Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-28 / 117. szám, vasárnap

Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) figyelmet szentelünk különösen az északi járásoknak — Svidnik, Stropkov és Medzilaborce járásoknak, melyet az országos konferencia határozatai külön megemlítenek. Az illetékes minisztériumok és megbízotti hivatalok izonban lassan váltják valóra a párt és a kormány irányelveit. Bil'ak elvtárs ezzel kapcsolatban bírálta a Vegyiipari Minisztériumot, amely nem törekszik a prešovi kerület sólelőhelyének kihasználására. Bil'ak elvtárs továbbá bírálta, hogy a prešovi kerületben korlátozzák a földtani kutatást és elodázzák a beruházási építkezések egyes feladatait. Megemlítette az erdőgazdaság egyes fogyatékosságait, főként azt, hogy a fát nem a kevésbé hozzáférhető elöregedett erdőkből termelik ki. Bil'ak elvtárs továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a központi intézmények ne intézkedjenek gépiesen, hanem vegyék tekintetbe az egyes kerületek, főként a prešovi kerület sajátosságait. Bil'ak elvtárs továbbá foglalkozott az ukrán lakosság problémáival. Az, hogy orvosolhatjuk az ukránokkal szemben elkövetett igazságtalanságokat és lassan felébred az ukránok évszázadok óta elfojtott nemzeti öntudata, egyedül annak köszönhető, hogy köztársaságunkban a hatalom a CSKP vezette népé. Ma már senki se gúnyolja ki az ukránokat, senki se alázza meg őket. A cseh és szlovák nép segíti őket képességeik fejlesztésében. A Központi Bizottság határozata az ukrán kérdésről helyes és nagyon segít bennünket, hangsúlyozta Bil'ak elvtárs. A kormány jelenleg 50 millió koronát folyósított a prešovi kerületnek, főleg az északi járások céljaira. Intézkedéseket teszünk, hogy a rendelkezésre bocsátott eszközöket a leggazdaságosabban használják fel. A dolgozók között verseny bontakozott ki, hogy terven felül minél több építőanyagot termeljenek, hogy jól felhasználhassák a kormány segítségét. Megdöbbentő tény azonban, hogy az Építészeti Megbízotti Hivatal közölte, hogy nem ért egyet a kerületben terven felül kitermelt cementnek az 50 milliós akció keretében való felhasználásával. Mit érünk el ezzel? Nem volna talán jobb, ha a tervezett százszázalék helyett 110%-ot termelnénk azzal, hogy 5%-ot ebből az északi járásoknak adunk? Bil'ak elvtárs a decentralizálással kapcsolatban bírálta a központi hivatalokat, melyek nem támogatják a kerületek és járások merész kezdeményezését, hanem óvatosan bánnak velük. Sőt akadnak olyan hivatalnokok is, akiik nem veszik tekintetbe a kerületi és járási szervek határozatait. Bil'ak elvtárs felszólalása végén bírálta propagandánkat és sajtóinkat. Ladis'av Turčan elvtárs felszólalása (nyitrai kerület) Felszólalásomban mindenekelőtt az ideológiai munka egyes problémáiról szeretnék beszélni azért, mert nem választhatjuk el őket az alkotó munkától. Az emberek gondolkodásában megrögződött kapitalista csökevények elleni küzdelem nem lehet csupán egyszeri akció, hanem hosszú ideig tartó szívós munkát iaényel. Járási bizottságunk tudatosította ezt a tényt és nem feledkezik meg a burzsoá ideológia, főként pedig a fejét járásunkban is felütő burzsoá nacionalizmus elleni küzdelemről. Főként a kulákok nem tudnak beletörődni a korlátozás és kiszorítás politikájába, s ha már nem tudnak hatni gazdasági téren, ideológiai téren igyekszenek egymás ellen uszítani dogozó népünket. El akarják hitetni magyar polgártársainkkal, hogy nem egyenjogú polgárai köztársaságunknak, hogy küzdeniök kell egyenjogúságukért. Járási pártbizottságunk a kommunistákat és a Csemadokban dolgozó kommunistákat is arra vezeti, hogy kulturális nevelőmunkájukban mutassák meg a magyar dolgozóknak, hogyan érvényesül teljes mértékben a proletár nemzetköziség államunk nemzeteinek < és nemzetiségeinek egyenjogúságában. E kérdések megoldása azonban nemcsak a Csemadok kulturális nevelőmunkájától függ. Hangsúlyozta, hogy a burzsoá nacionalizmus ellen és az új ember neveléséért folytatott küzdelemből a párt vezetésével kultúránknak és iskoláinknak is ki kell venniök részüket. Rámutatott arra, hogy noha még előfordulnak burzsoá nacionalista megnyilvánulások, járásuk dolgozóinak túlnyomó többsége a magyar események idején tekintet nélkül nemzetiségére határozottan pártunk és kormányunk politikája mellett állt ki. . Az ideológiai munkában nemcsak a burzsoá nacionalizmus elleni küzdelem, hanem az embertársaink gondolatvilágának kialakításáért folyó küzdelem is fontos. Ez irányban több segítséget várunk irodalmunktól, sajtónktól, filmünktől és egyéb kultúrális népművelődési tevékenységünktől. Ez ideig sajnos nem érezzük irodalmi dolgozóink kellő segítségét. Pártunk minden szükségest megad az irodalmi dolgozóknak, hogy alkothassanak. Ehelyett azonban a Kultúrny život hasábjain vita folyik, miről és hogyan kell írni. Egyáltalában nem úgy képzeljük el az írást, ahogy azt Alfonz Bednár szemléltette. Az érák és percek című könyvében. Szeretném kifejezni személyes véleményemet e könyvről. Alfonz Bednár stílusa ellen nincs kifogásom. Tehetséges író, aki tudja kezelni a tollat. A dolog lényege azonban abban van, hogy tollforgatásával szolgálja-e a szocializmus építésének ügy^t, vagypedig árt neki. Nem akarok vitatkozni Alfonz Bednár osztály-vagv nem osztály-szempontjáról, a mi igazságunkról vagy más igazságról, mint arról maga az író és védői vitatkoznak, meg kell azonban mondanom: népünk nem tűri, hogy bármilyen szempontból is gyalázzák vívmányait, íróinknak is tudatosítaniok kell, hogy munkájukat a dolgozó nép fogja értékelni és elbírálni, hogy munkájuknak a dolgozó népet kell szolgálnia, amely eszerint fog rájuk tekinteni. Alfonz Bednár egyes elbeszéléseinek hibája abban van, hogy csak az elmérgesedő és nem gyóavuló fekélyeket látja testünkön s nem mutat rá gyógyításuk módjára, mintha egyáltalán nem biztosítanók e fekélyek gyógyítását. Igazolja-e életünk Bednár sorainak igazságát? Határozottan nem. Szerintem nem az a lényeges, hogyan néz a könyvre Ján Rozner, esetleg más írók és színházi kritikusok, akik csodálják Bednárt, hogy talán jobban tud írni mint ők, hanem az a lényeges, hogyan fogadja az elbeszélést a handlovai bányász, a komáromi és lővai munkás, a szövetkezeti dolgozó és paraszt, akinek nem lesz ki megmagyarázza, hogy amit a könyv tartalmaz, ne úgy értelmezze, amint az írva van, hanem másként. Nemcsak az a fontos, miről szól a könyv, hanem kit szolgál tartalmával. Dolgozó népünknek, amely megvalósítja a párt politikáját, építi a szocializmust, joga van megkövetelni, hogy az írók aktívan kapcsolódjanak be a nagy műbe. Természetesen ne az legyen az érdekük, hogy munkájukkal csak a saját körükben arassanak tetszést, hanem hogy dolgozó népünk is megismerje és szívébe zárja őket. Ezt pedig csak akkor érhetik el, ha ismerni fogják előrehaladásunk nehézségeit, de örömeit és sikereit is. A nép ekkor nemcsak bírálattal, hanem szeretettel veszi körül íróit, olyan szeretettel, mint amilyennel Peter Jilemnickýt szerette, aki híven szolgálta a népet. nyújtanak jobb pénzügyi eredmények elérésében. Gondoskodtunk arról, hogy a párttagokat helyesen osszuk el az egyes munkacsoportokba, hogy ott jó politikai munkát végezhessenek, úgyhogy EFSZ-ünk továbbra is példát mutasson gazdálkodásával járásunk még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztjainak. A második ötéves tervben előttünk álló feladatokat négy év alatt akarjuk teljesíteni. E célból kötelezettségeket vállaltunk és minden feltételünk meg van ahhoz, hogy e tervet teljesítsük. J. Báli e'vtárs felszólalása (Banská Bystrica-i kerület) Járásunkban a múlt évben szép sikereket értünk el. Szeretném megmutatni, milyen eredményeket értek el az EFSZ-ek és az egyénileg gazdálkodó parasztok. A szocialista szektor az állami gazdaságokkal együtt járásunkban 60,3 százalékot tett ki. 28 községben van EFSZ, amelyek összesen 1658 mezőgazdasági üzemet ölelnek fel. Még 2800 kis- és középparaszt gazdálkodik a régi módon. Járásunkban a munkaegység értéke az 1955-ös évvel szemben, amikor 10.80 korona volt 1956-ban 15,58 koronára emelkedett és 1957-re 17,52 koronára tervezik. Egyes EFSZ-ek 1956-ban különösen jó eredményeket értek el, mint pl. a miškovcei, Horne Semerovce-i, chorvaticei. Kostolné Moravce-i, Opatove Moravce-i, tupai, sudovcei, Šahy-i és más EFSZ-ek. Az EFSZ-ek között mindmáig megtartotta első helyét a Miškovce nad Iplom-i „Vörös lobogó" EFSZ, amelyről Itt beszélni fogok. Azoikban a szövetkezetekben is, amelyek előrehaladnak, vannak még hibák, főleg azért, mert elégtelen a JNB agrotechnikai munkája. Sok különféle statisztikai jelentést, körlevelet követel és nagyon csekély személyes figyelmet fordít ezekre a szövetkezetekre. Kevés szakértői segítséget nyújt a szövetkezetek tagjainak. A jó eredményeket azzal érték el, hogy érvényesítik a haladó módszereket főleg a OJ SZÔ 1957. áp-iílis 28. sertés- és szarvasmarhatenyésztésben. Most a tervezett állományok kiegészítésére törekszünk. Ez év január l-ig a szarvasmarhatenyésztés tervét csak 80 százalékra, a sertéstenyésztés tervét 105 százalékra teljesítettük, konkrét feladatul tűztük ki az állattenyésztési termelés jövedelmezőségének fokozását. A beruházási építkezést teljesítettük. 1956-ban 52 építkezé-ünk volt, ebből 18 sertésistálló. E téren kevés készség mutatkozik, mert azt a 37 építkezést, amelyeket megkezdtek annak .ellenére, hogy nem volt jól megszervezve a munka, éppen e fogyatékosságok következtében nem fejezték be. Teljesíteni akarjuk pártunk országos konferenciájának határozatait. Az idén is új tagokkal akarjuk bővíteni szövetkezeteink tagalapját. E téren lemaradtunk, mert a szövetkezetekbe csak 64 földművest nyertünk meg. Közöttük sok a középparaszt. Ez a munka—a parasztoknak a szövetkezetekbe való megnyerése — csak akkor javul meg, ha az alapszervezetek, valamint a járási pártbizottságok jobb politikai munkái fognak végezni. Járásuknak még öt községében nem alakult EFSZ. Nincs olyan akadály, ami megállítana bennünket és ezért továbbra is derekas politikai munkát végzünk, hogy még jobb eredményeket érjünk el. Miškovcei EFSZ-ünket a pártszervezet segítségével alapítottuk. A jó tömegpolitikai munka érdeméből az alapszervezet vezetésével eléggé szép eredményeket értünk el. EFSZ-ünk most 829 hektár földön gazdálkodik, ebből 570 hektár a szántóföld. Az alapszervezet biztosította vezető szerepét az EFSZ-ben. Vigyázunk, hogy betartsuk az EFSZ minta-alapszabályzatát és hogy teljesítsük a járási pártkonferencia határozatát. Szocialista munkaversenyt fejlesztettünk, gondoskodtunk az agrotechnikai határidők betartásáról és figyelmet fordítottunk arra, hogy a földeket kellő mértékben trágyázzuk. Kukoricában 68,5 mázsa hozamot, répában 375 mázsa hektárhozamot értünk el. Egy anyasertéstől 11 malacot neveltünk fel. Hasonló jó eredményeket értünk el a tehéntenyésztésben. Növeltük a baromfi hasznosságát és egy tojóstyúktól 150 tojást nyertünk. A szarvasmarha átlagos súlygyarapodását egy hektár után 28 kg-ról 40 kg-ra növeltük. Ezek a gazdasági eredmények a munkaegységek értékének és a szövetkezeti tagok életszínvonalának emelkedését jelentették. Míg 1954-ben egy munkaegység értéke 25 Kčs volt, 1956-ban elérte a 36 koronát. 1954-ben a munkaegységekre 1 200 000 koronát, 1956-ban már 2 400 000 koronát fizettünk ki. A gyermekek után a következő családi pótlékokat fizetjük: egy gyermekre 50.— Kčs-t, kettőre 60.— koronát, háromra 90.— koronát, és négy gyermekre 110 koronát fizetünk havonta. Ugyancsak bevezettük a kiegészítő jutalmazást, ami természetesen visszatükröződik a jobb munkaeredményékben. Szövetkezetünkben vannak építő csoportok, amelyek nagy segítséget Vladimír Šupka elvtárs felszólalása (Banská Bystrica-i kerület) Vladimír Šupka elvtárs felszólalása bevezető részében rámutatott, hogyan mutatkozik meg a breznói járásban pártunknak és kormányunknak az élet és kulturális színvonal emelésére irányuló gondoskodása. Elemezte továbbá a pártpolitikai munka és a gazdasági feladatok teljesítésének egybekapcsolását, ami nemcsak azt eredményezte, hogy a vállalatok teljesítették a tervet, hanem ennek révén jó eredményeket értek el a beruházási építkezés szakaszán is. A továbbiakban rámutatott a minőségi mutatók teljesítésében, a normákban, valamint a munkatermelékenység és a bérek fejlődésében mutatkozó múlt évi fogyatékosságokra. Elmondotta, hogy a breznói hídüzemben és a piesoki gépgyárban gyorsabban emelkedtek a bérek, mint a munkatermelékenység. Meg kell mondani, hogy e téren a pártpolitikai munka elégtelen volt. Üzemi szervezeteink nagy része nem vezette a kommunistákat azon fogyatékosságok kiküszöbölésére, amelyek fékezték a munkatermelékenység további növekedését. Nyíltan meg kell mondani, hogy a teljesítménynormákban levő rendetlenségeket többek között azért tűrték el, mert ezzel leplezték a rossz munkaszervezést, a rossz anyagellátást, tehát azokat a tényeket, "amelyekért egyes vezetők voltak felelősek, így történt a breznói hídüzemben, ahol az anyagellátás terén levő fogyatékosságok ellenére a munkatermelékenységet 76,2 százaléknál magasabban is teljesíthették volna, emellett az évi béralapot 136,2 százalékban merítették ki. "Nem mondhatjuk, hogy a breznói hídüzem alapszervezete nem kereste volna a fogyatékosságok kiküszöbölésének útját, főleg azután, hogy az alapszervezet bizottsága megállapította, hogy a vállalat igazgatója és egyes vezető gazdasági dolgozók helytelenül tájékoztatták őket. Az alapszervezet bizottsága helyesen figyelmeztette e helyzetre a párt járási, kerületi és központi bizottságát, de éppen azért, mert a felsőbb pártszervek az ügyet nem oldották meg és nem reagáltak elég rugalmasan az alapszervezet figyelmeztetésére, a helyzet folytonosan rosszabbodott. A teljesítménynormák helyzetét a felszólaló több példával világította meg. A piesoki gépgyárban, mely fejlett gépipari vállalat, a normáknak csak 17,1 százaléka van átdolgozva az állami normatíva alapján, a breznói hídüzemben pedig az 1956. évi állami terv normaóráinak össz-számából csak 1,5 százalék volt a műszakilag indokolt norma, míg 41 százalék statisztikai norma, a többi pedig becslés alapján megállapított norma volt. A felszólaló továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy csökkenteni kell a selejtképződést, mert e téren a breznói járás üzemei még mindig nem teremtettek rendet. Pl. a piesoki gépgyárban a selejt 3,3 százalékot tett ki, főleg az öntöde hibájából. Šupka elvtárs ezután a nyersanyag, anyag és energia megtakarításáról beszélt, ami megnyilvánult a Šverma Vasművekben, a breznói üzemben és a piesoki gépgyárban és felhívta a figyelmet a kooperáció fontos problémájára, amelyet a breznói járás kommunistáinak nézete szerint egyszerűsíteni kellene a járási üzemek komplett felépítésével. Példák alapján akartunk rámutatni — mondotta —, hogy mi, a breznói járás kommunistái látjuk fogyatékosságainkat, de tudatában vagyunk jó eredményeinknek is. Főleg a CSKP KB ez év februári ülése után fokozzuk gondoskodásunkat a minőségi mutatók teljesítéséről. Az a tény, hogy a breznói járás összes ipari üzemei teljesítik az első negyedévi tervet és hogy a breznói hídüzem is 106,7 százalékra teljesítette a nyerstermelés első negyedévi tervét, azt bizonyítja, hogy tanultunk fogyatékosságainkból. Üzemi szervezeteink célul tűzték ki, hogy a CSKP Központi Bizottságának Dolanský elvtárs által előadott beszámolójával minden egyes ipari alkalmazott megismerkedjék. A Šverma Vasművek üzemi szervezetében Dolanský elvtárs beszámolója alapján téziseket dolgoztak ki, amelyek elemzik az üzem viszonyait, megvalósították a mesterek oktatását, a téziseket tanulmányozzák a pártcsoportokban és a szakszervezeti szakaszokon. Mindez hozzájárul a mennyiségi és minőségi mutatók jobb teljesítéséhez. Ez a helyzet üzemeink többségében. Šupka elvtárs felszólalása végén bejelentette a kongresszus és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeket, amelyekben a breznói járás üzemeinek dolgozói vállalják, hogy több mint tízmillió korona értékű árut termelnek terven felül és olcsóbbá teszik a termelést. Viliam Leschnitzki elvtárs felszólalása (bratislavai kerület) Leschnitzki elvtárs felszólalásának bevezető részében több alakulati pártszervezet nevében üdvözölte a kongresszust. Felszólalása további részében a következőket mondotta: Alakulataink valamennyi tagja — a kommunisták és a pártonkívüliek — figyelemmel és nagy érdeklődéssel követték az önök munkáját hazánk szocialista építése óriási művében, önökkel együtt lelkesedéssel tölt el bennünket az a tény, hogy Szlovákia dolgozói életszínvonalának példátlan emelkedése ma viszonyaink jellegzetes vonásává vált és hogy Szlovákia boldog és örvendetes jövője csak a szocialista Csehszlovákiában van biztosítva. Mindazok a sikerek, elvtársak, melyeket a gyárakban, az egységes földművesszövetkezetekben, az iskolákban és az összes munkahelyeken elérnek, olyan reális erő, amely segíti politikai munkánkat, hozzájárul az egységek és alakulatok erkölcsi és politikai színvonalának megjavításához, segítséget nyújt a szocialista hazafiság egészséges érzéseinek megteremtésében és ezzel közvetlenül növeli és szilárdítja harcképességünket és harci készenlétünket. Hazánkban tanúi vagyunk a nagy alkotó erőnek, tanúi vagyunk annak az egységnek, amely sikeresen fejlődik Csehszlovákia drága Kommunista Pártjának zászlaja alatt. Ezen egység legmeggyőzőbb bizonyítéka volt polgáraink állásfoglalása a magyarországi ellenforradalmi események időszakában. Készek voltunk és továbbra is készen állunk a szabadságunk, a szocializmus ellen irányuló minden ellenséges kísérlet szétzúzására. Azokban a súlyos napokban, amelyeket a szomszédos Magyarország átélt, a fasiszta bandák garázdálkodása, a kommunisták és családtagjaik legyilkolása idején számos elvtárs jött hozzánk, hogy jelentkezzék Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagjelöltjei közé. Elvtársak, mi a proletariátus diktatúrájának hadserege, munkásaink, parasztjaink és dolnozó értelmiségünk hadserege vagyunk. Készen állunk nemcsak szétzúzni az ellenséget, ha megkísérelné békés építőmunkánkat megzavarni, hanem készek vagyunk teljesíteni hazánk szocialista építésének összes feladatait is.