Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-04 / 94. szám, csütörtök

A MAGYAR NEP ÜNNEPE WmiméM 'iHiü^ IM^piits Í i í T^f 1 i r y '' » J­i** L - ív': * • 1 M < " A v " í j ílf; ff ô-» - • v ŕ L M ÉS& • Hl <' - • /f* A felejthetetlen áprilisi napok em­lékére, amikor 1945-ben Magyarorszá­got a szovjet hadsereg felszabadította a hitlerista uralom alól — április 4­ét — a magyar nép államünnepként üli meg. A magyar nép legnagyobb ünnepét az idén is megünnepli, mint a múlt években — és ez az ünnep mégis kü­lönös körülmények között zajlik le. Az első április 4-e lesz az után, hogy az októberi esemé­nyek véres ko­molysággal állítot­ták a magyar nép elé a kérdést: népi vagy fasiszta Ma­gyarország? Az el­cő április 4-e lesz azóta, hogy a szo­cializmus építésé­nek gondolata és gyakorlata Magyar­országon súlyos, de tanulságos tűz­próbát állott ki. A magyar nép tizenkét esztendő­vel ezelőtt vált iga­zán függetlenné és szabaddá a Habs­burg-monarchia négyszázé ves el­nyomása és a hu­szonötéves fasiszta Horthy-rendszer uralma után. A fel­szabadult magyar nép bátran meg­kezdte a régi rend­szer tamaszainak lebontását — a fa­siszta rendszer, a tőkés és földbirto­kos uralom marad­ványainak felszá­molását — és ez­zel egyidejűleg budapesti utcákon gyújtott könyvmág­lyák, a horthysta fasiszta elemek ga­rázdálkodása, a tőkések és nagybir­tokosok visszatérése, mind a „sza­badság" jelszava alatt történt. A be­csületes embereknek nagyon hamar fel kellett ismerniük, hogy ez a jelszó hamis és felmerült a kérdés: milyen szabadságért és demokráciáért harcol­nak tulajdonképpen? Kit szolgálna ez máf\ SÄI® |§ mm 11 /ív.' • '' ^ mmmm^^^m I Btl? ffl A nógrádi széntröszt az ellenforradalom következtében beállott nagy nehézségek ellenére elérte már a múlt évi . szeptemberi termelés színvonalát. Képünkön a 40-es szá­megkezdte a népi mú CS 0p 0 rf tagjai robbantásra készülnek. Az előtérben demokratikus or- g er2 e f eren c tűzmester, a háttérben Horlányi András és Svanyik János áll. szág építését, a szocializmus építé­sét. Mindez elsősorban azért követ­kezhetett be, mert Magyarországot nem más, hanem szovjet hadsereg szabadította fel. A magyar nép ha­zájának felszabadulása óta sok jelen­tős sikert ért el, nagy haladást tett gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ezek a sikerek Magyarország törté­netéből kitörülhetetlenek és nem sza­bad megfeledkezni róluk azért, hogy az ellenforradalmi felkelés, előtti utol­só években az állam és a párt vezető­sége hibákat követet" el. Akkor sem, ha ezek a hibák súlyosak voltak és súlyos következményekkel jártak, úgy­hogy ezeket a hibákat a külföldi és hazai reakció felhasználhatta arra, hogy támadást intézzen a népi demok­ratikus rendszer alapjai ellen. Ezek a hibák azonban mégiscsak olyan hi­bák voltak, amelyek nem érintették a szocialista rendszer lényegét és jelen­tőségük csak másodrendű. A sikerek és hibák kérdését ma így értékeli a magyar nép túlnyomó több­sége. Ezért az ellenforradalmi felke­lésre tett kísérlet annál jobban el­vesztette lába alól a talajt, minél jobban felismerte a magyar nép, hogy a felkelés vezetői nem a hibák kikü­szöbölését akarják, hanem a nép szo­cialista vívmányainak felszámolására törnek. Ezért játszotta el oly hamar gyászos szerepét az ellenforradalom szövetségese, az áruló Nagy Imre. És ezért nyerte el és tartotta meg a ma­gyar nép forró támogatását a forra­dalmi munkás-parasztkormány, amely bebizonyította, hogy a hibákat ki akarja javítani, az ellenforradalmat azonban kemény kézzel letöri. A magyar nép egyre világosabban ismeri fel, hogy mindaz, ami október­ben történt, nem nevezhető forrada­lomnak, bárhogy igyekeztek kezdettől fogva a Nyugaton ilyen színben fel­tüntetni az eseményeket — nem volt Bz más, mint ellenforradalom. Forra­dalmát. nagy forradalmát Magyaror­szág a háború után élte at, amikor ki­űzte a horthystákat, tőkéseket és nagy­birtokosokat és amikor megkezdte a szocializmus építését. Hol maradna a történelem logikája, ha egyszeriben forradalomnak nevezné e háború utáni folyamat ellenkezőjét, olyasvalamit, amit ugyanazon hadsereg egységeinek segítségével kellett meg­akadályozni, amelynek a fasizmus fe­letti győzelme már 12 évvel ezelőtt megteremtette az igazi forradalom elő­feltételeit Magyarországon? A forradalmak a nemzet életének döntő eseményeit jelentik és mindig a haladás felé mutatnak. Ilyen esemé­nyekről volt szó például 1945-ben és a későbbi években. De 1956 októbe­rében ennek éppen ellenkezője történt, erről a tények egész sora tanúskodik: a gyárosok megkísérelték, hogy ismét az üzemek uraivá legyenek; a parasz­toknak földjüket és a szövetkezet föld­jét gyakran fegyverrel kezükben kel­lett megvédelmezniök a nagybirtokosok ellen, akik ismét felütötték fejüket. A kommunisták és a demokratikus •eiirjnllíQzású emberek legyilkolása, a a szabadság és demokrácia, amelynek nevében Magyarországra visszatér a fehér terror? A legsúlyosabb pillanatban, mikor a magyar népnek a jobb élet felépítés­sére fordított minden törekvése koc­kán forgott, a magyar nép segítsé­gére — törvényes forradalmi munkás­par^sztkormányának kérésére — szovjet egységek siettek. Joga volt a magyar kormánynak e segítséget kérni? Magyarországon e kérdésre most így felelnek: ha a burzsoázia azt ál­lítja, hogy 1919-ben Horthynak joga volt Magyarországra behozni külföldi fegyveres intervenciós egységeket (többek között francia szenegalokat is) és vérbe fojtani a Magyar Tanács­köztársaságot, akkor a magyar népi kormánynak sokkal nagyobb joga volt felkérni a magyar területen a varsói szerződés alapján állomásozó szovjet egységeket, hogy segítsenek megvé­deni a nép hatalmát. Mert itt két különböző dologról van szó: Horthy a kapitalisták és nagybirtokosok szűk körének érdekében a nép túlnyomó többségének érdekeivel ellentétben cselekedett, a forradalmi munkás­parasztkormány ellenben határozatá­val a dolgozók érdekeit védelmezte a hazai és külföldi burzsoázia ellen, a békét védelmezte, a háborús körök érdekei ellen. Budapest utcáin ma magyar és szovjet zászlók lengenek egymás mellett. A magyar nép a szovjet ,had­sereg általi felszabadulásának 12. év­fordulóját a tavalyi október keserű tapasztalatai után a párt tekintélyé­nek helyreállítására, az ország viszo­nyainak konszolidálására, a Szovjet­unió vezette szocialista tábor orszá­gaival való barátságának és egységé­nek megszilárdítására törekedve, ünnepli. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak, amely magában tömöríti a munkásosztály legjobb, harcokban edzett sorait, ma már 220 ezer tagja vah. * * * A párt és a kormány figyelmét most a mezőgazdaságra összpontosít­ja. Március első felében a jelentések szerint 900 földmüvesszövetkezetet alakítottak, úgyhogy számuk az el­lenforradalmi felkelés előtti szövet­kezetek számának mintegy felét teszi ki. A magyarországi helyzet gyors kon­szolidálódására nagy hatással volt az a testvéri önzetlen segítség, amelyet a szocialista tábor országai nyújtot­tak. E segítség értéke meghaladta a hétszáz millió deviza-forintot. Ennek az összegnek 30 százalékát a Szovjet­unió nyújtotta. A Magyar Népköztársaság állam­ünnepének megünneplése azt mutat­ja, hogy a Szovjetuniót és a szovjet hadsereg egységeit, amelyek öt hó­nappal ezelőtt már másodszor bizto­sították az ország függetlenségét, szabadságát és szocialista építését, a magyar nép túlnyomó többsége leghűbb barátjának tartja, akihez megbonthatatlan és tartós kötelékek fűzik. Szófiában befejeződtek a bolgár-román tanácskozások A bolgár-román barátság manifesztációja Szófiában Szófia (CTK) — Szófiában április 2-án befejeződtek a Bolgár Kom­munista Párt és a Román Munkáspárt küldöttségei közötti tanács­kozások. A tanácskozásokról és azok eredményeiről közös nyilat­kozatot írtak alá. A nyilatkozatot Todor Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságának első titkára és Gheorghe Gheor­ghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára írta alá. A Bolgár Népköztársaság népi gyű­lésének elnöksége a Román Népköz­társaság kormány- és pártküldöttsé­gei tagjainak a Bolgár Népköztársaság magas kitüntetéseit adományozta. Április 2-án Szófiában a Szeptem­ber 9 téren a román—bolgár barát­ság hatalmas manifesztációját tar­tották. A Gheorghe Dimitrov mau­zóleum emelvényén jelen voltak a Román Népköztársaság kormány- és pártküldöttségének tagjai Gheorghe Gheorghiu-Dejnek, a Román Munkás­párt Központi Bizottsága első titká­rának vezetésével, valamint Bulgária Kommunista Pártja és a bolgár kor­mány képviselői. A Román Népköz­társaság küldöttségét a szófiai üze­mek és vállalatok, a dolgozó ifjúság és az értelmiség képviselői üdvözöl­ték. Majd Gheorghe Gheorghiu-Dej, a román kormány- és pártküldöttséq vezetője, Románia Munkáspártja KB első titkára intézett üdvözlőbeszédet Szófia lakosságához. Rámutatott a két ország közötti hagyományos ba­rátságra, amely a felszabadulás után még jobban megszilárdult, mivel mindkét országnak egy a célja — a szocializmus felépítése. Együtt har­colnak a békéért és ugyanazon tan­hoz, a marxizmus-leninizmushoz iga­zodnak. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a bolgár—román tárgyalások rendkívül szívélyes légkörben, minden kérdésben a kölcsönös megértés szel­lemében folytak. Megindulnak a tartályhajók a Szuezi-csatornán Kairó (ČTK) — A Szuezi-csatornát, melynek tisztító munkálatait gyors ütemben végzik, április 10-én teljesen átadják a nemzetközi forgalomnak. Április 2-án a csatprnából kivontat­ták az Abukir egyiptomi fregattha­jót. A tisztogatási munkálatokat vég­ző hajók az Abukirt a nagy sósta­vakba vontatják s ott elsüllyesztik. Erre a műveletre vár Port Saidban, a Szuezi-csatorna bejáratánál a 18 636 tonnás Elisabeth nagy belga tartály­hajó, amely a tartályhajók közül el­sőként fog áthaladni a Szuezi-csa­tornán. A náci Speiviel átvette funkcióját a NATO-ban Páris (ČTK) — Hans Speidel, volt hitlerista tábornok április 3-án a Páris melletti Fontainebleau-ban az Északatlanti Tömb székhelyén áttet­te a NATO közép-európai fegyveres erői parancsnokának funkcióját, Speidelnek eredetileg hétfőn már Pá­risba kellett volna érkeznie, azonban a Humanité szerint útját elhalasz­tották, félve a lakosság tiltakozó tüntetésétől. Az Egyiptom elleni támadás előkészületeinek leleplezése Az angol-francia és a francia-izraeli titkos miniszterelnöki találkozók • Francia hadihajók és repülők fedezték az izraeli orvtámadókat • Kairó megszállásának és Nasszer lemondatásá­nak tervei • A francia külügyminisztérium ingerülten cáfol • A két újságíró kitart igaza mellett A könyv szerzői tényekkel támaszt­ják alá, hogy az Egyiptom elleni brit­francia agresszió tervét a „Szuezi-csa­torna övezetének védelme" ürügye alatt már a múlt év augusztusában előkészítették és hogy erről a katonai lépésről a brit és francia államférfiak október 16-i párizsi titkos tanácsko­zásán határoztak. A könyvből az is kitűnik, hogy Iz­rael kormánya nemcsak azzal értett egyet, hogy részt vesz a brit-francia agresszióban, hanem tökéletesen tel­jesítette ezen akció kezdeményezésé­nek a franciák és britek által rábízott szerepét, amivel ürügyet szolgáltatott a két főbűnös katonai intervenciójára és a közép-keleti 'béke megsértésére. Az Egyiptom elleni katonai akció megkezdése előtt a francia miniszter­elnök egy Párizshoz közelfekvő katonai repülőtéren találkozott Izrael minisz­terelnökével, aki titokban repülőgépen érkezett erre az összejövetelre és megbeszélte vele Izrael részvételét a brit-francia agresszióban. Mollet fran­cia miniszterelnök megígérte Ben Gu­rionnak, Izrael miniszterelnökének, hogy a francia légierők és haditenge­részet hajói védelmezni fogja* Izrael partvidékét. Az izraeli haderők támadásának meg­indításakor, október 29-én három francia csatahajó állandóan készült­ségben volt az izraeli partok közelében. Az egyik csatahajó Haifától nem messze cirkált, amikor egy egyiptomi torpedóromboló tűz alá vette a kikötő katonai berendezését. Habár Haifa mintegy 300 kilométernyi távolságra esik a csatorna övezetétől, amelynek védelme ürügyül szolgált a brit-fran­cia intervenciósoknak, a francia hadi­hajó tüzet nyitott az egyiptomi tor­pedórombolóra és egy további francia hajó az egyiptomi védelmi állásokra tüzelt, amelyekben az egyiptomiak védekeztek az izraeli hadsereg táma­dása ellen, ugyancsak nagyon messze a Szuezi-csatornától. A francia újságírók arról is megem­lékeznek, hogy csupán a világ közvé­leményének tiltakozása és határozott beavatkozása hiúsította meg a brit­francia és izraeli agresszió messzeme­nő terveinek megvalósítását. A könyv Párizs (ČTK) - A Figaro és a P.aris Presse l'Intransig­n e a n t párizsi napilapok S e r g és Merry Bromberger ismert francia újságíróknak „Az egyiptomi hadjárat háttere" című könyvéből idéznek. szerzői szerint ugyanis e tervek célja az volt, hogy megszállják az Egyipto­mi Köztársaság területének jelentős részét, a többi között Kairót, Egyip­tom fővárosát és lemondásra kénysze­rítik Nasszer elnököt. Az akció célja az volt, hogy erőszakkal megváltoztas­sa Egyiptom politikai rendszerét és a kinevezett új kormány segítségéve! el­érhesse a Szuezi-csatorna államosítá­sára vonatkozó dekrétum visszavoná­sát. A könyv írói sok részletet közölnek az Egyiptom elleni brit-francia ag­resszió előtt megtartott kulisszák­mögötti diplomáciai mesterkedésekről és titkos tanácskozásokról. „Az egyiptomi hadjárat háttere" cí­mű mű szemelvényei nagy érdeklődést keltettek a francia közéletben. A fran­Dulles fenyegetőzik Washington (ČTK) — Dulles állam­titkár szokásos sajtóértekezletén áp­rilis 2-án jobbára a közép-keleti kér­désekkel foglalkozott és emellett vi­lágosan tudatta, hogy az USA foly­tatja egyiptomellenes politikáját. Dulles közölte, hogy az USA Nasszer elnöknek választ adott a Szuezi-csa­tornára vonatkozó memorandumára, amelyben — ahogy Dulles fölényesen mondotta — figyelmeztetett a fogya­tékosságokra és kitűzte a helyes meg­oldás útját. Fenyegetően hozzáfűzte, hogy „amennyiben az egyiptomi ál­lásfoglalás a következő két nap alatt nem nyújt reményt sikeres tanácsko­zásokra, lehetséges, hogy további tár­gyalásokra nem is kerül sor". Az államtitkár egy további kérdés­re azt felelte, hogy „nem mondhatja meg, részt venne-e az USA esetle­ges egyiptomellenes szankciókban". cia külügyminisztérium április l-é« hivatalos nyilatkozatot adott ki, amely­ben cáfolja a könyvben említet' té­nyeket. Francia újságírókörök az ibaii megfigyelték, hogy a külügyminiszté­rium a tények megcáfolására nem hoz fel megfelelő ellenérveket és hogy na­gyon ingerülten reagál, ami még inkább fokozza a közvélemény érdeklődését. A francia külügyminisztérium hiva­talos cáfolatára a könyv írói a brit televízióban válaszoltak. Válaszukban megismételték, hogy a könyvben em­lített adatok teljes mértékben megfe­lelnek az igazságnak, mert jobbára katonai személyektől, minisztériumi alkalmazottaktól és londoni, párizsi, valamint Port-Said-i hivatalos szemé­lyiségektől szerezték be őket. Egyút­tal kijelentették, hogy bár ezen sze­mélyiségek közül egyelőre nem nevez­nek meg senkit, szükség esetén készek közölni azoknak teljes nevét, akik információkkal szolgáltak „Az egyip­tomi hadjárat háttere" című könyv­höz. A chilei zavargásoknak 41 halálos áldozata van Santiago de Chile (ČTK) — San­tiago és Vailipara-iso chilei városokban a nyugtalanságok, amelyeket a lakosság között a nyilvános közleke­dési eszközök viteldíjának emelése és a közszükségleti cikkek állandóan növekvő drágulása idézett elő, ápri­lis 2-án a tüntetők és a rendőrség közötti véres összeütközésben csú­csosodtak ki. A chilei belügyminisztérium közlé­se szerint az összetűzések során 41 személy életét vesztette és több mint 100-an megsebesültek. A tüntetők tömegei kétszer is megkísérelték, hoqy támadást intézzenek a kormány épülete ellen, azonban a fegyveres osztagok visszavetették őket. A leg­utóbbi események következtében a chilei kormány a fővárosban ostrom­állapotot hirdetett. Santiago és Val­paraiso , városokban a közlekedés megszűnt. AZ ENSZ leszerelési albizottsága V. A. Zorin szovjet küldött elnökle­tével április 2-án Londonban ülést tartott. (ČTK) AZ ANGLIKÁN EGYHÁZ lelkészei­nek tanácsa határozatot fogadott el, amelyben sajnálatát fejezi ki a kor­mány azon elhatározása felett, hogy a közvélemény tiltakozása ellenére a Csendes-óceán térségében hidrogén­bomba robbantási kísérleteket akar végezni. (ČTK) AZ ARAB ORSZÁGOK LIGÁJÁNAK hivatalos küldöttsége Kaiťóból Je­menbe utazott, hogy a helyszínen vizsgálja ki a Nagy-Británniának Je­men elleni fegyveres agressziója ál­tal bekövetkezett helyzetet. (ČTK) ADENAUER nyugatnémet kancellár április 2-án reggel kíséretével Irán­ból hazautaztában leszállott Istan­bulban. A repülőtéren Menderes tö­rök miniszterelnök fogadta, akivel Adenauer néhányórás törökországi tartózkodása alatt a nemzetközi helyzetről tárgyalt. (ČTK) LIBANON ellenzéki népfrontja, amely muzulmán és keresztény ta­gokból áll, felszólítást intézett Li­banon népéhez, vegyen aktív részt, az ország függetlenségének és szu­verenitásának, megőrzéséért vívott harcban és követelje a pozitív sem­legesség politikájának megvalósítá­sát. (ČTK) JAPÁNBAN április 2-án öt hatal­mas fémipari társaság alkalmazottai bérsztrájkba léptek. A szakszervezeti vezetők egyelőre nem közölték, med­dig fog a sztrájk tartani. (ČTK) AZ ELEFTHERIA görög lap azt írja, hogy az USA a görög kormányt kényszeríteni akarja, járuljon hozzá a ciprusi kérdés megvitatásához az Északatlanti Tömb (NATO) ún. „jó­szolgálati tanácsában." (ČTK) Dr. HUBERT NEY, a Saar-vidéki kormány eddigi miniszterelnöke, a Saar-vidéki Keresztény Demokrata Unió elnöke bejelentette, hogy le­mond az új kormány összeállítására irányuló további kísérletekről. Az új kormány megalakításával dr. Franz Röder képviselőt bízták meg. (ČTK) A JAPÁN miniszterelnök szemé­lyes megbízottja MacMillan brit mi­niszterelnöknek személyes üzenetet adott át, amelyben Kisi japán mi­niszterelnök MacMillant arra szólít­ja fel, hogy ejtse el a Karácsony­szigetek térségében végzendő hidro­génbomba robbantási kísérletek ter­vét. (ČTK) KITADZATO japán faluban a la­kosság mozgalmat indított a Japán­ban létesített amerikai támaszpontok ellen. A faluban béketüntetést ren­deztek, amelyen megjelentek más városok, falvak és telepek küldött­ségei is. Valamennyien tiltakoztak a Japánban léve amerikai támaszpon­tok kibővítése ellen, (ČTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents