Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-27 / 116. szám, szombat

Harcra és munkára Szlovákia és a köztársaság további fejlesztéséért (Folytatás a 2. oldalról.) növekedett, ebből az iparban 328 ezerre. Míg 1948-ban Szlovákiában az iparban a dolgozók 11,5 százaléka, az építészetben 6,14 százaléka munkálkodott, 1955-ben az iparban dolgozók aránya 18,3 százalékra, az építészetben 7,1 százalékra emelkedett. Ilyen módon lényegesen megnőtt a munkásosztály súlya is. Mindez lehetővé tette pártunknak és a kormányunknak, hogy a fontos gazdasági intézkedések egész sorát valósítsa meg a nép anyagi és kulturális színvonalának emelése terén. A lakosság átlagos pénzjövedelme Szlovákiában az utolsó három év alatt 22,3 százalékkal növekedett. Elsősorban a földműves lakosság bevételei, valamint a szociálisan gyengébb rétegek és a járadékélvezők bevételei növekedtek. A lakosság bevételeinek emelkedése teljes mértékben megnyilvánult a vásárlóerő és a takarékbetétek növekedésében. Ezzel egyidejűleg fejlődött a társadalmi fogyasztás is. 1945. óta figyelemreméltó eredményeket értünk el a mindenfajta iskolák fejlesztésében valamennyi fokon, a szakemberek jobb kiképzésében és helyes irányításában, valamint elhelyezésében is. A népgazdaság fejlődése, az ipar növekedése és a lakosság fokozott fogyasztása gyorsan növekvő igényeket támasztanak a források iránt és komoly feszültséget idéznek elő a források között, — amelyek nem növekednek oly gyorsan — és a népgazdaság szükségletei között. De éppen ezért a CSKP KB kitűzte gazdaságunk hatékonysága növelésének jelszavát, a magasabb társadalmi munkatermelékenység elérését, az összes anyagi tartalékok feltárását, és az anyagfelhasználás csökkentésével, az önköltségek leszállításával valamennyi pénzbeli és anyagi eszközök százszázalékos felhasználását. Ha a fejlődést a CSKP KB utolsó ülésén végzett értékelés szempontjából, a maximális hatékonyság elérésére irányuló fejlődés szempontjából ítéljük meg, azt látjuk, hogy nem használtuk ki kellő mértékben Szlovákia természeti és gazdasági feltételeit. Elégtelenül használtuk ki elsősorban azokat a forrásokat, amelyek méreteiknél fogva döntő mértékben befolyásolhatták volna az egész köztársaság gazdaságának fejlődését is. Szlovákia ásványi kincseit nem kutattuk alaposan és a már felfedezett ásványi forrásokat sem aknázzuk ki kellően. Az ásványi gazdagság felismerése főképpen az elégtelenül fejlett alapvető kutatás és az alkalmazott földtani kutatás szétforgádsolódása miatt maradt el. Az ismert ásványi forrásokból elégtelenül aknázzuk ki az érctelen nyersanyagokat az építőanyagok termelésére és főleg vegyi feldolgozására. A gazdaság fejlődése mögött elmarad az energetikai alap fejlődése, emellett nem használjuk ki megfelelően azokat a forrásokat, amelyekben Szlovákia aránylag gazdag, főleg a vízienergiát. Általában nem kielégítő a helyzet a nyersanyagoknak készárukra való értékesítésében. Ez a helyzet a vegyi nyersanyagoknál, a fánál, a mezőgazdasági nyersanyagoknál és másoknál. További probléma az újonnan létesített álló alapok elégtelen kimerítése főleg a gépiparban. A gépipari üzemek kapacitását már néhány év óta csak 1,3 műszakban hasiználjuk ki, emellett az üzemek egész sorában nincsenek teljesen kihasználva az első műszakok sem és jelentékeny a szabad termelési területek mérete. Nagy fogyatékosságok mutatkoznak továbbra is szénbányáinkban. A szlovákiai szénbányák a legutóbbi két év alatt 359 ezer tonna szénnel és lignittel maradtak adósak gazdaságunknak, ami kb. 150 ezer család évi tüzelőanyagfogyasztásának felel meg. Emellett nagyon súlyos körülmény az, hogy a munkák megjavítására kifejtett jelentős törekvések ellenére a fokozatos konszolidáció helyett még tovább rosszabbodtak az állapotok. így a handlovai Nagy-bányában a múlt évben a géppel fejtett szén részaránya csökkent és csökken az egy dolgozóra és egy kombájnra eső teljesítmény is. A fejtési terv teljesítésében beállott részleges javulás a folyó évben még nem jelenti azt, hogy a problémákat megoldottuk. Az SZLKP Központi Bizottságának és egész pártunknak becsületbeli ügye, hogy Szlovákiában elegendő számú szakképzett dolgozót biztosítson a bányákba és segítse megoldani a szénbányák égető problémáit. Külön kell foglalkoznunk a gépipar fejlesztésének problémáival, amely Szlovákia egyik legfontosabb iparágazata; jelentékeny része van a munkásosztály fejlődésében, a lakosság szak- és politikai színvonalának emelésében. A gépipari termelés legfontosabb problémái továbbra is a termelés elégtelen szerkezeti és műszaki felkészültsége, a szerteágazó és egyre változó együttműködés és ezzel szoros kapcsolatban a termelés anyagi biztosítása és a káderek szakképzettségének növelése. Közszükségleti iparunk a múlt időszakban egészben véve sikeresen teljesítette a lakosság szükségletei jobb kielégítésének feladatait. Azonban így is voltak egyes hiányosságok, főleg a termelés minőségének és választékának betartásában. Az élelmiszeriparban a múlt év legsúlyosabb problémája a cukortermelés feladatainak nem teljesítése volt. A cukorgyártás, jóllehet az utóbbi évek legmagasabb színvonalát érte el, 36 ezer tonnával maradt el a terv mögött. A kereskedelem még mindig nem elég rugalmasan érvényesíti a termelésnél a fogyasztók széleskörű és tartós áruválaszték iránti igényét. Ezt a fogyatékosságot többek között a terméknek a termelésből a fogyasztóhoz vezető hosszú útja is okozza. A termelés növekedésével szüntelenül fokozódnak a vasúti és gépkocsi szállításunkkal szemben támasztott igények is. A vasúti szállítás irányítási színvonalának hiányosságai forgalmi nehézségeket okoznak a fontos vasútvonalakon és gócpontokban. Ugyancsak biztosítani kell a gyors kocsiforgalmat, jobban kell kihasználni a vagonok és teherautók rakfelületét és az egész év folyamán biztosítani kell a gazdaságnak a szállítással szemben támasztott igényeit. A döntő fontosságú feladatok további csoportját képezik a beruházási építkezés feladatai és az ezzel kapcsolatos problémák. Megelégedéssel kell megállapítanunk, hogy a múlt évben fordulatot értünk el a beruházási építkezés feladatainak teljesítésében és jelentékenyen megnövekedett a beruházások egész terjedelme. E sikerben a legnagyobb része az építkezési termelésnek van, amely hosszú idő után először teljesítette a tervet, valamint egyes beruházók fokozott gondoskodásának is. A beruházási építkezés terén elért jelentős sikereket azonban érzékenyen csökkenti néhány komoly fogyatékosság. A beruházási építkezést nem teljesítjük következetesen a terv célkitűzései szerint. Az építkezési tervet — kivéve a vízierőműveket — lényegesen rosszabbul teljesítik a nagy építkezéseken, amelyek döntő jelentőségűek a gazdaság további előrehaladására. Nem állott be fordulat az építkezés idejének lerövidítésében és rendszeresen túllépjük az építkezések költségvetési árait. A beruházók nem szorgalmazzák kellő mértékben a típusos és ismételt terveket, a terveket és a dokumentációt csak formálisan hagyják jóvá és így nem tárják fel a tervező intézetek és tervezők munkájában levő számos fogyatékosságot. A beruházási építkezés fogyatékosságaiban jelentős részük van az építkezési-szerelési szervezeteknek is. Az építkezési termelés legsúlyosabb fogyatékosságai az építkezési termelés iparosításának lassú üteméből származnak. A folyamatos építkezési módszer mindeddig nem vált az építkezés fő módszerévé és csak kiá méretekben alkalmazzák a panel és tömb építkezési módszert. Nem következett be lényeges javulás az építkezések munkájának és előkészítésének megszervezésében, az építkezések anyagi-műszaki ellátásának súlyos hiányosságai még mindig zavaróan hatnak az építkezésekre. A továbbiakban a beszámoló a munkaerőforrások jövő években való gazdaságos kihasználásának problémáival foglalkozik Szlovákiában és azzal a követelménnyel, hogy gyorsan növelni kell a szakképzettségét. Hangsúlyoznunk kell — mondja a kongresszusi beszámoló —, hogy olyan káderek behatóbb és rendszeresebb előkészítése és nevelése, akik képesek az új feladatok elvégzésére, a szocialista építés jelenlegi szakaszának egyik legfontosabb kérdése Szlovákiában. • * * A beszámoló azután azokról az eszközökről beszél, hogyan teljesítsük a gazdaság fejlesztésének feladatait és hogyan oldjuk meg azokat a problémákat, amelyek a CSKP feB februári ülése állított elénk. Ez döntő mértékben a szocialista munkaverseny fejlődésétől függ majd, amely a dolgozók széles tömegeinek a gazdaságfejlesztés problémái megoldásába való bekapcsolása fő módszere és amelynek döntő része van sikereinkben. Ezzel kapcsolatban a beszámoló figyelmet szentel a műszaki fejlődés kérdéseinek is és rámutat, hogy ezen a téren nem lehetünk elégedettek az eddigi eredményekkel. A műszaki fejlődés üteme nincs összhangban gazdaságunk szükségleteivel és azokkal a lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszerünk előnyei nyújtanak. Amint a beszámoló hangsúlyozza, ennek okai a dolgozók kezdeményezésének elégtelen támogatásában és a meg nem felelő irányításban rejlenek. A beszámoló további része az irányító és ellenőrző munka megjavításának kérdését elemzi az országos pártkonferencia és a CSKP KB februári ülése követelményeinek megfelelően. Nem tűrhetjük tovább — mondja a beszámoló —, hogy a kutatómunka eredményeit lassan valósítsák meg, hogy a gépipari vállalatok elutasítsák a prototípusok gyártását, úgyhogy néha az új gép, mire a termelési folyamatba kerül, már elévül. Az igazsághoz híven meg kell mondanunk, hogy ezt a követelményt igen hanyagul valósítjuk meg. Lassan válnak gyakorlattá az országos pártkonferenciának a decentralizálásról és az irányítás gazdasági hatékonyságának növeléséről szóló határozatai. A gazdasági szervek megfeledkeznek arról, hogy a decentralizálásról szóló határozatok teljesítése és az irányítás megjavítása azt jelenti, hogy ezzel egyidejűleg a vállalatoknak személyes segítséget kell nyújtani és ellenőrizni kell őket. A gazdasági szervek irányító és ellenőrző munkájának fogyatékosságai gyakran kedvezőtlenül nyilvánulnak meg a vállalatok és az üzemek tevékenységében és így a feladatok nem teljesítésének komoly okává és a fogyatékosságok hanyag kiküszöbölésének okává válnak. Az 1957. évi tervvel kapcsolatban a beszámoló értékeli a terv első negyedévi teljesítését Szlovákiában és rámutat: Általában elmondhatjuk, hogy a népgazdaság valamennyi ágazata dolgozóinak áldozatkész munkájával és példás erőfeszítésével elértük, hogy a gazdaság az első negyedévben gyorsabban fejlődött, mint ahogyan azt a terv erre az időszakra kitűzte. Az ipari termelés tervét az év első három hónapja alatt 103,5 százalékra teljesítettük és a múlt évvel összehasonlítva a termelés színvonala csaknem 11,2 százalékkal emelkedett. Különösen kedvező jelenség, hogy a tervfeladatokat az ipari termelés valamennyi ágazata teljesítette és túlszárnyalta. A mezőgazdasági termelésben a tavaszi munkák előkészítése és lefolyása a múlt évekkel szemben folyamatosabb; A tavaszi munkák első szakasza gyorsabb ütemben folyt le, mint a múlt években. Az állattenyésztési termékek begyűjtésében teljesítettük a marhaés borjúhús, valamint a tojásbegyújtés negyedévi feladatait. A többi állattenyésztési termékeknél is, jóllehet a negyedévi feladatokat nem teljesítették, a múlt év ugyanezen időszakával szemben többet gyűjtöttek be. A terv teljesítésében jó eredményeket értek el a tervezett munkatermelékenység túlteljesítésében mind az ipari termelés, mind az építészet szakaszán. Hiba volna azonban, ha a felsorolt jó eredmények alapján önelégültekké válnánk. Az első negyedévi feladatok teljesítése megmutatja a súlyos problémák egész sorát népgazdaságunkban, amelyek a további időszakban az eddig elért eredményeket jelentősen leronthatják. A lignitfejtésben levő hiány az év kezdete óta több mint 26 ezer tonnát tesz ki, nem teljesítettük több fontos termék gyártási feladatait, mint pl. a tégla, a szulfátgyapot termelését és nem teljesítettük a gépipar egyes fontos feladatait. Ez év januárjában az ipari termelés ágazatainak egész sorában, főleg az építöanyagtermelésben, a közszükségleti iparban és az építészetben megzavarták a munkatermelékenység és az átlagkeresetek közötti helyes viszonyt. Jóllehet februárban az eredmények lényegesen megjavultak, továbbra is kedvezőtlen a közszükségleti ipar és a nehézgépipar helyzete. Az idei év első hónapjai folyamán nem teljesítették az önköltségek csökkentésének feladatait sem. Szlovákia egész iparában a tervezett költségeket csaknem hatmillió koronával lépték túl és az ágazatok egész sora nem teljesítette a tervfeladatokat: elsősorban a vegyiipar, a gépkocsi- és mezőgazdasági gépipar, az Építészeti Megbízotti Hivatal és a Közszükségleti Ipar Megbízotti Hivatala. Nem csökkentek a selejt okozta veszteségek, amelyek az első két hónap alatt az iparban több mint 14 millió koronát tettek ki. A szövetkezetek fejlesztése - a mezőgazdaság alapvető feladata Szlovákia népgazdasága fejlesztésén k egyik legsúlyosabb problémája jelenleg és a következő években is a mezőgazdaság. Szlovákiában a CSKP X. kongresszusa óta a mezőgazdasági termelés több mint 14 százalékkal növekedett. Lényegesen gyorsabban növekedett a piaci termelés, főleg azonban az állami alapokra juttatott beadások, amelyek csaknem egyharmaddal nagyobbak, mint azelőtt. A második ötéves tervben el kell érnünk a mezőgazdasági termelés 39,8 százalékos növekedését, ebből a növényi termelés 34,9 és az állattenyésztési termelés 47,1 százalékkal való növekedését. Ebben az ötéves tervben a szocialista szektornak döntő túlsúlyba kell kerülnie a falvakon is. A termelés növelésének és a szövetkezetek fejlesztésének feladatait nem lehet elszigetelten ér«telmezni, hanem ellenkezőleg, az egyik a másiktól függ és a kettő együtt alkotja a szocializmus felépítésének fő politikai-gazdasági feltételét hazánkban. Amint az egységes földművesszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok gazdálkodásának eddigi eredményeiből látható, az EFSZ-ek nemcsak a mezőgazdasági termelés fő termékeiben érnek el magasabb hozamokat, hanem jobb hozamokat biztosítanak az ipari növényeknél is és lényegesen nagyobb mennyiségű terményt adnak el az államnak. Az egy hektárra eső átlagos hozamokban a következő eredményeket érjük el: Búzából az EFSZ-ek 21,3 mázsa, a magánszektor 14,6 mázsa, árpából az EFSZ-ek 20,1 mázsa, a magánszektor 18 mázsa, cukorrépából az EFSZ-ek 201,2 mázsa, a magánszektor 191,6 mázsa, Kukoricából és burgonyából ugyan a magánszektor hozamai valamivel nagyobbak, de ennek ellenére az egységes földművesszövetkezetek aránytalanul nagyobb piaci mennyiséget szállítanak. így a kukoricával bevetett egy hektár földről az egységes földművesszövetkezetek 10,6 mázsát, a magánszektor 7,3 mázsát adnak be, árpából az EFSZ-ek 16,5 mázsát, a mag:ín szektor 11,5 mázsát, marhahúsból az EFSZ-ek 55 kg-ot — a magánszektor 49 kg-ot. Ha a termékek piaci mennyiségét átszámítjuk az egész földterületre — az EFSZ-ek egy hektárról átlagosan 11,1 mázsa burgonyát — a magánszektor 2,56 mázsát, cukorrépából az EFSZ-ek 7,26 mázsát — a magánszektor 2,17 mázsát, kukoricából az EFSZek 2,58 mázsát — a magánszektor 0,99 mázsát szolgáltat be. A parasztok többségének az EFSZbe való megnyerése nélkül nem teljesítenénk a CSKP X. kongresszusának feladatait. így az EFSZ-ek továbbfejlesztése nálunk gazdasági és politikai szükségességgé válik. A termelésben, az egységes földművesszövetkezetek fejlesztésében és megszilárdításában elért eredmények nem felelnek meg lehetőségeinknek, elmaradnak a második ötéves terv feladatai mögött és népünk életszínvonala tervszerű emelése mögött. Az SZLKP két évvel ezelőtt tartott legutóbbi kongresszusa óta 1957. április 24-ig Szlovákiában 333 egységes földművesszövetkezet alakult, amelyekbe 5965 kis- és középparaszt lépett be. A meglevő szövetkezetekbe 7126 földműves lépett bo. A szövetkezeti szektor földalapja ezen időszak alatt 88 253 hektár mezőgazdasági földdel gyarapodott. Április 24-ig Szlovákiában 1753 EFSZ-ünk van, amelyek a mintaalapszabályzat szerint működnek és 96 381 mezőgazdasági üzemet foglalnak magukban. Az EFSZ-ek 807 509 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodnak, ami 33,5 százalékát képviseli a kerületileg tervezett üzemek földjének. Az egységes földművesszövetkezetekben a munkaegység értéke az utolsó három év alatt 15,32 koronáról 18,94 koronára növekedett, beleszámítva a természetbeni jutalmazásokat is. Az EFSZ-ek építésében kétségtelenül elértünk sikereket, de ezek a részleges sikerek nem elégíthetnek ki teljesen bennünket. A CSKP országos konferenciája által kitűzött feladat teljesítése érdekében már az 1957—1958-as években a következőket kell elérni. 1. Az egységes földművesszövetkezetek földalapjának és taglétszámának lényeges növekedését a kis- és középparasztok megnyerésével, a szövetkezeti termelés lényegesen magasabb színvonalának elérésével egyidejűleg. 2. A mezőgazdasági termelés növelése valameni.yi tartalékának felhasználásával, főleg a földalap jobb kiaknázásával és a természeti feltételekbe való beavatkozással hatékonyabban kell felhasználnunk a termelés fokozásának eszközeit. 3. Épp úgy mint az iparban, a mezőgazdaságban is el kell érnünk a termelés fokozását, minőségének javítását és olcsóbbá tételét, lényegesen meg kell javítani a kerületi és járási nemzeti bizottságok irányító tevékenységét. 4. Az egységes földművesszövetkezetek, fejlesztéséért vívott harc fő súlypontját a falura kell áthelyeznünk, e harcba be kell kapcsolnunk az SZLKP összes falusi szervezeteit. A szocialista forradalom befejezése a falvakon valamennyi kommunista feladata az üzemekben, iskolákban, gazdasági és állami szervekben: a Nemzeti Front valamennyi részének, az egész munkásosztálynak, a haladó parasztságnak és a dolgozó értelmiség valamennyi tagjának feladata. 5. Meg kell javítani a mezőgazdasági dolgozók körében végzett kádermunkát és a dolgozókról való gondoskodást, ami végeredményben eldönti sikereinket. Az egységes földművesszövetkezetek építésében első helyre állítjuk a párt politikai munkáját a falvakon, elsősorban a párt falusi szervezeteinek munkáját. Alapszervezeteink tömegpolitikai munkája olyan alaD, amelyre biztosan építhetünk. Ezt a kérdést gyakran elhanyagoljuk. Főleg a járási pártbizottságok munkájában gyakran inkább a szakés gazdasági részproblémákat biztosítják és oldják meg elsősorban. Ezzel a falvakon a JNB-t és HNB-t közvetlenül helyettesítik a falusi szervezetekben és a parasztok körében végzett tömegpolitiikai és nevelőmunka rovására. Pártunk munkájának ez a gyakorlata a/t okozza, hogy az SZLKP egyes falusi szervezetei nem képezik az egységes földművesszövetkezPtek alakításának és megszilárdításának magvát és támaszát. A michalovcei, sobrancei, trebišovi és más járások tapasztalatai nagyon világosan mutatják, hogy ahol a járási pártbizottság figyelmét elsősorban az SZLKP falusi szervezeteiben lévő kommunisták nevelésére irányította és arra, hogy elsősorban az SZLKP falusi szervezetének tagjait nyerje meg az egységes földművesszövetkezetek fejlesztése gondolatának, ott sikereket értek el a középparasztoknak a szövetkezeti gazdálkodásra való megnyerésében is. A jelenlegi időszakban főleg Szlovákiában az EFSZ-ek fejlesztéséért vívott harc túlnyomó részt a középparasztság megnyeréséért folytatott politikai harcot jelent, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a 3,5 hektártól 15 hektárig terjedő üzemek a mezőgazdasági földek több mint 855 ezer hektárján gazdálkodnak, ami a földeknek több mint 50 százalékát teszi ki, amelyen eddigelé még egyénileg gazdálkodó parasztok gazdálkodnak. Annak ellenére, hogy általánosan elismerik a középparasztok EFSZ-ekbe való megnyerésének helyességét, ezen a téren az előző két évben elért eredmények egyáltalán nem kielégítőek. Elsősorban a középparaszt megnyerése az EFSZ-be fontos nekünk. De emellett főleg politikai szempontból fontos, hogy valamennyi munkás támogassa az EFSZ-ek fejlesztéséért folyó küzdelmet. A falun lakó munkásoktól megköveteljük, hogy főleg feleségeik lépjenek be a szövetkezetbe és hogy valamennyi munkás az EFSZ fejlesztésének politikai támasza legyen. Ezért megnyerjük azokat a munkásokat, akiknak tulajdonában nagyobb földterület van, és községükben mezőgazdasági munkaerőhiány van. Továbbá meg fogjuk nyerni azokat a munkás elvtársakat, akikre szükségünk van, mint a termelés szervezőire, traktorosokra, javítókra vagy más speciális munkákra. Nemcsak a pártnak, hanem az üzemi szakszervezeteknek is kötelessége, hogy minden a faluban lakó munkást megnyerjenek a szövetkezet alakításának lelkes agitátorává. Az EFSZ-ek fejlesztéséről való gondoskodás azonban nem jelenti azt, hogy elhanyagoljuk a mezőgazdasági termelés általános fejlesztését, minőségének javítását és olcsóbbá tételét, beleszámítva az egyénileg gazdálkodó parasztokat és az állami gazdaságokat. Ellenkezőleg: a mezőgazdasági szakaszon dolgozóknak világosan tudatosítaniok kell, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok mezőgazdasági termelésének növelésére, minőségének megjavítására és olcsóbbá tételére irányuló összes politikai, anyagi és szervezési intézkedések szükségesek, de nem hoznának tartós hatást, ha e feladatokat nem kapcsolnánk egybe az egységes földművesszövetkezetek egyidejű fejlesztésével. A kongresszusi beszámoló ezután kifejti a további feladatokat, amelyek a mezőgazdasági termelés növelésé(Folytatás a 4. oldalon.)' ÜJ SZÖ 1957. április 28. (Folytatás a 3. oldalon.)