Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-27 / 116. szám, szombat

Harcra és munkára Szlovákia és a köztársaság további fejlesztéséért (Folytatás a 3. oldalról.) nek, minősége megjavításának és olcsóbbá tételének teljesítéséhez szükségesek. Elsősorban a földalap teljes kihasználásáról és a szántóföldterületek további bővítéséről van szó. E feladat fontosságát hangsúlyozza az a tény is, hogy Szlovákiában egy lakosra csak 47 ár szántóföld esik. Szükséges továbbá biztosítani a mezőgazdasági termelés helyes struktúráját és irányát, befejezni a tudományosan alátámasztott rajonizálást és megjavítani a mezőgazdasági termelés tervezésének rendszerét. Rendkívüli figyelmet kell szentelni a cukorrépahozamok növelésének és a cukorrépa vetésterületei további kiterjesztésének is. A beszámoló emlékeztet arra, hogy a cukorrépater-' melés tervének nem teljesítése és ennek kövfetkeztében a cukortermelés nem teljesítése 1956-ban népgazdaságunknak jelentős nehézséget okozott. Tekintettel erre a tapasztalatra, a cukorrépatermelés feladatait 1957-ben rendkívül komolyan kell venni. A cukorrépatermelés biztosításához nem elegendő csupán szerződésileg lekötni a szükséges területeket. Az egész agrotechnikai szolgálatnak és ezen belül a cukorgyárak agronómusszolgálatának is rendkívüli gondossággal kell figyelemmel kísérnie a talajelőkészítést a cukorrépa számára, a vetőmagvak előkészítését és biztosítását, az idejében végzett kiegyelést, kapálást, a kártevők elleni védekezést és a betakarítást. A beszámoló részletesen foglalkozik a gép- és traktorállomások munkájával és megállapítja, hogy az elért pozitív eredmények ellenére a gép- és traktorállomások nem teljesítik következetesen továbbra sem fő feladatukat — az egységes földművesszövetkezetek termelése lényeges növelésének biztosítását. A tervezés, jutalmazás, az irányítás St a prémiumok eddigi módszere a gép- és traktorállomásokon nem felel meg teljesen e célnak és szükséges lesz, hogy a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal a Szlovák Tudományos Akadémiával együtt hamarosan a már eddig nyert tapasztalatok alapján a tervezés, irányítás és a jutalmazás olyan rendszerét javasolja a gép- és traktorállomásokon, amely összhangban áll a gép- és traktorállomások fő feladatával. A beszámoló hangsúlyozza az agronómusszolgálat helyes széthelyezésének szükségességét is, főleg a nagy EFSZ-ekben, a GTA-ák gépállományának jobb kihasználását, a gépek helyesebb szét'osztását a GTA-kra és a kapásnövények sorközi művelése, az ipari növények, a nedvdús takarmányok, a rétek és legelők rendezése, gépesítésének megjavítását. E helyen főleg a kukoricaszár silózásának óriási előnyeire mutat rá a beszámoló. Mivel a kukoricaszárakat nem siiózzuk idejében, ezáltal tápdús takarmánytól fosztunk meg mintegy 150— 200 ezer szarvasmarhát. A beszámoló további része rámutat az állattenyésztési termelés nagy feladataira, amelynek kulcsproblémája a szarvasmarhatenyésztés, főleg a kiváló minőségű tehenek számának növelése. Az állattenyésztési termelés feladatai teljesítésének érdekében szükséges, hogy alapjaiban oldjuk meg a takarmánytermelést és olyan mennyiségű jóminőségű takarmányt készítsünk, amely teljesen fedezni tudja a gazdasági állatállományok és az állatok hasznossága növelésének fokozott követelményeit. Arról van sző, hogy komplex intézkedéseket valósítsunk meg a réteken és legelőkön, valamint a szántóföldeken termelt takarmány növelésére. A kongresszusi- beszámoló továbbá kitűzi az állami gazdaságok jelentős feladatait a termelés intenzitásának fokozásában és a mezőgazdaság szövetkezeti átépítésének folyamatában, valamint kitűzi az erdőgazdasági dolgozók feladatait is. A beszámoló különös figyelmet szentel a begyűjtés kérdéseinek. Ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy általánosan ismert tény, hogy a mezőgazdasági termékek begyűjtésének eddigi növekedése nem halad arányosan lakosságunk vásárlóerejének fokozódásával és ezért a közellátást szolgáló állami élelmiszeralapokat jelentős mértékben behozatallal kell fedeznünk. A begyűjtés helyzete még mindig kedvezőtlen amiatt, hogy számos fontos termékben nem teljesítjük saját forrásainkból a begyűjtési feladatokat az év folyamán egyenletesen és néhány terméknél el sem érjük a begyűjtés évi tervének teljesítését. Ennek az állapotnak oka az, hogy főleg az egyénileg gazdálkodó parasztok nagy része rendszeresen elmarad a termelési feladatok teljesítésében és azután a beadásokban is. Csak egy példára mutatok rá. Az egyénileg gazdálkodó parasztok elmaradása a kötelező tejbeadásban 1956ban összesen 107 millió litert tett ki, emellett ennek több mint fele az 5—15 hektárra terjedő földterülettel rendelkező parasztokra esik, ahol hiányoznak a tehénállományok. Az idén is 1957. január l-ig a tervezett tehénállományt csak 78 százalékra tartották be. A termelésben és a begyűjtésben előforduló eddigi fogyatékosságok kiküszöbölésére lényegesen javítani kell valamennyi fokú nemzeti bizottság és a begyűjtési apparátus irányító és szervező tevékenységét. A begyűjtési apparátusban egyszerűsíteni kell az adminisztrálást és felesleges részét kiküszöbölni, és a munka súlypontját a falvakon az összes beadók körében végzett szervező tevékenységre kell helyezni; nem szabad megelégedni a begyűjtés globális teljesítésével, hanem a dolgozókat nagyobb felelősségre kell rávenni a terv teljesítéséért valamennyi termékfajtában és mutatóban. Az iskolákat, a tudományt és a kultúrát állítsuk a szocialista nevelés szolgálatába Ä beszámoló további része a szlovákiai Iskolák fejlesztésével és a fiatalok nevelésével foglalkozik. Különösen hangsúlyozza a politechnikai nevelésnek és a szakiskolák építésének jelentőségét. A beszámoló rámutat arra a komoly hibára, amelyet azáltal követünk el, hogy az iskola padjait elhagyó fiatalok a megbízotti hivatalokba és más hivatalokba kerülnek, ahol irányító tevékenységet bíznak rájuk. Ezáltal természetesen csak elromlanak és bürokratákká válnak. Az emberek irányító és ellenőrző tevékenységgel való megbízásához legalább 3—5 éves gyakorlatot kell megkövetelnünk. A beszámoló elemzi az iskolákon folyó nevelő munka fogyatékosságait és a pártszervek e téren levő feladatait a következőkben foglalja össze: 1. Szüntelenül törekednünk kell a pártszervezetek politikai munkájának fejlesztésére. Hogy azonban ezt elérjük, e szervezeteket meg kell tanítanunk a pártmunka helyes stílusára, meg kell nekik mutatnunk, hogy a politikai és ideológiai munkában rejlik tevékenységük súlypontja. 2. Továbbra is még következetesebben meg kell követelnünk a középiskolai és főiskolai tanítóktól, hogy a szocializmus szellemében végzett nevelő munka napi tanítási-nevelői munkájuk oszthatatlan részét képezze a tanítási órákon és azokon kívül is. Ezért naponta kell foglalkoznunk a tanítókkal és megmagyaráznunk nekik a párt politikáját és a marxizmus-leninizmus jelentőségét a neveilésben. 3. Nap nap után gondoskodnunk kell arról, hogy az iskolákban levő CSISZ-szervezetek valóban dolgozzanak, ötletesek legyenek és bátrabban foglalkoztassák az ifjúságot olyan gondolatokkal, amelyek a szocializmus ügyét szolgálják. Az iskolákon működő CSISZ-szervezeteknek fő feladatukul a kommunista nevelést kell tartaniok és azt nem szabad a tanítási eredményekért vívott harc szűk keretei közé szorítaniok. A tanulók életén át kell hatnia népünk életének és nem szabad megengedni, hogy életük elszakadjon a munkások és parasztok munkájától. A nevelésben jobban kell felhasználni népünk dicső forradalmi hagyományait és fokozni kell a harcot a burzsoá erkölcs és nézetek megnyilvánulásai ellen. Az ifjúság hűsége a párthoz, a hazához, a szocializmus eszméihez és a proletár internacianolizmushoz, odaadása a Szovjetunió iránt, az ismeretekre való törekvése kell, hogy az ifjúság körében végzett nevelő munka fő tartalmává váljék. Iskoláinkon az ifjúság 4 ÚJ szó 1957. április 27. egészséges magvával rendelkezünk, arra kell támaszkodnunk és felhasználnunk tapasztalatait. Nem szabad továbbra is elhanyagolnunk az internátusokban végzett nevelő munkát. Egyes emberek szemünkre vetik, hogy az iskolákba sok politikát viszünk be a szakismeretek rovására. Az ilyen nézeteket határozottan elutasítjuk, mert az úgynevezett apolitikus iskola és nevelés hazugság és csalás. * * * A tudománynak Szlovákiában való fejlődésével kapcsolatban a beszámoló hangsúlyozza, hogy fokozni kell a párt befolyását a tudományra; a kommunisták és pártszervezetek munkáját az ideológiai és politikai nevelői munka fokozására kell fordítani, nagyobb figyelmet kell szentelni a fiatal dolgozók nevelésének, erőnket és eszközeinket elsősorban azon problémák megoldására kell összpontosítanunk, amelyek kulcsfontosságúak a gazdaság és a kultúra fejlődése és magának ä tudománynak fejlődése szempontjából. A kongresszus; beszámoló ezután áttér a művészet, főleg az irodalom kérdésére. Bacílek elvtárs többek között a következőket mondotta: A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után olyan hangok merültek fel, amelyek elítélték mindazt, amit irodalmunk és művészetünk tíz év folyamán alkotott. Szembe kellett szállni a közelmúltbeli irodalmunkkal szemben elfoglalt nihilista állásponttal is. Semmi ilyen értékelésnek nincs helye. Ezzel egész való életünket szembeállíthatjuk! Ezért teljes ellentétben állanak a történelmi igazsággal, elméletileg helytelenek és ideológiailag ártalmasak az olyan irányzatok, amelyek képesek úgyszólván egy kézlegyintéssel elítélni mident, lebecsülni azon művészi alkotások jelentőségét, és haladó társadalmi hatását, amelyek hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása után jöttek létre. Az elmúlt időszakra visszatekintve büszkén mondhatjuk, hogy kulturális téren is nagy eredményeket értünk el, irodalmunk és művészetünk figyelemreméltó sikereket aratott. Az olyan művészi alkotások, mint a Krónika, Falu a hegyek között. Darázsfészek, Válaszúton, Hidak Kelet felé, Plávka, Lajčiak, Kostra, Mihalik és mások költeményei elválaszthatatlanul összefüggnek népünknek, az új élet alkotójának hősies tetteivel. Művészeink tanultak ezekből a művekből, amelyeket a nép olvasott és megszeretett, megtanulták, hogy bevigyék az életbe, alkotásaikba, a szocialista művészet olyan alapvető elveit, mint a forradalmi igaz hűség, emberi érzéseket, természetességet és ezenfelül a szociális kérdéseket is. Az irodalomnak igazhűnek kell lennie, elsősorban az új embert, munkásainkat, az újítókat, mérnököket, tanítókat kell látnia, akik becsben tartják közös jólétünket és jelenünk gyarapításán dolgoznak. Üj munkásunknak, az osztályöntudatos, szociálisan biztosított munkásnak semmi köze sincs a nyomorban és kizsákmányolásban meggörnyedt volt proletárhoz. íróinknak látniok kell új parasztjainkat is, az EFSZ elnökét, a mezőgazdasági tudomány ismerőjét, a kiváló szervezőt, a szülőhelyén nagy tekintélynek örvendő embert. Természetesen az írónak bírálnia is kell. Éles tollával el kell ítélnie mindazt, vagy mindazokat, ami vagy akik fékezik a szocializmushoz való előrehaladásunkat. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy még a közelmúltban a művészi alkotás terén ártalmas volt a tények szépítése, ma még jobban árt a tények bárminemű befeketítése, értéktelenítése és lebecsülése. A valóság ilyen szemlélete kiútnélküli hangulatokra, a szocialista távlatok elvesztésére vezet. Pártunk szilárd bizalommal volt, van és lesz a pártos írói szó iránt, akkor is, ha a viharos hullámok időnként iszapot hoznak felszínre és a zavaros vizeken egyesek népünk szilárdságának megingatására fognak törekedni. Bizalmunkat jogossá teszi íróink szilárd állásfoglalása abban a kérdésben, amelyet méltán tekintünk a nép iránti hűség próbakövének — vagyis a Szovjetunió iránti viszonyunkban. Az ideológiai szilárdság próbája éppen az SZKP XX. kongresszusát követő időszak volt a párton belüli vita idején, valamint a lengyelországi és magyarországi eseményekkel kapcsolatban. Mondjuk meg nyíltan, hogy az, ami a magyarországi ellenforradalmi kísérletet megelőzte, bizonyos mértékben befolyással volt egyes íróinkra és egyes folyóirataink hasábjain helytelen, liberalista tendenciákkal telt, a problémák és az osztályálláspont szubjektivista megközelítését feltételező cikkek jelentek meg. Az említett homályos pontok ellenére a magyarországi ellenforradalmi események, a = Ä

1„

f

Ä„ , , . . . „ kommunista párt elleni dühödt uszí?*.» P. ®

leténe

k. f harCán

a

A

k *

bráz

o" tás ahhoz vezetett, hogy az írók túllása a kommunista eszmeiség és pár- nyomó többsége sz

iiárdan a párt állás9' pontja mellé állott és nem kevés író Ezért szembeszállunk azokkal a olyan jelentős költeményeket, tárcáhelytelen, ártalmas értékelésekkel, kat, leveleket és nyilatkozatokat tett amelyek mindent elutasítanak kultú- közzé, amelyek megmutatják a szloránkban, irodalmunkban és művésze- vák irodalom egészséges erőit, s azt, tünkben, elutasítjuk azért, mert ezek hogy ezekre a párt szilárdan támasza művek is abból a legőszintébb tö- kodhat. rekvésből indultak ki, amellyel e mű- Az írók előtt felelősségteljes felvek alkotói minden erejükből hozzá- adatok állanak. Hisszük, hogy az írók járulni akarnak az új élet építésé- műveikkel és politikai állásfoglalásukhez. kai még szilárdabban a szocialista Pártunk az SZKP XX. kongresszu- jövő pozícióin fognak állani: a murisának következtetéseiből kiindulva, kásosztály, dolgozó népünk pozícióin, elvi álláspontját az irodalom kérdé- Éppúgy, mint az irodalomtól, a zeseiben és annak irányításában a CSKP nei, képzőművészeti és filmalkotástol. Központi Bizottságának a csehszlovák az építészettől, a színháztól és népi írók II. kongresszusához intézett leve- művészi alkotástól is megköveteljük, lében szögezte le. A pártnak e levél- hogy műveiket társadalmunk szükségben kifejtett álláspontját a kulturális letei számára alkossák, és művészi életünknek valamennyi A beszámoló megállapítja, mily szakaszán végzett munka és alkotás nagy hozzájárulást jelent a három eszmei irányelvének tartjuk a jelen- eredeti szlovák opera és más művek, legi időszakban. Bírálja, hogy hiány van a LUT együtAz írónak, a művésznek alkotásá- tesei számára írt dalokban, amelyeket val, egész közéleti tevékenységével az egész nemzet énekelne. A beszaszilárdan egybe kell forrnia népünk "">10 .megállapítja a szlovák film lea í , . , . ••• „ „„„„t.u, maradasat is az 1956-os évben. A part életével a jobb jövőért, a szocializ- & filmmüvészettől i

s elvárja - mondmusért vívott harcában. j

a a beszámoló —, hogy több és olyan Ha a kommunista író alkot, első- filmeket alkosson, amelyeknek haladó sorban fel kell tennie a kérdést: Mit gondolatai és maqasfakú művészi és kit szolgál művészi alkotásom? Se- színvonala megragadják az emberek gítem-e munkámmal népem előreha- gondolatait és szívét és hatékony móladását gazdasági, kulturális vagy ďon segítik a szocialista haza örvenpolitikai kérdéseinek megoldásában? detes és lelkes építését Szocialista rendszerünk megszílárdítá- Hasonlóképpen színházainktól is sát szolgálja-e müvem, segít-e bizal- több mai tárgykörű színművet vár, mat kelteni a párt iránt, segítséget mivel színházaink is a nép szocialista nyújt-e a hazaszeretetre való neve- nevelésének eszközei és korszerű lésben, valódi képét adja-e népünk tárgykör nélkül e küldetésüket nem törekvésének és munkájának? És ha teljesíthetik. ezt a követelést támasztjuk a művé- A továbbiakban a beszámoló képzőszettel szemben, meg vagyunk győ- művészetünk, a népi művészi alkoződve arról, hogy a szocialista realiz- tás fejlődésével foglalkozik és különömus társadalmi hatása a legnagyobb, 1 gen kiemeli a SĽUK és a Lúčnica mert megjeleníti az egész embert, az együttese érdemeit. A beszámoló további része a szlovák nemzeti szervek jogkörének bővítésével foglalkozik. Hangsúlyozza, nem véletlen, hogy ma került sor a decentralizáló intézkedésekre és a szlovák nemzeti szervek jogkörének bővítésére. A népi demokratikus rendszer fennállása óta eltelt években kétségtelenül megszilárdult a köztársaság, Szlovákiában felszámoltuk a reakciós államellenes pártokat, mint pl. a demokrata pártot, az SZLKP IX. kongresszusa pedig ideológiai téren elítélte a burzsoá nacionalizmust. Az' állam- és közhatalom centralizálásának és decentralizálásának kérdéseiről sem intézkedhetünk mindig egyformán. Van olyan helyzet, pl. háború idején, vagy pedig erős belső ellenség veszélyekor, midőn elengedhetetlenül szükséges az államhatalom szigorú centralizálása. Másrészt viszont a szoros központosítás veszélye mindig abban van, hogy elburjánzik és túlméreteződik a népi szervek kezdeményezését elfojtó bürokratikus apparátus. A széleskörű decentralizálás veszélye csak abban mutatkozhat, hogy a helyi érdekeket az állami érdekek elé helyezik. De itt van a párt és szervei, melyeknek biztosítaniok kell egyrészt nemcsak a tömegek széleskörű kezdeményezésének fejlesztését, mégpedig a helyi szükségletek kielégítésének szempontjából is, hanem másrészt biztosítaniok kell azt is, hogy egyidejűleg az országos érdekeket is szem előtt tartsák. Nagy szerep hárul a pártra a nemzeti bizottságok tevékenységének irányításában. A nemzeti bizottságok a párt legfontosabb összekötő kapcsát képezik, melyek biztosítják a pártnak és a köztársaság lakosságának kapcsolatát. A nemzeti bizottságok közvetítésével tízezrek vesznek részt az államhatalom gyakorlásában. Szlovákiában 1954-ben összesen 45 663 nemzeti bizottsági tagot választottak meg. A nőbizottságokban, a helyi nemzeti bizottságok legközelebb álló aktíváiban több mint 35 ezer nő fejt ki tevékenységet. Az utcabizottságokban, stb. összesen 9803 tag dolgozik. Ezenkívül több mint 63 ezer lakos vesz részt közvetlenül a nemzeti bizottság munkájában, mint az állandó albizottságok és egyes szakosztályok és igazgatási szervek aktivistái. A decentralizálás célja nemcsak a jogkörnek és felelősségnek alsóbb szervekre való-átruházása, és a lakosság részvétele az állaimgazgatásban, a nemzeti bizottságok feladatainak szervezésében és teljesítésében, hanem az államapparátus egyszerűsítése és olcsobbá tétele, továbbá a dolgozókkal való szoros kapcsolat megteremtése is. A nemzeti bizottságoknak az államhatalom decentralizálásával kapcsolatos feladatai elég nagyok. A beszámoló felsorolja a nemzeti bizottságok új feladatait az iskolaügy, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a begyűjtés, a gépkocsiforgalom, a közszolgálatok szakaszán. A jogkörnek a nemzeti bizottságokra való átruházásával Szlovákiában 4761-gyel csökken a központi hivatalok dolgozóinak létszáma, ebből 2510-nek a nemzeti bizottságok tanácsainak végrehajtó szerveit kell megerősítenie. A párt, a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front szervezetei komoly feladat előtt állanak. Ezt a feladatot a nemzeti bizottsági választások jelentik. Ma már leszögezhetjük, hogy a választások előtti előkészület nagy segítséget nyújt a nemzeti bizottságok választószerveinek. Annak eredményeképpen, hogy a pártszervek és a nemzeti bizottságok az agitátoroknak, a Nemzeti Front bizottságainak és választási bizottságoknak közvetítésével naponta szoros kapcsolatot tartottak fenn a lakossággal, sok értékes megjegyzést és javaslatot kaptak a nemzeti bizottságok és általában az államhatalmi szervek munkájának megjavítására vonatkozóan. Jelenleg fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az említett javaslatokat és megjegyzéseket. Mindenütt érvényesítsük a párt vezető szerepét Köztársaságunk szocialista építésében csak azért érhettünk el gyönyörű eredményeket, mert a széles népi tömegek mozgalmát pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja irányította. A dolgozók minden törekvése pártunk vezetésével egy célt követ — a szocializmus felépítését hazánkban. Annak érdekében, hogy a kommunista párt teljesíthesse vezető szerepét, meg kell teremtenünk tagjainak ideológiai egységét, amint ezt pártunk alapszabályzata előírja. A párttagok kötelessége nemcsak egyetérteni a határozatokkal, hanem mindig és mindenütt védelmezni a párthatározatokat, következetesen küzdeni értük. Csehszlovákia Kommunista Pártja helyes és forradalmi következtetéseket vont le az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozataiból. Pártunk és népünk megértette ezeket a következtetéseket és még szorosabban felzárkózott a CSKP KB és a köztársaság kormánya köré. Ennek ellenére azonban látnunk kell, hogy az írók, újságírók, főiskolai tanárok és diákok köréből egyes párttagok és pártonkívüliek helytelen politikai nézeteket vallottak a jelenkori nemzetközi fejlődés és pártpolitikánk egyes alapvető kérdéseivel kapcsolatban, sőt pártellenes jellegű nézetek is felütötték fejüket. Az SZLKP KB irodája foglalkozott e ténnyel, valamint a kerületi konferenciák számos küldöttének kérésére Ondrej Pavlík pártellenes fellépésével, s a Kultúrny 21votban megjelent cikkeivel, valamint más elvtársak helytelen megnyilatkozásaival is. Az SZLKP KB irodája határozatának értelmében bizottság létesült, amely megállapította, hogy Ondrej Pavlík pártellenes tevékenységet feit ki. Pártellenes tevékenységének lényege abban van, hogy nem értett egyet a párt ama határozataival, amelyek az SZKP XX. kongreszszusa eredményeinek saját viszonyainkra való alkalmazására vonatkoztak, továbbá az országos pártkonferencia határozataival, valamint a legfelső pártszervek egyéb döntéseivel. Az SZLKP KB irodája felszólította Ondrej Pavlikot, hogy gyakoroljon (Folytatás az 9, oldalon.)