Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-12 / 102. szám, péntek

CSAK ÍGY TOVÁBB... SÜP.ÜN HULL a tavaszi eső. Népte­len most a határ. Pihen a gép, pihen az ember. A somorjai szövetkezet iro­dájába:: vagyunk. A szövetkezet agro­nómu'St, Hornyá'k Józsefet is ide szo­rította az eső. Elöljáróban azonban arról kell szól­ni, hogy Hornyák József még csak április elsejétől agronómusa a szövet­kezetnek. Az előbbi évek során a csal­lóközcsürtöki traktorállomáson dolgo­zott, szintén agronómusi minőségben. Azelőtt is gyakori vendég volt a so­morjai határban. Ismert már minden rögöt, minden barázdát, csak hát nem a szövetkezetben kapta a fizetését. Április, elsejével változott a helyzet. Hornyák József a szövetkezetbe ke­rült. Szerinte nagyon is jól van ez így. Több éves tapasztalatait itt igazán ér­vényesíteni tudja majd. A dolog másik oldala pedig az, hogy a jövőben már ő is munkaegységek Után kapja a ju­talmazást. Ha jól dolgozik, ha jól ve­zet, maga is hasznát látja. No, de most kössünk béklyót a gon­dolat csapongó szárnyaira s maradjunk a szövetkezet irodájában. Kérdezzük meg a fiatal agronómust, hogy s mint áll szövetkezetük a tavaszi munkák­kal. Mit tettek azért, hogy dúsabb ka­lászt ringasson az idén a nyár, mint az előző években. — Megtettünk, amit tehettünk — mondja komolyan. Nézzük csak meg, mit mond a gya­korlati élet, a valóság. A tények arról adnak számot, hogy a somorjai szövetkezetesek a párt irány­vonalának, az ország és saját érde­keiknek megfelelően megtettek minden tőlük telhetőt. Idejében földbe tették a magot, simára dolgozták a zsíros, fekete rögöt. A járás szövetkezetei kö­zött folyó szocialista munkaverseny­ben az élre törtek. Lássuk csak! A KORATAVASZIAK, vagyis a kalá­szosok időbeni elvetéséért indított versenyben a második helyet szerezték meg. A cukorrépát pedig járási mé­retben az elsők között tették földbe. Említésre méltó ez az eredmény. A munka jó megszervezéséről, a ta­gok szorgalmáról tanúskodik. Bizo­nyítványt adott az eredmény arról is, hogy a traktorosok jól megjavított gé­pekkel -kezdték meg a munkát. Szor­galmuk, tenniakarásuk semmivel sem maradt a szövetkezeti tagoké mögött. Hogy is volt hát? Ügy, hogy a szövetkezet vezetősége, amikor már engedett a föld fagya, meg­beszélést tartott a traktorosokkal. Ter­vet csináltak. A terv azt mondta: Hat nap alatt a földben kell, hogy legyen a mag. Ez volt a terv. így gondolták jónak, célszerűnek, de mit lett tovább? KEZDHETNÉNK TALÄN AZZAL, hogy a hó elolvadása után nyomban elszórták a műtrágyát. Pár nap múl­va már sor került a talaj előkészíté­sére is. Három gép, három lánctalpas traktor készítette a vetőágyat. Éjjel is hangos volt akkoriban a határ. Éj­jel is dolgoztak a traktorok. A nehéz gépek a talaj előkészítését végezték, a kerekes traktorok vetőagregát igény­bevételével vetették a magot. Ipar­kodtak a traktorosok, hogy amit meg­fogadtak, ne maradjon csak szó. Be­csületbeli dolog ám, hogy ha valaki ígér, ura legyen a szavának, meg aztán az sem mindegy, milyen kalász sar­jad majd munkájuk nyomán. Zúgott a gép éjjel-nappal, szaporodtak a be­vetett hektárok és egyszer csak azon vették észre magukat, hogy a terve­zett vetésterület megtelt maggal. Hornyák József röviden így mondta: — Három és fél nap alatt elkészül­tünk a vetéssel, mert úgy dolgoztak ezek a traktorosok, hogy igazán ... Tovább fonjuk a beszélgetés fona­lát. — Azt hiszem meg lesz az ered­ménye a szorgalomnak. A jól végzett munka nem vész kárba. Halljuk most, hogy a fiatal agronó­mus mit vár az idei évtől. Azt mondja: — Tavaly gabonafélékből 23 mázsa átlaghektárhozamot terveztünk. Való­ságban 25 és fél mázsa volt. Az idén, ha az időjárás komolyan bele nem szól, harminc mázsát akarunk aratni min­den egyes hektárról. A RÉPA HEKTÄRHOZAMÄT is lé­nyegesen emelni akarják az idén.' " ­pedig úgy, hogy okultak a múlt év hibáiból és nagyobb gondot fordítottak a cukorrépatermesztésre szánt földek megművelésére. Tavaly a szövetkezet 44 hektáron termelt cukorrépát. 210 mázsás hektárhozamot terveztek, de a valóság jóval a terv mögött maradt. Mi -veit az oka? Pallovics Károly -csoportvezető adja meg a választ. Nem kertel, nyíltan megmondja: — A 44 hektár répaföldnek csak a fele kapott mélyszántást. A másik fe­lét csak tavasszal szántottuk fel. Itt van hát a kutya eltemetve. Ahogy a csoportvezető szavaiból kiderült, a tavaszi szántásba vetett cukorrépa hektáronként 90 mázsával adott ke­vesebbet, mint az őszi mélyszántást kapott földbe vetett répa. A szót újból az agronómus veszi át. így toldja meg a csoportvezető sza­vát: — Az idén már nem vetettünk olyan földbe cukorrépát, amelyen a mély­Őszinte szavak, nagy tettek tavasz beköszöntésével a rozs­nyói traktorállomáson is megváltozott az élet. A GTÁ udvará­ban nagy a sürgés-forgás. Traktorok jönnek és mennek. A jó idő ugyan­csak lázba hozta az állomás dolgo­zóit. Noha az elmúlt évekhez viszo­nyítva korábban állott be a tavasz, ez nem érte váratlanul őket. A gé­pek kijavítva, üzemképesen zúgnak a szövetkezeti dűlőkön. Az állomás gyűléstermében élénk vita folyik. A gépek elosztásának utolsó részleteit beszélik meg a mű­szaki dolgozók. Itt találkozunk Nagy Olgával, a kuntapolcai brigád sza­kaszagronómusával, valamint Kozsár Rozáliával, a GTÄ laboratóriumának vezetőjével. A két nő otthonosan vi­tázik, a szavukból kicsendül a hoz­záértés a mezőgazdasági problémák­hoz. Nagy Olga még csak egy éve dolgc/ik agronómusi beosztásában, de szorgalmas munkájával megnyer­te minden dolgozó elismerését. A brigádközpontban s a falvakon szeretik tanácsait, intézkedéseit mindenhol szívesen veszik. Szerény, kevés beszédű, de annál több benne a tenniakarás. Munkájáról és tervei­ről is csak néhány szóval ad felvilá­gosítást. — Szeretem a mezőgazdaságot — mondja egyszerűen.— Tovább tanulok, h°gy a jövőben ránk váró nagy fel­adatokat könnyen megoldhassuk. Ez a néhány őszinte szó sokat mond. Nagy Olga tanul — így mondják felettesei is. Törekszik, hogy méltó partnere legyen régebbi kollégáinak. A mezőgazdasági mesteriskola ered­ményes elvégzése után beiratkozott a leleszi műszaki iskolába, ahol táv­uton folytatja tanulmányait. Ahogy elmondja, míg megismerkedett a környezettel, munkaterületével, vol­tak kisebb-nagyobb nehézségei. Ma már a legnagyobb elismeréssel be­szélnek róla végig a kuntapolcai völgyben. Míg Nagy Olga kinn a mezőn köz­vetlen a termelésnél veti latba tu­dását a magasabb terméseredménye­kért, addig Kozsár Rozália a labo­ratóriumban a műszerekkel dolgozik ugyanazért. Munkája döntő fontos­ságú. 0 állapítja meg a vetőmagvak csíraképességét. Megkülönböztetett figye'met szentel a talajösszetétel ki­vizsgálásának, melynek meg­állapítása után összeállítja a műtrá­gyázási tervet. Jelenleg az ú; Ter­mosfát műtrágya használatának al­kalmazásán dolgozik. Ugyanakkor figyelemmel kíséri a növények fejlő­dését és a magszaporító területeket naponta ellenőrzi. Ellenőrzi, de még milyen odaadással! Nem fog ki őrajta semmi! a a két lány felül a motorke­rékpárra, s lobogó hajjal kirobognak a mezőre, itt-ott cso­dálkozva bámulják meg őket az idő­sebb falusi emberek. Ők pedig szá­guldanak hivatásukat teljesíteni, dolgozni a nagyobb terméseredmé­nyekért, s a szocializmusért. —ki­szántás nem lett volna elvégezve, pedig a tavalyival szemben 11 hektárral nö­veltük a cukorrépa vetésterületét. Az eső még mindig öntözi a föl­det, s mi az ablakon keresztül néz­zük a tócsákat. Gondolatban azonban kint járunk a határban. Az agronómus jókedvűen magyarázza, hogy az ősziek már olyan szépek, bokrosak, hogy a varjú is megbújhatna bennük. A kora tavasziak is szépen kisoroltak A bor­só pedig úgy szárba szökkent, hogy nemsokára virágzásnak indul. — Szép a határunk, olyan, amilyen még sohasem volt. Azt hiszem, hogy az idén bőséges lesz az aratás. Pallovics Károly csoportvezető új­ra belekapcsolódik a beszélgetésbe, így mondja: — Már a krumpli is a földben van. Jót tesz annak a kis eső. Pillanatokig némán csodáljuk az esőszemek játékát, aztán az állatte­nyésztésre és a szorosan vele járó takarmánytermesztésre terelődik a szó. — Már tavaly is nagy súlyt helyez­tünk a szükséges takarmányalap bizto­sítására — kezdi az agronómus. Hogy helyesen cselekedtünk, most látjuk csak igazán a hasznát. Az első ne­gyedévi kötelező tej-, tojásbeadáson felül állami felvásárlásra 15 000 tojást és 11000 liter tejet adtunk. — Az idén még több takarmányt termelünk — dicsekszik a csoportve­zető. Lesz mit etetni. Lesz hús, tej, tojás — pénz. CSAK IGY TOVÄBB, somorjai szö­vetkezetesek! Csak így tovább s akkor gazdag lesz az aratás, a részesedés, hálás lesz a nép, az' ország. Szarka István A tornóci EFSZ kertészetében Lovász Margit, Kocsis Valéria és Petrovics Magda: három kislány a tornóci EFSZ kertésze­téből. Amióta felcsepe­redtek és elhagyták az iskolát, a szövetkezet­ben dolgoznak. Néhány év alatt nagyon meg­szerették a közös munkát. Igaz, hogy a tavalyi sikertelenségek őket is bosszantották. Sok földje volt a ker­tészetnek. Az idén ki­sebb területen gazdál­kodnak. És jobban. A képünkön látható há­rom kislány nagy gon­dot fordít az üvegházi növények öntözésére. De nemcsak ezt végzik, ők hordják szombatonként piacra a kertészet ter­mékeit. Már március elején kínálták a salá­tát. A múlt hét végéig 1400 fej fogyott el belőle. Üvegházban ter­melt karfiolt is árultak már, s márciusban vagy másfélszáz kalarábét adtak el Foto: Drábek Viktor. A vágsellyei traktorállomás a fokozottabb hatékonyságért A CSKP KB-nak a hatékonyság nö­veléséről szóló határozata a vágsellyei traktorállomás dolgozóit is a gazdasá­gosabb termelésre ösztönzi. A határo­zat részletes megtárgyalása után a munkahelyeken és a brigádközpontban a karbantartók kollektívája elhatároz­ta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteleté­re a kévekötőgépek, a cséplőgépek és a gépszíjak karbantartásának tervezett költségeit 15 százalékkal, a kombáj­nok javítására szánt költségeket pedig 30 százalékkal csökkenti. A brigádköz­porítok traktorosai és gazdasági vezetői vállalták, hogy ez idén a hajtóanyag fogyasztását 2872 literrel csökkentik. A karbantartási költségeket főleg a régi alkatrészek megjavításával a tech­nikai karbantartás tervének betartásá­val, a hajtóanyagokkal való követ­kezetes takarékoskodással akarják csökkenteni. A vágsellyei traktorállomáson a ha­tékonyság növelésére irányuló igye­kezet már a tavaszi munkák első idő­szakában megmutatkozott. A nyitrai kerületben kisebb kiadások mellett el­sőnek vetették el a tavaszi gabonafé­léket. [£lMO M O M I O Nem, kedves ol­vasó, nem qprilisi tréfa a fenti cím. \ Hiába is töröd a fe­jed, ha visszafelé olvasod, vagy akár­hogy összekevered is a betűket, mégsem lesz ebből ér­telmes mondat. Mégis, mit jelent? Roppant egyszerű: Mondd meg, ami a szíveden fekszik. Az újonnan ala­kult Ghana állam bennszülöttei étel­hordó fazekaikon ezt a mondatot kí­vánják megörökíteni. Nyilván azért, hogy ily módon is nyíltságra, őszin­teségre neveljék egymást. És a brnói Sfinx zománcedény-gyárban a vevő óhajtása parancs. Ghanában ez, Burmá­ban, Kenyában, Szudánban, Malájföl­dön, Bolíviában, Ecuadorban, Peruban, a Dél-Afrikai Onióban, Nigériában, Rhodésiában megint más és más kíván­ságuk van a fogyasztóknak. Ha az em­ber a Sfinx-gyár csomagolójában tar­tózkodik, játszva megtanulja a világ földrajzát, mert jóformán nincs olyan sarka a földgömbnek, ahol ne ismer­nék a Sfinx-edényt. Az üzem tavaly egymás után háromszor nyerte el a „Példás export-üzem" címet és az idén sem szívesen válna meg ettől a meg­tiszteltetéstől. A Sfinx-edény sikerének titka Egyik lábas olyan, mint a másik, ezt igazán nem nagy művészet jól csi­nálni, enitél sokkal bonyolultabb dolgo­kat is készítünk — gondolják sokan. Ez igaz, de hogy a minőségben mégis vannak különbségek, azt az bizonyítja, hogy a Sfinx-gyár készítményei bel­földön is a legkeresettebbek, külföldön pedig tért hódítottak olyan területe­ken is, ahová azelőtt csehszlovák áru egyáltalan nem jutott el. A zománc­edények készítésénél a legfontosabb müvelet a zománcozás. A háziasszo­nyok tudják, milyen bosszúság az, ha a zománc lepattog, elsősorban elcsúfít­ja az edényt és gyorsabban ki is lyu­kad. Hogy a vásárlók körében teljes legyen a megelégedés, a Sfinx-gyár dolgozói mind a hazai, mind a külföl­di piac homlokegyenesen ellenkező igényeit minden téren igyekeznek ki­elégíteni. A belföld számára most hoz­nak forgalomba, változatlan áron, Elita védjeggyel ellátott edénykészleteket, amelyek minőségben felülmúlják az összes eddig készült edényeket. Vas­tagabb bádogból, tűz- és saválló, kívül­belül krémszínű zománccal. Szerintük kitűnő nászajándék, mert az ifjú gazd­asszony még nagymama-korában is használni fogja. A külföld kívánságai, főleg a min­tákra és az edények színére irányulnak. A festőrészlegben fiatal lányok sablo­nok segítségével a legvadabb színeket és figurákat varázsolják a csészékre, tálakra, fazekakra, teáskannákra, stb. Virágok, különféle állatok: kakas, tig­ris, teknősbéka, kutya, macska stb., vallási jelenetek, vadászjelenetek, csil­lagok, az állatkör jegyei, indián nő gyümölcsös tállal a fején, óra, mely 5 perccel 12 .előtt-öt mutat (Malájföl­dön, úgy látszik, így figyelmeztetik az embereket, hogy eljött az étkezés ide­je), vagy például még egy sokkal cif­rább mondat, mint amit a cikk elején említettem: Akyekyedee na oman wo no, díszítik az edényeket. A felsoro­lást néhány oldalon keresztül folytat­hatnám, mert a festőműhely eddig fel­használt sablonjai elérték a 4632-es számot. Ahol a minták születne'* Hetvenedik élet­évét tapossa Alois Popela, a Sfinx­gyár tervező-osztá­lyának vezetője. Kezében ecset, fél­rehajtott fejjel né­zi a pontosan kidol­gozott rajzot. Né­hány ecsetvonással igazít valamit. Ügy látszik, most már meg van elégedve, mert a mintát félreteszi. Figyelme a legjelentéktelenebb csekélységre is ki­terjed, szigorú bírálója önmagá~ak és a vele dolgozó két fiatal tervezőnőnek. Alois Popela 52 éve dolgozik a gyár­ban. Ez alatt az idő alatt óriási gya­korlatra tett szert. Ismeri a vásárlók ízlését. Terveit az illető népek szoká­sainak, életmódjának ismerete alapján készíti. Előfordul az is, hogy a meg­rendelő kész tervet küld. Popelának azért ezzel is sok munkája van. Neki kell a részleteket kidolgoznia és ha a minta az edényen nem fedi a megren­delő elképzelését, az a további szállít­mányok lemondását jelentheti. Ilyesmi azonban nem nagyon fordul elő a gya­korlatban, sőt. A csehszlovák gyártmá­nyok például sok helyütt kiszorították még a jó nevű japán zománcárut is. — Elsősorban a színek harmóniája a m. IV. v. n % UJ = = 4 fontos, hogy „megbabonázza" a vásár­lókat. -54 színárnyalatot alkalmazunk a minták összeállításánál — mondja Alois Popela. A tervező- és festőrészleg jó munká­ját dicséri, hogy a négy csehszlovákiai zománcedény-gyár közül legtöbbször a Sfinx-gyár kapja a bonyolult mintá­jú külföldi megrendeléseket. Tervteljesítés, anyagmegta­karítás, munkaverseny Az első negyed­évi tervet a Sfinx­gyár globálisan 105 százalékra, válasz­tékban 100 száza­lékra teljesítette. Az anyagmegtaka­rítás megszervezé­sével és ellenőrzé­sével komplexbrigádot bíztak meg. A legtöbb anyag megtakarítását a ko­rongok gazdaságosabb vágásával és a hulladék jobb kihasználásával akarják elérni. Ezzel az intézkedéssel a válla­lat már az első negyedévben 6630 ko­rona értékben 5100 kg bádogot taka­rított meg. Az egész évi megtakarítás előreláthatólag 26 580 korona értékben 20 500 kg-ot fog kitenni. A gyárban munkaverseny folyik, Négy csehszlovákiai zománcedény-gyár, a Sfinx BrnO, a Sfinx Frýdlant, a Ceské Budéjovice és a Kovosmalt Trnava kol­lektívája egymás között versenyez. A versenyfeltételeket igen aprólé­kosan kidolgozták, vonatkoznak az egész terv teljesítésére, külön az ex­portra, a termelés egyenletességére, a havi termelékenységre, a selejt és az önköltség csökkentésére, újítási javas­latok megvalósítására, műszaki és szer­vezési intézkedésekre. Az üzemek ha­vonta értékelik az eredményt és esze­rint állapítják meg a sorrendet. A brnói Sfinx jelenleg a második he­lyen, alig valamivel a budéjoviceiek mögött van. A brnóiak roppant büszkék arra, hogy a gyáruk a „Példás exportüzem" címet viseli. Munkájukkal jelentős mennyiségű valutát szereznek. A vál­lalat a címmel járó pénzösszeget szak­emberei külföldi útjainak fedezésé­re, a legjobb dolgozók megjutalmazá­sára, a dolgozók üdültetésére fordítja. A jövőben is a legnagyobb pontossággal kívánják szállítani a külföldi megren­deléseket és remélik, hogy a minőség ellen sem merül fel semmiféle panasz vagy reklamáció, mert hiszen ezek a fő feltételei a „Példás export-üzem" cím megtartásának. ÜJ SZÖ 1957. április 12.

Next

/
Thumbnails
Contents