatt beosztottjai szerették öt. E

ljött az 1915-ös esztendő. A Fehér-Kárpátok bércein magas volt a hó. Miloš Uher partizánosztaga állandóan harcban állt a fasiszta betolakodókkal. Febriuár 27-én Bzince községben, Cetuna településen erős német egységek vonultak a hegyekbe. A partizánok megszállták a völgyet és védelmi állásaikban a Javorina hegy lábánál várták be az ellenséget. Visszakergették őket egész Cetunáig. A harc egész nap tartott. A németek a kocsmában lőréseket vágtak a hátsó falba és innen gépfegyverekkel lőttek a támadó partizánokra. Miloš Uher kézifegyverekkel vetette magát az ellenségre. A kocsma mögötti szérűskert szénapajtája előtt érte az ellenség golyója. Elesett akkor helyettese, Anton Jakubík főhadnagy is, aki a partizánokat a következő szavakkal buzdította: „Ha az apa elesett, hadd essenek el a Nárcle-településen (Stará Turá) a fasiszták által meggyikolt lakosság és az elpu ztított település emlékére épült emlékmű Liberec egyik legszebb utcájában, a Hus utcában van az ötemeletes nagy kórház, melyben évente sok ezer beteg nyeri vissza egészségét. Itt van a tizenegy éves iskola, valamint a többi általános és szakiskola. Ezenkívül gyönyörű villák, többemeletes bérházak, előttük szép kertekkel és parkokkal egészítik ki az utca képét. A „Messerschmidt A. G. Augsburgban és Münchenben lökhajtásos bombavetőket gyárt" című cikk szomorú emlékeket idéz bennem s arra kényszerít, hogy erre a hírre pár szóval reagáljak. Akkor 1944-et írtak és én is, sokakkal együtt, mint „häftling" ettem egy ideig az augsburgi Messerschmidt repülő gyárban a rabkenyeret. Azaz ettem volna ... A felügyelő SS tisztek néhanapján a válluk felett dobtak hátra maguk mögé egy-egy utalványt ún. levesre és amelyik rab ilyet elkapott, szerencséről beszélhetett, mert gyerekei is.". Aznap további 14 hős partizán áldozta fel éietét. Bajtársaik megbosszulták őket. 196 fasiszta német és szlovák hlinkagárdista hullott el, míg a sebesültek száma 68 volt. A partizánok visszavonultak, de reggel ismét visszatértek a harc helyére, hogy bajtársaikat a hegyekben eltemethessék. y A vendéglő épületének falán emléktábla hirdeti a hős partizánok dicsőségét. Nem itiessze a háztól szép eríilékművet állított a fasizmus többi áldozatainak a helyi lakosság. Ott találjuk a különféle nemzetek elesett fiainak képeit, valamint kétoldalt Miloš Uher és Anton Jakubík arcképeit is. A cetunai és bošácai harcok hősei pedig parancsnokaikkal együtt a Lubina község fölötti ROH-hegyen egj gyönyörű emlékmű alatt alusszák örök álmukat. Messze a forgalomtól és zajtól, itt senki sem zavarja őket. Csak a közelben legelésző juhnyáj kolompjai, a juhászbojtár éneke, vagy furulyája csendülnek fel olykor. M

i is kegyelettel, lehajtott fővel állunk az emlékmű előtt.'Minden évben április 10-e és május 9-e között újból és újból megemlékezünk drága hősi halottainkról, a fasizmus áldozatairól, akik vérükkel írták meg történelmünk leghősibb fejezetét. Mindnyájan, akik túléltük ezt a hősi időszakot, de akik annak élő szemtanúi vagyunk, visszaemlékezzünk Július Fučík szavaira: „Ti, akik túlélitek ezt az időt, ne felejtsetek! Ne feledkezzetek meg sem a jókról, sem a gonoszokról ! Gyűjtsétek türelmesen az adatokat azokról, akik önmagukért és értetek estek el. Egykor a jelen a múlté lesz, s mesélni fognak a nagy korszakról, a névtelen hősökről, akik történelmet csináltak. Azt szeretném, ha mindenki tudná, hogy nem voltak névtelen hősök, ők is emberek voltak, akiknek nevük, arcuk, kívánságaik és reményeik voltak. Ezért közülük a legutolsónak sem volt kisebb a fájdalma, mint a legelsőnek, akinek a neve fennmaradt. Szeretném, ha mindnyájan közelállók lennének hozzátok, mint ismerős emberek, mint veletek egyenlők." Grek Imre A villák között feltűnik egy borostyánnal befuttatott szép épület. Konrád Henlein, az első köztársaságbeli csehszlovákiai német fasiszta mozgalom hírhedt vezetője, Hitler itteni megbízottja lakott itten. Ma a villa múzeummá átalakítva a náci barbárságot mutatja be. Bacigál, Liberec kapott este egy adag levesnek mondott undorító meleg vizet... Azóta talán már — a lökhajtásos repülőgépeken kívül — készítik a szöges drótot is új „häftlingek"' részére. A felújftott fasiszta-militarista irány alig győzi kivárni ezt! Csakhogy most 1957-et írunk és a szocializmust építő országok egysége békét akar és nem engedi, hogy boldog jövőnk építését a nyugatnémet militaristák veszett tervei megzavarják és békés emberek millióit újra rabláncra fűzzék. Valamennyi volt fogolytársam nevében kiáltom: „Soha többé"!!! Kelecsényi Lajos, Galánta EUGEN LEHOTSKÝ BULGÁRIAI KÉPEI Baráti állam tájait, lakosait ismerhetjük meg a Hviezdoslav téri kiállításon. E. Lehotský, a garamvölgyi születésű festő a hazai gyönyörű hegyes vidék hatása alatt választotta a tájat legfőbb monranivalőiául. A 30-as évek realista felfogású művészeivel halad egy irányban s egyéni érzékenységgel és átérzéssel kezeli ecsetjét. 1956. évi bulgáriai tanulmányútjáról olajfestményeket, finom ceruzarajzokat, levegős akvarelleket hozott haza. OLAJKÉPEI hatnak legkevésbé, bár Arbana si f aluv ég i utcája bizáncias vo nalú kápolna előtt térdepelő anyókájával, cseréptetős házaival, elmélázó öszvérével jellemző balkáni kép. RAJZAI, finom és biztos vonalvezetésükkel, kitűnően megválasztott motívumaikkal, egységes kompozíciójukkal igen jók. Rili, b o j ani vázlatai az intuíció frissességével papírra lehelt képek. Majd Szófia egy hangulatos terére visz el, ahol keleti nyuga lomban uralkodik egy mecset a barna krétarajz meleg tónusában. A tarno'Vi szélesereszü házak fellegvárszerűen emelkedő csoportját mesteri egészbe foglalja kifinomult krétatechnikájával. Akvarelljeinek főtárgya az, — ami itthon nincs: az örökké hullámzó, színt, formát, hangulatot egyre változtató tenger. A verőfényben izzó partok, szes-élyes vonalú sziklák, a puha, forró fövény külön életet nyer a rajta sütkérező, pihenő nyaralóktól, virgonc gyerekcsapatoktól. A várnai esti hangulat a nap búcsúzó sugaraitól gyöngyfényű felhők alatt megtérő hajót, halkan lélegző, álombahajló természeti képet mutat. A V it o s tövében remek akvarell. A komor ,hegy al- jában ,egy kiszáradó félben lévő fa néhány, tcdán utolsó zöld hajtásával. A Szófia fölötti táj előterében vöröstetős házak, kevés lombú karcsú jegenyék a kép érdekes, mély horizontja, finom távlata ragad meg. A bolgár leány kiváló technikájával, igaz érzéssel festett arcképe bizonyítja, hogy E. Lehotský ezen a téren is megállja helyét. A gyöngéd hajlású nyak fölött, egész fiatal, hamvas, finomvonású arc teljes szépségében emelkedik ki a kékesfekete haj és violaszín fejkendő finom sötétjéből. Sajátos festői kézírása, költői elgondolása jellemzik ezeket a képeket. Lehotský a valóságot ábrázolja, azzal a megnemesítő többlettel . ,amit a művész egyénisége és lelkisége nyújt. Bárkány Olga Új kísérleti isko'ák nyílnak Szlovákiában A jövő tanévben további kísérleti iskolák nyílnak Szlovákiában. Céljuk a politechnikai oktatás kutatása. Az első ilyen kísérleti iskola a trnavai II. tizenegyéves iskola lesz, mely az általános műveltség nyújta • sa mellett bizonyos hivatásra készíti elő a tanulókat. Üj kísérleti iskola nyílik még Nové Mesto nad Váhomban a tizenegyéves iskola helyén. A tizenegyedik évfolyamot végző növendékek az általános műveltség mellett mezőgazdasági szakképzettséget nyernek, amely felér a mezőgazdasági tanonciskola színvonalával. A kísérleti oktatást a helyi mezőgazdasági iskola gép- és traktorállomásai és az EFSZ segítségével vezetik be. A martini tizenegyéves iskolában is kutatni fogják a politecnikai oktatás tartalmát, formáit és módszereit. Az új tárgyak tanításában és a termelési gyakorlatok elsajátításában a gépipari iskola és a J. V. Sztálin-üzem nyújtanak segítséget. A kísérleti oktatást a kassai és a nagysurányi tizenegyéves iskolában is bevezetik. EGYESEKNEK Mit csámcsog itt a jóllakott hited, ahol a holnap, jobbsors integet, hol az öröm anarchiája zúg, s fény beragyog minden kis falut. A te hited már csak alagút, kifelé nem néz önmagába fut, ^ a mát dicséri, tegnapot becéz, nem a jövőbe, köldöködbe néz. A mi hitünk a Jánosok hite, Pisták és Julcsák vágyával tele, a mi hitünk az holnapot dicsér, a holnapot, mely új holnapba ér és szépül, szebbül, rajongva rohan, mint áradáskor földevő folyam, árok és gát itt törpe buktató, hisz oceán lesz hidd el — egyszer a folyó! Monoszlóy M. Dezső FARLAK... Várlak, ha körülöíel az alkony, És riasztó árnya nő a fáknak. Várlak millió csillagr.agy-ogffsban S a teli hold ezüst mosolyában — Várlak téged, mindig vissza váriák. Dalunk új dal már, és nem a régi, Üj dala, s új fénye van a mának. Életünkben termő hitek gyúlnak, S erőnktől völgyek, falvak újulnak, Gyümölcseként a szorgos munkának. Kovács Miklós A szlovák és német néprajzi dolgozók együttműködése A bratislavai Népművészeti Otthon és a lipcsei Központi Népművészeti Otthon munkatársai szoros együttműködést fejtenek ki. A kölcsönös tanulmányok keretében az idén a szlovákiai Népművészeti Otthon több munkatársa az NDK-ba utazik, hogy tanulmányozza a népművészet terén végzett munka tartalmát és módszereit. Dr. František Kalesnik, a képzőművészeti osztály vezetője májusban megtekinti a lipcsei képzőművészeti kiállítást és meglátogatja a Budisin-i Vend-népművészeti otthont. Elena Medvecká, a rudolfstadti népi ének- és táncünnepségeken ismerkedik meg a német népi táncművészet gazdag hagyományaival. Az idén a lipcsei Központi Népművészeti Otthon több munkatársa látogat Szlovákiába, akik részt vesznek a Východnán rendezendő nemzeti énekés táncünnepélyeken, a Jirásek Hronovja színművészeti akción, a szlovákiai karének bemutatón, valamint a színiegyüttesek martini és Banská Bystrica-i fellépésén. A népművészeti dolgozók együttműködését elősegíti a két intézet egyes osztályainak szoros kapcsolata, szakkiadványaik és módszertani műveik kölcsönös kicserélése. j§2MulÍSxxúu hwktA. Pro arte antiqua nevű prágai zeneegyüttes tagjai Svédországban és Norvégiában mutatkoznak be új műsorral. Haztértükben Berlinben is fellépnek. x * * Az idei Komenský évforduló alkalmából restaurálják a púchovi evangélikus templom történelmi értékű faoltárát. Komenský lednicei tartózkodása idején, mint a cseh testvérek egyházának püspöke 1650ben gyakran tartott istentiszteletet a púchovi templomban. Az eperjesi Ukrán Nemzeti Színház már harmadik idei bemutatójára készül. Április 25-én színre kerül Mihail Sebastian Névtelen csillag című vígjátéka Suchy M. Emil rendelésében. A főbb szerepeket M. Simko, Alena Fábiánová, T. Simko és J. Felbaba alakítják. A Kínai írók és Képzőművészek Szövetségének elnöksége októberre tűzte ki a szövetség III. kongreszszusának megtartását. A szövetség II. kongresszusa 1953-ban volt. Azóta nagy változások történtek az országban, melyek időszerűvé tették a kongresszus összehívását. A kongresszus az írók és művészek felzárkózásának és alkotó erőik mozgósításának, a tartalmukban szocialista, formájukban nemzeti irodalmi és képzőművészeti müvek alkotásának kérdéseit vitatja meg. x * * Evženia Hillová, a Textilná tvorba című lap rajzolója díjat nyert a Milanóban rendezett idei nemzetközi plakátkiállításon.ÜJ SZÖ p13. W 1957. április