Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)
1957-04-06 / 96. szám, szombat
PÁRTÉLET Feladataink a AZ IDEI választások újabb jelentős hozzájárulás lesz népi demokratikus rendszerünk megszilárdításához. Első tekintetre úgy tűnik, mintha az életet kellemessé tevő és a magasabb életszínvonalat biztosító egyes dolgok önmaguktól jönnének létre. Nem! A nép ereje, tudása, az emberek munkája és az a tudat teszi ezt, hogy mindenki segíthet és segít abban, hogy hazánkat széppé és gazdaggá tegyük. A nemzeti bizottságokba való választások előkészületeinek jegyében élünk. Nemzeti bizottságaink tagjai, mint a nép képviselői, gyűléseken a választókkal együtt értékelték azoknak a terveknek teljesítését, amelyeket 1954 májusában tűztek ki. Ma pedig, abból a hatalmas erőből tanulva, amely mindenütt megmutatkozott, ahol a nemzeti bizottságok helyesen vezették tagjaikat és közvetítésükkel a választókat a feladatok teljesítésére, újabb célokat tűznek maguk elé, hogy sikerrel valóra válthassuk a második ötéves tervet. E célkitűzések teljesítése mind az iparban, mind a mezőgazdaságban nagy feladatokat ró a pártszervezetekre. Hiszen a járási pártkonferencia egyik irányelve, hogy a járás feladatairól, amelyeket a konferencián megtárgyaltak, mindjárt a választások előkészítésének idején tudomást szerezzenek a dolgozók. Ezért a kommunisták a füleki járásban az üzemekben és falvakon nyilvános pártgyűléseket szerveznek, amelyeken megbeszélik a pártonkívüliekkel, hogyan lehetne a leggyorsabban kiküszöbölni a nehézségeket és a fogyatékosságokat. Megvitatják ezeket a kérdéseket a Kovosmalt és a Béke-üzem agitációs központjaiban is, beszélnek a nemzeti bizottságokba való választásokról, arról, mit kell tenni a termelés hatékonyságának fokozása érdekében. Nagyok még a termelési költségek, sok a veszteség, nincs jól kihasználva a munkaidő. Mindezen gondolkodni kell. így beszéltek a kommunisták februárban a taggyűlésen. De nem maradtak csupán a hibák megállapításánál. Fokozzák a gépesítést, újítási javaslatokat tesznek. A Béke-üzemben kezdetben haragudtak, amiért próbaképpen bevezették a ciklusos grafikont. Ma így beszélnek: „Le a kalappal azok előtt, akik a cikelőkészületek idején lusos grafikont bevezették". Bizonyosan rövidesen más részlegen is bevezetik a magasabb munkaszervezést. Az üzemekben dolgozó kommunisták tudják, hogy kötelességük a választási kampányban is segíteni a falvakon. Hét agitációs központ négy üzem gondjára van bízva községeinkben. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom naponta segítséget nyújt a beszélgetések során és ellátja anyaggal az agitációs központokat. A Kovosmalt- és Béke-üzemből naponta 20— 30 elvtárs jár az agitációs központba, hogy beszéljenek a földmüvesekkel. Nagy segítség ez a falusi pártszervezetek részére, annál inkább, mivel a helybeli funkcionáriusokkal és párttagokkal együtt nagyon sok földműveshez személyesen is ellátogatnak. A KÖZSÉGEKBEN főleg most nagyon sok a munka. A pártszervezetek a választások előkészítésével foglalkoznak és naponta kapcsolatban vannak a dolgozókkal, nem feledkeznek meg arról, hogy a feladatok jó teljesítésétől függ a választások sikere. A kommunisták munkáját pozitívan értékelhetjük öbáston és Egyházasbáston, ahol a helyi nemzeti bizottsáq kommunista funkcionáriusai és a tömegszervezetek kommunistái naponta aktívan foglalkoznak a legfőbb feladattal, az EFSZek megalakításával, a beadások teljesítésével és a termelés biztosításával már a tavaszi munkák idején. Vecseklőn így sikerült megalakítani az egységes földművesszövetkezetet, amelynek 26 tagja van és naponta újabb tagok lépnek be. Sajnos, nem mindenütt dolgoznak ilyen aktívan a kommunisták a választások előkészítésében. Almágyon, Hidegkúton, Csákányházán és más községekben például a pártszervezetek foglalkoznak ugyan a választásokkal, de elfelejtik, hogy éppen az ő községükben gyenge a teripelés és még rosszabb a beadások teljesítése, úgyhogy hibát követnek el akkor, amikor azt várják, majd eljönnek a járásról megalakítani a szövetkezetet. Igaz, a járásnak segítséget kell nyújtania, de a földművesek jól tudják, hogy a felsőbb szervek dolgozói közül senki sem fog az EFSZ-ben dolgozni, és azt is tudják, hogy a községben a szövetkezet megalakítása után főleg a kezdet kezdetén szükséges lesz a pártszervezet segítsége. Döntő feltétel tehát, hogy a helyi nemzeti bizottságokban és a tömegszervezetekben működő kommunisták és funkcionáriusok hogyan járulnak hozzá az EFSZ-ek megalakításához, mivel ettől függ, hogy milyen felelősséget vállalnak majd a szövetkezettel szemben annak megalakulása után. Ezért a pártszervezeteknek még jobban kell mérlegelniök azt, milyen a földművesekkel való kapcsolatuk és jobb munkát kell kifejteniök, hogy megnyerjék őket a szövetkezetekbe való belépésre. A földművesek ma már világosan megértik, mit jelent az EFSZ a tagok számára, hogy magasabb terméshozamot érnek el, mint az egyénileg gazdálkodók. Ezért azok a kezdeti nehézségek, amelyekről a földművesek beszélnek, nem jelentenek akadályt, még ha azt állítják is, hogy ezek az akadályok nem fordulnak elő a magángazdálkodásban. Akik ezt hangoztatják azok megfeledkeznek arról, hogy gazdálkodásukkal nem képesek többet elérni és hogy a szövetkezeti nagytermeléssel szemben a magángazdálkodó nagy hátrányban van és saját maga akadályozza jobb, boldogabb életének kibontakozását. Az EFSZ-ek fejlődésével kapcsolatos nehézségek ugyanis sokkal könnyebben legyőzhetek, míg az egyéni gazdálkodásban ezek a nehézségek tartósak, fékezik a termelés fejlesztésének lehetőségeit és a gazda jövedelmét is korlátozzák. Ha a földművesek segítséget kapnak a kommunistáktól, ha a dolgokat helyesen megmagyarázzák nekik, akkor könnyen megértik, hogy jövőjük a szövetkezeti gazdálkodás útja. A JÄRÄSI PÁRTBIZOTTSÁGOK és a pártszervezetek ezt a kezdeményezést éppen a választások előkészítésének idején fejlesztik. Az emberekkel való mindennapos kapcsolatban megmagyarázzák a vitás kérdéseket. így megteremtik a nemzeti bizottságok jövőbeni tagjai munkájában a magasabb színvonal és kiszélesített jogkör ellátásának jó feltételeit. Kvak Viktor, a Füleki Járási Pártbizottság vezető titkára. Szállj költmimy, izáLLf... A tanulóifjúság komáromi járási szavalóversenyéröl HM Közös gondok — közös eredmények H a [a az üzemi és falusi pártszervezetek küldöttei a nyitrai kerületi pártkonferencián elhangzott vitából levonják a szükséges tanulságokat, akkor nemcsak az elmondottakat ismétlik majd a taggyűléseken, hanem valóban cselekvésük irányítója lesz a kerületi pártkonferencia határozata. Kerületi, járási és helyi kérdések, nagy dolgok és apróságok váltogatták egymást. Nem valamilyen pontokba szedett, szigorúan körülhatárolt felszólalások voltak ezek, de talán éppen ezért voltak olyan közel az élethez. Elöljáróban meg kell még azt is említeni, hogy a küldöttek nem fojtották magukba a konferencián résztvevő CSKP KB küldöttsége és a többi vezetők, valamint az öreg és kipróbált harcos elvtársak iránti tiszteletet és megbecsülés külső jeleit, aminek hiányát a múlt évben bizony több helyen tapasztaltuk. Sok helyen ugyanis félreértették a személyi kultusz elleni harcot, túlzásokba estek, nem nyilvánították azt a megbecsülést, tiszteletet, amelyet a vezetők és az öreg párttagok iránt éreznek, akik sok kemény harcban győzelmesen vezették pártunkat és pártszervezeteinket a kapitalista rendszer megdöntése elleni harcokban és vezetik ma is a szocializmus építésében. Miért ne üdvözölnénk azokat, akik az idősebbek gazdag forradalmi tapasztalatait a fiatalabbak harcos lendületével párosítva,, minden nehézséget leküzdve viszik előce pártunk zászlaját. A marxizmusleninizmus azt tanítja, hogy a nép a történelem formálója, de egy percre sem tagadja, sőt kiemeli, hogy a vezetőknek is nagy szerepük van a történelem alakításában. Mi sem igazolja ezt jobban, mint éppen a küldöttek felszólalásai a kommunisták tevékenységéről. 'án Pšenek (akit a mellettem ülő elvtársnő, a kerületi pártbizottság egyik dolgozója a „szövetkezetek orvosának" nevezett, mert a nehézségekkel küzdő EFSZ-eket gyorsan talpraállítja), elmondta felszólalásában, hogy régebben, különösen a párt illegalitása idején a kommunistáknak nem állt rendelkezésükre telefon, hogy feltárcsázhassák és tanácsot kérjenek a felsőbb szervektől, maguknak kellett helytállniok a párt politikájának ismeretében, nagyon sokszor önállóan kellett eldönteniök, hogy az adott pillanatban mit mondjanak, hogyan cseV lekedjenek. így érlelődtek a kommunisták agitátorokká, sajátították el a forradalmi munkastílust. Ezer meg ezer párttag dolgozik most is forraI dalmár módjára a kerületben. Végrehajtják a határozatokat s maguk is kezdeményzők, beleszólnak és alkotóan bírálnak ha hibát látnak, igyekeznek azon rögtön javítani. Azonban nem szabad lebecsülni azoknak a számát sem, akik megszokták a pártmunkában és a gazdasági vezetésben is, hogy várják a felülről lépcsőzetesen lefelé jövő utasításokat, kezdeményezések helyett jelentéseket küldenek ugyanazon a lépcsőn lefelé, s várják, hogy a papír megtegye hatását, „fentről" intézkedjenek olyan kérdésekben is, amit ők egyedül gyorsan megoldhatnának. Pšenek elvtárs körülbelül ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: „A helyszínen intézkedni, mozgósítani mindenre, amit csak meg tudunk oldani — ez a forradalmárok nélkülözhetetlen módszere, jelentéseket irogatni és várni ott, ahol gyors intézkedés kellene — ez a bürokraták módszere.' — Ha jól dolgozó falusi pártszervezetet, EFSZ-t és HNB-t akar látni, menjen a bánovcei járásba Uhrovec és Dolné Nastice községekbe, ott majd meglátja az elvtárs, hogyan lesz egy helyben topogó EFSZ-ből jó és módos szövetkezet. — Ilyen szavakkal bocsátja útnak Pšenek elvtárs azt, aki színvonalas munkát végző falusi pártszervezet iránt érdeklődik nála. S nem kis büszkeséggel teszi hozzá, hogy az utóbbi időben a kerületben egyre több az olyan falusi pártszervezet, amely eredményesen irányítja a szövetkezetben és a nemzeti bizottságokon dolgozó kommunisták munkáját. Természetesen nemcsak a falvakban, de az üzemekben is felélénkült a pártmunka. A pártalapszervezetek munkájának eredményeként született meg a nyitrai kerület üzemeinek szocialista versenyfelhívása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére. Eddig több mint 120 üzem dolgozói a tervszerűség teljes betartásával túlteljesítették feladataikat. Sok kiváló dolgozó, szakmája mestere méri össze tudását, képességét más gyárakban dolgozó, szaktársaival. Olcsóban és jobban dolgoznak, mint a múlt évben. Az önköltséget majdnem három és félmillió koronával csökkentették. A kerület üzemei tizenötmillió korona értékű áruval gyártottak többet az előirányzottnál. A felszólalók büszkén beszéltek az eredményekről, ha nem is egy és ugyanazon szavakkal, de szavaik értelme nem volt más, mint „közös gondok — közös eredmények". — A kommunisták ott vannak a kerület minden falvában, üzemében, bányájában és még több értékeket teremthetnek, ha még többen válnak kezdeményezőkké, cselekvőkké — mondja többek között Dobias elvtárs, a handlovai Nagybánya üzemi pártszervezetének elnöke. A nyitrai felhívás konkrét eredményeként a handlovai bányák mélyén is kiváló teljesítmények születnek. Kemény verseny folyik, nemcsak azért, hogy határidő előtt teljesítsék a fejtés tervét, hanem azért is, hogy több ezer tonna szenet adjanak hazánknak terven felül, s minden tonna szén kifejtésének önköltségét 7 koronával csökkentsék. 'T'öbb felszólaló beszélt pártalapszervezetüknek új tagokkal való megerősítéséről főleg a munkások, szövetkezeti parasztok és műszaki értelmiség soraiból. Mélyebb baráti kapcsolatot teremtenek a pártonkívüliekkel. Mind több kommunista érzi, hogy építő munkánk nehéz, sokszor bonyolult, de szép feladat. Növekszik a kommunisták felelősségérzete. Sokan hangsúlyozták, hogy még magasabbra kell emelni a párttagság magasztos fogalmát, ami nem valami elvont fogalom, hanem elsősorban a tettekben kell megnyilvánulnia. A kommunista, aki példamutatóan doltjozik, agitál, szervez, nagyobb eredmények elérésére buzdít, az tettekkel mutatja meg, milyen nagyszerű dolog a párt tagjának lenni, a nép ügyét szolgálni. A párt erejét az adja, hogy tagjai egységesen, fegyelmezetten hajtják végre és harcolnak pártunk határozatainak valóra váltásáért. Elmondhatjuk, hogy a kerületi konferencia sok tanulságot adott a járási pártbizottságoknak és a pártalapszervezeteknek. Ha a pártszervezetek, a kommunisták fáradhatatlan agitációval megnyerik a tömegeket, hogy a gazda szemével munkaversennyel törekedjenek növelni a termelés hatékonyságát, ismét nagy lépéssel mehetünk előre a nép jólétének fokozása útján. Erdősi Ede Kétnapos ünnepe volt a komáromi járás tanulóifjúságának. Szlovák és magyar nyelvű szavalóversenyt tartottak a komáromi Úttörő-otthon előadótermében. A tanítókból és a Magyar Területi Színház művészeiből összeállított bíráló bizottság elé egymás után léptek a kicsinyek és nagyok, fiúk és lányok. Csillogó szemmel álltak a dobogón, a reflektor fényében és adtak számot felkészültségükről, tudásukról, irodalom-szeretetükről. A padsorokban ülve néztem a kipirult arcú diákokat, amint szavaltak, előadtak és Petőfinek „Költőnek lenni ..." c. verse jutott az eszembe: „Nem, költészet, nem hagylak el soha, Mert nem hagyhatlak el! Táplálni foglak a gyötört kebelnek Legforróbb vérivel. Nem bánom, tépj, eméssz, Másoktól meghallgatást nem várok, Azért énekelek, költök, Míg végső csepp vérem ki nem szivárog". Igen, ezek mind egy-egy kis Petőfik, mert szeretik a költészetet, a szépet, a felemelőt. A szavalóverseny nem kötelező, ide azok jöttek, akik munkájukon, tanulásukon felül is akartak tenni valami szépét anyanyelvük szeretetében, szolgálatában. Igen szép számmal vonultak fel a járásbeli iskolák is. Mind az aranyosi, mind a gutái Iskola a tavalyi verseny óta nagyon sokat fejlődött. Diákjaik jobban szavaltak, mint a múlt évben és ha az idén még kissé érezhető volt a városi (tehát komáromi) és a vidéki diákok szavalatai közötti különbség, minden jel arra mutat, hogy az évek folyamán ez eltűnik. A verseny színvonalas volt. A múlt évihez viszonyítva hatalmas lépést jelent előre, hogy az idei verseny nem a „szavaló-primadonnák" versenye volt már, hanem olyanok is versenyre keltek, akik eddig még nem szavaltak. Próbálkoztak, és ha nem lettek is elsők, de az első lépést megtették az előadóművészét, a szavalás művészete útján. A tanítók és tanárok foglalkoznak a diákok szavaló- és előadó-készségének fejlesztésével. Ez látható az eredményekből. A járás lelkes iskolaügyi vezetői, Dringuš és Dian tanfelügyelő elvtársak nagy súlyt fektetnek a tanulóifjúság esztétikai nevelésére. Lelkes szervezőmunkájuk eredménye volt a szép járási verseny. A szocialista nevelés terén, az új ember típusának kialakításában jelentős szerepe van az esztétikai nevelésnek, mely nem korlátozódhat csupán egy-két tantárgyra, a „szép" meghatározását nem lehet csupán elméletben tanítani: a szépet mutatni kell, adni kell, az ízlést nevelni kell. Erre igen alkalmas eszköz az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal által indított diákszavalóverseny-mozgalom, mely ma már nem csupán egy-két jó szavaló, egy-két iskola ügye, hanem minden diáké, minden iskoláé és a miénk is, akik a kultúra hivatásos munkásai vagyunk. Minden jó szavalat, minden szépen kiejtett szó és szépen átélt vers örömmel tölti el a hallgatót, szülőt, tanítót, diákot és színészt egyaránt. Az anyanyelv fejlesztése minden tanító legszentebb kötelessége. Ezért minden alkalmat meg kell ragadniok, hogy a tanulókat szép beszédre, a szép kifejezésmód elsajátítására megtanítsák. Minden tanítónak bele kell kapcsolódnia ebbe a szép mozgalomba, nem csupán azzal, hogy a diákokat előkészíti egy-egy szavalóversenyre, hanem azzal is, hogy maga is szaval és ezzel szép példát mutat diákjainak. Az idei komáromi járási szavalóverseny valóban az új embert formáló költészet nagy ünnepe volt. A diákok egy klasszikus és egy élő költő vagy elbeszélőművét adták elő. Örömmel hallottam azt is, hogy diákjaink sokat szavaltak szlovákiai magyar költőktől, Dénestől, Verestől, Gály Olgától és másoktól. És nagyon pozitívan kell értékelnünk azt a tényt, hogy a szlovák szavalóversenyen nagy számmal képviselték magukat a magyar isklók, magyar anyanyelvű tanulóikkal, és az eredmények azt mutatják, hogy sikerrel. A két nemzet diákjainak ez a szavalóversenyen mutatott nemes versengése a két nép ifjainak összeölelkezését jelenti, a közös haza építésének szándékát, és azt, hogy akár szlovákul, akár magyarul szavalsz, a szépet, a jót szolgálod. Síposs Jenő, a komáromi Magyar Területi Színház tagja. MM M< MMM M< MMMM M< M< M< MMHMMM M< A politechnikai oktatás fejlődése iskoláinkban Az Iskola- és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala központi tervezetet dolgozott ki az iskolai politechnikai oktatás fejlesztéséről. 1960-ig az öszszes iskolákat ellátják anyagi eszközökkel a politechnikai oktatásra. A nyolc-, tizenegyéves- és pedagógiai iskolákban szaklaboratóriumokat létesítenek a természettudományok tanítására. Ezenkívül iskolai műhelyeket rendeznek be, a nemzeti iskolák mellett pedig munkasarkokat létesítenek. Az iskolák kísérleti célokat szolgáló földterületeket és megfelelő szerszámokat kapnak, •iiliíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii KULTURÁLIS HÍREK A közeljövőben iparművészeti kiállítás nyílik meg a prágai Hybern utca kiállítási csarnokban. A kiállításon több mint 500 iparművész és 140 képzőművész iparművészeti remekművei fognak szerepelni. A párizsi rádió cseh népdalokat közvetített a Paris—Inter adósávon. A lemezeket a Csehszlovák Rádió ajándékozta a francia rádiónak viszonzásul francia zenei hangszalagfelvételekért. (2állák, k erem. ? ... hogy tavasz van, a természet új ruhába öltözik? Ne vegye hát senki zokon, ha a nők is új mezben akarják megünnepelni a tavasz ébredését. Magam is befordulok az egyik nagy textilüzletbe, hol rajtam kívül sok asszonytársam válogat a selymekkel, szövetekkel, lenge santungokkal terhes pultokon. Azt mondja nekem a csinos elárusítónő: — Ebből tessék venni — és elém tesz egy habkönnyű, valódi selyem teI kereset — magam is ebből csináltattam, ugye gyönyörű? Elönt a pillanat nagysága, ez a pár szó többet jelent számomra a legpontosabb statisztikánál is. Vége annak a világnak, mikor a kis elárusítólány koj pott ruhájában árulja a részére elér! hetetlen drága ruhákat, kalapokat a szerencsés kiválasztottaknak és ő maga legfeljebb témául szolgált a költőknek hamis romantikával megírt dalaikhoz a. szegény kis midinettről. Nem, kérem, ma ö is ugyanabból a selyemből készítheti el ruháját, mint akármelyik vevője. Legfeljebb csinosabb lesz benne, mert megvesztegetően fiatal. ...azt a hosszú kígyót, melyet reggel hétkor munkába induló dolgozó nők és férfiak, később nyugdíjas nénik meg bácsik, sőt iskolás gyerekek képeznek Bratislava egyetlen gyorstisztítója előtt a Fučík utca sarkán, szelben, esőben, hóban, nyáron pedig ájult melegben, mindegyikük karján több-kevesebb tisztításra váró ruhadarabbal? Mert ugyebár tisztaság fél egészség, ruha teszi az embert és a többi, szóval ott áll a sok ember, idegesen nézegetve órájukra, az öregebbek — és ezt kitűnő ötletnek tartom — kis turistaszékeket is hoznak magukkal. Bent az üzletben pedig a két dolgozó nő nem győzi a munkát. Néha megjelenik a vállalat ruhaszállító autója és újra elviszi a már kitisztított ruhákat vissza a gyárba, mert nem fér el a helyiségben. Ezzel szemben, a szemben levő sarkon újonnan, neonfényekkel felszerelt kocsma virít, reggel tízig lezárt ajtóval, mert hiszen éjjel már teljesítette, sőt túlteljesítette a tervet. £s hamiskásan odakacsint a szemben álló emberkígyóra, mintha mondaná: — Látod,inkább idejönnél, nem kellene sorban állnod. Kitűnő italokkal szolgálok, zenével, jó hangulattal! Ebből a hangulatból a környék békés lakói is Ízelítőt kapnak, olyan mértékben, hogy elmegy a kedvük az alvástól. Ami végtére nem is baj, mert legalább pontosan mennek munkába. Hogy akik a kocsmában a ricsajt csinálják, mikor mennek munkába, az örök rejtély előttem. Annyi üzlet, iroda hurcolkodik egy másik helyiségbe, milyen szép is lenne, ha egy napon e két üzletet felcserélnék, a nagy helyiségekbe a tisztítót, a kis helyiségbe a kocsmát. Bár nekem az ellen sincs kifogásom, ha a kocsmát végképp likvidálják, van ilyen elég úgy is. Simkó Margit ÜJ szö 1957. április 6. 5
