Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-01 / 91. szám, hétfő

N. A. BULGÁNYIN ÜZENETE A DÁN MINISZTERELNÖKNEK A Szovjetunió felkészült! hogy az agresszoroknak döntő csapással válaszoljon A Nyugat háborús előkészületei veszélyeztetik a NATO tagállamait is Dánia komoly és elkerülhető veszélynek teszi ki magát Dánia biztonságának legmegbízhatóbb útja Äž egy évvel ezelőtt aláírt szovjet—dán közleményben kifejeztük az időszerű nemzetközi problémák megoldásához vezető út keresésére irányuló törekvéseinket, valamint a két ország" közötti kapcsolatok további fejlesztésének kívánságát. Ön később a nemzetközi helyzetről tett személyes kijelentésében hangsúlyozta annak szükségességét, hogy lépéseket kel! tenni a nemzetközi feszültség enyhítésére és felszólított ar-. ra, hogy nem szabad megfeledkezni a végső célról, amelyre az emberiség törekszik — a nemzetek közötti kölcsönös megértésről. Ezekkel a helyes és nagyon időszerű nézetekkel csakis azonosíthatjuk magunkat. Azonban alig múlott el az új háború közvetlen veszedelme, amely a nemzeteket 1956 őszén fenyegette, már ismét történtek olyan kísérletek, amelyek a nemzetközi helyzet komplikálására és a nemzeteknek a háborús veszedelem fokozásához vezető útra terelésére irányulnak. Lehet-e másnak minősíteni például á külön küldetéssel megbízott amerikai atomegységek elhelyezésének terveit a NATO és más olyan katonai tömbök tagállamainak területén, amelyeknek élén az USA áll? Az európai nemzeteket, különösen azokat, amelyek a múlt világháborúban a hitlerista Németország támadását átélték, A moszkvai lapok március 31-én -közölték N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének H. Ch. Hansenhez, Dánia miniszterelnökéhez intézett üzenetét. Az üzenet a többi között így szól: szükségképpen nyugtalanítja a NATO azon elhatározása, hogy a nyugatnémet kamarilla kezébe atomfegyvert ad. Ha a dolgot tárgyilagosan nézzük, el kell ismerni, hogy ezek a háborús előkészületek nemcsak azon országokra veszedelmesek, amelyek ellen irányulnak, hanem ugyanúgy ezen előkészületek részvevőire is, különösen azokra az országokra, amelyeknek — mint például a NATO európai tagállamainak — a fegyveres támadások támaszpontjai és a fő felvonulási helyek szerepét szánták. Meg kell Önnek mondanom, hogy az Északatlanti Tömb ezen katonai előkészületeinek megvilágításában Dánia álláspontja felkelti a szovjet kormány figyelmét. 1952 októberében a dán kormány hivatalosan közölte a Szovjetunió kormányával, sohasem engedi meg, hogy Dánia területét bármilyen állam elleni támadásra használják fel. A NATO háborús politikája veszélyezteti Dámát Tény, hogy Grönlandot, a dán terület hatalmas részét már régen az USA katonai támaszpontjává alakították át és a valóságban kivonták Dánia ellenőrzése alól. A dán terület európai részét a NATO parancsnokságának tervei szerint kiépített katonai repülőterek és katonai tengerészeti támaszpontok hálózata borítja. Dánia katonai támaszpontjainak és fegyveres erőinek irányításában amerikai és brit kiképzők működnek. Ilyen feltételek között nincs semmiféle kezesség* arra, hogy a Dániában kiépített katonai támaszpontokon a NATO parancsnokságának jelére néhány órán belül nem jelennek meg külföldi katonai erők, amelyeket a békeszerető országok elleni támadásra használnak. Amint a közel-keleti események igazolták, a nagyhatalmak, a NATO tagállamai háborús akciókat robbanthatnak ki anélkül, hogy arról kiértesítenék a kis országokat, melyek szövetségeseik az Északatlanti Tömbben. A helyzet azonban még jobban elmérgesedne, ha Dániában atomfegyverekkel felszerelt külön küldetéssel megbízott jamerikai egységeket helyeznének el. A szovjet kormány egyáltalán nem Skar túlozni, azonban kertelés nélkül meg kell mondanom, hogy Dánia azáltal, hogy megengedi, hogy egyes hatalmak katonai előkészületeibe bevonják, nagyon komoly és felesleges rizikót vállal. Higyje el, miniszterelnök úr, hogy a szovjet emberek, akik a második világháborúban átélték az imperialista agresszió minden borzalmát, egyáltalán nem óhajtják, hogy a Szovjetunió, Dánia vagy bármilyen más ország atombombázásnak, vagy más pusztító fegyver hatásának legyen kitéve. Senki sem vonhatja meg a Szovjetuniótól, vagy bármely más országtól az önvédelem természetes jogát. A szovjet kormány nem teljesítené kötelességét a Szovjetunió nemzetei iránt, ha az agresszióra nem felelne olyan haladéktalan intézkedésekkel. amelyek az agresszornak szánt döntő csapás megtevésére irányulnak. A szovjet kormány az ellene kiépített támaszpontok hálózatára megfelelő intézkedésekkel válaszol. A szovjet állam biztonságának érdekei természetesen arra kényszerítenek minket, hogy olyan intézkedéseket foganatosítsunk, amelyek lehetívé tennék az agresszor felvonulási helyeinek felszámolását, amennyiben háborút robbantana ki a Szovjetunió ellen. A korszerű fegyverek pusztító ereje oly hatalmas, hogy az olyan kis területekkel rendelkező országok számára, amilyen Dánia, a külföldi államok által kiépített támaszpontok az atomháború kirobbantása esetén öngyilkosságot jelentenének. Nem nehéz elképzelni, mit jelentene Dánia számára a jelenlegi fegyverek alkalmazása az agresszornak Dánia területén elhelyezett támaszpontjai ellen. Ezzel kapcsolatban elég rámutatni arra, hogy egyetlen hidrogénbomba robbanása a kísérletek szerint száz kilométernyi körzetben mindent elpusztítana. S ilyen esetben nemcsak egy bombát alkalmaznának. Ha Dánia helyzetéről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagyni még egy jelentős tényt. Elég egy tekintetet vetni Európa térképére, hogy rájöjjünk, Dániának világrészünk kis államaitól eltérően egészen rendkívüli szerepet kell betölteni. Dánia jelentős nemzetközi víziútak őre, amelyektől függ a balti államok tengeri összeköttetése az egész világgal és bizonyos mértékben ezen országok nemzeteinek biztonsága is. Ez a tény Dánia vezetőire nagy felelősséget hárít más nemzetekkel szemben, mert Dánia külpolitikája a Balti-tenger partján fekvő államok nemzeti érdekeit közvetlenül érinti. Megjegyzendő, az Északatlanti Tömb vezető tényezői egyáltalán nem titkolják, hogy Dánia területe elsősorban mint olyan pozíció érdekli őket, amely a NATO parancsnokságának kezében a Baltitenger kapujának birtoklását jelentené. Ogy véljük, hogy Dánia, melynek érdekei elválaszthatatlanul összeforrtak Európa keleti és nyugati országainak érdekeivel, sokkal megbízhatóbb utat találhatna biztonságának megvédésére, mint azt a politikát, mely Dánia sorsának olyan hatalmak katonai csoportjával való egybekapcsolására törekszik, amelynek céljai egyáltalán nem irányulnak Európa igazi biztonságának megtartására. Nem gondolja-e miniszterelnök úr és az ön kormánya, hogy sokkal előnyösetib volna Dániára, s más országokra, melyeknek érdeke az európai béke megszilárdítása, ha Dánia biztonsága problémájának megoldására más utat keresne, például függetlenségének és területi sérthetetlenségének nemzetközi kezességében mindaddig, amíg Európában nem épül ki a kollektív biztonság hatékony rendszere, amely minden résztvevőnek biztosítja a békés, fejlődést? Ügy véljük, hogy ez a kérdés gondos tanulmányozást érdemel. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az államok közötti békés kapcsolatok és együttműködés útjainak és formáinak sokkal rugékonyabbaknak és sokoldalúaknak kell lenniök és minden ország sajátos helyzetéhez, sajátos érdekeihez kell alkalmazkodniok, akár nagy, akár kis államról is van szó, nem pedig a „hidegháború" alapján létesült agresszív tömbökhöz, amelyek ugyarcsak védelmi tömbök létesítését eredményezik, mert elmélyítik az államok közötti bizalmatlanságot és ellenségeskedést. Az együttes erőfeszítés biztosíthatja az európai békét A szovjet kormány által az utóbbi években az európai biztonság kérdésében előterjesztett javaslatok alapja Äppen az a gondolt, hogy egyesítsék valamennyi európai állam erőfeszítését társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül. Ki kell jelentenem, hogy nem hallottam eddig egyetlen legalább egy kissé meggyőző indokot azon nézet ellen, hogy az európai biztonságot a legjobban éppen az államok együttes erőfeszítésével lehet biztosítani és meg vagyunk győződve arról, hogy ezt a feladatot előbb-utóbb megoldjuk. Engedje meg miniszterelnök úr, hogy kifejezzem azon reményemet, hogy a kormány, melynek élén áll, azon ország kormánya, amely a múltban nem egyszer volt az agresszió áldozata, kellő figyelmet szentel a szovjet javaslatoknak és maga is hozzájárul az európai biztonság biztosításához vezető és minden érdekelt félre elfogadható konkrét utak kereséséhez. Országaink ez irányú együttes törekvései teljes mértékben megfelelnének kormányküldöttségeink egy évvel ezelőtt Moszkvában megkötött egyezményének. A Szovjetunió és Dánia között megvannak az eredményes együttműködés lehetőségei OJ szó 1957. április 3. (Folvtatás az 5 oldaloni. A szovjet nép, amely országában a békés építés hatalmas programját teljesíti, mindennél jobban óhajtja, hogy éppúgy, mint más országok nemzetei, biztosítva lássa annak lehetőségét, hogy minden erejével kizárólag az építő munkával foglalkozhassék. Ezért a szovjet kormány kitartóan arra törekszik, hogy az államok és elsősorban a nagyhatalmak végre a leszerelési tárgyalásokról a gyakorlati lépésekre térjenek át. Meg vagyunk győződve arról, hogy a dán népnek is — amely érthető okokból a háború szenvedő alanya lenne — létérdeke a leszerelési probléma megoldása. A Szovjetunió kormánya és a szovjet nép teljes szívből kívánja Dánia népének a boldog, nyugodt életet és fellendülést. Mi a Szovjetunióban mindig nagy jelentőséget tulajdonítottunk és tulajdonítunk a Dániával való kapcsolatok fejlesztésének. Ön minden bizonnyal egyetért azzal, hogy a szovjet és a dán kormány vezető tényezőinek tavalyi találkozása új távlatokat nyitott a két ország együttműködésének bővítése előtt. Az őszinte és baráti beszélgetések, amelyeket önökkel folytattunk, kétségkívül hozzájárultak ahhoz, hogy kölcsönösen megértettük egymást. Tanácskozásaink már gyakorlati eredményeket is hoztak a dánszovjet ^kapcsolatok javulása terén Bármennyire is örömteljesek az első lépések a szovjet-dán kapcsolatok kibővítésében, nézetünk szerint távolról sincsenek teljes mértékben kihasználva ezen kapcsolatok fejlesztésének lehetőségei. Nem fér kétség ahhoz, hogy az országaink közötti bizalom és együttműködés megszilárdítása révén kölcsönösen előnyös kereskedelmi és kulturális kapcsolatok további fejlesz tését és az országainkban szerzett tudományos és technikai tapasztalatok kicserélését érhetjük el. Nézetünk szerint ez nagy hasznot jelentene a Szovjetunió és Dánia népeinek. Rövi den szólva megvannak a két ország közötti baráti kapcsolatok további bővítésének és javításának nagy lehetőségei és úgy vélem, egyetért velem abban, hogy kormányainkra ez irányban nem csekély feladat vár. Tudom, mily kedvező befolyással van az országok kapcsolatainak fej lesztésére az őszinte eszmecsere, ezért fordulok önhöz ezzel a levéllel. Munkatársaim és én mindig szívesen vesszük, ha megismerhetjük az ön nézeteit a dán-szovjet kapc-ilatok fejlesztéséről és a nemzetközi helyzet ama kérdéseiben, amelyek országainkat ' j y arán t érdeklik. A magyar párt- és kormányküldöttség visszatért a Szovjetunióból Moszkva, (ČTK) — A kijevi repülőtéren, amelyet ünnepélyesen feldíszítettek, március 31-én a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségétől N. T. Kalcsenko, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnöke, D. Sz. Korotcsenko, az USZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. V. Podgornij, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, további hivatalos személyiségek és az ukrán főváros dolgozói búcsúztak. Budapest, (ČTK) —i A Budapest melletti Feri-hegyi repülőtérre március 31-én 13 órakor Iljusin szovjet repülőgépek szálltak le. A repülőgépekkel 11 napi szovjetunióbeli tartózkodás után'megérkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-parasztkormány küldöttsége Kádár Jánosnak, a párt Központi Bizottsága elnökének és miniszterelnöknek vezetésével. A repülőtéren a küldöttséget dr. Münnich Ferenc, a miniszterelnök első helyettese, Marosán György államminiszter. Biszku Béla belügyminiszter. Rónai Sándor, a magyar nemzetgyűlés elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt végrehajtó bizottságának tagjai, a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai, közöttük V. V. Asztafjev, a Szovjetunió budapesti ügyvivője, és dr. J. Viktory, a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykövete, a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet, valamint a budapesti üzemek számos képviselője fogadta. A repülőtéren vörös zászlóval felsorakoztak a csepeli munkásőrség egységei és a díszszázad. A díszszázad szemléje után a visz-: szatért küldöttséget dr. Münnich Ferenc, a miniszterelnök első helyettese és a párt Központi Bizottságának tagja rövid beszéddel üdvözölte, amelyre Kádár János miniszterelnök, a külI döttség vezetője válaszolt. Befejeződött Ausztria Kommunista Pártjának XViS. kongresszusa Bécs (ČTK) — Március 31-én a délutáni órákban véget ért Ausztria testvéri Kommunista Pártjának kongresszusa. Az Ausztria egész területéről érkezett küldöttek 4 napon át azokkal a problémákkal foglalkoztak, amelyeket a kongresszus előtt két alapokmányban fektettek le. Ezen okmányok fő gondolatait a széleskörű kongresszus előtti vita során tüzetesen kidolgozták a kongresszus fő beszámolóiban. A kongresszus vitája nyílt és harcos volt. A vita során igazolást nyert a kitűzött kérdések sürgőssége. A kongresszus tanácskozása megmutatta, hdgy a fő kérdés, amit a pártnak meg kell oldania, a munkásosztály egysége. Ezért nemcsak Koplenig és Fürnberg elvtársak, akik a fő beszámolókat tartották, hanem a küldöttek többsége nagy figyelmet szentelt főképp a párt viszonya kérdésének a szocialista párt tagjai iránt. A kapcsolatok és az együttműködés felvételében, a szocialista párt tagjaival a dolgozók mindennapi követeléséért való harcban a párt azt a feltételt látja, hogy a szocialista párt tagjait fel kell szabadítani az opportunizmus befolyásától és meg kell teremteni a munkásosztály egységét Ausztriában. Ezen alapproblémák megoldására irányulnak a kongresszus főbb határozatai. Ezek közé tartozik a gazdasági harcokról, az ifjúság között végzett munkáról és az elnöki választásokról szóló határozat. Az elnöki választások során a párt törekedni fog a dolgozókkal, a szocialista párt tagjaival való együttműködés felvételére dr. Denk a reakció jelöltje elleni közös harc alapján. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a Központi Bizottságot és tevékenységét, valamint a kongresszusi fő okmányokban kifejezett új pártvonalat. A kongresszus elítélte a párt volt tagjainak, Pölzlnek és Schollnak tevékenységét, akik a magyarországi események idején pártellenes álláspontra helyezkedtek és később elhagyták a párt sorait. A vita azt mutatta, hogy a párt a magyarországi események idején kemény próbára volt téve, azonban a párt magva szilárdnak bizonyult, kiállta a próbát és megerősödött. A kongresszuson nyíltan beszéltek a párt munkájában előforduló hibákról. A küldöttek többsége azonban a Központi Bizottság nézetével összhangban védelmezte azt az álláspontot, hogy a dolgozókat nem lehet megnyerni a múlt hibáiról folyó vitával, hanem elsősorban politikai, szervezőmunkával a tömegek soraiban és határozott küzdelemmel a dolgozók létérdekeiért. A kongresszus határozottan elítélte a nemzetközi munkásmozgalom revizionista irányzatait. Megerősítette Ausztria Kommunista Pártjának hűségét a proletár internacionalizmus iránt és hangsúlyozta, főképp a párt szolidaritását a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a Szovjetunióval — mint a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom központjával —. valamint a népi demokrácia országaival. Ezen elv mellett állást foglaltak a kongresszuson képviselt testvéri pártok küldöttei is. Ebben az értelemben a kongresszus a munkásosztály forradalmi mozgalmának jelentős nemzetközi eseménye volt. A kongresszus jóváhagyta Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével való baráti kapcsolatok felvételére irányuló törekvését. A párt kongresszusa azonban nem ért egyet a Jugoszláv Kommunisták Szövetségében elhangzott olyan nézetekkel, amelyek tagadják a szocialista országok és kommunista pártok egységének szükségességét. Ausztria Kommunista Pártjának kongresszusa azt a nézetet vallja, hogy a kommunista pártok szolidaritása és a szocialista tábor egysége múlhatatlanul szükséges a nemzetközi osztályharcban. A kongresszus valamennyi határozati javaslat és javaslat jóváhagyása után megválasztotta a párt új vezető szerveit. A kongresszus megválasztotta a 69 tagú új központi bizottságot, amelybe a többi között Johann Koplenig, Friedl Fürnberg, Franz Honner, Erwin Scharf, Gottüeb Fiala elvtársakat, az osztrák munkásosztály bevált harcosait választották. A kongresszus küldöttei ezután megválasztották a Központi Bizottság póttagjait és a központi revíziós bizottságot. S. Lloyd angol külügyminiszter beszéde London (ČTK) — Selwyn Lloyd angol külügyminiszter március 30-án Cheshamban a konzervatív párt wirrali választási körzetének értekezletén beszédet mondott. Említést tett a bermudai értekezlet eredményeiről. Megkísérelte megdönteni a brit közvéleményben elterjedt azon meggyőződést, hogy a bermudai értekezlet gyakorlatilag Nagy-Britannia kapitulációját jelentette az USA követelései előtt. „Nyíltan beszéltünk — mondott a Lloyd — és kifejtettük nézetünket. Ez egyáltalán nem volt gépies egyetértés minden kérdésben, vagy azonnali engedékenység minden pontban". Lloyd kijelentette, hogy azon határozat ellenére, amely megszüntette Makarios érsek száműzetését, a brit kormánynak nincs szándékában változtatni ciprusi politikáján. Lloyd a közeikeleti helyzettel foglalkozva kijelentette, hogy „NagyBritannia beavatkozását" e területen, — ami alatt az Egyiptom elleni agressziót értette — „helyesnek" találja. Amint Lloyd szavaiból kitűnik, a brit kormánynak továbbra is szándékában áll gátolni Egyiptom szuverén jogainak felújítását a Szuezi-csatorna kérdésében. Lloyd beszédének befejező résziben Nagy-Britannia gazdasági helyzetével foglalkozott. ! Sztrájkolnak a spanyol bányászok Párizs (ČTK) — A spanyolországi Oviedo tartomány szénbányáiban tart a bányászok bérsztrájkja. A spanyol hatóságok erőszakkal akarják elnyomni a bányászok sztrájkmozgalmát. A Francé Presse hírügynökség a spanyol rádió közlése alapján beszámolt Astúria kormányzó nyilatkozatáról. A nyilatkozat rámutat arra, hogy Oviedo tartományban jelenleg katonai egységeket, polgári gárdát és fegyveres rendőrosztagokat helyeztek el, és hogy a polgári hatóságok funkciójukat katonai hivataloknak adták át. E napokban a sztrájkoló munkások nagy csoportját katonai szolgálatra hívták be.