Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-28 / 117. szám, vasárnap

Vildg proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Harcra és munkára fel népi demokratikus köztársaságunk további szilárdításáért — a szocializmus építéséért — a békéért és népünk jólétéért! (K. Bacílek elvtárs beszámolójából) 1957. április 28. vasárnap 30 fillér X. évfolyam, 117. szám. Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa A péntek délutáni ülés A kongresszus péntek délutá­ni ülését Dénes Ferenc elvtárs nyitotta meg és vezette. Jozef Hojč elvtárs, az SZLKP Közpon­ti Revíziós Bizottságának elnöke előadta az SZLKP Központi Re­víziós Bizottságának beszámoló­ját a párt gazdálkodásáról és a Revíziós Bizottság tevékenysé­géről. Hangsúlyozta, hogy az utolsó kongresszus óta eltelt időszakban a párt gazdálkodásá­ban jelentős javulás állott be. Valamennyi pártszerv rendsze­resen foglalkozott a párt gazdál­kodásával és a tagdíj-bélyegek átvételével. Megszilárdult a pénzügyi és költségvetési fegye­lem. Most fontos lesz az, hogy a kerületi és járási szervek, amelyekre fokozott jogkör és felelősség hárul a párt gazdálko­dásáért, ezt felelősségteljesen és helyesen alkalmazzák úgy, hogy a revíziós bizottságok ha­tékonyabb segítséget nyújtsa­nak a pártnak a feladatok telje­sítésében. A vitában elsőnek Ladislav Turčan elvtárs (nyitrai kerület) szólalt fel. Az ideológiai munka problémáiról beszélt. Foglalko­zott azzal, hogy a járási pártbi­zottság hogyan harcol a nacio­nalista csökevények ellen a zse­lízi járásban a szlovákok és a magyarok jobb együttélése ér­dekében. Állást foglalt A. Bed­nár „Örák és percek" című könyvéhez. Egyrészt értékelte a szerző írói tehetségét, másrészt elítélte azt a tényt, hogy a szer­ző művével lebecsüli dolgozó né­pünk vívmányait. Julius Kanas elvtárs, (brati­slavai kerület) rámutatott a ke­rületi pártszervezet kedvezőt­len szociális összetételére és hangsúlyozta, hogy a pártba fo­kozott mértékben kell felvenni munkásokat, valamint kis- és középparasztokat. A vita következő felszólalója Vladimír Šupka elvtárs (Banská Bystrica-i kerület) értékelte azokat az eredményeket, ame­lyeket az ipar építése terén a breznói járásban elértek. Rész­letesen foglalkozott a breznói járás egyes üzemeiben tapasz­talható rendetlenségekkel a normák és bérek terén. A járási pártszervezet levonta a tanúi­ságot a fogyatékosságokból és helyrehozza őket. Ez megnyil­vánult abban is, hogy a járás valamennyi üzeme teljesítette a negyedévi tervet. Végül ismer­tette, milyen kötelezettségvál­lalásokkal üdvözlik az üzemek a kongresszust. A kongresszus tárgyalásait ezután Pavol Tonhauser elvtárs vezette, aki Vasil Bil'ak elvtárs­nak (prešovi kerület) adta meg a szót. Biľak elvtárs főleg a pre­šovi kerület fejlődéséről beszélt az utolsó tíz év alatt. Noha a prešovi kerületben a felszaba­dulás óta többet tettek, mint a kapitalista múlt száz éve alatt, a kerület még mindig elmarad Szlovákia és a köztársaság többi részei mögött. Ezért a CSKP or­szágos konferenciája, valamint a további párt- és kormány ha­tározatok nagy súlyt helyeznek Kelet-Szlovákia távlati fejlődé­sére. Bil'ak elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy feltétlenül rugalmasan kell teljesíteni a prešovi kerü­letről szóló párthatározatokat és ezzel kapcsolatban élesen bírált egyes minisztériumokat és meg­bízotti hivatalokat. Foglalkozott a propagandisták munkájában és a sajtóban mutatkozó fogya­tékosságokkal is. A kongresszus tárgyalásai el­ső napjának végén a küldöttek lelkes tapssal fogadták azt a bejelentést, hogy a kongresszus tiszteletére új EFSZ-ek alakul­tak. A szombat délelőtti ülés Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusi tárgyalásának má­sodik napja az SZLKP Központi Bizottságának tevékenységéről és a további feladatokról szóló beszámolóval kapcsolatos vitá­val folytatódott. A tárgyalást pontosan 8 órakor Ludovit Be­nada elvtárs nyitotta meg és vezette. Elsőnek Mária Cepkova elvtársnőnek (Banská Bystrica-i kerület) adta át a szót, aki a pártszervezetek nők körében végzett munkájának problémái­ról beszélt és hangsúlyozta, mennyire szükséges, hogy fo­kozzuk a nők részvételét a szö­vetkezeti mozgalom fejlesztésé­ben. Jan Leinstein elvtárs (kassai kerület) a szepsi járás párt­munkájának egyes kérdéseit ve­tette fel és főként arról beszélt, hogyan törődik a járási pártbi­zottság a munkásoknak és pa­rasztoknak a pártba való felvé­telével. Hangsúlyozta, hogy tag­jelöltekké való felvételük után nagy figyelmet kell szentelni ezeknek a munkásoknak és pa­rasztoknak, gondoskodni kell nevelésükről és ideológiai szi­lárdságukról. Kiemelte a szepsi járás magyar nemzetiségű la­kosságának hazafias magatartá­sát a magyarországi események idején. A hegyvidéki falvak szociali­zálásának kérdéseiről, a faki­termelés és az erdősítési, vala­mint erdővédelmi munkálatok problémáiról Rudolf Žilinka elv­társ (Banská Bystrica-i kerület) beszélt. Jozef Pustulka elvtárs (bra­tislavai kerület,) a további vitá­ban a piešťanyi állami gazdaság jó eredményeiről és munkájá­nak fogyatékosságairól beszélt. Ivan Markovec elvtárs (pre­šovi kerület) a svidniki járás ukrán lakosságának életével és munkájával foglalkozott. Ján Báli elvtárs (Banská Bystrica-i kerület) felszólalá­sában figyelmet szentelt a me­zőgazdasági problémáknak. Ki­emelte az ipolysági járás egysé­ges földműves szövetkezeteinek sikeres gazdálkodását. A tárgyalás elnöke ezután fel­olvasott néhányat azokból a táviratokból, amelyek nagy számban érkeznek Szlovákia minden részéből és köszöntik a kongresszust. A kis- és közép­parasztok távirataikban további egységes földműves szövetke­zetek alakulását, az üzemek dol­gozói pedig újabb felajánlásai­kat jelentik be, melyekkel a kongresszust és a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 40. évfordulóját üdvözlik. Az elnök felolvasta a megújhodás pártjá­nak üdvözlőlevelét is, amelyben tagjai szívélyesen üdvözlik a kongresszust és sok sikert kí­vánnak tárgyalásának. A szünet után Matej Dropa elvtárs irányította a kongresz­szus tárgyalását. Pártunk had­seregbeli alakulatszervezeteinek munkájával a további felszólaló Viliam Leschnitzky elvtárs (bra­tislavai kerület) foglalkozott. Beszélt a hadsereg és a nép szö­vetségének megszilárdulásáról, amelyet a katonák áldozatkész­sége fejez ki szemléltetően a harci és politikai kiképzés fel­adatainak teljesítésében. Ez kü­lönösen a magyar események idején nyilvánult meg szemléle­tesen, midőn sok katona tagje­löltté való felvételét kérte az alakulat-szervezetektől. Ezután lelkes ünneplés és a CSKP éljenzése közepette An­tonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, a CSKP KB kül­döttségének vezetője lépett a szónoki emelvényre és a CSKP Központi Bizottságának és a küldöttségnek nevében sok si­kert kívánt a kongresszus tár­gyalásának és a szocialista épí­tés szlovákiai feladatainak meg­valósításában végzett munká­nak. Foglalkozott Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájá­nak egyes alapvető kérdéseivel és legközelebbi feladataival köz­társaságunk szocialista építésé­ben. Közölte a kongresszussal, hogy a CSKP KB az egész párt­hoz és néphez fordul javasla­tokkal, hogyan részletezzük és valósítsuk meg a továbbiakban az országos konferencia határo­zatait. Dolgozóinknak így lehe­tőségük nyílik, hogy kifejezhes­sék véleményüket, hogyan telje­sítik a határozatokat és milyen javaslatokat tehetnek további megvalósításuk érdekében. A küldöttek gyakran szakítot­ták félbe tapssal Novotný elv­társ beszédét, a végén tapsvihar közepette éltették a CSKP-t. A délelőtti tárgyalás további folyamán felszólalt Mária Vra­niakova elvtársnő (kassai kerü­let). Megismertette a kongresz­szus küldötteit a poprádi járás egységes földműves szövetke­zeteinek sikeres gazdálkodásá­val, amivel a természetbenieken kívül 19,15 korona átlag értékű munkaegységet értek el. Rámu­tatott a járás asszonyainak munkájára. A járás asszonyai tevékenyen részt vettek egyes EFSZ-ek alakításában. A továb­bi felszólaló Lukáč Okenka elv­társ (nyitrai kerület) elemezte a szakszervezetek munkáját és rámutatott múltbeli túlzott centralizálásuk károsságára és példákat említett a szakszerve­zetek új munkamódszereinek alkalmazásáról. Az elnök a délelőtti tárgyalás végén újabb táviratokat olva­sott fel, melyekben a kis- és középparasztok újabb EFSZ-ek alakulását jelentik be. Hűen a leninizmushoz és forradalmi hagyományainkhoz biztosítjuk a szocializmus győzelmét hazánkban Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP KB első titkárának beszéde Tisztelt elvtársak, először is engedjék meg, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága és az e kongresszuson jelenlevő küldöttség nevében szívé­lyes elvtársi üdvözleteinket tolmá­csoljam önöknek, sok sikert kívánjak tárgyalásaikban és a szocialista or­szágépítés azon szlovákiai feladatai­nak megvalósításában, amelyek a •Kongresszus tárgyalásaiból következ­nek. Az önök kongresszusa nem egészen egy évvel az országos pártkonferen­cia után ül össze, amely fontos hatá­rozatokat hozott és következtetéseket vont le az SZKP történelmi jelentő­ségű XX. kongresszusából pártunk munkájára. Az önök kongresszusa abban az idő­ben ülésezik, amikor nagy küzdelem dúl a szocializmus és béke erői, va­lamint az imperializmus azon erői kö­zött, amelyek agresszív és ellenforra­dalmi akciókkal arra törekednek, hogy a világot háborúba sodorják. Ezért midőn a múlt időszakot s a jelenlegi belpolitikai helyzetet értékeljük, ezek­ből a tényekből kell kiindulnunk és helyes következtetéseket levonnunk további munkánkra. Elvtársak, térjünk vissza ahhoz az időhöz, amikor pártunk az országos konferencián következtetéseket vont le a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eredményeiből. Ogy vélem, hogy ma, egy év távlatá­ból már elemezhetjük, vijon az álta­lunk levont következtetések helyesek voltak-e, vajon elkövettünk-e hibá­kat. Mindnyájan tudják, hogy pártunk­nak a XX. kongresszus utáni politiká­ját hogyan ítélték meg itthon és a határokon túl. Emellett természetesen egyidejűleg látnunk kell, hogy ezt a politikát ki ítélte meg és e megítélés mögött milyen célok vagy remények rejlettek. A napnál is világosabb, hogy pár­tunknak a XX. kongresszus után le­vont következtetéseit és azokat az intézkedéseket, amelyeket megtettünk és fokozatosan életbe léptetünk, a munkásosztály és népünk nagy több­sége egyetértéssel fogadta. Erről ta­núskodik népünk építő törekvése, az üzemekben és falvakon elért gazdasá­gi eredmények. Másrészt látnunk kell, hogy követ­keztetéseinknek és intézkedéseinknek egyáltalán nem örültek azok, akik ar­ra számítottak, hogy mi Csehszlová­kiában a liberalizálás útján fogunk haladni, arra számítottak, hogy elhaj­lunk a proletár internacionalizmustól, eltérünk a marxizmus-leninizmus el­veitől. Arra spekuláltak, hogy a bur­zsoá értelemben vett kétes „demok­ratizálás" útján fogunk haladni, ami­nek semmi köze sincs a szocialista demokráciának, mint az egyetlen he­lyes útnak szüntelen elmélyítéséhez. Éppen a világban lejátszódott, főleg a körülöttünk lejátszódott nem régi események fényében felülvizsgálhat­juk, vajon- helyesen haladtunk és ha­ladunk-e. Népünk véleménye egysé­ges abban, hogy Csehszlovákia Kom­munista Pártjának politikája helyes, marxista-leninista, mert a nép szük­ségleteiből és legsajátabb érdekeiből in­dul ki. (Taps.) Ezért élvezi a nép teljes támogatását és bizalmát. A reakciónak mindazon tervei, amelyekkel pártun­kat és népünket megbontani igyeke­zett, nem jártak sikerrel és sohasem fognak sikert elérni. Pártunk ereje abban rejlett és rejlik, hogy szoros kapcsolatban áll a dolgozó néppel, olyan politikát folytat, amelyet telje­sen megért és támogat a nép. Ezért mindazoknak a terveknek, amelyekre a reakció számított, a kö­rülöttünk lezajlott események idején szégyenteljes csődöt kellett vallaniok. Ezek az események számításaikkal el­lentétben arra vezettek, hogy tovább szilárdult népünk egysége, tovább nö­vekedett a pártba, a párt Központi Bizottságába vetett bizalma. így vá­laszolt népünk a külföldi reakció ter­veire és méltán elmondhatjuk, hogy hazánk volt vagyonos rétegeiből szár­mazó egyes emberek vágyaira is. Ezek az emberek minden számunkra ked­vezőtlen megrezdülésnél örvendeznek, hogy bekövetkezik az általuk oly ré­gen várt pillanat és újból vezető sze­repet fognak játszani köztársaságunk­ban. Ez az idő azonban sohasem kö­vetkezik be. Vajon terveik miért nem teljesültek és nem is teljesülhetnek soha? Nézzük, milyen következtetéseket vont le országos konferenciánk a XX. kongresszus után, milyen intézkedé­(Folytatás a 2. oldalon.) S

Next

/
Thumbnails
Contents