Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-28 / 117. szám, vasárnap

Szlovákia Kommunista Pártjának Bcengressinsa (Folytatás az 1. oldalról). seket hoztunk és milyen jelentőségűek ezek az intézkedések, hogyan hatnak közvetlenül egész országunk politikai és gazdasági életére, minden egyes polgár életére. Feltesszük a kérdést, vajon az SZKP XX. kongresszusa és annak következtetései fényében pártunk elkövetett-e a múltban hibákat? Azt kell mondanunk, hogy igen. Hibákat követett el mind a párton belüli munkájában, mind pedig az állam belső életében. Ezzel egyidejűleg fel kell tennünk a kérdést, vajon ezek a hibák, amelyekről még megemlékezünk, olyanok voltak-e, hogy veszélyeztethették volna pártunk fő irányvonalát, a szocializmus felépítésének irányvonalát a Csehszlovák Köztársaságban. Egyértelműen azt kell válaszolnunk, hogy ilyen fajta hibák nálunk nem voltak. Milyenek voltak tehát hibáink? Pártunk a reakció felett 1948-ban aratott győzelme után átvette a teljes felelősséget országunk fejlődéséért, vezető erő lett. A párt sokkal gyorsabban és következetesebben kezdte meg céljának megvalósítását, a szocialista rendszer felépítését, a nép mindennemű kizsákmányolásának kiküszöbölését és úgy dolgozott, hogy a népgazdaság szüntelen fejlődése biztosítsa népünk békés életét és köztársaságunk biztonságát. Tudatában voltunk, hogy e cél megvalósítása folyamán a nehézségek egész sorát kell leküzdenünk, hogy a pártnak minden erejét meg kell feszítenie és e cél megvalósításának kell alárendelnie egész tevékenységét. Tudtuk, hogy a társadalom ily nagy átalakulását kizárólag a dolgozó nép valósíthatja meg, tudtuk, hogy a párt fő feladata meggyőzni és mozgósítani elsősorban a munkásosztályt, mert mindenekelőtt az ő érdekében és az egész dolgozó nép érdekében történik a társadalomnak ez az átalakítása. Ez azt jelenti, hogy a pártnak munkáját az üzemekre és falvakra kellett irányítania és utat mutatva élenhaladnia és a dolgozó népet lépésről lépésre előre vezetnie. Mondhatjuk-e elvtársak, hogy mindezt a párt megtette? Igen, megtette. Válaszoljunk azonban erre a kérdésre: Vajon a párt munkájának módszerei és formái mindig helyesek voltak-e, megfeleltek-e a magunk elé tűzött céloknak? Azt kell mondanunk, hogy ez nem mindig történt így teljes mértékben. Ezekről a problémákról beszéltünk az országos konferencián. Ezt azért ismétlem meg újból, hogy most, az idők távlatából elemezzük, vajon azok a következtetések, amelyeket e hibák megítélése során idők folyamán levontunk, helyesek voltak-e, vajon helyesek voltak-e a XX. kongresszus után levont következtetéseink, amelyek helyzetünk elemzésén alapultak. Amikor az országos konferencia határozatairól beszélünk, azért tértem •vissza a múltba, hogy rámutassak egyes jelenségekre, amelyek azielőtt a pártban és az államban mutatkoztak, hogy ezeket azon események benyomása alatt ítéljük meg, amelyek Magyarországon, az ottani kommunista pártban és egyes testvérpártokban lezajlottak. A fő dolog az, hogy a párt idejében megkezdte e hibák kijavítását és döntő küzdelmet folytatott a lenini elvek érvényesítéséért a párt életében. Önök mindnyájan megerősíthetik, hogy a párt már évek óta lépésről lépésre kiküszöböli tevékenységéből a fogyatékosságokat. Következetesen érvényesíti a pártélet helyes lenini elveit és formáit, harcol a fegyelmezetlenség, a szocialista törvényesség megsértésének minden megnyilvánulása ellen. A párt eljárásának helyességét igazolják a körülöttünk nemrégen lezajlott események, amelyek folyamán tovább izilárdult a párt és a nép egysége. Pártunk szilárd és egységes, a marxizmus-leninizmus elvein áll, a proletár internacionalizmus elvein. (Taps.) Elmondhatjuk, hogy nemcsak a párt, de az egész munkásosztály és dolgozö népünk nagy többsége is ezeket az elveinket elismeri és elfogadja. Ez a párt javuló tevékenységének fő eredménye. Amikor a múltról beszélünk, elvtársak, meg kell néznünk állami és gazdasági életünket is. 2

ÜJ SZÔ 1957. április 28. 1948 februárja után népünk egyetértéssel fogadta a csehszlovák népgazdaságfejlesztés első ötéves tervét. Minden tehetségével és erőfeszítéseivel megkezdte a terv megvalósítását. Az első ötéves tervben népgazdaságunk átépítésére és felépítésére helyeztük a fő súlyt. Az első ötéves terv sikeres teljesítése nagy politikai és gazdasági jelentőséggel bírt. Megteremtettük a jó feltételeket ahhoz, hogy tovább haladhassunk köztársaságunk és népi demokratikus rendszerünk gazdasági és politikai megszilárdításának útján. Az elért sikerek nagysága ellenére azonban mutatkoztak bizonyos fogyatékosságok is. Ezek főleg azokban az aránytalanságokban rejlettek, amelyek a nyersanyag és energetikai alap elmaradásában és a mezőgazdasági termelés elégtelen fejlődésében nyilvánultak meg. Ebből le kellett vonni a szükséges következtetéseket és olyan intézkedéseket kellett megvalósítani, amelyek megakadályozzák az aránytalanságok kedvezőtlen befolyását a népgazdaság későbbi fejlődésére. Azt akarjuk, hogy népgazdaságunk szüntelenül fejlődjék, hogy egyre több és több új értéket alkothassunk. Ezzel egyidejűleg — amint ez másképp nem is lehetséges, mert a szocialista rendszer legsajátabb lényegéből következik — gondoskodnunk kell arról, hogy a fejlődő népgazdasággal arányosan lépésről lépésre haladjunk a nép életszínvonalának rendszeres emelése útján. Ezt az alapvető célunkat az akkori időben nem valósíthattuk meg teljes mértékben. Tudják, hogy 1953-ig — a pénzreformig — még jegyrendszerünk volt. Tudatában voltunk annak, hogy e jegyrendszer tartósan nem fizetődik ki, tudtuk, hogy előbb-utóbb meg kell szüntetnünk e rendszert, teljes mértékben meg kell valósítanunk a munka szerinti jutalmazás elvét és lehetővé kell tennünk az értéktörvény hatását. A jegyrendszer és a pénzeszközök magas állománya lehetetlenné tette, hogy a szocializmus építésének eredményei a nép fokozott életszínvonalában megnyilvánuljanak. Emlékezzenek csak vissza, mily nagy teher nehezedett gazdaságunkra az aránytalanul sok forgalmi eszköz képében. Ha ilyen körülmények között szüntettük volna meg a jegyrendszert, ezzel a spekulánsok kezébe szolgáltattuk volna ki magunkat. Hogy mi következett volna ezután, az világos! A pénz nagy része a valóságban azon emberek kezében volt, akiknek az 1945. évi pénzreform után és még 1948 februárjáig is lehetőségük volt a spekulációra és ezáltal olyan eszközöket halmozhattak fel, amelyek óriási összegeket képviseltek és amelyeket a nép becsületes munkájából facsartak ki. E probléma megoldása megkövetelte, hogy pénzreformot hajtsunk végre, jóllehet tudtuk, hogy e pénzreform érinti a munkás-, paraszt- és hivatalnokcsaládok egész sorát, melyek becsületesen takarékoskodtak, hogy életüket és családjuk életét kellemesebbé tegyék. Erre a műtétre szükség volt, hogy egészségessé tegyük népgazdaságunkat és biztosítsuk fejlődését, lehetővé tegyük, hogy a dolgozó nép élet- és kulturális színvonala tartós emelésének útján haladjunk. Abban az időben a népgazdaság helyzetének elemzésekor arra a következtetésre jutottunk, hogy ki kell küszöbölni a gazdaság fejlődésében levő aránytalanságokat úgy, hogy a nehézipar s a nyersanyagalap további elsődleges fejlesztése mellett egyúttal helyes arányban fejlesszük a mezőgazdasági termelést és a közszükségleti ipart, amely biztosítja a nép növekvő szükségleteinek, fokozódó igényeinek kielégítését, amire számítottunk és a jövőben is számítunk. 1953 szeptemberében a Központi Bizottságban és főleg a párt X. kongresszusán a konkrét intézkedések egész sorát hoztuk, amelyek meghatározták, hogy az egyes években mit fogunk tenni és hogyan érjük el azt, hogy népünk életszínvonala fokról fokra emelkedjék. Abból indultunk ki, hogy bár a pénzreform fájdalmas volt, dolgozó népünk a további fejlődés során meggyőződik arról, hogy kommunista pártunk politikája helyes, hogy mindez az ő javára és az ő érdekében történik. Az eredmények meggyőznek erről bennünket. Nem egészen négy év rövid ideje folyamán az ipari és részben a mezőgazdasági termelés határozott növekedését értük el és jelentősen emelhettük a lakosság életszínvonalát. Ezek az eredmények meggyőzik egész népünket, hogy a népgazdaság egészségessé tételének ez a folyamata szükséges volt és az ő érdekeit szolgálta. (Taps.) 1953 óta négy év telt el. Úgy vélem, hogy azokért az eredményekért, amelyeket dolgozó népünk e négy év alatt elért, nem kell szégyenkeznünk. Nem akarom azt állítani, mintha 1953ban már mindent előre tudtunk volna. Abban az időszakban, az SZKP XX. kongresszusáig még elkövettünk néha hibákat. Éppen a XX. kongresszus vezetett bennünket arra, hogy behatóan megvizsgáljuk pártunk politikáját, elemezzük a helyzetet, hogy a hibák megállapítása után a javulás útjára térjünk. Arra vezetett bennünket, hogy megkeressük a hibák gyors és következetes kijavításának útjait és lehetőségeit. Pártunk Központi Bizottságának 1956 márciusában és áprilisában folytatott tárgyalásaiból és a CSKP országos konferenciájának tárgyalásaiból tudják, hogy a dolgok egész sora maradt, amelyeket megbírálnunk és megoldanunk kellett. Az országos konferencia előtti elemzés és vita megerősítette pártunk fő irányvonalának helyességét. Ebből indultunk ki és ez tette lehetővé nekünk, hogy az országos konferencián kitűzzük a szocializmus felépítése befejezésének nagy feladatát hazánkban. Milyen következtetéseket vontunk le az SZKP XX. kongresszusa után az országos konferencián? Látnunk kell, és újból hangsúlyozzuk, hogy az a merész és beható elemzés, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa végzett, számos kérdést teljes egészében megvilágított. A XX. kongresszus által levont következtetések a helyzet alapos marxistaleninista elemzéséből fakadtak. Az SZKP XX. kongresszusának tárgyalása jótékony befolyást gyakorolt az összes kommunista és munkáspártok további tevékenységére, mégpedig nemcsak a szocialista országokban, hanem a tőkés országokban is. Jótékony befolyása volt a szocializmus és ,a béke ügyének és sikereinek további megszilárdítására. Az SZKP XX. kongresszusának tárgyalásai nekünk is segítséget nyújtottak saját helyzetünk helyes elemzésében és abban, hogy helyes lenini következtetéseket vonjunk le pártunk további munkájára és a szocializmus építésére. Ez azért vált lehetővé, mert az SZKP XX. kongreszszusa következtetéseinek feldolgozásában a párt forradalmi pozícióiból, a marxizmus-leninizmusnak egész pártés közéletünkben való alkotó érvényesítéséből és fejlesztéséből indultunk ki. Milyen fő következtetéseket vont le pártunk országos konferenciája az SZKP XX. kongresszusából? Elsősorban megállapította, hogy a szocializmus építésének fő irányvonala helyes és hogy egyetért vele egész dolgozó népünk. Az országos konferencia hangsúlyozta, hogy ezt az irányvonalat általában helyesen valósítottuk meg. Ezért értünk el oly jelentős sikereket a szocializmus építésében hazánkban. Másodszor: ennek alapján tűzhette ki az országos konferencia népgazdaságunk továbbfejlesztésének feladatait a szocializmus építése érdekében. Főleg azt mutatta meg, hogyan kell tovább haladnunk a mezőgazdasági termelés növelésében elsősorban az egységes földművesszövetkezetek fejlesztésének és szilárdításának útján úgy, hogy a második ötéves terv végéig teljes túlsúlyba kerüljenek a szocialista termelési formák a mezőgazdaságban is. Harmadszor: az első ötéves tervben és az 1955—1956. években elért eredmények alapján pártunk országos konferenciája megelégedéssel értékelhette a nép életszínvonalának eddigi emelkedését és kitűzhette az életszínvonal további rendszeres emelésének feladatait. Negyedszer: a konferencia kiemelte, hogy népi demokratikus rendszerünk további erősítéséről és szilárdításáról főleg a nép egységének megszilárdítása, a proletariátus diktatúrája két részének érvényesítése útján kell gondoskodni, emellett súlyt helyezett a szocialista demokrácia szüntelen elmélyítésére, a nép fokozott részvételére és befolyására az állam igazgatásában és irányításában. Az intézkedések egész sorát hoztuk az alacsonyabbfokú állami és gazdasági szervek jogainak és felelősségének bővítésére a központosított vezetés következetes betartása mellett, a demokratikus centralizmus elve alapján. ötödször: az országos konferencia megerősítette, hogy a pártban folyó gyógyulási folyamat, amely Slánský leleplezésével kezdődött, egészben véve sikeresen folyt le. Megerősítette, hogy a pártban általában helyesen kezdtük meg a pártélet lenini normáinak következetes érvényesítését. Az országos konferencia azonban azt is megerősítette, hogy továbbra is tevékenységünk sokoldalú fejlesztésére kell törekednünk, szilárdan a marxista-leninista párt elveihez kell ragaszkodnunk, széleskörűen érvényesítenünk kell a párton belüli demokráciát, fejleszteni a bírálatot és önbírálatot, szilárdítani és növelni a kollektív vezetést és szüntelenül tömöríteni és szilárdítani pártunk ideológiai és politikai egységét. Azokat az intézkedéseket és határozatokat, melyeket az országos konferencián hoztunk, teljes erőfeszítéssel és a nép részvételével kezdtük fokozatosan teljesíteni. Bizonyossággal mondhatjuk, hogy az országos konferencia óta eltelt egy évi időszak újból megerősítette a párt politikájának és következtetéseinek helyességét. Továbbra is a közszükségleti árucikkek állami kiskereskedelmi árainak leszállítása útján haladtunk népünk érdekében. 1956-ban két ízben szállítottuk le az árakat. A második árleszállítás főleg azokra az árufajtákra vonatkozott, amelyeket dolgozóink legszélesebb tömegei fogyasztanak. Ezen intézkedések következtében dolgozó népünk évi 3 milliárd 500 millió korona értéket nyert. További szociális gazdasági intézkedéseket valósítottunk meg, amelyek kifejezésteljesen megjavítják dolgozóink életszínvonalát. Lerövidítettük dolgozóink munkaidejét. Most a felnőttek munkahete 46 órás, a 16 éven aluli fiataloké 36 órás. Megvalósítottuk társadalombiztosításunk módosítását és lényegesen rendeztük a nyugdíj- és rokkantjáradékokat. E téren is az elsők között állunk világviszonylatban és példánk megmutatja a szocialista rendszer nagy előnyeit a kapitalista rendszer felett. 1956-ban a bérrendezések egész sorát valósítottuk meg népgazdaságunk különböző ágazataiban. Ezen intézkedések célja az volt, hogy kiegyenlítsük a bérek nivellizácipja által okozott egyes hiányosságokat. Ezek az intézkedések egyes kategóriáknál a bérek emelését jelentették. 1 A múlt évben az új iskolák, kórházak, színházak, mozik, bölcsődék, klubok és más kulturális és társadalmi intézr ények egész sorát építettük fel. Úgyszintén megjavult a lakásépítés is dolgozó népünk számára. Mindezek az intézkedések pártunknak népünk élet- és kulturális színvonala emelésére irányuló törekvéseiből fakadnak, kellemesebbé teszik népünk életét, munka utáni pihenését és kulturális igényeinek kielégítését. Szorgalmasan folytattuk a szocialista demokrácia elmélyítését és szilárdítását. Bővítettük az alacsonyabb állami és gazdasági szervek jogkörét. A nemzeti bizottságoknak és az üzemek igazgatóinak ma nagyobb jogkörük van. így megtettük az első lépést a joghatalomnak az alacsonyabb állami és gazdasági szervekre való áthelyezésében és növeltük a nép részvételét az irányításban és igazgatásban. A dolgozók bekapcsolása az irányításba és igazgatásba a szocialista demokrácia további elmélyítésének előfeltétele, nagy jelentőségű a bürokratizmus elleni harcban, segítséget nyújt a felesleges adminisztratív láncszemek leépítésében és az irányítás általános megjavításában. Ezen első közvetlen intézkedéseken kívül nemrégen határozatot hoztunk a hosszútartamú feladatok biztosítására, amelyeket e téren jóváhagyott az országos konferencia. Az üzemekben szorgalmazzuk, hogy fokozódjék a munkásoknak a termelésre gyakorolt befolyása. Ennek útját elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerepének növelésében látjuk; ennek segítségével kell a dolgozóknak érvényesíteniük nézeteiket és befolyásukat az irányításban, az üzem termelésének folyamatában és a termelés megszervezésének javításában. A szakszervezetek munkájának fokozatos javulása azt bizonyítja, hogy utunk helyes, szakszervezeti mozgalmunk munkásosztályunk forradalmi hagyományait és küldetését követi. Az igazgatói alap helyett bevezettük a dolgozók vállalati alapját. Ebbe az alapba bizonyos pénzösszegek folynak be az üzemek nyereségétről a meghatározott feltételek, főként a terv teljesítése szerint. Ebből az alapból azokat jutalmazzuk meg, akik érdemeket szereztek a termelési feladatok teljesítésében és túlteljesítésében. Ebből az alapból fedezzük a szociális, kulturális, egészségügyi, sport és üdülőintézmények létesítését. A dolgozók vállalati alapjának anyagi eszközeit felhasználjuk az üzemben a munkások javát szolgáló szervezési és műszaki intézkedések foganatosítására is. Az ezen alapból az egyes célokra folyósított összegek elosztásáról a munkásság a szakszervezet közvetítésével és az üzem igazgatójával karöltve dönt. Mindezek az új intézkedések, melyeket az országos konferencia határozatai eredményeztek, a dolgozó nép közéletünkre és gazdaságunkra gyakorolt befolyásának növelésére irányulnak. Ha a dolgozó nép széleskörűen tudja érvényre juttatni képességeit és akaratát, akkor átérzi azt is, hogy jelentős és fő tényező, melytől egész társadalmunk felépítése függ. A falvakon fejlesztjük a szocialista szövetkezeti mezőgazdaságot és új szövetkezeteket alakítunk. A parasztok naponta győződnek meg arról, hogy a szövetkezetbe való belépés és a közös gazdálkodás nemcsak a többtermelést teszi lehetővé, hanem a falvak magasabb életszínvonalát is biztosítja. Az állam jelentős anyagi eszközöket fordítt a mezőgazdaság gépesítésére, amely lehetővé teszi, hogy a parasztok jobban műveljék meg a földet, fokozzák a mezőgazdasági termelés intenzitását és megszűnjék a parasztok évszázados robotmunkája. A falvak új életmódja és fejlődésük lehetőségei azt eredményezik, hogy fokozatosan eltűnik, a város és a falu közötti múltbeli különbség. A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalo)Tt_ fejlesztésével egyidejűlég erősítjük' á munkások és parasztok szövetségét, amely népi demokratikus rendszerünk alappillére. Mindez növeli a dolgozók aktivitását és kezdeményezését, erőt ad rendszerünknek, rendszerünk szilárdságának biztosítéka. Mi nem térünk hazánkban olyan kétes kísérletek és példák útjára, melyek idegenek életünktől. Ügyelünk természetesen arra is, hogy ne térjünk el a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség alapelveitől. Saját tapasztalatainkból, saját feltételeinkből, munkásosztályunk és nemzeteink hagyományaiból indulunk ki. Népünk boldog jelene és még örvendetesebb jövője bizonyítéka annak, hogy a szocializmust csak az elvszerűség és a marxizmus-leninizmushoz valő hűség alapján építhetjük sikerrel. (Taps.) Engedjék meg, elvtársak, hogy néhány szóval megemlékezzem Szlovákiáról. Mit kell látnunk? Mindazok a sikerek, amelyeket a szocialista rendszer építésében elértünk, elválaszthatatlanul összefügnek a csehek és szlovákok szilárd egységével, egész népünk egységére épülnek. A csehek és szlovákok egysége, nemzeteink népének szilárdsága és tömörsége volt az az alapkő, amelyre Csehszlovákia Kommunista Pártja politikáját építette. A múltban a kapitalista kizsákmányolóktól és embernyúzőktól kifosztott Szlovákia átformálását senki más nem tudja megvalósítani, csak pártunk. Szlovákia a szocialista építés és a helyes nemzetiségi politika alapján mély változásokon megy keresztül. A gazdaságilag elmaradott ország fejlett iparú és kulturájú országgá változik. Ezzel megszüntetjük a cseh és szlovák országrészek és népek közti gazdasági, politikai és kulturális különbségeket. Szlovákia, iparának építésével számbelileg megnövekedett és megerősödött Szlovákiában a munkásosztály, fokozódott öntudatossága, politikai egysége, megsokszorozódtak szakismeretei. Szlovákia munkásosztálya döntő és fő tényezővé vált Szlovákiában; ezt a cseh munkásosztállyal ápolt szilárd testvéri szövetsége eredményezte. (Taps.) Ezt a szövetséget pártunk teremtette (Folytatás a 3. oldalon.)