Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-09 / 99. szám, kedd

Ez is egy uj mun ka módszer Megszokott, gyakori jelenség. Az autó felveri a község porát, s megtorpan a helyi nemzeti bizottság épülete előtt, hogy pár perc, vagy legjobb esetben egy óra múlva tovább robogjon más község felé. A járási nemzeti bizottságok dolgozói járnak ilyen körutakra, ha lemaradást észlelnek valamelyik munkaszakaszon. Némelyikük csak ritkán jut ki a községekbe, ezért igyekszik egy nap alatt 3—4 községet is meglátogatni. Az Csak természetes, hogy ilyen rövid idő alatt az utasítások megadásán kívül másra nem igen jut idejük. A helyi nemzeti bizottságok fiatal, még tapasztalatlan dolgozói olykor tanácstalanul néznek az autó mögött gomolygó porfelhő után. Igaz, hogy minden községnek megvan a maga járási instruktora, aki segít a bonyolultabb feladatok megoldásában. Ha azonban megvizsgálnánk, milyen időközökben kerülnek ki a rájuk bízott községekbe, szomorú tapasztalatokat sze-reznénk. Gyűlések, továbbképzés és más elfoglaltságok kötik őket a járási székhelyhez. Így a helyi nemzeti bizottság dolgozóinak csak kevés időt tudnak szentelni. Pedig a községekben ugyancsak elkél a jó tanács. A járási viszonyokat ismerő ember egész más szemmel látja a község problémáit és a község továbbfejlesztésére kínálkozó lehetőségeket, mint a helyi lakosok, akik sokszor a „fától nem látják az erdőt". Ahhoz azonban, hogy a járási nemzeti bizottság dolgozói igazán segítsék a helyi nemzeti bizottságokat, elsősorban más munkaszervezésre és munkamódszerre lenne szükség. — Azt hiszem, hogy ezt a módszert a múlt hetekben sikerült megtalálnom — mondta Kántor elvtárs, az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság titkára, amikor a napokban ezekről a problémákról beszélgettünk. Kántor elvtárs már hosszú évek óta az Érsefkújvári Járási Nemzeti Bizottság titkára. Nem akar magából mindenáron „pozitív hőst" csinálni. Egészséges, jóízű humorral beszél úgy a kudarcairól, mint a munkájában elért eredményekről. S ha meg is kért, hogy ne írjak róluk semmit, nem állhatom meg, hogy tapasztalataiból legalább egyet nyilvánosságra ne hozzak. Kántor elvtárs ezelőtt rendszerint csak bizonyos kampányok alkalmával járt ki a járás községeibe. A feladatokat elvégezte, de a községek életéről — saját bevallása szerint — sohasem sikerült neki teljes képet alkotnia. Ezért a múlt hetekben mód-= O Számvetés a választások előtt A járás huszonnégy községében van már villany. Villanyvilágítást kaptak az egykori sötét, elmaradott falvak a stropkovi járásban, ahonnan a dolgos emberek a múltban tömegesen vándoroltak ki, mert odahaza nem jutott betevő falatra. Széthullottak a családok, idősebbek, fiatalok — ki erre, ki arra vetődött szerencsét próbálni. Küzdelmes volt ez az élet, göröngyös utakat jártak akkor Kelet-Szlovákiának ebben a félreeső zugában. Emlékek ezek, múltba vesző visszaemlékezések. Mert a felszabadulást követő évek itt is gyökeres változásokat hoztak. Most, amikor a járás nemzeti bizottságai számvetést csinálnak hároméves működésükről, a jól végzett munka érzésével állapítják meg: eredményesen eleget tettek feladataiknak. A nemzeti bizottság választott tagjai valóban tisztában voltak azzal, hogy a választókkal való szoros együttműködés hozza meg a várt eredményt. Nagy eredmény a 24 község bekapcsolása az áramszolgáltatás hálózatába. Az autóbuszforgalom is három új útszakasszal bővült a járásban. A rétek és legelők rendezésében a három év alatt jelentős előrehaladás történt. Csaknem hat százalékkal több a száraztakarmány azóta a járásban. örvendetes az a körülmény is, hogy a műtrágya jelentőségét évről évre jobban értékelik. Tavaly 15 és félezer mázsával több műtrágyát használtak fel a járásban, mint 1954ben. A takarmányalap növelésével emelkedett az állatállomány is, különösen a sertésállomány, amely 118 százalékkkal szaporodott. Az elmúlt évben 24 nappal előbb teljesítette a járás a burgonya, s 175 százalékra a sertéshús beadását. A járásban Šandal község nemzeti bizottsága teljesítette a legszebb eredménnyel az akoiósterv feladatait. Az elért sikerekért és a falu rendezésében és szépítésében elért eredményekért Sandal községet helyi rádió/berendezéssel tüntették ki. (m) ÚJ szö 1957. április 3. (Folvtatás az 5 oldaloni. szert változtatott. Kiszemelt magának egy községet, s ott egy egész napot töltött el. Tanulmányozta a helyi nemzeti bizottság munkáját, mégpedig a járási nemzeti bizottság egyes osztályainak szemszögéből. így megvizsgálta, hogyan dolgozik a helyi ipar, milyen szolgálatokat nyújt a lakosságnak. Megkérdezte, járnak-e a helyi nemzeti bizottsági tagok az egységes földművesszövetkezet gyűléseire. hogy segítsenek a szervezőmunkában és a szövetkezet fejlesztésében. Érdeklődött a község ivóvize felől és a községben működő orvos munkájáról. A helyi nemzeti bizottság tagjaival együtt kereste az egészségügy javításának lehetőségeit, és megnézte azt is, van-e bölcsőde a községben és megfelel-e a követelményeknek. Felülvizsgálta, hogyan áll a község az adófizetéssel és a helyi nemzeti bizottság tanácsa kijelölte-e az adónapokat. Érdeklődött az iskola állapota és a tanítók munkája iránt. Megkérdezte, járnak-e a helyi nemzeti bizottsági tagok a szülői értekezletekre, mivel az iskolán kívüli nevelés problémáját a szülők csak a helyi nemzeti bizottsággal együttműködve oldhatják meg. Azt is megkérdezte, van-e olyan ember a faluban, akinek a törvények és rendeletek értelmében szociális segély, öregségi vagy pedig rokkantsági járadék jár, de — jogait nem ismerve — eddig nem jelentette be igényét. Ennek az ellenőrzési módszernek néhány jó oldala van. Egyrészt lehetővé teszi a község ügyeinek alapos megismerését, másrészt megmuElveszett a kirakatrendező A DUNA Áruház egyik kirakatában egy szép drapp árnyalatú puplining ragadta meg figyelmemet. Elegánsan feküdt egy barna férfinadrág jobbszárán és árcédula helyett bájos ibolyacsokor díszítette. Tavasz van, beleszerettem. A körülállók csodálkozására hangosan kezdtem számolni, majd határozott léptekkel az áruház férfi-fehérnemű osztályára mentem. Sorra kerülve kértem „az" inget. — Már nincs, délelőtt eladtuk, — volt a válasz. — Akkor kérem vegyék ki a kirakatból. — Azt nem lehet. — De kérem, létezik egy rendelet, mely szerint, ha a vevő kívánja, ki kell venni a kirakatból is. — Igen? Van ilyen rendelet? Akkor jöjjön el reggel nyolckor, itt lesz a kirakatrendező és vele beszélje meg. Reggel nyolckor megjelentem. De hosszú orral, ing nélkül távoztam, ugyanis a kirakatrendezőt nem találtam meg. Kerestem öt minden kirakatban, bejártam az áruház összes emeletét, néhol titokban a pult alá is benéztem, de sehol sem találtam meg a fehérköpenyes, alacsony termetű, javakorabeli férfit — ezt adták meg ugyanis ismertetöjelként, — aki kívánságomat teljesítette volna. Másfél órás keresés után megtudtam, hogy ma a Teta Áruházban dolgozik. Hogy mikor jön vissza, azt senki nem tudja. Más pedig a kirakatból nem vehet ki semmit, mert a kulcsot magával vitte. Nem lehetne egy pótkulcsot beszerezni? Ogy látszik, ez lenne az egyedüli kulcsa annak, hogy a fentemlített rendelet necsak papíron örvendeztesse meg a vásárlókat. Skalina tatja a helyi nemzeti bizottság dolgozóinak, milyen sokoldalú a munkájuk és milyen módszerekkel oldhatják meg az egyes problémákat. Nézzük meg például, milyen eredményekkel járt Kántor elvtárs látogatása Jasova községben. E látogatás alkalmával megállapította, hogy a község asszonyai a szomszéd községbe járnak gyerekeikkel az ottani orvosi tanácsadóba, mivel Jasovában nincsen orvosi rendelő. Ezért a helyi nemzeti bizottság irodáját az ö tanácsára az épület más helyiségébe költöztették át és a felszabadult két helyiségben orvosi rendelőt rendeztek be. A községtől 5 kilométerre fekvő település lakóinak autóbuszmegállót biztosítottak és nyilvános telefont vezettek be részükre. Elhatározták, hogy a szükségnek megfelelően a községben még egy vegyeskereskedést, tejcsarnokot és tojásbegyűjtő központot létesítenek. Az ehhez szükséges első lépéseket már meg is tették. Továbbá tervbe vették, hogy a szomszédos Kolta községben mozgó borbély- és fodrászmühelyt létesítenek, mely hetenként ellátogat többek között Jasovára is. Látszólag .kicsi dolgok ezek, mégis mennyi fölösleges járkálást és időt takarítanak meg a község lakóinak. Közeledik a nemzeti bizottsági választások ideje. A májusi választások után a járási nemzeti bizottságok élére kerülők sokat nyernének, ha e munkamódszer szerint kezdenének dolgozni. Ha hetenként csak egy községet látogatnának meg, fél év alatt úgy ismernék a járást és problémáit, mint a tenyerüket és egyúttal a feladatok egyenletes és komplex teljesítésére szoktatnák a helyi nemzeti bizottságok új tagjait is. Végül, de nem utolsó sorban, jó lenne, ha az itt elmondottak felett elgondolkodnának a járási nemzeti bizottságok instruktorai is. Mert amit Kántor elvtárs Jasován elintézett, az elsősorban a községbe beosztott járási instruktor feladata. —Gir.— SZÉGYENLETES REKORD Sűrűn teleírt papírlapok kerültek kezembe a barti községházán. Kíváncsian lapozni kezdtem bennük, de bár ne tettem volnál Minden sor, minden szó egy élő vádirat. Olvasni kezdtem a neveket. Bar • tal István engedéfy nélkül vágott sertést. Persze engedélyt nem kapott, hiszen beadását nem teljesítette. Kovács Flóriánt tiltott fegyvertartásért ítélték a hatóságok 350 korona pénzbüntetésre. Csókás Gyula engedély nélkül adott el sertéseket — feketén. Sallai Borbála nem akart cukorrépát termelni, mintha 8 nem fogyasztana cukrot. Tovább olvasom a 170 nevet. Peregnek a sorok, a lapok, mint a film szalagja. Mennyi név, mennyi ember, akik nem tartják kellő tiszteletben államunk törvényeit! Jogaikkal szeretnek élni, de kötelességükről megfeledkeznek. Meghúzódnak telt kamrájukban, s csak akkor jönnek elő, ha valamire szükségük van, ha követelni kell, de adni nem akarnak. És most jogosan felmerül a kérdés: vajon ezen a tavaszon nem ölte még nagyobb méreteket ez a szégyenletes rekord? Mert hát most van a cukorrépa vetésének az ideje, Hány név kerül majd ismét a büntetettek névsorába a cukorrépa vetési tervének nem teljesítése miatt. A barti áruházban néha 60—70 kg cukor is elfogy naponta. A Pistikék, meg a Marikák szeretik ám a finom édes kávét, meg a piskótát. De honnan, miből lesz a cukor, ha édesapjuk hallani sem akar a cukorrépa termelésről? Eddig harminchármon nem fogadták el a végzést. Ez több, mint 8 hektár területet jelent. Ha csak a minimális 150 mázsás hektárhozamot számítjuk, a barti földművesek akkor is 1200 mázsa cukorrépával károsítják meg nemzetgazdaságunkat. Ez legkevesebb 200 mázsa cukrot jelent, ami teljesen elegendő lenne egy évre a falu lakosságának. A répafej, a cukorgyártól kapott szelet és melasz pedig jó takarmány lenne télire. Mert az sem megoldás ám, amit Barcsek Mátyás 15 hektáros földműves tett a múlt évben. A cukorrépát nem adta át a gyárnak, hanem feletette az ál-, latokkal. Ezért került ö is a büntetettek névsorába. Tovább olvasom a neveket. Csókás Imre, Morvái Ferenc, Balog Mária, Valent Sándor és még vagy ötven termelő, akik a múlt évben, megtagadták a cukorrépatermelést. Minden betű vádol, minden szó egy élő kérdőjel: — Miért mindig csak kapni akartok, de adni soha? Nektek nem kell a cukor, a ruha, a lábbeli? Akik mindezt adják nektek — az ipari dolgozók joggal elvárják a mezőgazdasági dolgozók segítségét. A munkás-paraszt szövetség sokkal szilárdabb alapokon nyugszik. A város ad a falunak — Bartnak is —: villanyt, autóbuszt, műtrágyát és mindent, amire szüksége van. De adjon a falu is! Kovács János, Rákóci János, Barcsek János és a többiek értsék meg végre, hogy helytelen Másfoglalásukkal megkárosítják egész nemzetgazdaságunkat — és ön-, magukat is. Igen, sürget az idő, cselekedni kell. Cukorrépamagról gondoskodott az Oroszkai Cukorgyár. A határban jól terem a cukorrépa. A terven felül beadott mennyiségért magasabb árat fizetnek. Műtrágya is van bőven. Mi hát a kifogás ? Ha Bréda József né, Csc>kás József, Puskás Ignác és a többi becsületes földműves hozzájárul az ország cukortermelésének biz-, to'Másához, akkor miért ellenkeznek a Bartál Ferencek, a Valent Imrék és a többiek? Azt akarják, hogy nevük bekerüljön a rovott multúak névsorába? Ez nem válik ám az ember dicsőségére! Letettem a síírűn teleírt lapokat — a büntetettek névsorát. Csak az a tudat nyugtatott meg, hogy kevés falu „dicsekszik" ilyen szégyenletes rekorddal. Tamás V. MEGJEGYZÉS Méltányolják a bodrogszerdahelyi HNB jogos panaszát ? Roskadófélben van a ház, omlik a azt is, hogy tavaly a trágyáié még az tovább hagyják illatozni a lakóházak Roskadófélben van a ház, omlik a vakolat, a tető majd összedől, nem is szólva a kidőlt kerítésről, amely mögül egy trágyadomb nem legkellemesebb illata mérgezi a levegőt. Ez a látvány fogadja az idegent, aki befordul Bodrogszerdahely főutcájára. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogyan lehetséges ez Bodrogszerdahelyen? Az ember saját szemének nem akar hinni. Tudomásunk szerint Bodrogszerdahely első helyen áll a faluszépítési akcióban a járásban, sőt a kassai kerületben is a legtöbb szó róla esik. Ugyanakkor, ha közelebbről megtekintjük a falu egyik legfeltűnőbb helyén lévő tehénistállót, melyet a Kassai Húsipar nemzeti vállalat tart fenn szarvasmarhahizlalás céljából — nem a legjobb véleményünk támad. Ahogy jobban körüljárom az omladozó épületet, meglepetéssel állapítom meg, hogy már lángok is mardosták a tetőt. Az egyik járó-kelő, Kucik Pál készségesen ad felvilágosítást. Elmondja, hogy ősszel tűz ütött ki, s ha nem fedezik fel idejében, bizony még az állatok is odaégnek. A fél falut veszélyeztette a tűz. Elmondja azt is, hogy tavaly a trágyáié még az utcára folyt. A közelmúltban építettek egy medencét, a trágyalének, de a trágya még most is két lépésnyire van az utcától, természetesen szabadon, mert az élelmes baromfiak kikaparják az útra. Négy éve tart már ez az állapot — mondják a falusiak — s nincs aki ezen változtasson. Felkeresem a HNB irodáját, ahol Prebi János elnök és Szalontai Dezső titkár nyilatkoznak a falut megszégyenítő istállóról: — Négy éve járunk fűhöz-fához, s a mai napig sincs orvoslása kérésünknek. Nem helyezik máshová az istállót. Prebi elvtárs részletes felvilágosítást ad. Megtudom, hogy a JNB egészségügyi osztálya több esetben tiltakozott e tarthatatlan helyzet ellen. ígéretet is kaptak a JNB elnökétől, hogy máshová teszik át a hizlaldát. Sajnos, mindeddig semmi sem történt. A KNB-hez is fordultak, ahol szintén nem értek el semmit. Űgy mondják, hogy a Kassai Húsipar hizlaldái közül ez a legrentábilisabb s így tovább hagyják illatozni a lakóházak között, -meff 'ha a falu szépítésének kerékkötője, de ugyanakkor betegségterjesztő bacilusok melegágya is. Mit gondolnak az illetékesek a JNBon, a KNB-on, s a kassai Húsipar nemzeti vállalat vezetői? Vajon helyes ez így? Kétségbevonjuk, hogy igennel válaszolnának. A HNB funkcionáriusai részéről naponta elhangzik ez a panasz. Különösen most, amikor a választókörzeti gyűlések folynak. Helyüket megállták, a három év alatt sok újat valósítottak meg Bodrogszerdaheljren, csak éppen ezt a fájó sebet képtelenek orvosolni. És miért? Mert ebben a felsőbb szervek nem nyújtanak segítő kezet. Helyes volna, ha a sok szép eredményt, amelyet a HNB megvalósított, a hizlalda kérdésének megoldásával gazdagítanák! További munkában még nagyobb kezdeményezésre buzdítana ez. Vegyék tehát fontolóra az illetékesek a bodrogszerdahelyi HNB s az egész község jogos kérelmét és segítsenek megoldásában. — ki — RÉTHY ISTVÄN rimaszombati levelezőnk a választások előtti eseményekről tájékoztatja levelében szerkesztőségünket. Elmondja, milyenek voltak a választások egykor és ma, majd ezeket írja: — Az agitációs központok naponta megtelnek érdeklődőkkel. Mindenkinek sok a mondani- és kérdeznivalója. Járásunkban már 31 jól dolgozó agitációs központban végzik a nemzeti bizottsági választások előtti felvilágosító és tájékoztató munkát. Rimaszombatban hat agitációs központ működik. Mindegyik jó munkát végez, s ennek a választás idején bizonyára meglesz az eredménye. MELICHAR JÚLIA dunaszerdahelyi levelezőnk szintén a nemzeti bizottságokba történő választások előkészületeiről ír. Elmondja, hogy ebből a munkából hogyan veszik ki részüket. — Mi — írja többek között levelében —, a Csehszlovák Vöröskereszt önkéntes dolgozói örömmel kapcsolódunk be a választások előtti kampányba. Agitkettőseink már járják a házakat és elbeszélgetnek a választókkal. Mindannyian azon vagyunk, hogy választóinkkal megértessük a múlt és a jelen közötti különbséget. Agitációs munkánkkal a választások sikerét akarjuk elősegíteni. SEBŐK JÄNOS Nyitragerencsérről kereste fel levelével szerkesztőségünLEVÉLSZEMLE A választások előkészületei jegyében ket. A nemzetiségi kérdésről és a magyar-szlovák együttműködésről ír. Levelében elmondja, hogy általában mennyivel másképpen néznek egymásra a különböző nemzetiségűek, mint régen. Milyen kár, hogy ezt az együttélést és megértést esetenként egyesek még ma is zavarják. — Mai életünket — írja levelében — közös munkával teremtettük meg, s ezt közösen is 'kell megvédenünk. Ezért kell összetartanunk, és ezért nem szabad engednünk, hogy a tőkések ú.jra lábra álljanak. Azok ellen kell fordulnunk, akik népeink között ellentéteket szítanak, és tönkre szeretnék tenni közösen végzett munkánk gyümölcsét. ILLÉS GYULA Plzenből ír. Tegnap és holnap című írásában mai életünkről beszél. A kapitalista és a szocialista rendszer közötti különbségre mutat rá. Azt elemzi, hogy mennyivel más az élet a népi demokráciákban, mint a kapitalista országokban. — A kapitalisták — írja levelében — azt szeretnék, ha nálunk nem növekedne, hanem csökkenne az életszínvonal. Ez azonban lehetetlen. Kormányunknak és pártunknak az a célja, hogy a dolgozók életszínvonala állandóan emelkedjék, s ezt a tőkések, bárhogy mesterkednek is, nem akadályozhatják meg. Levelezőnk írása további részében kitér az ellenséges rádiók uszító adásaira. Ezzel kapcsolatban ezeket írja: — Ha halljátok a „szabad világ" adásait, gondolkozzatok egy kicsit. Hány éve lázít már, hány éve hallatja egyhangú muzsikáját? S az eredmény? Az, hogy egyre kevesebben hisznek a „megbízható" híreknek. HOROSZ ÄRPÄD őrösi levelezőnk a helyi CSISZ-szervezetről írva az olvasókör problémájával foglalkozik. Elmondja, hogy a nevelés szempontjából milyen fontos, hogy minden fiatal rendszeresen olvasson és ha mód van rá, tevékenyen részt vegyen az olvasókör munkájában. Erre rájöttek szervezetünkben is. Ezért fogtak egy olvasókör megalakításához. — Szervezetünk — írja levelében — sok könyvvel rendelkezik. Sajnos, a könyveket kevesen olvassák. A különféle tárgyú jobbnál jobb könyvek a szekrényekben állnak anélkül, hogy valaki kézbe venné és átolvasná azokat. Ezért van nálunk nagy szükség olvasókörre. Lehet, ha meglesz a kör, azok is megszeretik az olvasást, akik ma a könyvekre rá sem néznek. Ha így lenne, ennek örülnénk a legjobban. Horosz Árpád azzal zárja levelét, hogy a könyveket szeretni kell mindenkinek, mert amellett, hogy sok kellemes órát szereznek az olvasóknak, hozzásegítenek tudásunk gazdagításához is. MELISÄK ERZSÉBET érsekújvári levelezőnk szintén a választások előkészületeiről ír. Elmondja, hogy Érsekújvárott minden kultúrközpontban nagy igyekezettel folyik a választásokat megelőző munka. A mindig szép számban összegyűlt jelenlevőket jobbnál jobb kultúrműsorral szórakoztatják, és értékes előadások keretében mutatnak rá a választások jelentőségére. — Érsekújvárott — írja levelezőnk — eddig huszonöt nőképvisetó volt. Ez a szám most tízzel növekszik. így a HNB 34 százalékát nők adják majd. Melisák Erzsébet beszélt a jelöltekkel is. Erről ezeket írja: — Megkérdeztük Herdicky Anna 35 éves jelöltet, hogyan fogadta a jelölést. Azt mondta, nagyon meglepődött, de örül neki és ígéri, hogy becsületesen fog a közért dolgozni. Ezzel akarja meghálálni a bizalmat. Hasonlóan nyilatkozott Séda Hilda is, aki szintén mint jelölt indul a választásokon.