Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-09 / 99. szám, kedd

PÁRTÉLET Hr A termelésben dolgozók legjobbjaival erősítsük a pártot Gz írótól az olvasóig A KOMMUNISTA PÄRTBAN munkásokon kívül földművesek, szövetkezeti tagok és értelmiségi dolgozók is vannak. A pártaiapszabályzat nem tesz különbséget közöttük, egyformák a jogaik és a kötelességeik. Azonban szükséges — és erre különös nyomatékkal rámutatott a bratislavai kerületi pártkonferencia, hogy pártunk magvát a legöntudatosabb munkások képezzék. Látnunk kell, hogy pártunk Központi Bizottságának és a Nemzeti Front kormányának határozatait, az ötéves terv feladatait nem lehet csak papíron, az íróasztal meUett teljesíteni. Az üzemekben, építkezéseken, szántóföldeken — termelőmunkát végző dolgozók döntenek a terv teljesítéséről, arról, hogy mennyiben javulhatnak életviszonyaink, hogyan emelkedhet kulturális színvonalunk. A kommunista párt nem érvényesíthetné jól vezető szerepét, ha a munkahelyeken nem lennének a legjobb dolgozók pártunk tagjai. Egyes üzemekben helytelenül értelmezik a párt vezető szerepét. A trnavai Kovosmaltban pl. tavaly komoly hiányosságok voltak a terv teljesítésében. A pártszervezet erre felfigyelj, de elsősorban a műszaki és termelési kérdések megoldására törekedett. Ezzel akarva, nem akarva bizonyos mértékben helyettesítette a gazdasági szerveket. Pedig fontosabb ilyenkor feladatokkal megbízni az üzem vezetőségében dolgozó kommunistákat és utána a gazdasági szerveknek adott feladatok jelentőségét ismertetni a dolgozókkal. Nagyon fontos, hogy több közvetlenül a termelésben dolgozó munkás és paraszt legyen a kommunista pártban. A bratislavai kerületben a párttagság szociális összetétele még nem megfelelő. Annak ellenére, hogy tavaly — különösen pártunk országos konferenciája után — eléggé hangsúlyozva volt, hogy javítani kell pártunk összetételét, az eredményeken ez mégsem nagyon látszik meg. A bratislavai kerületben az előző kerületi pártkonferencia óta felvett tagjelölteknek csak 39,3 százaléka munkás. Ebben az évben némi javulás tapasztalható, azonban korántsem lehetünk megelégedve. AZ ÜZEMI PÁRTSZERVEZETEKET további munkásokkal akarjuk megerősíteni, a falusi pártszervezeteket pedig szövetkezeti tagok és dolgozó parasztok felvételével. A bratislavai kerületben még 29 olyan falusi pártszervezetünk van, amelyben nincsenek földművesek, pedig ez nagy hiba. A kerületi pártkonferencián Petrovié elvtárs, a grobi falusi pártszervezet tagja arról beszélt a vitában, hogy községükben két évvel ezelőtt nagyon rosszul működött a földmúvesszövetkezet. Pártszervezetük hozott ugyan határozatokat, melyekkel hatni akartak a jobb gazdasági eredmények elérésére, de a célkitűzések mindig csak papíron maradtak. A szövetkezetben csak az elnök volt párttag, akit a szövetkezet rossz gazdasági helyzete nagyon elkedvetlenített munkájától. Az EFSZ-ben nem volt ember, aki érvényre juttatta volna a pártszervezet határozátait. A szövetkezet 1955-ben ráfizetéssel dolgozott. A falusi pártszervezet azonban megtalálta a javuláshoz vezető utat. Több példás szövetkezeti tagot vettek fel tagjelöltnek, pártcsoportot alakítottak a szövetkezetben, fiatal földműves párttag és CSISZ-tag került az EFSZ élére. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott. A szövetkezetben ma teljes mértékben érvényesülnek a kommunisták jó tanácsai és ezért a grobi EFSZ legjobb lett a pezinoki járásban. Zidlík elvtársnak hasonló felszólalása volt a kovalovói pártszervezet munkájáról. A kerületi pártszervezet vezető titkára zárószavában példának állította oda a kovalovói kommunisták tevékenységét. Falusi pártszervezetük azzal járult hozzá a földművesszövetkezet megalakításához, hogy hat példásan gazdálkodó kis- és középparasztot vettek fel tagjelöltnek. Később tízszer annyi kis- és középparasztot nyertek meg a szövetkezetbe való belépésre. Ma már 80 tagja van a kovalovói EFSZ-nek, a tavaszi munkákat sikeresen végzik és megvannak már náluk is a feltételek olyan eredmények elérésére, mint a grobi EFSZ-ben. A dunaszerdahelyi járásban a járási pártbizottság jól irányítja az üzemi és falusi pártszervezeteket az új tagjelöltek kiválasztásában. Két év alatt a járásban 346 tagjelöltet vettek fel, akiknek 72 százaléka munkás vagy szövetkezeti tag. Sajnos, sok helyen a pártszervezetek ezt a munkát ösztönösen végzik és nem igyekeznek, hogy a legjobb munkások, EFSZ-tagok és dolgozó parasztok ikerül.jenek a pártba. A TAGJELÖLTEK FELVÉTELÉVEL kapcsolatban a bratislavai kerületi pártkonferencia határozata szerint a pártszervezeteket szükséges új káderekkel megerősíteni, de fontos, hogy jelenleg a pártba főleg a termelésben dolgozó munkásokat, szövetkezeti tagokat, valamint kis- és középparasztokat vegyünk fel. Különös figyelmet kell fordítani az ifjúság és a nők felvételére. Ugyanakkor nagyobb követelményeket kell támasztani az olyan dolgozókkal szemben, akik nem a termelésben dolgoznak. Közülük tagjelöltek csak azok legyenek, akik szilárdan a munkásosztály mellett állanak és különösképpen kitűnnek munkájukkal. Pártunkban mindig helyük lesz a becsületes értelmiségi dolgozóknak. Azonban jelenleg helytelen az arány s el kell érnünk, hogy a munkások többségben legyenek képviselve élcsapatunkban, Csehszlovákia Kommunista Pártjában. Drábek Viktor. Olvasókonferencia Érsekújvár ott A

z Űj Szó szerkesztősége április 7-én, vasárnap olvasó- és levelező-konferenciát rendezett Érsekújváron. Szerkesztőségünk erre a konferenciára azzal az elképzeléssel készült, hogy elmélyítve olvasóinkkal és levelezőinkkel a kapcsolatot, a konferenciától bizonyára sok olyan értékes tanácsot, javaslatot kap, melyet lapunk szerkesztésében sikerrel felhasználhatunk. Elöljáróban is elmondhatjuk: elképzelésünk helyes volt. Olvasóinktól és levelezőinktől valóban sok értékes tanácsot és javaslatot kaptunk. Hiányérzetet csak az okozott, hogy több résztvevőre számítottunk. Az érsekújvári járásban 1800 lapunk előfizetőinek száma. Sokan újságosnál vásárolják a lapot. Így bizony szép számú olvasója van az Üj Szónak ebben a járásban, s ezért a konferencián többen is részt vehettek volna. Bízunk azonban abban, hogy sok olvasónk levéllel kérési fel szerkesztőségünket és így mondja el lapunkkal kapcsolatos véleményét. A konferencián Dénes Ferenc elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, az Oj Szó főszerkesztője tartott bevezető előadást. Beszédében elemezte a nemzetközi helyzetet és rámutatott, hogy harcunkban, melyet az új társadalom építéséért folytatunk, milyen rendkívüli szerep hárul a kommunista sajtóra, majd beszélt az üj Szó szerkesztőségének problémáiról, és elmondta, milyen utat tett meg lapunk megindulásától mostanáig. Az érdeklődéssel hallgatott előadás után a vitában 16-an szólaltak fel. Mindenki a maga véleményét tolmácsolta, e vélemények sokban mégis azonosak voltak. Olvasóink legtöbbje pontosabb adatközlést, elmélyültebb munkát kíván mind a szerkesztőktől, mind a levelezőktől, mert ahogy mondották: sajtónk veszít hiteléből, ha téves információk, vagy felületes hírszerzés után olyan írások kerülnek benne napvilágra, amelyek nem fedik minde'nben a valóságot. Többen kérték, hogy gyakrabban írjunk leleplező cikkeket a burzsoá nacionalizmus, a revízionizmus és a nemzeti kommunizmus káros „ideológiája" ellen, ugyanakkor a hibákat szatirikusán pellengérezzük ki, ne feledkezzünk meg az osztályharcról, a múlt kizsákmányolóinak mesterkedéseiről, érthetőbben magyarázzuk a választási törvényeket, ipari- és mezőgazdasági vonalon az eredmények közlése mellett közöljünk több olyan cikket, amelyekben rámutatunk a kimagasló eredmények elérésére és a hatékonyság emelésének módjára, írjunk .többet a nemzetközi munkásmozgalom harcairól, a munkás-paraszt szövetség jelentőségéről, ifjúságunk problémáiról, Mind-mind olyan kérések, kívánságok hangzottak el, melyek értékes megjegyzések számunkra. Szerkesztőségünk' e kéréseket tőle telhetően teljesíteni akarja a jövőben. A kívánságok mellett jól esett hallani a lapunkat ért elismerő szavakat. A felszólalók .elmondották, miben segít az Üj Szó, kinek a cikkeit olvassák nagy érdeklődéssel. Az őszinte elismerésekből örömmel állapítottuk meg, hogy lapunk betölti hivatását és egyre jobban a kommunista sajtót jellemző agitátorrá, szervezővé és propagátorrá válik. Az Érsekújvárott rendezett olvasóés levelező-konferencia után legközelebb Losoncon, majd Bratislavában rendezünk hasonló összejöveteleket. Ezekre a konferenciákra is úgy készülünk, hogy itt is sok értékes tanácsot és javaslatot kapunk, amelyek felhasználásával színvonalasabbá tehetjük lapunkat és jobban kielégíthetjük olvasóink igényeit. <b> Az elmúlt esztendőben írók, költők, tudósok, szinte garmadányi cikket, tanulmányt, könyvet írtak „az irodalom és a valóság kapcsolatáról". Ezek az írások főleg azt kutatták, hogy egyegy irodalmi mű, esetleg irodalmi korszak mennyire képes megragadni, viszszaadni az élet lényegét, igazságát. Tehát az írók a mű oldaláról próbáltak összehasonlítani, értékelni, összegezni. Ezt természetes. Hisz az alkotó folyamat értékmérő alaptörvénye: az író és a valóság kapcsolata. Az erről folyt és folyó eszmecserék legtöbbször elvi, eszmei tételek igazolásában, bizonyításában, esetleg cáfolásában merülnek ki. Ennélfogva csak olvasott, müveit, az irodalom iránt mélyebben érdeklődők figyelmét kelti fel és köti le. Azonban van az „irodalom és valóság" kapcsolatáriak egy másik oldala is. Éspedig: milyen hatást gyakorol egy-egy mű, vagy írónemzedék működése a széles néprétegekre. Milyen egy-egy regény, dráma vagy verskötet visszhangja, gondolkodást, érzést alakító hatása? Milyen mértékben járul hozzá pl. a költészet, regény és drámairodalom az osztály- és nemzeti tudat alakításához, erősítéséhez. Ennek a felmérésével már kevesen foglalkoznak. Pedig ez csalhatatlan és egyben leghivatottabb értékmérője a könyvnek. Sokszor csodálkozunk azon, hogy a magyar költészetből pl. Petőfi, vagy a szlovák irodalomban pl. SládkoviS anynyira belenőtt immár egy évszázad óta az emberek tudatába. Mi ennek a magyarázata pl. Petőfinél? Talán frázisként hangzik, de az igazság mégis csak ez: eleven, élő kapcsolata a néppel. Gondoljunk csak Petőfinek a sok közül egy útjára. Eperjesre mentében bejárja a Felvidéket. Rozsnyó, Kassa, Eperjes, Losonc. Megfordul családoknál, fogadókban, különféle társaságban. Barátság, futó ismeretségek, nélkülözés, gyaloglás, otthontalanság. Ez elsősorban széles élményalapot ad. Másrészt, ahol megfordult a költő, nyomot hagyott emléke. Adta, szétosztogatta önmagát. Tanult a néptől, ismerte, élte életét. De adott is. Elő módon, jelenlevő személyével. S szerintem ez a mód az irodalom terjesztésének — mai kifejezéssel élve — propagálásának leghatékonyabb formája. Hogy vagyunk ezzel ma? Az irodalom terjesztését ma a könyv, a sajtó, s különféle kultúrszervek végzik. De megelégedhetünk-e csak ezekkel a formákkal? Nem. Ha csak futólag is szemügyre vesszük a nyugati tőkés államok jelenkori irodalmát, meglepő, de törvényszerű jelenségnek leszünk tanúi: az irodalom olvasótáborát zömében az értelmiség adja. Ez természetesen visszahat magára az irodalomra is. Mégpedig olyan formában, hogy befolyásolja a témaválasztást és nem utolsósorban a kifejezési formákat is. Ezt legjobban talán a francia Vercors: Tropikomédia című regénye igazolja. Megelégedhetnek-e a szocialista irodai m képviselői azzal, hogy alkotásaikat csak az értelmiségi rétegek ismerjék, olvassák? Természetesen nem. Rendszerünk lényegéből következik, hogy a széles néptömegek tulajdonává akarjuk tenni a kultúrát, a könyvet. [ Mennyire válik általános szellemi szükségletté a könyv Szlovákia magyarságának életében? Egyáltalán, milyen hatást vált ki, müyen visszhangot kelt a szlovákiai magyar írás? Mondjuk meg őszintén, hogy — az utolsó hónapok kivételével — keveset törtük ezen a fejünket. Túlságosan elfoglalt bennünket önmagunk ügye. A kezdő író és költő előtt egy cél lebeg: minél előbb megjelenni valahol, nyomtatva látni művem és nevem. Ez érthető is. Azonban a már ismert, „befutott írót" és költőt e téren felelősség terheli. Sajnos, az utóbbi években nyomon követhetünk egy olyan jelenséget, melynek lényege — kimondva vagy kimondatlanul — egy: „Számomra egy a fontos, hogy megjelenjek". Ez önmagában egy magától értetődő írói törekvés. Ha azonban a nyomdafesték életprogram és végcél, akkor az írói felelősségtudat nincs a helyén. Manapság gyakran hiányoljuk, hogy nincs irodalmi közéletünk, nincs irodalmi közvéleményünk stb. Hát miért nincs? Író, költő vagy akár tudományos dolgozó, mennyiben járulsz hozzá irodalmi közvéleményünk megteremtéséhez? Író és olvasó! Voltaképpen e kapcsolatra vezethető vissza az irodalmi közvélemény is. író és irodalom érzékeny értékmérője az olvasó és az olvasottság — az írás gondolkodást, tudatot formáló ereje. S itt vagyunk a dolgok gyökerénél. A szlovákiai magyar írás olvasóinál, olvasótáboránál. Kik olvassák ezt az irodalmat? Az értelmiség? Nem sok ideje van az olvasásra. Ha van is, inkább a klasszikusokhoz nyúl. Munkások? Nem a saját hibájukból, de alig ismerik irodalmunkat. Parasztok? Talán hozzájuk jut el a legkevésbé. Ügy gondolom, hogy a tanulóifjúság ismer belőlük a legtöbbet. De ez az ismeretség is rendszertelen, hiányos. Mindenesetre irodalmunk nem dicsekedhet valamiféle nagy olvasótáborral. Ezt mindennél jobban a kiadott szép* irodalmi művek még ma is raktáron levő nagy példányszáma bizonyítja. Irodalmunk kevéssé olvasott. Be* széljünk nyíltan! Bántóan visszhangtalan a szlovákiai magyar írás. Es itt kezdődik az író, költő felelőssége az olvasóval, a társadalommal szemben. Szerintem irodalmunk továbbfejlődésének alapköve: képes-e terjeszteni, megszerettetni önmagát. Röviden: „földközelbe" kerülni az olvasóval! El* lenkezó esetben csak nyomdafestékbe mártott szó marad a szándék, melyet belep a por, s elnyeli a könyvtárak kövér hasú, senki által nem olvasott polca. Mily módon juttathatnánk el a meg•> írt művet a címzetthez, az olvasóhoz?. Hogyan kezdhetnénk hozzá erőteljesebben irodalmi közvéleményünk kialakításához, megteremtéséhez? A közelmúlt hónapokban elhatároztuk, hogy felszámoljuk ezt az irodalmunkkal szemben megnyilvánult közönyt. Irodalmi szerzői esteket, délutánokat rendezünk. Már jó néhány hónapja várostól városig, falutól faluig visz az utunk. S itt találkozik egymással író és olvasó. Galánta, Somorja, Dunaszerdahely, Rozsnyó, Kassa, Nagykapos, Királyhelmpc, Perbenyik, Bodrogszerdahely, Alsószeli, Vága, Alistál, s Apácaszakállas jelzik az utat. Minden egyes találkozó kesernyés szájízt hagy maga után. Szinte mindenütt ismétlődik a kép: egy szívvel-lélekkel magyarázó lelkes írógárda és egy számban aránylag nagy közönség, amely nem ismeri irodalmunkat. Azonban a sötét képet egy megragadó jelenség sugározza be: munkások, parasztok szinte éheznek a kultúra, a könyv után. Az irodalmi sztrzöi est egy író számára számadás, megméretés. Az olvasóban mélyen nyomot hagyó emlék. Az írótól az olvasóig, az író az olvasónak, ezt célozzák az írói szerzői estek. Író és költő számára ezek a találkozások nem jelenthetnek ünnepi konvenciót, nem viselhetik magukon a néphez leereszkedő „müveit" ember gesztusát, sem a műsoradás hányá-vetiségét. Nem pátoszra, sem szépen hangzó, előkelően csomagolt irodalmi szóáradatra van szükség, hanem a mindenki számára érthető írói hitvallásra, mely a lélek legmélyére fészkeli be magát. Az irodalmi szerzői estek csak egy lehetőség a sok közül. Ezt kell tovább vinni, formáiban kiterjeszteni. Mutassuk meg irodalmunk értékeit, szépségeit. Ezzel nagyobb súlyt kap a leírt szó s formát ölt az írói felelősség is. DOBOS LÁSZLÖ Változások a főiskolai hallgatók felvételében Az idén megváltozik a főiskolai hallgatók felvételének módja. Az eddigi felvételi vizsgákat felvételi beszélgetések váltják fel, a beszélgetések alkalmával a jelentkezők válaszait nem fogják osztályozni és nem számítják ki az átlag-osztályzatot, amely eddig a jelentkező felvételéről döntött. A felvételi beszélgetéseken a főiskolák és a nemzeti bizottságok képviselői is részt vesznek. A beszélgetések célja megállapítani, milyen érdeklődést tanúsít a jelentkező a kiválasztott tanulmányi kör iránt, milyen általános áttekintéssel rendelkezik és hogyan tud önállóan gondolkodni. A felvételi beszélgetéseket rendező bizottságok megvizsgálják, hogyan sajátították el a jelentkezők a 11-éves iskola tananyagát, főként azoknak a tárgyaknak köréből, melyekkel további tanulmányuk folyamán közelebbi kapcsolatba kerülnek. Üj tartalmat kap a Hviezdoslav Könyvtár A Hviezdoslav Könyvtár Társaság a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadóvállalattal karöltve tervet dolgozott ki a jövő évre és új tartalmat adott a Hviezdoslav Könyvtár küldetésének. A Hviezdoslav Könyvtárban 1958-tól kezdve a klasszikus és modern szlovák irodalmi müvek mellett a világirodalom klasszikus művei is helyet kapnak. Az új terv szerint évente négy kötelező könyv és négy választható világirodalmi klasszikus könyv jelenik meg. Aki mind a nyolc könyvet megrendeli, könyvjutalomban részesül. A könyveket tanulmányokkal és magyarázatokkal, egyeseket pedig illusztrációkkal látnak el. Megkezdték a Morava televíziós leadóállomás építésének előkészítő munkáit, Az új televíziós adóállomás a jövő év végén kezdi meg működését. Sosem árt megpróbálni a szerencsét Tudom, tudom, hogy erre most az olvasok közül gondolatban sokan legyintenek: — Eh, hagyjuk! Nekem sohasem volt szerencsém. Ha valamit elértem, szereztem, azért mindig meg kellett dolgoznom, azt mindig megfizettem. Igen, így beszélnek a javíthatatlan pesszimisták. Pedig amire most szeretném pár szóval figyelmüket felhívni, ott igazán nincs ok a legcsekélyebb bizalmatlanságra sem. Hogy miről van szó tulajdonképpen? Mindjárt elárulom. Május hatodikán tartják meg a Kultúra és Pihenés Parkjában a Slovenská krtiha könyvsorsjátékának húzását. Sorsjegyek még kavhatók. Darabonként 10.— koronáért bármely könyvesboltban lehet venni, sőt Bratislavában még ettől a fáradságtól is megkímélik a kényelmes, vagy sietó járókelőket, mert a legforgalmasabb helyeken az utcán is beszerezhetik a sorsjegyárusoktól. Információnk azonban nem lenne teljes, ha nem hívnánk fel az olva

: sók figyelmét arra a körülményre, hogy egyedül a könyvsorsjegy az, amelyeket még a legborulátóbb ember is vígan megvehet, hiszen abban az esetben sem válik értéktelen papírronggyá, ha nem húzzák ki, mert névértékében becserélhető könyvekre. A könyvek ma már nem olyan drágák, 10.— koronáért, vagy ha ezt az összeget esetleg még néhány koronával kiegészítjük, mindenki vásárolhat neki tetsző regényt, vagy szakkönyvet. De lehet ezért a pénzért két-három könyvet is vásárolni, hiszen az Olcsó Könyvtár és a Vidám Könyvtár kötetei alig 3—4 koronába kerü'nek, amellett, hogy valóban a legjobb írók népszerű és keresett műveit tartalmazzák. Ha pedig kihúzzák a sorsjegyet ? Hát akkor a Spartak autón kívül, amely a főnyereményt képezi, még 3615 szebbnél szebb díj nyerhető. Tájékoztatással szívesen szolgálnak minden könyvesboltban. O. K. ROBESON: Gondolatok a zenéről Paul Robeson híres amerikai néger énekes elküldte Csehszlovákiába Gondolatok a zenéről című értékes tanulmányának kéziratát. A hat fejezetből álló tanulmány a népzene, főként az afrikai-amerikai zene gyökereit és formáit és a modern zenéhez való viszonyát vizsgálja. Az összegyűjtött gazdag anyag alapján vizsgálja a nemzetek népzenéjének rokonságát, melynek alapja a pentatonikus (öttónusú) hangskála. Robeson tanulmányában foglalkozik még a polifon népi ének hagyományaival, a dzsesszdalok előadásának melodikai sajátosságaival stb. A tanulmányból kitűnik, hogy Robeson jeles ismerője a cseh zeneművészetnek, a huszitakórusoknak. Folynak az idei východnái népművészeti bemutató előkészületei i A žilinai kerület népi táncművészei 1944 nyara a liptói hegyekben elnevezésű új táncsorozattal készülnek az idei východnái népművészeti ünnepségekre. A táncsorozat zenéjét Július Móži szerezte, az együttest pedig Martin Tapák koreográfus tanítja. Sikeres szám a favágók szekercetánca, továbbá a liptói favágók és a szovjet partizánok közös harci tánca. A východnái néprajzi ünnepségek további sikeres tánca még Cyril Záležák Közeledik az este c. csoport-tánoa. ÜJ SZÖ 1957. április 9. 5