Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-27 / 116. szám, szombat

Harcra és munkára Szlovákia és a köztársaság további fejlesztéséért (Folytatás a 4. oldalról) fcnbírálatot. Ő azonban megtagadta az önkritika bárminő formában történő gyakorlását és kijelentette, hogy kitirt nézetei mellett. Ezért annak következtében, hogy Ondrej Pavlik tevékenysége összeegyeztethetetlen a párt politikájával és alapszabályzatával, Ondrej Pavlikot kizárták a pártból. A beszámoló továbbá megjegyzi, hogy az SZLKP KB irodája foglalkojott a Kultúrny život című irodalmi folyóiratnak és a Szlovákiai írók Szövetségének helyzetével és e téren is intézkedést foganatosított a helyzet megjavítására. Tudatosítanunk kell — hangsúlyozza a beszámoló, — hogy szociális osztálvszempontból két szék között ülni még senkinek sem sikerült. A történelem azt mutatja, hogy a társadalmi osztályok küzdelmében „nincs harmadik út — Iközépút. Minden afféle középút ugyanis akarva-akaratlan csak az osztályellenségnek kedvez. Egyesek nem értették meg az életünk demokratizálására irányuló intézkedések lényegét, nem értették meg a proletárdiktatúra lényegét és ellentétbe helyezték a demokráciát és a proletárdiktatúrát, felcserélték a szocialista demokráciát a burzsoá demokráciával. Gondoljunk csak arra, hogyan könnyítette meg e kérdésnek helytelen magyarázata a reakció tevékenységét Magyarországon és Lengyelországban. Márpedig minden marxista-leninista tisztában van azzal, hogy amíg a proletárdiktatúra a tömegek legszélesebbkörü demokráciáját jelenti, és nem jelenthet demokráciát az osztályellenség ellenforradalmi erői számára, addig a burzsoá demokrácia csak a burzsoázia számára jelent demokráciát, a tömegekkel szemben nem más, mint diktatúra. Éppen azért, mert a proletárdiktatúra a többségnek a kisebhség felett gyakorolt diktatúrája, ez adja meg erejét, nagy demokratizmusát, mely a burzsoá demokráciában elérhetetlen. Ezért a kommunisták, ha valaki a demokráciáról beszél, mindig megkérdezik: kinek a javát szolgáló demokráciáról, szabadságról van szó, proletár vagy burzsoá demokráciáról-e? Ha pedig a szocialista demokrácia elmélyítéséről beszélünk, nem gondolunk másra, mint a dolgozó nép részvételének fokozására az állam és a gazdaság igazgatásában és irányításában — más szóval: a nép jogainak kibővítésére gondolunk a proletárdiktatúra érvényesülése és szilárdítása mellett. A proletárdiktatúra azonban elképzelhetetlen a párt vezető szerepének a proletárdiktatúra rendszerében való érvényesülése nélkül, a demokratikus centralizmus helyes gyakorlatának érvényesülése nélkül a párt-, gazdasági és állami tevékenységben. E kérdéssel kapcsolatban is helytelen nézetek merültek fel, melyek a párt vezető szerepének gyöngítését célozták a proletárdiktatúra rendszerében. Számunkra nem újak ezek az irányratok. Tudjuk, milyen nagy küzdelmet kellett folytatnia Leninnek a mensevikek ellen, hogy kiépíthesse azt 3 pártot, amely a végső győzelemre tudja vezetni a proletariátust. Hisz Lenin a széles tömegek vezető erejének tartotta a pártot, a proletariátus leghatásosabb fegyverének a burzsoázia elleni küzdelemben. Ha az imperialisták a kommunista párt vezető szerepe elleni támadásaikat „a sztálinizmus" elleni harc frázisaival álcázzák, erre egyöntetűen a kínai elvtársak szavaival válaszolunk: „Sztálin hibái a gyakorlatban nem abban mutatkoztak, hogy érvényesült a párt vezető szerepe, hanem ellenkezőleg, éppen abban a tényben, hogy bizonyos területeken és bizonyos mértékben nem következetesen érvényesült a párt vezető szerepe." Annak érdekében, hogy a párt teljesen érvényesíthesse vezető szerepét, mindenekelőtt fontos, hogy helyes politikát folytasson, nagy tekintélyre tegyen szert a munkásosztály soraiban. Pártunk, a CSKP óriási tekintélyt szerzett az első Csehszlovák Köztársaság idején rendezett számtalan sztrájk és tüntetés alkalmával, illegális tevékenységében, a partizánharcokban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a prágai felkelésben tanúsított elszántságával, kitartásával és áldozatkészségével. A párt nagy tekintélyre tett szert a szocializmus megvalósításáért folytatott küzdelemben. Megszerezte a vezető helyet az ipar és a mezőgazdaság fejlesztéséért, a kultúra felvirágoztatásáért, a nép életszínvonalának emeléséért folytatott küzdelemben. Mindig igazat mondtunk a népnek, helyes utat mutattunk és a pártnak ezt a helyes politikáját az első és fő feltételnek kell tekintenünk a párt vezető szerepének gyakorlására. A párt vezető szerepe érvényesítésének további feltétele a párt kapcsolata a legszélesebb tömegekkel. Ez megköveteli, hogy ismerjük a tömegek igazi gondolkodását, szükségleteit és óhajait, hogy mindennapi munkánkban gyakorlati, politikai és gazdasági intézkedésekkel válaszoljunk a széles rétegek követeléseire. A párt vezető szerepének érvényesítése azt jelenti: meg kell követelnünk a nemzeti bizottságok, az államigazgatás kommunista funkcionáriusaitól és minden felelősségteljes helyet betöltő kommunistától, hogy mindenütt és mindenkor szorgalmazzák és végrehajtsák a párthatározatokat. A párt vezető szerepének érvényesítése továbbá azt jele.nti — érvényesítenünk kell vezető .szerepét konkréten az üzemekben, a falvakon, az iskolákban, a tömegszervezetekben. Ez azt jelenti, hogy a pártszervezetekben és a kommunistáknak ott, ahol dolgoznak, küzdeniök kell a párthatározatok helyes teljesítéséért. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a pártmunka fő módszere a meggyőzés, a párttagok százezreinek tömegpolitikai munkája, mellyel mindenütt biztosítják a párt Központi Bizottsága határozatának, akaratának következetes teljesítését. A párt politikájának megvalósítását nem tudjuk elképzelni a párt szívós és mindennapi harca nélkül, melyec az előítéletek, a szándékosan terjesztett ellenséges propaganda ellen folytat. Pártunk, az SZLKP számára ideológiai harcunk szakaszán a legnagyobb veszélyt mind a múltban, a jelenben, mind a jövőben a burzsoá nacionalizmus jelentette és jelenti. A burzsoá nacionalizmus burzsoá nacionalista ideológia, melyet becsempésznek pártunk soraiba. Nekünk, Szlovákiában élőknek nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy elég hosszú időszakot jelent Szlovákia történetében az úgynevezett szlovák állam korszaka, és hogy a burzsoá nacionalista csökevények — mint ezt Magyarország példáján láttuk. — szívósan megragadnak az emberek gondolkodásában és nagyon sokáig életképesek. Mint az utóbbi idő megmutatta, a burzsoá nacionalistáknak igazságos elítélésével még nem irtottuk ki következetesen a burzsoá nacionalista csökevényeket. A burzsoá nacionalizmus méreg, mely megöli a hazafias és nemzetközi érzést, elhomályosítja az emberek agyát és a hazafit sovinisztává teszi. Az imperialisták céljaik elérése érdekében mindenképpen igyekeznek feléleszteni a nacionalista csökevényeket. Ezért egy pillanatig sem szabad enyhítenünk harcunkat ezen ártalmas burzsoá ideológia ellen. Tudatosítanunk kell, hogy a hazafias nevelést nem végezhetjük automatikusan, hanem egyedül a burzsoá nacionalizmus maradványai ellen folytatott harcban. A burzsoá nacionalizmus legveszélyesebb megnyilvánulásai nálunk a ludákok maradványai. Figyelmeztetnünk kell arra, hogy a Hlinka-féle néppárt vezetősége 1945-ben külföldre távozása előtt tagjainak egy részét, főként a fiatalokat, itthon hagyta, és pontos utasításokkal látta el, hogyan fejtsenek ki aknamunkát Szlovákia felszabadulása után. Az eddig leleplezett ludák államellenes csoportok egész sora azt bizonyltja, hogy a ludákok újra meg' újra kísérletet tettek illegális szervezeteik helyreállítására, s arra, hogy ártsanak rendszerünknek. Ezenkívül az utóbbi időben láttuk, hogyan kísérelték meg a ludákok maradványai, hogy behatoljanak irodalmunkba és további legális pozíciókat szerezzenek az állami és gazdasági apparátusban. Népünk túlnyomó többsége helyesen megérti, hogy a szocialista Csehszlovákiában a boldog Szlovákia jövője csak az egységes Csehszlovák Köztársaságban, csak nemzeteink közös gyökerekből táplálkozó és közös hagyományokkal bíró szilárd barátságában A jelenlegi nemzetközi helyzet és az előttünk álló nagy gazdasági, politikai feladatok arra késztetnek, hogy megfontoljuk pártunk ideológiai munkájának jelenlegi helyzetét. A XX. kongresszus felette kedvező feltételeket teremtett pártunk ideológiai munkájának fejlesztésére is. Egyre jobban mutatják hatásukat annak "az éles bírálatnak eredményei, mellyel a XX. kongresszus után megindult nagy párton belüli vitában az ideológiai munkát illettük. A pártpropaganda, agitáció és elméleti munka fokozatosan leküzdi a dogmatizmust, a betűrágást és a gyakorlattól való elszakítottságot. A pártoktatás szorosabb kapcsolatban van az élettel. Ezenkívül rendkívül nagymértékben fokozódott a népi tömegek aktivitása. A dolgozók az eddiqinél nemcsak, hogy sokkal jobban érdeklődnek környezetük felől, hanem többet törődnek a nagy, államfontosságú ügyekkel, bel- és külpolitikai életünk jelenségeivel is. Mindez nagyobb igényeket támaszt pártunk ideológiai munkájával, főleg a pártpropagandával és agitációval szemben. A CSKP Központi Bizottsága helyes útmutatást adott, hogy a pártpropaganda elsősorban a marxizmus-leninizmus gazdasági oldalával, a legfontosabb nemzetközi kérdések magyarázatával, a pártépltés és a pártmunka kérdéseinek a marxista filozófia, az SZKP és pártunk története rendszeres figyelemmel követése mellett történő megvilágításával foglalkozzon. A propagandában szemmellátható változás történt, éspedig az élet a gyakorlat irányában. Ennek ellenére azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül sok hibát, amelyek még a pártpropagandában előfordulnak. Főként a gazdasági propagandában mutatkozik eddig két szélsőség. A propagandisták és a lektorok egyrészt még mindig az élettől elvonva, bizonyos termelési ág, vállaiat, vagy EFSZ helyzetének konkrét elemzése nélkül magyarázzák a problémákat, elégtelenül küzdenek a felmerülő hibák és nehézségek ellen, másrészt a kérdések és problémák magyarázatát a termelési feladatok leírására szűkítik anélkül, hogy megmagyaráznák politikai jelentőségüket és kellőképpen elméletileg elemeznék őket. Általában a pártpropagandának és különösen az előadásos propagandának az a hiánya, hogy még mindig kevés figyelmet szentel a pártszervek legfontosabb határozatai tanulmányozásának, elemzésének és népszerűsítésének. Ha a dolgozók megértik a párthatározat értelmét, lényegét és azokat az okokat, amelyek a pártot a határozat meghozatalára késztették, minden egyes párthatározat a tömegek ügyévé válik, anyagi erővé, a dolgozók kiállnak érte és teljesítik. Sokkal tettrekészebben, bátrabban és fokozottabb támadó szellemben kell küzdenünk az ellenséges elméletek ellen. Nem szabad elkerülnünk az égető problémákat. Mi magyarázzuk meg ezeket a dolgozóknak, ne pedig az ellenség ! A szocializmus építésének nagy feladatai megkövetelik a párt agitációs tömegmunkájának lényeges megjavulását. A tömegek körében kifejtett politikai agitáció javítása megköveteli, hogy elsősorban politikai színvonalát emeljük, vonjuk be az agitációs munkába az üzemek, EFSZ-ek, építkezések legtehetségesebb dolgozóit a párt-, állami, szakszervezeti és ifjúsági aktíva tehetséges munkatársait. Minél bonyolultabbak feladataink, annál szélesebb körben kell kifejtenünk az agitációs munkát, annál magasabb kell, hogy legyen az agitációs munka színvonala, annál változatosabbak legyenek formái. A marxizmus-leninizmus aktív propagálásának, az ellenséges nézetek ellen folytatott aktív harcnak jelentős eszköze a mi sajtónk. Tudjuk, hogy egyes népi demokratikus államokban az SZKP XX. kongresszusa után helytelen nézetek ütötték fel fejüket a sajtó különleges küldetésével és vezető szerepével kapcsolatban. Meg kell mondanunk, hogy hazánk újságírói együttvéve kiállták e próbát. Egyes egyénektől eltekintve szilárdan követték a párt, a marxizmus-leninizmus szempontjait. Ismert tény, hogy sajtónk különösen a magyar események idején végzett jó munkát. A sajtó hivatásának lenini értelmezése, hogy ne befolyásoltassa magát a hangulattól, ne keresse a könnyebb utat, ne keresse a sikert a meghátrálásban, hanem teljesen érvényesítse a pártosság és a marxizmus-leninizmus alapelveit. A sajtó legyen a párt leghatékonyabb segítőtársa a szocializmus építése nagy feladatainak teljesítésében. Magas fokú eszmeiessége, harci szelleme, pártos kriticizmusa, meggyőző és lebilincselő ereje legyen az az egyetlen út, melyen haladva a dolgozó nép széles tömegeinek igazi mozgósítójává, szervezőjévé ; és nevelőjévé válhat. Ideológiai munkánkban ki kell harcolnunk a magas fokú eszmeiesség és pártosság alapelveinek érvényesülését. Munkánk továbbra is a komoly alkotó vitákra, a fontos tudományos és ideológiai kérdésekről elvi síkon folytatott i vitákra épüljön. Minél magasabbra emeljük a marxista-leninista eszmeiesség és elvszerüség zászlaját, minél következetesebben fogjuk védelmezni j Marx, Engels és Lenin tanításának tiszj taságát, annál sikeresebb és eredményesebb lesz ez a munka. Pártunk a demokratikus centralizmus alapjaira épült. A demokratikus centralizmus ereje abban van, hogy biztosítja a pártpolitika kérdéseinek szabad és tárgyilagos megtárgyalását. Ezért nem elég csupán beszélni a párton belüli demokráciáról vagy általánosan tiszteletben tartani, hanem következetesen tovább kell mennünk és naponta törekednünk kell a párton belüli demokrácia érvényesítésére. A párton belüli demokrácia következetes érvényesítése elsősorban küzdelmet jelent azoknak a feltételeknek megteremtéséért, hogy a párttagok éljenek és élhessenek jogaikkal, ez küzdelem a bírálat és az önbírálat széleskörű érvényesüléséért és törekvés, mely arra irányul, hogy minden párttag és tagjelölt mindig és alaposan megismerhesse a párt politikai kérdéseit. Minden egyes párttagnak nemcsak joga, hanem kötelessége is küzdeni minden ellen, ami gátolja a párthatározatok teljesítését, akadályozza az állami tervben meghatározott alkotó feladatok teljesítését. A párttagnak joga és kötelessége bírálni mindenkit, még a párt legmagasabbrangú funkcionáriusát is, ha vétett a párt elvei ellen. A bírálat joga azonban senkit sem jogosít fel arra, hogy idegen, ellenséges ideológiát vagy propagandát csempésszen be a pártszervezetekbe. A párt mindig, lépten-nyomon .elnyomja az osztályellenségnek ilyen irányú kísérletét és elnyom bármilyen kísérletet, amely a fejlődés kapitalista irányához való visszatérésre irányulna. Ezért valóban marxista módon, pártszerűen kell értelmeznünk a párton belüli demokráciát. A párton belüli demokrácia demokrácia azok számára akik értelmükkel és szívükkel a szocializmus mellett állnak. A széleskörű párton belüli demokrácia tehát feltételezi az öntudatos és szigorú pártfegyelmet. A párt demokratikus elemeinek megerősödése megszilárdítja a pártfegyelmet, az öntudatos fegyelem pedig lehetővé teszi a párton belüli demokrácia fejlesztését. A párton belüli demokrácia fejlesztése a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenképpen fejlesztenünk kell a párttagok kezdeményezését, jogaik teljes érvényesítésére kell őket bírnunk, ily módon fokozatosan minden párttagot be kell vonnunk az aktív munkába. A párt vezető szerepe és a demokratikus centralizmus teljes érvényesülésének egyik előfeltétele a kollektív vezetés alapelveinek teljes érvényesülése. A kollektív vezetés és döntés nemcsak az ügy közös megvitatását, hanem a pártpolitika közös szlovákiai irányítását is jelenti úgy, hogy minden politikailag fontos kérdést megtárgyaljunk, és idejében foganatosítsunk megfelelő intézkedéseket. A kollektív döntés elve nem mentesíti felelősségétől az egyént. Itt is érvényben van az a lenini elv: közösen tárgyaljunk és döntsünk és személyesen feleljünk. Általában a kerületi és járási pártbizottságok plénumainak tagjait kevéssé bízzák meg a járási és alapszervezeteknek való konkrét segítségnyújtással. Ez pedig, elvtársak, nagy hiba. A kerületi vagy járási bizottságoknak az a tagja, akit nem küldenek ki rendszeresen a járási pártbizottságok irodáinak üléseire, vagy az alapszervezetek gyűléseire, gyakran nem ismeri a kerület vagy járás viszonyait és nehezére esik helyesen beavatkozni a vitába. Ez különösen a járási pártbizottságokra vonatkozik. Elvárjuk a járási pártbizottságok oktatóitól, hogy naponta fogják látogatni a pártszervezeteket, tüzetesen megismerik az embereket és a viszonyokat, és ezzel elősegítik azon üzemi és falusi pártszervezetek tevékenységének megjavulását, ahol a szervezet többi tagjainak csekély aktivitása miatt gyakran egyedül az elnök dönt, és ahol a taggyűléseket is aránylag nem megfelelően készítik elő. Annak érdekében, hogy a párt öszszes feladatait rendesen teljesíteni tudja, fontos, hogy a döntő fontosságú helyeken — hivatalokban, üzemekben és falvakon — kellő számú párttag működjön, hogy mindennapi irányító munkájukkal, másrészt pedig tömegpolitikai munkájukkal a dolgozókat megnyerjék a párthatározatokból eredő feladatok példás teljesítésére. A gazdaságfejlesztési tervben kitűzött komoly gazdasági feladatok teljesítéséről a gépek mellett, a bányákban, az építkezéseken és a mezőkön döntenek. Ezért nem közömbös számunkra a párt összetétele és az a tény, hogy az SZLKP tagjainak csak 35,5 százaléka dolgozik munkásként közvetlenül a termelésben. A beszámoló felhívja a figyelmet a mezőgazdaságban dolgozó párttagok, főként az EFSZ-ek kommunista tagjai számának elégtelen arányára. Rámutat arra, hogy korlátozni kell a párttagok felvételét az adminisztratív dolgozók soraiból, több figyelmet kell szentelnünk a tagok felvételének az értelmiség soraiból és nagyobb igényeket kell támasztanunk velük szemben, és bátrabban kell felvennünk a pártba a becsületes, párthoz hü munkásokat és parasztokat. A kerületi és járási konferenciák megmutatták, hogyan fejlődnek minden szakaszon új eszményi emberek. Nem igaz, hogy nincs ember, sőt ellenkezőleg, az igazság az, hogy az embereket gyakran nem ismerjük, hogy nem törődünk velük kellőképpen, hogy nem tartjuk nyilván a jő és tehetséges embereket, s ennek következtében a káderek elhelyezésekor gyakran rögtönzünk. Különösen fel kell hívnunk a valamennyi szakaszon dolgozó elvtársak figyelmét a tehetséges és politikailag fejlett nőkkel szemben tanúsított mellőző magatartására a káderek kiválasztásában és elhelyezésében. Kádermunkánk megjavítására törekedve az egyéb jelenségekről sem szabad megfeledkeznünk. A nemzetközi helyzet kiéleződésével kapcsolatban szerzett tapasztalatok megmutatják, hogyan elevenednek fel nálunk is a különféle ludák és burzsoá nacionalista el&mík, amelyek igyekeztek és igyekeznek behatolni életünk összes érzékeny szakaszaira. Ez késztessen bennünket arra, hogy most, és az elkövetkező időszikban á'talános káderpolitikánkkal kapcsolatosan különösen betartsuk az éberséget és elővigyázatosságot. Itt a legfőbb ideje hogy olyan következetes kádermunkát kezdjünk, hopv elkerüljük a véletlenségeket és ezzel minőségileg és mennyiségileg meqfeleiő kádertartalékokat teremtsünk életünk valamennyi szakasza száMilyen feladatok előtt állunk? Az országos pártkonferencia és a CSKP KB a párt minden tagjának kötelességévé tette a tömegpolitikai munka kifejtését az összes üzemekben és a földeken, az állami gazdaságokban, a gép- és traktorállomásokon, továbbá valamennyi dolgozó megnyerését a munka társadalmi termelékenysége növelésének, a nyersanyagmegtakaiításnak, az önköltségcsökkentésnek, a terv pontos teljesítésének nemcsak a nyerstermelésben, hanem a választékokban is. E téren nagy feladat hárul az üzemek vezetőségeire és a szakszervezetekre is. A CSKP országos konferenciája és a CSKP KB élesen bírálták az FSZM kommunista tagjainak munkáját és határozatokat hoztak a szakszervezetek tevékenységének megjavítására. A CSKP KB-nak a szakszervezetekről szóló határozatából eredő több intézkedés már megvalósult. Kitűnt, hogy helyesek és nagyon kellenek a szakszervezetek munkájához. A pártszervek és szervezetek rendszeresen foglalkozzanak a szakszervezetek kérdéseivel és segítsék az elvtársakat feladataik konkrét elemzésében és kitűzésében. Égetően sürgős a járási pártbizottságok munkájának megjavítása a szakszervezetekben és a párt alapszervezeteinek bizottságaiban dolgozó kommunisták nevelésében és munkájának irányításában, a párt vezető szerepének a szakszervezetekben való helyes érvényesítésében. Ifjúságunknak ma minden lehetősége megvan képességeinek fejlesztésére. Minden lehetősége megadatott a művelődésre, a munkára, a kulturális, sport- és társadalmi életre. Társadalmunk tudatában azonban valahogyan elmosódott annak a követelménynek tudata, hogy az ifjúság anyagi életfeltételeinek bővülésével arányban eszmei nevelésének is fokozódnia kell. Máskülönben viszály következik be. Az ifjúság neveléséért folytatott küzdelmet nem tekinthetjük ösztönszerű folyamatnak, csupán az ifjúság ügyének. Az ifjú nemzedék szocialista neveléséért folytatott küzdelmet egész társadalmunk programjának kell tekinteni. Az ifjúság eszmei nevelésének színvonala kell hogy megfeleljen az új feltételeknek, kell hogy előkészítse az ifjúságot az életre úgy, hogy lelkesedés töltse el nagy alkotó feladatai láttán. A szocializmús építésében nagy küldetésük van a CSISZ-szervezeteinek. A CSISZ-szervezeteire és az iskolára hárult új nemzedékünk nevelésének jelentős feladata. E magasztos feladat teljesítésében fel kell használnunk az ifjú munkásmozgalom nagy hagyományait. Elvárjuk a CSISZ szlovákiai központi bizottságától, a CSISZ kerületi és járási bizottságaiban dolgozó kommunistáktól, hogy felhasználják az üzemek és EFSZ-ek egyes ifjúsági kollektíváinak jó tapasztalatait, ezeket általánosítsák és ily módon aktivizálják egész fiatalságunkat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója előtt állunk. Hangsúlyozni szeretném, hogy a Nagy Októberi Forradalom 40. évfordulója ünnepségeinek előkészítése nem lehet csupán a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség ügye, hanem egész népünk ügye. Nagy tartaléka van pártunknak a dolgozó nők széles rétegeiben. Sajnos, sok helyen elhanyagolták ezt a munkaszakaszt, noha a tapasztalatok azt mutatják, hogy a nők a pártfunkciókban és a nemzeti bizottságok munkájában, az egységes földmüvesszövetkezetek szakaszán is jól megállják a helyüket. Fontos, hogy a pártszervezetek az eddiginél többet törődjenek (Folytatás a 6. oldalon) CJ SZÓ 1957. április 28. (Folytatás a 3. oldalon.)