Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-30 / 119. szám, kedd

Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa Štefan Cisár elvtárs felszólalása (kassai kerület) Felszólalásomban a kassai kerület építkezSsi problémáiról akarok beszélni. Egy évvel ezelőtt még az a vélemény uralkodott, hogy a kassai építők a legrosszabbak a köztársaságban. Ez valóban így volt, és megérdemeltük ezt a minősítést az 1955. évi eredmények alapján. Rossz eredményeink okai elsősorban a hiányos politikai munkában, a termelés elégtelen és főleg nem operatív irányításában rejlettek. Tanultunk e hibákból és 1956 végén az utolsó helyről megtisztelő helyre kerültünk. A termelés tervét 100,5 százalékra teljesítettük, úgyhogy a termelés indexe az 1955-ös évvel szemben 120,5 százalékra növekedett, a termelékenység tervét 100,5 százalékra teljesítettük, 117,4 százalékos index mellett. A béralapokon 250 000 koronát takarítottunk meg, pedig 1955ben nyolcmillió koronával túlléptük. Az akkumuláció tervét nem teljesítettük, jóllehet az 1955-ös évvel szemben, amikor is 45 millió korona veszteségünk volt — ebben a mutatószámban is lényeges javulást értünk el. A továbbiakban Čisár elvtárs elemezte a kassai építőmunkások munkájában előforduló fogyatékosságokat, amelyek főleg abban nyilvánultak meg, hogy nem teljesítették a tervet „S" értékében, a beruházóknak nem adtak át 238 objektumot, a be nem fejezett épületek száma nem csökkent, hanem ellenkezőleg növekedett. Megnyilvánult továbbá abban, hogy a lakásépítést ugyan teljesítették, de a lakásokban sok a fogyatékosság. Említést tett a balesetek magas számáról is. Ezután azokról az intézkedésekről beszélt, amelyeket munkájuk megjavítására tettek. Bevált az egyes lakótömbök és fontos objektumok feletti védnökség vállalása és nevezetesen a kerületi pártbizottsággal való szoros együttműködés azon építkezések biztosításában, amelyek elkészülésének határideje veszélyben forgott. Ha figyelembe vesszük — folytatta Čisár elvtárs — hogy 1957. július 1-től négy építési iroda tapasztalatai alapján valamennyi többi építkezési irodába új bérrendezést vezetünk be, ha mérlegeljük, hogy be kell hoznunk a lakások és objektumok átadásában lévő elmaradásunkat, nyilvánvaló, iiogy nem könnyű feladat áll előttünk. Ezenkívül le kell küzdenünk az anyagellátásban levő nehézségeket is, amelyek főleg a szállítások folyamatosságának hiányában és egyenlőtlenségében, az alapok késedelmes juttatásában, valamint egyes fontos anyagok hiányában mutatkoznak. Mindezeket a nehézségeket csak akkor küzdhetjük le, ha a kommunisták és a szakszervezeti dolgozók fáradhatatlanul segítik a gazdasági dolgozókat' és a legszorosabban együttműködnek a tömegekkel. Samué! Kodaj elvtárs felszólalása (bratislavai kerület) Felszólalásának, bevezető részében a biztonság, a nemzetközi helyzet, a békeharc kérdéseivel foglalkozott, majd így folytatta: „A leszerelés és az európai kollektív biztonság fő problémáinak megoldása főleg az USA politikájának ellenállásába ütközik, amely semmi áron sem hajlandó visszahívni csapatait Európából, nem hajlandó felszámolni a külföldi területeken levő haditámaszpontjait annak ellenére, hogy a Szovjetunió egyértelműen hangsúlyozza, hogy kész visszahívni csapatait azon államokból, amelyek területén az érvényes egyezmények alapján tartózkodnak. A nyugati hatalmak — hangsúlyozta Kodaj elvtárs — nem egyeznek bele a csapatok visszahívásába és a külföldi államok területén levő katonai támaszpontok felszámolásába, hanem ellenkezőleg támogatják, és gyorsított ütemben felfegyverzik a nyugatnémet Wehrmachtot. Ezzel kapcsolatban a felszólaló rámutatott a nyugatnémet hadsereg építésének veszélyére és az imperialisták azon törekvésére, hogy gyengítsék különféle demagógiával a népi demokratikus országok egységét és további előrehaladását. Ez a számításuk azonban nem sikerül, mert a szocialista tábor tovább szilárdítja, növeli az egész munkásmozgalom éberségét. Kodaj elvtárs ezután hadseregünk helyzetével foglalkozott és azt mondotta: Az országos pártkonferencia után számos fogyatékosságot kiküszöböltünk és fokozatosan kiküszöbölünk a hadsereqből. Sokat tettünk annak érdekében is, hogy hadseregünk szoros kapcsolatban álljon a dolgozókkal. Szüntelenül növekszik az alakulati szervezetek aktivitása, amit megerősítettek a hadseregben levő kommunisták évzáró taggyűlései és konferenciái. Cs ebben rejlik a biztosítéka annak — hangsúlyozta Kodaj elvtárs —, hogy a párt vezetésével tovább növekedik a hadsereg ereje is, hogy megszilárdul hazánk védelmi képessége. Štefan Brenčič elvtárs felszólalása (bratislavai kerület) A bratislavai kerület pártszervezetei jelentős munkát végeznek az értelmiség körében. A kerületi bizottság a következő szempontból indul ki a pártnak az értelmiség körében végzett politikai nevelő munkája elemzésében: Az értelmiség körében végzett pártmunka is csak aszerint értékelhető megbízhatóan, hogyan értelmezi az értelmiség a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokat, hogyan értelmezi a népgazdaság gazdasági életében és az emberek tudatában végbemenő bonyolult folyamatokat, hogyan teszi magáévá a materialista világnézet lényegét és — ami ma a legfőbb — hogyan fogadja a társadalomnak, tehát önmagának is, a kommunista párt által való irányítását. Aszerint milyen helyesen vagy kevésbé helyesen értelmezik az értelmiség tagjai ezt az alapvető kérdést, aszerint vesznek aktívan vagy passzívan részt a szocializmus építésében. Brenčič elvtárs hangsúlyozta, hogy az értelmiség túlnyomó többsége helyesen értelmezte az SZKP XX. kongresszusának és a CSKP országos konferenciájának következtetéseit. Felszólalása további részében egyesek megingásának okával foglalkozott. Ezzel kapcsolatban rámutatott főként a burzsoá nacionalisták ártalmas befolyására. Kerületi, városi pártbizottságunk és kerületünk járási pártbizottságai ennek a helyzetnek és okainak elemzéséből kiindulva, céltudatos munkát fognak kifejteni az értelmiség körében. E munkában a következő alapelveket akarjuk szem előtt tartani: véget akarunk vetni a helytelen nézetekkel szemben elfoglalt elvszerűtlen és meghunyászkodó álláspontnak, amely objektíve árt a szocializmus ügyének, másrészt pedig meg akarjuk szüntetni az értelmiséghez helyenként mutatkozó szektáns viszonyt, ami szintén árt a szocializmus ügyének. Gondosan különbséget kell tennünk az értelmiségiek között, nehogy mint mondani szokás, a fürdővízzel a gyermeket is kiöntsük. El kell választanunk például az írók közösségét azoktól az egyénektőf, akik helytelen egyéni nézeteiket az összes írók általános nézeteinek tüntetik fel. El kell különítenünk azon egyes tagjait az értelmiségnek, akik helytelen nézeteiket az egész értelmiség, sőt az egész nemzet nézeteinek tüntetik fel. azonban már nem kell őket meggyőzni a cukorrépa vetés fontosságáról, mert 10 500 korona költséggel 22 500 Kčs tiszta bevételt értünk el. Igaz. hogy a cukorrépa sok munkát ad. A cukorrépa körül minden munkát idejében kell elvégezni. Mi, amikor pl. ősszel azt látjuk, hogy rossz az idő. hogy a cukorrépa betakarítása sokkal több munkát igényel, mint normális években, a megtakarított munkaegységekből pótoljuk e munka jutalmazását. Ezután Koyšová elvtársnő azt mondotta, hogy egyes EFSZ-ekben és állami gazdaságokban későn gondoskodnak munkaerőkről és ennek következtében előfordul az az eset, hogy a répa a földben marad. Erre több egyénileg gazdálkodó paraszt rámutatott. Emellett falvainkon elég nő van, akik keresni akarnak. De senki sem beszél velük, vagy csak elkésve szólnak nekik. Ha a szövetkezetesek a nőbizottságokhoz fordulnának, ha idejében megkérnék őket, bizonyára elég munkaerőt biztosítanának és nyernének a cukorrépa betakarítás elvégzésére. Ezután a ladeci EFSZ gazdálkodásáról beszélt és rámutatott: a mi szövetkezetünk számára a beadások teljesítése nem okozotf gondot. Az idén is magasan túllépjük a beadásokat és a bevételeket. A tavaszi munkákat már bevégeztük, a burgonyát is elültettük. Nőink ma nem szégyenük kérges tenyerüket. Azt mondják, hogy ez szebben díszíti kezüket minden csillogó gyűrűnél. Azt mondják, hogy kérges kezükkel nemcsak azért keresnek kenyeret, hogy jóllakjanak, hanem azért, hogy megszilárdítsák a szocialista hazafiasságot. Elvtársak, ez a párt ereje! A párt ereje hasson át mindnyájunkat otthon és minden egyes munkahelyen. Jozef Vrbenský elvtárs felszólalása (kassai kerület) Martin Mikulás elvtárs felszólalása (žilinai kerület) Községünk 750 méter tengerszintfölötti magasságban fekszik — mondott* felszólalása elején Martin Mikuláš elvtárs. A szántóföld nehéz agyagos talajból áll, amely gyönge hektárhozamokat eredményez. 1950-ig nem voltak gépeink. A községben nem akadt nagyobb parasztgazdaság, vagy pajta. E nehézségek ellenére 1950-ben megalapítottuk az EFSZ-t, amelybe 5 paraszt kivételével az egész község belépett. A szövetkezet megalapítása után nagy feladatok hárultak a pártszervezetre, de a kommunisták nem féltek tőlük. A pártszervezet segített, tanácsokat adott, megoldotta a problémákat, ellenőrizte az EFSZ-ben dolgozó kommunisták munkáját és az ered-, mények sem maradtak el. Ma gyarapszik és erősödik az EFSZ. 1956-ban minden munkaegységre a természetbenieken kívül 22.— koronát fizetett ki. Már két éve családi pótlékot fizetünk ki a gyermekekre és pótlékot fizetünk az EFSZ elaggott tagjainak. Ezenkívül szövetkezetünk a tagok által beadott állatállomány értékének 80 százalékát már kifizette. A felszólaló továbbá azokról a munkásokról szólt, akiknek felesége az EFSZ-ben dolgozik. Nekünk, mezőgazdasági dolgozóknak — folytatta — néha úgy tűnik fel, hogy a felettes szervek lassan segítenek nehézségeinken. Ez főként a beruházási építkezésre vonatkozik, ahol nagyon későn biztosítják az építkezések tervének és az általános költségvetésnek műszaki részletezését, melyre a beruházási feladatok épülnek. Ezt a kijelentését a Liptovská Sielnica-i EFSZ beruházási építkezésén igazolta szemléletesen. Az építkezés itt csak azért nem folyik tovább, mert a bratislavai Agroprojekt nem dolgozta ki a gépi berendezés terveit. Hasonló a benadikovai EFSZ helyzete is. A felsőbb szervek által leküldött disbtribúciós terveket sem veszik gyakran tekintetbe — folytatta Martin Mikuláš elvtárs. A mütrágyaelosztási tervet p.l csak 50 száz^iyékban dotálták s ennek következtében műtrágyahiány mutatkozott. Jő volna kigondolni jobb vetőmag- és oalántaelosztást. Martin Mikuláš elvtárs felszólalása végén az EFSZ-ek alapításáról, fejlesztéséről és az agitációs munkáról beszélt. Elena Koyšová elvtársno felszólalása (žilinai kerület) Koyšová elvtársnő felszólalásának bevezető részében arról beszélt, hogy meg kell javítani a nevelőmunkát a falvakon, elsősorban az előadásos propagandát. Rámutatott, hogy falvainkon a műkedvelő körökben még mindig 20—50 éves színdarabokat tanulnak be, amelyek már nem nyújtják népünknek azt, amire szüksége van. Ezzel kapcsolatban beszélt a tanítók feladatairól, akiknek többet kellene törődniök a falvakon végzett népneveléssel. Ezután foglalkozott a falusi pártszerA 0

J SZÖ 1957. április 29. vezetek munkájának hiányosságaival. A továbbiakban a szövetkezeti tagoknak a párttag ielöltek közé való felvételével kapcsolatban a következőket mondotta: Bacílek elvtárs rámutatott, hogy az összes párttagok közül csak 11,6 százalék a szövetkezeti tag és főleg azt hangsúlyozta, hogy csekély a beszervezett nők százaléka. Falusi szervezetünkben nincs meg ez a probléma. A szervezet párttagjainak 48 százaléka nő. A szövetkezeti tagok számának 40 százaléka párttag. Most is felvettünk egy új tagjelöltet, a szövetkezet könyvelőnőjét. Amikor meglátogattam őt, láttam, hogy tanulmányozza a párt alapszabályzatát. Azt mondotta, hogy szeretne' belépni a pártba, mert így nem érzi magát egész embernek. Ebből látható, hogy pártunk egyre nagyobb tekintélyre tesz szert nőink körében is. Koyšová elvtársnő felszólalásának további részében a cukorrépatermelés növelésének fontosságáról beszélt és rámutatott: „A párt tevékenységéről szóló beszámolóban szó volt arról, hogy lemaradunk a cukorrépatermelésben. A mi EFSZ-ünkben is az a helyzet, hogy az első években a szövetkezet női tagjai szívósan tiltakoztak a cukorrépa vetése ellen. Ma Vrbenský elvtárs felszólalása bevezető részében munkásosztályunk fejlődését elemezte és rámutatott arra, hogy sok új munkásunk olyan parasztok közül kerül ki, akik a múltban egyéni munkához voltak szokva. „Még jelentős öntudatosító politikai nevelő munkát kell végeznünk, amelyet sajnos az utóbbi időben nagyon elhanyagolunk, hogy a munkásosztály ezen új tagjai igazi munkásokká, munkahelyeik fejlett kollektív érzésű, a közös ügyért dolgozó gazdáivá váljanak" — jegyezte meg a felszólaló. Ezt azért mondom, mert vállalatunk, a Prakovcei Gépgyár példáján akarom megmagyarázni a munka termelékenységének növeléséért és a termelés hatékonyságának fokozásáért folyó jelenlegi küzdelmünk egyes problémáit. Vállalatunk 1955-ben még 4 millió korona terven felüli veszteséggel, a béralapok túllépésével és a terv nem teljesítésével fejezte be az évet. 1956-ban nemcsak haláridő előtt teljesítettük a tervfeladatokat, hanem 1800 000 korona terven felüli felhalmozást utaltunk át. 1957-et is sikerrel kezdtük meg. Elfogadtuk a nyitrai kerület üzemeinek felhívását és vállalati felajánlást tettünk, ami elősegítette, hogy az első negyedévi tervünket a nyerstermelésben 102,5 százalékra, a költségekben 92 százalékra, a munkatermelékenységében 106,7 százalékra, a béralapok kimerítésében 99,7 százalékra, a felhalmozási tervet pedig 174 százalékra teljesítettük. E sikerektől lelkesítve és a termelés hatékonysága további növelése szükségességének tudatában további értékes felajánlást tettünk a Nagy Okr tóberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére. Az év végéig 588 tonna hulladékanyagot takarítunk meg. Önköltségcsökkentéssel 924 ezer koronát takarítunk meg az év végéig, az évi nyerstermelési tervet december 21-ig, az árutermelés tervét pedig december 28-ig teljesítjük. Ezenkívül biztosítjuk a tíznapos tervek egyenletes teljesítését az egyes hónapokban. Mindezek után azt hihetnénk, hogy nálunk már minden rendben van. Látjuk, hogy nagyobb hatékonyságot érünk el, teljesítjük a választékok tervét, a fő feladatokat és új árufajták gyártásat kezdjük meg. Mégis e sikerek ellenére vállalatunknak hibái is vannak és azt hiszem, hogy e hibák sok szlovákiai gépipari vállalatban észlelhetők. E hibák: főként az elégtelen technológiai és munkafegyelem és ebből kifolyólag a munka termelékenységének az átlagbérekhez viszonyított lassú fokozódása. Nem szükséges bizonygatni, hogy a munkatermelékenység és az átlagkereset kedvezőtlen arányának gyökerei a bérpolitika szocialista elveinek megszegésében és az új technika kérdéseinek elhanyagolásában vannak. Különösen a műszaki középkáderek, főként a mesterek nem értették még meg a népszerűsködő bérpolitika ártalmasságát. Az alárendeltekkel fenntartott álbarátság, a munka- és technológiai fegyelemmel szemben elkövetett vétségek elnézése a selejt mennyiségének növekedését okozza, és ezzel lényegesen fékezi a munka termelékenységének fokozódását, mert nemcsak az élő murika, hanem az anyag és energia is elpocsékolódik. Míg kesztyűs kézzel fogjuk kezelni a selejt megtérítésének kérdését, csak a pazarlást és a hanyagságot fogjuk támogatni. Azt, hogy vállalatunkban éppen e kérdésekben vannak a legnagyobb hibáink, éppen a politikai munka és $ műszaki-gazdasági propaganda alacsony színvonala okozza. Főként tavaly nyilvánult ez meg, midőn a vállalat pártszervezeti bizottságának egyes tagjai egyáltalán nem vettek részt a nálunk túlságosan formális pártoktatásban. Ilyen helyzetben nem tudunk küzdeni a bérpolitikában mutatkozó egyenlősdiség, a szerszámlopás, a gépek túlterhelése, a nemzeti vagyon eltulajdonítása és egyéb negatív jelenségek ellert, melyeknek közös nevezője: az öntudatlan kispolgári önzés és a köz rovására történő gazdagodásra való törekvés. Ezért a pártszervezet a vállalat vezetőségével karöltve ma nagy figyelmet szentel a párttagok ideológiai színvonala emelésének fs a párt vezető szerepe érvényesítésének a tömegszervezetekben. Lukáč Okenka elvtárs felszólalása (nyitrai kerület) A szakszervezetek az utóbbi években — a népgazdasági tervek teljesítésének biztosítására törekedve — nemegyszer megfeledkeztek arról, hogy a munkásosztály tömegszervezetét képezik. Gyakran elhanyagolták a dolgozókról való gondoskodást. Egyes szakszervezetek nem értenek egyet a gazdasági szervekkel, ügyet sem vetnek a dolgozók megjegyzéseire. A feladatoknak ilyen helytelen értelmezése, az ilyen magatartás bizonyos mértékben egyrészt fékezi a tömegek kezdeményezésének kibontakozását, és érvényesülését, másrészt pedig aláássa a dolgozóknak a szakszervezetbe helyezett bizalmát. E fontos feladat elhanyagolásának volt a következménye a nevelőmunka terén és főként a szervezeti munka terén lassan fokozódó hibák. Azt hiszem, nem szükséges ismételni, hogy a szakszervezeti munkának ily módon való összpontosításában kedvező talajra találtak a negatív jelenségek. A forradalmi munkában elképzelhetetlen bürokratizmus a jó funkcionáriusok egész sorában is követelökre talált. Okenka elvtárs felszólalása további részében a szakszervezetek jobb munkájáról beszélt az évzáró taggyűlések és konferenciák előkészítésében. Fokozódott a szakszervezeti szövetségek kezdeményezése és felelőssége a szocialista munka fejlesztésében, amit a nyitrai kerület üzemeinek felhívását követő mozgalom sikeres kibontakozása igazol. Az első negyedévben 123 vállalat és üzem kapcsolódott ebbe a mozgalomba. A továbbiakban az újítómozgalom fogyatékosságairól, a munkamulasztások nagy arányáról beszélt és kijelentette: helytelen volna, ha kongresszusunkat csak tájékoztatnám pozitív és negatív eredményeinkről. A fontos az, hogy kiküszöböljük a hibákat. Kongresszusunk tárgyalása megmutatja, hogyan haladjunk aiőre.