Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-13 / 103. szám, szombat

|/ét hónapja is van már, hogy — No, megállj csak, kópé! — mérge­nem találkoztam Fiala Sán- lődtem a beugratásra —, várhatsz te dórral. Tegnap aztán újra összehozott még egyszer engem, még ha azt ígé­bennünket a véletlen. Helyesebben red is, hogy a marslakókat mutatod mondva egy száguldó villamos, amely- meg! Hanem hát azért háromnegyed ről harsány hangon kiáltotta felém: hétkor mégis csak ott sétálgattam az „Ugorjon be hozzám ebéd után, óriási öreg Cérnagyár betonkerítése előtt... újságot mondok, megoldottuk a nagy A CérnagyártóJ alig 50 méterre, egy problémát!'"' vakolatlan falú háromemeletes épület ­Mosolyogva néz­tem a villamosból majd kieső, kézzel­lábbal integető öreg fiú után. Javítha­tatlan álmodozó — állapítottam meg most már nem is tudom hányadszor. Hanem azért a kí­váncsiság mégis csak furdalni kez­dett. Tudniillik any­nyit traktált már örök problémájá­val ez a folyton spekuláló ember, hogy lassanként sa­ját lovamnak kezd­tem érezni vessző­paripáját. Elhatá­roztam tehát, üsse kő egyéb elfoglalt­Az építőmunkások otthonának öt fiatal lakója, Daniel Jó­sáaomat" két a"óra zs e^' Csicsmánsz ky Milan, Drusó Rudolf, Opatovszky Já­9 ' nos és Tasar József munka közbei ' körül felkeresem hivatalában. Fiala Sándorral tavaly ismerkedtem meg, gyakran akadt dolgom abban az időben munkahelyén, a Bratislavai Magasépítészeti Vállalat igazgatóságán. Ö akkor még az üzemi tanács elnöke­ként működött ott, s mint ilyen, rend­szerint ő kísért ki egy-egy nagyobb építkezésükre. Egyik ilyen utunk al­kalmával öntötte ki aztán szíve bána­tát. — Nézze, elvtárs — mutatott szo­morkásán egy hatalmas, félig kész épületen dolgozó munkáscsoportra —, mit gondol, mennyiben különböznek ezek az emberek egy 20—30 évvel ezelőtti építkezés munkásaitól? Csak annyiban, hogy több pénzt keresnek, könnyebben dolgoznak és nem kell nyomorogniok. De ha köztük élne, is­merné életnívójukat, szórakozásaikat, lelki életüket, bizony nagy részüknél ugyanazt tapasztalná, amit évtizedek­kel ezelőtt elődjeiknél látott az em­ber. Ezeknek az embereknek nagy ré­szük vidékről jár be munkára, csak szombatonként térnek haza hozzátar­tozóikhoz, s e hat napon keresztül olyan életet élnek, hogy szomorú arra még rágondolni is. Ideiglenesen felhú­zott barakokban töltik az éjszakát, munka utáni szórakozásuk a kártya, jobbik esetben az alvás, nem egynél a kocsma. Próbáltunk kultúrelőadáso­kat, szórakoztató estéket rendezni ré­szükre, azonban kilátástalan minden törekvésünk, hiszen talán mi magunk se jártunk volna el a város túlsó fe­lében tartott előadásokra. Könyveket alig olvasnak, rádiót legfeljebb oda­haza hallgatnak néha. Esténként ilyen társalgókban szórakoznak — és készül nek mesteriskolái vizsgájukra az ifjú építőmunkások. — Mondja, elvtárs, hát nem bor­zasztó az, hogy semmilyen módon sem tudjuk összefogni ezeket a szebb, kulturálisabb, emberibb életre érde­mesebb derék embereket? Ilyen problémával gyötörte ma­* gát Fiala Sándor. Magam is belátom igazát, s a probléma jogossá­gát, de ugyanakkor azt is, hogy feles­leges ezen gyötörnie az embernek ma­gát, mert nem lehet erre megoldást találni. Éppen ezért fúrta hát olda­lamat Fiala Sándor villamosból lekiál­tott diadalmas szava> Hát hogyne men­tem volna el, még ha százszor fonto­sabb dolgot kellett volna is emiatt elmulasztanom. Hanem hát öreg bará­tomat sem ismertem volna igazán, ha előzőleg jól meg nem gyötörte volna kíváncsi természetemet... Maga he­lyett ugyanis egy cédula várt hivata­lában. — Ne haragudjam, írta benne bocsánatkérőben, fontos dologban kell eljárnia, okvetlenül várjam őt este hét órakor a Cérnagyár bejárata előtt... be vezetett el Fiala Sándor. Az épület­ről messzire lesírt, hogy nemrégen még daruk kémleltek falai közé, ha­nem belül bizohy ház volt már az a javából. A pompás lépcsőháztól balra hatalmas ebédlőterem fürdőzött a va­kító villanyfényben, jobbra üvegfalú társalgó féle, s a széles, kőpadlójú fo­lyosón úgy sorakoztak a vakítóan fe­hér szobaajtók, mintha fehérruhás lá­nyok álltak volna sorfalat, valami na­gyon kedves, nagyon megható ünnep­ségen. — Nos, mit szól mindehhez? — ébresztett fel az álmélkodásból Fiala Sándor diadalmasan csengő hangja. — Tudja mi ez az épület? — Az építő­munkások első, igazán építőmunkások­hoz méltó otthona, Szlpvákia első épí­tőmunkás-internátusa! Egy megelégedetten mosolygó ember, Kuchár Antal, az ott­hon vezetője csatlakozott aztán hoz­zánk, ő vezetett végig a hatalmas pa­lota mindhárom . etneletén. Ű muto­gatta meg a családiasan berendezett négyágyas szobákat, az Emeletek tár­salgóit, a csempés fürdőhelyiségeket, és azt a helyiséget, amelyet most ren­dezgetnek át könyvtárteremnek. A leg­kedvesebb látvány azonban a folyosó­kon nevetgélő, a társalgókban újságo­kat olvasó, boldog munkássereg volt, kérges tenyerű idős házépítő bácsik és bajúsztalan fiatalok serege, akik előtt most nyílt meg végre az igazi élet, a műveltség, az emberiesség, a békesség felé vezető új élet útja. 360 lakó lakja je­lenleg otthonunkat, — dicsekedett köz­ben Kuchár Antal. — Egyetlen fillé­rükbe sem kerül az ittlakás. Havonta kétszer kapnak tiszta ágyneműt, s rendes üzemi kony­hai árban reggelű, ebédet és bőséges vacsorát. — Ez év elején nyitottuk meg — egyéves építés után — otthonunkat, s mondhatom, senki sem akad azóta, aki hízón kívül akarná eltölteni az estét. Igaz, min­dent el is köve­tünk, hogy a hét itt töltött napjai alatt kellemessé te­gyük az „igazi" otthontól a távol­létet, rengeteg szórakozást nyújtunk lakóinknak. Külön ifjúsági taná­csunk végzi ezt a feladatot, míg az idősebbekből választott bizottság a rendfenntartást tűzte ki feladatául. Hétfőn például az üzemi dolgokat be­széljük meg röpgyűlésünkön — fe­jezte be aztán magyarázatát Kuchár Antal. — Kedden rövidfilmeket és egészségügyi, természettudományi, vagy hasonló ismeretközlő filmeket vetítünk. Szerdán televíziót nézhetnek, akiknek nincs egyéb elfoglaltságuk, csütörtökön pedig egész estét betöltő filmet vetítünk saját mozigépünkkel. Péntekenként végül rövid esztrád- és egyéb művészi estékkel fejezzük be a hetet. — Hát akadhat-e anya vagy fe­leség, aki morcos, testben és lélek­ben fáradt hozzátartozót ölelne szívé­hez szombat délutánonként? I gazad van, Kuchár elvtárs: A te ' vágyad is beteljesült immár, Fiala Sándor! — És mi lesz a többi sok száz építőmunkással? Hogy mi lesz velük? Már alapoz­zák az építőmunkások második ott­honát. Neumann János. HWWHKWWWHiWHMWWMHtWW 5000 motorkerékpár! expwtáitunk egy hónap alatt A Strakonicei Motorkerékpár Üzem­ben márciusban 5000 motorkerékpárt gyártottak kivitelre. A külföldre szál­lított motorkerékpárok ČZ-125 és 175 jelzésűek. A Motokov külkereskedelmi vállalat jelenti, hogy a világpiacon márciusban Csehszlovákia érte el a • legnagyobb kivitelt. Motorkerékpár­jainkat a szocialista tábor országain kívül 16 kapitalista államba is expor­táljuk, többek között Kanadába és az Egyesült Államokba. Santovka község mellett, a lévai já­rásban földtani kutatások közben 65 méter mélységben hatalmas termál­szénsavas vízforrásra akadtak. A víz hőmérséklete 27 fok, másodpercenként 51 liter víz fakad és 25 méteres víz­sugár tör a magasba. Prágába érkezett az USA-ban élő honfitársaink 13-tagú csoportja. Ez idén ők az első tengerentúlról érkező látogatóink. A, trebišovi járásban levő Čerhovo helységben nemrégen építették fel a Prefa vállalat új üzemét. Ez az üzem tufa-betonból gyárt épület­elemeket családi házak építésére. Már eddig 25 családi ház felépítésére elegendő épületelemet készítettek. A nagy érdeklődés arra készteti az üzem dolgozóit, hogy állandóan nö­veljék a termelést. Jelszavuk most, hogy minden nap egy házra valót termeljenek. E cél elérését a to­vábbi gépesítés teszi lehetővé. Kassán, Prešovban és Žilinán már elkezdték a tufa-beton elemekből készült családi házak építését. Képünk betekintést nyújt az épü­letelemeket gyártó üzem munkájá­ba. A képen látható Edmund Ku­cík csoportja egy műszak alatt 21 panelt készít, ami egy ház hatod­része. J. Kočiš (ČTK) felvétele. TVT aponta sok levelet kézbesít szerkesztőségünknek a posta. Levelezőink ^ és azok is, akik csak először fogtak kezükbe tollat, nagy lelkesedéssel és erőmmel adnak hírt a községükben, városukban, üzemükben történt ese­ményekről, a közelgő májusi választások előkészületeiről. Krajcsovics Ferdinánd Galántáról például ezeket írja: Járásunk lakossága a nemzeti bi­zottságok tagjainak is köszönheti azt, hogy tovább emelkedett az élet­színvonala. Hody község dolgozói bezzeg méltányolják a HNB tevé­kenységét, mert betonjárdát, új üz­lethelyiséget épített és megjavítot­ta a kultúrházat. Kajaion meg most áll befejezés előtt a kultúrterem, Felsőszelin, Diószegen pedig kor­szerű iskolát építenek. Kulturális téren ugyancsak kiemel­kedő eseményekről értesülünk. Hasonló tartalmú beszámolóban írja le Kreme­nák Etel Nyitráról a Csemadok tardos­keddi helyi csoport működését: A helyi csoport — írja többek kö­zött — minden esetben részt vesz a falu népnevelő, kulturális munká­jában. Ezt a ténykedést szoros együttműködésben a helyi tömeg­szervezetekkel, EFSZ-el végzi. Losoncról Sólyom Lászlótól kapunk értékes tájékoztatást a járás Csemadok szervezeteinek működéséről, aki külö­nösképpen kiemeli, hogy a pinci és a tőrincsi helyi cso­portok azok, amelyek irodalmi vi­tákkal és könyvismertetéssel igen jól szórakoztatják s egyben nevelik tagságukat. Ugyanez a levelezőnk más hangot is megpendít. A HNB intézkedéseivel kapcsolatosan bírálólag emlékezik meg arról, ami a város szépségét teszi koc­kára. Többek között így folytatja: A Marx Károly-út közepén ormót­lan nagy fabódét állítottak fel, amely nemcsak nagy helyet foglal el, de elveszi a szép, hosszú losonci Fő utca kilátását. Pedig ezen az utcán vannak üres üzlethelyiségek, ahol az újságok árusítását jobb, alkalmasabb helyiségben lehetne végezni. Hadseregünk kötelékének tagjai, katonák, tisztek manapság igen nagy számban olvassák a sajtót. Szívesen írnak a katonaéletről is, hadd tudják meg mindenütt, hogy nálunk ezen a té­ren is nagy változás történt. Kruzsliak Béla tiszt leveléből az alábbiakat ra­gadtuk ki: — Alakulatunknál most a gépko­csivezető-tanfolyamra készülünk. Célunk, hogy a résztvevők alaposan megismerkedjenek a motorral, az alkatrészekkel és jó eredménnyel vizsgázzanak. Ezenkívül a kultúr­csoportban is tevékenykedünk. A közeli faluban már több fellépé­sünk volt, ahol a HNB rendezésein szerepeltünk. Gottlieber Ferenc őrvezető pedig ar­ról számol be, hogy alakulatuknál nagyszerű ének- és zenekar működik. Fellépnek a környékbeli agitációs köz­pontokban és értékes műsorral szóra­koztatják a dolgozókat. Gubovics László közkatona legutóbb arról értesítette szerkesztőségünket, hogy egységükben sok magyar fiú ké­szül a Fučík-jelvény megszerzésére. Illés Bertalan bácskai levelezőnk a Hadsereggel Együttműködők Szövetsé­ge falusi szervezetének működését méltatja levelében. — Annak ellenére — írja —, hogy a szervezetben 18 éves fiatalok is vannak, ezek fegyelmezettebbek és rendszeresebben veszik ki részüket a gyakorlatokból, mint az idősebbek. A kékkői járás délnyugati sarkában, az Ipoly mellett fekszik egy kis köz­ség, Ipolybalog. Lakói — írja Illés József — jól gazdálkodó, Szorgalmas emberek. Jó hírüket mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy 1955-ben alakult fiatal szövetkezetük járási viszony­latban is az elsők közé küzdötte fel magát. Gazdálkodásukban kü­lönösképpen nagy súlyt fektetnek a törzskönyvezett tehenek, apaállatok tenyésztésére. Innen erad, hogy az eladott állatokért darabonként a 10 ezer koronát is megkapják. A falu lakói jobban élnek, mint ezelőtt és igen nagy örömmel várják, hogy bevezetik a villanyáramot, ami elő­segíti a község és a helyi szövet­kezet fejlődését. A község tehát — s ezt c levélrész­letek is alátámasztják — eddig nem látott fejlődésről tanúskodik mind gazdasági, mind kulturális vonatkozás­ban. Testnevelésünk ugyancsak új uta­kon halad. A sport már nem a kivált­ságosok privilégiuma nálunk, hanem hatalmas tcmegalapokon nyugszik és nagy népszerűségnek örvend. Dehát beszéljen erről a kassai Balog János írása: — A rozsnyói bányásztanulók a közelmúltban testnevelési akadé­miát rendeztek. Ezen több, mint ezer diák . és diáklány vett részt. A példásan végzett gyakorlatokat igen sokan megtekintették. A rozs­nyóiak sokáig emlékezni fognak a fiatalságnak erre a gyönyörű szem­léjére. Arra vonatkozólag viszont, hogy a kassai kerületben az ifjúság milyen módon készül a moszkvai Világifjúsági Találkozóra. Peter Štadrubský levelé­ből a következő sorokat ragadjuk ki: — A kassai kerület ifjúsága most minden munkaszakaszon, az isko­lákban is a VIT előkészületeivel fog­lalkozik. Ennek tiszteletére például a gölnicbányai járás Remete közsé­gének fiataljai kötelezettséget vál­laltak, hogy társadalmi munkával segítenek a helyi egészségügyi köz­pont felépítésénél. Ezenkívül 150 köbméter silótakarmány készítésére vállalkoztak. A tőketerebesi fiata­lok meg külön cukorrépa-parcella megművelését vállalták; e munká­latokat az ifjúsági brigád végzi el. Hasonlóképpen a szepesújfalusi bú­torgyár fiatal munkásai is értékes kötelezettségvállalásokkal készülnek , a VIT-re, míg Szepesbéla pionírjai virágok termesztésére vállalkoz­tak, amelyeket csokorba kötve nyúj­tanak át a VIT küldötteinek. A következő beérkezett levél — L. Klapúchtól Szencről — arról számol be, hogy a járásban a Csehszlovák Vörös­kereszt szervezet hogyan kívánja ser­kenteni és felsorakoztatni tagjait a faluszépítési akció tervének teljesíté­sére, a tavaszi növényápolási munkák­ra és a májusi választások előkészüle­teinek biztosítására. — Blatnán — írja — 100 órát dolgoznak le a Vöröskereszt tagjai a faluszépítési akcióban. Pusztafö­démesen a szervezet tagjai 300 órá­ra vállalkoztak a szépítési akcióban. Lukács Sándor, a kassai KNB dolgo­zója Pelsőcről szerzett élményeit, be­nyomásait juttatta el szerkesztősé­günkhöz. Többek között a következő­ket írja: — Ebben a több, mint két és fél ezer lakosú községben is serényen készülnek a választásokig. A HNB eddig új utak, aszfaltos járdák, a kanalizáció hálózatának kiépítésével, valamint egy tizennégy tantermes iskola építésének megkezdésével nagy munkát végzett. Ez mind di­cséretére válik a HNB tagjainak, akiknek a munkáját a faluban igen nagyra értékelik. A választások napja rohamosan kö­zeleg és ugyanilyen ütemben folynak falu- és városszerte az előkészületek is. Zelenák István perbenyíki lakos leveléből is ez csendül ki. Egyebek között ezeket írja: — A tömegszervezetek ízlésesen feldíszítették a kultúrházat, ahol az agitációs központot elhelyeztük. Községünkben a nemzeti bizottság­ba való jelölést tömegszervezeteink már megejtették. Eddig csupán két női tagja volt a HNB-nak, most négy erre alkalmas nőt jelöltek. Hogy mi a célkitűzésünk a következő években? Folytatni akarjuk a köz­ség építését, szövetkezetünk meg­szilárdítására törekedünk. így beszélnek a levelek, azoknak az írásai, akik két kezük munkájával építik a falut, várost és az országot, hogy népünk életszínvonala tovább emelkedjék és erősödjék az ország i£. E célkitűzésért sokat tehetnek a nem­zeti bizottságok új tagjai, akiket né­pünk május 19-én választ meg. —th— Az első negyedévben 296 bánya­dolgozó toborzásával maradiunk le Szlovákiában a nemzeti bizottságok tanácsai mellett működő munkaerő­osztályok dolgozói ez év első ne­gyedévében 296 dolgozó toborzásával maradtak adósak szénbányáinknak. Ebből a számból 151 dolgozót az Ostrava-Karviná-i körzet, 31 dolgozót a Handlovai Nagybánya, 75 dolgozót a Mosti Bánya-üzem, 39 dolgozót pe­dig a Novákyi Bánya vár. Az előírt feladatokat elsősorban a prešovi ke­rületben nem teljesítették, ahol 171 dolgozó toborzásával maradtak le, a žilinai kerületben 128 dolgozó, a Banská Bystrica-i kerületben 55, a kassai kerületben pedig 42 dolgozó megnyerése hiányzik még a terv tel­jesítéséhez. A többi kerületek túltel­jesítették toborzási tervüket. Szlovákiában a toborzási dolgozók a rádioaktív nyersanyagok fejté­séhez szükséges munkaerők toborzási feladatát 1957 első negyedévében 117,1 százalékra, a jáchymovi bányák ré­szére 105 százalékra, az építészet szakaszán pedig 116,6 százalékra tel­jesítették. 7őáz, onieLi izLo eklx&L épült... Családi házak tufa-betonból

Next

/
Thumbnails
Contents