Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-11 / 101. szám, csütörtök

Büszkék vagyunk arra, hogy történelmünk új korszakát alakítjuk, amelyben a nép az ország egyedüli ura ( A Nemzeti Front V választási felhívásából / f,űAt vdimxtmmk A tőkés országok alkotmányai mind ünnepélyesen leszögezik, hogy a lakosságnak aktív és passzív váiasztói joga van, vagyis hogy ők választhatnak és őket is meg lehet választani. A valóságban azonban a tőkés államok választói rendszere, még inkább pedig a gyakorlata ezerféle eszközzel elnyomja és megmásítja a dolgozók tényleges akaratának megnyilvánulását és mindenféle mesterkedéssel, ha kell nyílt terrorral biztosítja az uralkodó burzsoázia képviselőinek győzelmét. A közelgő nemzeti bizottsági választásokra való tekintettel összegyűjtöttünk néhány jellemző esetet, mit kell érteni a valóságban a burzsoázia „általános, titkos, mindenkire kiterjedő" választói joga alatt. Amerika Az egyik legrégibb és legszebb szavakat tartalmazó polgári alkotmány az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya. Hangzatos szavakban biztosítja minden polgára számára az aktív és passzív választói jogot. A valóságban az amerikai alkotmány — több mint másfél évszázados „fejlődés" után — több mint ötvenfajta választási korlátozást (cenzust) ismer. Mindenekelőtt hárommillió amerikait írni-olvasni nem tudás címén zárnak ki a választásokból. De 1952-ben, amikor Eisenhower elnököt először választották meg az Egyesült Államok elnökévé, különböző jogcímeken összesen 26 millió embert fosztottak meg a választói jogtól. Nem választ a fiatalság, mert a választói jog gyakorlásához a 21. életévet be kell töltenie. A nagy pártok óriási választási alapok felett rendelkeznek, aminek aztán az a következménye, hogy kisebb pártok — pénz hiányában — nem tudják felvenni a roppant költséges választási küzdelmet és gyakorlatilag egy évtized óta teljesen megszűntek. Ezzel lehet magyarázni aztán azt a meglepő tényt, hogy még a választásra jogosultaknak is teljes egyharmada távol marad a választásoktól, miután más pártra, mint a nagytőke érdekeit védelmező demokrata és republikánus pártra szavazatát leadni nem tudja. Az „Amerikai tragédia' című ismert művében Theodor Dreiser azt írja, hogy az USA-ban mindennemű funkciót csak azok fejthetnek ki, akik a nagytőkés monopóliumokra támasz

1kodnak, azok bizalmát élvezik. „Akár a köztársaság elnökéről, akár egy egyszerű bíróról van szó, mindig meg lehet találni kapcsolatát a nagytőkével." Kaliforniában például, Dreiser szűkebb hazájában, a választások a vasúti társaságok ügye. A Southern Pacific nevű mindenható vasúttársaság határozza meg a jelölteket, ő írja elő nekik, mit mondjanak a választási kampányban, mit tegyenek megválasztások után a kongresszusban. A News Week című amerikai folyóirat nemrégen a következőket írta: „Amikor Lincoln Ábrahámot megválasztották az Egyesült Államok első elnökének, az egész választási kampány kiadásai körülbelül 700 dollárt tettek ki. 1956-ban Eisenhower elnök másodszori megválasztásának kampánya 10 millió dollárba került." Az olyan amerikai politikus, akinek nincsen megválasztására kiadható legalább 50 ezer dollárja, az amerikai lap véleménye szerint nem is álmodhat képviselői vagy szenátori mandátumról. Sokszor azonban a választási kampány egyetlen képviselői mandátuma is horribilis összegekbe kerül. így például Tatfnak, a köztársasági párt népszerűtlen tagjának megválasztása a szenátusba 3,5 millió dollárt emésztett fel. Persze a sokszoros milliomos Tatfnak ez az összeg meg sem kotytyant, s valószínű, hogy szenátori méltósága többszörösen kamatoztatta a befektetett óriási összeget. Miután a választók akarata úgysem nyilvánulhat meg, sokan szavazati jogukat egyszerűen áruba bocsátják. Igazi amerikai módon egyes körzetekben „árveréseket" rendeznek és vannak, akik szavazatuk árát 50 dollárra is felhajtják. Az egyik Georgia állambeli lap szerint az ottani szavazatok több mint egyharmadát nyilvánosan árusítják, illetve árverezik. De az Egyesült Államokban nemcsak ílymódon kerülnek a választások rengeteg összegbe. Majdnem ugyanannyit, sőt néha még többet is felemésztenek azok a kiadások, amelyeket az amerikai választások „demokratikus" jellegéről, „szabad' mivoltáról szóló propagandába fektetnek bele. Rajtunk múlik — minden gondolkodó emberen —, hogy átlássunk ezeken a „demok-' ratikus" mesterkedéseken. A fasizmus és a háború ellen — a békéért és a szocializmusért Egy kis levesért állnak sorba a gyerekek a régi „aranyidőkben", a háború előtti Csehszlovákiában. A kizsákmányolók „demokráciája" a munkások, parasztok és gyermekeik nyomorát jelentette. A bölcsődék jérőheTyeinek száma 1956-ban 548-cal emelkedett, 43 új óvoda épült jel és több mint száz új iskolában kezdődött meg a tanítás. Az új általános iskolák 998 osztályában 40 000 gyermek tanul. — Gbelyben az új bölcsőde előtt viruló egészségű gyermekeink játszadoznak. A Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének kétnapos szlovákiai kongresszusa ezzel a jelszóval kezdte meg munkáját. Ez a jelszó vörös fonálként húzódott végig a konferencián, s a küldöttek ezeknek a magasztos érzelmeknek adtak kifejezést, amikor szólásra emelkedtek: Le a fasizmussal — soha többé háborút, békét, békét, a világnak!! Igen, ezt követeli népünk, ezért harcol a békeszerető emberiség — ezt követelik azok, akik a dicső vörös hadsereg oldalán küzdöttek a polgárháború és az intervenciós háború harcaiban; ezt követelik a spanyol szabadságharcosok, a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosai és azok is, akik a második világháború idején bilincsbe verve, börtönökben és koncentrációs táborokban szenvedtek. MIÉRT HARCOLTUNK? Erre a kérdésre a kongresszus egyszerű, tömör, de nagyon mély tartalmú választ adott: — Amink van! Szabadságunkért! Hogy emberek lehessünk! Gyárainkért, földjeinkért, szocialista kultúránkért, a dolgozó nép hatalmáért, hogy hazáját maga kormányozza. Ezért harcolt a szovjet katona, ezért a pratizán. Ezért ontották vérüket a nép legjobb fiai. Vérrel van megpecsételve a haza földje, a gyár — a szabadság és a munkáshatalom. Mindennél szentebb ez, s védenünk kell, mint szemünk világát, mert ezt hagyták ránk örökül az elesett hősök, a bilincsben és a koncentrációs táborokban elpusztultak százezrei. Amink van — azért fogtak fegyvert a fasizmus ellen, s vívták élethalálharcot. Ezt tudatosítjuk mi ma, amikor nem suhog a korbács, nem könyörgünk a gyárosoknak munkáért, a földbirtokosoknak kenyérért. Erre gondoljunk!..'. Arra, hogy gyermekeinknek nem korpaés kukoricakenyeret adunk, hogy gyermekeink nem járnak rongyosan és mezítláb. Egyre gazdagabb asztal mellett ül a munkás, paraszt, fiatal és öreg; épül a falu, a város, virágzik az ország. S a ma gyermeke csak a meséből ismeri a nyomort — a fiatalok, hazánk fiai és leányai nincsenek kitéve a fasizmus szörnyének. Tehát ezért, ezért küzdöttek, szenvedtek, ontották vérüket a fasisztaellenes harcosok! A KONGRESSZUS értékelte a szövetség munkáját, rámutatott a hibákra és kitűzte a további feladatokat. Határtalan lelkesedéssel beszéltek a küldöttek az országépítő munkáról. Sok szó esett arról, hogy nagyobb gondot kell fordítani a fasizmus elleni harcok rokkantjaira, az árvákra és az ifjúság nevelésére, A küldöttek igen sokat foglalkoztak az ifjúságnak szocialista hazafiságra való nevelésével, s megállapították, hogy ezen a téren alaposabb munkát kell végezniük a tanítóknak és a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségnek is. Konkrét példákkal támasztották alá azon megállapításukat, hogy keveset törődtünk a fasizmus elleni harcban elesett hősök emlékműveivel s sok helyen nem adják meg nekik a megérdemelt tiszteletet. Az írók, zeneszerzők keveset foglalkoznak a dicső Szlovák Nemzeti Felkeléssel — és a filmek sem tárják a tömeg elé a hősi harcokat. Hangsúlyozták a küldöttek a tömegszervezetekkel való szorosabb együttműködés szükségességét, különösen pedig a CSISZ-el és a Hadsereggel Együttműködők Szövetségével. Az együttműködés elmélyítése fontos, mert a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége a Nemzeti Fronthoz tartozik s a párt mindig számíthat rájuk. A múltban és ma is szilárdan állnak a párt mellett, s a párt édekeiért harcolnak. Ma aktívan részt vesznek a szocializmus építésében A HARC TOVÁBB TART A fasizmus elleni harc — korunk parancsa, s minden békeszerető ember csatlakozik e harchoz. A fasisztaellenes harcosok zárt sorokban menetelnek, mert tudják, hogy harcuknak nincs vége. A harc tovább tart mindaddig, amíg a fasizmus létezik. S ez nem csak létezik, hanem lázasan fegyverkezik. Hitle^ nácista tábornokai szervezik az új Wehrmachtot, s tömegpusztító fegyverekkel fenyegetik a világ békéjét. .A fasisztaellenes harcosok ismerik a német fasizmus szörnyűségeit, tud ják, mit jelent a militarizmus. Ezért harsogják tiltakozó szavukat a fasisztaellenes harcosok: -— Nem akarunk vért ontani, nem akarjuk elveszteni gyermekeinket, nem akarunk több Líidicét és TelpS^oit — nem Hirosimát és Oszvieczímet! Békét akarunk, békét követelünk s bármikor készen vagyunk harcolni érte Biztosítjuk a német antifasisztákat, hogy nincsenek egyedül — mellettük állunk mindvégig s a békeszerető emberiség megakadályozza a világ pusztulását! A Szovjetunió-vezette béketábor egyre szilárdabb. Szilárd egységben menetelnek a béke katonái előre! (KS) 0O0©OGXDOO©OO©0O©OO0GX2O^ 300OGXDOOOQOOOOOGGXDQ >©O©OO0O©©©Q©©©©©©©©©©©0OO©©O©©©©OO©©©©©©©Q©O©O©Q© A

Zselízi Járási Nemzeti Bizottságon a járás falra függesztett térképe kötötte le figyelmemet. Menynyi mindent le lehet olvasni errőd a szépen kivitelezett térképről. Olyan, akárcsak egy nyitott könyv, mely a járás dolgozói nagy szorgalmáról, tettrekészségéről beszél. De elmondja a múltat, szemlélteti a jelent és körvonalazza a jövő távlatait is. A térképre festett községek körvonalai középpontjában apró kis zászlócskák díszlenek. Nincs olyan község, ahol nem lenne zászlócska, ami azt jelenti, hogy a járás valamennyi községében van már szövetkezet. A térkép azonban mást is elárul: azt, hogy a falvak rohamosan fejlődnek, épülnek s a lakosság összehasonlíthatatlanul jobbam él, mint bármikor ezelőtt. Ez természetesen a közös gazdálkodás, az összefogás és az emberek szilárd akaraterejének az eredménye. A térkép szemlélése közben önkéntelenül felvetődött bennem a gondolat: menynyivel más, ha a dolgos kezek munkájának gyümölcsével maga a nép rendelkezik! Dehát szemléljük meg részletesebben a térképet. Cseke község északnyugati irányban, mintegy 4 centiméter távolságra esik a járási székhelytől. Érdekes, a többi falu portól belepett zászlócskája mellett itt teljesen új ékesedik. Igen, új, mert csupán néhány napja, hogy 17 kisparaszt összefogásának eredményeként létrejött a közös gazdálkodás a faluban. Ogy járja a hír, hogy régen isten háta mögötti falu néven emlegették a községet. A járás székhelyétől messze esik és ha hozzászámítjuk. hogy ezelőtt buszjárat sem haladt keresztül a községen, akkor elképzelhető, mily állapotok uralkodhattak ebben a településben. Ma rendszeres atóbuszjárat köti össze a falut az élettel, a környékbeli községekkel. Egyre emelkednek az épülőfélben levő kultúrház falai is, s a villanyhálózat legközelebbi kiépítésével új c/l zielízi fiávál beszédes íé^kéfie fényt, örömet hoz majd az eddig elhanyagolt község lakóinak otthonaiba. A térképen elenyésző távolság választja el Cseke községet Farnadtól, a járás egyik legnagyobb falujától. Egy évtizeddel ezelőtt ez a település is a malmos és a kulákok paradicsoma volt. A földért folyó küzdelem és az osztályharc azonban a volt földmunkások, kis- és középparasztok győzelmével végződött. Ma a kisemmizett volt cselédek, a végrehajtóik által sanyargatott és a kuláktól becsapott kis- és középparasztok közül igen sokan találták meg számításukat az EFSZ-ben. Ám nemcsak a szövetkezet fejlődik, gazdagodik, de épül' a falu is. A régi, úgynevezett szegény-negyed szerény kis házikóin új, tágas ablakokon árad be a szabad levegő a lakásokba. A sor folytatásaként pedig csinos családi lakások épülnek. A falu lakossága összefogásának eredménye nyomán meg az új kultúrotthon épülete büszkélkedik. Ez a 600 személyt befogadó terem méltó helyen, a falu főterén épült. Ebben a kultúrházban jönnek össze esténként a falubeliek, itt szövik a jövő célkitűzéseit, terveit és itt szórakoznak is. Dudás István, a HNB titkára elmondja, hogy az új választási programterv szerint tovább folytatják a megkezdett járdák építését, kívülről is rendbehozzák a kultúrházat és a községben helyi rádiót szeielnek fel. Egyébként Farnadról sűrű autóbuszjárat indul naponként Zselízre, a bényi vasútállomásra. Naponta hat járat szállítja az utazni szándékozókat szerte a szomszédos és távolabbi községekbe. Mi a zselízi buszra szálltunk fel, hogy megtekintsük a járás egyik ismert községét: Oroszkát. ajon azért neves-e ez a falu, mert cukor- és konzervgyára van? Igaz, egy évvel ezelőtt még V* csak erről ismerték Oroszkát. Ma azonban a múlt év szeptember havában megalakult szövetkezet vonja magára szép eredményeivel a figyelmet. Nem kevesebb, mint húsz korona esik itt a természetbenieken kívül egy-egy munkaegységre. Kicsindi János és a többi gazdatársai tehát nem bánták meg, hogy beléptek és a szövetkezet építőivé lettek. Nagyon okosan és hozzáértőén gazdálkodnak. Jól megmunkált földjeiken szépen kisorolt a tavaszi árpa, sőt az őszieket is lengeti már a tavaszi szél. A napokban pedig hozzálátnak a korai borsó kapálásához. Jól megszervezték az állattenyésztést is és dicséretükre legyen mondva, páratlan sertésállománnyal rendelkeznek. Csak az a baj, hogy kevesen vannak még. A huszonkét.EFSZ-tag azonban további szorgalmas munkával, magas termelési eredmények felmutatásával meggyőzi az egyénileg gazdálkodókat a közös termelés előnyeiről. Ehhez nem fér kétség, hiszen törekvéseikben a helyi nemzeti bizottság segítségére is joggal számíthatnak. Most a választásokra készül a falu. Az agitációs központ esténként megtelik, ahol a beszéd tárgyát' a község építése és közügyeink képezák. Nagy az érdeklődés az új jelöltek iránt is, akik között olyanok neveivel találkozunk, mint Gubík János, az EFSZ könyvelője, Molnár István, Csuday László, Holta Erzsébet és a többiek, akiknek neve munkájuk révén jól ismert a faluban s ezért nagy népszerűségnek örvendenek. A HNB összetétele tehát biztosíték arra, hogy méltón képviseli majd a község és a dolgozók érdekeit. A z idegen, aki csak alkalmilag látogat el ezekbe a Garam mellett fekvő falvakba, anriyi újjal, eseménnyel találkozik, olyan változásokat jegyezhet fel, amelyekre a kapitalista világban évtizedekig kellett volna várakoznia. Dehát az élet itt is tartalmában változott meg. Nézzük csak tovább, hogy van ez az Ipoly mentén. Ipolypásztó, Szakállas és Bély községek szinte egy sorban, a makrancos Ipoly-patak mellett terülnek el. Az előbbiben korszerű téglagyár létesült, ahol sok környékbeli dolgozó talált munkalehetőséget, de minden egyes községnek megvannak a maga sajátosságai, újonnan épített létesítményei. Ezek közül Bélyt említjük meg közelebbről azért, mert itt mérhető fel leginkább a fejlődés. Nemrég még itt is sok bajjal küzdöttek a szövetkezeti tafok, rosszul gazdálkodtak. A HNB azonban megtárgyalta ezt a kérdést és az itt tett intézkedések, a megqyőző, okos szavak termő talajra találtak, a szövetkezet tagjai megértették: csakis úgy lesz szebb az életük és gazdagabbak az erszényük, ha körültekintőbben és céltudatosabban gazdálkodnak. Megtanulták egyszóval, hogy a föld szorgalmukhoz mérten ontja áldásait. Nem véletlen tehát, hogy most talpra állt a szövetkezet. Ebben a sikerben részük van a falu agitátorainak is, akik a pártszervezet vezetésével olyan érveket sorakoztattak fel, melyek hatottak az emberekre. Az agitátorok azonban nem hagyták abba a munkát, folytatják ma is a választások sikeréért. Csakhogy ma már az egyéb kérdések mellett a falu dolgozóinak otthonaiban a kultúrház felépítéséről is beszélnek, ami jelenleg központi kérdéssé vált a lakosság körében. gy folytathatnánk tovább községről községre és bizony sok olyannal találkoznánk, amit nem lehet felrajzolni a járás térképére, de benne van a becsületes dolgozók szíŕ vében, lelkes építő törekvésében. Az sincs a térképen például, hogy a múltban a lakosság 65 százaléka gazdasági cseléd és kisparaszt volt, akiknek zöme ma már a boldog szövetkezeti tagok nagy családjához tartozik. Vagy az, hogy az új választási időszak első évére 19 millió 804 ezer korona beruházási összeg esik az EFSZ-ek gazdasági épületeinek kibővítésére. És még számtalan más célkitűzés, mint a községek Szépítése, amire 636 ezer korona áll a járás falvainak rendelkezésére. Megoldódik a járás lakóinek, köztük Dudich Sándor iskolaigazgatónak rég óhajtott vágya: bekerítik a zselízi parkot, mely nagy természeti és társadalmi értéket képez. Ugyanis rövidebb ideig itt élt F. Schubert, a nagy muzsikus. Ezt a helyet tehát műemlékként is meg kell őriznünk, s erre a járási programterv is számított. * De a járási választási programterv a falvak kulturális életének emelkedésével is számol. Üj kultúrház épül Garamszentgyörgyön, Kétyen, Sárón. Befejezik a megkezdett építkezéseket az endrédi és oroszi kultúrházakon. "C" zek azok a kézzelfogható téJJ nyek, melyek a térképen kívül a járási nemzeti bizottság választási programtervében szerepelnek és mindennél meggyőzőbben beszélnek. Dehát kik is azok, akik a tervek mögött állnak? Ez maga a járás dolgos népe, a nép fiai, munkások, parasztok, értelmiségiek, akik maguk intézik a járás ügyeit, a Nemzeti Front jelöltjei, akikre a zselízi járis lakossága a május 19-i választásokon leacfja szavazatát. Szombath, Ambrus. ÜJ szö 1957. április 1L 5