Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-30 / 119. szám, kedd

Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa Rudolf Strechaj elvtárs felszólalása Tisztelt elvtársak! Felszólalásomban utalni szeretnék Bacílek elvtárs beszámolójának arra a részére, amelyben az államapparátus munkájával foglalkozott. A tavalyi országos konferencia és pártunk Központi Bizottságainak ülései is megtárgyalták az államapparátus munkájának kérdéseit. Néhány konkrét intézkedést hagytunk jóvá és foganatosítottunk, amivel elősegítettük az államapparátus munkájának javulását, a formalizmus, és a különféle bürokratikus jelenségek kiküszöbölését munkájából, hogy az ügyeket minél tüzetesebb tárgyismerettel, rugalmasabban és helyesebben intézze. *Ez persze nem jelenti azt, hogy már mindenütt és következetesen betartják a lenini munkaelveket. Az országos konferencia feladatunkká tette, hogy még következetesebben keressük és érvényesítsük ez államapparátus tevékenysége megjavításának és tökéletesítésének új formáit, hogy kevesebb létszámmal sikeresebben dolgozhassunk. Pártunk országos konferenciájának a decentralizálásról szóló határozatai is ezt a célt követik. Céljuk állam- és gazdasági apparátusunk szervezetének egyszerűsítése. Dolgozóink teljes egyetértéssel fogadták a decentralizáló intézkedéseket. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a decentralizálás gyorsabb megvalósítására számítottunk. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a decentralizálás az intézkedések széleskörű komplexumát jelenti és megvalósításuk bizonyos időt vesz igénybe. Sok esetben gazdasági szakaszok, főként az ipar szervezeti összetételének lényeges módosításáról van szó. Megváltoznak a termelés irányításának formái, a tervezés rendszere, más alapokra építjük a vállalatok kölcsönös kapcsolatait, megoldjuk anyagi érdekeltségüket a gazdasági eredményekben stb. Mindez nem történhet anélkül, hogy ne avatkoznánk be hatékonyan az államapparátus felépítésébe. Teljes terjedelmükben ki kell küszöbölnünk mindazokat a negatív jelenségeket, amelyek a régi gyakorlat utolsó megnyilvánulásait jelentik és véglegesen meg kell szüntetnünk azokat a régi munkaformákat, amelyek szocialista államapparátusunkban megengedhetetlenek, mert csökkentik beavatkozásainak hatékonyságát. Emellett tudatosítjuk, hogy ha kedvére tennénk a türelmetlen egyéneknek és meggondolatlan, elhamarkodott átszervezést hajtanánk végre — nem szolgálnók vele az ügyet. Nagyon felelősségteljes feladat ez, és határozottan állítom, hogy nem valósíthatjuk meg egyik napról a másikra. A decentralizáló intézkedések, mint ismeretes, a gyakorlatban eddig a kerületi nemzeti bizottságoknál végződtek. A járási nemzeti bizottságok jogkörét eddig csupán kis mértékben bővítettük. Még kevésbé éreztette hatását a decentralizálás a helyi nemzeti bizottságokban. Ennek oka abban a tényben keresendő, hogy a központi szervek egyes munkatársai mindig előszeretettel alkalmazzák az irányítás centralista elveit. Csupán ezért nem szenteltek eddig kellő figyelmet annak, hogy megteremtőik a feltételeket az alsóbb szerveknek kis számú, de minőségileg és szakismeretek tekintetében mindenképpen színvonalas hatékony apparátus által való irányítására. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem a decentralizálás egyik alapelvének teljesítését —<a szakszervezeteknek, a kerületi nemzeti bizottságok szakosztályainak és a járási nemzeti bizottságok szakosztályainak tapasztalt, a központi szervekből kihelyezett szakképzett munkatársakkal való megerősítését. A gyakorlatban ugyan az ügyek kezelését átruházták a nemzeti bizottságok tanácsainak végrehajtő szerveire, de ezzel kapcsolatban nem helyezték át az illetékes munkatársakat. Az elbocsátott munkatársak közül sokan ismét az adminisztratív munkában érvényesültek éspedig Bratislavában és csupán kevesen voltak, akik az alsóbb szervekhez mentek át. Ha megvizsgáljuk a központi hivatalok munkatársainak létszámát, megállapíthatjuk, hogy a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatalban, az Iskolai- és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalában, az Építészeti, az Élelmiszeripari Megbízotti Hivatalban még mindig nagy a létszám. Hasonló a helyzet a kerületi nemzeti bizottságok tanácsainak apparátusában is, ahol a decentralizálás második folyamatában, az ügyek kezelésének a járási nemzeti bizottságokra való átruházásakor csökkenteni fogjuk ezeket az apparátusokat. Itt is kisszámú szakképzett irányító szerveket létesítünk. Sikereink alapja az államapparátus összetételének megjavítása. Teljes sikert azonban csak akkor érünk el, ha a legnagyobb mértékben kibontakoztatjuk a dolgozók alkotó kezdeményezését. Ez irányban az utóbbi években kétségtelenül nagy lépést tettünk előre. Ezt bizonyítják a nemzeti bizottságok most végződő funkciós időszakában végzett munkájának eredményei. Minden feltétel megvan arra, hogy a nemzeti bizottságok munkájában még felmerülő hibák kiküszöbölése után az új nemzeti bizottságok, amelyeket népünk május 19-én megválaszt, az eddiginél jobban fogják teljesíteni azokat a bonyolult és igényes feladatokat, melyeket a további decentralizálás főként az alsóbb szervekre fog ruházni. A jövő időszakban sokkal mélyebben és kezdeményezőbben kell összhangba hoznunk az osztályirányítás eddigi módját a gazdasági kerületek fejlesztésének érdekeivel. Sokkal felelősségteljesebben teremtjük meg majd az egyes kerületek tömör gazdasági szakaszai megerősítésének kedvező feltételeit. Ez irányban nagy tanulságul fognak szolgálni számunkra Hruscsov elvtársnak az ipar- és az építészet megszervezése és irányítása további tökéletesítéséről szóló tézisei, melyek jelenleg széleskörű országos vita tárgyát képezik a Szovjetunióban. E tézisek megvalósítása egyenesen forradalmi változásokat idéz elő a szovjet gazdaság felépítésében. Kötelességünk figyelemmel követni a Hruscsov elvtárs téziseiről megindult vita folyását. Az említett problémákra vonatkozó anyag javaslatok forrásául szolgál népgazdaságunk irányítására, módosítására és megváltoztatására. Összefoglalom legkomolyabb feladatainkat, melyekre most tevékenységünknek irányulnia kell. Meg kell teremtenünk a tervezés, pénzellátás olyan módszerét, az anyagi-műszaki ellátás olyan rendszerét, amely nemcsak az irányítási szervek szükségleteinek felel meg, hanem a legjobban fogja szolgálni a vállalatok és üzemek dolgozóinak szükségleteit is. Ezen az alapon kell felépítenünk az operatív műszaki és könyvviteli nyilvántartás rendszerét. Gyorsan meg kell valósítanunk a decentralizálásról szóló párthatározatokat, éspedig nemcsak a központi szervekről a kerületi szervekre, hanem még tovább, a járási és helyi nemzeti bizottságok, illetve az alsóbb gazdasági szervek irányában úgy, hogy az összhangban álljon az országos intézkedésekkel. Mivel államapparátusunk feladatainak növekedésével egyidejűleg a munkatársaik felelőssége is fokozódik, fokozzuk a velük szemben támasztott igényességet. Még jobban meg kell szilárdítanunk az állami fegyelmet, a vállalt feladatok teljesítéséért való felelősségérzetet, a pontosság és operatívszerűség, tárgyszerűség és szervezettség szerepét. Az államapparátus összes munkatársai színvonalának és szakképzettségének emelése érdekében ügyelnünk kell arra, hogy minél fokozottabb mértékben használják fel a továbbtanulás és továbbképzés lehetőségeit, melyeket a párt és a kormány különféle tanulmányi formákban biztosít számukra. Lényegesen meg kell javítanunk a párt, a kormány és a Megbízottak Testülete által hozott határozatok teljesítésének nyilvántartását és pontosabbá kell tennünk ellenőrzését, s az e határozatok iránt tanúsított hanyag vagy közömbös viszony esetén le kell vonnunk a szigorú következtetéseket. Egyes reszortok mellett, amennyiben ez még nem történt meg, meg kell teremteni a tudományos dolgozók, műszaki dolgozók, mesterek és más munkahelyeken dolgozó tehetséges szakemberek aktíváját és ezzel karöltve kell megoldani az egyes ágak komoly kérdéseit. A Megbízotti Hivatalokban további célszerű munkamegosztást kell végrehajtani, hogy az eddiginél gyorsabban küszöböljék ki az államapparátus munkájában mutatkozó bürokratikus csökevényeket. Lényegesen meg kell javítani a megbízottak kollégiumainak munkáját, hogy tanácsadó munkaszervet képezzenek, amely operatívabban fogja javasolni a komoly kérdések megoldását és fokozottabb mértékben fogja érvényesíteni az elvtársi bírálatot és önbírálatot. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell a megbízotti hivatalokban és a többi szervekben támogatni az alsóbb szerveket, nevezetesen a kerületi és járási nemzeti bizottságok tanácsainak végrehajtó szerveit. Rendszeresen el kell mélyíteniök az államapparátus és a dolgozók széles tömegeinek kapcsolatát. A legnagyobbfokú szigorúsággal kell eljárni a szocialista és társadalmi tulajdon megkárosítóival szemben, mindenkivel szemben, aki az állam és a dolgozó nép rovására akarna meggazdagodni. Annak tudatában, hogy a nyugati imperialisták Michal Szlovákia Kommunista Pártjának feladata, hogy biztosítsa a második ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termelést. Ez a falvak életének átalakításáért vívott nagy küzdelem. Ez a harc csak akkor arat győzelmet, hogyha a mezőgazdaság forradalmi céljainak kérdése Szlovákia minden egyes járásában nem lesz többé szűken vett reszort- vagy pártügy. A pártnak a szocialista mezőgazdaság felépítéséért folyó harcában való részvétel kell, hogy minden egyes, a köztársaság iránt jó érzésű ember becsületbeli ügyévé váljék. Nem tehetünk mást, mint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjaitól, a többi politikai pártok, a Nemzeti Front minden tagozata és különösen dolgozó értelmiségünk tagjaitól, valamint a haladó parasztoktól megkövetelni, hogy a szocialista forradalom betetőzéséért vívott történelmi küzdelmünkben teljes mértékben vegyenek részt. A pártnak a mezőgazdasági termelés növelése biztosítására irányuló törekvése az egyéni kistermelésről a szocialista mezőgazdasági nagytermelésre való áttérés gazdaságilag értékes időszakában bizonyos sikereket aratott. Nem ez azonban a párt fő győzelme az SZLKP utolsó kongreszszusa óta folytatott földművespolitikában. Az utolsó két év alatt elért fő sikerünk abban rejlik, hogy a dolgozó parasztság túlnyomó többségét megnyertük a munkásosztállyal való szövetség politikájának. Az a tény, hogy ma Szlovákiában a földművesek tömegei előtt világos a falvak szocialista felépítésének kérdése és ezzel az úttal egyetértenek, jóllehet pillanatnyilag még nem döntöttek valamennyien ezen út mellett, kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy pártunk valóban teljes figyelmet fordít a falvakra. Sikereinket azért értük el, mert le tudtuk győzni a kis- és középparasztokhoz való adminisztratív közeledés ártalmas formáit, és főleg az 1953. és 1954-es évek tanulságai után a munkások és parasztok szövetsége mélységes, őszinte megszilárdításának útjára léptünk. Ez idő szerint pártunknak már olyan funkcionáriusai, tagjai és szervezetei vannak, amelyek a párt politikai irányvonalát minden ferdítés nélkül tudják megmagyarázni a dolgozó parasztságnak e politika igazi, mélyen emberi alakjában. A Szlovákiában ez év január l-e óta a mai napig alakult 120 egységes földművesszövetkezet — amelyek teljesen önkéntes alapon létesültek — nyilvánvalóan a pártnak a falvakon végzett megújhodott politikai munkájának gyümölcse. Igaz, helyénvaló a kérdés, hogy a kis- és középparasztok többsége miért nem lépett be az egységes földművesszövetkezetekbe, ha elismeri és elfogadja pártunk politikáját? Tapasztalataink szerint maga az a tény, hogy a parasztok elismerik a párt földművespolitikájának irányvonalát, még nem elegendő ahhoz, hogy új egységes földművesszövetkezetek alakuljanak. nem adták fel a békés alkotó építés megzavarására irányuló szándékaikat, tovább kell fokozni éberségünket és elővigyázatosságunkat. Államunk erejének, tehát az államapparátusnak is alapvető forrása az a tény, hogy az államapparátust a kommunista párt irányítja. Ezért a pártszervezetek alapvető kötelessége, hogy állandóan szilárdítsák az államapparátus összes szerveinek irányítását. Szervezeteink az eddiginél rendszeresebben figyeljék és vizsgálják felül az összes intézmények és hivatalok, központi vagy helyi jellegű intézmények munkáját. Természetesen az illetékes pártszervnek állandó ellenőrzést kell gyakorolnia az államapparátusban dolgozó kollektívák és egyének fölött, tekintet nélkül- betöltött tisztségükre. Az eddiginél sokkal inkább el kell érnünk, hogy a pártszervezetek rendszeresebben foglalkozzanak az államapparátus munkájával és a kommunisták tevékenységének irányításával, hogy figyeljék, hogyan dolgoznak benne, hogyan hallgatják meg a nép szavát, hogyan oldják meg szocialista építésünk bonyolult problémáit. Nagyobb figyelmet kell szentelniök az alapszabályzat értelmében az egyes államhatalmi szervek mellett alakult pártcsoportoknak, mert járási viszonylatban éppen erre nem fordítottunk kellő gondot. Bizonyára nem becsülöm túl az államapparátus munkáját, ha kijelentem, hogy ez szocialista építésünk egyik legfontosabb pillére és a ,» párt eszköze a szocialista építésben. A tevékenységében gazdasági és kulturális életünk minden szakaszára kiterjedő szilárd államapparátus nélkül nem tudtuk volna elérni azokat a győzelmeket, amelyeket népünk a CSKP vezetésével aratott. Az államapparátus további szilárdítása és tökéletesítése nélkül nem tudnánk gyorsabban és sikeresebben haladni a szocializmus felé. Ezért az államigazgatás lenini elveinek rendületlen betartásával és az államapparátus tökéletesítésére vonatkozó pártirányelvek rendszeres megvalósításával, a dolgozóknak a párt és a kormány politikája és határozatai megvalósítására való szervezésével és mozgósításával arra fogunk törekedni, hogy még jobban támogassuk népünket drága hazánk szocialista építésében. Chudík elvtárs felszólalása A mi feltételeink között, amikor minden egyes becsületes dolgozónak az egységes földművesszövetkezetbe való belépése napjáig nemcsak munkája van biztosítva, hanem tisztességes tartós jövedelemmel rendelkezik ő és családja is, kívánatos, hogy az új egységes földművesszövetkezetek gazdasági tevékenységének kezdetétől fogva biztosítsuk életképességüket és ezáltal tagjaik rendszeres jövedelmét. A középparaszt — a népi demokratikus rendszerünk által megteremtett feltételek között — családjával együtt anyagilag eléggé biztosítva van. Általános tiszteletnek örvend és nincs feltétlenül ráutalva az EFSZ-be való belépésre. A gyakorlat azt mutatja, hogy a falvakon az első középparasztok megnyerése az EFSZ tagjai közé megköveteli, hogy egyenként meglátogassuk őket, beható, komoly vitákat folytassunk velük szocialista országépítésünk összes problémáiról, az egyénileg gazdálkodó középparasztot meggyőzzük arról, hogy az egységes földművesszövetkezetben széleskörűen érvényesítheti különleges ismereteit, meggyőzzük őt arról, milyen megbecsülésben részesítjük őt. A középparasztok tömeges meggyőzése egy vagy két nyilvános beszéd alapján nem hoz sikert. Legyünk ezért türelmesek, lelkiismeretesek és nagyon kitartóak a középparaszthoz való közeledésben, a szó szoros értelmében baráti, elvtársi kapcsolatokat létesítsünk vele, váljunk tanítójává . és tanácsadójává, mutassunk kellő tiszteletet ismeretei iránt, ne becsüljük le hűségét rendszerünkhöz és akkor sikert érünk el. A tervfeladatok gyorsabb elérését komolyan fékezi a bürokratikus irányítás. Lényeges javulást kellett volna eredményeznie a decentralizálásnak. Nem mondhatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés szakaszán döntő sikereket értünk el. A mezőgazdaság irányításának jelenlegi állapota lényegében a bürokratizmusnak még mindig attól az ártalmas szellemétől szenved, amely a decentralizáció előtt jellemezte. Meg kell értenünk, hogy a túlméretezett apparátus bürokratikus sajátságain kívül ezt az állapotot a mezőgazdaság három-négy instanciás struktúrája okozza. Nem tételezhetjük fel, hogy az állami gazdaságokban, a GTÄ-kon, a JNB-ken és KNB-ken, a magnemesítő és kutatóintézetekben és a megbízotti hivatalokban levő kommunisták ezrei ne törekednének őszintén a mezőgazdasági termelés jobb és tökéletesebb irányítására. A sok-instanciás struktúra a termelési végződmény irányításában, ahogy gyakorlati dolgozóink mondják, vagyis a szövetkezetek és az állami gazdaságok termelésében, a körülményes utak megfontolt rendszere. Ezért teljes sürgősséggel áll előttünk, a mezőgazdasági igazgatásban levő kommunisták előtt az a követelmény, hogy fáradhatatlanul törekedjünk az irányítás rendszeres decentralizációjára, mindaddig, amíg el nem érjük az állami gazdaság valódi vállalati önállóságát, osztályainak önállóságát, az egységes ípldművesszövetkezet, valamint a gép- és traktorállomás igazi vállalati önállóságát. A közgazdászok, agronómusok, zootechnikusok, állatorvosok, tervezők, pénzügyi dolgozók fokozatos átcsoportosításával az EFSZ-ekbe, az állami gazdaságokra és a GTÄ-ákra el kell érnünk az úgynevezett irányító apparátus jelenlegi állományának sokszoros csökkenését. Természetesen ezt a folyamatot nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, mert az egészséges decentralizáció követelményét — a demokratikus centralizmus feltétlen biztosítása mellett — a termelő feladatok tervezésében, ellenőrzésében, a jó tapasztalatok általánosításában csupán a tervezés, a pénzellátás és az anyagi-technikai ellátás fokozatos egyszerűsítésével lehet megvalósítani a termelési dolgozók politikai és szakmai fejlődésének alapján. A mezőgazdasági termelés irányításának fő eszközévé a járásokban belátható időn belül a gép- és traktorállomásoknak kell válniuk. Rájuk hárulnak át a mezőgazdasági osztályok a nemzeti bizottságok tanácsai igazgatóságainak összes funkciói. Helyesen merül fel az a követelmény, hogy a GTÁ-ák teljes mértékben kivegyék részüket az egységes földművesszövetkezet termelési feladatainak teljesítéséért viselt felelősségükből. A GTÄ-ák összes dolgozóinak jutalmazása az igazgatótól kezdve az egységes földművesszövetkezetek állattenyésztési és növényi termelésének alapján — a jelenlegi állapot megváltozásának első feltétele lesz. Chudík elvtárs felszólalásának további részében arról ' beszélt, hogy meg kell javítani a szakkáderek előkészítését, mert mezőgazdaságunkat érzékenyen érinti a szakképzett dolgozók hiánya. Beszélt továbbá arról, hogy tovább kell javítani és bővíteni a mezőgazdasági iskolák hálózatát, hogy tovább kell növelni és főleg javítani a talajjavítómunkákat és el kell érnünk azt, hogy a vízlevezetőés öntözőmunkák az egész nemzet ügyévé váljanak. Ezután erdőink problémáival foglalkozott, főleg azzal, hogy elégtelen a fakitermelés műszaki felszerelése. Felszólalásának végén a következőket mondotta: — Az egységes földművesszövetkezetek építésében és a mezőgazdasági termelés növelésében Szlovákia Kommunista Pártjának utolsó kongresszusa óta elért sikerek arról tanúskodnak, hogy megtaláltuk Szlovákia azelőtt elmaradott mezőgazdasági falvai bonyolult problémái végleges megoldásának biztos útját. Most arról lesz szó, hogy valamenynyi járásban és kerületben még bátrabban elmélyítsük elért sikereinket és becsülettel teljesítsük azokat a feladatokat, amelyeket Szlovákia Kommunista Pártja elé a CSKP X. kongresszusa és országos konferenciája tűzött. ÜJ SZÖ r1957. április 29.